Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-11 / 265. szám

Van múzeuma Tápénak Ha csak a tényt akarnánk kimondani, úgy kellene fordítanunk a szót, hogy múzeuma van Tápénak. Azért nem jó így, mert lényeges mozzanatok vesznek el az egyszerűsítés közben. Egészen pontosan így kellene mondanunk: végre van múzeuma Tápénak. A mi lapunkban jelent meg 1964 augusztusában Magyar László írása evvel a címmel: Falumúzeum is lesz az ezerk éves Tápé új művelődési házában. Ha ezt a dátumot vesszük alapnak, akkor is tizennyolc esztendeje akar lenni. A néprajzosok biztatása azonban régebbi keletű. Annyi mindent merített a tudomány ebből a faluból, megérdemelné, hogy falumúzeuma legyen. Némely elképzelések szerint csömpölyeges házat akartak rakni a művelődési ház udvarára, mert az lenne az Igazi, ha a vízjárta vidék legegyszerűbb építési módJát is láthatná, aki kíváncsi rá. Nem lett belőle semmi. Pedig múzeumba yaló gyűjteménye régóta van. Amikor a honismereti mozgalom a szárnyait bontogatta, sokan jöttek tapasztalatcserére Ide. Kicsi kis termecskét kaptak a tanácstól 1962-ben, de olyan hamar megtelt, * belépni is alig lehetett Ortutay Gyula szójából is elhangzott az óhaj: tájház kellene ide. K'özben azt a kicsi szobát is eladta a tanács, vigyék a gyűjteményt, ahová tudják. A tanácsháza födele alatt apró raktárat kaptak, használati utasítással is: ide gyerekek ne járjanak, mert zavarják a munkát. Üres lett a kisbírói lakás, mehettek oda. A levéltárnak adták később, költözzenek ki belőle. Ami befér 1 a tanácsterembe, szekrénybe tehetik, ami nem fér, vigyék ki a színbe. Az ide-oda rakosgatásból az is kitűnik, hogy mindig volt valaki, aki segíteni akart, és mindig akadt más, aki vagy nem látta a jelentőségét. vagy nem tudott kitérni a szorítások elől. Bökjük már ki. ki gyűjtött. és ki költözött annyiszor? Molnár'Imre és felesége. Még tanítóképzős korukban kellett néhány tárgy a bemutató tanításhoz, akkor kezdődött az egész. A gyerekek mindig jó segítők voltak, hozták, amit tudtak, és amit lehetett, ott is hagytak: legyen a közgyűjteményé. Akfcor Is hordták, amikor már csak az iskola padlásán volt hely, és akkor is, amikor csercpezés miatt onnan is hurcolkodniuk kellett. Ilia Pálné például azt tette a végrendeletbe, hogy a ládája halála után a tápai múzeumé legyen. Most végre oda került az is. Az öreg Iskola három terme lett a múzeum. Vertfalú ház, vizes volt, omladoztak Oj ffitm Nyom nélkül Színes magyar film. Irta: Nemes István. Fényképezte: Péterffy András. Zene: Somló Tamás, Dés László és a Dimenzió együttes. Rendezte: Fábry Péter. Főbb szereplők: Cseh Tamás, Székely B. Miklós, Bezerédi Zoltán, Hnnyadkürti István. A kezdet nem is lehetne előírásosabb: száguldó motorost üldöz az URH-s kocsi Budapest belvárosában, igazi lélegzetelállító hajsza — bűnügyi film első kockái, minta szerint A lélegzetünk ezután is többször eláll — de vagy az értetlenségtől. vagy az idegességtől. Ha eddig csak azért fohászkodhattunk jámboran: akrimiözöntől ments meg (MOKÉP) uram minket, igényeink máris alább szállítandók — csak az újításoktól őrizzen meg bennünkej; a nepperek, mackósok és különböző, rejtélyes Főnökök istene. Mert ami ebből — ezúttal Nemes István és Fábry Péter jóvoltából — kialakul, az minden, csak nem könnyen elviselhető moziélmény. A Főnök — Cseh Tamás, Van-e, ki e nevet nem ismeri? — tényleg rejtélyes fickó. Először is mindig komoly, sőt komor. Ez még rendjén lenne, hiszen e jeles trubadúr álmélységektől hemzsegő dalai egyikében is azt énekli: '„ez ám legény'.. Ha pedig így van, legyen is komor, egy Főnökhöz végtére is az illik. Viszont mintha mindig szomorú is lenne, töprengő, elmélázó, súlyos gondoktól agyongyötört „Amúgy" kirakatrendező, s oly hanyag nagyvonalúsággal adja át akció után a tettestársaknak a kék . útleveleket meg az NSZK-márkákat, hogy nyugati kollégái pukkadhatnak az' irigységtől. Viszont az akciók felülmúlhatatlanok. Ügyanis történésük perceiben semmit sem lehet érteni belőlük. Több gyanús alak sürög-forog, csúszik-mászik, ezt-azt ki- és beszerel, autóba be, autóból ki és a zseniális Főnöknek köszönhetően persze mindig minden „klappol". Később ugyan annyira-amennyire kiderül, mit is műveltek a fiúk — de addigra a néző mór a székét kaparja. Nem az izgalomtól. Az idegességtől. A nyugati krimik szabványelemei éppúgy alkalmazkodnak a szintén szokványosán két síkon (bűnözők, rendőrség — ugye milyen eredeti?) futtatott cselekménycsökevényben, mint a depressziós bandavezér extrán fényképezett kis- és nagytotáljai. Sem a bűnügyi filmek körömrágós feszültségének, sem a lélektani motivációknak felbukkanásától nem kell tartani. Szupertechnika van, funkciótlan álművészi jelenet úgyszintén, sok-sok budapesti háztető, szép színesben nemkülönben. A szereplő^ játszszák, amit és aménnyit tudnak, hangjuk néha ugyan tökéletesen érthetetlen, de idővel ez már senkit sem zavar. Még Hnnyadkürti István jellegzetes bokszolóképe és némileg (a körülményekhez képest) kidolgozott alakítása a legjobb. Viszont Cseh Tamás a sztár, voltaképpen „pvé a film". Ez ám legény Az újítás e krimiben (magyar módra) tulajdonképpen a rádiókabaréból ismerős, kitűnő Markos—Nádas-duó dokumentümjáték-paródiájának tanácselnök-mondataival aposztrofálható: „Mi, kérem, rpindent tudunk. Mi itten figyelemmel kísérjük az emberek életét, mindent tudunk, úgye, úgyhogy ... miről is van szó, tessék mondani?" De sebaj, el fogjuk felejteni az egészet. Nyom nélkül. • Domonkos László már a falai. Annyi ilyen házat löknek szét mostanában, legalább ez maradjon meg. Szigetelni kellett, sokba került, de van. Elsősorban iskolai célokat szolgál, a honismereti kör kezeli és gyarapítja tovább, de szeretnék, ha más látogatók előtt 'is kinyithatnák majd. Egyelőre a szakköri foglalkozás ideje alatt, hétfőn délután háromtól várják a látogatókat. . Ásatási, régiségektől kezdve mindent összegyűjtöttek, ami a régi Tanéhoz hőtezá tartozott. A kecör annak az időnek a szerszáma volt, amikor még egy fából vájták a csónyikot, a höznis és köpüs csáklya a vízenjárók tartozéka volt. de akkor se nélkülözhették, ha éaett a ház. A jégpatkó minden háznál előfordult, hiszen a téli tüzelőt fagy beállta után sokan a Vfzlárta területekről gvűitötték. Nem régi. de a korra jellemző a kézi meghaltácú kártoló. A második világháború után ment föl hirtelen a gvaoiű ázsiói a. akkor állt át hirtelen a falu néné fonásra. kötésre. AUítólag akkor kéczült Tánén az első rokka is mestere Vincze Géza asztalos volt. El lehet már most is bogarászni a kis múzeumban, aki viseleti anyagot keres, azt is talál benne. Hamarosan lesz fölvetős ágy is.. Számítani lehet rá, hogv a véglegesnek tekinthető legújabb hely minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál a rendszeres gyűjtésre. Kár lenne szó nélkül hagynunk Lele József magánmúzeumát. A kettő együtt talán föl tudja mutatni egyszer legalább azt, ami Tápé méltán híres, és néldaként szolgáló monográfiájába beleíródott annak idején. '' Horváth Dezső Köszöntés Barcs Sándort, az Elnöki Tanács tagját, a Magyar Távirati Iroda nyugalmazott vezérigazgatóját 70. születésnapja alkalmából szerdán Losonczi pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke köszöntötte, és átadta a testület ajándékát'. Részt vett Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. f Anyanyelvünk oktatása Csak bele kell pillantani a neveleslörtenet könyvei be: meg nem volt olyan oktatási reform az első átfogó magyar tanügyi szabaiyzat, az f777-ben kibocsátott Ralio Educalionis ola, amely ne tűzte volna ki célul az anyanyelv iSKolai tanításának megújítását, legalábbis hatékonyabbá tételét. A korszerűsítés jegyeben fogant tantervi, tantárgyi és módszertani változtatások viszont egyetlen korban sem hozták meg a kívánt eredményt, ezért szinte rendszeresen napirenden kellett tartani az anyanyelvi képzés fejlesztését. # A napjaink iskoláiban folyó anyanyelvi oktatás mégis lényegesen különbözik az előzményektől. Még néhány évtizedoei ezelőtt is a merev nyelvtani szabályok besulykolása uralta a nyelvtanórákat minden iskolatípusban. A vaskalapos tanítási módszer azonban többnyire elidegenítette a diákokat a nyelvtantól, talán még a nyelvtől is. és a „rideg' tanítás semmiképp sem járult hozzá a tanulók közlési vágyának fölkeltéséhez, kifejezőképességük gyarapításához. Már egy nemzedék tanúsíthatja idestova, hogy az élettől idegen, öncélú grammatizálás általában nem jellemző a mai nyelvtanításra. Persze kivételek, azaz a nyelvi szabályok „ledarálásánál" és számonkérésénél megrekedt . tanárok még akadhatnak, és vannak is, de számuk egyre csökken, mert a nyelvtanítás ma már más elvek alapján szerveződik, mint korábban. Most mindenekelőtt a nyelvi készségek fejlesztése áll a középpontban, aminek sikeréhez természetesen a nyelvtar.i ismeretek, például a szabályok ' nélkülözhetetlenek, de csupán eszközjelleggel. Kényes ponthoz érkeztünk el ,ezzel a gondolattal, mert ma is vannak, akik a készségfejlesztés és a nyélvj ismeretek viszonyát egyoldalúan értelmezik. Pedagógusok is, az iskolán kívül állók is. frémeiyek konokul kitartanak a leíró nyelvtani ismeretek kizárólagos közvetítése mellett, egyedül a szabályok pontos elsajátíttatására esküsznek, mások viszont teljesen száműznék a nyelvtan paragrafusait, és 'a rendszerbe foglalt tudnivalókkal a kötetlen csevegést, a játékos tanórai foglalkozásokat állítják szembe. Fölösleges volna e helyütt részletes szakmai fejtegetésekbe bocsátkozni a két ál-. láspontról. Anélkül is könynyű belátni, hogy a végletes nézetekkel a pedagógiában is csínján kell bánni. Valójában józan mérlegelésre, vagyis az ismereti, illetve a gyakorlati célzatú nyelvi nevelés ötvözésére van szükség. Kár volna elfeledni, hogy a nyelvről, mint a gondolatközlés eszközéről — épp a gyakorlat érdekében — sok mindent szükséges tudni, mert a -nyelvi kultúra végeredményben mindennemű ismeret megszerzésének az alapja. Ennek jelentőségét a társadalom soha nem érezte annyira, mint éppen napjainkban, és éppen a nehézségek miatt került a társadalmi érdeklődés középpontjába az anyanyelvi, oktatás. * Egész: világosan szólva: a művelődési hátrányban levő tanulókról van szó. ar ő tanulási esélyegyenlőségük megteremtéséről. Tüzetes szociológiai vizsgálatok nélkül is közismert, hogy a mostani iskolások nem kis része — zömük munkás- és parasztgyerek — kulturális hátránnyal érkezik sz általános iskola e'ső osztályába. _ Legtöbbször azért. mert szüleik pem tudnak akkora segítséget adni nekik a tanulásban, mint másoknak például az értelmiségi környezet, továbbá a művelődési igények fölkeltésében is kisebb ösztönzést kapnak otthon, ennélfogva a nyelvhasználatuk is gyakran pallérozatlan. Ingerszegény környezetben rejtve marad a gyerek természetes közlési hajlama; beszédkészsége — amit ma divatos szóval kommunikációs képpességnek hívunk — visszamarad a fejlődésben; gondolkodása is megreked, és e három tényező veti vissza őt az iskolai tanulmányok során. Nyitott iskolarendszerünk ugyanis önmagában még nem teremt mindenki számára egyenlő tanulási esélyeket, ehhez az is szükséges. hogy minden tanulónak egyformán elérhető tanulási feltételeket nyújtsunk — intézményesen is. Az indulási hátrányok megszüntetése ily módon nem egyszerű pedagógiai tennivaló,« hanem jór val több annál: elsőrendű társadalmi-politikai kötelesr ség. Ezért .hangsúlyozza az iskolai anyanyelvi oktatás korszerűsítésének jelentőségét az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi állásfoglalása is. Hasonlóképpen sürgős teendő a felnőttek nyelvi műveltségének gyarapítása. Nemrég még nemzedékek nőttek föl és kapcsolódtak be a közéletbe megfelelő anyanyelvi kultúra nélkül. A felnőttek köreire irányuló nyelvi ismeretterjesztésre nagy szükség van. hiszen a szocialista demokrácia kiszélesítése nem képzelhető el az önmagukat kifejezni tudó emberek sokasága nélkül. * t Baj volna, ha az iskola nem találna társakra az anyanyelvi műveltség fejlesztésében. Igaz, a munka dandárja minden körülmények között az oktatási intézményekre hárul, de a társadalmi szervezetek, intézmények és a családok seip maradhatnak közömbösek e tekintetben. A tanulók pedig nem ülhetnek ölbe tett kézzel, mert önámítás, hiú ábránd azt hinni, hogy műveltséget szerezni erőfeszítés nélkül is lehet P. Kovács Imre A novemberi Kincskereső Kodályt énekeltek Drezdában „Egy csámpázó paraszt ballag a ködön át / Mellette lépeget ökre az ősz ködébe / Melyben megbúnak a szemérmes kis tanyák..." a nagy francia költő, GuiTlaime Apollinaire sorai adják meg a novemberi szám egyik fontos témakörének alaphangulatát. Ebbe a témakörbe tartoznak még Kerék Imre, Madár János, Szűcs Imre verset (Télelő; Fúj a szél; Szélhajtotta varjak) és Hermán Ottó pontos megfigyelésekben és nyelvi szépségekben egyaránt bővelkedő természetleírása, Az első hó. Mai költészetünk legjelentősebb alkotói is gyakran fordulnak a gyermekolvasókhoz. Erről tanúskodnak ebben a számban Csoóri Sándor groteszkjei és Kányádi Sándor Kilenc kecske című verses meséje. Az abszurd költészet egyik megteremtőjének, Christian Morgensternnek, ezúttal két képtelen állatversét olvashatjuk a Kincskeresőben. Tóth László verse, A százlábú és a kakadu ugyanezeken a lapokon a morgensterni groteszk világképet egészíti ki, de Weöres Sándor rím- és ritmusbravúrjait is felidézi. Jack London; Ádám e lőttjének hőse ismét izgalmas kalandokat él át a történelem előtti Időkben. Másféle veszélyek leselkednek Tóth Béla hősére, Szellő Vendelre, akit boszorkánysággal vádolnak a hírhedt szegedi boszorkányperek idején. S hogy a fantasztikummal való találkozás sem nélkülözi a veszedelmeket. erről tanúskodik Tőke Péter új gyereksci-fije, a Szuper-agy. Az Irodalmi séták rovat ezúttal Szeged testvérvárosának, Odesszának irodalmi emlékhelyeit mutatja be, az Édes anyanyelvünk rovatban pedig — a közelgő centenárium alkalmából — Deme László , beszél egy Kodály-levél kapcsán a nagy zeneszerző beszédművelő kezdeményezéséről. A novemberi szám illusztrációit Szecskó Tamás készítette. A DÉLÉP Szegedi Zenebarátok Kórusa a Thesszalonikiben tartott hangverseny után ismét útra kelt, hogy eleget tegyen a drezdai Filharmónia meghívásának, és részt vegyen a Kodály-év ünnepélyes megnyitásán. Pál Tamás főzeneigazgató vezetésével éss a világhírű Drezdai Filharmóniai Zenekarral két estén mutatták be' Kodály Zoltán: Budavári Te Deum és Psalmus Hungaricus című művét. A Psalmus Hungaricusban velünk énekelt a drezdai Filharmónia 100 tagú gyerekkara, magvar nyelven. Felejthetetlen élmény volt, és marad mindannyiónk számára, amikor ezek a 8—14 éves fiúk, lánvok pontos kiejtéssel szólaltatták meg Kecskeméti Végh Mihály zsoltárszövegét. Megkérdeztem a betanítást végző karnagyot. Wolfgang Berger karigazgatót, hogyan sikerölt a magyar kiejtést ilyen tökéletesen elsajátítani. Azt felelte: kórusukban két magvar származású gverek énekel, ők tanították társaikat a szabatos magyar kiejtésre. A hangversenyen Pál Tamás intésére felhangzott a Budavári Te Deum kürthangja, megszólalt a 110 tagú kórus, majd tovább hömpölygött a dallam és szállt, szállt az ének. Éreztük. hogy meghódítottuk Drezda, igen jó muzsikához szokott közönségét. Felhangzott a taps, majd Brahms A dúr szerenádja. Szünet után került sor a Psalmusra. Kórusunk mnden tagja érezte a magyar zsoltár zenei motívumait, és a zenekar is átvette Pál Tamás intencióját. Amikor felzúgott a taps é> a bravó, boldogok voltunk, mert éreztük, olyan közönség köszönt bennünket, amely nemcsak szereti a zenét, de érti is. A sikerben része vol£ az 5 magyar sző. listának: Kodilyné Péczeli Saroltának. Takács Tamarának, Fülöp Attilának, a a szegedi Kenessey Gábornak. Koloss Istránnak, a Filharmónia orgonaművészé. nek, de karigazgatónknak Molnár Lászlónak és a szólamvezetőknek is, akik sokat fáradoztak a kórus sikeréért. , Hangverseny után a Filharmónia vezetősége fogadást adott, ahol a magyar nagykövetséget Varga István kultúrattasé és felesége képviselte, s megielentek Drezda párt- és állami vezetői. a Xáros kulturális életének reprezentánsai. W. Hornig úr. a Filharmónia vezetője többek között azt mondta : „Önök, szegedi barátaink. kultúrmissziót töltenek be. amikor elviszik idegen országba hazájuk dalait. A zene legven mindenkié — hirdette az Önök nagv zeneköltőie, akiről ma itt emlékeztünk és emlékezünk. Ma Itt az Önök zenéje a miénk "is lett, s gazdagabbak lettünk egy csodálatos zenei alkotás megismerésével. Köszöntjük a DÉLÉP Szegedi Zeneha "á'nk Kórusának. Pál Tamás fő Ml neígizgatónak, a közreműködő művészeknek, akik bee lopták magukat szép énekükkel és zenei felkészült, ségükkel szívünkbe, lelkünkbe. Visszavárjuk Önöket." Gruber László. a Zenebarátok Kórusának elnöke f