Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

4 —— Szombat, 1982. december 11. Társasbázlakók klubja Szegeden Hosszas előkészítés után, a szegedi, társasházi közös képviselők, egy csoportja klubot hozott létre a Bartók Béla Művelődési Központ munkatársai segítségével, hogy a társasházak ügyednek intézéséhez tapasztalatcserét és szakmai ismeretet nyújtson, segítse a társasházak működésével kapcsolatos jogszabályok megismertetését és betartását Ez annál inkább hasznos, mivel a város lakásállományának, a lakótelepeknek jelentős részié a társasházi lakás. A társasiházak egymástól függetlenül, de hasonló gondokkal. felügyeleti szerv nélkül működnek, közös képviselőik pedig csupán több-kevesebb szakismerettel rendelkeznek. Mint ismeretes, a társasházakban lakó tulajdonostársak nem lakbért, hanem a tarsasház közös költségedhez hozzájárulást fizetnek, melyből a teljes fenntartási és működési költségeket fedezni kell. Az ott lakóknak nem Néhány társasháziban, saját elhatározásból, klubhelyiséget alakítottak ki, ezek kedvező tapasztalatait is tovább. szeretnék adni a klub rendezvényein. A lakótelepi társadalmi munkaakciók szervezésében, mozgósításában is kedvező lehetőséget kínál a társasházak klubja, melynek első előadása december 13-án, hétfőn, 17 óra 30 perckor lesz a tabáni vízitorony melletti III. sz. általános iskolában. Idegenforgalom Az Országos Idegenforgalmi Hivatal most közreadott tájékoztatójából kitűnik: az év első 10 hónapjában nemzetközi idegenforgalmunk minőségi jellemzői számottevően kedvezőbbek voltak a tavalyinál. A bevételek ós kiadások egyenlege pozitív: 96 millió transzferábilis rubel, illetve 148 millió dollár aktívum keletkezett, ez utóbbi csaknem másfélszerese az előző évinek. Az idegenforgalomból összesen 12,5 milliárd farint devizabevétel keletkezett, 9 százalékkal több, mint az elmúlt esztendőben. Mátyás, adáshibákkal Kameraopera-bemutató a színházban A decemberi Tiszatáj Urai Keresztáry Dezső két elbeszélése valójában klasszikus szépségű, míves meditációk füzére, költeménye került az új Száz évvel ezelőtt született szám élére. Páskandi Géza Kodály Zoltán, s ebből az A filozofikus igényű nagy alkalomból közli a lap Mólehet közömbös, mire meny- j verse, az „Idézhető", gondo- ser Zoltán munkáját (Modenyit költenek. Fizetnek-e a lépcsőház takarításáért, vagy maguk, egymás közt felosztva végzik azt el? Az épület es berendezései karbantartására kellő gondot fordít-e a közös képviselő, e célra a közgyűlés megfelelő fenntartása alapot szavazott-e meg? (A közös költségek emelése vagy csökkentése a tulajdonostársak közgyűlésének hatáskörébe tartozik, ezért is fontos e fórum megfelelő működtetése.) Hogyan kell tehát a közgyűlést előIteszíteni és megtartani? Kell-e, kinek s hogyan ellenőrizni a társasház gazdálkodását? A tulajdonostársaknak joguk vagy kötelességük-e a társasház dolgairól tudni és azokba beleszólni ? Mi a teendő, ha a közös képviselő rosszul gazdálkodik? Milyen tűzvédelmi előírások vonatkoznak a társasházaikra? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kívánnak választ adni a most induló, s negyedévenként megtartandó előadások. lati líránk figyelemre méltó rato cantabdle). A szerzó darabja. Petri Csathó Fe- Kodály felvidéki gyűjtőútrenc öt verse mellett Hor- jainak fontosabb állomásait gas Béla és Fábián László járja végig, az élettörténet műveit olvashatjuk. Sütő adatait " mai élményeikkel András jegyzeteiben — töb- szembesíti. „Beethoven óta bek között — egy pusztaka- ő az első és máig egyetlen marási író-olvasó találkozóról, Tamási Áron színpadi művednek utóéletéről számai be. A hiányzók emlékéről című jegyzetben irodalmunk egyik „irodalomtörténetileg jól meghatározható vonulatának" képviselőiről (Móriczról, Nagy Isthaimisítatlanul klasszikus stílusú zeneszerző" — írja Kodályról Molnár Antal professzor. Demény János Molnár Antal négy, Bartókhoz írott, igen sok Kodállyal kapcsolatos megjegyzést tartalmazó levelét közli. Természetesen a Magyar Játékváriról és másokról) szól, szín-sorozat legújabb darabarról, hogy „Indokolatlanul jában, Nikolényi István GreHagy a csend köröttük". A gor Józseftől való beszélgeköltó emléke című írás az tésében ls szó esik KodályAnyám könnyű álmot ígér ról. világából villant föl egy li- Tóth Béla Tiszajárásának rad szépségű jelenetet Beke legújabb állomása: Zsurk. Györgynek, a romániai ma- „A folyó ezüstszalasiára fűgyar irodaimá riport legjobb zött települések közül ő a művelőjének tollából megjelent írás címe: Egy mai kőitói „gróf". Kurucz Gyula novellájához kapcsolódik a Kritika rovatban Szigeti Lajos Sándor elemzése az író legújabb könyvéről. Egyéni, senki máshoz nem hasonlítható prózát ír Gulyás János, Repülőterek környéke című Rekord meleg Eiiész Európában szokatlanul envhe az időiárás. a kontinens nagyvárosaiból sorra futnak be s melegrekordról szóló jelentések is. Ebből a sorból Budapest sem maradt ki. csütörtökön például 13.6 fokot mérlek a fővárosban, ilyen meleg december 9-én még nem volt. legalábbis a me. teorológiai mérések 100 éve alatt. Párizsban 12 fokot. Athénban 18-ot Rómában 17-et. Belgrádban 18 fokot mutatott a hőmérő. Elsősorban Nvugat- és Közép-Európában az utóbbi napokban a hőmérséklet csúcsértéke 5—lü fokkal meghaladta a szokásost. legészakibb. A kelő nap Zsurkot cirógatja leghamarabb. Tőle is búcsúzik legkorábban. — Az örökség rovatban Szakály Ferencnek a Szegedi diaszpórák a 16. századi Magyarországon című tanulmánya a Szegedmanográíia várhatóan 1983ban megjelenő első kötetéből mutatvány. A Kritika rovatban Mérei Gyula Diószegi István Nemzet, dinasztia, külpolitika című könyvét értékeli. Imre László pedig Barfa János irodalomtörténeti tanulmányainak legújabb gyűjteményét mutatja be. Rendkívül érdekes, a szegedd operajátszás valamennyi fontos kérdését is felvillantó a már említett Gregorínterjú. Nyomon követhetjük a sikerekben gazdag művészpálya legfontosabb állomásait, eszét Gregar József szerepeiről, Szegedhez kötődéséről. „Ambíció, tehet, ség. adottság, elfogadom, bár ez a sorrend, az ambíció a legfontosabb" — vallja Gregar. A nemrég elhunyt Dobozy Imrétől Fábián Zoltán búcsúzik a decemberi Tiszatájban. Közli a lap Lator Lászlónak azt a bevezetőjét, melyet a Tiszatáj makói estjén mondott el, s ami azután a rádióban is elhangzott. A decemberi Tisza tájt Szalay Ferencilek a K</dály-év fordulóhoz is kötődő rajzai és Móser Zoltán fotói illusztrálják. Igencsak zavarban érezhette magát a néző. akinek csütörtök estére a Zenés színházba szólt a jegye egy Pinsuti nevű szerző Mátyás király című operájának magyarországi bemutatójára, meg Szőnyi Erzsébet Adáshibájára. (Nem kell persze ijedezni, olyan túl sok nézőt most sem zarvartak.) A teremben kamerák és monitorok, az orchesterben zenekar, a színpadon hol szétment a függöny, hol összement, közben hosszú percekre szüneteket tartottak, míg a jeleneteket átdíszletezték, s odafönn, a pódium sarkában, szmokingos fiatalember — mint kiderült, a Mátyás király fölfedezője és fordítója, a szegedi egyetemen diplomázott Sipos Aron — mondott beharangozót, ismertetőt, összekötő szöveget, mindezt „fölvétel indul"-ra, sőt, még egy olaszországi riportfilmet is levetítettek a komponista szülőföldjéről sok-sok hanghibával. Egyszóval: nem színházi előadásra, televíziós műhelybe csöppentek a „József—Juhász bérletesek". a második előadása. A fönt említett filmbejátszás pedig interjút örökített megaScala egyik vezető emberével, aki az előtte fekvő dokumentumokból kiolvasta: a Mattia Corvino még négyszer ment a premiert követően, teliát összesen ötször, mely nem szőrszálhasogatás, hiszen ez a szám nem jelent bukást, mivel Például a Trubadurt sem játszották kilencnél többször abban az évadban. Ugyancsak részletkérdés (de hát a búvárszakma precizitásokkal terhes), hogy Sípos Áron szerint a világ operairodalmában elvétve sem fordul elő magyar téma, s már csak ezért is megérte fölbányászni Pinsuti Mátyását — holott csupán ennél a királyunknál maradva még kettőről tudunk. Mosonyi tanítványa, a Franciaországban élt Bertha Sándor (1843—1912) Matthias Corvinról komponált egyfelvonásost, Párizsban mutatták be 1883-ban, Pesten pedig a Nemzeti utolsó operapremierjeként, 1884. június hallgat, s kényszerű hitvese Vladimírnak, a morva vajdának, aki viszont mindent tud. No már most Vladimirék összeesküsznek Mátyás megbuktatására, Osviena lévén akarják tőrbe csalni a királyt, az asszony azonban nem engedelmeskedik, a leselkedő justizmordot Mátyás hirtelen megjelenése akadályozza meg. Vladimír száműzve, Osviena el kolostorba, majd nagy kibékülés a mohácsi csatatéren (!), ahol az asszony úgy választ férje és kedvese között, hogy ukmukfuk meghal, így nincs akadálya Mátyás és Vladimír összeborulásának, létre, jött — jelképesen is — a nemzeti egység. A zenéről, mint említet, tem volt, nemigen lehetett meghatározó benyomásokat nyerni, most. Pusztán az derült ki, Pinsuti ismerte Erkel müveit (ami önmagában sem kis szó, hiszen a mi Erkel-képünk némileg határainkon belülinek véli nemzett operamuzsikánkat, mint Némi hurráoptimizmussal azt is mondhatnám, új müs z„ n„ HAA4..A- i „i-, > amely nem tudta áttörni á 5-én. De Mátyás ktraly cím- nem£.tközi eUsrnertség kínai falát). Az egyik jelenetben a mei hirdették fővárosunkban 1912-ben Budai Dénes— Friedl Frigyes egyfelvonásost j született, a kameraopera. ^ . mUldezekről beszámol Televíziózással kísért operajátszás, vagy megfordítva, operajátszással kísért televíziózás. De nem mondom. Mert a kettő inkább zavarta, semmint szolgálta egymást. Az operáról tudniillik így, megszakításokkal eltöredezett keresztmetszet formájában, semmiféle áttekinthető képet nem lehetett alkotni, ám sebaj, az adásra majd összevágják. s akkor. Fönntartásaim mindössze azért támadnak, hogy az ilyesfajta nyilvános próbálkozásokat nemigen szabadna pénzért eladni. Más kérdés, hogy az érdeklődőknek hozzáférhetővé tenni nem egy rossz ötlet. Pár apró megjegyzést. Azt mondta a szimpatikus műsorvezető, Ciro Pinsutinak, a 19. századiban élt olasz kismesternek ezt az operáját 1877-ben mutatta be a Milánói Scala, azóta nem játszották. Vagyis, szegedi keresztmetszete, 105 esztendő után. Németh Amadé bőséges Operaritkaságok gyűjteménye mely azonban Pinsuti darabjáról nem tud. Ideje szólnunk, végezetül, a corpus delictiről. Verdi kortársa. Ciro Pinsuti (1829— 1888), Londonban és Bolognában tanult, egyebek között Rossinitől, többnyire a ködös Albionban fejtette ki zeneszerzői és pedagógiai munkásságát, bár három operáját Itáliában vitte színre A Mattia Corvino librettistája az a Carlo d'Orneville. aki más szövegkönyveket is írt, mellesleg intézte az Aida kairói ősbemutatóját, s ez a Mátyás-sztorija meglehetősen zanzásitott lenyomata a vonatkozó magyar történelemnek még ha az ilyesmit jelesebb alkotásoktól sem szabad számonkérni. Mátyást megszökteti a prágai siralomházból egy álarcos ifjú hölgy, aki valamikor a szerelmese volt, de nem fedi föl magát Osviena névre Himnuszt másolta le, a másikban pedig a Hunyadi László jellegzetes kórusrészrészletét („Soká. soká éljen, éljen a király"). Mindazonáltal nem rossz zene. ha különösebben nem is fölkavaró, fölzaklató. S minthogy csütörtöki bemutatóféléje után Szőnyi Erasébet egyfelvonásos® következett (a televízió kettes műsora ma, szomtoaten, egyenesben sugároraa), stílszerűen akként nyugtázhatnánk az estét: Mátyás király — adáshibákkal. A karmester Cser Miklós volt, á rendező Horváth Zoltán, a díszleteket Csikós Attila, a jelmezeket Báti AUce tervezte. Az énekes szereplők — Réti Csaba, Bajtay Horváth Ágota, Gyimesi Kálmán, Kenesey Gábor, Gregor József) szépen vezették elő énekszámaikat, s megtette magáét a szimfonikus zenekar, meg a színházi kórus is. Nikolényi István Dikov zongoraestje!Zene/ nqptdr Először Bachot játszott, a tig sem öncélúan virtuóz, B-dúr Partitát (BWV 825) mindvégig szigorúan a zenei a Tisza Szálló nagytermé- mondanivaló szolgálatában ben. Roppant világos szó- álL Tévedhetetlen stílustiszlamvezetéssel, logikus értei- taság jellemzi akár barokk mi és érzelmi tisztasággal vagy klasszikus, akár romanformálva meg az egyes té- tikus műveket játszik. Diteleket Játékából az első mitrov Nenov Miniatűrök pillanattól kezdve olyan le- című darabját is igen színetisztult emelkedettség, bölcs sen adta elő. nyugalom sugárzott, amit A műsor második felében ragyogásának is van valamiféle fátyolos, bánatos árnyéka. Ügy vélem, nem véletlen, hogy műsorának nagy része éppen moll hangnemű darabokból épült fel. Ennek a művésznek itt egészen rendkívüli szépségű mondanivalója van. Chopin f-moll Balladájának (Op. 52.) előadásakor is tapasztalhattuk, általában az nagy öregektől — Rubinsteintől, Carlo Zecchttől — szoktunk meg. Pedig a bolgár Anion Dikovot még igazán nem sorolhatjuk, 1938as születési évével, az idősebb korosztályhoz. Haydn e-moll szonátájávai tovább erősítette azt a benyomásom, hogy rendkívüúgynevezett romantikus zongoramuzsikát ho8y finom férfiasság, ko- "' moly szemérmesség gyeplőjébe fogott, mélységes érzelmi telítettség hullámzik zongorázásában. Éppen ez az érzékeny visszafogottság kelt olyanféle érzetet a hallgatóban, mint amilyen lappanghat azoknak az embereknek hallottunk. Megszoktuk, hogy Brahms és Chopin darabjainak zongorázásakor általában a végtelenül szélsőséges hullámzású érzelmeket emelik ki az előadóművészek. A fortéknál — igen hatásosan — szinte széttépik a billentyűket, szinte felrobbantják közérzetében, akik^egy csena zongorát vagy ellenkezőli dolgokra képes hangszere leg, éteri finomságú pianókmellett Technikája pillanaRépafeldolgozás Somogyi Körolyne ieíweiefe Tavaszias decemberi reggel — eeo utáa Több mint 500 ezer tonna az előkészítésre, répát dolgoztak fel eddig a gyár eddig Kabai Hajdúsági Cukorgyárban, a szeptember első hetében kezdődött kampányban. A korábbi esztendőkhöz képest — a száraz ösz következtében — folyamatosabb és gyorsabb az átvétel, tisztább a nyersanyag, kevesebb energiát kell fordítani A kabai az elkészített program szerint termelt. A gyár körzetéből — elsősorban vasúti szerelvényeken — folyamatosan érkezik a feldolgozásra váró cukorrépa. A számitások szerint az idei szezonban 640—650 ezer tonna répát dolgoznak fel. ban olvadnak fel. Dikov előadása Brahms Op. 117-es b-moll és cisz-moll lntermezzójának, s az Op. 118-as des, ám eleven tűAányó közelében élnek. Érezzük Dikov játékában is a szelíd, tiszta, leegyszerűsödött, felülről letekintő emelkedettség mellett a legmélyebb tüa-moll Intermezzónak meg- zeket és szenvedélyeket. A szóialtatásával. nélkülözte ráadásokat követő tapsokra ezeket az elementáris kontrasztokat, mégis mélységesen igaz, lenyűgöző volt Valami különleges, ősziesen borongós, befelé forduló bánat megcsendesedett izzású végül egyetlen egyszer, a koncert folyamán, „csak" a zongoratechnikáját állította reflektorfénybe. Chopin ciszmoll (Op. 10. Nr. 4.) Etűdjének fantasztikus könnyed. szenvedély jellemezte ezt az kápráztató virtuozitással el előadást Chopin Asz-dür Balladájának (Op. 47.) megszólaltatásakor is úgy éreztem, még a dúr hangnem, pergetett zongorázása mint tűzijáték-petárda robbant, csillogó fény-hang zuhatagként. Berenyi Bogata