Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-28 / 303. szám

Kedd, 1982. december 28. 3 Liftek példája Mindig csodáliam a liftHzerelökel (amikor éppen nem szidtam őket magambán. a'/, ismét és sokadszor elromlott fölvonó előtt topoirogva- csodára várva: hátha, mégis, netán eündul.) Csodáltam és becsültem őket, mert tudtam, éppen csak saabft nekik a házmester, lőttek, s máris rendbe szed>ék gyöngélkedő felvonónkat. Üjra és újra megjavították. Ami este rossz volt, jó volt délelőttre. Csakhogy *mi délelőtt jó volt, gyakorta elromlott estére. S ha ez jx este éppen szombatra (az <>teiapo6 munkahét óta pénl«kre) esett, hát hét végére lift nélkül maradt a ház. * Sfeoval azért ebbéli csoda' atomba mindig kétkedő felhangok is vegyültek. Annál i* inkább, mert egyre tóbb helyről — ismerőstől és baráttól — kaptam és kapok olyan megbízatást: Írjam meg már végre- keményen t-s még keményebben, hogy hívásra jönnek ugyan a liíts-aerelök, de alig teszik ki a lábukat, tsokezor újra és újra rossz a felvonó. Márpe<U« idős és beteg emberek, kisgyermekes mamák is laknák a nyolcadikon, vagy a •tizediken, s mégsem járja, hogy folyton gyöngélkedő liftek jóvoltából megpakolva, netán gyerekkel a karjukon hegymászónak is beillő teljesítményre kényszerítsUk őket. Figyelmembe ajánlották Ilv módon már a szerelők trehányságát, a felvonóval játszadozó gyerekek (vagy éppen infantilis felnőttek) szerkezetbolonditó es -rongáló tetteit- mondván: ez is az újság dolga lenne, neveljen szerelőt, gyermeket, rongáló felnőttet egyaránt. Valahogyan mindig kitörtem e megbízatások elől. Nem éppen kényelmességből. s nem ls egyszerűen azért, mert kételkedem az iiiság nevelő hatásában. Hanem mindenekelőtt annak okáért, mert a llftügyet némi belátással csak jelenségként könyvelheti el az ember. Olyan jelenségként, ami aligha csak a trehányság, a tsiek vagy a rosszindulatú butasag következménye. Miért romlik el egy szerkezet ? Ráadásul nagyon is gyakran. Nyilván azért-mert a konstrukcióban akadnak gyönge láncszemek, amelyek nem, vagy csak kevéwne bírják a terhelést. Jó, jó. És a rongálások, vagy a'játék? Alighanem ismét csak a konstrukcióban kel] keresni • hibát. Ha ugyanis egy szerkezetet eleve minden lehetséges tényezőt számításba véve terveznek meg, máris jóval kevesebb hibalehetőség marad benne. Alighanem így van ez a liftek eseteben is, amelyek kiváló példát nyújtanak, arra, hogy amennyiben egy termék kevés, vagy nem kielégítő szellemi teljesítményt tartalmazakkor hiába van benne elegendő anyag és fizikai munka, nem fog megfelelni céljának, nem fogja jól szolgálni használóit, A sokat szidott és sokszor gyöngélkedő — régebbi konstrukciójú — liftek voltaképpen az állatorvosi ló szerepét töltik be mindennapjainkban, gyűjteményes kiállításban mutatván be iparunk gyermekbetegségeit. Mert mi is a baj a legtöbb termékünkkel? Az. hogy kevés szellemi munkát tartalmaznak, ily módon a konstrukció kiegyensúlyozatlan, az összetartozó elemek rendszerében mindig akad egykét gyönge — tehát sokszor elpattanó — láncszem, aminek a gyönge minőség. a sokszori meghibásodás a következménye. Ml. fölhasználok Pedig, ilyenkor hajlamosok vagyunk a szerelőt, az alkatrészellátást és a használattal összefüggő más jelenségeket (játék, rongálás stb) szidalmazni, adottnak es eleve elrendeUetettnek fogva fol a sok hibalehetőségét rejtő konstrukciót. Vajon elvben hogyan is kellene megszületnie egy olyan, viszonylag bonyolult, sokféle elemből összeálló konstrukciónak, mint amilyen egy lift? A tervezés nyilván a piackutatással kezdődik. (A piacot nálunk mondjuk nem kell különösképpen kutatni, mert liftre szükség van.) Aztán következne az igények pontos fölmérése. a lehetséges funkciók tisztázása, az egyes elemek várható terhelésének fölmérése. Mindezek alapján kezdődhetne meg a gépészeti-mechanikai elemelv és az elektromos egységek tervezése, hogy e munka során már minden lehetséges terhelést figyelembe vehessenek, s az ajtóktól a villanymotoron át a vezérlő elektronikáig minden lehetséges igénybevételnek megfelelően megszerkeszthessenek. Valahogyan így születik meg elvben egy termék. s az újabb liftek nagyjából meg is felelnek e követelményeknek. De a régebbiek ... Mondhatnánk: ha csak a régebbiekkel van ennyi és ilyen okokra visszavezethető baj, minek előszedni ezt az ügyet? Minek előszedni, legalábbis ilyen, tágabb öszszefüggéseiben? Alighanem azért, mert sokszor ma is úgy születnek meg termékek, hogy kevés, túl kevés szellemi tőkét invesztálunk be létrehozásába. Így aztán az új termék hiába tartalmazza a szükséges (olykor a túlbiztosítás jegyében annál is jóval több) anyagot, fizikai munkát, mégsem felel meg a • követelményeknek. A konstrukció gyönge láncszemeinek jóvoltából folyamatosan meghibásodik, rengeteg javítást alkatrészt igényel, s nemcsak sok boszszt'Múgot, • hanem tetemes költségeket is okoz a felhasználónak és a gyárjónak egyaránt. * Mondhatnánk: bosszúságaink szemléletbeli okokra vezethetők vissza. Arra, hogy gyermekek játszanak azzal, ami nem játéknak valo. (De melyik gyermek nem játszik azzal, ami a keze ügyéPedappsok és közművelők ben van?) Arra, hogy infantilis felnőttek rongálják azt, ami gondos és elővigyázatos kezelést igényelne. (De hol nincsenek infantilis, vagy akár csak valami okból dühös-rosszkedvű felauttek — akik tán épp attól dühösek, hogy nem működik tisztességesen a szerkezet —, akik nem tesznek adott esetben olyat, ami már sok a kíméletesebb bánásmódra igényi tartó, mindennapos használatra szánt szerkezetnek? Ha pedig az életben vannak olyan tényezők, amelyeket számításba kellene vennünk, akkor mindenekelőtt ott kell keresni a szemléletbeli fogyatékosságot, ahol nem számolnak azokkal a körülményekkel, amelyek között a tervezett és gyártott szerkezetnek dolgoznia, működnie kell. Termékeink műszaki színvonalából adódó gazdasági gondjaink jó része alighanem arra vezethető vissza, I hogy még mindig sok. fon- i tos szempontot számításon | kívül hagyunk a konstruk-1 ciókban, hogy egy-egy ter- j mékre a kelleténél és a szükségesnél kevesebb szellemi energiát fordltunk. Minden végül is rontja a termékbe beépített anyag és ráfordított energia és fizikai1 munka értékét is. S nem is csak a termék — árban is kifejeződő — értéke marad alatta az elvárhatónak, nem is csak piacképessége szenved csorbát mindennek következtében, s nem is csak a fizikai munka jövedelmezősége csökken közvetlenül is, ha rossz a konstrukció, hanem a felhasználásban jelentkező rengeteg hiba (gyakori javítások, rengeteg pótalkatrész) még plusz terheket is ró a vevőre. Mindez vaTóbéh bteeíttjétot-' beli ügy. Jelzi azt. hogy korunk műszaki szímxoftalátí a szellemi befektetés, a mérnöki-műszaki munka legalább olyan fontos. mint bármily más tevékenység az iparban. S a liftek példája — sok más termékkel együtt — nagyjából egyértelműen jelzi a diagnózisban, melyek a legfontosabb teendők a terápia számára. Szávay István A szakemberek abban kivétel nélkül egyetértenek, hogy a közoktatás és a közművelődés kapcsolatában csakis és kizárólag egyetlen helyes út létezik: az együttműködés. A vita különböző fórumokon csak a hogyanról folyik. Kezdetben volt — és szerencsére igen sok helyen ma is van — a tartalmi együttműködés az iskolák és a művelődési intézmények között. Ehhez nem kell semmilyen közös szervezett forma. csak a közös nagy cél felismerése: pedagógusoknak, művelődésiotthonvezetőknek, múzeumi, könyvtári szakembereknek és a kultúra más munkásainak összefogása annak érdekében^ hogy minél több legyen a „kiművelt emberfő". Ennél szorosabb együttködést feltételez a másik elképzelés, amely szerint szervezetileg öesze kell vonni az iskolákat és a művelődési intézményeket, megtartva szakmai önállóságukat. A gyakorlat azt mutatja, hogy erre elsősorban a kis településeken és az új lakótelepeken van -szükség — és lehetőség. Jogi alapot egy tavaly megjelent művelődési miniszterid rendelet teremtett hozzá — a személyi feltételek megteremtése azonban sokkal nehezebb. Nemcsak azért, mert nem mindenütt van elegendő megfelelő felkészültségű pedagógus, könyvtáros, népművelő, hanem azért is, mert aligha lehet egyik napról a másikra elérni, hogy megszűnjék a szakmai sovinizmus, s a különböző szakemberek egymást segítve végezzék a minden nemzedékre kiterjedő közművelődési munkát. Két évi^ «él<«t6t*.* fíWű augusztusában, a párt Központi Bizottsaga úgy foglalt állást, hogy meg kell vizsgálni, mennyire alkalmas ez a forma Magyarországon a művelődéspolitika céljainak elérésére, a különböző tárgyú és irányú művelődési intézmények munkájának egységesítésére. Azóta az ország 18 helyén kezdődtek el a kísérletek: nagyvárosokban és községekben egyaránt Korai volna a tanulságokat leszűrni. Vannak már biztató eredmények, de a kísérlet még alig egv éve tart. Azok a művelődési szakemberek, akik az idei debreceni tanácskozáson ezeket az új intézményeket képviselték, a helyi eredményekből, a kísérlet kezdeti. vagy előbbre haladott voltától ifüggően számoltak be az országos tanácskozáson. Többnyire optimistán, de nem titkolva a gondokat sem. Azok viszont nagyon is különbözőek voltak, hiszen néhol már jócskán előre tartanak a kísérletezésben, s figyelemre méltó eredményeket is tudnak felmutatni, másutt viszont csak az első lépéseket tették meg az idén. Hozzá kell tenni. ott sincsenek késésben, hiszen a kísérlet határideje 1985. Mégis elgondolkodtató, hogy miért okoz annyi vitát a közoktatás és a közművelődés kapcsolata. Hogy a Cél azonos, ahhoz nem fér kétség. Mind az oktatási, mind a közművelődési dolgozók abban látják munkájúk eredményességét, ha művelt, sokoldalúan képzett embereket nevelhetnek. Ehhez sokféleképDen lehet hozzájárulni, kezdve az életkori sajátosságoknak mindenben megfelelő, játékos óvodai ismeret gyűjtéstől, az alapos és valóban általános tudást adó általános iskolán át, folytatva a középfokú oktatás sokoldalúságán és elmélyültségén, a felnőttek szabad idejének kulturált és hasznos eltöltésén, egészen a legidősebb korosztályig, amelynek ugyancsak programokat kell nyújtani, méghozzá olyanokat, amelyek felkeltik koruk miatt nehezebben ébredező érdeklődésüket. Az is igaz, hogy mindehhez elsősorban jól képzett szakemberek szükségesek, de mindjárt hozzá kell tenni: a hivatástudat, a lelkesedés legalább olyan fontos, mint a képzettség! S az sem elhanyagolható. hogy a pedagógusok és a művelődésüggyel foglalkozó szakemb'erek keresete között nagy különbségek vannak, amelyek rendezése hosszú.és bonyolult kormányzati feladat. Az is tény. hogy számos helyen vannak ütközések az iskolaigazgatók és a művelő.déeiház-igazgatók között, akikre más és más jogszabályok vonatkoznak, különböző a fizetési rendszerük is. Mindezek rendezése alapvető ielentőségű, mert egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni a célt: a műveltség terjesztését, E téren pedig — városban és falun egyaránt — igen sok még a tennivaló, attól kezdve, hogv az anvanvelv (azon belül a helyesírás) tökéletes ismerete nélkül már nem lenne szabad az általános iskolából senkit sem továbbengedni, egészen addig hogv az Iskolán kívüli művelődésnek a mainál több segítséget kell adnia. Különböző szakmai továbbképzéshez, az idegen nyelvek elsajátításóhoz, s a tennivalókat még hosszasan lehetne sorolni. V. E. Sok kicsi sokra megy Egv tucat kisszövetkezet Családi események Az ez év elején életbe Lépett jogszabályuk, melyek lehetővé tettek, hogy kisvállalkozások alakuljanak, élénk érdeklődést vallottak ki az emberekből. Kezdetben a gyakorlati problémák voltak a látszólag fontosak; miként lehet alakítani kisszövetkezetet, kisvállalkozást, hogyan lehet átalányelszámolásos rendszerben dolgozni, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az emberek szakcsoportokat, munkaközösségeket hozhassanak létre. Ma már — állapítja meg a KISZÖV jelentése — nem ezeken a praktikus kérdéseken gondolkodnak az emberek. Az az általános cél, hogy minden vállalkozás segítse a termelőerők fejlődését, és oly módon tegye, hogy termelési viszonyaink szocialista jellegét erősítse. Közismert, hogy az utóbbi két évtizedben az iparvállalatok gyors centralizációja ment végbe, melynek eredményeképpen számuk csaknem a felére csökkent. Az állami iparban végbemenő centralizációs folyamat párhuzamosan megvalósult a szövetkezeti szektorban is, csak kisebb mértékiben. A szövetkezetek száma mintegy 30—40 százalékkal csökkent. Az így kialakult szervezeti struktúra azonban nem hozott létre igazán működőképes ipart, •lobbár a nem a termelés l koncentrációja valósult meg, hanem a centralizáció csak az ugyanolyan struktúrájú ipar irányításának szervezetében ment végbe. Hátrányos volt a belföldi piacon egyes vállalatok monopolhelyzete, mérséklődött a versenyképesség, és az innováció nem érte el a kívánt szintet. A nagyszervezetek körében fokozta a nehézséget az a tény, hogy az ide tartozó vállalatok teljes önellátásra törekedtek, aminek eredményeként drágábban jutottak szerszámokhoz, alkatrészekhez. Érthető, hogy felmerült a népgazdaság szervezeti struktúrája korszerűsítésének igénye, hatékonyan dolgozni tudó szervezetek kialakítása és újak létrehozása. Ezen felfogásban nyilvánvaló, hogy a kis-, közepes és nagyvállalatok nem egymás helyett, hanem egymás mellett, egymást /segítve, ösztönözve működnek. Mindegyiknek megvan a gazdaságon belül a maga sajátos feladata. Már a hetvenes évek köziepén napvilágot láttak olyan közgazdasági elemzések, amelyek adatokkal bizonyították, hogy a kis- és középüzemekre van szükség ahhoz, hogy a magyar ipar szerkezete megújulhassák. Miről van szó? A kisszövetkezetek megalakításának és támogatásának az a célja, hogy a közösségek egyszerűbb rendszerben dolgozhassanak, Meg tudják valósítani az önkormányzatot, a tagok személyükben ie legyenek érdekeltek a gazdálkodás alakulásában. Csongrád megyében öszszesen tizenkét kisszövetkezet alakult ebben az esztendőben. Ügy tűnik, hogy kedvezőbb gazdasági körülmények közé kerülnek, mint idősebb és nagyobb társaik. Az sem tagadható, hogy kockáztatni kénytelenek, óm ennek ellenére bizonyos, hogy a szolgáltatások színvonala javulni fog. Márcsak azért ls, mert valamennyi, kisszövetkezetben dolgozó munkás csak akkor kereshet jól, ha azt a színvonalú munkát nyújtja, amivel megbízták. A kísszövetkezeti forma a reális bérgazdálkodást is lehetővé teszi. Szakcsoportok is alakultak. Ezek is segítik a hatékony gazdálkodást, ugyanúgy, ahogy a gazdasági munkaközösségek, melyek ugyan nem funkcionálhatnak jogi személy formájában, "tíe a társadalmi szükségletek jobb 'kielégítéséhez jelentős mértékben hozzájárulnak. Ami a lényeg: a kisszervezetek jobban tudják mozgósítani dolgozóikat, a bérszabályozási kötöttségektől megszabadulva több munkáért valóban többet tudnak fizetni. S ami még ennél is fontosabb: sokat tesznek azért, hogy az iparnak legyen háttere, azaz háttéripara. P. F. HAZASSAG Farkas József Kenéz Erzsébet, Markov Morcaó Dimitrov es Ohly Erzsébet, Pek István Sándor és Bessenyei Edit, Makra Sándor és Tata Maria. dr. Palasthy Pá] és Baranek Ilona, Muliuu' .József es KaUy Maria, Koltsu Béla es Mébtaros Ilona, Kása Barna bas és Ördög Hona. Nagy Karoly Miklós es staub Tünde Ágnes Herold László és Takács Katalin Eva, Juliász László és Papp Zsuzsanna, Vancsó András ee C&ernák Csilla, Farkas Zoltán és N&gyvárady Ildikó, Vízhányó Ferenc es Kereses Ibolya, Lóezi István es Gyuris Maria. Szabó Géza és Szálai Kornélia Margit, Szalay Ferenc es Jámbor Katalin Eva. Erdódl Karoly Antal és Joo Mariann Katalin, Radoszáv Sziláid és Mileün Anna Mária, Puskás Jenő János es Szénasi Erzsébet. Csatlós Béla és Lakatos Piroska, László Zoltán Tamás es dr. Tóth Klára. Papp László Béla és Bálint Eva Mária, Tokai Zsolt Péler és Nemes Erika, dr. Marék Nándor János és Rácz löolya Ilona, Kovács Gyula és Kis Irén házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Polgár Tibornak és Rácz Ilonának Katalin, Knzsan Lajosnak és Pap Margitnak Erika, csupasz Istvánnak és Kanyo „urnának Gaour Norbert, TuDiK István Sz.lveszternek és Széli Anna Ilonának Tamás, Várkoiiyl Istvánnak és Kertész Juliannának Zoltán, dr. Károssy Csaba Ákosnak es Gömóri ibolya Erzsébetnek Csaba Dávid, Perjés Attila Lajosnak és Kancsár Gabriella Magdolnának Alina, Badoró Imrének es Fekete Juditnak Gábor Imre, Uaiogh Istvánnak és Benkc Mánia Évának Elvira. Lé bor Zsoltnak és Fehérvári Györgyinek Judit, Abranám Jánosnak és Kokal Mái-fának Gábor, Pálfl Istvánnak én Nagy Ilona' Zsuzsannának Diana. Füz Józsefnek és Nagymihály Martának László, Horváth Istvánnak és Dekány Piroskának Krisztán József. Nagy Lászlónak és Radlcs Ildikónak Levente Péter, Szuh Ernőnek és Nagy Ágota Katalinnak Gáoor. Pintér Jánosnak es Bába Martának László, Ocskó Antalnak es Bálint Zsuzsannának Evá, Bcgovics Lászlónak es Tóth Evanak Kata, Abel Antalnak es Antal Máriának Antal Martin, Bánfi Istvánnák es Nagy Évának Erika Eva, Bata, Istvánnak és Laczi Máriának László. Tisoczki Vilmosnak es Nagy Máriának Attila. Szeli Ferencnek és Borsos llonanak Adorján. Kanász-Nagy Gábor Gyulának es Cziboiy Zsuzsannának Máté, Bordás Antalnak és Halász RozaLának Tibor Sándor, Kispéter Györgynek és Molnár Marisnak Ágnes, Deák Attilanak es Nagy Mártanak Emese. Slajchó Tamásnak és Gureso Ritának Dávid, Kádár Istvánnak és Petrovics Lonának Andrea Melinda. Kósa Györgynek es Kártyás Erzsébetnek Miklós. Salamon Sándornak es Bata Évának Diana Eva, Hódi-Rovó Sándornak es Móra Arankának Aranka nevű gyermekük született. HALALOZAS RchAk Istvánné Szögi Erzsébet, Kocsmar Ferenc Ede. Juhász Mihály né Ökrös Ilona, Petócz ErzseOet Sarolta. Bujtó Ernóné. Jediicska Borbála. Jávori Béla. Rácz István, Véx József, Szüts Károlyne Szekeres Mária, Szála: Mihalyné Varga Erzsébet, Katona István, Szabó Józseíné Vajas Ilona, Berki János, Csillag Antal, Pap István, Vldács MLiályne Borza Erzsébet, Varga Sándor. Jenel János. Abrahant Istvánné Puskás Julianna, Abonyl Jánosnó Pisztrai Mária Erzsébet, Adám Mihály. Gyűrtek Sándor László, Guesl Mátyás. Kormányos Sándor, Rumi lányi Mihály, Tanács Verona. Szabó Páiné Szalma Hona. Dabls József. Bodó Béla, •Jakacs Lajos, Denke Ferer.cné Réz Margit. Bálint Istvánné GecLat IJofi.i. Gyuris Lajos. Vasa Géza Imre. Mészáros Ferenc, Csonka Sándorné Szélpál Ilona, Szóké Antal István. Vas Karolyné Magari Etelka meghalt. Műanyag jurták A kirovabadi fém- és műanyagokat gyártó üzem (Azerbajdzsán) megkezdte a lakóházak gyártását a pásztorok számára, akik hónapokig a magashegyi legelőkön élnek. A hatszobás, csaknem 150 négyzetméter alapterületű ház összeszerelése mindössze fel órát igenyel: csak a rugalmas alumínium fémszerkezetet kell Jelállítani, és a nemezt szorosan rá erősíteni. Ez a m idéin jurta a nappali hőség idején hűvös. éjjé) pedig meleg. V J