Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

Sicrcla. 1082. november 17. 5 w Hóügyelet — Ufinform Ha az időjárás a mosta-* nihoz hasoló marad, akkor a jövő hónap elsejétől 1983 márciusáig tart hóiigyeletet a KPM Szegedi Közúti Igaz­gatósága. De ha szükséges­sé válna, az állandó éjjel­nappali ügyelet bármikor azonnal megkezdődne. A hő­ügyelet ideje alatt az érdek­lődőknek bármikor tájékoz­tatást adnak Csongrád me­gye útjainak pillanatnyi ál­lapotáról Szegeden a köz­ponti ügyelet 11-366-os te­lefonszámát lehet hívni, de ugyanezt a tájékoztatást megadják telefonon az Igaz­gatóság vásárhelyi, makói és szentesi üzemmérnökségén Is a vidéken lakóknak. Az országos útviszonyok­ról az igazgatóság munka­társai is csak külön telex-, vagy telefonhívásra tudnak felvilágosítást kapni. Ezért a télen nagyobb távolságra utazóknak azt tanácsolják, hogy közvetlenül a KPM Űtinform szolgálatát keres­sék (budapesti telefonszá­mai: 222-238, 227-052, 227-643, vagy 229-831). A rossz időjárás beköszöntése után egyébként a rádió Út­közben műsora is a szoká­sosnál jóval gyakrabban je­jelentkezik majd, és közli az országban előforduló köz­lekedési nehézségeket, aka­dályokat. A szegedi mete­orológiai állomás naponta 36 órás előrejelzést ad az igaz­gatóságnak. Hóvihar köze­ledtekor vagy váratlan idő­változáskor azonnali riasz­tásuk támpontot nyújt a szolgálati beosztás elkészí­téséhez, vagy annak gyors átcsoportosításához. A téli úttakarítási mun­káknál az idén takarékossá­gi szempontok is érvénye­sülnek. A HÓDGÉP-től vá­sárolt új szórógépekkel már szabályozni tudják a kiszó­randó só mennyiségét. Az utak hó- és jégpáncéljának megolvasztásához. „kásási­tá^ához" a só mínusz 8 fo­kig hatásos, annál hidegebb időben csak az útfelületet érdesítő homok szórása le­het eredményes. Az idén számítani kell arra Csong­rád megyében. országosan — sőt, a környező államok­ban is —, hogy csak a fő­utakat igyekeznek rendsze­resen sózni, homokkal be­szórni. A mellék- és össze­kötő utakon a veszélyes út­kereszteződések, (vek és ka­nyarok síkosságának meg­szüntetésén, vagy csökken­tésén dolgoznak majd. Kiállítási napló Látvány és látomás Nő982 - Pécsett A pécsi Mecseki Fotóklub Bt évvel ezelőtt, fennállásá­nak huszadik évfordulója alkalmából tematikus nem­zetközi fotókiállítást rende­zett. A téma a nő volt. Az akkori tárlat nagy sikere szinte követelte a folytatást Most a klub megalakulásá­nak negyedszázados évfor­dulóján, immár sokkal ne­hezebb körülmények kö­zött, a pécsi klub ismét nemzetközi kiállítás meg­rendezésére vállalkozott Nő '82 címmel. A pécsi galériá­ban a papokban nyitotta meg a tárlatot Féner Ta­más, a Magyar Fotóművé­szek Szövetségének főtit­kára. Az idei kiállításra 32 or­szágból közel 2100 képet küldtek be. A bemutatott anyag talán kevesebb újat és- izgalmasat hoz, mint az öt évvel ezelőtti, ám min­denképpen megérdemli a fo­tót szeretök figyelmét An­nál is inkább, mert az Ar­gentínától Bangladesig, Ja­pántól az USA-ig terjedő skála legjobb képei egyaránt azt bizonyítják, hogy a fo­tográfiának óriási lehetősé­gei vannak sajátos, „fotó­szerű" formanyelvének ha­tárain belül is, hogy a leg­egyszerűbb formai megkö­zelítés és előadásmód is óriási feszültségekkel teli világokat képes teremteni, ha igaz tehetség hitelesíti a végeredményt, a képet; ha a szerzői érzékenység, élet­érzés szabályozza a képal­kotó folyamatot. Nehezebb körülmények kö­zött született meg az idei, pécsi kiállítás, mint az öt évvel korábbi. Anyagi támo­gatást alig valamit kapott a pécsi klub e tárlat meg­rendezéséhez. Pedig több százezer forint költséggel kell számolniuk, s csak a posta­költséget 120 ezer forintra becsülik. A pécsiek mégis belevágtak. A katalógusban megjelent hirdetések és a belépőjegyek bevételéből kí­vánják fedezni a kiadáso­kat. S ha a költségek nem térülnek meg? Mintegy húsz klubtag vállalt anyagi fele­lősséget azért, hogy ez a ki­állítás létrejöhessen. Az esetleges ráfizetést saját zsebükből térítik. A tett és. a kiállítás — magáért beszél A tárlat december 12-ig tekinthető meg Pécsett. a Széchenyi téri galériában. Sz. I. Konferencia az Bódi György, a Magyar Kommunista Ifjúsági kö­vetség Csongrád megyei bi­zottságának első titkára nyi­totta meg azt a kénapos tu­dományos konferenciát, amelyet az ATIVIZIG KISZ­szervezete rendezett tegnap, kedden Szegeden, a Techni­ka Házában „Árvízvédelem a vízügyi szolgálat megala­kulásától napjainkig" cím­mel A megnyitót követően dr. Simády József állami díjas igazgató, a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi területi szervezetének elnö­ke bevezető előadásában be­szélt a most 30 éves fenn­állását ünneplő szervezet eddig végzett munkájáról és a szakmai fejlődésben betöl­tött szerepéről Tegnap három szekcióban összesen 21 előadás hang­zott el a Tisza és mellék­folyóinak hidrológiai viszo­nyairól, , az árvízvédelmi be­rendezésekkel kapcsolatos szakmai tapasztalatokról és az árvédekezés történetéről. Ma, szerdán az ország min­den részéből érkezett szak-* émberek részvételével szak­mai bemutatót tartanak I Szegeden és környékén. Hétköznapok Leltár Kezdődik az üzletkötés­sel. Mármint, hogy a két fél szerződéses kapcsolatba kerül egymással az egyik megrendelőként, a másik kivitelezőként A piegren­delő ebben a kapcsolatban fizet, a kivitelező kivitelez. Az előbbi valamiféle szol­gáltatáshoz, termékhez jut az utóbbi által, az utóbbi pedig pénzhez, amiből él. Korrekt kapcsolat, társa­dalmi szokások, normák, írott és íratlan szabályok, a praxis által szentesítve. Kapcsolat amelyben mind" két félre hárulnak kötele­zettségek. Szóval kezdődik az üz­letkötéssel. Kisstílű, min­dennapi módon. Például úgy, hogy a megrendelő fog egy előhívott negatí­vot s beviszi a Széchenyi téri OFOTÉRT-boltba csi­náljanak róla képeket. A negatívot kedvesen átve­szik, kitöltik a munka­lapként is funkcionáló két­részes zacskót, ráírják az átvétel dátumát, s azt is, a megrendelő mikor veheti át a kész munkát. A meg­rendelő elégedett az idő­ponttal (mert a következő napra ígérte fontos üzleti partnerének a képeket, s az igéret betartásán eset­leg üzleti szavahihetősége múlik; mert családi ügy­ben Ausztráliába utazik, s az oda szánt képeket vár­ja a gép indulása előtt ti­zenkét órával; mert a fő­nökének tesz így valami­lyen szívességet, s a pon­tosságon fizetésemelése, előléptetése, s ki tudja, ml minden múlik; mert.,.). A megrendelő elégedett hát az időponttal, átveszi a tasak igazoló szelvényét, amely ily módon már szerződéssé is avanzsált egyszerű mun­kalapbóL Szerződéssé, amely meghatározott időre ígéri egy vállalás teljesíté­sét A megrendelő a meg­adott határnapon vissza­megy. Az ajtón tábla: lel­tár. S a legközelebbi nyit­vatartás dátuma, amely egy nap híján egy hét múltán esedékes. Képeihez csak akkor juthat hozzá. Nem segít a rimánkodás, a szerződésre való hivatko­zás, semmi. (Hogy miért ígérnek akkor határidőt? — Mi sem tudtuk, kérem, hogy leltározunk ...) A megrendelő, akit — fi­noman szólva — eltaná­csoltak, kissé ideges. Ki­csit a képek miatt is, amikre valóban szüksége lett volna, még inkább a je­lenség miatt, s amiatt, hogy végül még neki van rossz lelkiismerete. S miközben elkullog, lehetőségek fut­nak át az agyán. Például: 1. i>írósáai meghagyást kér. s rendőri kíséretet, hogy vissza szerezhess^ jogos tulajdonát, legalább a ne­gatívot, amit a kölcsönös megállapodásban szereplő határnap jifán immár tel­jesen jogtalanul tart ma­cánál az üzlet; 2. megköt­bérezi a vállalkozót a ha­táridő indokolatlan meg­kétszerezéséért; 3. mi len­ne, ha leltár közben azért — külön kezelve — kiad­nák a határidőre vállalt munkákat? Mocorog benne a kisör­dög, hogy legalább egyszer álljon már a talpára, s él­jen valamiképpen az őt megillető jogokkai is, pél­dául, hogy ötven százalék­kal kevesebbet fizessen majd a szolgáltatásért. De közben tudja — ismervén beletörődésre hajié önma­gát —, hogy szó nélkül fi­zetni fog egy hét múltán. Mert az üzlet az üzlet, csak korrekten lehet csi­nálni. De vaion miért csak megrendelőként ? Kollegialitás Beáll a csuklós busz a megállóba, szorosan ráta­padva követi a másik. A Fáióta látja a tükörben, előrehúz hát, hógy amaz is beférjen a megálló szűk­re szabott terébe. Lám, van még kollegialitás az emberekben * — melengeti át a nézőt egy kis jó érzés. Ajtók nyílnak az első buszon, amelyik túl állt meg a megállőt jelző táb­lán. Néhány utas száll le, lent futnak a busz felé, akik arra vártak volna, hogy ne kelljen soká vár­nia az udvarias pilótának. Nem is vár soká. A le­szállók háta mögött, a fu­tók orra előtt becsukta az ajtókat, s indul tovább. Istenem, az ott lent fu­tók nem kollégák... ­Sz. I. Szép tárlatsorozattá bon­takoztak ki azok Sz immár harmadik esztendeje létrejö­vő, egymást kővető gyűjte­ményes kiállítások, melyek a hatvanadik évüket betöltött helyi festőink alkotásaiból a Móra Ferenc Múzeum kép­tárába kerültek. Vasárnaptól a hatodik évtizedébe lépő Pintér József, ismert szegedi festőművész régebbi és újabb válogatott munkái lát­hatóak itt. A képtár első és Aásodik emeletén elhelyezett tárla­ton lévő — száz körüli kol­lekcióvá duzzadt — impozáns festményanyag megtekintése­kor azt tapasztalhatjuk, hogy Pintér hosszú ívű (1952— 1982), eddigi művészpályájá­nak fejlődési szakaszai jól nyomon követhetők. Már •korai, 1956—61 között készí­tett, családi portréin (Józsi­ka, Feleségem, Édesanyám, önarckép) is érződik, hogy az emberábrázolás nehéz feladatait egyre biztosabb kézzel oldja meg. A legkez­detibb arcstúdiumok naturá­lis megjelenítését követő — említett — jelképein, már nemcsak az adott személyek karakteres megragadása volt a célja, hanem a portrék pszichikai vonásainak tük­röztetésén túl, a festői érté­kek — színben és komponá­lási módban — mind na­gyobb igényű elérésére is törekedett. Az első jelentősebb figu­rális képei (Aszfaltozók, Krumplivetők) már jelzik azt az átmenetet, mely Pin­tér hatvanas évek eleji fes­tészetében a dekorativitás és a konstruktív szerkesztési mód (Tűzfalak-házak, Be­szélgetők) irányába vezetett. Miután e tudatos, szigorúan kbnstrttált kompozíciókkai kiteljesült a művész ebbeli törekvése, természetesnek vehető, hogy az érzelmi töl­tést inkább éreztetni képes intenzív kolorithatás lépett piktúrájának előterébe. Tompa-kékes, fojtott tónusú ember- és környezetábrázo­lésain (Szendergő, Este az olajkútnál) á színek gazda­godását állapithatjuk meg. Ettől kezdve a kolorit — mint kifejezőeszköz — oly fontossá lesz munkásságá­ban. hogy szinte ars poeticá­jává válik Johannes Itterí­nék — a'színelmélet úttörő­mesterének — az a megha­tározása, mely szerint „bár­hogyan fejlődik is a festé­szet, bizonyos, hogy a színek kifejező ereje mindig a mü­\ vészi munka lényeges eleme marad." Közeledve, majd átlépve a hetvenes évekbe, az oeuvre­jébert ekkoriban keletkezett táji és környezet rögzítése; (Szürke város, Domboldal) azt érzékeltetik, hogy fest­ményeinek valamennyi ele­me a művész költői szemlé­letében alkotási egységgé vált. Választékos színekre épített képeiben (Sziklafal, Fruskagóra III ), az olykor egymásbaomló tónusaiban, vagy máskor dekoratívnek ható (Lesznói házak) piktú­rájában benne van önnön művészi énje, s ugyanakkor benne rezeg az adott táj. il­letve városrészlet különös hangulata is. Dramatikus, fájdalmas tartalmú figurális komF>ozícióiban (Tragédia, Pléhkrisztus, Reménykedők), valamint személyiség-kutató portréiban (öreg halász, Születésnapomra) mind hang­súlyosabbá lesz a szimboli­kus utalás, mely által az egvéni élethe'vzrteknek ki­vetítései (Ketten, Sorsok, öregség), egyfajta szürreális jelképeket is magukban hor­doznak. Alakjaiban asszo­ciatíve fejeződik ki az a gondolat és érzés, melyre az adott kép utal. A helyi, hazai és külföldi önálló kiállításaival sikert arató, művészeti díjakkal és kormánykitünteíéssel jutal­mazott Pintér József látomá­sossá vált újabb tájkompo­zícióit nem is lehet másként értelmezni, mint a művész panteisztikus hódolatónak a természet csodálatos jelen­ségei (Tavasz, Nyár, Osz, Tél) előtt. Évtizedünkbe haj­ló, kiteljesedő korszakónak jellemzőivé aáok a képek' lettek, melyeknek erejét a komplementer-színek (zöld­piros, narancs-kék stb.), a hideg és meleg hatású fény­pászták, az egyes témák és hangulatok által szükségessé váló koloritkontrasztok (Gát­szakadás, Havas part) bizto­sítják. Térélményt nyújtó művei sokszor a végtelenség látszatát vetítik elénk. Geo­lógiai benyomásokat keltő tájainak földkéreg alakzatai a metamorfózis, a szüntelen ?v->lí>kutás állapotát sugall­ják, melyet a formai és szín­dinamikai követelmények tudatos alkalmazásával ér el Érdekesek azok a mozgást és időt engedő kísérletei, melyekkel a természet-átala­kulási folyamatok érzékelte­tését (Mozzanatok) többosz­tatú szerkesztéssel a társa­dalmi-történelmi események fordos epizódjait (Eizenstein emlékére) pedig filmkocka 6zerűen, a formák ritmikus ismétlődésével oldja meg. Az éterien tiszta, a civilizáció ártalmaitól nem érintett, álomszerű tájai mellett, megrázó kontrasztként hat­nak a gépjármű baleseteket ábrázoló képei (Ütközés, A fény elvakította szemem, Monofóbia). Ezek a karam­bol utáni „sátáni reproduk­ciók", mementóként figyel­meztetnek a nagybetűs ÉLET egyszeri és visszahoz­hatatlan értékére. melynek nyíló, reménvteljes korszaka, a tavaszi tájtól övezett bol­dog gyermekkor (Andika). Valóság és képzelet, ter­mészeti világ és emberi ér­zelem, — e szélsőséges és mégis egybetartozó kompo­nensek jutnak reális vagy elvont formák által kifeje­zésre Pintér József gyűjte­ményes kiállításán. Alkotá­sai tükrözzék bár a mi sík vidékünk sajátos szépségeit (Tisza-part 11.), vagy fantá­ziája által röppentsen f®l bennünket a súlytalan koz­moszba Űrhajósok), képiéit nézegetve azt tapasztaljuk, hogy festményein a mate­riális látvány, illetve a gon­dolati közölnivaló, hol tár­gyias. figurális alakzatokban (A zsákmány, / Grozsnjáni emlék II.), hol szubjektív tájvízióként (Reggel, Ára­dás) kerülnek elénk. Ami ennek ellenére összeköti e látszatra más-más arculatú műveket, az nem más, mint a festőben munkáló élmény és kifejezési vágy szinteti­záló ereje. Alkotásai, éppen, mert a megjélenitési módok olyan partjait hidalják át, melyek között a nyelvezet­különbözőségek differenciált­sága hullámzik, válnak a természetelvű és az elvont szellemű ábrázolások válto­zatos profilú együttesévé. A hatvanéves Pintér Jó­zsef három évtizedes mű­vészpályájának eddigi ered­ményeit summázó mostani reprezentatív kiállítása — melyet Szeged után Vásárhe­lyen is bemutat, többek kö­zött tanulságul szolgál arra a megállapításra, mely sze­rint az ábrázolás igazi cél­kitűzésének elérése nem me­rülhet ki a vizuális elemek utáni érdeklődés öncélúságá­ban; hanem — mint az ő legsikerültebb alkotásainál is — ezek megjelenítési adottságait felhasználva, maj életünk új jelenségei­nek, egyént és társadalmi fejlődésünk új igazságainak, a természeti világ részeinek az egésszel történő össze­függéseit kell hogy láttassák és értessék meg velünk. Szelest Zoltán Munka és nevelés A munka és nevelés köl­csönhatásáról kezdődött ked­den háromnapos nemzetkö­zi tanácskozás «z Országos Pedagógiai Intézetben. Az UNESCO délkelet-európai nevelésügyi együttműködés szakértői tanácsának har­madik ülésén Bulgária, Ju­goszlávia, Magyarország és Románia nevelésügyi szak­értői vesznek részt. A kon-; ferenciát Salgó Lászlóné, a magyar UNESCO-bizottság főtitkára nyitotta meg. pai nevelésügyi együttmű­ködés létrehozását. A prog­ramban részt vevő pedagó­giai intézetek kutatási cél­jául a nevelés struktúrák, reformok: az általános isko­lai nevelés, különös tekin­tettel a személyiségformá­lásra; az oktatástechnoló­giai-oktatástechnikai; az ál­talános iskola utáni nevelés, valamint a munka és a ne­velés kölcsönhatása kérdé­seit jelölte ki. Az UNESCO 1974-es pá- A jelenlegi konferencián rizsi, és az 1976-os, Nairobi- az utóbbi témából készített ban megtartott közgyűlése nemzeti jelentéseket vitat­fogadta el a délkelet-euró- ják meg. Űrkutatás, technikatörténet, geológia A városi TIT-szervezet és a Bartók művelődési köz­piont egyhetes rendezvény­sorozata, a természettudo­mányi napok, ma, szerdán érdekes programokkal foly­tatódik. Dr. Veres Pál nyugalma­zott főorvossal, a Magyar Ifjúság orvosi rovatának vezetőjével találkozhatnak a szexuális kultúra témái iránt érdeklődők: az erdészeti szakközépiskola kollégiumá­ban délután 3 órakor, a . November 7. művelődési i házban fél 6-kor, a Vedres kollégiumban este három­negyed 8-kor. Ugvnnrs->k a i November 7. művelődési házba, este fél 8-ra váriék mindazokat, akik az űrku­tatás aktualitásairól kíván­nak tájékozódni; Horváth András, a budapesti plane­tárium igazgatója előadásá­ban a diaporámát és a dia­képeket is fölhasználja, va­lamint bemutatják az Egy kis lépés című amerikai fil­met. Ugyanez lesz a prog­ram délután 2-kor a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola klubjában, délután 5-kor pedig a Bartók művelődési központban. Az erdő állat­világáról dr. Csizmazia György főiskolai adjunktus a November 7. művelődési házban délután 4-kor beszél, dr. jakucs l ászló tsns'ék­vezetö egvetemi tanár nedig este 6 kor az algvői műve­lődési íugosz1áviai kutatóűriáről. Derozsn-án, az 1. számíí általános isko­lában teebn'kit«-téneti ve­télkedőt vezet dr. Bátyai Jenő, az MTFSZ megyei al­elnöke. délután 4-tŐl. A do­rozsmai művelődési házban pedig délután 3-kor dr. Ja­kucs László a Vezúv kráte­rében tett egyszemélyes ku­tatóútjáról számol be.

Next

/
Thumbnails
Contents