Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

12 Szombat, 1982. november 27: » Meg nem született gondolatok Pro és kontár A

kczségi tanács szakigazgatási szerve szabálysértési határozatában megbírságolt egv kontár asztalost. A bírság összege hétszáz forint volt. amit a földühödött ioaros hangos káromkodás kíséretében azonnal befizetett a postahivatalban. A dolog lénveai része ezzel bevégeztetett. Kérdés ezek után: kinek ló az ügv ilvetén befejezése? * A megbírságolt kontár a postáról eavenesen a felvégi kocsmába vonult és fűnek-fának szidalmazta a tanácstitkárt, a.ki a határozatot aláírta, meg Kovácsot a feljelentőt, aki nem volt más mint a kontármunka mesrendelőie. Az asztalos, bár nem ilven választékosan fogalmazott, azt vetette a tanácstitkár szemére. hogv nem íárt el elég etikusan: bezzeg tavalv ősszel, amikor a titkár elvtárs is vele javíttatta a kukoricagóréiát. szót sem eitett szabálysértésről. Most mea úgy tesz. mintha először hallaná, hogv 6 hétvégén szoikott itt-ott maszekolgatnl. A Kovácsék disznóira meg szakadjon rá az ól. amit Ilyenformán szinte inaven készített. Persze. nem fog ráiuk szakadni, mert amit ő egvszer megcsinál, az meg van csinálva túléli nemcsal: a disznót, de méa a gazdáját is. Hát ember az ilven? Megegyeztek. háromezer forintért megcsinálja neki az ólat. Kapott tőle előlegbe ezer forintot, aztán mikor az ól kész lett. Kovács nem akarta kifizetni a maradék kétezret. Amikor pedig ő erősködött a pénzért, följelentette a tanácsnál. Hogv miért nem fordult bírósághoz? Igaz. hogv az a munka nem ezer forintot, ér a mai világban. de ebben az országban kontárnak úBvsem lehet igaza. Méa ha biztos lenne is benne hogv megnyeri a pert. háromszor ennvi pénzért sem tárogatna a bíróságra. Akkor különben is dugdosni kéne a nénzt az ügyvédeknek. nahát ezt nem olvadjon ki a zsírja mindegyiknek, ott ahol van! Hanem azért levonta ő a megfelelő következtetést a dologból. \ Iparengedélyt eddig sem váltott: arra a pénzre, amiért ő dolgozott, ne tegve rá senki a kezét! Ezenkívül pedig maszekolni sem fog egv darab tűzifát sem vág össze senkinek. Asztaloskodiék mindenki magának, ha itt a tisztességes munkáért büntetés iár! * A ielentgetős Kovács ezalatt az alvégi kocsmában dörzsölte a kezét. Nagyon elszemtelenedne már mindenki, tódította az asztalnál ülőknek. Azt hitte, rosszul hall amikor kiderült, hogv az asztalos háromezer forintot akar kérni a disznóól vázáért meg az ajtókért. Még az anvaaot sem a kontár adta. mi keiül ebben olvan rengetegbe? Meg veit az a munka íav is fizetve tisztességesen: néev naDia csinálta ezer forintért, az napi kétszázötven forint. Hát mikor fizetnek ennél többet tisztességes melósnak a téeszben? ö akkor miből fizesse azt a reneeteaet? És ha méa engedélyes iparos volna! Akkor nem maradna az összes pénz a kezében, hanem az adóra meg az SZTK-ra befizetne belőle az államnak is. De hát ígv azt sem fizet, az övé marad a rengeteg ..korpa". Ez még mind hagvián. de az ilyenek a munkahelyükről lopják az anyagot, és azért is bezsebelik a sok pénzt. Mert ugve. ott is mindent elnéznek nekik, még a vezetőség is hozzájuk szorul a l-oDott szairéért. <5 aztán meg tudná mondani, mikor. ki. miből mennvit visz haza. de hát úgyis hiába..De ha hagyná magát, a vérét is kiszívnák! Van erre törvény. csak bátran kell vele élni. és érvénvt kell szerezni az igazságnak — mondta a ielentgetős Kovács, és rendelt még egv kört a hallgatóságnak. * s Az iskolaigazgató kérdőre vonta a tanácstitkárt miért pont most jutott eszébe megbírságolni az asztalost. Éppen a hét végén akart, iönni hozzá, hogv megcsinál ia végre a terasz karfáját de most. hogv megkapta a határozatot azt üzente, nem iön. ne is várják. Tudhatná a titkár, hogv itt nem lehet csak úgv a szögről leakasztani egv ió iparost. Igaz. hogv ez engedélv nélkül dolgozott, de jól. Most. hogv elvadítják a munkától sehogv sem fog dolgozni. ígv tán jobb lesz? Különben is. ő föl tudné sorolni. ki miiven szakmában mennyit kontárkodik a faluban. Semmi nem marad itt titokban Miért pont most és miért pont ezt a komát büntette meg? Mert énp most és éoo ezt jelentették föl felelte a titkár. Különben pedig, ha a logszabálvokat nézzük a feljelentőnek tökéletesen iaaza volt. Igaz. hoev ez az asztalos műhelvfőnök a téeszben. többszörös kiváló dolgozó, de hát miért nem hajlandó tisztelni a törvénvt: örömest adnának neki iparengedélyt, ha kérne de nem kér. mert nem akar adót fizetni. Másrészt viszont ő. a tanácstitkár, tekintettel a tekintendőkre eddig sosem bírságolta mea az asztalost, de hát most. amikor iól bizonyítható írásbeli fölielentés érkezett ellene. igazán nem tehetett mást. A törvénv az törvénv. mindenkit kötelez legfőképpen pedig a törvénv őreit mint a tanácstitkár és egvéb hivatalos emberek, ö tehát mindaddig védi a község lakóinak a kontármunkához fűződő érdekeit, amíg az nem kerül ellentétbe a törvényekkel. Egyébként pedig gondoljon bele az iskolaigazgató, mikor kan ő napi nvolc-kilencszáz forintot a munkáiáért. amihez pedig ugvebár diploma is szükségeltetik. Végül is. nem az igazság védelméről és az egészséges jövedelmi aránvok helyreállításáról van-e szó. s mint ilven. az általa hozott határozat a társadalmi érdek védelmé'jen és nem ennek ellenére született? Próbáiion csak az igazgató elvonatkoztatni a terasz karfájától, és rögtön ráiön az ő igazára! * A kontár villanyszerelő a Zsiguli csúf névre keresztelt bögrecsárdában kommentálta az eseményeket. Két feles rum között csak annvit mondott: ezután kénytelen lesz többet kérni, hogv ha netán őt is följelentenék, a bírságra is jusson. TANÁCS ISTVÁN K

özgazdász ismerősöm mesélte — maga sem tudva, hogy sírjon vagy nevessen —: íónöke hetente jókora paksamétát kap. számítógépi tufákkal, amelyek a vállalat minden adatát tartalmazzák nap. ral.észen, minden lehetséges szempont szerinti bontásban. A papír kilószám gyűlik a főnök szobájának sarkában, aki nem veszi kézbe sem. Alighanem sok vállalatnál volt ez így, s van tán még ma is. Vállalatoknál, ahol számítógépet szeieztek be, s ahol — sejtvén, hogy a gép sok mindenre használható — nemcsak rutinműveletekre (pl. számlázás stb.) használják, hanem a vállalat ügyeinek állásáról is rendszeresen megkérdezik. A gép, mint az tisztességes géphez illik, válaszol is. Ontja magából a papírcsíkokat. Hiszen ez nem munka a számára. Adatokat vet össze, táblázatokat készít hetente programja szerint. Olyanokat, Emikből sok hasznos, az operatív munkához ma már szinte nélkülözhetetlen információt lehetne szerezni. Csakhogy sok helyen ma sem igen tudnak mit kezdeni ezekkel a papírokkal. Moroghatnánk: micsoda pazarlás!? És milyen főnök az, aki ktptelen hasznosítani a gép adta segítséget? Pedig inkább úgy kellene kérdezni: milyen luxus az, hogy a gépben éppen azt a tulajdonságot nem hasznosítjuk, ami alapvetően jellemzi, vagyis a gyorsaságot, a rugalmasságot. Art. hogy a gép pillanatokon belül feleletet adhat minden kérdésünkre, ha rendelkezésére állnak az ehhez szükséges információk. Csak éppen kérdezni kell tudni. Egyáltalán: kérdezni kei!. Ma pedig sok helyen még nem kérdezik a gépet, hanem a gép mintegy a maga feje útfin megy, egy valaha elkészíteti program és időrend szerint dolgozik végzi a maga munkáját, nagyjából úgy, mintha emberi statisztikusok tennék. a vállalati ügyrendben rögzített munkabeosztásuk szer'nt. Mert tán itt van a legnagyobb baj. Az, hogy sok helyen a gép lényegével nincsenek tisztában. Azzal, hogy a géptől kérdezhetnek is, folyamatosan, úgy. ahogyan az élet, a munka hozza. Nemrégiben járt Szegeden dr. Tóth János, az MTESZ főtitkára. Akkor esett szó róla: megyei vagy regionális vállalkozásokat kellene létrehozni, amelyek elősegíthetnék a mikroelektronika elterjedését Magyarországon. Van ugyanis már olyan gyár az országban, amely „berendezésen ientált" áramköröket állít elő: Vagyis, ha egy vállalat úgy dönt, hogy egy-egy gyártási folyamatot automatizálni kíván, elektromos vezérléssel, mikroprocesszorok fölhasználásával, a g.vár elkészíti a szükséges áramköröket. Természetesen úgy, ha komplett dokumentációt kap. Am az a baj nálunk — illetve nem is baj, mert így van ez a világon mindenütt —, hogy a vállalatoknál nem tudnak elektronikában gondolkodni. Szükség van hát fejlesztő-tervező irodákra, amelyek a vállalatok ál al megfogalmazott egvedi feladatokat átültetik a mikroelektronika nyelvére, terveket készítenek, amelyek alapján előállíthatók a szükséges áramkörök. Így van ez mindenütt' a világon. Hiszen egyetlen vállalatnak sem éri meg hogy két-három magasan képzett szakembert alkalmazzon néhány terv elkészítésére. Természetes, hogv Magyarországon is a külön vállalkozás a járható út. A baj inkább ott kezdődik, sok cégnél meg sem igen fordul a fejekben, mit lehetne mikroelektronikával megoldani, milyen berendezéseket. folyamatokat lehetne (és érdemes) mikroprocesszorokkal automatizálni. Meg sem fordul a fejekben. mert sok kiváló szakembernek nincs igazén kéne az elektronika lehetőségeiről s ígv azokat nem is tudja saját igényeikkel, lehetőségeikkel egyeztetni. Így a baj ott kezdődik, hogv maguk a megrendelések is nehezen születnének meg. rengeteg lehetőség maradhatna kihasználatlanul. Mint ahogyan sok vállalati számítógép dolgozik ma is nur.tegy eleve elrendeltetett módon, az üzembe helyezés idején egyszer elkészített program és időrend szerint szolgáltatva adatokat a vállalati döntéshozatal számára nem pedig lehetőségei és lényege szerint, vagyis rugalmasan, a mindenkori feladat igényei és természete szerint. Azaz nemcsak arra kellene lassanként lehetőséget teremtenünk. hogy egy gondolat, igény, kívánság formát ölthessen mikroelektronikai áramköreik formájában, hanem arra is, hogy ezek a gondolatok, igé7 nyék. kívánságok meg is szülessenek. Természetesen ez a nehezebb. Hiszen némi tőkével — szellemivel és anyagival — megoldható az áramkörök tervezése és gyártása. De a technológiai frontáttörés, az alkalmazás minői égi változásainak elérése mindenekelőtt a fejekben igényel alapvető változásokat. Nem többet ugyan, minthogy a lehetőségeknek legalább körvonalait ismerjék sok helyen, hogy ezekből az Ismeretekből igények:, kívánságok gondolatok — s tervezői megbízások születhessenek. A mikroelektronika természetesen csak egyike azoknak a diszciplínáknak, amelyek lassanként alapvetően meg kell, hogy változtassák életünket, munkánkat, munkamódszereinket. Nagyon sok olyan felfedezés született az utóbbi egy-két évtizedben a kémiában, fizikában, biológiában, s az ezeket szintetizáló tudományokban, amelyek alkalmazása mind nagyobb terei nyer világszerte, s amelyek nélkül ma már egyre nehezebb nemcsak élenjáró, de egyáltalán piacképes, rentábilisan eladható terméket, előállítani. Sajnos ezek az eljárások — lásd az innovációval kapcsolatos gondjainkat! — nálunk nagyon nehezen hódítanak teret a gyakorlatban. És sokszor nem is a tőkehiány miatt hanem egvszerűea azért, mert akik döntenek a rendelkezésükre álló pénzek fölnasználásáról, saját tapasztalataik, szaktudásuk alapján döntenek. mindenekelőtt a világban es a saját házuk táján meglevő adottságokból, s nem annyira a lehetőségekből kiindulva. A? ismeretek hiánya elvetélt, meg nem született gondolatokra vezet. Meg nem született gondolatokra, ami nem csoda akkor, ha a döntéseket hozó, egyébként akár kiváló, a maguk szakterületén kiváló szakembereknek még „pletykaszinten" sem igen van fogalmuk számos új tudományos eredményről s azok kialakított alkalmazási lehetőségeiről. Pedig korunkban parancsoló szükségként jelentkezik hogy legalább nagy vonalakban tudjuk, mi történik a világban, hogy merre és hogyan léphetünk előre, s e lépéseink milyen lehetséges következményekkel járnak. Fcdig lépnünk kell, mert különben már nem is elsétál, hanem elrohan mellettünk az élet. De az előrelépéshez információkra van szükség, amelyek jegyében megfoganhat a gondolat, felismerhetővé válnak az új lehetőségek, s megszülethetnek az új igények. S nemcsak szakmailag tökéletesen megfogalmazott információkra, hanem legalább o.'yan „pletykákra". amelyeket ki-ki lefordf'ia' és adaptálhat saü1 szakterületéhez. Valahogy? !i úgy, mint a társad? lomt rc.cmányokban. ahol. ha fölmeri'.! egy-egy új közgazdasági, szociológiai gondolat. így vagy úgy teret kap sokak által olvasott lapokban, terjedni kezd a köztudatban, hogy aztán lassan erjedve formálja a közgondolkodást. hozzájárulva ahhoz, hogy a világ dolgait, folyamatait új szempontrendszer szerint közelítsük meg és értékeljük. Valami ilyesmire lenne egyre nagyobb szükség a műszaki és a természettudományok területén is. Gondolatébresztő, szemléletet formáló ..pletykákra" hogy mind kevesebb legyen a meg nem született, sőt, a meg sem fogant gondolat e világban. SZAVAY ISTVÁN Katona Judit Szonáta Kántortanító nagyapám Igazfalváról jött gyalog. Ütjain mindig friss virággal őrködtek bádogkrisztusok. Vöröslő ökleit lehelve havat tapos a gvermek erre és lomha, nagy telek hevernek. Néptanító volt nagvapám Makó tag pusztáit járta s hegedülte a zsoltárokat. Mezítlábas korán-cselédek még törtebb, kis cselédeit tanította. Szárnyal a hangia felkúszik a kopott falakra s emberségemben úira próbál. Gyerekkoromból zeng a zsoltár: ..Mint a szép. híves patakra .. ." Zelei Miklós Férfi ha táncol táncához brummog berekedve férfi ha táncol mint a medve ahelyett hogy karmába kaova nyílt szívvel vérig magasztalna kedvezve kínjának a kénves ki kedvedtől csak kelevénves s lenne róla raitad látlelet kék harapások szirmos sebek szád sarkában vér kiserkedne jajgatásod habokat vetne a sarkad szakadékot túrna életed is tán belehullna máskéoD gyáva gvenge a fé. előled nem tudhat kitérni allhatatlan akár a szikla eső az ereiét elissza s fogjon ha kést akkor sem szabad hisz' elpusztíthat de beleszakad s megpenészedik na megkímél s fetrengek múlásunk szélinél PEREI ZOLTÁN METSZETE