Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

mrrnzm Újkori energiatörténelem Energiahordozókban viszonylag szegény ország lévén, ellátásunkban igen fontos szerepet látszik az import: energiafogyasztásunk csaknem felét a behozatal fedezi. A felhasznált kőolainak például mintegy négyötöd része, a földgáz csaknem 40 százaléka, a villamos energia negyed része származik külföldről — túlnyomóan a Szovjetunióból. A biztonságos energiaellátásban tehát rendkívül fontos szerepet játszik a KGSTtagorszégok együttműködése. Húszéves a Barátság Említsük először a Barátság kőolaivezeték-rendszer. amely az idén ünnepelte működésének két évtizedes jubileumát. Ez idő alatt a Barátság vezetékeken összesen 715 millió tonna kőolaj iutott el hazánkon kívül Csehszlovákiába. Lengyelországba és az NDK-ba. megalapozva ezzel az érdekelt országok kőolaj-feldolgozó iparának. vegyiparának gyors fejlődését. Magyarországra mintegy százmillió tonna olai érkezett e vezetéken — ióvaltöbb mint másfélszerese annak, amit a magyar kőolaibányászat négy és fél évtizedes fennállása alatt összesen kitermelt A vezetékrendszer gondolatát a Szovjetunió vetette íel az ötvenes évek végén a KGST kőolajés gázipari bizottságában. A KGST-tagországoknak ugyanis egyre több kőolaira volt szükségük iparuk gvors fejlődéséhez, energiaszerkezetük korszerűsítéséhez. A Szovietunió azonban a hagyományos módon, vasúti szállításókkal nem vállalkozhatott a gyorsan növekvő igények kielégítésére: erre csakis az akkor már világszerte elterjedt csővezetékes szállítás révén nyílt mód. A vezetékrendszer megépítésére Csehszlovákia. Lengyelország. Magyarország, az NDK és a Szovjetunió 1959-ben Moszkvában írta alá az egyezményt. A viszonylag rövid idő alatt megépült távvezeték északi ága Lengyelországnak és az NDK-nak. déli ága pedig Csehszlovákiának és Magyarországnak szállítja a Volga menti kőolaiat. A magvar szakasz építése 1961-ben kezdődött. s az első csepp szovjet kőolaj 1962. szeptember 19-én 9 óra 22 perckor érkezett meg Kápolnásnyékre. A vezeték akkor évi 2,5 millió tonna olajat szállított hazánkba, ez a mennyiség azonban a későbbiekben 4.5 millió tonnára nőtt. De nem kellett hozzá egy évtized, hogy bebizonyosodjon: a Barátság I. hem elegendő a magyar gazdaság kőolajigényeinek kielégítéséhez. Ezért 1970-ben úiabb olajvezeték építése kezdődött meg. Az 1972-ben befejeződött, évi 9—10 millió tonna olai szállítására is alkalmas távvezeték a Barátság II. nevet kapta. A hetvenes évek eleién ezért már a szénhidrogének vehették át a vezető szerepet az ország energiamérlegében. Rohamosan fejlődött a kőolaj-feldolgozás, sorra épültek a finomítók. Először Szőnyben. maid Százhalombattán. illetve Leninvárosban létesült kőolai-feldolgozó üzemek révén korszerű vegyipari létesítmények is létrejöttek: egyebek között felgyorsult a petrolkémiai ipar fejlődése. A vörös varrat A kőolaj mellett egyre nagyobb szerepet játszott a földgáz is. 1975-ben üzembe lépett a Testvériség gázvezeték, de ekkor mór a KGST-tagőrszágok kormányai aláírták a megállapodást az érintett országok egyik legnagyobb közös vállalkozásáról: a Szövetség gázvezeték építéséről. Bulgária. Csehszlovákia. Lengyelország. Magvarország. az NDK. Románia és a Szovietunió kormányfői 1974-ben Szófiában állapodtak meg a gázvezeték létesítéséről. Az Orenburgtól a szovjet határig 2750 kilóméter hosszúságban húzódó gázvezeték építésében részt vevő 15 ezres nemzetközi építőbrigád munkája révén 1978 őszén elkészülhetett Ungvárnál a gázvezeték vörös varrata: jelképezve, hogy a gázvezeték készen áll a földgáz szállítására. s hamarosan megindulhatott, maid fokozatosan bővülhetett a magyar földgázimport az új vezetéken. Jelenleg csaknem 4 milliárd köbméter föld- ' gázt importálunk a Szovjetunióból. amelynek mintegy kétharmad része Orenburgból. a Szövetség vezetéken érkezik. Üzemzavar esetén A KGST-tagországok közötti energetikai együttműködés hasonlóan fontos területe a vilalmosenergia-rendszerek összekapcsolódása. A KGST-tagországokat behálózó villamos távvezetékeknek kettős jelentőségük van. Az eavik a villamosenergia-import: Magvarországra például mintegy 8 millárd kilowattóra áram érkezik Szovjetunióból. ami a telies hazai fogyasztásnak mintegy negved' része. De az egves országok villamosenergia-rendszereinek összekapcsolódása még egv igen fontos előnnyel iár: ha egv-egv országban váratlan üzemzavar akadályozná az ellátást, a kiesést egy másik 'ország éppen szabad erőművi blokkiának teliesítménye pótolia. Ez a kölcsönös segítség pedig igen naev ielentőségű. hiszen enélkíil egy váratlan fogyasztásnövekedés vasv üzemzavar súlyos áramhiánvt okozhatnának. A KGST-tagországok villamosenergetikai együttműködése csaknem három évtizedre nyúlik vissza. Az első lépést Magyaror- . szág és Csehszlovákia tette meg. amikor 1953-ban Kisigmánd és Érsekújvár között megépítették az első 110 kilovoltos távvezetéket. Ezt követően megépülnek a lengyel és a csehszlovák maid az NDK-beli energiarendszert összekapcsoló távvezetékek, s az ilv módon már együttműködő rendszerekhez hazánk is csatlakozott. Közben megalakult a CDU. a KGST-taaorszáaok közös villamosteher-elosztó köznontia Prágában. Itt irányítják és hangoliák össze a KGST-tagországok együttműködő villamosenergia-rendszerének tevékenységét. Ez a rendszer állandóan feilődött sorra épültek a távvezetékek és az erőművek. Az 1979-es esztendő pedig minőségi változást hozott: hat ország összefogásával ekkor épült fel a 842 kilométer hosszú Vinnvica—Zaoadnaukrainszkaia—Albertirsa között húzódó 750 kilovoltos villamos távvezeték. A vezeték önmagában is jelentős létesítmény, hiszen ilyen nagyfeszültségű vezetéket eddig Európában mindössze egyet, a világon pedig hármat építettek. A kiemelkedő műszaki létesítmény azonban, önmagában csak eszköz: ennek révén, kapcsolódhatott össze a KGST-tasországok, valamint a Szovietunió energiarendszer^, s így .a, .világ legnagyobb, együttműködő villa. mosenergiatrendszgt:iött, létre. Teljesítőképessége eléri a 300 ezer megawattot — ez a magvar erőművek teljesítményének hatvanszorosa. Ezzel jelentősen megnövekedhetett a KGST-tagországok villamosenergia-imoortia s emellett az érdekelt országokban mintegy 1500 megawattnyi erőművi kapacitás kiépítését is meg lehetett takarítani. A KGST-tagországok közötti energetikai együttműködés — amelynek ezúttal csak a legnagyobb ielentőségű lépéseit emeltük ki — nagv szerepet iátszik az érdekelt országok biztonságos energiaellátásában az energiaigények kielégítésében s alapul szolgál a további fejlődéshez is. KOZMA JUDIT LIPPAI TAMÁS RAJZA Hótt dög és társai S

zóalkotásunknak egvik — még "ha nem is gvákori — módia a népetimológia. Általában idegen szavakat szoktunk „magyarítani" akképpen, hogy az eredeti szóalakot értelmesítiük. Ha iobban szemügyre vésszük a dolgot: torzítás történik. Pontosabban: az idegen, a nem (vagy kevésbé) ismert szóba értelmet viszünk, míg az alkalomszerű torzítás épp az értelmet veszi el a szóból. Népetimológiával már elődeink is éltek, a latin coemeterium.ból .temető" cinterem a cavitoliumból káptalan vált. > Nemcsak a latinból átvett szavakra volt iellemző a népetimológia. Például a török kenesu „higany" kissé bizarrá alakult nyelvünkben: kéneső; a kárókatonáknak sincs köze a hadászathoz, mivel a török kara katna „fekete madár" szóból keletkezett. Sokszor humorról is árulkodnak a néoetimológiával létrejött szavak: a német Durckdefekt nyelvünkben a járművek gumiiának kilvukadásakor keletkezett hangot utánozva durrdefekt-té vált: a népmesékben szereplő ho-ppmester a Hofmeister „udvarmester" értelmesítése: ,az argóízű citerázik igének semmi köze sincs a hangszerhez, hanem a német zittern „fél" ige átvétele. A kintorna összetett szónak látszik, ám sem a kinnal. sem a tornával nincs kapcsolata, hanem a latin quinterna szóval amely először egv húros hangszer' neve volt. maid a verklit jelentette. A francia eredetű, de hozzánk német közvetítéssel elintett ingenteur „niernök"-ből inzsellér vált. Napjainkban igen erős az angol nyelv hatása. Az eddigiekből világos, hogv. a népetimológia. az értelmesítés itt sem maradhat el. Például a hot dog rövid idő alatt hótt döaoé. á disc jockey diszzsoké-vá. a soft ware szaftvár-rá módosult. A népetimológia útián létrejött szavak többé-kevésbé beilleszkedtek szókincsünkbe. A népeíimológiának van egv ikertestvére, a tudákos etimológia amelv a tudományosság látszatával (sokszor az igényével) lép fel. A nyelvújítás korában például a nél.iet Renntier „rénszarvas" szót iramszarvasnak fordították, mivel úgy gondolták, hogv a rennen „futni" igéből származik: pedig valójában skandináv jövevényszó a németben. Dugonics András író ugyancsak buzgólkodott. A finn. illetve a lapp szót úgy magyarázta. hogv a magvar finom, illetőleg a láp szavakkal függenek össze. A nemzeti romantika korában sok helynevet igyekeztek a magyarból megmagyarázni:. Istókhalma (Stockholm). Kappanhágó (Koppenhága). Kardllágó (Karthágó): személvnevelt esetében: Ádám (ad-rám), Dareiosz (tarajos) és a legmulatságosabb: Kanbüzész (kan-j-biz-rez. hivatkozva arra. hogy a perzsa uralkodónak sok felesége volt.) Azt mondanánk, hogy mindezek kuriózumok. Sajnos a tudákos etimológia jó oár helynevünket hivatalossá tette. A Hegykő helynévben nem hegy volt eredetileg. hanem a már elavult egy „szent" szó (ennek emlékét őrzi az egyház kifejezés). Vagy miért lett boldog Boldogkő? Onnan, hogv egvkor Bódvakőnek, Boldókőnek mondták. ígv például Jászfényszaru község sem a fényről. hanem a föveny-ről kanta a nevét, a baranyai Helesfa nem függ össze a helyes szóval, hanem a magvar Ehellös személynév (Akhiileus) név nyelvünkben kialakult ejtése. Mindezeket látva, óvakodnunk kell a felületes magyarázatoktól, hiszen nagyon sok szó (főként a tulajdonnevek) csak -igen alapos kutatások során fejthető meg. S azt nem engedhetjük meg magunknak. hogy a tudományosság látszatával nevetségessé váliunk. M. ZS. Űt az „igen"-hez H

uncut, kerekre tárt szeme ragyogott, amint fejét kissé oldalra hajtva leste, figyelte a hangokat. Másfél éves sem lehetett még, mikor elkezdte a csöppségek számára oly nehéz, értelmes szavak kiejtését, formálását. Minden érdekelte, mint minden gyermeket hasonló, "korban. Ha nem tudott Valamit, rámutatott, és csak ennyit kérdezett: — Azs? ... — és miután meskaptn rá a választ, maris iött a következő kérdés: — Azs? ... —.Mi meg mondtuk egyfolytában, türelmesen. Egy jó darabig nem is ismételte, csak jijttek, jöttek a szakadatlan kérdések. Később — mindez napok alatt játszódott ie, részünkről a legnagyobb türelmetlenséggel várva az első szót — ragyogóan adta vissza a piciny kis agyában elraktározott játékok, ennivalók, tárgyak neveit. Majd megint: — Azs?... Azs? Azs?... s mint a száraz spongya. itta, szívta magába az újabbnál újabb szavakat. Első nagyobb sikerélménye' a galambháznál történt. Apukája hobbija a galambtenyésztés, főleg a szegedi kerengő), röptetése. Az1 egész család a délutáni napon sütkérezve figyelte kis Kata önfeledt játékát, mikor apukája • karjába kapva bevitte a galambház röpdéjébe. Megfogva egy galambot, kis Katának nvúitva simosatásra. kérte: — Piszukám! Mondjad: Galamb!... galamb!... ga-lamb! Apukája piciny orrának apró piszegése miatt nevezte Piszunak, és e név rajta is maradt. Piszu csak nézett az apjára, majd ismét a galambra. Csöpp ajkát formálta, igazította volna az új szóra, de látszott rajta a nagy erőlködés. Kis homloka ráncba szaladt, majd a többszörösan ismételt galamb szóra kivágta: — Gamaty! Mindnyájunkból kitört a nevetés. Látva jókedvünket — arca kisimult — átvette az önfeledt nevetést, apró kezével tapsikolni kezdett és ismételte: — Gamaty! Gamaty! Azóta gamaty nálunk is a galamb. i Ezután jött a NEM korszak. Még édesanyjának sem volt hallandó kimondani az igent. — Kis Kata, kérsz almát? ... Igen ? ... öreg Kata (férje becézte így, nagy .szeretettel)' mert nem volt hajlandó _ átvenni a Piszu nevet, hiszen belé is igen nagy akaratosság szorult. — Kata kér almát! — jött a válasz. — Katikám, jössz sétálni? Igen?... Gyere, előbb tisztába teszlek ... Ugye, igen ... — Nem!. .. Nem'... — s kezdődött a bömbölés, a sikoltva jött nem, jajgatás a pelus ellen. Sétálni pedig ieen-iaen szeretett. Minden tisztába tevés egy toporzékolt kínszenvedés, hisztériás őrület mindkettő számára. — Értsd már meg, sétálni megyünk ! — Kata megy sétálni — s szemében egy ottragadt hatalmas könnycseppel ment a gyerekkocsihoz, melyet tolni is igen szeretett. De mikor anyuci ismét felemelte a pelusozó asztalra, jött újból a — Nem!... Nem!... — s a bömbölés. A bilire sem akart ráülni (nem akármilyen bili volt pedig: zenélő). Fejtegette anyu,- hogy ha végre méltóztatna a bilire ülni, több idő jutna a vele való foglalkozásra, mivel nem kellene annyit mosni, többet tudna mesélni. ezzel őt is kímélné stb..., stb... — Nem!... — volt a lakonikus válasz. Történt egyik alkalommal, hogy a szülőknek megint dolguk akadt, s Piszut hozzánk adták háromnégy napra, hátha történik valami változás, de a feleségem is és lányaim is hasonló- kínszenvedéssel jártak a pelusózás gyötrelmes útjain, s harcoltak hiába a „nem" ellen. Tudván, hogy a csokoládé és a cukorka majdnem ismeretlen Piszu előtt a fogkímélés miatt, igen-igen szerette. Utólag kérve ezért a szülők bocsánatát, elhatároztam. hogy ezzel próbálkozom. Sejtve, hogy jön a tettek ideje, szóltam: — Piszukám, ülj csak rá a bilire!... — Nem!... — kiáltott közbe sietősen. — De nézd már, kapsz egy kis csokit! — Kata kér csokit!... — és már ült is a bilin. , Ragyogó arcára elégedett mosoly ült. ahogy a letört csokidarabka szétomlott a szájában. — Na, lesz. már pis-pis? ... •— kérdeni óvatosan. — Kér még csokit! ... — mondta határozottan. — De csak ha mondod, hogy igen és pisikélsz, akkor kapsz még egy falatot . . . Kérsz csokit? Igen? — Igen.' . . . — monda dévaj kodva... és én adtam. Ebben a pillanatban halk csobogást hallottam és a bili zenélni kezdett. Mikor tnosollval felállt és mindketten elégedetten néztük a bili fölé hajolva az eredményt, bennem is harsonázni kezdett a büszke öröm. Óvatosan, lassan tipegve vittük halk zenekíséret mellett a kicsikart igent. , TEMESVÁRI TIBOR «