Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-29 / 254. szám

4 Péntek, 1982. október 29. A közlekedés biztonságát veszélyeztető ittas járművezetők Szigorúbb büntetések A szesze* ital mértéktelen fogyasztása az élet különbö­ző területein okoz gondot, problémát. A bűnözési hely­zetkép időszakos értékelésé­nél is egyre gyakrabban „ta­lálkozni" az alkohollal, mint befolyásoló, elősegítő ténye­zővel. A túlzott alkoholfo­gyasztás ma már társadalmi meretú. jelenség — korra és nemre való tekintet nélkül — visszaszorítása érdeké­ben elsősorban társadalmi meretú nevelő és gyógyító in­lezkedésekre van szükség. Az utóbbi időben mind több bűncselekményt követ­nek el alkoholos állapotban. A büntetőjog a maga esz­közeivel csak végső eset­ben igyekszik ennek gátat .szabni, amennyiben a köz­nyugalomra, a közbiztonság­ra jelentenek veszélyt. Ilyen neazélycket rejt, ha a jár­művezetők vezetés közben fogyasztanak szeszes italt. A statisztikai adatok azt mu­tatják, hogy minden neve­lő es adminisztratív intéz­kedés ellenére emelkedik az rlyen cselekmények száma. 1980-ban Szegeden 173, a .szegedi járásban 86; 1981­ben a városban 185, a já­rasban 90 ügyben indult büntetőeljárás. 1982 első idő­<Kak« sem mutat javulást Az első félévben a város és a járás területén összesen 141 ügyben kellett eljár­ni. S ha figyelembe vesz­szük a szabálysértéseket, még elkeserítőbb a kép. A motorizáció korában feltetlenül szükséges, hogy a nagy veszélyforrást jelen­tő közúti közlekedésben az Idevonatkozo szabályokat mindenki betartsa, sót, ezen túlmenően a közös érdek azt is megköveteli, hogy a szabályok betartása erdeké­ben a vezetők olyan álla­potban közlekedjenek, amely képessé teszi őket a közle­kedés váratlan helyzeteinek, változásainak felismerésére az annak megfelelő csele­kedetre. Ezen felismerést a helyes cselekvést gátolja az ittas állapot, hiszen a ké­pességek beszűkülnek, a reflexek lelassulnak, ami végzetes következményekkel járhat Érthető tehát, hogy a társadalom védekezik. En­nek egyik eszköze a bünte­tőjogi szabályozás. Csak a „súlyosabb" esetekben al­kalmazható: a Btk. 188. § (1) bekezdése szerint „aki szeszes italtól befolyásolt ál­lapotban vasúti, vagy légi jármüvet, valamint gépi meghajtású vízi járművet, vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet, vétséget kö­vet el". A büntetőjog e vonatkozá­sában — leszűkítve a to­vábbiakat csak a közúti köz­lekedésre — csak gépi meg­hajtású Jármüvek alkoholos ellapotban történő vezeté­sei tiltja es bünteti. E kör­be tartozik minden olyan Jármű, amit beépített erő­gép hajt. Természetszerű, hogy ilyen alapon gépi jár­műnek számít a mezőgazda­sagi vontató, a segédmotor­kerékpár és a villamos is. A szeszes italtól befolyásolt ál­lapoton olyan helyzetet kell érteni, amikor a járműveze­tő véralkoholszintje, vala­mint a klinikai tünetek alapján az állapítható meg, hogy a járművezető nem képes biztonságos vezetésre. Az állandó bírói gyakorlat szerint, ha az elkövető vé­rében 0,008 a véralkohol­koncentráció, továbbá a kli­nikai tünetek azt mutatják, hogy a biztonságos közle­kedésre nem alkalmas a ve­zető. akkor ezt a bűncse­lekményt kell megállapítani. Szeretném kiemelni, hogy a közölt érték nem tekinthető i •öszolut merteknek! Mert! ha valakinél ez a szint nem mutatható ki, de az alko­hol tűrőképessége miatt ilyen állapotban bizonytalanná, fá­radttá, zavarossá válik a vezetése, akkor is meg kell állapítani az ittas vezetés vétségét, mivel a közleke­désre veszélyt jelent A jogi szabályozás azon­ban nemcsak büntetőjogi, hanem más jogszabályi in­tézkedéssel is óvja, védi a közlekedés biztonságát. A szabálysértési törvény — mintegy a megelőzést is szolgálva — tiltja és bünte­ti azt, aki ittas állapotban „nem gépi meghajtású jár­művet" — lovas kocsit vagy kerékpárt — vezet. A vét­séget elkövetők büntetését a Btk. 1 évig terjedő sza­badságvesztéssel, javító-ne­velő munkával vagy pénz­büntetéssel sújtja, míg a szabálysértőt 5000 forintig terjedő pénzbírsággal, A vét­séget elkövető személyeknél a főbüntetés mellejt a bí­róság még mellékbüntetést is alkalmazhat, ami a jár­művezetéstől való rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó el­tiltásban nyilvánul meg. Az eltiltás legkisebb időtartama 1 év, leghosszabb 10 év. Tel­jesen érthetetlen, hogy ilyen büntetőjogi következmények tudatában és ismeretében mégis emelkedik az ittas ve­zetők száma. Álláspontom szerint azonban elsősorban nem a büntetéstől való fé­lelemnek (?) kellene vissza­tartani a gépjármű-vezetőin­ket az ilyen cselekmények­től. hanem egy olyan er­kölcsi felfogásnak, amely el­itéli ezt az alapvető em­beri érdekeket sértő maga­tartást! A közelmúlt súlyos sze­mélyi sérülésekkel járó bal­esetei sem döbbentik rá az elkövetőket magatartásuk társadalmi veszélyességére? Egyesek néhány száz méter megtételére sem hajlandóak gyalogosan, mi több, súlyos italos állapotban vállalkoz­nak arra, hogy barátaikat, ismerőseiket lakásukra szál­lítsák, s az út sok esetben tragikusan ér véget. Saj­nálatosan nő azoknak az el­követőknek száma is, akik ilyen cselekményért már bí­róság, vagy szabálysértési hatóság előtt álltak, még­is mertek alkoholos álla­potban közlekedni. Vannak, akik visszatérően, minden évben hatóság elé kerülnek, mégsem igen érdekli őket, ha a bíróság pénzbüntetéssel büntet, csupán akkor ke­resik a segítő kapcsolato­kat (?!), amikor a jogosít­ványaikat bevonják, és a járművezetéstől eltiltják őket Mindenkinek tudomásul kell venni, hogy a cselek­mények veszélyes volta miatt kijózanodás után sen­ki nem hivatkozhat arra, hogy az állásához, munka­végzéséhez szükséges a jo­gosítvány. Hiszen ezt min­den nagyon jól tudja ak­kor, amikor ilyen állást vál­lal, és azt is — hiszen vizs­gát tesz belőle —, hogy it­tas állapotban tilos közle­kedni. Aki gépjárművel ren­delkezik. illetőleg közleke­dik. le kell mondania az alkoholról. Aki képtelen rá, ne vezessen járművet, de ne is vásároljon: ezt kívánja közlekedésünk biztonsága, nem utolsósorban pedig ma­gának az elkövetőnek ér­deke is! Amennyiben az intő szó nem talál megértésre, sen­ki se csodálkozzék azon, hogy a büntetések szigorúb­bak lesznek az elkövetke­zendő időkben! Dr. Jármai Tibor Szílánkmentes szélvédő A szilánkmentes bizton­sági gépkocsi-ablaküvegeiről ismert francia Triplex-cég újfajta, több rétegű szélvé­dő üveget készített. Ez az üveg külső ütés hatására gyakorlatilag nem reped meg, ha azonban be­lülről a vezetőnek vagy a mellette levő utasnak a fe­je ütődik hozzá, apró szem­csékre hull szét. mégpedig olyan szemcsékre, amelyek­nek nincsenek éles széleik. Az üveget belülről széttörő utas egyáltalán nem sérül meg, s rendszerint az ütő­dést is alig érzi meg. Olcsó halhús A skóciai Stirling Egyete­men olyan eljárást dolgoz­tak ki, amellyel a táplálék­ban szegény harmadik vi­lágbeli országok sokkal több olcsó halhúshoz juthatnak hozzá. A melegégövi tilapia halnak — Délkelet-Ázsia és Afrika egyik legkeresettebb népélelmezési cikkének — a hímjei sakkal gyorsabban és nagyobbra növekszenek, mint nőivarú egyedei. Ezért emberi táplálék céljára fő­ként a hímeket érdemes j szaporítani, és növeszteni. Fölismerték, hogv ha kis mennyiségű hím nemi hor­mont tesznek a vízbe, nem sokkal azután, hogv az iva­dékok világra jönnek. ki­vétel nélkül hímek lesznek belőlük. Az egyetemi kuta­tócsoport laboratóriumi kö­rülmények között 2000—3000 tilapia ivadékot tenyészt évente. Az eljárást kormánytá­mogatással most dolgozzák át nagyüzemi alkalmazásra: akkora új tenyészmedencét építenek, hogy benne ha­vonta 30 000 ivadékot kap­hatnak. Az eljárást, egyéb­ként terepen" is kipró­bálják, mégpedig a kenyai Mombasóban. Az eredmé­nyek iránt tnár hat ország 1 érdeklődött. Hagyományok Tápén A libatolvaj A termelőszövetkezetek megalakulását követően egy sereg olyan paraszti jog ve­szett ki, amelyek évszázado­kon át parancsoltak fegyel­met és önfegyelmet a falusi­aknak. íratlanok voltak, de aki megszegte, az „örökre elhajította a kalapácsot, mög­bélyegzött embör lött". Fő­benjáró bűnnek számított a lopás, a káromkodás és a hazugsag, de elítélték azt is, aki verekedett, italozott. Gyerekcsínyt a szülők in­téssel vagy fenyegetéssel büntettek. „Ha ráadásul szömtelen is vót a gyerök, ügöncsak elverték otthon az áztatott szatyorfüllel." A hazudozástól, meg a károm­kodástól azzal Ijesztgették a régi gyerekeket, hogy „gyiin a pap. azt' lévági a nyelve­det!" Ha mégis előfordult, hogy a gyerek bűnt követett el szülei a paphoz küldték gyónni, amely után megál­dozott. A lopás Tápén is a legna­gyobb bűnnek számított, de abból soha senki nem tu­dott megélni. „Gyerökko­runkban a Tisza széli dűlő­ben sokan termesztöt tek dinnyét. Atúsztuk a Tiszát, belevetöttünk egy-két diny­nyét. a vízbe, ráhasaltunk, és visszaúsztunk az innenső partra, ahol mögöttük a szerzeményt." Gyümölcslo­pást büntethette a sértett is. de „csak a fejit ütötték a gyeröknek, hogy mög né sántújjon." Ha jó6zág gázolt a vetésbe, a károsult meg­dobhatta hanttal — Tápén gjöröntyével — de agyon ak­kor sem üthette, ha nagy kárt csinált. A csőszök a más földjébe tévedt, kóborló jószágot behajtották a köz­ségháza udvarába. Estefelé a gazda ment érte. Akkor viszont már ott volt a káro­sult és a csősz is. Ha az ál­lat gazdája és a sértett meg­egyeztek — pár liter kukori­cában vagy bizonyos pénz­összegben —, akkor a csősz kiengedte a jószágot, de a figyelmetlen gazda néki is tartozott fizetni egy-két pen­gőt. Am, ha a vétek és a kar súlyos volt, akkor a bíró elé kerültek. Gyakran elő­fordult. hogy valaki néhány fordulóval többet szántott a földjében, közben átcsellent a szomszédéba. Az ilyen „eiszántást" a sértett szó nél­kül vissza szánthatta a mes­gyekaróig. Megesett, hogy több szomszéd is kukoricát vetett és szedésekor óhatat­lanul leszedtek egymáséból egy sort. Ilyenkor megszá­molták, hány csövet szedtek le jogtalanul, s azt visszaad­ták a tulajdonosnak. Tanyai gazdák gabonaéréskor nem ereszthették ki jószágaikat a tanyatelekról. Ha mégis ki­szabadultak. és kárt tettek akár az álló, akár a kereszt­be rakott gabonában, a sér­tett joggal követelte kára ki­egyenlítését pénzben vagy gabonában. A Tiszának en­gedély nélküli halászata is lopásnak számított, de az ár­teret bárki „tapogathatta". Az embereket, osaládokat károsító tudatos lopások csak nagyon ritkán fordultak elő. öregjeink Palika Jóskát em­legetik, aki fölcsapott „toll­és vajkeresködőnek." Híre a falu hátárán kívülre nyúlt, „onnan lopott, ahun vót. és mindönt, amj a kezeügyibe került. Égyik alkalommal Fecske Miskáéknál ebédölt a család. Edös Jóska — a bé­rós — még odakint végezkö­dött a jószágoknál. Jóska, te! — szólt a gazda — gyere mán önni, fiam! Palika Jós­ka éppen a ház előtt mönt el. Látta, hogy az udvaron száradnak a ruhák. Belépött — nem vót akkoriban kerí­tés —, összekapkodta űket, aztán elinalt, de az ajtó előtt bekiabált, hogy: mingyár gyüvök! A csendőrök a te­metőkápolna melletti kúdú­sok házába tanálták mög, ott lakott. Elverték, a ruhákat is visszavitették vele. de nem használt néki, véribe vót a lophatnék. Máskor mög a rétbe kódórgott. Leiére tar­tott, rásütétödött. A vaksö­tétbe rászóltak a csendőrök: Allj, ki vagy? Jóska tudta, hogy nem üsmerték mög, hangot változtatott, és úgy mondta: toll- és vajkereskö­dő! Mán rég a másik ha­tárba járt. amikor a csend­őrök rágyüttek, hogy elsza­lasztották Palika Jóskát. Egyszer elfogták, mögvasal­ták, de a kompnál mögug­rott. Csak akkor tuttuk mög hogy még éL amikor mögén csak a kösségl .ázára kísér­ték a csendőrök. Lúd vót a hóna alatt. A csendőrök lök­dösték, hogy szaporábban lépköggyön, mög kiabálja azt, hogy így jár minden li­batolvaj. Jóskábul nem hi­ányzott a huncutság, módosí­tott a szövegön. Azt kiabál­ta. hogy így jár mindön li­ba! öreg volt már, nemigen tudtak vele mit kezdeni a csendőrök se1 Néhány napra bezárták a dunyiba. addig I nyugalom vót a faluba." Ifj. Lele József kertbarátoknak Szőlő- és gyümolcstelepités A korábbiakban már tájé­koztattuk olvasóinkat az ül­tetvénytelepítést megelőző talajelokészitésről, tápanyag­utánpótlásról. Az ősz beáll­tával megnyitják kapuikat a szaporítóanyag-forgíumazást végző faiskolai lerakatok is, megkezdődik az árusítás. A szóló telepítésénél figye­lembe kell venni, hogy me­legigényes növény. Lehetőleg déli, délkeleti vagy délnyu­gati fekvésű területre ültes­sük. Különösen fontos ez a kései fajtáknál. Mélyfekvé­sú, fagyzugos, nyírkos te­rületre szőlőt ne telepítsünk. A szaporítóanyag megvá­lasztásánál szem előtt kell tartani: hogy kötött talajra — a filoxéra kártétele mi­att — gyökeres szőlőoltványt, immúnis homoktalajra saját gyökerű európai szőlővesz­szőt kell telepíteni. A gyö­keres szőlő-szaporítóanyagot vásárlás után az ültetésig nem túl száraz pincében, nyirkos homokban vagy a szabadban vermelve védjük meg a kiszáradástól és egyéb károsodástól. Közvet­lenül telepítés előtt 24 órán át áztassuk vízben, miután a vékonyabb gyökereket egy­két centi, a vastagabbakat öt-hat centi hosszúságúra, a vesszőt egy-két világos rügy­re visszavágtuk. A szőlőt ültethetjük ősszel vagy ta­vasszal, de csak fagymentes időben. A tőke helyét ültetés előtt pontosan jelöljük ki. A sző­lőt forgatott területen fúró­val is ültethetjük, talajon azonban minden esetben ás­sunk gödröt. Vigyázzunk az ültetés mélységére! Az oltás helye két-három centiméter­rel a talajfelszín felett ma­radjon. Ha fúróval ültetünk, a földet a lyukba helyezett oltványhoz nyomjuk, majd beiszapoljuk. Gödörbe ülte­téskor arra kell vigyázni, hogy a gyökérzet ne érint­kezzen a gödör aljara tett szerves é6 műtrágyával. A megfelelő mélységre helye­zett oltvány mellé a gyökér­zónába huzzunk porhanyós földet, tapossuk meg és isza­poljuk be. Ezután a gödröt teljesen betemetjük, a földet újból tömörítjük. Az ültetés után a tőkét porhanyós föld­del felkupacoljuk (csirkéz­zük) úgy, hogy a földréteg az alsó egy-két szemet 2—4 centiméter vastagságban ta­karja. A tőkék helyét pál­cával jelöljük meg. öszi ül­tetés esetén, ha a telepítést nem metszettük vissza, a csirkézést tavasszal kibont­juk, egy hajtást egy-két vi­lágos rügyre visszametsszük, a többit tőből eltávolítjuk és a tőkét ismét felkupacoljuk. Az ültetést követő évben az ültetvényt lehetőleg folya­matosan öntözni kell. A gyümölcs és dísznövény területének kijelölésénél is szem előtt kell tartani a kultúra talaj- és hőmérsék­leti igényét. Ha nem ültet­jük el azonnal a csemetét, átmenetileg vermelni kell. Ültetés előtt a főbb gyöke­rek végét két-három centi­méterrel vágjuk vissza, majd néhány órára állítsuk vízbe, azaz szívassuk meg a nö­vényt. Fagyos időben ültetni nem szabad! Az ültetésnél a növényt úgy helyezzük el a gödörbe, hogy az a talaj ülepedése után ugyanolyan mélységre kerüljön, mint a faiskolában volt. A gyümölcsfák lombkárfevői Több olvasónk fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy adjunk tájékoztatást arról, mi okozza az almafák, meggyfák levélfoltosságát, illetve a kártevők ellen ho­gyan lehet hatékonyan vé­dekezni. Ahhoz, hogy ered­ményesen tudjunk a kárte­vők ellen védekezni, rövi­den meg kell ismerni életta­nukat. Az alföldi termőtájon komolyabb kártételükkel 1981-ben találkoztunk gyü­mölcsöseinkben. Okozói az almalevél-törpemoly és az almalevél-sátorosmoly. Az almalevél-törpemoly lepkéje igen apró, kifeszített szárnyakkal is mindössze 4,1—4,9 milliméter. Elülső szárnya barnásfekete, lilás árnyalattal, ' szürkésbarna szőrökkel szegélyezett. A szárny második harmadának végén harántirányú fehér sáv van. A hátsó szárnyak lándzsa alakúak, hamuszür­kék. Tojásuk zöldes árnya­latú, ellipszis alakú, a levél fonákján egyesével található. Hossza 0,22, szélessége 0,16 milliméter. A lárva áttetsző, világoszöld, lapított testű, lábatlan. A kifejlett lárva hossza 3,5 milliméter. A báb kezdetben zöldessárga, ké­sőbb szürkésbarna. Báb ál­lapotban a talajban telel át. Az áttelelt nemzedék lepkéi 9,5—10 Celsius fokon már repülnek. A tojásból kikelő lárva a tojás héját a levél felől fúrja át és közvetlen a levélbe hatol, így a levélen keletkező nyílást a tojás hé­ja takarja. A teljes kifejlő­dés — amely 12—16 napig tart — után a lárvák a le­vélen átfúrják magukat, a földre leereszkednek és a ta­lajba bábozódnak. Kezdetben az akna alig látható a levé­len, amely a lárva növeke­désével az ürülék felszapo­rodásával, kígyó alakú jára­tok készítésével egyre látha­tóbb lesz. Az elhagyott ak­na gyakran ezüstfehér csil­logásé. Erős fertőzés esetén egy levélen 35—50 akna is található. Az almalevél-sátorosmoly lepkéje kiieszített szárnyak­kal 6—10 milliméter. Alap­színe világos zsemlebarna, eiüiső szárnya fehéres, ék alakú mintázatokkal. Tojása ellipszis alakú, sárgászöld színű, átmérője 0,28—0,32 milliméter. A levél színen található, a fiatal lárvák teste lapított. Később a test hengeres lesz és megjelen­nek a lábak. A bábozódás az aknában történik, innen re­,pül ki a lepke. Először a levélen egy sötétbarna vö­röses, majdnem körkörös akna látszik, majd ez a fel­ső bőrszövet ezüstfehérré változik. A kifejlett lárva szövőmirigye segítségével összehúzza az aknát, így alakul ki a sátorakna. Az akna jelentős levélfelületet foglal el, erős fertőzés ese­tén az asszimilációs' felület jelentősen csökken. A lár­vák mindvégig rejtett életet élnek, így még a felszívódó készítményekkel sem tudunk megfelelő eredményt elérni. A leginkább sebezhető stá­dium a lepkeállapotban van. Mivejl mindkét fajnak évente három-négy nemze­déke van, április közepétől folyamatosan figyelemmel kell kisérni a rajzásokat, és amikor az első lepkéket ész­leltük, meg kell kezdeni a védekezést. A forgalomban le­vő növényvédő szerek közül eredményesen használhatók a szintetikus piretroidok (Decis—25 EC és a Chinet­rin—25 EC). A rajzások el­húzódása miatt az eredmé­nyes védekezés érdekében célszerű a permetezést négy­öt nap múlva megismételni. Dr. Tóth Mihály megyei íőkerlész

Next

/
Thumbnails
Contents