Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-08 / 236. szám

Péntek", 1982. oktőber 8. 7 A Mecsekben az ipar­szerű bányászat kez­é detét 1782-től számít­ják, akkor kelt a következő levél: „Alulírottak a Ma­gyar Királyi Helytartóta­nácsnak alázattal jelentjük, hogy a pécsváradi urada­lomhoz tartozó Vasas ne­vű, megyénkbeli falu hatá­rában bőven van kőszén, az­az bányászszén, amelyet köny­nyű szerrel lehet kivenni, s amelyet a pécsváradi ko­vács műhelyében tényleg fel is használ." Kereken 200 éves tehát a mecseki szénbányászat Itt található a hazai szénvagyon 32 százaléka. Az éves ter­melés 3 millió tonna, ebből 450 ezer tonna kokszolható szenet a Dunai Vasmű hasi­nál fel. Hazánk egyedüli kokszolható szene egyedül­álló felelősséget ró a Me­cseki Szénbányákra, ám ugyanakkor a lehető legna­gyobb perspektívát kínál­ja... Űjabb 200 év megalapo­zása indult el ugyanis idén január 1-én, a sokat emle­getett liász-program kere­tében. A jövőről Gálfi Ist­vánt, a Mecseki Szénbányák műszaki vezérigazgató-he­lyettesét kérdeztük: — A szenet, mint ener­giahordozót a hatvanas évek vége felé szabályosan „le­írták", alulmaradt a nagy vetélytárssal, az olajjal szemben. Ma újra mindenki a szénre esküszik ... — Nem véletlenül. Míg a háztartásokban, erőművek­ben helyettesíteni lehet a szenet, az iparban nem. Kö­zép-Európában például 400 kilométer sugarú körben nincs olyan minőségű kok­szolható szén, mint a Me­csekben. A cél maga magát kínálja: megduplázni a je­lenlegi koksztermelést, ez­által csökkenteni az impor­tot, és ha lehet, exportra is termelni. Ezért született kor­mányprogram arról, hogy ja­nuár 1-től számított 126 hó­napon belül, 1992-ig, 23 mil­liárd forint beruházással fej­leszteni kell a mecseki szén­bányászatot — Melyek a liász-program legfontosabb lépései? A 23 milliárd forintbői a tneglevő üzemek közül Pécs­Bányaüzemet, Vasast Kos­suthot Bétát Zobákot kí­vánjuk fejleszteni, újabb te­rületek megnyitására csak az ezredfordulón kerülhet sor. (Jelenleg egyébként kutatá­sok folynak a Máza-dél és Váralja-dél elnevezésű lelő­helyeken, s a becslések sze­rint ott akkora szénvagyont rejt a föld mélye, mint amennyi a napjainkban üzemelő bánvák szénvagyo­na együttvéve.) Szó van természetesen a feltárás műszaki körülményeinek ja­vításáról, a gépesítésről, a technológia korszerűsítéséről, az energiaátvitel megoldá­sáról, és természetesen la­kásépítésről is. — A fejlesztés nyilván bi­zonyos feltételek megléte nélkül nem valósítható meg... — Sajnos, a Mecsek geo­lógiai adottságai olyanok, hogy a szén kitermeléséhez három feltétel eleve nélkü­lözhetetlen: ember kell. em­ber. és megintcsak ember. Hiába csökkentik a létszá­mot a gépek, a termelés nö­velése újabb munkáskezeket • kíván. Kevesebb emberrel akarunk még többet termel­ni A liász-program kereté­ben majd vállalati lakások is épülnek. Addig is egy-két éven belül otthonhoz jut­tatja a vállalat a fiatalokat az OTP-lakás nettó vételára 30 százalékának kifizetésé­vel. Az ötödik ötévesterv-idő­szakban 2150 fiatal bányász kapott lakást Pécsett és Komlón. Minden hely kiadó Bányák és bányászok a Mecsekben Á Hárman rf Marosleiéről A fronton: fejtik a szenet a Kossuth Bányaüzemben Elsőnek Noviczki István hagyta ott a faluját, 1958­ban. Vájáriskolásnak állt be Komlón. Majd Noviczki Ferenc is útnak induLt az Alföldről szerencsét próbálni. Még nem volt 18 éves. A Béta Bányaüzemhez 1962-ben szer­ződött. Utolsónak Noviczki Sándor érkezett, 1963-ban, hason­lóképpen, csillés lett Bé­tán. A három testvér és a né­pes család Komló legfiata­Aknatornyok Zobák-bányán labb városrészében, Szilvá­találta. Lakásokat, autókat, kiskertet mondhat magáé­nak a rokonság. — Nem panaszkodhatunk, mert jól keresünk —mond­ja Sándor —, de ezért a pénzért nagyon meg kell dolgozni. Akik itthagyják egy-két év után a bányát, azért csalódottak, mert azt hi6zik: egyik napról a má­sikra tízezreket vihetnek ha­za. A kezdő csillés bizony a jó vájár keresetének csak a 80 százalékát kaphatja. — Jobban is megfizethet­nék a bányászokat? „Lépegető elefánt" Kossuth-bánya. A Mecseki Szénbányák legnagyobb üze­me. Bent, a harmincéves Komló szívében. Köré épült a város. Indul a „népes". Ürhajő­szerű kabinokban némán ül­nek az emberek. Alagút, amelynek csak bejárata van. Aztán a „kas". Megy lefe­lé, gyorsabban, mint a lift Sűrűn nyelnek a benne szo­rongók. Első szint második, negyedik, nyolcadik... Ki­szállás. És hosszú folyosó, TH-gyűrűk biztosította mennyezettel. Sínek, veze­tékek, váltók, csillék, amott egy mozdony egyedül. A fa­lon vezetékek, ki tudja hány, oldalt kompresszor. Aj­tók fából és légörvény. Hu­zat Bentebb egyre söté­tebb, egyre ritkább a leve­gő. Közel a fejtés. Itt nem árulnak zsákba­macskát A Mecsek kincse próbára teszi a férfierőt, a magas hőmérséklet és a ke­mény munka pillanatok alatt megizzaszt, a bányászokról a szó szoros értelmében fo­lyik a víz. Fekete víz. A szénpor rátapad az arcra, beissza magát a pórusokba. Alattomos. Aki azonban pár évet kibír, már nem szökik meg, vérévé válik a bánya. Nap mint nap beöltözik, le­száll. A munkahelyen, a fejtés­ben néhol meggörnyedve le­het csak dolgozni. Itt-ott meredek a fejtés. Omlik a szén, centiméterről centi­méterre haladnak előre a szénfalban, biztosítják ma­gukat a hidraulikus fémtá­mokkal, fejük felett a bor­dákkal, acélsüvegekkel. Itt egy hangos szót sem halla­ni : értik egymást beszéd nél­kül is, adják egymás keze alá a munkát. Sötét van. A „kasban" fel­ismert arcok a fejtésben egybemosódnak: állítólag — régi bányászok mondták — külön művészet megtanulni kormosán is felismerni a másikat. Csattog a láncos vonszoló, sivít a fejtőkala­pács, a bányászlámpák kes­keny fénypásztáihan. Kifelé menet a vállat húzza a mentőkészülék, a csípőt nyomja az akkumulá­tor. A gépesítésről már nem esik szó. Mert látni, mit enged meg a laza kőzet. Leg­inkább a kézi erőt szereti. Odafönt mutatnak egy ké­pet, egy SOW—80 nevű biz­tosító pajzsról, amelyet lé­pegető elefántnak neveznek errefelé. Fedél alatt dol­gozhatnak vele, miközben a hidraulikus fémtámlábak ha­ladnak előre. Ilyeneket vesz majd a Mecseki Szénbányák, átalakítva, speciális kivitel­ben. a speciális körülmé­nyekhez. Ezt. a föld alatti dzsungelt nem gépeknek találták ki. Ez embernek való. Ember pedig kevés van. Kevesebb a kelleténél, a szükségesnél. Hely, kiadó hely akad bő- lehetőséget Szénre és hé­ven. Mondhatni: minden nyászra egyre nagyobb szük­hely kiadó. ség van. Ügy tudják, az el­A Mecseki Szénbányák ső adandó alkalommal meg­tőbb ízben kért béremelési kapják...) .. ember kell, ember és megint esak ember." (Gálfi István, a Mecseki Szénbányák műszaki vezérigazgató-helyettese) -A műit hónapban 16 ezer forintot kerestem..." (Magyar István segédvájár) „;..• hatvanas évek eleje nem kényeztette el any­nyira a bányászokat, mint a jelenlegi kormányprogra­mok egész sora." (Noviczki István vájár) A népes Noviczki család Sok múlik a fiatalokon Magyar István és felesége. A Térj Szegedről költözött a t Dunántúlra Magyar Istvánék történe- — A beosztása? te: a férj szegedi, de a Du- — Segédvájár vagyok. Ta­nántúlon, Szentlőrincen járt nulom a vájár szakmát, és szakközépiskolába. Majd pék emellett még bányaipari lett, Szegeden. Felesége ba- technikumba is járok. Je­ranyai, hosszúhetényí. Isko- lentkeztem bányamentőnek, lába viszont Szegeden járt. képzem magam. Igaz, kevés Textilipari érettségije után szabad időm marad, de in­ismerkedett meg Magyar Ist- kább addig vállalok többet, vánnal. Éva apja bányász. arnfg íiatal vagyok, és amíg Hívta őket. Pécsre költöztek. nincs gyerek a láthatáron. non gyűlt össze, István lakásán. Egymás szavába vágva mesélnek. Arról, hogy a hatvanas évek eleje nem kényeztette el annyira a bányászokat, mint a jelen­legi kormányprogramok egész sora. Nehezen jutot­tak lakáshoz: munkásszálló­kon, albérletekben, anyó­séknál laktak, míg az első garzonlakás kulcsát átve­hették, évek múlva. A há­rom testvér sorsa eközben is gyakran kereszteződött. Egyik a másik lakásába köl­tözött, amikor valamelyikük kedvező körülmények kö­zött cserélni tudott. — Miért jöttek el vala­mennyien Marosleléről? — Szüleink földművesek voltak, apánkat korán el is veszítettük — viszi a szót Noviczki István. — Anyánk aztán belépett a téeszbe, ne­künk se igen lett volna más választásunk. A mi generá­ciónk azokban az időkben már nem lelte túl nagy örö­mét a mezőgazdasági mun­kákban. Volt egy ismerő­sünk Marosleién, aki még az ötvenes években vágott ne­ki Komlónak. Noszogatott bennünket: próbáljunk sze­rencsét. Én kezdtem a sort, aztán jöttek a többiek. Anyánk sírt, egy ideig hon­vágyunk is volt, de aztán megszerettük a bányászéle­tet. A számításait lassacskán valamennyi Noviczki meg­— Elkelne egy jelentősebb fizetésemelés. A nagyobb pénzek ugyanis csak pót­műszakokkal, állandó éjsza­kázásokkal jönnek össze. — Mennyi volt a legutób­bi hűségjutalom? — Nem panaszkodhattam: 28 ezret vittem haza ... Noviczki István 13, Fe­renc pedig 10 éve bánya­mentő. Ügy hozta az élet, hogy pár éve saját munka­társaikat mentették Bétán. De erről nem szívesen me­sélnek. — Kétfajta ügyeletet tar­tunk a bányamentő állomá­son — magyarázza Ferenc. — Van az egyhetes, ami­kor szombattól szombatig bent vagyunk úgy. hogy közben ki se mozdulunk —, ezért három és fél, négyezer forintot kapunk. Máskor meg a beosztástól függően, általában havonta egyszer egy héten át a saját mű­szakunk előtti nyolc órát töltjük állandó készenlét­ben. Eddig még csak a munká­ról esett szó. Arról nem, hogy emellett még ketten munkásőrök, egyikük a marxizmus—leninizmus esti egyetemre jár. Tanulnak, élnek, dolgoznak, pihennek, gyerekeket nevelnek. Mint más magyar család. Csak éppen munkába me­net jó napot helyett így köszönnek: „Jó szerencsét!" x — Így lettem bányász Pécs­Bányaüzemben — mondja — Könnyen megtalálta a Magyar István. — Sose hit- helyet? tem volna. Két éve költöz- — Inkább nehezen. De tünk át, a lakást tavaly kap- szerencsém volt, mert jó bri­tuk. gádha kerültem. Foglalkoz­Tizedik, legfelső emelet, a tak velem az öregek. Sajnos, panoráma lenyűgöző. A pé- kevés a fiatal, kevesen tud­csi Siklósi városrész legszé- nak bizonyítani, pedig sok léről belátni az egész Me- múlik rajtuk. És itt bizonyí­cseket. a másik oldalon a tani kell, hosszú távon. Ez terjeszkedő várost. nem fáklyás menet, kemé­— Kevés ilyen jól beren- nyen kell dolgozni, és sem­dezett lakást láttam... mi más. összetartunk, lent — Takarékoskodunk, ter- is, fent is, a többiekkel, veink vannak. Persze. a Mondhatni egymásért dolgo­pénzért keményen megdöf eunk. Ez a titka az egész­gozom. A múlt hónapban 16 nek. ezer forintot kerestem, igaz, Éva csöndben hallgatja a állandó éjszakás voltam, és beszélgetést. A Pécsi Ken­rátettem még öt pótműsza- derfonógyár hirdl üzemében kot dolgozik. Üzemi technológus. A fejtésbea

Next

/
Thumbnails
Contents