Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

Szombat, 1982. november 27. Helyünk a világban Beszélgetés Hubay Miklóssal, a Magyar írók Szövetsége elnökével — ön sok időt töltött külföl­dön. jól ismeri más névele irodal­mát. irodalmi életét, írószerveze­teit. Véleménye szerint mi a sa­játossáaa a mi irodalmunknak, irodalmi életünknek? A látszat ellenére messze va­gyok attól, hoav ismeriem a ha­táron túli irodalmakat. Kevésbé ismerem, mint az irántuk érdek­lődő müveit maevar olvasó. Eev­szerűen azért, mert nem olvasok sokat, például Drózát alia. Ha mea olvasok, akkor a maavar iro­dalmat olvasom, azon belül a költőket úira és úira! Ezzel el is meav az olvasásra iutó időm. Nyolc esztendeie a firenzei eeve­tem maavar tanszékén maavar irodalmat tanítok, az órákra is fel kell készülnöm, hoav eleven élményként adhassam át élő és klasszikus irodalmunkat hallga­tóimnak. Tehát Firenzében is maavar irodalmat olvastam és ol­vasok. A hazától távol az ember szervezete is ezt kíván ia! Arra viszont csakugyan több módom adódott, hoav az irodalmi életet mecfi Évelhessem más országban, lav lesz szembeötlő igazán a ma­avar irodalom és irodalmi élet két leefeltűnőbb saiátossáaa: a líra kiemelkedő szerepe és az írók néni-nemzeti tudata. Kül­földről nézve, ez naavon szembe­ötlő. — Vannak-e felieazetes problé­máink? — Az eavik nyilvánvalóan a magyar irodalom hagyományos közéleti töltése, amelv megma­rad akkor is. ha a közélet irá­nyításában az irodalom elfogad­ta a politika primátusát, és nincs oppozícióban vele. Az irodalom e közéleti szerene észrevehetően akkor is létezik, ha a magyaror­szági irodalmi életet mindig be­folyásoló nyugati divatok az ilven szereonek ellentmondanak. Irodalmunk másik jellegzetes problémája. amelyet sokszor oro­vokatívan emelnek ki. és sokszor reménytelenül próbálnak elken­dőzni: irodalmunk „városi" és „népi" vonala közti ellentét. Ez az ellentét, mint két pólus, olvan erőteret teremt a magyar irodal­mi életben. amelv szerencsés esetben a művek. tendenciák megerősítését szolgálja. szeren­csétlen esetben nevetséges és szé­gyenletes béka-egér harcra hec­cel. De aki távolból, vagy egv majdani „objektív utókorból" fi­gyeli ezt a jelenséget. vagvis századunk magvar irodalmát, az megrendülten fogja látni. hoev miiven nagv volt az a magvar irodalom, az a magvar szellem és az a magvar nvelv. amelv egy­részt kávéházi beszélgetésekben csiszolódott, másrészt a képalko­tás csodálatos lehetőségeit emel­te folvton föl az indusztrializáló­dás során egyre inkább beteme­tődő őskultúrából. És bámulhat­ja a távoli fiavelő azokat a leg­nagyobbakat. akik — mint Adv Bartók. Illvés. József Attila — e két inspirációnak a szintézisére is képesek voltak! — A líra kivételes helyzete Irodalmunkban miiven visszhan­aot kelt külföldön? — Nemrég utazott el tőlünk egv fiatal olasz költő. Saure Al­bisani aki a Művelődési Minisz terium vendégeként járt nálunk Szabó Lőrincet fordít. és esv Olaszországban megjelenendő. XX. századi magvar . antológiát gondoz. (Zárójelben hadd teevem hozzá a leglényegesebbet. hogv az anyagi alapot Illvés Gvula adta. aki tavalv ősszel az Olasz­országban kapott Mondello-díiá­val iáró ötmillió lírát ennek az antológiának a támogatására ajánlotta föl. — Albisani az ön tanítványa volt Firenzében? — Igen. s az ő személve ga­rancia számomra, hogv a váloga­tás és a fordítás a lehető legha­tásosabb lesz. Szinte megbűvölte őt. hogv miiven gazdagon virág­zik nálunk a költészet, s hogv miiven népszerű! Olaszországban abszurdumnak hatna, hogv egv napilap vasárnapi számában ver­set is lehet olvasni. A firenzei fiatal költő talán városa történe­tében találhat példát hasonló vi­rágzásra a auattrocentóban. a cinauecentóban. amikor száz­kétszáz művész élt és festett egyszerre a városban ... — Itthon időről időre felvető­dik a mester és tanítvány viszo­nya az irodalomban. Mi erről a véleménye? — Az 1945 után. vagv inkább az 1950 után kezdődő irodalmi életben az író szerepe Magvaror­szágon — nálunk talán inkább, mint másutt! — megváltozott. A háború előtti és alatti években számomra (és nem voltam e te­kintetben egyedül) lélegzetelállító pillanat volt. ha irodalmunk va­lamelyik naav képviselőiét egyál­talán megláthattam. Már magunk is könyvekkel, bemutatott szín­darabbal a hátunk mögött, né­mán követtük a túlsó oldalon ha­ladó Móricz Zsigmondot. Ka­rinthyt... Vagv egv másik példa: abba a szerkesztőségbe. ahol egyetemistaként dolgoztam, rend­szeresen beiárt Illvés Gvula. A szerkesztőség beltagia volt Gver­avai Albert. Illvés jöttére a ná­la idősebb Gyergvai szinte az aitó mögé reitőzött zavarában, megilletődöttségében. hogv a he­lyiségbe a naav költő belépett! Illvés akkoriban negyven év kö­rül járt. Nem generációs kérdés volt tehát a mester ós tanítvánv viszony, hanem az elismert írói. költői értékeknek rendkívüli tisztelete a fiatalabbak. illetve írótársak részéről. A Naavok az értékeikkel voltak Mesterek! Hogv jókedvű, ám a kérdés mélvére világító esetet említsek: Illvés a maavar nvelv igét teremtő ere­iére hozta eevszer példának, hogv a kávéházi asztalnál a vezető kritikus oda-o'da „schöpülintett"... Hadd tegyem hozzá, hogv az író­nak azidőtt meglevő, egyáltalán nem egészségtelen kultuszában a sajtó is szerepet vállalt. Húsz­éves koromban én többet tudtam a velem nagyjából egvkorú Ka­rinthy Ciniről. aki állandóan sze­repelt a Színházi Életben jó mondásaival és tárcáival. mint ma.. amikor Magvarország egvik legjelentősebb prózaíró ia. Hu­szonnégy éves koromban, első színházi bemutatóm előtt többet írtak az újságok a készülő darab­ról. mint most. ha a nem tudom, hanyadik színművem bemutató­iáról írnának. Az író. ha ériékes műveket alkotott, népszerű em­ber. karizmatikus személvisés lett. mai szóval: sztárnak érez­hette magát. De mondiuk inkább úgy: a közérdeklődés homlokte­rébe került... — Féltsük-e irodalmunkat az avantaardizmus hullámaitól? — Számomra az egvik legiz­galmasabb magvar nemzedékre­gény az. amelvben Vas István a XX. századi magvar költészet irányainak küzdelmét bemutatja. Ennek egvik nagv témái a. hogv miképp fordult az avantgard­divatok ideién az avantgardot megtapasztalt magvar líra a ha­gyományos tematika, a hagyomá­nyos küldetés és a hagvománvos forma felé. A magvar irodalom­nak ez a különlegessége nem csu­pán e reaényfolvamban figyelhe­tő meg. hanem ma. a neoavant­gard-divatok ideién is. az irodal­mi életben. Hadd tegvem hozzá e sajátosan maavar irodaimi ten­denciák magyarázatául: minden nvugat-európai. közép-európai vaav kelet-európai ..izmus" lé­nyegében a hiteltelenné vált kon­venciókkal szemben a hiteleset kereste. S ha nem találta mea. vége volt. S akkor kereste tovább ugyanazt a hiteleset valamilyen más formában, már eev más hul­iárfitól éHhtVé. A hitelesnek a ke­resése az. amelv miatt a maavar lírának a feilödése nem is kü­lönbözik annvira az avanteard­törekvésektől. de mi azt valliuk. hoav ami a hitelességet illeti, mi birtokon belül vaavunk. GULAY ISTVÁN Moravia 75 éves Alberto Moravia. az olasz re­gény meaúiítóia talán a legolva­sottabb író hazájában és a leaol­vasotttabb olasz író külföldön — hazánkban is. Első regénvétől kezdve, minden művének megje­lenése eseményszámba ment. a legkülönbözőbb visszhangot vált­va ki. A Vatikán eav időben in­dexre tette könweit. Ellentmon­dásos nyilatkozataival is sokszor felborzolta a kedélveket. Ellentmondásos megnyilatkozá­sai ellenére. • aligha ismerünk eaysénesebb. következetesebb írói életművet, mint Moraviáét. Az el­lentmondást a világban kell ke­resni. amelvben élt. s amelvet művei témáiéul választott. Huszonkét éves korában ielent meg — óriási sikert hozva szá­mára — első regénye, a Közö­nyösök. amelvben Ifjúkori élmé­nyeit. az őt körülvevő világ, a polgári család válságát ábrázolta. Ezzel a reaénvével úi hang. úi szemlélet telentkezett az olasz iro­dalomban. Moraviát gyakran megvádolták pesszimizmussal, ő azonban tilta­kozik ez ellen: ..Nem vagyok az. Realista vagyok esetleg keserű, néha tragikus, de sohasem szkep­tikus vagv pesszimista... A rea­lista talán könyörtelen, mert szó­kimondó és nem eszményíti a valóságot.:. az én szemléletem azonban nem egvszerü belenyug­vás a megváltoztathatatlanba. csupán az élet nehézségeinek el­ismerése és ábrázolása." Bárhogv is ítéljük mea Moravia filozófiájának véaső kicsengését, az kétségtelen, hoev ma már a XX. századi világirodalom naav hatású alkotójaként, egvik meg­határozó szellemeként tartiák szá­mon. A. J. Szűkszavú betűk E jav ismerőstől hallottam a következő történetet. Mun. kahelvén néhány éve sür­gősen kellett elintézniük eav ügyet, főnökük és vezetőhelvette­sük távollétében. Gépírójuk őt kérte mea a hivatalos irat aláírá­sára. mivel az irodában éppen ő tartózkodott. Habozva, de az üav fontosságára gondolva, megtette. A vezető szó mellé azonban oda­írta: h — értvén: (a vezető) helyett. Munkatársai — miután értesültek a dologról — elkezdték ugratni: vezeti állásra törekszik, karrierista. Rosszul esett neki. hiszen sohasem álmodott vezető beosztásról. „Ilven gondot okoz­hat eav kis betű?" — feiezte be feleletre nem váró. de kissé fe­szült kérdéssel a történetet. Nyolcvan éve. 1902. november 30-án született Kovács Margit keramikusművész, a modern masvar kerámia nemzetközi hírű alkotóla. A művész mar öt éve elhunvt. de gazdag munkássága a szentend­rei és avőri múzeumlátogatók tízezreit vonzza, hó­dítja meg. A szentendrei Vastagh-ház. ahová ha­lála után lakószobáját is elhelvezték a művészre olv ielleazetes használati tárgyakkal eavütt. ma az ország leglátogatottabb múzeuma. A kerámia minden ágában jelentős életműve korszakot jelöl a műfaj hazai történetében. Érzel­mektől. reflexióktól erősen átfűtött, jellegzetesen egvéni saiátosan magvar stílusa páratlanul áll ko­runk kerámiaművészetében. Kiérett alkotásai a képző- és iparművészet határmezsgyéién állva csak az élet lénvéges dolgairól, a születésről halálról az alapvető emberi kapcsolatokról szerelemről há­zasságról. anyaságról, örömről, bánatról fáidalom­ról. szenvedésről, gyászról vallanak mai nvelven de a múlt hazai és nemzetközi hagyományaiból ki­nőve. • Alkotói pálváia haláláig töretlen ívű volt. Utol­só nercéig dolgozott, mert az ..aavaa" saiát szavai szerint, „mindennapi kenyere, öröme, bánata" volt. Ilven gondot okozhat eav kis betű. ha nem a neki szánt sze­repet tölti be. Vagvis: az illető panasza jóllehet jogos, de a fej­lemények alakulásában ő sem vétlen. Miért? Lapozzuk íöl a h betűnél a Rövidítések könvvét! Ezt latiak: „h hektó; h hora-óra: h. helyettes(e)". Eszerint közke­letű rövidítésként a ponttal eavütt írt h utal a helyettesre. A pont nélküli h viszont az átlagos műveltségűek köréhen nem a he­lyett névutót helyettesíti. (Né­mely munkahelyen persze Ilven összefüggésben is használlak eav­ségeserj.) Efféle rövidítésbeli hasonlósá­gokkal. sőt egybeesésekkel mind­nyájan találkozhattunk már. Pél­dául a c. eavszer a című. más­szor a címzetes szó helvén áll: az í. hol a lap. hol pedig a lásd szót jelöli. A már említett könw szerint pedig egészen távoli fo­galmak is kerülhetnek eavmás mellé azonos rövidítésük révén: vh. azaz világháború vagv városi házak: meah.. vagvis meghatal­mazott. illetőleg meghalt, önma­gukban nézve nvilván szűksza­vúak ezek a különféle szókat egyféleképpen rövidítő betűk, mert nem mondiák meg. melvik ielentésük kerül elő az adott pil­lanatban. Legtöbbször azonban a szövegösszefüggés, a nyelvi közeg kiemeli a megfelelő jelentéstar­talmat. Visszatérve a bevezető törté­netre: mit kellett volna tennie hát ismerősünknek? A hivatali nyelvhasználatban elsősorban a terjengős, terpeszkedő kifejezése­ket szoktuk kifogásolni. Ügyel­tünk azonban a fordítottiára. a lúlzott tömörítés vészéi vére is. Előrejelzés nélkül ne használjunk egyedi vagv néhánv embertől, ré­tegtől ismert rövidítést szélesebb körben! Az a többletfáradság amelvet alkalmanként a lerövidí­teni szánt kifejezés telies kiírása iaénvel. megtérül a közlésfolva­matban. Mert nem okoz félreér­tést. sértődést, áskálódást. mea­bántást. azaz nyelvhasználati, egyúttal magatartásbeli zavart az emberi kapcsolatokban. Másfelöl persze nemcsak arra illik figyelnünk, hogv ki mit mond. ír hoevan foglal állást hanem arra is hoav miként cse­lekszik. Ugyanis ha valaki más helyett megtesz valamit mert szükség van rá. attól nern lesz a helyettese. Csak helyettesíti. M. Z. M. 4 f

Next

/
Thumbnails
Contents