Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-14 / 293. szám

Kedd. 1982. december 14. 5 Kodáíy-koníerencia Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából nemzetközi Kodálykonferencia kezdődött hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia Roosevelt téri székházában. A Magyar Kodály Társaság által szervezett rendezvénysorozat december 17ig tart. A tanácskozáson mintegy félszáz külföldi előadó és vendég mellett a magyar zenetörténet, népzenetudomány és zenepedagógia legkiválóbb személyiségei vesznek részt A megnyitó esemény a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola kórusa és a Szilágyi Erzsébet női kar fellépésével kezdődött Szokolay Sándornak, a Magyar Kodály Társaság elnökének üdvözlő szavai után megnyitó beszédet Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondott A kodályi életművet méltatva a zenei nevelés fontosságáról beszélt Felidézve a korai zenetanulás összefüggését a beszédkészség fejlődésével. A bevezető előadások közül Szabolcsi Miklós akadémikus Kodály és a Magyar Tudományos Akadémia című értékelésében a zeneköltő és a tudományos intézmény kapcsolatában három időszakot különböztetett meg. Bónis Ferenc zenetörténész az író-publicista Kodály munkásságát méltatta előadásában. Vikár László népzenekutató előadásában emlékeztetett: a centenárium itthon és világszerte jelentősen hozzájárul szellemi értékeinknek az eddiginél jobb megismertetéséhez. Bejelentette: a közeljövőben Kodály népdalfeldolgozásairól új kiadvány jelenik meg. A nemzetközi Kodály-konferencia bevezető előadásai után a zenetörténeti szekcióban folytatódott a szakértők tanácskozása. Ezen kilenc előadás hangzik eL Kempinform — egész évben Üjból hívható a Magyar Camping és Caravanning Club automata telefonszolgálata, a Kempinform. Eddig csak a nyári hónapokban, mostantól pedig egész évben az érdeklődők szolgálatára áll a 177-208-as telefonszámon, melyen naponta 24 órán keresztül adnak felvilágosítást a kempingezés aktuális tudnivalóiról. Egyebek között elmondják, mikor, hová érdemes utazni, melyik kempingben van hely, milyen üdülési lehetőségeket kínál a kempingezők klubja, s tájékoztatnak a klubszervezetek életérőL A három és fél—négy perces információkat tartalmazó magnószalagokat az dőszerűségnek megfelelően körülbelül tízalaponként cseréllik. (MTI) Koncert a műjégpályáért Kellő a jókedvük Egyetemi néptáncosok estje „Jó buli volt" — mondta egy fiatal srác a haverjának amint kiléptek az újszegedi Sportcsarnok kijáratán. A buli ezúttal koncertet fémjelez. Szegedi pop-, jazz-, country zenekarok jöttek össze szombat este, és műsoruk tiszteletdiját felajánlották a műjégpálya építéséhez. A koncert érdekessége volt, hogy a Hulin-együttes utoljára muzsikált együtt mert Hulin doktor Szekszárdra költözik. Meglepetést keltett a Szegedi Jazz Együttes új stílusával. Rockkal lágyítják. a jazzt. Az EASYS-ék két dobosukkal és énekesnőikkel ismételten felhívták magukra a rockrajongók figyelmét. A countryzene kedvelői a Bonanzánnk tapsolhattak, persze a jó hangulathoz hozzájárult még Molnár Dixieland és a Huzavona Folk-Rock is. A társadalmi munkában és összefogással készülő műjégpálya építését szerény módon, de segítették a zenészek is. Az ötlet részben Savanya Istváné, a Bonanza együttes vezetőjéé. Néhány héttel ezelőtt azzal kereste fel az Ifjúsági Ház igazgatóját. Havasi Zoltánt, hogy a szociális gondozottak javára egy nagyszabású koncertet rendezzenek. Az ötlet tovább kerekedett, és (gy jutottak el a jégpálya téglajegyeihez — mert korcsolyázni a húszon- és harmincévesek is szeretnek. A koncertre készülés közben Savany Istvánnal és T.osonczi Györggyel (az EASYS egvflttcs vezetője) a szeved) könnvűzpne helvzetéről is ejtettünk néhány szót. Molnárékat leszámítva egyik banda sincs irigylésre méltó helyzetben. A kazettamuzsika, a diszkó továbbra is megnehezíti az élő zene fejlődését. Olcsóbb egy disc'jockey. mint a zenészek szerepeltetése. Például az EASYS már országosan jól ismert banda, de fellépéseiből mégsem tud megélni. A Bonanza együttes ősztől profi lett. Egyelőre önmenedzseléssel próbálják helyüket megtalálni a könnyűzenei piacon. Saját lábon nehéz megállni. és vidékről bejutni a fővárosi lemezstúdióba. A hat szegedi együttes szombati koncertje azonban nemcsak egy nemes gesztus volt. hanem az értékek számbavételére ls alkalmat adott. A szolnoki színház ! A szoinok kazetta !_*•«•<<•» A tudományegyetem néptánccsoportja kétrészes műsort adott szombaton az Auditórium Maximumban. A megkapóan hangulatos esten fiatal koreográfusok, Zsuráfszki Zoltán és Farkas Zoltán több művét mutatták be, melléjük tették a Mester, Tímár Sándor dél-alföldi páros táncait. Zsuráfszki és Farkas, valamint Németh Ildikó — mindhárman az Állami Népi Együttes tagjai — föl is léptek, élményszerűen táncolták el egy régebbi,; -a^-már nagy sikersorozatot megért kompozíciójukat, a Parhuzam címűt, s Timár dél-alföldi párosát. Nem illendőségből emlegetem először az est vendégeit Ök ma az amatőr néptáncmozgálom legjobb eredményeit és erényeit is őrző, kiváló hivatásos táncosok, s a művészeti ág legújabb koreográfus nemzedékének vezető képviselői. Zsuráfszki évek óta szívesen dolgozik együtt az egyetemi tánccsoporttal, számos művét a szegedi együttes mutatta be először, januártól pedig művészeti szaktanácsadóként segíti az egyetemiek egyre sikeresebb munkáját. Szerencsés találkozás ez. A JATE táncosainak ' közelmúltbeli sikerei — egy-egy bizonyító érv. Az idén elnyerték a KISZ KB és a Népművelési Intézet művészeti ösztöndíját; a keszthelyi egyetemi-főiskolai folklórfesztivólon arany fokozatot kaptak, ugyanezt a Fabatka Zenekar külön is megszerezte, és ezüstöt kapót Lovász Irén n 'pdaiénekes. A zenekar augusztusban nyerte el a Népművészet Ifjú Mestere címet. Úgy tűnik, hogy Csendes Tibor művészeti vezető irányításával a néhány igazán kitűnő táncosra, a nemrégiben újjáalakult, de változatlanul jó Fabatka Zenekarra építő csoport művészetszemlélete és törekvései is megegyeznek a Zsuráfszklókéval. S nem titok, mert az előadásokból, a szombatiból is, nyilvánvaló, hogy mindannyiuk mestefe: Tímár Sándor. Az amatőrmozgalom és a művészeti ág jövője szempontjából pavo^i' biztató, hogy miközben folyamatosak a szakmai uerkeken belüli, néha a legszélesebb nyilvánosság előtti viták a néptáncművészet különféle útjainak és ágazatainak milyenségéről, létjogosultságáról — a legfiatalabbak munkával voksolnak. Mégpedig a hagyománvkincs eredeti funkcióinak, mondanivalóinak és hangulatainak tisztelete mellett. Alkotásaik nem egyszerű másolatok persze, hanem a régi táncos zenei motívumok öülörr. vényű „újrarendezései", de ezek a mai, modern művek nem kívánnak más nyelven beszélni, „csak" a tánc nyelvén, nem akarják az aktualizálás, az új időkhöz alkalmazkodás örvén más művészetek közvetítő közegeibe áttenni mindázt,amit a néptáccal „üzenni" lehet a színpadról. Alighanem ezért sikerül az egyetemi csoportnak megkapó, hangulatos táncestéket produkálni. Előadásukból kitetszik, hogy kitűnően ismerik az eredeti anyagot, legjobb táncosaiknak nincsenek technikai gondjaik, következésképpen oldottan és őszintén tudják átadni magukat a tánc és a zene keltette hangulatoknak, érzelmeknek. Ebben a csapatban helyük és terük van az egyéniségeknek. (Mint például Tésik Péter sajátos, utánozhatatlanul egyéni előadói stílusának; fölényes tánctudását, tehetségét ízigvérig mai modorral, kicsit fanyar, kissé lezser gesztusokkal tudja fűszerezni. Szokatlan a hasonlítás, de akárhányszor látom — s szinte gyerekkora óta szerepel a szegedi táncszínpadokon — népszerű színészkortársának, Gáifi Lászlónak sokat elemzett, de szavakkal aligha leírható előadói stílusára emlékeztet.) Nyilván tudatosan hagyják érvényesülni a személyes érzelmeket, hangulatokat — mintha ezt választották volna az amatörizmus követésre érdemes hagyományaiból. S bár a csoport tagjainak technikai felkészültsége egyenetlen, a tánchoz kellő a jókedvük, és fölszabadultságuk átsugárzik a nézőkre. Szombaton mindenesetre zsúfolt volt az Auditórium — és zúgott a taps. S. E. A kazetta jelen esetben 140 ezer márka (ráadásul régi, „porosz" pénznemben) értékű papírokat tartalmaz, s — egy örökség tárgya lévén — szimbóluma a polgári világ anyagiasságának, erkölcseinek, egész, szándékoltan undorítóra „vett" univerzumának. Már-már közhely. hogy hozzánk minden irányzat, szellemi és szellemtelen divathullám jó egy-két-három vagy még több évtizedes késéssel érkezik, ha úgy tetszik, „gyűrűzik be". Az évszázad kezdetének nagy avantgarde-hullámában a német expresszionizmust elsősorban a dráma reprezentálta. Olyan színjátszás, amely nem a hangulatokat és a lélektani törvényszerűségeket helyezte előtérbe, > hanem a monumentalitással, ötvözött agitatív hangot, olykor harsányságot. Epater le bourgeois. botránkoztasd meg a polgárt — ez a régi jelszó a totális leleplezés igényével töltődött föl, a polgárság üres, hamis, kiábrándító világát felmutatni ennek a színjátszásnak egyenlő Az egyéniségek Oly sok vita volt már arról, ki, hogyan, miért, menynyire lehet televíziós személyiség, hogy azon sem csodálkoznék. La jó néhányan unottan legyintenének: tessék, már megint ez a tévés individium-dicsöítés, nem volt még belőle elég? A válasz: nem. Ugyanis egyszerűen nem lehet elég abból, ami a tömegkommunikáció egyébkent is elszemély'elenítő jellegén mintegy diadalmasan felülemelkedve, emberlétünk egyik legnagyobb eredményét igazolja — nevezetesen, hogy a személyiseg utánozhatatlan eredetisége lényegi garancia minden valamirevaló szellemi (és fizikai) teljesítménynél. Az egyéniség a közhit ellenére, nem feltétlenül látványos villódzásban mutatkozhat meg. Mester Ákost például eddig jobbára csak a rádióból ismerhettük. Azután jött a Hirháttér, és vele a csöndes okosság póztalan, '• mégis rendkívül hatásos manifesztuma: Mester Ákos a képernyőn. Nem csillog, nem villog, még csak nem is szellemeskedik. Nem monologizál, nem rámenősen provokatív, még a szó pozitív értelmében sem. Nem nagyon kommentál. és nem in mereven illedelmes. Egyszei-űen csak igen-igen érteimes — és nagyon jól tud kérdezni. Legutóbb a motorizáció és a fiatalok narkotizálása volt a két aktualitás — e két, egymástól i&en távoli jelenséget a társadalmi fontosság ténye kötötte óesze. Két-két szakérté mindkét témában, mii n.mahs ítépi illusztráció (rövidke riportok, grafikonok) — és Mester Ákos, ahogyan beszélget. Két Mesteri (kisbetűvel is írhatnám a r.agy mellett, a teljesség kedvéért) példa: az autózás mai ügyei-bajai a kitartóan emelkedő benzinárak, a rossz alkalrészellá'ás és az úthálózat ágbogainak összefüggéseibe:.. Az illetékesek egyike Jo magyar szokás szerint a mur.der becsületét védi, a magyar közlekedéspolitika következetességét ecsetelvén. Ilyesmitől a tévénéző már eleve frászt kaphat: könyörgöm, ne az illetékes mondja ki önmagukról a dicséretet, ez olyan, mintha a tévéműsor szerkesztője vagy a filmrendező dörrenne rá a kritikusra (olykor megesik!), hogy szerinte alkotása igenis jó volt. A mú bizonyítson, az védje meg magát. Ha tudja. Mester Ákos azonban nem lett ideges. Sót, arcizma sem rándult. Ugyanakkor látszott raj La. lisz'ában van a megnyilatkozás visszatetsző mivoltával. Reakció? A következő kérdés: szóval, akkor visszafogják a jövőben a kínálatot vagy nem? Lehet-e ezután a motorizáció zsákutca? Ezzel kcsz. ö a magáét megtette. Nem is akárhogyan. Más. A fiatalok szipózása. gyógyszerszedése jó néhány évig szigorúan tabu téma volt a m+gyar sajtóban. (Pedig — most megtudhattuk — eddig 27-en haltak meg Magyarországon narkózás következteben.) A Hírháttérben most erről is szó volt: Mester azzal kezdte (később többször is megerősítette), csakhogy végre beszélünk róla, beszélni kell róla, beszéljünk, beszéljünk. S amikor a legmélyebb okokig jutott a besze.getés. egy egészen bravúros mondattal előre lelőtt minden szokványos illetékességi Közhelyet: ..ha súlyos gondró' van szó jön a leg gyakoribb sztereotípia: a megeíőzes. az egész társadalom feladata.' 3 midőn — kimondatlanul — az ertékvesztettség sanyarú helyzete körvonaiazodott, így zárta a beszélgetést: „mélyebben fekvő összefüggéseket nem tártunk, nem is tárhattunk föl." Figyelemfelkeltésnek, jelzésnek kiVálóbnat nem is kívánhatunk. & ha az egyéniség ilyetén győzelmeibe belefáradni akaió néző a Mester Ákoshoz hasonlók alacsony számára trvatkezik, csak részben van igaza: szombaton este dgv kiváló s/mész. Benedek Miklós, mulatta meg sínesen és igen koncepciózusán, egy művészszemélyiség vallomasértékű műsorával — az önmaga által írt és eljátszott Akar velem játszani? című programmai —. hogy igenis vannak nagybetűs egyéniségek a televízióban így is és amúgy is. Csak — hagyni kell őket megmutatkozni. Domonkos László volt a forradalmisággal. S noha ez az igény erősen vitatható, miként esetenként maguk a művek is, Frank Wedekind, Georg Kaiser — és például Carl Sternheim drámáinak művészi ereje ugyancsak, tény; a maga idejében az expreszszionista dráma újító, szcenikailag pedig olykor kifejezetten forradalmasító feladatot végzett el. S hogy Magyarországon csak mostanság kezdik igazán fölfedezni a német expresszionizmus jó néhány szerzőjét így Sternheimet is. annak a hagyományos meekésettségvonulaton túl ama nyilvánvaló történelmi tény is oka. hogy nálunk NyugatEurópával összehasonlítva köztudottan nem vagy alig létezett számottevő. tehát roltharít.ságában leleplezésre. méltó polgárság. Ami viszont a mai társadalmi állapotokat illeti, a kispolgári miliő szívós maradványai és a „nagyban" ugyan sosem volt nagvpolgári életforma torz utóélete egyaránt adhat némi alapot e színjátszás — mérsékelt és behatárolt — aktualizálására. sok egyéb, fontos körülmény mellett. A szolnoki Szigligeti Színház már hagyományos szegedi vendégszerepléseinek legutóbbi előadása vasárnap a Bartók Béla Művelődési Központban Carl Sternheim A kazetta című darabja volt. Hat kalitkát, képkeretrészietet vagy . valami hasonlót imitáló egyenként és együtt igen hatásos színpadkép (Kálmán László eredeti. kitűnő ötlete) — és az ezer százalékig polgári család örökség körüli bonyodalma ürügyén a halálra ítélt, Vilmos-korabeli német burzsoázia nem is na| gvon diszkrét bája a színpadon : Beethoven VII. szimfóniájának részletei az eredendő monumentalitást többszörösére nagyítják, a szűk játéktér és a biedermeier belső világ pedig ama bizonyos, klasszikusan fülledt atmoszférát biztosítja, miközben például Seidenschnur, a fényképész a leányszoba-kalitka felső fémrúdján akrobatamutatványokkal csábítja el Heinrich Krull űr első házasságából született leánygyermekét, Lydiát. Csizmadia Tibor rendezése, akárcsak a szereplők — Takács Gyula (Krull), Egri Kati (Fanny). Hullán Zsuzsa (Lydia). Győri Franciska (Elsbeth Treu), Varga Károly (Seidenschnur), Hanga Erika (Emma) — játéka fura módon látszólag semmi különlegeset nem tesz azért, hogy éz a nálunk ugyan most némileg újnak számító, de valójában igencsak közepes darab kitűnő előadássá legyen. Mégis így történt. Az okok mögött keresgélve meditálhatunk: a szellemes, ötletes színpadtechnikai megoldások, a pantomimelemektől a színpadképig és a színészi teljesítmények egyaránt valami olyasmit tükröztek, hogy jó szellemű, folyamatosan igazi műhelymunkát végző együttes került elénk ezen a vasárnapon. Hiszen lehet, hogy Takács Gvula. Egri Kati vagy Győri Franciska esetleg nem tartozik színművészeink legelső minőségi kategóriájába, s A kazetta sem az az előadás, amely alapjaiban rengetné meg a kortárs magyar színművészetet, mégis — a látottak tökéletesen elegendők voltak a meaérdemelt sikerhez. Nem árt(ana) ezt megjegyezni ... D. L. Lesz elegendő Szaloncukor, karácsonyfa-függelék Megfelelő ellátás ígérkezik szaloncukorból, és karácsonyfa-függelékekből az ünnepekre; a Budapesti Édesipari Vállalat az utolsó tételeket szállítja e termékekből a kereskedelem számára. Ezzel a vállalat sikerrel teljesíti idei terveit, a szerződések előírásainak megfelelően — a tavalyihoz hasonlóan — mintegy 60 ezer tonna édességet ad a piacra, a hazai igények megközelítően 60 százalékát. Annak ellenére, hogy az elmúlt egy-két évben több űj gépsort helyeztek üzembe. a kapacitás kevésnek bizonyul. Különösen a dobozos desszertekből, s ezen belül is a konyakos meggyből nem mindig képesek a lépést tartani a kereslettel. Gondot oköz az ügynevezett lisztes áru — a linzer, a keksz, a teasütemény — iránti növekvő igény is. A Zamatgyár matuzsálemkorú gépesorai azonban lassan terLmelnek. Éppen ezért különféle termelésszervezési intézkedésekkel igyekeznek a gyártást . fokozni. Gyakran szerveznek szombaton és vasárnap külön műszakokat, a egyes munkaigényes fázisokat. főként a csomagolást, a Budapest környéki téeszek mel'él; üzemágaira bízzák 'ármunkaként. lí?v 's év ívtete csurrín 14—15 ezer tonna isz.tes áru készül pedig ennél mintegy 6000 tonnával többre lenne szükség. A munkaerőgondokon némiképp enyhít, hogy a Budapest Csokoládégvár az idén új kakaócsomaeo'ó gépet állított be. s a 10—20 dekagrammos kakaó a korábbi kézi csomagolás helyett e soron készül.