Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

Vasárnap, 1982. december 19. 5 Karácsonyi koncert Ruha István Szegeden A világ legrangosabb pódiumainak állandó vendégét, Ruha István romániai hegedűművészt ismét Szegeden köszöntheti a közönség. Pár napos itteni tartózkodása alatt meghallgatja a szegedi zeneművészeti főiskolásokat. és közreműködik a főiskola. valamint a Móra Ferenc Múzeum karácsonyi koncertjén. Kz. ünnepi hangverseny holndp, hétfőn este fél 8 órakor kezdődik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Lenin körúti épületének nagytermében. A világhírű előadóművészt. Ruha Istvánt a főiskola vonószenekara kíséri, Weninger Richárd vezényletével. A műsor: Bach: ELdúr hegedűverseny; Tar. tini—Kreisler: Variációk egy Corelli témára; Vivaldi: Tél. A szünet után Csaj. kovszkij vonósszerenádját adja elő a főiskolai zenekar. Lakáskultúra ;.Azpk a lakások igazán barátságosak, amelyek elsősorban lakóik életét, kényelmét szolgálják, beleértve persze azon törekvésüket, hogy kellemes órákat tölthessenek együtt a vendégeikkel" — olvashatják a kéthavonta megjelenő színes folyóirat, a Lakáskultúra vásárlói. előfizetői az Idei utolsó szám egyik, az ünnepi vendégvárásról meditáló cikkében. E gondolathoz kötődik a lakberendezési tanácsokkal is bőven szolgáló lap majd minden cikke. Egyebek között egy egyéni ötletekkel és ízléssel berendezett padlástéri kislakást. egy lakberendező otthonát. a galériaépítés egy szellemes megoldását mutatja be a most megjelent lap. Képes válogatást ad az idei BNV újdonságaiból, amelyek egv része már kapható is az üzletekben. Tanácsok a barkácsolóknak, ..szemelvények" az Otthon '83 kiállításból és a külföldi szaklapokból, ismerkedés a biedermeier stílussal és az egy éve alakult Bútorker Vállalat törekvéseivel— íme. a legfrissebb Lakáskultúra „étlapja". Egy szegedi Szolnokon Szolnok nem tartozik a legpatinásabb, idegeneknek messze földről vonzó sajátosságoktól hemzsegő magyar városok soróba. azt pedig végképp nem mondaná senki, hogy a Tisza-parti másik város északi megyeszékhely-szomszédunk diákváros. Nehezen Is veszi be a köztudatba magát ez utóbbi, amit pedig a sStolnökjak na„kukdelem" áll amogott, hogy a sokáig egyetlen katonai felsőoktatási intézménye mellé egy polgárit is a magukénak mondhassanak. Ahogy az anekdota mondja, ha kicsi Is vagy.... de csak az enyém vagy — végre hat évvel ezelőtt lett. Igaz, csak egy kihelyezett, s Igaz, csak egy levelező tagozatos, de mégiscsak felkerült a tábla Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola. Az élet azóta nem állt meg, E fejlődés eredménye, hogy három év múlva megindult £ nappali tagozatos képzés, és az idén már kereskedelmi és vendéglátóipari felsőfokú képzettségű szakembereket bocsáthatott szárnyára a fiatal iskola. Érdekességként megemlíthető, hogy a nemrég nyílt újpesti szállodákban Is már három szolnoki diplomás szakember helyezkedett el. Nekik már van. akivel találkoztam. most lesz diplomája. Martinecz Zsolt harmadéves a szolnoki főiskolai tagozat kereskedelmi szakán. — Igaz ugyan, hogy Szegeden az élelmiszeripari ' Szakközépiskolában végeztem. de végül is engem mindig is a kereskedelem érdekelt. Ez nem véletlen, mert nálunk úgyszólván családi hagyomány ez a szakma. Az édesapám is ezzel foglalkozott Szegeden, az Élikernél. Igazán nem a poén kedvéért, de csak megjegyzem, mert hát lehet-e nem észrevenni egy fiatalember ujján csillogó ..friss" karikagyűrűt — a menyasszonya is keres' kedő. Szegeden. — Mitől ez a vonzatom a kereskedői pálya iránt? — Most mondhatnám még egyszer, hogy a családból, de az az igazság, hogy engem személy szerint az vonz. hogy a kereskedelemben emberekkel kell foglalkozni... — Nem árukkal? — Az áruk is emberekért vannak. Szóval, ami tetszik nekem ezen a pályán, az a mozgalmasság. Márpedig meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy az ember szeresse ezt a fajta naoz&almassa&pt. Higgye el a kedves olvasó, örülünk a hangulatosan, jó érzékkel — s ha ez a kettő találkozik —, szellemesen megírt leveleknek, szívünk szeriiit ilyennel raknánk tele a postaládát. Ez volt az ügyeletes szerkesztő első gondolata, amikor elolvasta S. T. (Csongrádi sugírút 114.) sorait, ám hogv mégsem üdvözölhetjük „teljes művét" társszerzőink írásai között, annak oka hogy meglenő ellentmondást érzett a vidám hangvételű sorok és a benne leírt tartalom között. Orvosi felülvizsgálatról ad hírt, s az ember azt gondolná, itt valami fonákságra hívja fel a figyelmet, amit viszont ő annak érez, messze nem az, s marad, hogy saját, valódi betegségén élcelődik. Azt hiszem érthető, hogy ezek után azt mondjuk, a jó stíawSfws postaláda társszerzőnk az olvasó lus még nem minden. Valójában ez az egészségügyi osztályra tartozna, ha lenne rajta kivizsgálnivaló. Két levelet viszont átküldünk az illetékesekhez; az említett osztályra, lévén, hogy több lehetőségét látjuk így a megoldásnak. Karakas Sándorné és Majoros Mária leveléről van szó. Ez is öröm Barna Mihályné szegedi olvasónk százak nevében írta a következő levelet: „Évek hosszú sora óta nagy ívben elkerültük a 83-as számú zöldség-gyümölcs boltot a Szivárvány kitérőnél. Sajnos nagyon sok panasz van az udvariatlan kereskedőkre, ami lassan sablonossá válik. Hol is vannak az igazi kereskedők? Nos, ebben az üzletben is egy olyan eladó dolgozott, akihez senki nem ment be szívesen vásárolni, csak ha nagyon muszáj volt. Két hete megtört a jég. Nagyon kellemes fiatal hölgy került az üzletbe: Molnárné Papdi Ágnes. Igazi kereskedő, nagyon örülünk, főleg mi, idősek, akiknek nem mindegy, hány kilométert teszünk meg betegen, mire a főzéshez bevásárolunk. Bővült az árukészlet az üzletben, és jó érzéssel nyitunk be. ahol mosolygós eladónő szívesen fogad mindenkit, udvariasan kiszolgál, és még szót is vált a vevőkkel. Nekünk ez egy nagy siker, amire évek óta várunk. Ennél kellemesebb karácsonyi ünnepeket senki nem kívánhat a körzet lakóinak." után lakáshoz jutattak, egyéb életkörülményeik is fokozatosan kezdtek javulni. Maguk és lakásuk tisztaságára egyre nagyobb gondot fordítanak. Lakásukat saját igénye és lehetősége szerint igyekszik berendezni és szépítgetni. Több lakásban van már tévé, mosógép centrifuga, porszívó. Ezt már meg tudják teremteni maguknak, mivel többségüknek állandó munkahelye van. A fiatalok ugyanolyan divatos ruhákban járnak, mint bárki más. A kisgyermekek tisztábban járnak el az óvodába, iskolába, ahol egyre jobb eredményeket émek el. Ezt mutatja az is, hogy a fogászati hónap alkalmával rendezett vetélkedőn a gyerekek szépen szerepeltek, helyezést értek el. Ezekhez a változásokhoz széles körű társadalmi összefogásra volt szükség és lesz szükség a további fejlődésük érdekében. A Vöröskereszt segítségével tisztasági napokat tartunk a Búza utcában. Havonta egyszer az egész utca lakói részére felvilágosító előadást tartok. Látogatásaim alkalmával egyes családokkal külön is elbeszélgetek — aktuális problémákról. A Búza utcában már vannak példamutatóan élő családok, és ezeknek a lakásukba jólesik bemenni és helyet foglalni. Reméljük, a többlek is követik példájukat és gyermekeik mire felnőnek, már elfelejtik a régi telepet, csak a meséikben fognak emlékezni rá." Sorokban Vecsernyés László (Kübekháza, Mátyás u. 417.) a vasgyűjtés viszontagságairól ír. Soraival azon túl, hogy egyetértünk, úgy gondoljuk, jobb, ha a MÉH. Vállalathoz fordul, elvégre érdeke kell, hogy legyen a minél eredményesebb átvétel. Ebben mi segítünk. Elküldjük a levelet Balla István (Tarján 419.) nemrég közölt levelével kapcsolatban Irt szerkesztőségünkbe. Kérésére közöljük, a korábban nem idézett észrevételét, az Anna-kútnál levő élelmiszerbolt előtti helyzetről. „ Gyakori az is, hogy egyes járművek átmenő forgalom céljára veszik igénybe a területet a fürdő felé kanyarodásra, mivel a kereszteződésben erre nincs lehetőség." adottság kell. Hogy bennem mennyi van. majd kiderül. — A főiskolai tanulmányokra céloz? — Nem. A gyakorlatra. — Ezt hogyan képzeli el? — Ügy, hogy ha végzek, visszamegyek Szegedre. Néhány évig mindenképpen a hálózatban szeretnék dolgozni. en Vagyis az üzletekben, a vevők közt? — Természetesen. hiszgn most mindegy, hogy milyen beosztásban — de biztos vagyok benne, hogy a közvetlen tapasztalat nélkül az ember íróasztal mellett, magasabb beosztásban sem tud úgv dönteni. Egyszerűen szeretnék mindent megismerni, ami hozzátartozik a korszerű kereskedelemhez. Szeretnék eljutni odáig, hogv beleszólhassak. szavam lehessen abban, hogy minél jobban megkövetelhessük mindenkitől: annak szellemében dolgozzon, hogy a kereskedelem szolgálat, hogy nem kényszerből vannak itt az emberek. — Mint vásárló, hogyan látja ezt? — Ügy. hogy sajnos még sov- flegma, nemtörődöm kereskedő is van. Ez engem idegesít. És kit ne idegesítene az olyan, mint ami nemrégiben velem történt a szolnoki Skála áruházban, hogy a kifizetett hot-dogot ígv adta oda az eladó: Na, ne. — A roszz tapasztalat is tapas- talat. — Na persze. így nem szabad csinálni. Egyébként mi most megpróbáltuk másként. Üzlet az üzletben jelszóval önálló egységeket alakítottunk Közülünk voltak az eladók, az üzletvezetők is, önálló árukészletünk volt, és „élesben" gyakoroltuk a kereskedői munkát. Mi például azt kértük, hogy ne itt a városban dolgozhassunk. Abonyban, a művelődési házban „nyitottunk boltot". Jól sikerült. — Szép tervek, de biztos-e hogn Szegeden válnak valóra? — Biztos, hiszen társadalmi szerződésem van az Éliker-rel. Oda meevek vissza. — Az új főiskola második végzős évfolyamába jár. Hogyan érzi magát fiatal főiskola „öreg diákjaként"? — Jó. hogy van Szolnokon főiskola, hogv közelebb van Szegedhez, és egv újabb kaout nvitott a jelentkezőknek. akik elsősorban a környező megyékből jöttek, de még itt nem érezzük igazán, hogy „hozzátartozói" vagyunk a városnak. L ZsPostadicsérő Válaszol az illetékes Sietve közlöm, eddig sem rajtunk múlott, hogy nem minden nap aggattunk babérkoszorút a Posta nyakába. Igaz, most is csak egyetlen levélke érkezett, de azt máris átnyújtjuk. Cserényiné Nemes Erzsébet (Kereszttöltés u. 13.) egyszerre több kérdésről ír, melyek közül legyén szabúd. előre kiemelni a címben szereplőnek címzett sorokat: a tavasszal vetette fel levélírónk, hogy jó lenne, ha környékükre postaládát szerelnének fel. s a válás* ugyanerre akkoriban az volt, hogy elég a lakóknak az ami már eddig is ott van, ám mégsem maradt annyiban, mert mint levélírónk közli, nemrégiben örömmel tapasztalták az arra lakók, hogy nemcsak postaládát kaptak, hanem ráadásul egy iker telefonfülkét is. Hogy mit jelent egy lakótelepen a nvilvános telefon, pem szükséges ecsetelni. (Egyébként reméljük, nemcsak örülnek neki. vigyáznak is rá.) S ha már van telefonfülke, akkor lehet, hogy olvasónk fel tudja hívni a forgalmazót. miért nem lehet kapni az üzletekben Gi-Texi pelenkát, amely — mint olvasónk tapasztalta — sokkal alkalmasabb a mostanában kaphtó, kifogásolhtó minőségű Dani pelenkánál. Leírta. hogy milyen hibája lehet egy pelenkának, de ezt nem tolmácsoljuk, rábízzuk az olvasóra. Az ott lakók érdeklődéssel figyelik, hogy a közelükben épült tízemeletes házak fogadószintjén dolgoznak a munkások a helyiségek kialakításán. Még nem tudják mi lesz, de nagyon örülnének, ha élelmiszerbolt és esetleg tejivó, vagy minibisztró — amely szesz- és dohánymentes — nyílna. Indokolja ezt még azzal is, hogy a közelben iskola van. A távhőszolgáltatással és a pótfűtés számlázásával kapcsolatban jelent meg december 5-i és 12-1 Postaládánkban olvasói levél. Kovács Miklós, a Városgazdálkodási Vállalát igazgatója az alábbiakban ad választ az abban foglaltakra: „A november 18-i lapszámukban a közlemények között megjelent, vállalatunk által közzétett értesítés, amelyben tájékoztattuk a lakosságot. hogy október 4-től 8-ig saját költségünkre próbafűtést tartottunk, ezt követően október 9-től 14-ig, néhány kivételtől eltekintve, 6 nap pótfűtést számláz a vállalat, mely a novemberi számlába kerül beépítésre. A hirdetésben „6 nap pótfútés számlázás" helyett ,.6 nap próbafűtés számlázás" jelent meg. Ez azonban nem jelentett alapvetően értelemzavaró hibát, mert a közleményt továbbolvasva egyértelműen kiderült, hogy pótfűtésrol van szó. Az időközben beérkezett fűtési panaszokat kivizsgálva, egyes épületeknél díjmérséklést alkalmaztunk, amelyet azonban csak a decemberi számlákból tudtunk levonni. A fűtési díj hatósági ár, és átalánydíjat csökkenteni csak abban az esetben tudunk, ha az előírt hőmérséklet nincs meg a lakásokban. Ezért a lakosság felé az a kérésünk, hogy a fűtési hiányosságot az észlelés napjaiban jelezze vállalatunknál. hogy a panaszt Ideiében ki tudjuk vizsgálni." összeállította: Igriczi Zsigmond A hír igaz, de... Ezúttal nem tudjuk a szokásos módon folytatni a közismert fordulatra épített anekdotát, miszerint a de után pontosan az ellenkezőjét mondjuk el. hanem itt valóban az szerepel T. I-né dorozsmai olvasónk levelében, hogy a helyi papírboltban egy bizonyos fajta papír, nevezetesen a lemosható méteres áru, több mint ecv forinttal drágábban kapható. mint például Szegeden. Tőlünk kérdezi, hogyan lehetséges ez? Mi meg az Afésztől. Grácin Zsuzsa áruforgalmi osztályvezető tájékoztatása szerint a dologban semmi szabálytalan nincs, ugyanis az említett áruféleség a szabadáras cikkek kategóriájába tartozik, s az adott bolt döntheti el, mennyiért, adja. természetesen csak a tisztességes haszon keretei között. Vagyis valóban drágább a dorozsmai papír, de lehet, mert az idén nyár óta szerződésesen üzemeltetett boltban ezt az üzletszabályzat megengedi. Bízunk benne, hogy az ilyen kérdések könnyen megválaszolhatók és „hetoére tehetők" kellő jószánd íkkal. Meg lehet kérdezni és illő tisztességgel tájékoztatni. A Szarka meg a Csóka Ebadó özv. Németh Sándorné sabban ennek nyomán kér(Szatymaz, III. ker. 168.) az dezi, hogyan lehet, hogy a egyik tévéműsor kapcsán fo- filmben szereplő nyugdíjasgott tollat, s persze nem mű- nak nem kell kutyaadót físorkritikát óhajt közölni, ha- zetnie, neki viszont igen. nem az egyik adásban su- Holott ő is nyugdíjas, gárzott, szerinte „kutyaelie- Hogy is van ez a kutyanes" riportra reagsl. Pontra- adó? Búza utcai örömök Dr. Szirtes Zoltán, a kiskundorozsmai Vöröskeresztalapszer^'ezet elnöke az ottani változásokról ad tájékoztatásit „Már hárorr® év tett el azóta, hogy a kiskundorozsmai régi telepről új házakba költöztek át a lakók, a Búza utcában felépült épületekbe. Azóta napjaik boldogabban telnek, az ünnepnapokat is már érdemes számon tartani. Ügy érezzük, hogy egy ünnepnap a Mikulás-nap szebbé tételéhez sikerült hozzájárulnunk. A városi Vöröskereszt ajándékát osztottuk szét a családok között. A hasznos ruhadarabokat főleg a gyermekek és az idős emberek kapták. Aki isimerte a régi telepi körülményeket, az jóleső érzéssel állapítja meg, milyen jelentós változás történt. MiNem, nincs elírás a címben. Ugyanis valóban kétlábúakról van szó. de nem ama szárnyasok. hanem emberek vannak a nevek mögött. A Sportfogadási és Lottó, igazgatóság dolgozóinak munkája precizitást, pontosságot igényel. Ilyen megszállott, hű képviselője volt e munkának Szarka Albert bácsi, nemcsak- nyugdíjazásáig. hanem utána szinte haláláig. Nem volt mind.egv (ma sem), hogy a totót, lottót gyűjtő ládikókat hány óra hány perckor ürítették. Megtörténtéről pedig jegyzőkönyv készült. Tehát mindenképpen odafigyelést igényelt E körutat pedig többnyire taxival tették meg. A hatvanas évek elején történt: annak rendje és módja szerint Szarka bácsi taxit kért meghatározott időre. JE1 is indult az öreg Warsava, de nem érkezett meg, illetve csak késéssel. Ütközben ugyanis kisebb futójavítást végzett rajta vezetője. Szarka bácsi részére már eleve nem jól kezdődött a munka Alig tettek meg egv kilométert. úiból rakoncátlankodni kezdett az öreg batár. majd egészen felmondta a szolgálatot. Csak ez kellett Szarka bácsinak! A gépkocsivezetőnek is megvolt a maga baja. ígv alaposan összeszólalkoztak. Akkor még nem volt URH a kocsikban, így gyalog kellett megtenni a legközelebbi taxidrosztig az utat, hogy újabb kocsit kérjenek. Itt kezdődött az én szerepem; soros voltam, hát küldtek. Közben bizonv alaposan felborult a menetrend. Érkezésemtől természetszerűleg a megújhodás volt várható. A saját haragjától megszabadulni akaró Szarka bácsi felém nyújtotta kezét; — Jó napot kívánok, Szarka vagyok. — Jó napot kívánok. Csóka vagyok — mondtam. Mint aki parazsat fogott, úgy engedte el a ketfem. s egy lépést tett hátra. Kihúzta magát, arcizmai megmerevedtek. Nyugalmazott tábornokot tudtam fgv elképzelni, akinek arcán látszanak az évek barázdái, de meg nem adja magát még sorsának sem. — Idefigyeljen maga.... maga... — Csóka — segítettem Id. —... maga pimasz fráter — folytatta. — De Szarka úr... — Ne mondjon semmit! Nem mondtam. A több mint 1 órás utat szótlanul tettük meg. A munka végeztével készpénzzel fizetett. én bélyegzővel e"átott hivatalos s-rt-nlát ar'tam. melyen gondosan, szépen, olvashatóan tüntettem fel nevemet: Csóka Dániel taxi-gépkocsivezető. Akkor szótlanul távozott, de a következő héttő! már csak engem volt hajlandó elfogadni a totó és lottó begyűjtéséhez.. Szarka bácsi barátjává fogadott. Csóka Dániel