Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-16 / 295. szám

4 Csütörtök. 1982. december ÍR. A társadalomformáló fotóművészet Születésnapi beszélgetés dr. Lajos Sándorral Szeged fotóművészeiének nélkülözni. A tudományban kiemelkedő képviselője, a nemcsak a képszerű rögzí­nyotcvanesztendös dr. Lajos tést teszi lehetővé, de segíti Sándor. Hosszú évtizedeken a kutatás módszereit ott, keresztül orvosként tevé- ahol érzékeink már felmond­kenykedett. emellett építette ják a szolgálatot. A világűr művészi ouvre-ét. Miként ismei-etlen mélységeinek tit­keriilt kapcsolatba a művé- kaiba is behatolt Mindezek izetekkel, miért éppen a tudatában azért tartom fon­J'ényképészetet választotta? tosnak ezt a jelenséget, - Több mint fél évszóza- m'llld> a. dolgoztam orvosként got nyakukban fénykepezo­Sredetilag festő szerettem Seppel, s kattintgatnak sro­votea lenni, de nem bántam rhakofasb" > . szenvedélyből, meg, hogy végül is orvos- gátasból. Az emberek kéz­ként töltöttem el több mint d,k ker,esKm a nagy !smerej" ,itten évet. Orv<*i tevékeny­Régem során sok örömben, jében éppúgy, mint a szű­tudományos sikerben is volt kebb környezetben vagy tá­, „ , . voli tájakon. Aki komolyan íaTITenvtelylütótt^Ts: ^^^^ leszethez, melyet műkedve- ^J^^ánSfS kénytelen a világban nyitott lökén t; ma is szeretettel űzök. Talán annál inkább ért ,,-tjt „„ _«_• „„„ szemmel járni, a jelensége­neto ez, hisz mint orvos, , . , . , , / ' , , . .„a ,, • ket intenzívebben tudomásul sok szenvedesnek, nyomorú- ..„„„, „,... ,. „ „, v ásnak voltam szemtanú la venni- Szemünk előtt jatszó­dik le az önképzés új for­Ha munkámban elfáradtam, . w májának kialakulása, az em­ti képzőművészetben, a sport- ,J, alkotókéezséBének. *ö­Itan. zenében találtam fel- ? z^,i 15 éves IcOTornb^i 5££E * ^tóUabb az pezgettem, komolyan csak a ^ irányában fs húszas évek vége felé, job- sag "dnyaDan 1S­hára a harmincas évek ele- — Miként kapcsolódik egy­jén kezdtem komolyan fog- be ebben a műfajban és pro­Ialkozni vele. A Szegedi Fo- duktumain az ábrázolásra tóklub jogelődjében mégis- kiválasztott téma, a techni­kai megvalósítás, az alkotói mozzanat? merkedtem neves fotóművé­szeinkkel, s hamarosan sike­rült olyan képeket készíte­nem, melyeket nemcsak ki- . ,.,, . _ állítottak, hazai és külföldi az,t, ntcmdják, hogy a gep a — A fényképezés ellenzői tárlatokon, de díjakkal is ^t^l^í jutalmaztak. köze, s csak annak rögzítője, szinte megfagyasztója; hogy — Milyen timálc vonzot- a fénykép gépi munka ered­iák leginkább, fotósérdeklö- ménye, technikája mindenki riésc változott-e az évtizedek által elsajátítható. Ez igaz, Jolyamán? ( - . - de éppen ebben rejlik ereje, v—„ . vá^tó'J. tin' társadalmi rendeltetése is. ttroüJrtlnrtm JtJ^i /Az emberi művelődés sok éves történetében' a fényképeztem. Tajakat, azok f+ ká nvúitia az első tvftnminl^embfS ^a^L^lltaIbolyán tömegméretű abrázolómüvé. a hétköznapi élet jeleneteit, n^i^r^dáttttk tömeg nemcMk befogadója, vemhez mégis a csendeletek a11f„tA i« szét szülessék, amelynek a makrofotók állnak. A • sepdéletek azért, mert kiél­hetem komponáló készsége hanem alkotó munkása is. Amikor a íényképező-moz­galom társadalomformáló je­newan Kumponaio Készségé- , + szólok nem fe_ mett ehhez igen kifinomult St^ lUÍ a f 2 ­ízlésre van szükség. Talán . ,,„ , telme és igazi jelentősége alálkozunk ma nem egyedü"T a kép, hanem oly ritkán valóban kval.tá- sokkal~nkabb a P'„elletni sos csendéletfotókkal. Fotó­réskor én nem a látott va­lóságot szeretném ötletsze­mozzanat, az embert formá­ló és művelő tényező, az a gondolat és eszme, ami a „ , , . , KUlIUUUlb CD CDMUC, OJI1I C. rűen lekepezm, hanem ma- ké mö ött varL Az ember gamban előre megkomponá­lom a képeket, amelyekkel a bennem kialakult élmé­a fontos, aki a gépet kezeli, akinek élete, tudása bővül, nyeket, állapotokat, látvá- ízlése csiszolódik, fogékony­nyokat igyekszem kifejezni, nyá válik minden művészí­S nemcsak a szépet, hanem esztétikai érték iránt Aki u rutát is. Szívesen foglal- ... . . , . kozom elvont problémákkal ^nyképez. észre fogja venni, is. Ellentétben a festőkkel, hogy nemcsak egy festői táj akik az üres vászonra azt vagy egy szép akt lehet von­komponálják, amit akarnak, zó de eIjut ^ hogy föl­a fotósok csak a tárgyi va­lóságot tudják ábrázolni. A semmiből lehetetlen fényké­ismeri a jelenségek értékeit embertársai erényét a mun­liet készíteni, csak indirekt ka csodáját, egy parányi víz­uton, a téma megválasztásé- csepp vagy egy homokszem val, a tárgyak elrendezésé­vel, s nem utolsósorban technikai manipulációkkal tudnak elvont fogalmakra utalni. — Tudom, hogy alkotó­munkája mellett mindig szí­vesen foglalkozott művészeti oktatással, neveléssel, a vi­zuális kultúra fejlesztésével. — Valóban ez a kedvenc vesszőparipám, melynek va­lóságos megszállottja vagyok. Hadd szóljak hat most ki­csit bővebben a fotográfia szerepéről a tömegek vizuá­lis kultúrájának fejlesztésé­ben. A fényképezés felfede­zésétől eltelt alig másfél év­század alatt az életnek majd­nem minden területét, meg­hódította. A tudomány, a technika, a képes hírszolgá­lat. az ismeretterjesztés, az építészeti és képzőművészeti alkotások reprodukálása es még sok-sok gyakorlati te­vékenység olyan segítőtársat talált ebben a műfajban, ameljtel ma mar nem tud górcső alatt föltáruló vilá­gát. S ha mindehhez hozzá­vesszük, hogy közben szinte játszva megtanul sok új fi­zikai, kémiai, esztétikai, mű­vészettörténeti ismeretet, tá­gul értékítélete, finomodik ízlése, felismeri a művészi alkotások mögött rejtőzködő gondolatot, a társadalmi töl­tést, az véleményt is tud nyilvánítani, jobban megbe­csüli embertársait, az alkotó munkát — s mindez végső soron társadalomformáló eéő­vé válik. — Milyennek ítéli meg a hazai fotóművészet jelenét, hogyan látja a szegedi fotó­sok tevékenységét? — Ami a magyar fotómű­vészetet illeti, be kell valla­nom, bizonyos aggodalom­mal figyelem alakulását Tu­domásul kell venni, hogy a régi. akadémiai értelemben vett „szép képek" kora le­járt. Manapság. amikor atomkorszakról beszélünk, amikor emberi lábnyomot őriz a Hold felszíne, amikor távoli bolygókat ostromlunk a gének birodalmába, az emberek látóköre kiszélese­dett. Manapság már nem lehet ügy fényképezni, mint ötven vagy harminc évvel ezelőtt amire a fotósok idő­sebb generációja némi nosz­talgiával gondol vissza. Ha végignézzük a mai tárlatok paravánjain lógó „alkotáso­kat". föltűnik, hogy a fotó­sok nagy többsége görcsösen igyekszik minél eredetibb­nek tűnni. Eltorzítják a va­lóságot elképesztő laborató­riumi mesterkedéseikkel szinte mondanivaló nélkül igyekeznek sokkolni, puk­kasztani, megbotránkoztatni a nézőket, nghpgy unalmas­sá váljanak. Remélem, mindez csak műló divat. A Szegedi Fotóklubban hálás szerepet vállalhattam, vé­geztem nagy szeretettel. Minden feltétel megadatott, hogy a fotósok újabb és tijgbb nemzedékei képez­hessék magukat. készülje­nek kiállításokra, előadáso­ka* hallgathassanak, pályá­zatokon vehessenek részt Munkásságom elismerésének tekintem, hogy ebből a tevé­kenységből kivehettem a ré­szemet. Dr, Lajos Sándor tagja a Magvar Fotóművészek Szö­vetségének. viseli az AFIAP címét, mint a Féderation International de l'Art Pho­tographlque tagja. Munkás­ságáért több díjat, elisme­rést kapott, köztük a Szocia­lista Kultúráért kitüntetést. Most ünnepelte 80. születés­napját. Kívánunk még na­gyon sok kitűnő felvételt és tehetséges tanítványt. Tandi Lajos Lakossági igényeket elégít ki a Beton- és Vasbetonipa­ri Művek budapesti gyárá­ban gyártott E-jelű (előfe­szített vasbeton) födémge­renda. Kétezer-ötszáz lakás­hoz elegendő készül évente. Termékeiket a gyár terüle­tére kihelyezett Tüzép-telep közreműködésével is értéke­sítik. Könyvekről Breuer János: Kodály-kalauz Kodály-kalauz címmel je­lent meg Breuer János köny­ve a Zeneműkiadónál zenei nagyságunk születésének 100. évfordulóján. A szerző szán­déka nyilvánvaló: új híve­ket toborozni Kodály alko­tásainak, s bizonyítani, hogy a nevelésnek, népzenekuta­tásnak, közművelődésnek el­kötelezett mester életművé­ben a zeneszerzés a legfon­tosabb, a központi kategória. Az alkotói életmű múlhatat­lan értékeire hívja fel a fi­gyelmet, s ismerteti a kö­zönség elé ritkábban kerülő kompozíciókat is, végül pe­dig egy-egy áttekintő feje­zetben a zongoradarabokat, kórusműveket, dalokat. A könyv közel tíz esztendő adatgyűjtés eredményeként tisztázza a művek keletkezés­történetét, magyarországi és nemzetközi fogadtatását. Ar­ra törekszik, hogy históriai, esztétikai és szociológiai lá­tószögből foglalja össze Ko­dály Zoltán életművét. Bakó Zsuzsa: Székely Bertalan Megjelent a könyvesboltok­ban Bakó Zsuzsa Székely Bertalanról szóló, ige fú szép köntösű albuma és a Kép­zőművészeti Kiadó" ' gondo­zásában. A szerző bemutatja a 19. század egyik legna­gyobb festőjét, ismerteti élet­művét. Hozzásegít a művész igazi jelentőségének megér­tésehez, képeinek megked­veléséhez. A kötet szövege tudományos alapossággal ké­szült. A szerző elemzése nem a mester tematikai problé­máit hangsúlyozza, hanem alkotói fölfogásának alakulá­sát követi. Székely Bertalan műveinek befogadása lát­szólag egyszerű, hiszen a kompozíciók önmagukért be­szélnek, az alkotások igazi értéke azonban csak az ala­pos vizsgálódó előtt tárul föl. A magyar piktúra tör­ténetében először boncolga­tott nemzeti sorskérdéseket olyan művészi fokon, hogy az addig provinciális festésze­tünkét európai színvonalra emelte. elsösorMn a roman­tika és az akadémizmus ele­meit egyesítő képein. A kötetet 32 színes oldal. 52 kis méretű katalóguskép és szöveg közötti grafika éke­síti. reflektor Omnibusztól - trolibuszig Vizek városa a sivatagban Az üzbégek évszázados ál­ma volt egy város, amely­nek medencéiben tiszta víz kéklik. Ez után áhítoztak a sivatag vándorai, a Sza­markandból Buharába tartó karavánok hajdani utasai a Kizil-Kum Izzó homok ten­geré ben. S az álom megva­lósult Navoj városában. Ne­gyedszázaddal ezelőtt gáz­mezőt fedeztek fel a kör­nyéken. Amikor felvetődött a gondolat, hogy a sivatagban, egy középkori vár romjai közelében fel kell építeni egy városi, sokan képtelenség­nek vélték a gondolatot A szakemberek azonban kije­lentették: igenis, lehetséges a terv megvalósítása. A vá­ros idővel előretolt „erődít­mény" lehet majd a Kizil­Kum sivatag meghódításá­ban. A környező óriási gya­potföldek egyben indokolttá tették egy műtrágyagyár épí­tlsét is, amely azóta Na­vojazot néven a gyapotterme­lő kolhozok legfőbb szállí­tója. A várost A. V. Krotkov ál­lami díjas vezetésével lenin­grádi építészek tervezték. Az­óta megvalósultak az erede­ti elképzelések: Navoj a mo­dern városépítészet valósá­gos remeke a Kizil-Kum si­vatagban, s ma is mintegy kísérleti színhelye a legbát­rabb városépítészeti elképze­léseknek. Navojt sivatagi oázisnak nevezik, es ez nem egysze­rű hasonlat. A városban mindenütt jelen van a víz: a díszkutakban. a csobogók­ban, a szökőkutak márvány medencéiben, az új lakótele­pek között elterülő mester­séges tavakban, úszómeden­cékben. A víz nemcsak kel­lemes mesterséges klímát te­remt, hanem a legfontosabb díszítőelem is. Navoj köz­pontja — benne van a város címerében is — a Farhad ne­vű szökőkút. A százezernyi navoji lakost 400 hektárnyi zöldterület, erdősáv és gyü­mölcsöskert védi a sivatag forró leheletétől. Ma a Szov­jetunió tizenöt nemzetiségé­nek képviselői élnek Navoj­ban. (APN) Porlepte dokumentumok közt búvárkodott, jó ideig minden szabad idejét egyet­len cél szolgálatára áldozta Terhes Sándor, a Szegedi Közlekedési Vállalat üzem­és munkaszervezője. S mi­vel nem ő az egyetlen lo­kálpatrióta az SZKV-nél, munkatársak népes cso­portja segítette révbe jut­tatni a vállalkozást. Így ké­szült el — az első szegedi trolibuszvonal üzembe he­lyezésének apropójával — a szegedi tömegközlekedés múltját és jelenét egységes szerkezetbe foglaló kiadvánv. Felcsigázott érdeklődéssel kezdtem olvasni és nem csa­lódtam. Terhes Sándor ta­nulságos, mégis élvezetes olvasmányt kanyarított a le­véltárak mélyéből napfény­re hozott, megsárgult doku­mentumokból. Jó szívvel aiánlanám az SZKV kiadá­sában megjelentetett köny­vecskét mindenkinek, ak't érdekel, hogyan is Indult meg. milyen vágányokon gördült, poroszkált. előbb omnibuszon, maid lóvasúton a modern idők fe'é a szege­di tömegközlekedés. Szívesen ajánlanám az Omnibusztól trolibuszig cí­mű, számos korhű felvétel­lel Illusztrált füzetet, csak­hogy a könyvüzletekben nem lehet kapni. Az 1500 pél­dányt (ennyit nyomtattak belőle) rövid idő alatt el­kapkodták az érdeklődők, ma már legfeljebb a könyv­tárakban. levéltárakban lel­hetők fel. Vigaszul szolgál­jon, hogy jövőre (bővebb terjedelemben, több részlet­tel kiegészítve) ismét kiadja a város történetéhez izgal­mas adalékokat szolgáltató könyvet az SZKV. De tériünk vissza a kez­detekhez. százhuszonöt évvel forgassuk hátra az idő ke­rekét! (Mondanom sem kell, ebben Terhes Sándor lesz se­gítségünkre, a régmúlt emlé­keit az ő soraiból idézzük.) A helyi közlekedésre vonatkozó első adatot az 1853. október 16-i tanácsülés 154. számú határozatából merítjük. „Csongrád megye cs. kir. fő­nökségének f. é. és hó 8-áo 8610. sz. a. kelt azon ren­delete* folytán, mely sze­rint a vasútvonal s az állo­mási hely is nemsokára megkészülendvén, a kényel­mes közlekedés tekintetéből más városok példájára szá­mokkal ellátott bérkocsik felállítása, s a vasúti állo­máshoz vezető út, hová ko­rábbi rendelkezés iránti kel­lő intézkedésekre e választ­mányt felhívni méltóztatik". A tanács 12 hintó és 4 többszemélyes bérkocsi fel­állítására adott engedélyt A három útvonalon közle­kedő omnibuszjáratokat 1857. március 1-től vállalkozók indították első útjukra, kö­zel három évtizeden át szál­lították utasaikat A várost romba döntő nagy árvíz a közlekedést is megbénította. A rekonst­rukció után az omnibusz már nem tudta kielégíteni az igényeket. Pályázatot hirde­tett a város lóvasút építé­sére. A kiírási feltételek kö­zött szerepelt egyebek kö­zött: „... a maximális se­besség óránkint 10 kilomé­ternél nagyobb nem lehet, a vonatok a közlekedés igé­nyeinek megfelelő időközök­ben indíttassanak, a meg­állóhelyeken okvetlenül meg­álljanak. kiköttetvén, hogy 1 a kijelölt helyeken kívül másutt fel- vagy leszállás céljára megállani semmi kö­rülmények között nem sza­bad ..." Beszerezték a ko­csikat is. Hogy milyenek voltak, kiderül egy jegyző­könyvből. „A személyszállí­tó lóvonatú kocsikkal eddig eszközölt próbameneteknél több ízben megtörtént, hogy a kocsik az élesebb görbü­letekben kisiklottak ..." 1884. július 1-én adták át rendel­tetésének a vasutat. Megin­dult a teherszállítás is, 60 lóerős gőzmozdonyokkal. Jóllehet, akkoriban még nem létezett a Városi Köz­lekedésbiztonsógi Tanács, így felvilágosító megelőző propagandájuk hatását sem élvezhették, mégis nagy gon­dot fordítottak arra, hogy megfelelő legyen a járművek műszaki állapota. 1906-ban 14 kocsija és 40 lova volt a társaságnak, a lovakat na­ponta háromszor váltották. Fejlődésének csúcspontjára a századfordulón ért a lóva­sút, a rohamosan növekvő igényekkel azonban már nem tudott megbirkózni. Az első vlllamosvasutat 1908. október 1-én adták át a for­galomnak. A Rókusi pálya­udvar és a Szeged Nagyál­lomás között közlekedett, két vágányon. A Dugonics tértől a Belvárosi temetőig vezető vonalon október 31­én indult meg a forgalom. A következő hónapban útjukra indultak az első villamosok is. Megengedett legnagyobb sebességük 8—20 kilométer között volt. Az 1914-ben ki­robbant első világháború minden elképzelést fölül­múló hasznot hozott a tár­saságnak:- 1915-ben 7- mil­lió 750 ezer utast szállítot­tak. A világháború--) utáni gazdasági pangás azonban a villamosvasútnál is érezhe­tő volt. Az első benzánelektromos tehervontató mozdony 1936 Júniusában állt üzembe. For­galomba állítását jórészt az indokolta, hogy a gőzmoz­donyok ellen a nagymértékű koromképződés miatt, egy­re élénkebben tiltakozott a város és a rendőrség. (Lám. a környezetvédők már akkor is hallatták szavukat!) A kis befogadóképességű vil­lamosok favázas szerkeze­tűek, a motorok kis teljesít­ményűek voltak. Az időjárás viszontagságai nehezítették a kalauzok, kocsivezetők munkáját. A kézi erővel mozgatott peronajtók és a vasrácsos, csúszós lépcsők sok balesetet okoztak. Ve­szélyben volt a zsúfolt ko­csikon fogódzó, lépcsőn, pe­ronon kapaszkodó utasok biztonsága. Gyakran meg­történt, hogy váratlan féke­zéskor az utas kiesett a ko­csi bóL Nagyot ugrunk most, egé­szen a város felszabadulá­sáig. Október 19-én . megin­dulhatott a villamosforga­lom, a fő vonalon, két villa­mossal. Az elkövetkező években dinamikus fejlődés­nek indult a tömegközleke­dés. 1955 áprilisában „be­lépett" az autóbusz is. Sze­ged volt az első vidéki vá­ros, ahol csuklós autóbusz járt. 1963 januárjától aztán a mai Volánhoz kerültek, a buszok. De ez mára köz »'múlt tör­ténete. Az idén 125 éves sze­gedi tömegközlekedés utol­só évtizedei már mindannyi­unk el ött ismertek. Iadanyi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents