Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

5 Kedd, 1982. november 2: Adatbank, börze Jobb lehetőségek a lépcsőzetes lakáscseréhez November 1-tól megváltozott a lépcsőzetes lakáscserék intézési módja. A csere előkészítését és lebonyolítását az IKV ingatlanközvetítő és lakáscsere osztálya végzi. Korábban ez a jogosítvány a városi tanács szakigazgatási szervének hatáskörébe tartozott. Az iroda átvette a tanácsi lakások bérleti jogáról való lemondás ügyintézését is. Január 1-től pedig a minőségi lakáscseréket is a nevezett helyen intézik. Olvasóink joggal kérdezhetik, miért került sor erre a változtatásra, s mennyiben kaptak jobb lehetőséget azok, akik meg akarnak válni régi otthonuktól, újabbat szeretnének. A lakásgazdálkodás korszerűsítésének követelménye, hogy minél több személyi tulajdonú lakást bevonjanak a cserébe. Az új és jobb lehetőség most az, hogy mivel az IKV ingatlanközvetítő irodája megkapta ezt a jogosítványt, mód nyílott arra, hogy a személyi tulajdonú lakások állami bérlakásra való cseréjét hivatalosan intézzék. Az irodában nap mint nap több száz ember megfordul, otthonát eladásra vagy cserére kínálja. így évek óta egy olyan szegedi adatbankkal rendelkeznek — ha szabad így nevezni —, ami ezentúl megkönnyíti, hogy a hasonló igényű és pénztárcájú tulajdonosok,' bérlők egymásra találjanak. Amit az Iroda végez, az nem más, mint kereskedelmi szolgáltatás. Ezentúl például előfordulhat, hogy egy 2+2 szobás tanácsi lakást az iroda közreműködésével rövid időn belül magánházra cseréljenek. A tanács lakáshivatalának nem volt lehetősége, hogy a' személyi tulajdonú lakásokat bevonja a cserébe. Üj szolgáltatás decembertől a lakásbörze. .Havonta vagy kéthavonta meghatározott alkalmakkor összehívják azokat, akik a l^is lakásukat nagyobbért, a nagyobbakat kisebbért, a magánházat kétszobás otthonért... szeretnék odaadni. Így módot adnak a személyes találkozóra, a gyorsabb csereberére. Az IKV ehhez a kereskedelmi feladathoz a városi tanácstól lakásparkot is kapott, és' az új szolgáltatás megindulásával azt remél\k, csökken majd a várakozási idő, s minél több ember a változó igénynek megfelelő otthonhoz jut. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy miképp áll pillanatnyilag a lakáspiac. A mátíél, két_:obás otthonok a legkeresettebbek, nagy lakásokból igen sokat kínálnak cserére. Így jelenleg hamarabb megtalálja számítását, aki tágasabb otthont szeretne. Az IKV ingatlankezelő irodája az Északi városrészben, a Csongrádi sugárút 59. szám alatt található. Ahogy belvárosiasán szokták mondani, a „világ végén", eldugott helyen. Mivel az ott dolgozók ezentúl fontos kereskedelmi szolgáltatást végeznek, így nagyon s'ok szegedi óhaját közvetítjük, ha hangot adunk annak, hasznosabb lenne, ha egy forgalmasabb ponton, a belváros valamelyik részén keresne és találna megfelelő helyet az IKV erre a célra. Ugyanis az iroda forgalma, ettől a héttől kezdve megtöbbszöröződik. Máris elkezdték a lépcsőzetes cseréhez a felmérést, több ezer szegedit kerestek meg levélben adatszolgáltatás miatt, mindazokat, akik korábban a lakáshivatalhoz fordultuk kérelmükkel. Amint visszaérkeznek kitöltve az adatlapok, nyilvántartásba veszik az összes kérvényezőt és elkezdődhet a lakásgazdálkodás újabb fejezete. Munkásőr veteránok találkozója A Szeged városi Gera Sándor munkásöregység parancsnoksága találkozót szervezett az alapító tényleges és tartalékos munkásőröknek. A többségében magas életkorú résztvevők sok emléket felelevenítettek a 25 éves közös munka élményeiből, értékeiből. Az elmúlt két és fél évtizedben sok fiatalt neveltek a munkásőr társadalmi munka feladatára. Példájuk, emberi magatartásuk közösségi értékké vált — Az alapítók a fehér asztal légkörében is ígérték, hogy munkájukra lehet még számítani. Ígérték azt is, hogy a hagyományépítés és -ápolás erősítésére élményeikből feljegyzést juttatnak el a parancsnokságra. Eltájolódva Szombaton délután bekattintva a tévét mindjárt az á gondolatom támadt, bizonybizony eltájolódik néha az ember ebben a mi kis Kárpát-medencénkben. Földrajzilag mármint. Hallgatom A világ nagy városai ciklusban sorra kerülő Montreal narrátorát, s kiderül, a kanadai metropolis Velencével meg Bordeaux-val fekszik azonos földrajzi szélességi fokon, holott szent meggyőződésem volt (bár topográfiai izgalomba annyira sohasem tudott hozni, hogy utánanézzek), fönt terül el valahol a skandináv államok magasán. A műsor végén átkapcsolok a kettesre, ahol javában dúl a ' Sporttusa. Fővárosi szerkesztőségek amatőrjei versengenek, s Gyulai István egyik kérdésére az a válasz érkezik, hogy a helsinki olimpián győztes Csermák József hivatalosan világcsúcsot ért el, először dobta túl a hatvan métert, azonban megjegyzendő, a bűvös határon még a negyvenes években átjutott már egy ír kalapácsvető, vaeyis el vagyunk mi tájolódva, de szerencsére eredményét nem hitelesítették, mert (most tessék figyelni) az ír atlétikai szövetség nem volt tagja a nemzetközi szövetségnek. Az egyébként tájékozott sportriporter is láthatóan meglepődött. ám a zsűri igent bólintott, mire Gyulai büszkén hozzáfűzte, neki azért továbbra is a mi Csermákunk az első hatvanon felüli. Amin persze kedvem lett volna elvitatkozni, hiszen a két teljesítmény nem szükségszerűen üti egymást, pontosabban alig hinném, hogy e sporttörténeti kérdésben feltétlenül nemzeti hovatartozás alapján kellene igazságot tenni. Rossz szájízt tulajdonképpen az hagyott bennem (hiszen nemrég az amerikai indián Thorpe olimpiai aranyát sikerült évtizedek tortúrája árán viszszaperelni, posztumusz), hogy lám-lám már a sportpályákon mérhető eredmények egzaktságában sem bízhat az ember. Kiskapuk ott is „nyikorognak", nem elég bizonyítani " a vörös salakon, zöldasztalok is szükségesek hozzá. A fentiek tanúsítják, eheti tévéőrségben apró megfigyelésekre szorítkoztunk. Megint letette voksát a szegedi stúdió, ezúttal a békéstaihosi legendát szőtte tovább. Ügy is mint kutyakötelességét a régió haladó hagyományainak föltérképezésében. s bár a tarhosi ügy nemrégen, az évforduló kapcsán, rivaldafénybe került, könnyen áldozatául eshet áldatlan szokásainknak, hogy fölkapunk valami divatos témát, tiszteietkört futunk vele, aztán elejtjük úgy, mintha mi sem történt volna. Márpedig tartalmas, hasznos vállalkozásokat a múlt ködéből előbányászni mit sem ér anélkül, hogy kamatoztatnánk, hogy az utókor épülne belőle. ErCe figyelmeztetett most a szegedi stúdió. Visszatérve a hétvégére. A mindenkihez címzett versrovat halottak napi hangulatára (Vas István: A kimondhatatlan), ahogy mondani szokás, nem igazán rímelt a Telepódium kabaré, mégha azzal a főcímmel is jelentkezett, hogy Mindenre van magyarázat. (Persze van erre is.) Az OTP-sek kérték, pedig úgyszólván semmiben sem különbözött az összes többi Önök kérték tői, ami arra a nem túl eredeti (ha jól emlékszem, a riportok során is elhangzott) fölismerésre készteti az embert, hogy a takarékpénztárak ablakain belül dolgozó honfitársaink ugyanolyan állampolgárok, mint akik az ablakokhoz kívülről járulnak, vagyis mint mi. Márpedig ez a reveláció nem valami sok. Mindazonáltal a kívánságlisták úgynevezett szempontjellege (úgyis, mint magyar betegség) lassacskán a képernyőről is kirí. N. I. Sikeres főszezon vendéglátásban A luxushoteSektöl honvsrtiliilis valutabevételeket várunk Bocsánatot kért Somogyi Jenő, a Magyar Szállodaszövetség soros elnöke, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat •vezérigazgatója attól a nyolcvanegynéhány újságírótól, akiket a hagyományos őszi sajtótájékoztatóra idén nem a MUOSZ klubjába, hanem az ATRIUM-HYATT-szálló csupatükör-csupacsillár báltermébe invitált. Volt ebben a sztereotip bocsánatkérésben jó adag büszkeség, majdhogynem dicsekvés is, hogy „ím, lássátok feleim, milyen csodát hoztunk létre a legutóbbi találkozás óta". Miután kifejezte reményét, hogy ebben a szokatlan, hipermodern környezetben is ki-ki jól érzi majd magát, tájékoztatót adott az 1981es „zárszámadásról", illetve az idei kilátásokról. Bizony, a nyáron úgyszólván minden erejüket arra fordították a szállodások, hogy a külföldi, főleg Nyugatról érkező vendégek jól érezzék magukat. Mivel legtöbben német nyelvterületről érkeztek, célul tűzték ki, elsősorban a gazdag NSZKbeliek kegyeit elnyerni. Ezen nincs restelkednivaló, hisz ugyanezt teszik más európai vendéglátó cégek is, tekintve, hogy a nyugatnémet turisták szeretnek utazni, és pénzük is van ahhoz, hogy magas színvonalú kiszolgálást igényeljenek, ök sokkal többen jönnek, mint más nyugati, esetleg amerikai turisták együttvéve, érthető tehát, hogy mindig nagyon udvariasan, mondhatni megkülönböztetett figyelemmel tárjuk ki nekik az ajtót. Jóllehet még számos nehézséggel küzd a magyar szállodaipar, az idei beruházások révén kezd fölnyomulni az európai színvonalhoz. Sajnos, a férőhelyeket tekintve még mindig a 27. helven állunk, s csak a törpe^llamokat előztük meg. A bevételek alanján azonban valahol a középen foglalunk helyet. Idén a tervezettnél jobban megteltek E» felső kategóriába sorolt szállodák, ami azt jelenti, hogy 50 százaléknál jobb volt a kihasználtságuk. Az 1982. évi valutabevétel 30—40 százalékkal magasabbnak mutatkozik. tehát alaptalan a szóbeszéd az üres szállodákról. Noha az árakat közösen alakítják ki, a szövetség nem akadályozza az egyedi kezdeményezéseket és a versengést. Nagvon fontosnak tartiák. hogv a gazdasági nehézségek ellenére is a világ vonzáskörében maradjanak, hisz csak ígv lehetséges a szállodahélózot fejlesztésére fölvett dollárhitelek törlesztése. Meanvugtató a helyfoglalás a jövő esztendőre Is, ami arra vall, hogy a recesszió — legalábbis egyelőre — nincs hatással áz idegenforgalomra. Nemrég járt hazánkban a Nemzetközi Szállodaszövetség titkársága, s elégedetten, jó benyomásokkal távozott. ígérte, hogy hamarosan európai konferenciát rendeznek Budapesten. Bár kevesebb turista érkezett hozzánk, mint tavaly (az első 8 hónapban 4 millió 731 ezer), az átlagos tartózkodási idő lo százalékkal nőtt. Most a főszezon, után — az előző évekhez hasonlóan — á szállodai szövetsége hez tartozó tagvállalatok őszi—téli kedvezményes akciót indítanak. Az a cél, hogy a 112 szálloda-13 ezer 875 szobáját, illetve 28 ezer 218 ágyát (ami az országos szállodai helyek 70 százaléka) akkor is a lehető legjobban használják ki, amikor a külföldiek alig mozognak. A HungarHotels, a Pannónia, a Danubius november elejétől különféle akcfókat indít nászutasoknak, nyugdíjasoknak, országjáróknak, diákoknak. A szegedi Hungária például péntektől hétfőig három éjszakás turnusokban (leszállított árú szobákkal) fogadja a vendégeket. A szállodaszövetség elnöke ismételten hangsúlyozta: mindenütt, mindig nagy szeretettel fogadják a „laposabb pénztárcájú" magyarokat, csehszlovákokat, NDK-belieket, lengyeleket, románokat, bolgárokat is. A szíves és figyelmes vendéglátásnak köszönhető, hogy Budapesten 81 százalékos a szállodák kihasználtsága (beleértve a 2—3 csillagos olcsóbbakat is), annak ellenére, hogy a szocialista országokból érkező forgalom megcsappant az utóbbi időben. Elmondotta Somogyi Jenő, hagy annak idején sokan bírálták a szállodaépítési koncepciót. Az újságok is gyakran cikkeztek arról, hogy megfizethetetlenül drágák a 4—5 csillagos hotelek, nem ilyenekre gondoltak, amikor fölvettük a 300 millió dolláros hitelt. Valóban, 3—4 ezer forint értékű konvertibilis valutát igen kevés hazai vendég tud leszurkolni egyetlen éjszakai szállásért. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a Duna-parti luxushotelek építésének az volt a célja, hogy kemény valutát szerezzen az országnak — ez egyre inkább létkérdés számunkra. A kölcsönt azonban szabályos időközönként vissza kell fizetnünk, s' természetesen nem forinttal és pusztamérgesi rizlinggel, hanem azzal, amit fölvettünk: dollárral. Ha maid túl l»szünk a törlesztéseken, akkor fogjuk látni, mekkora anyagi jótétemény lesz népgazdaságunknak e szállodák bevétele. Még nem dőlt el, hogy a hitel további részéből hogyan. milyen irányban fejlesztjük a vendéglátást. Annyi szinte bizonyosnak látszik, hogy Budapestén és vidéken olcsóbb szállodákat építenek, tulajdonképpen a baráti, testvéri országokból érkező turisták pénztárcájához igazodva. Nagy a valószínűsége azonban, hogy a Ferihegyi repülőtér építésének meggyorsítására is sokat kell költeni, mert az manapság EurÓDa legjobban „lerobbant" légikikötője, s ez az állapot nem tartható tovább. Mindenesetre tovább akarjuk fejleszteni idegenforgalmunkat, ami a dollárbevételnek egyik lénveges és nélkülözhetetlen forrása. F N. L Kristály-szépségverseny Sajtótájékoztatót tartottak hétfőn a Pajtás újság szerkesztőségében: az úttörők hetilapjának tematikus különkiadványában a ' most megjelent Kristály magazinban az úttörőkorosztály részére szépségversenyt hirdettek — jelentették be. A fiatalok egészséges életmódját szolgáló kedvezményezésről tájékoztatta a7. újságírókat Somos Ágnes. a Pajtás felelős szerkesztőié és dr. Gonda György, az Országos Egészségnevelési Intézet igazgatója. Az új akció célja hogv a 10—14 éves korosztálu minél szélesebb körében kedvet ébresszenek az egészséges életmód, a testmozgás iránt: A Kristálv-széne versenyre minden felsőtagozatos lány és fiú jelentkezhet — mégpedig kétféleképpen: egyénileg, vagy egy szűkebb közönség — őrs, raj, úttörőcsapat — választottjaként. A jelentkezőknek a magazinban megjelent rejtvényeket és a tesztlapot kell megfejtve, illetve kitöltve beküldeniük a Pajtás újság szerkesztőségébe (Budapest, V. JáSzai Mari tér 5. — 1397) november 15-ig. A kitöltött kérdőívek, megfejtések, valamint közösség' ajánlások alánján válogatják ki azokat, akiket meghívnak a Kristály-szépe n- " ános döntőjére. amelyet november végén rendeznek meg a Hl. kerületi úttörőházban. Három kate góriában — 10—11, 12—13 és 14—15 évesek között — választják meg a Kristályszépét. Magyar a Táskában Gondolkodni legalább kétféleképpen lehet a formális logika szabályai szerint is. Vagv úgy (deduktíve). hogy bizonyos általánosságokból jutunk el a konkrétumokig, vagv (induktíve) - fordítva. Az atom is forma, a molekula is az. Sőt — gondoljunk a részecskék fizikájának eredményeire —, az a mezon is. A Táskarádió újdonatúj szerkesztője nyilván így gondolkodott, amikor nem félt fecnikre vágni a tornászkirály Magyar Zoltánnal készített interjút, hogy az exkluzivitásánál fogva kaviárként viselkedjék az egyébként köznapinak is mondható szendvicseken. A világ kétirányban végtelen. Furcsa műsor volt. Szokatlan ízű szendvicsek sorozata. A szakácskönyvi kéolet pedig: végy egy kis Magyar Zoltánt, toldd hozzá, azt a riportot, ami a vele való beszélgetésből eszedbe jut, s zenélj egy kicsit, hogv mindezt űjrakezdhesd! Ne legyünk akadémisták. ne ítélkezzünk a szokások szentségének szent nevében. Műsort, s méghozzá igazán jó magazint, lehet csinálni ilyes újfajta recept szerint, sőt talán recept nélkül is. A feltétel csak rádiófigyelő annyi, hogy minden íz legyen kellemes, egyedi és emlékezetes. Ha jól értem a szerkesztő szándékát, akkor ez igen sok esetben, úgy körülbelül kétszer, sikerű' * ötvenöt perc alatt. Ne tessék hökkenni. Ez tényleg nem kevés. (A brutális gyilkosság utáni oknyomozás lélekbemarkoló volt. és sikerült is beépíteni a műsor szövegébe. Negyvenkét késszúrással — közüle 10 halálos — öltek meg egy kamaszt... hallottuk. s azt is, hogy osztálytársai még önmaguk emberségével sem tudnak közösséget vállalni... A Kessler nővérek is indultak a magazinban. ám miután lassan más magazinokban is kezdenek leértékelődni, nem okozott revelációt a velük készített beszélgetés.) Táska volt. diáktáska, mert sok minden volt benne. A legfontosabb persze a beleragasztott fénykép. Magyar Zoltáné, s ami túlmutató A bajnok szinte könyörögve kérte: legven végre rend a magyar sportban, s főleg a focisták házatáián. mer' ez az úgymond vezérsnortág teremti meg a sport reputációját. Bár igaza lenne. bár oszthatnánk óvatos optimizmusát! Petri Fcrene