Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-21 / 274. szám

VILÁG PRO LETÁRJ AI, EGYESÜLJETEK! 72. évfolyam 274. szám 1982. november 21., Vasárnap Ára: 1,40 forint Megtartó ere A Makkosházi körúton P

edagógus ismerősömet csak a hét végén látom Szegeden. Zavarban is vagyok, amikor találkozunk. ÍÓDOfáskodva mondom: megint itthon? Nemigen válaszol erre semmit, rámnagvia. Dersze. lehetséges, volna mondanivalója. Valójában nem is tudom, melvik az igazi otthona. Előbb volt meg a szegedi lakása, aztán épített egv házat abban a községben. ahol dolgozik. Az év tíz hónapiét ott tölti, kettőt pedig a városban. Igaz. egyszer már azt is mondta, a szegedi lakás ió lesz a fiának, aki egyetemre jár. Ilyen és ehhez hasonló történetek után mindig elmorfondírozok azon. valóiában mi is az a megtartó erő? Sok volt egyetemi évfolyamtársam mit nem adott volna a diplomaosztás után. ha Szegeden kap állást és itt letelepedhet. Ha mpst kérdezem őket, tízből egy. ha mozdulna abból a környezetből. ahol berendezkedett. Megváltoztak érzéseik, ambícióik? Ez is az igazság, hoz tartozik, de az érem másik oldala nagyon érdekes. Az utóbbi tíz évben a kis települések olyan elegáns ruhát öltöttek, amilyen viselete a magvar falunak sohasem volt. Még nem köztudott, hogy megkezdődött egv olyan magánépítési mozgalom a Szeged környéki falvakban, amelyben részt vesznek a szegediek is a helybeliek mellett. Egyszerű gazdasági számítások visznek rá sok fiatalt erre a lépésre. Körülbelül így okoskodnak: „Szegeden sohasem lesz annvi pénzem, hogv a drága telket megvegyem és házat építsek. Na és nemcsak tágasabb, szebb otthonom lesz. hanem egv kis kertem is. ahol megtermelhetem a konyháravalót." Olcsóbb a porta a falun, olcsóbb az élet is — s ez a mai világban egyáltalán nem lebecsülendő szempont — és ezért egyre vonzóbb Domaszék, Ojszentiván. Daszk. hogv csak néhány községet említsek a szegedi járásból. Az V. ötéves tervben 809-an költöztek el a Tisza-partj városból, eladták a szegedi lar kásukat amely többnyire kicsi, zaios volt És választották a csöndes vidéket, amelyét most alig győznek dicsérni. A hatvanas években az erősen urbanizált európai országokban megkezdődött a városokból való kiköltözködés. Az út egyirányú. az agglomerációba vezet Nálunk hasonló jelenségeket a hetvenes évek közepétől fedezhetünk fel. Ám még naoiainkban is túlzás lenne társadalmi folyamatról beszélni Egy azonban biztos, a vidék településtörténeti értéke sokat emelkedett azáltal, hogv ott megváltoztak az életviszonyok. Hasonlóbbak a városéhoz, és ennek következtében az utóbbi években a megtartó ereje is észrevehetőbb lett. Maradjunk csalt a legközelebbi példánál a Szeged környéki községeknél. A szegedi járás lakossága az elmúlt tíz év alatt 4.9 százalékkal csökkent, de ez a folvamat az utóbbi két-három esztendőben lelassult s a város vonzáskörzetébe tartozó településeken a lélekszám már emelkedett. A tervezett 2 ezer 116 lakás helyett 2 ezer 709 épült az V. ötéves tervben. Nem maradhat ki a demográfiai helyzet pontosabb megítélésénél a következő adat: csak az elmúlt, évben az 1138 elhalálozással szemben 853 az újszülöttek száma. Csökken a természetes szaporulat, és elsősorban ennek. nem pedig a település népességmegtartó erejének számiáiára írható, hogv egykét faluban kevesebb a lakos, mint tíz évvel ezelőtt. T

ársadalmi-politikai orogramiaink között szerepel a kis települések megtartó erejének növelése, olvan meggondolásból, csökkentsük a városi beruházások terl\eit. Azokat a hatalmas köz. művesítési költségeket, amelveknek végösszege egyre több iegvű számmá kerekedett Csak egv kilométernyi csatorna, víz-, gázvezeték, járda hossza milliókba kerül, és a borsos árat a közös kasszából fedezzük. Kicsit kényszerből is fordult társadalmunk figyelme az utóbbi években a falu felé. Gazdasági helyzetünk olvan intézkedések sorát indította el. amelvet röviden így összegezhetnénk: a helvi tanácsok lényegesen nagvobb központi támogatást kaptak a lakásépítés feltételeinek javításához, az összkomfortosabb falusi élet kialakításához. Ma már ennek következménye szinte mindenütt elegendő a porta. és többnyire csak az éoítőszervezetek hiányán múlik, hogy nem evakrabban durran, a pezsgősüveg a boldog lakásszentelőkön. A magvar falu sorsa feletti tűnődésemet ezzel a megiegvzéssel zárom: vajon amikor maid a községek 80-as éveinek életrajzát írjuk, felfedezhető lesz-e. hoav a gazdasági kényszerhelyzet miiven kedvező hatással volt az életmódváltozásra ? Mert napjainkban úgy tűnik, a falusi élet népszerűsége szerencsésen eevbeesik a kis településeket feilesztő törekvésekkel. Halász Miklós Szombaton, hattól tízig Mint máskor is. tegnap négy órakor csörgött a vekker Deák Nagy lmréné, a műszaki kerámiákat gyártó szegedi kisszövetkezet dolgozójának vásárhelyi lakásában. Hetvenöt óta ingázik. A szakmában 1953 óta dolgozik. Régebben a vásárhelyi Szilikátkémiai Szövetkezetben volt tag. de úgy döntött, hogv Szegedre jöa — Miért? — Nem tudom — mondja. — Űgv tűnik, hogy nehéz lesz beszélgetnünk, mert ilyen fontos dologra is azt mondja, nem tudom. — Hát persze — mosolyodik el. — Mert azt sem tudom. hogy a mai szombati műszakból mikor engednek el bennünket — mondja, miközben egy újabb forrasztópáka betétjét belemeríti abba a különleges porba, ami lehetővé teszi, hogv a fémhuzalok ne mozdulhassanak el. — Szombaton dolgozik ... — Ige a de a paprikás krumplira, és a hozzá való nokedlira gondolok. A férjem ugyanis nem tud főzni. És amikor úgy három óra tájban hazaérek, az lesz az első dolgom, hogy föltegyem főni az ételt. Aztán pedig a heti mosás következik. A kisszövetkezet elnöke csak annyit mond, amikor befejezzük a beszélgetést: sajnos. Deák Nagy lmréné 3öi&» nyugdíjba megy. Sok ilyen lelkiismeretes, munkáját pontosan és precízen ellátó asszonyra volna szükség. * A Szegedi Kenderfonógyár fóliaüzemében sohasem állnak a gépek. Tegnap Bozsó József segédmester látta el a művezetői teendőket. — A mai napomról ne is kérdezzen. Két órakor lelépek. este tízre jövök viszsza. Művezető kollégám ugyanis megsérült, és nem tud bejönni. Eközben lép be a művezetői irodába Szalma László, s nyújtja az alkarját. A keze olajos. A regranuláló (később közösen kiderítjük, ez a berendezés arra való, hogy a hibás fóliát ismét alapanyaggá, azaz granulátummá alakítsa át) gép ékszíját cserélte ki. — Más szombaton pihen ... — Megszoktuk már, hogv ilyenkor is dolgozni kell. Egyébként nagyon sietek haza, mert a feleségem most várja a második gyerekünket Van már egy lányunk. úgy lenne jó, ha a második gyerek fiú lenne ... * Az optikus, vagy ahogy magyarosabban mondjuk, a látszerész unatkozik a Lenin körúti OFOTÉRT üzletben. — Nyitva tartunk — mondja Körmendi Miklós, aki tizenhat éve űzi ezt a mesterséget —, de hát igazából nem tudom, hogy miért. Nyolc-tiz szemüveget ha hoznak, hogy csináljam meg. — És? — Amíg körbevágok egv üveget, s beleteszem a keretbe, eltelik vagy öt perc. Négy órát vagyunk nyitva. Számítsa ki, hogy mennyit dolgozunk. Kiszámítom, ötven oerc adódik. Aztán megemelem a kalapom az OFOTÉRT előtt. Végül is mindent a vevőkért ... * Szombat van. És a szombat a házasságkötések napja. Szabadi Tibor ezekre a napokra különösen fölkészül a Fényképész Szövetkezet Kárász utcai szalonjában. Tíz óra előtt egv ifjú pár érkezik Hajdú László és egv költői nevű hölgy. Liliom Tímea, ök csak februárbán tervezik, hogv örök hűséget esküsznek egymásnak. de olyan esküvői meghívót kérnek, amelyhez fotótr is kellenek. Később már egv házasságot kötött ifjú pár érkezik. Szombaton 9 órakor mondtá ki a boldogító isent Horváth László és Horváth Jolán. Szabadi Tibornak nem kell barátságos arcot kérnie tőlük. P. F. Somogyi Károlyné felvételei Nem terjedt még el a szegcdiek körében az új elnevezés, ezért hál képriportunk elméről némi magyarázattal tartozunk: az Északi körútnak a Csongrádi és a József Attila sugárút közötti, most épülő szakaszát nevezte így el a városi tanács által megbízott ta-» nácsadó bizottság. A tanács jóváhagyta az új elnevezést, e kénsorral is szeretnénk hát elősegíteni a név elterjedését, megszokását. Annál is inkább, mert csaknem ötezer ember otthona lesz a Makkosházi városrész, a két sugárút, a kör útszakasz és a védtöltés közötti terület. Legfontosabb útjának ígérkezik az alsó kénünkön bemutatott úténités helyszíne: a 8-as trolinótlö autóbuszok járnak majd ott. A keresztutcában, amelv most még nevéhez híven „agyagos", közműépítők munkálkodnak: felső képeinken őket örökítettük mec. Tobozok, csutkák, kincsek Gyerekek szabad ideje ötnapos munkahét — öt nap tanítás. Ez az iskolások^ nak érvényes úi munkarend nem pusztán a szabad időt növeiie meg. Tetézte annak gondját is. mit kezdien iskolai elfoglaltság hiián a nebuló. A sztereotip válasz, hoav iátszszon. ugyanis korántsem jelenti az egyértelmű megoldást. Hol. hogyan játsszon, s vajon csak az-e a ió. ha a maaa ötleteire hagyatkozva, esetleges házi. ház körüli szórakozásokkal űzi unalmát. A szabad szombaton a játszva tanulni jelszó jegyében szervezett néhány -foglalkozás után néztünk. Mondhatnánk úgy is: ízelítőt kantunk a nekik szóló kulturális ajánlatból. A tarjáni iskola szombaton felharsanó gyermekzsiva.ia jelzi, hogy a Bartók Béla Művelődési Központ, szervezésében életrehívott játszóház vonzza a gyerekeket. Bent zajlanak a sportés ügyességi játékok. Dr. Csizmazia. György, a November 7. művelődési házban Kiss Ernő segítségével ismerteti a gyerekekkel, mi minden érdekesség olvasható ki akár egyetlen fenyőtobozból is. A formák játékán, a szimmetria törvény szerűsúgein túl megismerhetik a biológia egyes alapkérdéseit is. Miközben Újszegeden a tobozpikkelyekkel foglalják el magukat az ifjú „biológusok", a Móra Ferenc Múzeum dísztermében az egymásnak tologatott székek alig látszanak a rongydarabcktól, s a velük foglalatoskodó kicsiktől. Sőt, nemcsak a kicsiktől. Apukák, anyukák sem röstellik megfogni az ollót, a kést. s vágni, nyiszálni Csutkarozi és társai testét, kezét, lábát, pöttyös kendőjét, lila szoknyáját. Waldmann Petemé úgyszólván már törzsvendég a múzeumi foglalkozásokon két gyerekével, s Eszik Zoltán tanár úr, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adjunktusa sem .oktatói minőségében nyiszálja a papucsának való csutkaszárat. A ió három éve képzőművészeti foglalkozásokkal elkezdett múzeumi matinék minden szombatot kitöltő rendszerré terebélyesedtek, s a rajzosjátékos összejövetelek mellé — ugyancsak dr Csizmazia György jóvoltából — megkezdődtek s immár 80—100 résztvevőt js elérnek a biológia-matinék, aztán ezek sikerén a néprajzi foglalkozások, amelyek fnint a mai Csutkarozi is, játékkészítéssel mozgatják meg az ifjú múzeumlátogatók fantáziáját és a legújabb, a történelmi korokat idéző beszélgetések, vetítések. • Kevesen tudják, hogy tudományos értékét tekintve Magyarország legjelentősebb ásványtani gyűjteménye Szegeden van. Akik tudják, azok közül is elég kevesen látták. Pedig a gyűjtemény hozzáférhető, látogatható — és ámulatra késztet. Az egyetem Ady téri épületében, az ásványtani, geokémiai és kőzettani tanszéken Molnár Árpádné mutatta be az újszeged! Odessza II. iskola diákjaiból szerveződött csoportnak a Koch Sándor-gyűjteményt. Egy nap kevés lenne itt a bogarászásra, annyi a meglepetés. Amit a tudomány egyszerűen a kristály szennyeződésének nevez, az -a valóságban szemet-lelket gyönyörködtető látvány. Nem is látszott egyetlen gyermek arcán se, hogy kár volt föláldozni a szombatot. A Kárpát-medencére vonatkoztatva teljesnek mondható a szegedi gyűjtemény, de jelentós a külföldről származó • anyaga is. Az utóbbi csoportba tartozók ajándékként vagy csere útián kerültek ide. Nem hinnénk, hogy a tudományos érdeklődés hozta volna ide a diákokat. inkább a kíváncsiság. Lassan ugyan, de föloldódott bennük a tudomány-áhitat, először C3ak felelgettek egyegy közbeszúrt kérdésre, később már maguk is mertek kérdezni. Molnár Árpádné mondóká.ia azért volt különösen érdekes, mert igazodni tudott hallgatóságához. Gazdag a természet, tele van értékkel és érdekességgel, csalt észre kell vennünk. Az a része is gazdag, ami a talpunk alatt van, és nagyon sokszor észre se vesszük. Igaz, némelyik csak akkor kápráztat el bennünket, amikor kettévágják és megcsiszolják, mások viszont úgv nyűgözik le a látogatót; ahogy előfordultak. Az egyik csiszolt kalcit előtt azért állunk meg álmélkodva, mert olyan, mint a friss almáspite, a gipszkristály viszont eredeti formájában a tölgyfalevélre emlékeztet A termésréz csipkefüggöny finomságú, a termésezüst fekete, az antimonit vagy a hemntit azt juttatja eszünkbe, hogy a konstruktív művészet formakincsének is vannak ínég tartalékai az ásványok világában. I.-H.