Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-18 / 271. szám

4 Csütfirtfflc. 1982. november 18. Számítógép-nagyüzem HÚSB evvel ezelőtt meg­hívtak egy számítógépes be­mutatóra. Kollegáimmal együtt csak bámultunk a lyukkártyás megoldásokon. A hozzáértő szakember elkáp­ráztatott minket különféle kifejezésekkel input, output és egyebek. Akkor megkér­deztem egy régi barátomat, vállalati vezetőt, hogy mi a véleménye: kell ez nekik? Válasza meglepett, mert azt mondta, hogy a számítógé­peké a jövő Később párt­án kormányhatározatok fog­telkocstak a számítógépek al­kalmazásának jelentőségével. Külön anyagi támogatást nyújtottak azoknak, akik Ilyen gépeket vásárolnak és sdkalmaznak. Az idő persze gyoraan pergett, s jöttek az elektronikus számitógépek, Hőbb csak játéknak tekin­tettek azokat, később — ter­mészetesen azok, akik ér­tették a számítógépes „nyel­vet" — előrefutottak, és él­Vezték bizonyos előnyeit. De hol vannak már azok m idők? Az elektronlka, a nyomtatott áramkörök har­madik-negyedik generáció­jukat élik. Szűkebb környe­zetünkben is „nagyüzemmé" vált a számítástechnika. Ép­pen szegedi tudós szakembe­rek jártuk az élen a hazai meghonosításban: Kalmár professzor és munkatársai világviszonylatban is élenjá­róknak számítottak, ma is hivatkoznak tanításaikra. S hogyan Ali jelenleg a hely­zet? — kérdezhetné bárki. Ilyen kérdésekkel kerestem fel magam is a KSH Számí­tástechnikai és Ügyvitelszer­vezés! Vállalatának szegedi pégét Mészáros László igazgató elmondta, hogy ma már — két megye kivételével — minden megyeszékhelyen van leányvállalatuk. Jó tíz évvel ezelőtt az állami kassza tá­mogatást nyújtott azoknak, iszik számítástechnikai be­rendezéseket helyeztek üzem. be. Ezt az előnyt ma már emnulálták. A számítástech­nikai cégek „éljenek meg" Maját munkájukból. Bevéte­leikből fedezzék kiadásaikat, nőt szerezzenek egy kis nye­reséget is. Tehát el kellett indulni.. El is indultunk. Előbb a HoUerlt lyukkártya­rendszerrel, majd a Buli­Gamma 115-ös megoldások­kal. A kezdeti „botladozáso­kat" követte az R—20-as gép, amely sok jót jelentett. Ma is alkalmazható technikai megoldás, de vannak ennél (•óbbak la A szegedi SZÜV-cég jó partnereket talált A bérel­számolástól kezdve, a legbo­nyolultabb anyagnyilvántar­tásokig rendezte a megren­delők igényeit Vannak-e ma is megrendelők? — Vannak — mondta az Igazgató —. mert a számító­gép előnyöknek mutatkozott Pontos, korszerű és gyors. Az viszont igaz, hogy drá­ga ez a megoldás. Most vá­sároltunk egy nagy teljesít­ményű gépet az úgynevezett R—35 jelű masinát. Ezt a berendezést az IBM licence és technológiája alapján a Szovjetunióban gyártják. A gép kapacitása többszöröse a korábbiaknak. Ezt a beren­dezést rá lehet kapcsolni a távadatfeldolgozásra. Széle­sebb lett a lehetőségünk. Er­re a gépre bármilyen fel­dolgozórendszert rá lehet csatlakoztatni. Ez át stimu­lálja a mi rendszerünkre. Eh a gép igazán „intelli­gensnek" mondható. mivel átalakítja a számunkra adott kérelmeket. Megjegyeztem, hogy bár­milyen intelligens is egy szá­mítógép. a ..mögöttes" terü­let az irányadó. Van-e erre piac, igény, vagv csupán já­ték az egesz? (Eszembe ju­tott, hogy a legutóbbi BNV-n a Magyar • Hirdető standján „elvezettek" a számítógépes szobáha. A MAHIR képvi­selői akkor vállalták, hogy a vásár kiállítóinak adato­kat szolgáltatnak a látogatók megjegyzéseiről. Valóban tel­jesítették a megrendelők kí­vánságait. De játszani is le­hetett. (Nekem például „le­osztottak" egy pakli kártyát, ultira. Nyomogattam a gom­bokat, s egyszer elfogtam a számítógép betlijét. Örömöm határtalan volt.) Ez terníé­szetesen csak a játék. Ennél érdekesebb a gazdálkodási válóság. — Hol vannak a megrende­lők? — érdeklődtem az igaz­gatótól. — Most mi szaladunk a vevők után. — mondta. — Az új R—35-ös gép többszörös kapacitást biztosított Piac­kutatóink járják a „terepet". — Milyen a piacuk? — Azt nem mondhatnám, hogy telített volna. De. van lehetőség a mezőgazdasági üzemeknél és az ipari és a kereskedelmi cégeknél is. — Mit tudnak ezek a gé­pek? — Ma még az általános ügyviteli vonalon dolgoznak. Sok helyütt azonban igény­be veszik a számlázásokon kívül norma*, anyag-, kész­let- és egyéb területeken is. Ennél azonban sokkal többre lennénk képesek. — A számítógépeket érde­mes alkalmazni, vagy nem? Egyszerűbben: drágábbak, vagy olcsóbbak a hagyomá­nyos adminisztrációnál? — Éhre nehéz válaszolni, — mondta Mészáros László. — Attól függ. hogyan fog­ják föl és alkalmazzák az egészet. Tény, hogy nem olcsó megoldás a számítógép, de más a minőség. A gépi fel­dolgozás biztonságot, pontos­ságot és „rendet" is Jelent. Ezt érdemes figyelembe ven­ni. Akik jól használják föl a gépi, a számítástechnikai lehetőségeket, azoknak való­színű rrtegéri. — Mit tapasztalnak a gya­korlati életben? — Csoda tudja. Vegyes. Általában art tapasztaljuk, hogy az idősebb korosztályba tartozó gazdasági vezetők nem szimpatizálnak a számí­tástechnikai gépekkel. Való­színű úgv vannak ezzel, hogy nekik néhány esztendő van hátra munkakörükben, mit variáljanak a megszokotton. Majd jönnek a fiatalok, csi­nálják, ahogy akarják. A fia­talabb vezetők nem sokat spekulálnak, tudják, érzik, hogy a számítógépek mit jelentenek számukra. A szá­mítástechnika segítsége nél­külözhetetlen. — Mit ad a számítógép a gazdasági vezetőknek? — Ha valaki mindenáron ellenzi, akkor semmit, de aki érzi a jelentőségét, annak nagyon is sokat adhat. A mai fiatalokról elmondhatom, hogy tisztában vannak a szá­mítógépekkel. Sőt, a „jó'' cégek maguk is üzembe he­lyeznek kisebb számítógépe­ket, vagyis a helyi adatfel­dolgozást elintézik, s betáp­lálják a nagyobb egységekbe, tehát a miénkbe. — Van-e a szegedi cégnek konkurrenciája? • — Van. Az országos cége­ken kívül ismert a József Attila Tudományegyetem R—40-eg számítógépe, amely nem csupán oktatási célokat szolgál, hanem — nagyon okosan — „bedolgozik" meg­rendelőknek is. Természete­sen ez minket nem zavar, inkább jobb munkára ösztö­nöz. Jólesett ezt hallani, mert a verseny e területen csak elő­revivő lehet. Beszélgettünk még a KSH SZÜV szegedi egységének munkalehetősége­iről. Van-e elegendő szak­ember a gépek működtetésé­hez, a megrendelők pontos és minőségileg is megfelelő kiszolgálásához. Vannak — mondta az igazgató. — Bár a szervezők szakterületén job­bak is lehetnének a feltéte­lek, de a programozó mate­matikusok és szűkebb érte­lemben vett .programozók magas színvonalon dolgoz­nak. A műszakiak is jól kvalifikáltak: mérnökök és technikusok kezelik, javítják a gépeket A kezelők és az adatrögzítők tanfolyamokon és házi továbbképzéseken tanulják meg mesterségüket. Summázva mit is mondhat­nánk? Rajta, fiatalok, hasz­nálják föl a számítástechnika előnyeit önmaguk és mind­annyiunk javára! Gazdagh István Mit esznek? Szűrővizsgálat Megkérdezik a pécsieket: mit esznek, mennyit esznek reggelire, uzsonnára, ebédre, vacsorára, hétköznap és va­sárnap. Milyen gyakran és miért fogyasztják egyik vagy másik tejterméket, hús-, zöldség-, gyümölcs-, tészta­félét, üdítőt. Mikor milyen körülmények között alakul­tak ki táplálkozási szokása­ik? Az Országos Élelmezés­és Táplálkozástudományi In­tézet ugyanis táplálkozás­egészségügyi szűrővizsgálatot szervez, egyelőre Pécsett November közepétől az ott kialakított komplex szűrő­vizsgálatok során a lakosság táplálkozása és egészségi ál­lapota közötti összefüggése­ket is vizsgálják. Miként dr. Bíró György professzor, az Országos Élelmezés- és Táp­lálkozástudományi Intézet főigazgató főorvosa az MTI munkatársának elmondta: szeretnék megismerni az or­szág lakosságának táplált­ságát, azért, hogy az egész­ségvédelem hatékonyabban elősegíthesse a szív- és ér­rendszeri, illetve más beteg­ségek táplálkozással össze­függő okainak — kockázati tényezőinek — a megszünte­tését, az egészséges táplál­kozási szokások kialakítását Céljuk az is, hogy megálla­pítsák: rttllyen legyen a mi életkörülményeinknek, táp­lálkozási szokásainknak, et­nikai sajátosságainknak meg­felelő tápláltság, amely szük­séges ahhoz, hogy a lakosok megőrizzék egészségüket mi­nél hosszabb ideig éljenek. Pécsett már hat esztende­je tüdő-, szív- és érrendsze­ri, máj, epe és emésztőrend­szeri, nőgyógyászati, rák­szűrésben részesítik a lakos­ságot igyekeznek felderíteni a kezdődő betegségeket r eflekto .Eseménytelen" szo'gálot Pénz nélkül is lehel!? A kérdés Varga Imrének, az öttömösi Magyar László TermMlőszö vetkezet alig hó­napos elnökének szól: — Hívták vagy küldték a közösség élére? — Fölajánlották a me­gyétől, s én igent mond­tam. — Milyen indítékból? — Tizenhárom évet dol­goztam a szomszédos Rúzsai Napsugár Tsz-ben, úgy gon­doltam, megpróbálom. — Mi ad bátorítást? — Majdnem egyformák a földek, hasonló gondolko­dásúak az emberek, és azon kívül a magam erejének a megmérése is egy kicsit ez a vállalkozás. Kíváncsi va­gyok önmagamra. Csábító még, hogy nagyobbak a le­hetőségek a kibontakozásra, mint korábban, amikor fő­állattenyésztő voltam. Bár­mennyire is szereti az em­ber, amit csinál, idővel meg­merevedhet, sablonossá vál­hat a munkája. — Voltak vetélytársai? — Állítólag önjelölt több is akadt, de a választáson szinte százszázalékosan sza­vaztak rám a tagok. — Mit ismert az öttömösi téeszből? — A talajt, a termelési té­nyezőket. — S mit nem? — Például a szervezési módokat. — Meglepődött a tapasz­taltakon? — Az alapadottság nem rossz. A tagokra lehet ala­pítani a jövőt még akkor is, ha a téesz egy kicsit szinte olyan, mint a Csáki szal­mája. Meg mintha min­denki azt csinálna, amit ép­pen akar. — Szándéka bizonyára en­nek megváltoztatása. — Még akkor is, ha nagy fába vágom a fejszét. Art is tudom, nagyon nehéz dol­ga lesz a vezetőségnek, mert a téeszben alapvető, hogy a dolgokat közösen intéz­zük. Azzal is tisztában va­gyok, sehol sem népszerű, aki fegyelmet jobb munkát akar. — Ez kötelessége egy ve­zetőnek, de adottak hozzá a feltételek. — A kétezer hektáros kö­zös terület az alap, a szőlő­gyümölcstermesztés és a szántóföldi növénytermesz­tés. Ha sikerül fokozatosan kiiktatni a sok kézi mun­kát kívánó növényeket, pél­dául a dohányt és a spár­gát a fölszabaduló erő se­gítség lesz a jövőre beálló csaknem 100 hektáros gyü­mölcsösben. — Más tervek? — Burgonyát szeretnénk ültetni, annak ellenére, hogy az idén sok gubanc volt ve­le. Ehhez ugyanis lehet gé­peket kapni. Azonkívül a 168 hektár közös szőlő mun­kálatainak jórészét géppel szeretnénk elvégezni. Azidérl már dolgozott kölcsön a szüretelő kombájn. Felha­gyunk a somkóró termeszté­sével. helyette lucernával próbálkozunk. — Elegendők a gépek? — A talajmunkákhoz, be­takarításhoz. a szállításhc>7 muszáj lesz újakat vennünk. A permetezéshez a szőlők, gyümölcsösök munkálataihoz megteszik a régiek is. Tavaly alaphiányos volt a szövetke­zet és emiatt csak részben tudunk segíteni a gondokon. — Mint szakember milyen sorsot szán a téesz állatte­nyésztésének? — A birka marad, a szarvasmarhát is érdemes tartani a szervestrágyáért. Legelőket muszáj ezért föl­újítani igaz, de ha még ad hozzá segítséget az állam — megéri. Megvannak hozzá az épületek. — Amikor találkoztunk, éppen a juhhodályt formál­ták tehénistállónak. Szük­ségből? — Megpróbáljuk az üresen álló épületeket valahogy hasz­nosítani. — A háztáji erős pillére marad a gazdaságnak? — Ezernél több sertést, több száz hízómarhát, renge­teg bárányt és gyümölcsöt adnak át évente a tagok. Munkájukra ezután is odafi­gyelünk. Az idén vagy jövőre üzembe állítjuk a már több éve ittlévő keverőgépet. Al­mot, szénát, legelőt meg gé­peket adunk. — Mi segíthet még a vege­táló téeszen? — Talán az igazságosabb bérelosztás és ha megfizet­jük a becsületes munkát. — Könnyű ezt mondani... — Béreket növelni nem nagyon tudunk, inkább a jobb elosztásra törekszünk. A vezetőknek, tagoknak tal­pon kell lennie, hogy annak jusson, aki megérdemli. Ma­gam tudom előre, hogy darázsfészekbe nyúlok, de bí­zom az eredményében is. Remélhetőleg sikerül bizton­ságossá tenni a tagjaink meg­élhetését és a közös gazdál­kodást. Varga Imre 38 éves. most költözik öttömösi szolgálati lakásába, és lemondott pár társadalmi funkciót a rúzsai tanácsnál, s még csak azt sem lehet mondani, hogy a több pénzért vállalta az el­nökséget, mert januárban Rúzsán is javították volna a fizetését. Vagy anélkül is lehet!? Majoros Tibor Kereste a legjobb jármű­vezetőt a Magyar Autóklub, s meg is találta annak az országos vetélkedősorozatnak a döntőjében. amelyet né­hány héttel ezelőtt rendez­tek meg Budapesten az Or­szágos Közlekedésbiztonsági Tanács közreműködésével. A több járműkategóriában meghirdetett verseny bizo­nyára sokáig emlékezetes marad Csomós István, a Sze­gedi Közlekedési Vállalat trolibusz- és villamosveze­tője számára, ö volt ugyan­is az elektromos'felsővezeté­kes járművek kategóriájá­ban a, verseny győztese. Legszívesebben azt monda­nám hát. eszerint ő ma az ország legjobb troli- és vil­lamosvezetője, de a • megfo­galmazás ellen élénken til­takozott — Minden verseny kime­netele a pillanatnyi idegál­lapottól, a figyelem összpon­tosításétól is függ, nem csu­pán a felkészültségtől, a gya" korlot1ságtó(. Ráadásul a KRESZ-tesztek lélektanát nem árt ismerni, a kérdés­feltevés bonyolultsága köny­nyen becsapja az embert. Nekem most kijött' a lépés — igaz, egy kérdéssel pórul jártam —, de hogy ki is valójában a legjobb jármű­vezető, az szerintem sosem állapítható meg százszázalé­kos biztonsággal. A legta­pasztaltabb embernek is vannak pillanatnyi kihagyá­sai, sok múlik a véletlenen, a szerencsén. '— És hogy szólt az a bizo­nyos „hibapontos" kérdés? — A vállalatnál rendezett selejtezőn is szerepelt a tesztben: van-e kivétel a szabály alól, mely szerint a megkülönböztető jelzését használó járművet tilos meg­előzni. Szerintem nincs, hát ezt válaszoltam. De. mert hi­bapontot kaptam érte, a pesti versenyben ugyanennél a kérdésnél már art felel­tem: van kivétel. Az ottani zsűri másképp döntött. Ez volt az egyetlen hibás vála­szom.., 1978 előtt Csomós István csak motort vezetett. Mező­gazdasági technikusként dol­gozott, amikor meghirdették az első trolibuszvezetői tan­folyamot az SZKV-nál. Von­zotta az úi jármű — három­hónapos tanfolyamot végzett, villamost is megtanult ve­zetni, s nyilván elégedettek lehettek a munkájával, mert ma már oktatja a négy éve tanult mesterséget — Oktatóként s gyakorló pilótaként hogyan lát ben­nünket, utasokat járműve­zetőket? A vidéki városokban las­súbb a tömegközlekedési tempó, s nyilván ezzel ösz­szefüggésben érzékenyebbek az utasok. Nekem ugyan még sosem volt „összetűzé­sem" az utasaimmal — nyugodt türelmes a termé­szetem —, de azért látom, hogy mi jobban ráérünk vi­tatkozni ... Pesten abban a hajrában edzettebbek lesz­nek az emberek, kevesebb a panasz. Igaz, sűrűbben is iárnak a kocsik, ha az egyik­ről lemarad, szinte azonnal másikra szállhat fel az utas. A vidéki tömegközlekedés­nek egyébként előnye is vary a társvállalatok közti jó kapcsolat Ha az útke­reszteződésnél Volános kol­légával találkozom, biztos le­hetek benne: elenged, le­mond az elsőbbségéről. — Ugyanezt persze a ma­gánautótoktól még inkább elvárhatnánk! Hiszen köny­nyű belátni: a trolibuszon százan is utazhatnak, egy Trabantban pedig legfeljebb négyen... — Ez a szemlélet általá­nosnak éppen nem mondha­tó. Az olyan nagy forgalmú utakon, mint Szegeden a Nagykörút ahol a jelzőlám­pák összehangoltan működ­nek, még meg is értem, ha a megállótól kiinduló troli­nak, busznak várnia kell a sávváltásra. Megértem, mert a járműoszlop „kiesne" a zöld hullámból, ha valaki udvariaskodna. De hogy más, több sávos úton miért ne lehetne segíteni a tömeg­közlekedési járműveket, ar­ra csakugyan nem találok magyarázatot. — S olyankor mérgelődik? — Ez is vérmérséklet dol­ga, de engem csak a szar bálytalanság dühít. Ha vala­ki elébevág a kocsimnak, hirtelen fékezésre kénysze­rítve. Mögöttem sokan áll­nak, nem taposhatom tetszés szerint a pedált. Az ilyen „figyelmességért" nem hálá­sak az utasok sem. Ok a zsörtftlődésre, rontja a haiv gulatát félszáz embernek. Pedig az illetőnek csak a visszapillantó tükrét kellene használnia... — Naponta 8—10 órát ül­nek a volán mögött. A vég­állomásokon egy-egy pere­nyit szusszanhatnak csak. Munkaidejük minden pilla­natát veszélyes „üzemben* töltik. Ha tévednek, ha ide­gesek, ha túlzottan elfárad­nak, súlyosabb következmé­nyekkel kell számolniuk, mint annak, aki mondjuk az íróasztala mögött vétette el az egyszeregyet.'"" — Ezért is tartjuk kar­ban szellemi és fizikai erőn­létünket. A forgalmi utasf-' tásokat, , a közlekedési sza­bályokat rendre elővesszük, havonta kétórás továbbkép­zésen tartjuk frissen Isme­reteinket Minden évben új­ra vizsgázunk, s aki alkat; matlannak bizonyul, átme­netileg más beosztásba ke­rül. — Ügy hallottam, elem-' zik a baleseteket is ezekea a csoportfoglalkozásokon. — Negyedévenként t»J pasztalt közlekedési szak-; emberek segítségével közö­sen fogalmazzuk meg a min­denki számára tanulságos balesetek tapasztalatait. — Az okkutatás a meg­előzés hatásqs eleme, s a megelőzést szolgálhatja az úgynevezett sorozat felver vő fényképezőgép is, ame­lyet nemrégiben vásárolt a vállalat. A fényképsorozat ugyanis nem csupán a sza­bálysértés bizonyítására al­kalmas, hanem az oktatás­ban, szemléltetésre is. — Hallottuk már hírét ennek a gépnek. Ügy gon­dolom persze, hogy a jár­művezetőknek nem azért kell szabályosan közleked­niük, mert tartanak a lelep­lezéstől! A tiloson áthajta. ni nem azért veszélves, mert a fényképet nem lehet letagadni... — Ezek után elkerülhe­tetlen a kérdés: volt már balesete? Megkopogtatja az asztal lapját, alulról felfelé bal kézzel. S mert tudom, hogy a tömegközlekedésben ,ese­mény"-nek nevezik még a legkisebb koccanást is. Ilyen „eseménytelen" szolgálatot kívánok Csomós Istvánnak, s minden kollégájának. Pálfy Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents