Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-22 / 248. szám

Péntek. 1982. oktőber 22. Zenei naptár Sziniélet Kolozsvárott Lutoslawski szerzői estje „Erős vágyat érzek arra, hogy közöljek valamit zenémen keresztül az emberekkel. Nem azért dolgozom, hogy minél több hívet szerezzek magamnak; nem meggyőzni akarok, hanem találni. Olyan emberekre szeretnék találni, akik lelkük mélyén ugyanúgy éreznek, ahogy én. Ezt csakis a legnagyobb művészi őszinteséggel érhetem el a zene minden részletében, a legapróbb technikai megoldásoktól kezdve a legtitkosabb mélységekig. Tisztában vagyok azzal, hogy ez az álláspont sok potenciális hallgatótól foszt meg, de akik megmaradnak, felmérhetetlen kincset jelentenek számomra. Ok állnak hozzám a legközelebb, ha nem is ismerem őket személyesen. Az alkotó tevékenységet tehát valamiféle lélekhalászalhoz hasonlítanám; a »fogás« a legjobb orvosság a magány, e nagyon is emberi szenvedés ellen." Witold Lutoslawski jegyzetfüzetének lapjairól olvashatjuk ezt a megindító önvallomást És most itt volt a mester személyesen 1982. október 20-án, Szegeden. A Zenés Színházban tartott szerzői estjét maga vezényelte! A „léleknalászat" pedig sikerült, bizonyította ezt az est folyamán többször felhangzó, kitartó, temperamentumos, őszinte vastaps: a közönség ráérzett Lutoslawski zseniális művészetére, ami pedig nem is annyira magától értetődő folyamat. A hetvenes évek derekán hirtelen felbukkantak hangversenypódiumainkon a Lutoslawski-művek, de azt azért sajnos ma sem mondhatjuk el, hogy zenekaraink gyakran játszanák. Irodalmat is keveset olvashatunk a komponistáról, hanglemezeinek sem vagyunk bőviben. Ezért fokozott a jelentősége, amikor hazánk vezető együttesét, a Magyar Állami Hangversenyzenekart maga a szerző vezeti, irányítja, kompozícióinak érdekfeszítő világában. Lutoslawski nemcsak századunk kiemelkedő zeneszerzője, hanem kiváló előadóművésze is; korábban zongoraművészként szerepelt. Most pedig karmesterként ismerhettük meg. Nem kötelezően természetes adottság egy komponistánál, hogy megalkotva művét, elő is tudja adni azt. Lutoslawski ebben is „formabontó". Végtelen határozott, tiszta, világos mozdulatokkal, nemes egyszerűséggel, eleganciával vezényel. Mozdulatai teljes szinkronban vannak a zenei hangzással, zenekarvezetése villámfényesen lényegláttató. Semmi elnagyoltság, semmi homály, a „káosznak" is a rend korlátai közé igazított értelme vap. Lutoslawski műveit a szerző vezénylésével hallgatni egyszeri, csodálatos zenei kaland. Elsőként a Novelette hangzott el. a mester egyik legfrissebb, számunkra ismeretlen műve. Fantasztikus és jellemző módon, senkihez nem hasonlíthatóan tudja Lutoslawski a zenei kulminációkat feloldani. Ügy éreztem az öt tételecske során, mintha öt elvarázsolt, függönyfallal lezárt szobába kukkanthattunk volna be. A függöny felhúzódik, fénnyel telik meg a kis szoba, rengeteg „látnivalónk" van, s mielőtt magunkhoz térnénk a látomás okozta káprázattól, a fény fokozatosan kihuny, a függöny lassan visszahull, s csak szeletét „látom" ennek a különös kis világnak, majd egy vékony csíkot, s már ellibbent az utolsó, magára maradt egyszál hangszer pianissimókon „gurított lehelete" is. így tudnám a zenei történés hatását legérthetőbben befogni a szavak gyeplőjébe. E mesteri visszafejlesztések csodálata mellett ízlelgethettük az aleatorika minden különleges ízét, zamatát — az ÁHZ precíz, illúziót keltő tolmácsolásában. A zenei ünnep izzását hevítette Heinz Holliger oboaművész, aki feleségével, a kiválóan, odaadó művészi alázattal muzsikáló Ursula Holliger hórfaművésszel Lutoslawski 1980-ban készült háromtételes Kettőverseny oboára és hárfára című művét szólaltatta meg. Csak a legőszintébb elragadtatás hangján szólhatunk Heinz Holliger művészetéről! Ha addig barátkozni próbáltunk Lutoslawski kompozíciós módszerével, szoktattuk magunkat egyéni hangzásvilágához, kifejezésmódjához, most a versenyművel bele lehetett szeretni ebbe az ízig-vérig huszadik századi műzsikába; s a bájital szerepét az oboaművész csodálatos interpretációja játszotta. Az a szépség, az az érzékenység, intelligencia, lelki gazdagság, ami Holliger oboahangján kifejezésre jut, szavakkal aligha elmondható. Szinte hihetetlen, hogy ilyen tökéletességgel lehet játszani egy fából—fémből készült hangszeren. A hallgatónak olyan érzése támad, mintha az eszményi Muzsika öltött volna testet, a maga káprázatos szépségében, a művész oboájának hangjában. Eleven, él, lélegzik, hajladozik, rebben, száll felalá, eltorzul, elhal, újraéled, diadalmas ragyogásban tündököl. A vonósokra és ütőre komponált zenekari anyag megszólaltatásában is kiváló partnernek bizonyult az ÁHZ. Az idő „vasfogát" már kiálló, 1954-ben komponált Concertóval zárult a felejthetetlen est. E műre már lehet kis történeti visszatekintésünk, s érezzük, hogy örökértékű remekmű, a hangszínkáprázat csodálata. Lutoslawski, mikor komponál, eleve hangszerelésben, hangszercsoportokban gondolkodik, tehát az a hangzás, hangszín, ami megjelenik fantáziájában, eleve hangszerhez kötött A szédítően gazdag ritmika és zenei ötletgazdagság mellett Lutoslawski műveinek hangszíngazdagsága is rendkívüli, s ennek élménytkeltő megvalósításáért ismét az est zenekarát, az ÁHZ-t illeti a dicséret Berényi Bogáta Janovics múltja, Harag jelene Pedagógusok köszöntése Bensőséges ünnepséget rendezett tegnap, csütörtökön a Bartók Béla Művelődési Központban a városi tanács vb művelődési osztálya és a pedagógus-szakszervezet városi bizottsága. Az eseményen 50, 60 és 65 éyvel ezelőtt végzett pedagógusoknak adtak át arany-, gyémánt- és vasdiplomákat. Balogh Gyuláné, Báthory Zsófia, dr. Csertő Istvánné. Domonkos Ilona, Edl Istvánné, Füles Imréné, dr. Kardos Alajos, Kéri Imre Kálmán. Magyar István, Mihály Jánosné. Papv József, Páger Lajos, Szűcs Lászlóné, Tóth József,, Waldmann Béláné, dr. Waldmann József és Turai Kálmán arany-, Cserei Katalin, Fülöp Mihály. Miksa Jenöné, Pálvölgyi Ferencné, Reményik Istvánné és Kör//j/ Andor gyémánt-, dr.. Kabona Miklós. Kovács Ferencné és Zentay Ferencné vasdiplomát kapott. Az idős pedagógusokat dr. Csanádi Géza, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője és dr. Pap Jánosné, a pedagógusszakszervezet városi bizottságának titkára köszöntötte, a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola diákjai ünnepi irodalmizenei műsorral, a Béke utcai általános iskola úttörői virágokkal kedveskedtek a jutalmazottaknak. 9 Színházak környékén forgolódva, nem kell ahhoz éles szemű megfigyelő, hogy gyorsan kitapasztalja az ember: minden valamirevaló műhelyhez kocsma is tartozik. Ha az, épületen belül. munkahelyi klub a neve. ha ott nincs, lehetőleg a közelben keresnek valami hangulatos becsületsüllyesztő?, a színészek, leöblíteni a fárasztó próbák porát, kibeszélni egymást. Nem is tudom, mi volt előbb, tvúk vagv a toiás dilemmája ez. a színházakat építették kocsmaközelre vagy fordítva, lénveg a lényeg, a kolozsvári magvar társulatok szomszédságában egy bizonyos Vilmához címzett fogadó tölti be effaita rendeltetését. Zöldre meszelt fakerítésével. özönvíz korian patinás áporodottságával nevében őrizve az egvkori tulajt, kinek vendéglátóipari báiait imigyen örökítették halhatatlanságba a hűséges teátristák. A kolozsvári színjátszás múltia sem egyidős természetesen a mai épületekkel. Az első magvar társulata a Rédev-ház báltermében i átszőtt 1792. december 17-töl. maid a vándorlások során előbb Pataky Sámuel fogadta be. később Wesselényi lovardáiéban ütöttek tanyát, mígnem 1821-ben megépült a Farkas utcai színház, egyetlen ablakos falszelete ma is látható. a későbbi építkezők megőrizték a zenepalota oldalában. Ehhez a helyiséghez fűződik Katona József Bánk bánjának kálváriája, ide szólt az Erdélyi Múzeum oá| lvázata. itt veszett nvoma a darabnak, amit 1834-ben már eljátszottak ugvan Kassán, de az utókor számára jószerivel említetlenül. hogv aztán a rákövetkezendő. 1835ös esztendőben ebben a kolozsvári színházban. Szentpéteri címszerepével, eleven valóságában vegyen revansot méltatlan hánvkolódásaiért a Bánk bán. A Hunyadi térre. Fellner—Helmer szentélvébe 1905-ben költöztek át, miközben már javában készült a sétatéri színkör, igaz. nvári alkalmatosságok céliára: 1919 Pablito nővérei Szabadkai művészek vendégjátéka A SZERZŐ: Nicola Manzari olasz dráma- és filmíró 1909-ben született Bariban. Számos színpadi művét játszották hazájában és külföldön egyaránt. Szerdán este a szegedi Kisszinházban a Szabadkai Népszínház magyar tagozata Pablito nővérei címmel mutatta be eredetileg Salud című drámáját. A darab 1965-ben elnyerte az Olasz Drámaírók Szövetségének nagydíját. A MÜ: Manzári a spanyolországi polgárháború befejezését követő napok eseményeit sűríti drámájában. Egy zárdaotthon a történések színhelye. Az épület előtt ölik meg a fallangisták Pablitót, a nép költőjét, aki bár nem kap menedéket a zárda főnökasszonyától, s a falak mellett hal hősi halált, ám a legifjabb apáca, Mária, kitépi a haldokló kezei közül az összegyűrött iratokat, melyekről azt hiszik, a szabadságharcosok névsora, pedig — mint a darab végén kiderül — „csupán" versek voltak. Bianca főnökasszony vezetésével mégis végsőkig őrzik ezeket az ereklyéket, mintegy hitet téve a szabadság szeretete, a győzedelmeskedő humánum mellett, a háború szörnyűségei, a testvérgyilkosság ellen. S a cordovai nővérek — bár rendjüket föloszlatták — a nép ajkán Pablito nővéreiként éltek tovább, példát mutatva. AZ ELŐADÁS: Virág Mihály, az újvidéki színház rendezője vendégként állította színpadra Manzari kétrészes drámai játékát. Nem új dolog, hogy írók, színpadi szerzők egy-egy zárda zárt világában igyekeznek fölmutatni az emberi élet próbáinak modelljeit. Az olasz szerző is ezt teszi, s ezt igyekszik megvalósítani színpadán a rendező is. Csakhogy a darab textúrája ellenáll az emberi érzések és gondolatok ütköztetésének. Tudniillik valódi dráma csak ott születhet, ahol húsvér emberek valódi érzései és gondolatai ütköznek egymással, s nem egy-egy eszme téziseit deklarálják a szereplők. Pablito nővéreiben sajnos ez nem így történik, hisz, a zárda apácái nem emberi életek, sorsok képviselői, hanem filozófiai alapművek bekezdéseinek fölmondói. így aztán hiába a rendező következetes elképzelése, a jól funkcionáló és látványos díszleteket tervező Hupfcó István, a jelmezeket megálmodó Jasmina Jesic Igyekezete, a Manzaridarab képtelen felvillanyozni a közönséget. A szereplők közül a főnökasszonyt játszó Karna Margit, s talán méginkább a helyettesét megformáló Albert Mária tehetsége és jó szándéka is kevés az igazi színházi pillanatok megteremtéséhez. Maria alakítója, Bada Irén, enged a külsőséges eszközök csábításának, a többiek — Kasza Eva, Süveges Éva, Majoros Kati, Juhász Anna, Dóró Emma, Kallós Zsuzsa, Árokszállási Márta és Bakos Gizella — egy görög kórus erőtlen hullámainak képviselői. Egy mondat mindenképpen figyelemre méltó Manzari drámájából: a feltétlen engedelmesség mindig könnyebb, mint a felelősségteljes döntés! AZ ÜGY: A Szegedi Nemzeti Színház és a Szabadkai Népszínház társulata között évek óta rendszeres és gyümölcsöző a kapcsolat. Természetes. hogy a két társulat alapjaiban más feltételek és lehetőségek között dolgozik, de az ügy, a magyar nyelvű színjátszás terjesztése, népszerűsítése közös. Általában sikeresek a vendégszereplések, s egymás megismerésén túl a közönség széles rétegei között is terjesztik egymás színházi kultúráját. Csak sajnálhatjuk, hogy a szerda esti előadás — jó szándékkal is — mindössze fél ház előtt zajlott (hála az oly régóta sürgetett programegyeztetéseknek, no meg a kupaszerdának). Ám a lelkes közönség így is őszintén ünnepelte a szabadkaiak tisztes produkcióját. T. L, után ide vezetett útjuk a magyar teátristáknak. s kisebb megszakításokat leszámítva itt laknak azóta is. Az egvkori deszkabódéra persze rá sem lehet ismerni már. többször bővítették. 1ó két évtizede vasbeton csontozatot, új homlokzatot kapott A sétatéri színkör épülettörténete a kolozsvári magyar kultúrhistória külön fejezete. S ez a fejezet iórészt egy legendás névhez, a századforduló utáni szegedi színjátszásból is emlékezetesen részelő direktor. Janovics Jenő nevéhez fűződik. Kinek máig eleven kolozsvári kultusza körülbelül Vaszu Viktor szegedi nimbuszával rokon, csak működésének ideje természetesen korábbi. A század eleiétől mozikkal kísérletezett szerte Erdélvben. mi több. 1913-tól maga is filmeket kezdett gyártani. Egyebet "ne említsek, itt forgatta két filmjét Jászai Mari, a Bánk bánt meg a Tetemrehívást. Arany balladájából, itt dolgozott Korda Sándor, kóstolt a mesterségbe Kertész Mihály, s ennek a műhelynek ünnepelték olvan sztárját. mint Berki Lili. Janovics a világháború végéig termelte a némafilmeket, bemutatómozinak építtette a sétaköri színkört. Később az idetelepülő magvar színi társulat első igazgatója volt a harmincas évekig, hogv .aztán 1945 után röpke sóhajtásnyira. gyorsan bekövetkező haláláig, ide térien vissza (miközben — pusztán érdekességként hadd említsem — a háborús esztendőkben az a Táray direktoroskodott aki Az ember tragédiájában a szegedi szabadtéri deszkáira is föllépett a harmincas években). És most már távirati stílusban: Janovicsot Szentimrei Jenő. maid egyeljek között Méliusz József. Marosi Péter. az ötvenes évek eleién Tamás Gáspár követte az igazgatói székben. De korábban tagia volt. az egyik vezetői triumvirátusnak a jelenlegi főrendező Harag György, akit aligha kell ehelvütt bemutatni. Az elmúlt hetekben, hogy náluk szomszédoltam, viszonylag friss rendezését sikerült kifognom: Labiche Olasz szalmakalap iából gvúrt egészen eredeti, förgeteges ritmusú, modern karakterű előadást. Szünetben beszélgettünk, kiderült Üividékre készül. Viszonylag hosszabb időre, de a kolozsváriakhoz sem marad hűtelep. S ha már ilyen szépen összefutottunk. nem állhattam föleleveníteni a pár év előtti tárgyalásokat egv esetleges szegedi szabadtéri rendezéséről, melv zátonyra futott akkor többek között, mert — emlékszem rá — mintha idegenkedett volna a Dóm téri panorámaszínpadtól. Azóta sok víz lefolyt a Szamoson is. s bár nem szeretnék avatott színházi szakembereink dolgába kontárkodni, annvit sikerült kitapogatni, nem tart elképzelhetetlennek ' ecv ilven vállalkozást, lennének ötletei. Hogv miiven ereken táplálja a kolozsvári Állami Magvar Színház az ország kulturális vérkeringését. arról Kötő József dramaturggal órákig diskuráltunk. Tőle tudom. hogv a hatvanas évek virágkorát Harag mellett Taub János. Szabó József. Rappaport Ottó munkássága fémjelezte. Ekkor nyitottak például a haladó klasszikus nyugati dráma felé. s Kolozsvárra gyűlt az erdélvi magyar színjátszás vezető társulata, melv prímszereo később Marosvásárhelyre tevődött át. hogv oda ment Harag is. bár nem kisebb premierrel távozott, mint a Tornyot választokéval, amelyben Bisztrui statisztaszereoet vállalt. A hetvenes évek elejétől ismét pendülő kolozsváriakhoz 74-ben tért vissza' Harag, pontosan azzal a Sütő-drámával. meivet Szegeden láthattunk tőle. Személve iránt tudniillik ugyanazért támadt nagv kereslet a Szamos partján, amiért az igazán jelentékeny rendezőeavéniségekre: kétségtelen tehetsége páratlan pedagógiai érzékkel társul, jeles színészeket vonz. Csíky András például — akivel Evcrac darabjában találkozhattunk Szegeden — szatmári sikereit hagyta oda érte. Bencze Ferenc Nagyváradról iött hozzá. de Harag hozta felszínre Vadász Zoltán ieazi képessé-. geit is. ..Ha PauLay Ede szerint a ió színház három generációs. a miénk csak kettő — panaszolja a dramaturg. — Kevés a fiatal. Panek Kati és Sata Árpád mellé alig tudnék említeni." Arra viszont büszke, hogv a hetvenes évektől úgyszólván mindig sikerült nagv produkcióval előállniuk. Bálint Tibor Sánta anavalok utcájának (a Zokoaó majom dramatizált változatának) premierje. Titusz Popovics Hatalom és igazsága. Bornemisza eredeti szövegű Magyar Elektrája, a Peleskei nótárius. Csiky László több országos díjat nvert öreg háza. az Éjjeli menedékhely. a Titanic keringő meg persze a Sütő-tetralógia kolozsvári bemutatói a romániai magvar színjátszás csúcsteljesítményei. Annán a társulatnak tolmácsolásában, melynek boldog őse — ne feledjük — először szólaltatta meg színpadon magyarul a Hamletet. Nikolényi István Arany Jínos-emlékkiállítás Arany János halálának 100. évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílt csütörtökön a Petőfi Irodalmi Múzeumban; megnyitót Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott. A múzeumban bemutatják Arany János utókorra maradt hagyatékát, irodalmi és tárgyi emlékeket, felidézve ezzel a költő életét és munkásságát. A látogatók elé tárják Dómján Ferenc grafikusművész svájci hagyatékából hazakerült 30 linóleummetszetét is, amelyeknek Arany művei voltak ihletői. (MTI) Dél-alföldi palet'a A Dél-alföldi Néptánc Tanács Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója tiszteletére Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye gyermek táncegyütteseinek részvételével Dél-alföldi paletta címmel bemutatósorozatot szervezett. A harmadik programot holnap, szombaton délután 4 órakor tartják Orosházán, a művelődési házban. A műsorban a házigazdák mellett föllép a Szeged Táncegyüttes utánpótlás csoportja, a gyomai Körös menti Táncegyüttes és a szabadszállási helyőrségi művelődési háa gyermekegyüttese.