Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

12 Szombat, 1982. október 23: Gondoljuk tovább! A vasút és az András-keresztek A

vasúti átjárók megbízhatatlanságáról szóló soroL zatunkra elég sok választ kaptunk. Olyan is érkezett, amelyik új és lényeges szempontokat említ. Figyelmével megtisztelt bennünket a vasútigazgatóság két szakembere is, kiadós beszélgetésünk lényegét foglaljuk most óssze, de előbb néhány levélből idézünk. A buszsofőröktől aláírás nélküli választ kaptunk. Említettük sorozatunkban, hogy sokszor látni a vezető fülkéjének ajtajában csicsergő Macákat vagy félrészeg haverokat, erre jött a felelet „Mi, a 10-es Volán gépkocsivezetői csak annyit szeretnénk a riportsorozathoz fűzni, hogy aki nem tud egy időben sebességet váltani, irányjelzőt használni, mindkét tükröt nézni, a forgalmat figyelni, közben fesztelenül csevegni, az adja vissza a jogosítványát E követelményeket mi egy kezdő gépkocsivezetőre értjük, a gyakorlott pilóta természetesen ennél többet tud. Kérdésünk: egy úrvezetőnek tiltja-e valaki, hogy vezetés közben beszélgessen, noha ennek az úrvezetőnek nyilván kevesebb gyakorlata van, mint a napi nyolc órát vezető pilótának!? (Okos Jóskák!!!)" Mit lehet erre mondani? A balesetek azt mutatják, nem adja vissza a jogosítványát, aki a követelmények alapfokaként említett feltételeknek nem felel meg. Azt is mondhatnánk, hogy munka közben macázni talán sehol sem lehet, buszvezetés közben életveszélyes. Hivatkozhatnánk a bölcs tapasztalatból fakadó parancsra, hogy menet közben a vezetővel beszélgetni tilos. Figyelmeztethetnénk arra, hogy az úrvezetőkről példát venni nem érdemes, mert közülük is sokan belemennek a tilosba. őket se menti, hogy mögöttük nem ül nyolcvan ember, a buszsofőrök felelősségét viszont milliószorosára növeli. Azt hiszem, szakmán belül kellene ezekre felelniük, mi csak annyit szögezünk le, hogy a levél kicsit se oszlatta el az aggodalmainkat, inkább növelte azokat. Egy rokkantnyugdíjas pályamester azt írja, vigasztalanul rosszak és megbízhatatlanok a vasúti átjárók, sok baleset ebből származik. Hasonló a véleménye dr. Erdei Istvánnak is: „A keresi teződések több esetben nem tiszták, mert a bakterházak, a megnövekedett fák, bokrok, kanyarok, töltések, valamint a vágányokon álló szerelvények stb, nem teszik lehetővé, hogy a ma már igen gyorsan haladó vonatokat időben észlelhessük. A lassan gyorsuló szerelvények vezetői (vontató, csuklós autóbusz, pótkocsis tehergépkocsi) a kötelező megállás után lassan felgyorsuló járműveiket rem tudják biztonságosan átvezetni a kereszteződésen, mert a gyorsan érkező vonat elgázolja őket" Ha a sínek környékét legjobban ismerő pályamester és az autós ugyanazt mondja, sdatehetjük a szakemberek asztalára. A pályamester azt ajánlja, csökkenteni kell az átjárók szamát, a vasút azt mondja, öt év alatt 120 átjárót szüntettek meg. A beszélgetés résztvevői arról biztosítottak először, hogy minden baleset nagy megrázkódtatás számukra is, és körültekintő vizsgálatok során mindig levonják belőle a tanulságokat. Természetesen jogosnak ítélik a közvélemeny követelését, a maximális biztonság igényét. Elismerik, nem mentheti őket az sem, hogy minél finomabb a szerkezet. annál könnyebben romlik. Meglepődtem, amikor hallottam hogy a sorompók kicserélését legtöbbször a tanácsok szorgalmazzák, mert a fatornyos falu és a szakállas sorompó szerintük egyformán elmaradottságot jelent Ha így van, a tanácsoknak kell belegondolniuk: az emberáldozatok árán szerzett modernkedés igen súlyos eltévelyedés. A szakemberek pedig tagadják meg az ilyen kívánságok teljesítését, mint ahogy Vásárhelyen is megtagadták. A naev balesetek eddig mindig helyi járatú buszokkal történtek. (Intelemként hadd csatlakoztassuk ezt vissza a macázás gondolatához, és hadd toldjuk meg még egy gondolattal: lehet, hogy más „kaliberű" emberek vezetik a távolsági buszokat? Jó lenne a követelményt általánossá tenni.) A fénysorompós balesetek mind nappal történtek. Lehet, hogy a fényjelzés éjszaka biztonságosabb, mint nappal? Ott volt a beszélgetésen a közúti igazgatóság embere is. Hivatkozva azokra az óriási nyilakra, amelyek kanyar előtt a záróvonalra figyelmeztetnek, megkérdeztem, miért nem festenek a burkolatra valamit a vasút előtt is. Két jelet terveznek, az egyik mozdony képe lesz, a másik András-kereszt. Kérem, ne tétovázzanak, az ötlettől a festésig nem kell éveknek eltelniük. Most is eljutottunk a nagy rejtélyig, de nem tudtunk rá felelni: miért fogja el a volán emberét a harctéri idegesség, ha a vasúti piros lámpát meglátja? Tele van a vjáros pirossal, kivárja a sorát mindig, miért kivétel a vasúti kereszteződés? Talán azért is, mert itt alkalmanként sokat kell várnia, de lehet ennek más mozgatója is. Szakemberekkel beszélgettem, megkérdeztem, hol tartanak a közlekedés pszichológiai vizsgálatai. Amikor hallottam, hogy egyre komolyabbak, tovább kellett fűznöm a kérdést: miért tartjuk titokban az eredményeket? Miért nem tudhatja a kocsi vezetője, hogy ilyen és ilyen helyzetekben hogyan szokott viselkedni? Mikor válik agresszív fenevaddá, és mikor alakul át félénk nyuszivá? A lélektannak ez az ágazata csak hétköznapi lélektan lehet. A jogosítvány megsrerzésene- föltétele, hory úgy ahogy a kocsijával tisztában legyen, aki beleül. Miért nem föltétel, hogy valamennyire saját magával is tisztában lehessen? Valamelyik lelki rugó, ha megsérül, hatalmas húsdarálókhoz vezethet. A pszichológia mezejére tartozik. nogy nemely országokban előírják, hogyan kell meggyőződni kereszteződésben arról, hogy nem jön a vonat. Nem elég körülnézni, meg kell állni, és az ajtót ki kell nyitni, hogy a dudaszót meg lehessen hallani. Amíg ezeket a mozdulatokat végikjátssza a vezető, kizökken a rohanás őrületéből, belezökken abba a gondolatba, hogy neki nagyon kell most vigyáznia, mert csak egyszer tévedhet. Fölvetettük a sorozatunkban, hogy jelentsen az András-kereszt kötelező megállást. Négyen ültünk egy asztal mellett, a vélemények most is megoszlottak. Az egyik vasutas azt mondja, legyen ott a Stop-tábla, de annak az érvényét függessze föl a múkedő fénysorompó. Magyarul: Ha rossz a pislogó fény, legyen kötelező megállni. Végül az átjárók. Elismeri a vasút, hogy vannak tennivalói. Én nyomatékosabban fogalmazok: minden be nem látható kereszteződes életveszedelmet okozó súlyos mulasztás. Megszüntetésére nem szabad határidőt adni, azonnal cselekedni kell. Igen ám, de ki cselekedjen? Az átjárónak egyik része a vasúté, a másik a közúté. A fák is, a bokrok is. Nincs rendelet, amivel rá lehetne bírni például egy téeszt, hogy ne kukoricával vesse be az átjáró környékét, mert , kukorica közül nem látszik a vonat. Nincsen rendelet, ami a kisajátítást elősegítené. Elülhetnénk ennél a gondolatnál száz esztendeig mert a bürokrácia posványa átjárhatatlans Tekintsük inkább azt, hogy Magyarországon van a vasút is| a ' közút is, sőt a téesz is, és paragrafusok gyártóiéban soha nem maradtunk le a világszínvonalról. Éppen erte nem találnánk megoldást? Tessék csak egy baleseti jegyzőkönyvbe beleírni, mikor ki mulasztott, azt hiszem, azonnal könnyebben megy a kocsi. El lehet a:on rágódni, hogy kié a bokor, ami miatt nem lehet látni a vonatot? Kinek kellene kivágnia? Vagy mentség lehet az, hogy nálunk tavasz is, nyár is szokott lenni, és akkor bizony megnőnek a bokrok? Hálás vagyok, hogy alkalmat adott a vasút a beszélgetésre. Sok ága-bega van ennek a témának. tovább kell gondolnunk mindet. Nagy a gubanc, bele kell vágnunk. HORVÁTH DEZSŐ Katona Judit Rekviem Bánat virágzik még friss sírokon kik elmentek mind testvér és rokon, mind esküdött, hogv szeret itt marad s mind csírázik a földben, mint a mag. göröngv és könnv mind.Szürke és merev mind esküdött, hogv nem megv. mert xzeret most is siratiuk ió Juhász Gvulát sok nagvot s szürke eminenciást ki ragyogott míg élt vagv most ragvog és tündöklik, ha szürke volt n kopott a tudós Bálint Sándor is c-da s még hidegebb a lét kolostora. Holt. fia testét tartia Hervav Pincési Judit sincs, fái mondani. Mind árván hagvtak. Költők és ió barátok, alattuk mélv. tátongó, nyirkos árok. fölöttük kék ég. zörgő csontú fagv szorongnak nehéz márvánvsúlv alatt de végezzük maid dolguk itt tovább, s nem hagyjuk ezt a kis és hű hazát Agatha Agatha Marv Clarissa Miller Christie Mallowan. akinek könyveiből Angliában a legtöbb fogv a Biblia és Shakespeare művein kívül, a nvóias Torauavban született. Devon környékén, és sohasem járt iskolába. 192«-ban vált híressé az Ackrovd-gvilkosságok megjelenésekor. Több mint félszáz éves írói pályafutása alatt 79 könyve jelent meg. 500 milliót adtak el belőlük 100 nyelven. Számos könyvét megfilmesítették. köztük a Gyilkosság az Orient Expresszen, a Halál a Níluson. a Bűntény a Nap alatt. A legutóbbi években nemcsak műveiből. hanem róla is készült film. Az Agatha című életének azt a bizonyos reitélves szakaszát dolgozza fel. amikor eltűnt. A legújabb regénvadaptáció a nálunk A kristálytiikör meghasadt címen megjelent könyvéből készült. A megrepedt tükör címmel. ,!k<k«u!siil«tlMS Hlierealwgsiergttf .aatiaUtsMte'H *V»,Í 4\{v»í« " ««<«K«t«M M%«S»«M*»*K . ».•>«» »n»>ííc !»>!••*• „mks* *w» • <v. k mm w*m <« mátmt** . iwxuíá iw. *•<» • «mm — <•<!»*- Ü*«sm&» -...ovtim >w-'««»> Ö Így hirdetik a Hová tűnt A. Christie? cimü filmet R ima közelében gyakran találkozunk magánvos tornyokkal. amelyeket a lakosság ..szaracén tornyoknak" I hiv. Valóban, a barbár betörések i idejéből származnak ezek a tor\ nyok. amikor is őrtornyokként működtek. Festői látványt nvúitanak. a pipacaos. tarka virágos Róma környéki réteken ezek az árva tornyok. Van belőlük a tengerparton. de a dombok csúcsán is. Nem lehet meghatódottság nélkül szemlélni, amikor egv ilyen szaracén tornyot a modern rádiótoronv szomszédságában lát az ember. Éppen a Róma—Tivoli és a Róma—Frascatí útvonalon található egv igen iól konzervált ösi toronv. néhánv méterre tőle pedig az olasz rádió karcsú acéltornva. Ellentétes korok ellentétes szimbólumai ezek. egv a közös bennük, hogv mindkettő az embert szolgálta, szolgálja. „Rómáról jut eszembe..." Múlt és jelen találkozása Ha lehajtott fővel. fáradtan vagv gondterhelten sétálsz az örök városban, lénten-nvomon látod a négv betűt, hol az aszfaltban. hol az oszlopon, hol a korláton: S. P. Q. R. A római köztársaság ielvénvei ezek. amelyek a néppel közösen gyakorolt hatalmat ielentik. a Római Szenátus és Nép (latinul: Senatus Populuque Romanus). Ha villamosra vagv autóbuszra szállsz, látod az oldalán. elöl. hátul a négy betűt: S. P. <3. R. Ha szomiúságod akarod a számtalan forrás valamelvikéből oltani. nem teheted anélkül, hogv el ne olvasd az építményen: S. P. Q. R. Ha üdítő italt vásárolsz, nagybetűkkel ez áll rajta: S. P. Q. R. Ezt a hagvománvt az olaszok több mint kétezer éve őrzik. Sétáljunk még egvet a Via Giulión. a haidani főutcán, ahol a Magyar Akadémia székel. Macskakövein egykor Michelangelo is járt, Benvenuto Cellininek is akadt kalandja ráleselkedő bérencekkel. A Farnesek. a Falconierik iárták ezt az utcát, pápák lovagoltak végig raita fehér öszvéren nagv kísérettel, mikor a Lateránóból. akkori lakóhelyükről az Angyalvár hídián átvonultak Szt. Péter bazilikájába. amelv persze akkor még nem ékeskedett Michelangelo kupoláiéval. És a Tiberis folvó. amelv a Via Giuliával eev szakaszon párhuzamos? El se hinné, aki nem látta, hogy vézna, szegényes, szűkmellű. sárgás. Legalábbis Dunát várná az ember, de ha arra gondolunk, hogv á római világbirodalom fővárosából sárgult bele ez a sekély folvócska a mostani Rómába . . . Esténként az árnvékok. a csillagos ég és az ' Angyalvár meg a San Pietro kuooláia megszépíti. álomfolvóvá öltözteti a platánok kettős sora alatt. Tud azért ez a vézna foló Tisza módjára is viselkedni. Amikor hozza az Appenninek hótömegeit. amelyeket vízzé olvasztott a sirokkó, dühösen, veszedelmesen kanyarog. Elmereng az ember azon. hogy ez a kis folvó és a hét domb valamikor világtörténelmet jelentett egv nagvra törő. fegyelmezett nép jóvoltából. Rómát nem lehet megírni. Mennvi nagyságnak, mennvi vérontóshak. mennvi fosztogatásnak, mennvi sugárzó ünnepnek emléke kísért Róma történetének csak kontár ismerői előtt is a Tiberis nevének hallatára. Gyűjteményemmel semmit nem fedeztem fel. ami úi Rómában, csupán amint a bevezetőben ígértem. a hallott dolgokat hangulataimmal. benyomásaimmal fűszereztem. Efféle gvűiteménvnek legfőbb értéke az egyéni színezet, hiszen az örök várost felfedezni ideiét múlt vállalkozás. Ha azokban. akik látták Rómát, megcsendül valami, és azokban, akik méa nem kószáltak Rómában, megsejtenek belőle egvet s mást. elértem célomat. TIMARNÉ MAKKÁR ERZSÉBET