Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-24 / 250. szám
3 Vasárnap, "1982. október 24. % Szombati mocorgó Rátettünk egy lapáttal! ülőfoci. A bajuszos bácsi csapata a hangosabb Ferdére üljük gerincünket, nagyra növesztjük pocakunkat, és azt mondjuk rá, nem tehetünk ellene semmit Olyanok is vannak persze, akik hittel vallják, a sopánkodással semmire nem megyünk, ellenben könnyen változtathatunk dolgainkon. A nóta egyszerű: mozogjunk, emberek! Vagy legalább mocorogjunk! A művelődési házak emberei is panaszkodnak. ök meg azt mondják, kiliheghetik a lelküket, szombaton és vasárnap akkor se nyitja rájuk az ajtót szinte senki. Befűteni, ügyeletet tartani se érdemes. Erre is van ellenérvünk : olyasmit kéne kitalálni, amire hajlandók mozdulni az emberek. Az újszegedi művelődési házban azt ötlötték ki, hogy minden szombaton játékra hívják a gyerekeket. Egyik héten úgynevezett kreatívjátékot játszanak, a másikon pedig mocorognak. Aki eddig eljut gondolatban, az meg is állhat egy percre. Nem azt mondogattuk, hogy a családnak is szüksége van a szabad szombatra? Alig vagyunk együtt, szinte csak levelező tagjai vagyunk a családunknak. Miért támadnak most szervezetek, akik ezt a jó szándékot mindenáron meg akarják fúrni? A népművelők többsége hajlik a gondolatra: olyan valamiket rendezzünk, amelyekre az egész család hivatalos lehet. A tegnapi mocorgó ilyen volt. Délelőtt tízig sportolók edzették izzadtra magukat a Sportcsarnokban. Még le se vonultak a pályáról, már gyerekek ugráltak a helyükön. Kosaraztak ők is, pötytyös labdákkal. "Az egyik papa szinte tudományos alapossággal magyarázta a fiának, hogyan kell kosárra dobni, hogyan kell megpörgetni a pöttyöst — és nem is lenne család a család, ha messzire el nem repült volna a labda a kosártól. Nagy élmény a gyerekeknek: apa mellé dobott! Schreier Vilmos feleségestől és két gyerekestől legelőször érkezett. Ott voltak a két héttel ezelőtti ligetbeli mocorgón is, és szándékuk szerint ott lesznek a következőkön is. Alig várják a gyerekek, hogy lódulhassanak. Az apa mondja: — Nem tudom én, milyenek vagyunk mi, fölnőttek. Elárasztja a várost a panasz, hogy nincs alkalom a mozgásra, hogy itt semmit nem lehet csinálni, ha viszont kezdenek valahol valamit, alig jönnek rá. Száznyolcvanezres város nem tud megtölteni egy sportcsarnokot? Idő kell a megszokáshoz. Viszonylagos állandóság kell ahhoz, hogy valami lábra kaphasson. Szeretnék ugyan tartani az eredeti szándékot, hogy minden második szombaton játszhassanak, sportolhassanak az emberek, de már a következő is el térül egy héttel, mert ütköznek a programok. A hely még bizonytalan, de jó lenne, ha maradhatna a Sportcsarnok. Megkérdeztük, miért nem szakemberek vezetik a foglalkozásokat? A művelődési ház igazgatója, Kiss Ernő válaszolt: — Minden újszegedi iskola testnevelő tanárát megkértük, de velük se sikerült eddig időpontot egyeztetnünk. A világért nem termék szemrehányást a pedagógusoknak. Nekik is éppen olyan érték a szombat, mint bárki másnak, és egyébként is pedagógusokkal akarunk megoldani szinte mindent, ami nehezen indul, de csöndben bízunk benne, kétfajta okos igyekezet majd csak összetalálkozik. Most Nagy Zsuzsa a játékvezető. Főiskolás, magyar—népművelés szakos. Ehhez a játékhoz egyik szak se stimmel. — Versenyszerűen atlétizáltam. Volt alkalmam meggyőződni róla, hogy versenyekkel nem lehet a sportot tömegméretűvé tenni. Játékkal, sok-sok ötlettel sokkal könnyebb. Valahogy meg kell ismertetni az emberekkel a mozgás ízét. Ezért találtuk ki a szombati mocorgót ötletben nincsen hiány, és jókedvű fogadtatásban sincsen. Aki itt van. testestül-lelkestül veti bele magát a játékba. — Apu! Figyelj csak! Apró gyerek mutatja a papának, hogyan kell forgatni az ugrókötelst. Indul a százlábú menet, fölborulnak, bukfenceznek, nagy hancűrozás ennek is a vége. ülőfoci következik: .,— Anyu! Lőjj! Góctól! A bajuszos bácsi csapata rúgta a néni kapujába. Teljes a.szabálytalanság, mindkét oldalon csalácji vállalkozás őrzi a kaput, mégis bemegy a labda. A hang után ítélve, a bajuszos bácsiék győztek, de így nem igaz. Amikor ők kapják a gólt, hatalmasat hallgatnak. Ha már egyszer csapatokba verődtek, úgy is maradnak. Annyi mindent ki lehet találni tíz és tizenkettő között, csak éppen a csöndes pihenés nem fér béle. Nyüzsögnek a gyerekek, a későn jövők eszeveszett rohanással vetik bele magukat a játékba. Mi mást tehetnének a papák—mamák, együtt játszanak csemetéikkel. Horváth Dezső Egy hét múlva Kétnapos hídzőr A hídzár szót ritkán irtuk le lapunkban eddig: a regit, a belvárosi hidat, amíg „magányos" volt, nem nélkülözhette a város forgalmi rendje, az újat pedig remélhetőleg jó ideig nem fenyegeti még a teljes felújítás és velejárója: a jármüvek kitiltása. Most azonban, hogy az új híd helyettesítője lehet a réginek, nem halasztható tovább a felújítás. (El is kezdődött már a szegecsek cseréjével, de azt a munkafolyamatot nem zavarták a járművek, gyalogosok.) A közeli és távolabbi jövőben tehát többször is leírjuk majd: a Belvárost Újszegeddel összekötő hídon a forgalom szünetel. Először a jövő hét végén, szombaton reggeltől vasárnap éjszakáig. A fontos szerkezeti elemek, a görgős saruk cseréje idején ugyanis a járműforgalom nem lenne biztonságos. s akadályoznák is a Ganz-MÁVAG brigádjait. (A gyalogosokra és a kerékpárosokra nem vonatkozik majd a tilalom, csupán a két nap egy-egy órájában.) Az iden még kétszer, ugyancsak a csöndesebb forgalmú hétvégeken lesz hídzár, felkészítve szinte a város lakóit s az átutazókat a jövőre esedékes, jóval hosszabb Idejű, egyszer három- és egyszer egyhónapos lezárásra. Akkor a pályaés tartószerkezet felújítása, a burkolat cseréje és a mázolás miatt kell majd nélkülöznünk a hidat. A forgalomszervezők a terelőutak kijelölésekor, a trolibuszok és autóbuszok útvonalának módosításakor arra törekedtek, hogy a város lakói a lehető legkevésbé érezzék meg a régi híd hiányát. Részletes információval szolgálunk még a hét derekán lapunk olvasóinak, de a két hídfőben már egy-két napon belül megjelennek az előzetes, figyelemfelkeltő, tájékoztató táblák. Tekintettel arra. hogy a jövő hét végi hidzár idején a Tisza két partja közö.tti forgalom — a halottak napja miatt — bizonyára élénkebb lesz a szokottnál, a kerülőre, a trolik és buszok útvonalának változására jó, ha már előre számítanak a városlakók. Az egyre gyakoribb, s mind szigorúbb takarékossági intézkedések a vállalatok reklámköltségeit sem kímélték. A népgazdaság nem csupán azzal nyert a bolton, hogy megfogyatkoztak az újévi jókívánságokat továbbító kártyák, kevesebb a naptár, az ingyen osztogatható kulcstartó, emblémás hamutartó, nylontasak, hanem azzal is, hogy a felhasználható pénz csökkenése ésszerűbb, hatásosabb reklámtevékenységre ösztönözte a vállalatokat. Magyarán : ma már meg kell gondolniuk, megtérül-e a reklámköltség, s meg kell találniuk a leghatékonyabb módot is. Nem azt állítjuk persze, hogy nincs már értelmetlen felirat, érthetetlen embléma, érdekesség nélküli reklámrajz, élvezhetetlen filmhirdetés, együgyű szöveg, elborzasztó ajándéktárgy. mely többet árt, mint használ... De azt az utcai járókelő, a bevásárló háziasszony, a kereskedelmi üzletkötő is bizonyára észreveszi, hogy akik hatni akarnak rá, megfontoltabbak, jobb módszereket választanak. új formákat kutatnak fel. Egy-egy új termék megismertetésére, az érdeklődés felkeltésére és ébrentartására. a vásárlói szokások alakítására a jelenlegi gazdasági helyzetben legalább annyira szükség van, mint | tíz évvel ezelőtt. Ám akkor | még megtehette egy nagyvállalat, hogy reprezentatív falinaptárral kedveskedett boldog-boldogtalannak. Ma legfeljebb üzleti partnereinek, akiktől a befektetés hasznát is remélheti. A reklámtevékenységgel összefüggő gazdaságossági . számítások szemléletváltozást jeleznek. „Rákényszerítette az élet a vállalatokat arra, hogy megszerzett piacaik megtartásával is törődjenek. Aki okosan gazdálkodik a pénzével, hosszabb távra, előre kidolgozza reklámhadjárata taktikáját és stratégiáját. Ehhez ad szakmai segítséget a Magyar Reklámszövetség, s jó néhány, főhivatású reklámszervezet, kiadóvállalat." A múlt hét végén Szegeden megrendezett V. országos reklámkonferencia egyik szervezőjének szavait érdemes tovább is idézni: „A bázisszemlélet sajnos sok helyütt kísért még. Tavaly ennyit meg ennyit költöttek, akkor az idén is, ha törik, ha szakad. Más vállalatoknál az igazgató a hasára üt, s jobb esetben megbeszéli a főkönyvelővel, mennyit áldozzanak sajtóbeli hirdetésre, s mennyit plakátnyomtatásra. Közben pedig talán egyetlen ügyfelet sem hoz a feleslegesen kiadott pénz!... Ellenpéldaként azokat említeném, akik meghatározott céllal és tudatosan választott eszközökkel, a várható hatást is mérlegelve, képzett reklámszakemberekre bízzák termékeik. szolgáltatásaik hirdetését." Példákért nem kellett messzire mennünk. A Magyar Hirdető Csongrád megyei kirendeltségének vezetőjétől, Onczay Zsolttól tudjuk, hogy tájékozatlanságOol is szarmazhat felesleges költekezés. Az egyik szegedi sportegyesület a pályája környexén elhelyezett reklámtáblákért tetszőleges árat szabott — a hirdetők, nem tudván, hogy jóval túlfizették a hivatalos tarifát, még elégedettek is voltak. A MAHIR ezért határozta el, hogy egy másik, a SZAKpálya falának hirdetőhelyeit szerződésbe foglalt áron kínálja fel az érdeklődő vállalatoknak. A négyzetméterenkénti 500 forintos ár messze alatta marad annak, amit a jóval kisebb forgalmú út melletti, másik egyesület felvett korábban. A MAHIR nem hirdetheti szolgáltatásait nyilvánosan — írásunknak sem ez a célja, munkájuk nélkülünk is van bőven! —, de érdeke, hogy megrendelői tájékozottak legyenek a lehetőségekről. A kapcsolatteremtés és az eredményes együttműködés egyik jó példája a nagyáruház nyitásakor kezdődött, s azóta is tartó reklámkampány. Az áruház üzemeltetői szakembereket, a MAHIR kutatási és tervezési osztályának munkatársait bízták meg az előzetes hírverés, s a folyamatos reklámakció legkisebb részletének kidolgozásával is. A táblák és az áruházi feliratok, a külső környezet és a csomagolóanyag, a vásárlók érdeklődését ébrentartó sajtóbeli hirdetések és a vásárlási akciók dekorációja egységes koncepción alapul, s már készül, a reklámhadjárat második része is. A kereskedelmi vállalatok nyilván nem áldoznának az akcióra, ha nem ismerték volna fel a legkülönfélébb módszerek, eszközök összehangolásának előnyeit. Ellenpélda: sokszor ahány termék, annyiféle betűtípus a csomagolóanyagokon, s annyiféle stílusú grafika egyetlen vállalat kollekciójában. Pedig a vevő bizalmát erősíti, ha már meszsziről felismeri, melyik cég áruját kell leemelnie az ABC polcáról. Ha mondjuk azonos emblémával jelzett paprikatasakot, tejszínhabpor-zacskót, leveskockadobozt kereshet, mert a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat termékeinek minőségével elégedett. (E vállalatról egyébként nem véletlenül szólunk: csomagolóanyagai egységesítéséről tárgyal a MAHIR-rel.) A vállalatokról kialakult képnek fontos eleme, miként jelenik meg a közvélemény előtt: a Skála nagy S-e már bővebb tájékoztatás nélkül is a gazdag áruskálát juttatja eszünkbe. De vajon mi jut eszébe a külföldi üzletkötőnek, ha egy levél fejlécén azt olvassa: Kenderfonó és Szövőipari Vállalat? Űj, rövidebb, fordítás nélkül is érthető fantázianév „kitalálására" adott hát megbízást a vállalat. A DÉLÉP egy sikeres reklámfogásával már megismerkedhettek a tévénézők is — a „mi sokat adunk, de sokat is várunk" szlogen szellemében forgatott film nyilván nem volt olcsó, a vállalat tevékenységének országos megismertetéséhez azonban ez a leghatásosabb, s talán leggyorsabban megtérülő befektetés. Megtérült a tavalyi, karácsony előtti Ezüstszán-akció költsége is — a kezdetben vonakodó vállalatok bevétele igazolta ezt. Az Ezüstszán a budapesti Aranykapu-kampány kistestvére volt, s a kirendeltségen most azt mérlegelik, hogy más ötleteket is meg kellene honosítani Szegeden. Olyan „háztartási kisokos" összeállítását tervezik, amely az esti, éjszakai ügyeletet, hétvégi javításokat is vállaló kisiparosok címjegyzéke, a legkülönfélébb lakossági szolgáltatások ismertetője, a vendéglátóipar újdonságainak, étel-, italajánlatának listája is lenne. Lám, a megfontoltabb gazdálkodásra ösztönző takarékossági intézkedések még használtak is a hazai reklámkultúrának. Az új törekvéseket stílszerűen egy friss reklámmondattal, a Tarján kályháéval jellemezhetnénk: Rátettünk egy lapáttal!... Röviden ez a válasz a címbeli kérdésre. Pálfy Katalin Új megmunkálógép osztrák megrendelésre Miért késnek d venatek? Javítják a pályát Üjabb, ezúttal négy és fél millió schilling értékű exportszerződést kötött a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat az osztrák Voith-céggel. A megállapodás alapján új típusú megmunkálógépet, úgynevezett ágymarót szállítanak rövidesen partnerüknek. A berendezést a SZIM esztergomi marógépgyára készíti. Az űj típusú berendezésből most készül a prototípus, de máris nagy az érdeklődés iránta több más osztrák iparvállalatnál is. Az osztrák üzem az utóbbi egy-két évben nagyarányú fejlesztéseket valósított meg. egyebek között a SZIM-től CNC portálmarógépet, több nagy teljesítményű CNC esztergát és két csepeli megmunkálóközpontot is vásároltak, . illetve üzembe helyeztek. (MTI) A Budapest—Szeged között utazók az elmúlt napokban többször tapasztalták, hogy vonatjuk késve érkezik Szegedre, illetve a fővárosba. A késéseket október 16-án a Délmagyarország egyik írása is szóvá tette. A késések okáról az alábbiakban szeretnénk tájékoztatni. Az említett vasútvonalon a szegedi igazgatóság megrendelésére a MÁV j Szentesi Építési Főnökség i dolgozói pályajavitási muni kákát végeznek. Városföld és Kiskunfélegyháza állomások között több mint há'rom kilométer szakaszon elItört betonaljakat és kopott síneket cserélnek ki, Kiskunfélegyháza közelében pedig rostálják az ágyazatot. E munkák miatt — amelyek a közlekedés biztonságát és a pálya megfelelő állapotának biztosítását szolgálják — a vonatok sebességét 20. illetve 40 kilométerre kellett csökkenteni. A sebességcsökkentés egyes vonatoknál 5—10 perccel is megnöveli a menetidőket. A pályaépítők munkájukat csak vonatmentes, úgynevezett vágányzáras időben tudják végezni, amikor is a vonatközlekedést szüneteltetik, az utasokat pedig vonatok helyett autóbuszokkal szállítják. A vágányzári idő befejezését követően az igen erős személy- és áruforgalmat a rendelkezésre álló egyvágányú pályán kell lebonyolítani, ami az említett sebességkorlátozást is figyelembe véve csak nagy nehézséggel, a vonatok késleltetésével lehetséges. Ez az állapot a hónap végéig tart, azt követően pedi" fokozatosan rövidül a sebességkorlátozás. Előreláthatólag november 15-től már e munkák sem akadályozzák a vonatok közlekedését. Addig is az utazóközönség megértését és türelmét kéri a vasútigazgatóság. Gellert József