Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

t Péntek, 1982, december 31. Vizsgálatok, szervezés Energiatakarékosság a papíriparban Lovagok a tartályparkban Főgyűjtő az olajmezőit Jó ütemben halad a papíripari vállalatnál az energiatakarékossági program megvalósítása; az idén hozzávetőleg 50,5 tetrajoule energiát takarítanak meg. A veszteségforrások feltárása és megszüntetése, a termelés energiaigényének csökkentése különösen fontos ebben az iparágban. A papírgyártás ugyanis a könnyűipar összes hőenergia-felhasználásának több mint 20 százalékát fogyasztja el évente, és ennél is nagyobb arányban igényli a villamos energiát. A takarékossági intézkedéseket a vállalat minden gyárában veszteségfeltáró vizsgálatok előzték meg. Kiderült: elsősorban a termelés folyamatosságának biztosítására ke]l nagy gondot fordítaniuk. mivel minden üzemzavar, a leállás és újraindulás jelentősen növeli az energiaveszteségeket. Ugyanis, mintegy 70—80 gigajoule hő-, és 3 megawattóra villamosenergia-veszteség keletkezik. A gépleállásokat üzemszervezési intézkedésekkel és a rendszeres karbantartó munkákkal sikerült csökkenteni. Ugyancsak a karbantartáson múlt az energiaátalakító berendezések, kazánok hatásfokának javítása is. Az olaj- és gázégők rendszeres szabályozásával. az energetikai berendezések megelőző karbantartásával egy-egy kazánnál 5000 gigajoule körűit energiaveszteséget kerülhettek el. Jelentős megtakarítást eredményeztek azok a kondenzvíz-leválasztó automaták is. amelyekből 700-at szereltek fel a vállalat gyáraiban. A szervezési intézkedések közül eredményesnek bizonyult a számítógépes és folyamatszabályozó rendszerek kiterjesztése az energiaigény vizsgálatára és a fajlagos energiafelhasználás javítására. A dunaújvárosi papírgyárban saját kivitelezésben olyan mikroszámítógépes mérési rendszer kialakítását kezdték meg, amely folyamatos információt nyújt a papírgyártó gép energiafelhasználásáról. A papíripari vállalat részt vesz az országos energiagazdálkodási program keretében meghirdetett* energiaracionalizálási pályázatokon. Eddig a gyárak 11 pályázatot dolgoztak ki. közülük hetet már be is nyújtottak. (MTI) Nagy László felvétele Az óév (majdnem) legifjabb csibéi a béketelepi keltetőben Gép tornáztatja őket Dz óév legifjabb csibéi Egy tudományos alapon tenyésztett csirke élete ponlosan hetven nap. Ebből a hetvenből huszonegyet tojásként tölt el a keltetőgépen. Ezt követően kibújik a tojásból, átszállítják egy másik telepre, ahol 49 napja van. hogy vágóbaromfivá rtőjön, aztán egv ügyes gépsoron búcsút vesz a földi kapirgáló mezőktől. hogy tollazatától megszabadulva, fóliába öltözötten kellesse magát valamely hűtőpulton. A szegedi Móra Tsz baromfitelepén szilveszterkor sincs ünnep: forgatják a tojásokat, szedik a kikelt csirkéket. rakják helyettük a gépbe az újabb tojásokat. Ez így megy tíz esztendeje, percnyi megállás nélkül. Tízéves a keltetőtelep, az óta jönnek, percnyi pontossággal a tojások és távoznak a rövid életre, de kiadós kosztra ítélt jószágok. Simon Istvánné. a keltető vezetője mondja: — Kétszázhatvanezer tojás fér a gépekbe. — Honnan hozzák? — A szomszéd épületből. Az a tojóház. A tojóház végénél valóban áll egy traktor, rekeszek kazlait rakják a pótkocsira. Amikor megtelik a kocsi, átallnak a keltető elé. Az átrakó teremben szorgos kezek pakolják rácsokra a tojást. A keltetőgépen 18 napig forgatják * óránként őket. — Erre miért van szükség? — Hogv edződjön az embrió. A tojásban mindig fölfelé törekszik; ha változik a helyzete, attól erősebb lesz. Persze, gondolom, a kotlóstyúk is kaparja maga alatt a tojásokat. Legföljebb nem tudja megmagyará—t, hogv olyankor edződik az embrió. Ha már itt tartunk: a gép a jobb kotlós, vagy az igazi? A kérdés merőben tudománytalan, mert a kotlósok nem egyformák. a gépnek viszont adottak a műszaki óaraméterei. — December hónapban 78,5 volt a kelési százalék — mondja Simonná. Ha nem csal az emlékezetem. nagyanvám nagv becsben tartott kotlóia 21 tojásból költött ki 19-et. A keltető vezetője zsebszámológépén rögtön ki Pötyögteti, hogy az 90 százalék. Az országos átlaghoz viszonyítva azonban az övék is nagyon ió. A kelési százalék egyébként a legfontosabb mutató: azon mérik munkájuk eredményét — Mi befolyásolja ezt a számot? — A szülőpárok életkora, genetikai adottságai. — Kakasra szükség van egyáltalán ebben a gépesített folyamatban? — Hogyne. A kakasnak most is ugyanaz a feladata, mint régen. Sőt, rögtön meglátszik a kelési százalékon. ha nem jól végzi a dolgát. Vagyis, a kakasnak nem annyira „paraméterei" vannak. mint inkább kukorékol. ha van hozzá kedve. Persze a kelési százalék nemcsak a kakasoktól füg?, hanem a gépektől, s főként a kezelőiktől. — Hányan dolgoznak a keltetőben? — Tizenöten. — Milyen szakképzettség kell hozzá? . — A lelkiismeretesség lényegesebb a bizonyítványnál. — Mi van. ha elromlanak a gépek? Százezer záptojás? — A szerelőnk nagyon lelkiismeretes, azonnal elhárítja a hibát. — És ha épnen nincs bent? — Ha ilyenkor zavar támad. taxit küldünk érte, s azonnal jön. Legutóbb karácsony másnapján éjszaka riasztottuk. Nemcsak a sebészprofeszszor vagy a tűzoltó nem alhat nyugodtan, lám. a keltetőüzemi karbantartónak is bármikor dörömbölhetnek az ajtaján: ugorjon azonnal, mert nem tornásztatja a gép az embriókat. — Lesz másik szerelőnk, megoszthatják majd a munkát. Az óév legifjabb csirkéit ma. Szilveszter napján szedik le a rácsokról: Szín Pálné. Jaskóné, Soósné. Az óévet is a keltetőben búcsúztatta: Magyarné és Véberné. — Mi történik, ha megakad a fogaskerék, megtörik a 49 napos periódus? Ha nem nőnek meg a csirkék? — Olyan nincs! A csirkéknek meg kell nőniük. Tanács István Új hajók Füredről A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregységeben az év utolsó munkanapján tartották meg az új hajók futópróbáit. A Balatonon sikeresen vizsgázott a váci átkelőhelyre készített 150 tonnás komp — amely az átkelő járművek méretétől függően — egyidejűleg húsz-huszonöt gépkocsi szállítására alkalI mas. Ugyancsak december végére készült el a Magyar Tudományos Akadémián tihanyi limnoiógiai kutatóintézetének új kutatóhajója. A/, új vízi jármű nagyobb és korszerűbb az intézet eddigi Lóczy Lajos elnevezésű kutatóhajójánál: gyorsjáratú, sekély merülésű, ezért partközeiben is jól használható; rajta egy kisebb laboratóriumot is berendeztek. (MTI) Az olájmező mindennapjai akár titokzatosak is lehetnek az idegen számára. A kacskaringózó fényes csőkígyók, a csillámló nagy hasú tartályok, az éji ragyogásban tündöklő fényszemek, és a lebegő óriás fáklyák távoli látványa keltheti ezt az érzést az autón vagy éppen a buszon suhanó emberben. Közelebbről ismerkedve a fényvárossal mini rakétakilövőhöz hasonló tornyokat, tudományosfasztasztikus filmben is használható „kellékeket" is fölfedezhet az érdeklődő. Az olajbirodalomban aztán szép ljjssap. ikiderülj nagyon is a máítan járunk, néhol a múltat' idéző állapotokkal. Mi folyik itt? Az algyői olajvárosban, ahol a hétköznapok egybefolynak az ünnepekkel jönmegy az olaj rendületlenül. A szakmabeli ezt persze azonnal kiigazítja, mondván nem mind olaj, ami a csövekben folyik. Van itt gáz is, víz is, s néha olyan is ami nem kellene. S hogy megtudjuk, mi folyik az olajmezőn, meg. hogy minden jól folyjon, ahhoz a főgyűjtőnél muszáj <kicsit időznünk. Müller József, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermeltető Vállalat részlegvezetője segít eligazodni a szénhidrogének világában : ,— Nálunk minden földgázzal és olajjal kapcsolatos folyadék megfordul. Naponta 12 ezer köbméter olaj, két-három ezer köbméter gázüzemi anyag mozog itt. Az olaj, víz és a gázzal járó gazolinok miatt a főgyűjtőnek hatalmas a terhelése. Ezért szükséges a felújítása, amit két éve meg is kezdtünk. A főgyűjtő nagy területet foglal el a mezőn, hektárra pontosan még nem mérték föl az ott dolgozók, de egyhangú vélemény, sokat kellene gyalogolni, hogy körbeérjék. A metsző decemberi délelőttön, a meleg irodában jobban élénkülnek a csövek, tartályok, tolózárak cseréiének történetei. A mérnök illusztrálja papírral, ceruzával a rekonstrukció folyamatait. Eközben tudódik ki, hogy a vakdugó egészen más, mint a sárdugó. (Az utóbbit sárból, homokból formálják — gyorstömítőnek.) A felújítás embert formáló és nagyon kockázatos vállalkozás. Müller József hom loka is ráncba szalad, mikor említi, hogy a nehezén ,már túljutottak. Tekintetében ott vibrál, hogy lehet-e egyáltalán ilyen megállapítást tennie, hiszen a veszély sokszemű sárkányként leseiTartályok, csövek, tornyok kedik a nap minden órájában. Megjegyzi: — Sok küzködéssel, veszekedésáel jár a fölújítás. Ügyelnünk muszáj a folyamatos munkára, hogy a termelés ne csökkenjen, s ugyanakkor sok mindent magunknak kell kiokoskodni, mert a tervezők nem felújításhoz rajzolták az elképzeléseiket. Sürgős a munkánk, szeretnénk is másfél év múlva befejezni. Eddig megközelítően 60 millió forintot költöttünk, s a végösszeg várhatóan 80 körül alakul. Az elképzelt és a megvalósítható munkák koordinálója Borka Sándor. Szerinte nincs ís építkezés, vagy bárminemű más beruházás zökkenők nélkül. A főgyűjtő felújításakor is akadt egynéhány. Nemegyszer előfordult, hogy fagyban-latyakbatj kellett cserélniük a szivattyút, hegeszteni a csöveket. A korszerűsítés munkálatait az üzem dolgozóin kívül a Budapesti Kőolajipari Gépgyár kollektívája is segítette. Ök például az állandósító toronyhoz kapcsolódó technikai rendszert újították fel. A fenékforralónál levő tartálynál lengyel és cseh vendégmunkások dolgoztak a téeszek ipari brigádjaival. Volt nap, mikor százan is tevékenykedtek a főgyűjtőnél. Ezeket az időket se Borka Sándor, se Müller József nem nagyon sírja vissza. Aki belegondol a mai építkezések menetébe — szaladgálást anyaghiány, munkafegyelem —, meg is értheti. A főgyűjtő munkálataihoz szigorú biztonságtechnikai és tűzrendészeti előírásokat követel az élet. Aki itt dolgozik idegőrlő, embert próbáló hét-köznapokat él át. Azt mondják, a legveszélyesebb munkák egyike, mikor lékelik a gázzal-olajjal teli vezetéket. A mód iát az öreg „csövesek" már kiválóan értik. Szerintük ide egv dugó. oda egy blind. amoda egy varrat, s máris kész a meló. Ennek előké+'ülete a valóságban még vázlatosan is sokkal aprólékosabb. Először is leengedik a kiszemelt csőszakaszból az olajat. s addig nyomatják belé a gőzt. míg a szénhid rögén szennyezettséget mérő műszerrel vett minta nem lesz megfelelő. Utána orrán-száján tömik, fényesitik a csövet, vigyázva nehogy egv picinyke anyag is maradion, mert hn loht* ' nisztoly . . Az agy A műszerteremben szemmel kísérhető az olaj és a gáz útja. A demonstrációs táblán, a főgyűjtő „agyában', ha valami dudál és Somogyi Károlyné felvétele villog, a kezelő már indul is. Ottjártunkkor nyugodtan beszélgethettek az egyenruhás emberek a keverőpulthoz hasonlatos asztalnál. A falon függő színoptikus táblán a nyugalom jelei mutatkoztak. A munkahelyi csendben csak a rádió árasztott kellemes zajt. A figyelmes férfinépség valamelyike betűnyomóval a szolgálati telefon fölé írta: „Anyánk, 19-935." Amiből nem volt nehéz kitalálni: „női is van a dologban". Ki is derült nyomban, hogy Dávid Péterné termelőmesternek, elszámolónák jár ez a megtisztelő cím. ki kávét föz, tanácsokat osztogat. Ö p csapat mindenesé. Idő teltével dudál a tábla, s Bubrják László ellenőrzi az a szín villant-e föl, amelyiknek kellett. Megtudtuk, ha változik valami kint a tartályok között, a folyamatot a tábla jelzi, s a számítógép is azonnal reagál rá. Nem ez a legmodernebb technika, bár nagyon megbízható — mondták a hozzáértők —, ki fogják cserélni. Az új tábla állítólag sokkal praktikusabb lesz s a rossz nyelvek szerint még énekelni is tud majd. Csendes csapatmunka Az olajmezr ud,, tállóiról legendák is keringenek. S az ilyesmit a békés hétköznapok- érlelik. A kedd délelőttöt a csendesek közé sorolták, annak ellenére, hogy a kilyukadt hűtőbe befolyt az olaj, és a szomszédoktól is bajt jeleztek. Kicsit hangos lett a müszerterem, de különösebb baj nem történt. A délelőttösök: Barna József, Vass Ferenc, Andró Ferenc, Szabó Ferenc és Krisk,\ László termelőmestei és Oláh Ernő — ki ellátta a távollevő Dávidné helyett az .anyai teendőket" — bizonyára nem is bánná, ha az év minden napja ilyen lenne. Hogv nen^csak helytálló, hanem mókás is az olaimezök embere, arra több példa is előjött. A munkák során mindent elkereszteltek, ami kezük ügyébe akadt. Így lett a már régóta fénylő tartály továbbra is rozsdás. A tolózárakon is lepke, Vidmár, ferde és még rózsaszín, ki tudja hirtelen miiven nevek maradtak. Az sem kizárt, hogy a főgyűjtőnél dolgozók emlékében ' vidámparkként őrződik meg a taftálypark. S marad az utókorra az olajmező lovagjainak tetteként... Majoros Tibor 1