Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

5 Kedd, 1982. november 2: Adatbank, börze Jobb lehetőségek a lépcsőzetes lakáscseréhez November 1-tól megválto­zott a lépcsőzetes lakáscse­rék intézési módja. A csere előkészítését és lebonyolítá­sát az IKV ingatlanközvetí­tő és lakáscsere osztálya végzi. Korábban ez a jogo­sítvány a városi tanács szak­igazgatási szervének hatás­körébe tartozott. Az iroda átvette a tanácsi lakások bérleti jogáról való lemon­dás ügyintézését is. Január 1-től pedig a minőségi la­káscseréket is a nevezett helyen intézik. Olvasóink joggal kérdezhetik, miért került sor erre a változta­tásra, s mennyiben kaptak jobb lehetőséget azok, akik meg akarnak válni régi ott­honuktól, újabbat szeretné­nek. A lakásgazdálkodás kor­szerűsítésének követelménye, hogy minél több személyi tulajdonú lakást bevonjanak a cserébe. Az új és jobb le­hetőség most az, hogy mivel az IKV ingatlanközvetítő irodája megkapta ezt a jo­gosítványt, mód nyílott arra, hogy a személyi tulajdonú lakások állami bérlakásra való cseréjét hivatalosan in­tézzék. Az irodában nap mint nap több száz ember meg­fordul, otthonát eladásra vagy cserére kínálja. így évek óta egy olyan szegedi adatbankkal rendelkeznek — ha szabad így nevezni —, ami ezentúl megkönnyíti, hogy a hasonló igényű és pénztárcájú tulajdonosok,' bérlők egymásra találjanak. Amit az Iroda végez, az nem más, mint kereskedel­mi szolgáltatás. Ezentúl pél­dául előfordulhat, hogy egy 2+2 szobás tanácsi lakást az iroda közreműködésével rö­vid időn belül magánházra cseréljenek. A tanács lakás­hivatalának nem volt lehe­tősége, hogy a' személyi tu­lajdonú lakásokat bevonja a cserébe. Üj szolgáltatás december­től a lakásbörze. .Havonta vagy kéthavonta meghatáro­zott alkalmakkor összehívják azokat, akik a l^is lakásukat nagyobbért, a nagyobbakat kisebbért, a magánházat két­szobás otthonért... szeret­nék odaadni. Így módot ad­nak a személyes találkozóra, a gyorsabb csereberére. Az IKV ehhez a kereskedelmi feladathoz a városi tanácstól lakásparkot is kapott, és' az új szolgáltatás megindulásá­val azt remél\k, csökken majd a várakozási idő, s minél több ember a változó igénynek megfelelő otthon­hoz jut. Csak mellékesen je­gyezzük meg, hogy miképp áll pillanatnyilag a lakás­piac. A mátíél, két_:obás otthonok a legkeresettebbek, nagy lakásokból igen sokat kínálnak cserére. Így jelen­leg hamarabb megtalálja számítását, aki tágasabb ott­hont szeretne. Az IKV ingatlankezelő irodája az Északi városrész­ben, a Csongrádi sugárút 59. szám alatt található. Ahogy belvárosiasán szokták mon­dani, a „világ végén", eldu­gott helyen. Mivel az ott dolgozók ezentúl fontos ke­reskedelmi szolgáltatást vé­geznek, így nagyon s'ok sze­gedi óhaját közvetítjük, ha hangot adunk annak, hasz­nosabb lenne, ha egy forgal­masabb ponton, a belváros valamelyik részén keresne és találna megfelelő helyet az IKV erre a célra. Ugyanis az iroda forgalma, ettől a héttől kezdve megtöbbszörö­ződik. Máris elkezdték a lépcsőzetes cseréhez a fel­mérést, több ezer szegedit kerestek meg levélben adat­szolgáltatás miatt, mindazo­kat, akik korábban a lakás­hivatalhoz fordultuk kérel­mükkel. Amint visszaérkez­nek kitöltve az adatlapok, nyilvántartásba veszik az összes kérvényezőt és elkez­dődhet a lakásgazdálkodás újabb fejezete. Munkásőr veteránok találkozója A Szeged városi Gera Sán­dor munkásöregység pa­rancsnoksága találkozót szer­vezett az alapító tényleges és tartalékos munkásőröknek. A többségében magas életkorú résztvevők sok emléket fel­elevenítettek a 25 éves kö­zös munka élményeiből, ér­tékeiből. Az elmúlt két és fél évtizedben sok fiatalt neveltek a munkásőr társa­dalmi munka feladatára. Példájuk, emberi magatartá­suk közösségi értékké vált — Az alapítók a fehér asz­tal légkörében is ígérték, hogy munkájukra lehet még számítani. Ígérték azt is, hogy a hagyományépítés és -ápolás erősítésére élmé­nyeikből feljegyzést juttat­nak el a parancsnokságra. Eltájolódva Szombaton délután bekat­tintva a tévét mindjárt az á gondolatom támadt, bizony­bizony eltájolódik néha az ember ebben a mi kis Kár­pát-medencénkben. Földraj­zilag mármint. Hallgatom A világ nagy városai ciklusban sorra kerülő Montreal nar­rátorát, s kiderül, a kana­dai metropolis Velencével meg Bordeaux-val fekszik azonos földrajzi szélességi fokon, holott szent meggyő­ződésem volt (bár topográ­fiai izgalomba annyira soha­sem tudott hozni, hogy utá­nanézzek), fönt terül el va­lahol a skandináv államok magasán. A műsor végén átkapcso­lok a kettesre, ahol javában dúl a ' Sporttusa. Fővárosi szerkesztőségek amatőrjei versengenek, s Gyulai István egyik kérdésére az a válasz érkezik, hogy a helsinki olimpián győztes Csermák József hivatalosan világcsú­csot ért el, először dobta túl a hatvan métert, azonban megjegyzendő, a bűvös ha­táron még a negyvenes évek­ben átjutott már egy ír ka­lapácsvető, vaeyis el va­gyunk mi tájolódva, de sze­rencsére eredményét nem hi­telesítették, mert (most tes­sék figyelni) az ír atlétikai szövetség nem volt tagja a nemzetközi szövetségnek. Az egyébként tájékozott sport­riporter is láthatóan meg­lepődött. ám a zsűri igent bólintott, mire Gyulai büsz­kén hozzáfűzte, neki azért továbbra is a mi Csermá­kunk az első hatvanon felü­li. Amin persze kedvem lett volna elvitatkozni, hiszen a két teljesítmény nem szük­ségszerűen üti egymást, pontosabban alig hinném, hogy e sporttörténeti kér­désben feltétlenül nemzeti hovatartozás alapján kellene igazságot tenni. Rossz szájízt tulajdonképpen az hagyott bennem (hiszen nemrég az amerikai indián Thorpe olimpiai aranyát sikerült év­tizedek tortúrája árán visz­szaperelni, posztumusz), hogy lám-lám már a sportpályá­kon mérhető eredmények egzaktságában sem bízhat az ember. Kiskapuk ott is „nyi­korognak", nem elég bizonyí­tani " a vörös salakon, zöld­asztalok is szükségesek hozzá. A fentiek tanúsítják, ehe­ti tévéőrségben apró megfi­gyelésekre szorítkoztunk. Megint letette voksát a sze­gedi stúdió, ezúttal a békés­taihosi legendát szőtte to­vább. Ügy is mint kutyakö­telességét a régió haladó ha­gyományainak föltérképezé­sében. s bár a tarhosi ügy nemrégen, az évforduló kap­csán, rivaldafénybe került, könnyen áldozatául eshet áldatlan szokásainknak, hogy fölkapunk valami divatos té­mát, tiszteietkört futunk ve­le, aztán elejtjük úgy, mint­ha mi sem történt volna. Márpedig tartalmas, hasznos vállalkozásokat a múlt kö­déből előbányászni mit sem ér anélkül, hogy kamatoz­tatnánk, hogy az utókor épülne belőle. ErCe figyel­meztetett most a szegedi stúdió. Visszatérve a hétvé­gére. A mindenkihez cím­zett versrovat halottak napi hangulatára (Vas István: A kimondhatatlan), ahogy mon­dani szokás, nem igazán rí­melt a Telepódium kabaré, mégha azzal a főcímmel is jelentkezett, hogy Mindenre van magyarázat. (Persze van erre is.) Az OTP-sek kérték, pedig úgyszólván semmiben sem különbözött az összes többi Önök kérték tői, ami arra a nem túl eredeti (ha jól emlékszem, a riportok során is elhangzott) fölisme­résre készteti az embert, hogy a takarékpénztárak ab­lakain belül dolgozó honfi­társaink ugyanolyan állam­polgárok, mint akik az ab­lakokhoz kívülről járulnak, vagyis mint mi. Márpedig ez a reveláció nem valami sok. Mindazonáltal a kívánság­listák úgynevezett szempont­jellege (úgyis, mint magyar betegség) lassacskán a kép­ernyőről is kirí. N. I. Sikeres főszezon vendéglátásban A luxushoteSektöl honvsrtiliilis valutabevételeket várunk Bocsánatot kért Somogyi Jenő, a Magyar Szálloda­szövetség soros elnöke, a Pannónia Szálloda és Ven­déglátó Vállalat •vezérigaz­gatója attól a nyolcvan­egynéhány újságírótól, aki­ket a hagyományos őszi saj­tótájékoztatóra idén nem a MUOSZ klubjába, hanem az ATRIUM-HYATT-szálló csupatükör-csupacsillár bál­termébe invitált. Volt ebben a sztereotip bocsánatkérés­ben jó adag büszkeség, majdhogynem dicsekvés is, hogy „ím, lássátok feleim, milyen csodát hoztunk létre a legutóbbi találkozás óta". Miután kifejezte reményét, hogy ebben a szokatlan, hi­permodern környezetben is ki-ki jól érzi majd magát, tájékoztatót adott az 1981­es „zárszámadásról", illetve az idei kilátásokról. Bizony, a nyáron úgyszól­ván minden erejüket arra fordították a szállodások, hogy a külföldi, főleg Nyu­gatról érkező vendégek jól érezzék magukat. Mivel leg­többen német nyelvterület­ről érkeztek, célul tűzték ki, elsősorban a gazdag NSZK­beliek kegyeit elnyerni. Ezen nincs restelkednivaló, hisz ugyanezt teszik más euró­pai vendéglátó cégek is, te­kintve, hogy a nyugatnémet turisták szeretnek utazni, és pénzük is van ahhoz, hogy magas színvonalú kiszolgá­lást igényeljenek, ök sok­kal többen jönnek, mint más nyugati, esetleg ameri­kai turisták együttvéve, ért­hető tehát, hogy mindig na­gyon udvariasan, mondhat­ni megkülönböztetett figye­lemmel tárjuk ki nekik az ajtót. Jóllehet még számos nehézséggel küzd a magyar szállodaipar, az idei beru­házások révén kezd fölnyo­mulni az európai színvonal­hoz. Sajnos, a férőhelyeket tekintve még mindig a 27. helven állunk, s csak a tör­pe^llamokat előztük meg. A bevételek alanján azonban valahol a középen foglalunk helyet. Idén a tervezettnél job­ban megteltek E» felső kate­góriába sorolt szállodák, ami azt jelenti, hogy 50 száza­léknál jobb volt a kihasz­náltságuk. Az 1982. évi va­lutabevétel 30—40 százalék­kal magasabbnak mutatko­zik. tehát alaptalan a szóbe­széd az üres szállodákról. Noha az árakat közösen ala­kítják ki, a szövetség nem akadályozza az egyedi kez­deményezéseket és a ver­sengést. Nagvon fontosnak tartiák. hogv a gazdasági nehézségek ellenére is a vi­lág vonzáskörében marad­janak, hisz csak ígv lehet­séges a szállodahélózot fej­lesztésére fölvett dollárhite­lek törlesztése. Meanvugta­tó a helyfoglalás a jövő esz­tendőre Is, ami arra vall, hogy a recesszió — leg­alábbis egyelőre — nincs hatással áz idegenforgalom­ra. Nemrég járt hazánkban a Nemzetközi Szállodaszö­vetség titkársága, s elége­detten, jó benyomásokkal távozott. ígérte, hogy hama­rosan európai konferenciát rendeznek Budapesten. Bár kevesebb turista ér­kezett hozzánk, mint tavaly (az első 8 hónapban 4 mil­lió 731 ezer), az átlagos tar­tózkodási idő lo százalékkal nőtt. Most a főszezon, után — az előző évekhez hasonló­an — á szállodai szövetsége hez tartozó tagvállalatok őszi—téli kedvezményes ak­ciót indítanak. Az a cél, hogy a 112 szálloda-13 ezer 875 szobáját, illetve 28 ezer 218 ágyát (ami az országos szállodai helyek 70 százalé­ka) akkor is a lehető leg­jobban használják ki, ami­kor a külföldiek alig mozog­nak. A HungarHotels, a Pannónia, a Danubius no­vember elejétől különféle akcfókat indít nászutasok­nak, nyugdíjasoknak, or­szágjáróknak, diákoknak. A szegedi Hungária például péntektől hétfőig három éj­szakás turnusokban (leszál­lított árú szobákkal) fogad­ja a vendégeket. A szálloda­szövetség elnöke ismételten hangsúlyozta: mindenütt, mindig nagy szeretettel fo­gadják a „laposabb pénz­tárcájú" magyarokat, cseh­szlovákokat, NDK-belieket, lengyeleket, románokat, bolgárokat is. A szíves és figyelmes vendéglátásnak köszönhető, hogy Budapes­ten 81 százalékos a szállodák kihasználtsága (beleértve a 2—3 csillagos olcsóbbakat is), annak ellenére, hogy a szocialista országokból érke­ző forgalom megcsappant az utóbbi időben. Elmondotta Somogyi Jenő, hagy annak idején sokan bí­rálták a szállodaépítési koncepciót. Az újságok is gyakran cikkeztek arról, hogy megfizethetetlenül drá­gák a 4—5 csillagos hotelek, nem ilyenekre gondoltak, amikor fölvettük a 300 mil­lió dolláros hitelt. Valóban, 3—4 ezer forint értékű kon­vertibilis valutát igen kevés hazai vendég tud leszurkol­ni egyetlen éjszakai szállá­sért. Nem szabad elfelejte­nünk azonban, hogy a Du­na-parti luxushotelek építé­sének az volt a célja, hogy kemény valutát szerezzen az országnak — ez egyre in­kább létkérdés számunkra. A kölcsönt azonban szabá­lyos időközönként vissza kell fizetnünk, s' természe­tesen nem forinttal és pusz­tamérgesi rizlinggel, hanem azzal, amit fölvettünk: dol­lárral. Ha maid túl l»szünk a törlesztéseken, akkor fog­juk látni, mekkora anyagi jótétemény lesz népgazda­ságunknak e szállodák bevé­tele. Még nem dőlt el, hogy a hitel további részéből ho­gyan. milyen irányban fej­lesztjük a vendéglátást. Annyi szinte bizonyosnak látszik, hogy Budapestén és vidéken olcsóbb szállodákat építenek, tulajdonképpen a baráti, testvéri országokból érkező turisták pénztárcájá­hoz igazodva. Nagy a va­lószínűsége azonban, hogy a Ferihegyi repülőtér építésé­nek meggyorsítására is so­kat kell költeni, mert az manapság EurÓDa legjobban „lerobbant" légikikötője, s ez az állapot nem tartható to­vább. Mindenesetre tovább akarjuk fejleszteni idegen­forgalmunkat, ami a dollár­bevételnek egyik lénveges és nélkülözhetetlen forrása. F N. L Kristály-szépségverseny Sajtótájékoztatót tartot­tak hétfőn a Pajtás újság szerkesztőségében: az úttö­rők hetilapjának tematikus különkiadványában a ' most megjelent Kristály magazin­ban az úttörőkorosztály ré­szére szépségversenyt hir­dettek — jelentették be. A fiatalok egészséges életmód­ját szolgáló kedvezménye­zésről tájékoztatta a7. új­ságírókat Somos Ágnes. a Pajtás felelős szerkesztőié és dr. Gonda György, az Országos Egészségnevelési Intézet igazgatója. Az új akció célja hogv a 10—14 éves korosztálu mi­nél szélesebb körében ked­vet ébresszenek az egészsé­ges életmód, a testmozgás iránt: A Kristálv-széne ver­senyre minden felsőtagoza­tos lány és fiú jelentkezhet — mégpedig kétféleképpen: egyénileg, vagy egy szű­kebb közönség — őrs, raj, úttörőcsapat — választott­jaként. A jelentkezőknek a magazinban megjelent rejt­vényeket és a tesztlapot kell megfejtve, illetve ki­töltve beküldeniük a Pajtás újság szerkesztőségébe (Bu­dapest, V. JáSzai Mari tér 5. — 1397) november 15-ig. A kitöltött kérdőívek, meg­fejtések, valamint közösség' ajánlások alánján válogat­ják ki azokat, akiket meg­hívnak a Kristály-szépe n- " ános döntőjére. ame­lyet november végén ren­deznek meg a Hl. kerületi úttörőházban. Három kate góriában — 10—11, 12—13 és 14—15 évesek között — választják meg a Kristály­szépét. Magyar a Táskában Gondolkodni legalább két­féleképpen lehet a formális logika szabályai szerint is. Vagv úgy (deduktíve). hogy bizonyos általánosságokból jutunk el a konkrétumokig, vagv (induktíve) - fordítva. Az atom is forma, a mole­kula is az. Sőt — gondol­junk a részecskék fizikájá­nak eredményeire —, az a mezon is. A Táskarádió újdonatúj szerkesztője nyilván így gondolkodott, amikor nem félt fecnikre vágni a tor­nászkirály Magyar Zoltán­nal készített interjút, hogy az exkluzivitásánál fogva kaviárként viselkedjék az egyébként köznapinak is mondható szendvicseken. A világ kétirányban vég­telen. Furcsa műsor volt. Szo­katlan ízű szendvicsek so­rozata. A szakácskönyvi kéolet pedig: végy egy kis Magyar Zoltánt, toldd hoz­zá, azt a riportot, ami a ve­le való beszélgetésből eszed­be jut, s zenélj egy kicsit, hogv mindezt űjrakezd­hesd! Ne legyünk akadé­misták. ne ítélkezzünk a szokások szentségének szent nevében. Műsort, s méghoz­zá igazán jó magazint, lehet csinálni ilyes újfajta recept szerint, sőt talán recept nélkül is. A feltétel csak rádiófigyelő annyi, hogy minden íz le­gyen kellemes, egyedi és emlékezetes. Ha jól értem a szerkesztő szándékát, ak­kor ez igen sok esetben, úgy körülbelül kétszer, sike­rű' * ötvenöt perc alatt. Ne tessék hökkenni. Ez tényleg nem kevés. (A bru­tális gyilkosság utáni ok­nyomozás lélekbemarkoló volt. és sikerült is beépíte­ni a műsor szövegébe. Negy­venkét késszúrással — kö­züle 10 halálos — öltek meg egy kamaszt... hallot­tuk. s azt is, hogy osztály­társai még önmaguk ember­ségével sem tudnak közös­séget vállalni... A Kessler nővérek is indultak a ma­gazinban. ám miután las­san más magazinokban is kezdenek leértékelődni, nem okozott revelációt a velük készített beszélgetés.) Táska volt. diáktáska, mert sok minden volt ben­ne. A legfontosabb persze a beleragasztott fénykép. Ma­gyar Zoltáné, s ami túlmu­tató A bajnok szinte kö­nyörögve kérte: legven vég­re rend a magyar sportban, s főleg a focisták házatáián. mer' ez az úgymond vezér­snortág teremti meg a sport reputációját. Bár igaza lenne. bár oszthatnánk óvatos optimiz­musát! Petri Fcrene

Next

/
Thumbnails
Contents