Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

4 Szombat, 1982. szeptember lí: Októberig látható Varga Mátyás tártata Mint a vendégkönyve és a látogatottsági statisztikája elárulja, nagy népszerűségnek örvend az Ifjúsági Ház emeleti traktusában Varga Mátyás Kossuth-díjas, kiváló művész életmű-kiállítása. Mely nem utolsó sorban ama örvendetes ténynek dokumentuma, hogy a jeles művész az elmúlt évektől szorosabbra' fonta munkásságát a szegedi színházi élettel, ami évtizedek óta egyébként is sokat köszönhet neki. Kerámiák, grafikák, rézkarcok díszletrajzok pazar gazdagsága bomlik szivárványszíneire a látogató előtt, a színház, és képzőművészet ritkán tapasztalható komplexitásában. Emellett vonzó sajátossága a kiállításnak, hogy Szeged művészeti életének, legendás szabadtéri és színházi előadásainak emlékeit is föleleveníti. A nagy érdeklődésre való tekintettel az Ifjúsági Ház ismét prolongálja a tárlatot, október elsejéig, hétfő kivételével naponta 10-től este 6-ig. S ami még érdekes lehet, a helyszínen alkalom nyílik vásárlásra is, előjegyzésben. Átadták a dijakat Kiállítás bélyegnap alkalmából Pénteken a MABÉOSZ székházában megnyílt a bélyegnapi országos kiállítás. A kiállításon 200 tablón XX. századi hagyományos és posta történeti gyűjteményeket mutatnak be. A magyar gyűjtőkön kívül képviseltetik magukat egyebek között Ausztria, Csehszlovákia, Hollandia, Japán és a Szovjetunió filatelistái, sőt az ENSZ bélyegeivel is megismerkedhetnek az érdeklődők. A megnyitón Kiss Ernő, a MABÉOSZ főtitkára megem. lékezett a szövetség megalakulásának 30, évfordulójáról, majd kitüntetéseket nyújtottak át aktivistáknak, s kiosztották a szervezet vándordijait. Kihirdették az év legszebb bélyege pályázat eredményét is: az 1981-es év legszebb bélyege kitüntető címet a Duna blokk érdemelte ki, melynek tervezője Vertei József grafikusművész, kivitelezője az Állami Nyomda volt. A tervező a Magyar Posta, a nyomda a MABÉOSZ vándordíját nyerte el. A kiállítás szeptember 19ig tekinthető meg, nyitvatartása idején alkalmi postahivatal all a bélyeggyűjtők rendelkezésére. Ugyancsak a kiállítással egy időben különböző filatellsta előadásokra, élménybeszámolókra, programokra kerül sor a szövetség székházában. (MTI) Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Pesta László nyugalmazott fővárosi tanácselnök-helyettesnek, az országgyűlés jegyzőjének több évtizedes kiemelkedő közéleti tevékenysége elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje» kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöké pénteken adta át. Jelen volt Apró Antal, az országgyűlés elnöke és Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetője. Az Elnöki Tanács dr. Eőrsi Gyulának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorának 60. születésnapja alkalmából, eredményes munkássága elismeréséül a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést pénteken Köpeczi Béla művelődési miniszter adta át. (MTI) Konferencia Pénteken Tatán megkezdődött az „Ethnographia Pannonica" bizottság nemzetközi konferenciája. A magyar, osztrák, horvát, szlovén és szlovák néprajzkutatók szimpozionján azt vitatták meg, hogy milyen szerepet töltött be a volt Pannónia területén élő népiek között a kommunikáció. Nemcsak a szavak élő és írásos formájának kutatásában elért eredményeket veszik számba, hanem elemzik a cselekvési és magatartásbeli formákat is. A háromnapos konferencián 16 előadás hangzik el. Munkásmozgalom a Viharsarokban Dr. Bárány Ferenc könyve Optimizmussal, hittel Tanárai az iskolában azt mondták róla: ez a Márta olyan pedagógusnak való. Javasolták, tanuljon tovább, végezze el a tanítóképzőt. Gyermekkorára, tanulóéveire szívesen emlékszik viszsza, tulajdonképpen szerencsés embernek tartja magát, mert, mindig olyan közösséghez tartozott, ahol szeretettel vették körül, egyengették útját az iskolapadtól kezdve mostanáig. Pedagógus lett, mert tanórai jó példát szolgáltattak számára, s mert szereti a gyerekeket A tanítást Makón kezdte. Mondja, nem azért érzi magát szerencsés embernek, mert gondtalan az élete. Minden újrakezdés — és volt belőle bőven — újabb kétség és kis elbizonytalanodás: vajon megállja-e helyét, befogadja-e a közösség, egyáltalán jó-e amit, és ahogyan dolgozik. A fiatal pályakezdőt a szerződések hol ide, hol oda szólították, hoszszabb, rövidebb időre, olyakor csak két napra. Közben tanult, elvégezte a marxizmus—leninizmus hároméves iskolát, és naponta nyerte el kollégái elismerését azért, ahogy össze tudta egyeztetni a munkáját, a tanulást és a család, a három gyerek ellátását, nevelését. — A saját gyerekeim mellett tanultam meg igazán, mit jelent a gyakorlatban az, amit elméletben mindenki tud és hangoztat: az oktatóinevelői munkában legfontosabb a gyermekek iránti tisztelet és megbecsülés. Sokéves tapasztalatom, hogy eredményes munkát akkor végezhetek, ha a diák nem fé! tőlem, hanem olyan társnak tekint, akihez minden gondjával oda mehet, akkor is, ha nem a tananyagról akar kérdezni. A petőfitelepi általános iskolából közel tíz éve került a tarjáni, mai nevén Szirmai iskolába. A városrészben ez az intézmény — másodikként — akkor nyitotta kapuit Az új iskola, új nevelőtestület minden gondja és öröme nehezítette akkor a váltást, tartott tőle, nem lesz könnyű a petőfitelepi, falusi hangulatú, csendes környékű iskolából átkerülve helytállni új rrfunkahelyén. Aztán telt az idö, a tanítónő beilleszkedett a közösségbe, megszokta munkahelyét, megszűntek kezdeti kétségei. Négy évvel ezelőtt szakfelügyelőnek nevezték kl. — Meglepett, hogy éppen engem. De nem tagadom, jól esett tudni, hogy figyelik munkámat, látják azokat az eredményeket, amelyeket elértem, hogy egyáltalán rám is gondoltak. A belső feszültségek ma is megvannak, ha szakfelügyelőként óralátogatásra indulok, hiszen a sok kolléga hosszú évek óta végzi jól feladatát, vajon tudok-e én ennél többet mondani nekik? A 19 év alatt, amióta pedagógusként dolgozik, egyetlen gyereket buktatott meg — mondja, s azonnal magyarázatot is fűz ehhez: nem tartja magát elnézőnek, keveset követelőnek. De vallja, hogy a pedagógus dolga megtanítani a gyerekkel mindazt, amit a tanterv előfr, erre vállalkozott, amikor a pályára lépett, ez hivatásának legfontosabb feladata. Büszke arra, hogy volt tanítványai időnként ma is hírt adnak magukról, s egytől egyig megállják helyüket az életben. — Szeretem a gyerekeket, a munkámat, szerencsére sikerül mindig jó kapcsolatot kialakítanom nemcsak az osztályom tagjaival, hanem szüleikkel is. Hiszem, hogy erre szükség van, az oktatás eredményessége múlhat azon, hogy milyen a kapcsolat a környezettel, az órák oldott, közvetlen hangulatúak-e. A gyereknek éreznie kell, hogy itt minden érte történik, azért, hogy szívesen és szeretettél induljon reggelente „munkahelyére". az iskolába. Mindez pedagógiai optimizmus és hit nélkül nem megy. Dr. Csonka Istvánné tagja az alsófokú oktatási intézmények pártbizottságának, iskolájának kilenc éve párttitkára. Pedagógusnapon megkapta a Kiváló pedagógus kitüntető címet. H. K. A közelmúltban jelent meg Bárány Ferenc egyetemi tanárnak, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Marxizmus—Leninizmus Intézete igazgatójának értékes, országos figyelmet kiváltó könyve, amely sokrétűen és igényesen tárja elénk a Viharsarok munkásmozgalmát az ellenforradalmi rendszer első évtizedében. A Tanácsköztársaság bukását követően a fehérterror brutális önkénye lesújtott a szocialista, kommunista eszmék híveire az országnak ezen a vidékén is. egy időre megbénítva a munkásmozgalmat. amely küiönben is sok tekintetben ú' helyzetbe került az első világháború előtti időszakhoz képest. A kommunistákat. akik hazánkban 1918 novemberében bontottak zászlót, s a dicsőséges 133 nar, alatt vezető szerephez jutottak. 1919. augusztus 1. után a különítménve. sek, illetve a horthysta hatóságok kíméletlenül üldözték, pártjukat pedig 1921beo törvényen kívül helyezték. A Szociáldemokrata Párt legális működését a rendszer urai átmeneti taktikai megfontolásokiból egyelőre eltűrték, s ez a tény önmagában minden két'éget kizáróan kedvezőbb feltételeket teremtett a proletariátus osztályharcának. Másfelől azt is tudjuk, hogy a munkásság küzdelmének nemegyszer a szüntelen kompromisszumok, időnként elvtelen engedmények útját járó szociáldemokrata vezetői* szabtak korlátot. S hogy még nehezebb legyen a ma történészének ítéletet alkotni p mozgalom korabeli vezetőiről. a források arról tanúskodnak, hogy a baloldaliak által lókkal megalku^ vónak tartott szociáldemokrata vezéreket srrn, kerülte el az üldözés, létbizoriyta'-' lansóg. a rendszer megvetése. Mindez énprlgy kiraizolódik előttünk Bárány könyvéből. mint ahogvan plasztikus képet kapunk a mozgalom kiváló tehetségű, sz'klaszilárd hí tő naey áldozatokat vállaló kommunista. baloldali szocialista harcosairól is. ak'knev vi omlékezécpi t a szerző ieler.tős mértékben felhasználta. \ mű a források igen széles körét mutatta föl A szerző rendkívül terjedt anvagfeltáró munkát végzett, hogv minél hívebben mutathassa be az izgalmas, sok szálon futó problematikát. 7 levéltárban kutatott. mintegy 60 korabeli napilap és folyóirat és 70 egykorú és mai forráskiadvány anyagát dolgozta fel. A fellelt és szakszerűen felhasznált források és a kritikusan értelmezett könyvtárnyi szakirodalom olyan értékes elemzések alapjaivá váltai* amelyek nyomán a regionális folyamatok mindig az országos történet szerves részeként jelenítődnek meg. hogy árnyalják, gazdagítsák nemzetünk históriájáról az adott korszakban kialakított képünket. ígv válhat érthetővé számunkra hogy a vidék milyen szerepet játszott, miben és hogyan befolyásolta a szociáldemokrácia országos politikáját. Az MSZDP országos irányvonala miként alakította a munkásosztály más rétegekhez, csoportokhoz. társadalmi osztályokhoz való viszonyát. Milyen vonások jellemezték a fasiszta közigazgatás módszereit. intézkedéseit az egyes településeken. Bárány Ferenc számos sajátos vonásra is felfigyelt, például az olvasókörökre, a vállalkozó szövetkezetekre. különböző egyletekre. Nagyon érdekesek a szerző fejtesetései a gazdaság politikát, munkásmozgalmat formáló hatásáról. Alapos betekintést nyújt egy viszonylag nagy terület mozgalmi mechanizmusába. Bárány Ferenc, munkájának egyik igen fontos tanulságai az Utószóban így fogalmazza meg: „a dühöngő terror és reményvesztettség, a kiszolgáltatottság legsötétebb éveiben is nagyszerű munkásemberek, kommunisták és szociáldemokraták hosszú 6ora folytatta a harcot. amely a XIX. század utolsó évtizedében szinte berobbant a Viharsarok és az ország politikai életébe. A történelmi vizsgálódás igazolja, milyen sokan voltak azok az ipari munkások, agrárproletárok. akik kevéske kenyerüket, a család biztonságát, nyugalmát és gyakran személyes szabadságukat feláldozva, ezer veszéllyel dacolva vállalták a küzdelmet egy jobb jövőért. s osztálytestvéreik napi gondjainak enyhítéséért. Az ő — természetesen tévedésektói és ellentmondásoktól sem mentes — küzdelmük is. hozzájárult, hogy a Viharsarok — egy boldogabb utókorban — nemzeti történelmünk egyik becses jelképévé magasztosulhatott". A könyv, amelyet az Akadémiai Kiadó jelentetett meg. nagy nyeresége országos és helytörténeti szakirodalmunknak. Dr. Hegyi András Generációk Megalakult a Madáchemlékbizottság Emlékbizottság alakult pénteken Salgótarjánban, az 1983. évi Madách-évforduló megünneplésének előkészítésére: jövőre lesz ugyanis Madách Imre születésének 160. és a Tragédia » első színre vitelének 100. évfordulója Az emlékbizottság munkáját Devcsics Miklós. a Nógrád megyei tanács elnöke irányítja. A kulturális élet helyi vezetői mellett neves Madách-kutatók és művészek tagjai az emlékbizottságnak. Az alakuló ülésen meghatározták az évforduló legfontosabb rendezvényeit. Közöttük szerepel Madách irodalmi vándorgyűlés. a Tragédia és a Mózes bemutatása Salgótarjánban. A civilizátor, a Madách-versek. -Cikkek pódiumelőadása. Inke László színművész Ma. dách-műsora. a Nógrád megyei Madách-díj birtokosainak találkozója, a Tragédia fordítóinak, rendezőinek ós szereplőinek konferenciája. Salgótarjánban és Balassagyarmaton képzőművészeti kiállítások nyílnak Madách műveinek illusztrációiból A salgótarjáni múzeum bemutatja legújabb Madach-gyűjteményét. A felújítandó csesztvei kúriában rendezik meg jövőre a múzeumi és műemléki hónap Nógrád megyei megnyitó ünnepségét. A program szerint 1983-ban több kiadvány is napvilágot lát. A többi között megjelenik Raaó György Madách-életraiz' krónikája, Kozocsa Sándor Tragédia-bibliográfiája A Nógrád megyei levéltár megjelenteti a Madách-család iratanyagát. a salgótarjáni múzeum Madách verseit; a Nógrád megyei múzeumi évkönyvbein pédie a legújabb Madáchkutatások eredményeit teszik közkinccsé. (MTI) — Még hatot! — int az elsiető .. pincér• után az asztaltársaság egyik tagja, a tisztesség^ u és. meglehetősen drága másodosztályú étteremben. A fölszolgáló bólint, teszi a dolgát, hat . üveg sört állít az asztalon sorakozó üres palackok mellé. Hatan vannak, diákok, ahogyan elejtett, a zajon átszűrődő szavaikból kiveszem. És önkéntelenül számolok. Hat üveg sör errefelé, némi illendő borravalóval megtoldva, kerek kétszáz. No, nem valami félelmetesen nagy összeg, de nem is kicsi. Sok éve dolgozó, viszonylag jól kereső embernek sem az, ha közben lakást kell fönntartania, ennie kell a családnak, ruházkodnia, ne adj isten, kocsit is tartania, esetleg utaznia, világot látnia, amiből haszna származik neki is, az országnak is, hogy bővül a látóköre. Kétszáz forint. Nem túl nagy összeg, de aligha az ösztöndíjból futja. Meditálok: kik lehetnek? önbizalmuk, természetes, magától értetődő, joviális határozottságuk azt sugallja: gyakran forgolódnak a világban, annak teltebb és könnyen nyitható pénztárcát igénylő részein is. Nem tudom,, menynyit költhetnek havonta. Tán két-háromezret? Vagy tán többet is? Lehet. Zsebpénzből. És kik lehetnek a szülők, akik ezt fedezik? Jól menő ügyvéd? Maszek kőműves? Háztájiba belerokkant idős parasztemberek, akik magukra havi ezret sem költenek? Csak, hogy tanulhasson a gyerek? Lehet. Barátommal sétálunk az utcán. Ezerhatos Lada áll meg mellettünk, fiatalember ugrik ki belőle. Üdvözli társamat, néhány szót váltanak, aztán újra kilő a kocsi a Járda mellől. — Ki volt ez? — kérdezem. — Egyetemista — kapom a választ. — Ezerhatos, új Ladával? A papáé? — Dehogy, az övé. Az apjától kapta. — És a papa? — Neki egy öreg Skodája van. Szóval, azért a papa sem jár gyalog. Van még egy öreg Skodája. A fiúnak viszont új, ezerhatos Lada jutott, s nyilván zsebpénz is, bőségesen, benzinre is, sok minden másra is. Mondogatjuk, s tapasztaljuk is, az ország gazdasági helyzetének rósz* szabbodását megérezzük, egyre inkább megérezzük immár a saját zsebünkön is. S mégis, mintha egyre több fiatal élne egyre jobban, gazdagabban, s tán éppen azok, akik még nem is keresnek, akiknek nem kell gondoskodniuk senkiről, csak önmagukról. S nagyjából a lehetséges menetrend is ismerős. Diák a gyerek? Hát kapjon zsebpénzt, esetleg autót. Ha elvégzi az egyetemet, hát legyen lakása. És kuporgatnak, hajtanak a szülők. És amikor minden megvan ? Még a diploma is? Hát, most majd a saját lábára áll a gyerek ... Csakhogy a gyerek a nagyon is kezdő fizetéséből ekkor törleszteni kénytelen a lakást, fönntartani a kapott autót, eltartani önmagát. Es hirtelen, minden megkapott ajándék ellenére kezd nehezebben, az általa megszokottnál jóval nehezebben élni. Pénze sosincs. a hónap második felében már ennie sincs miből. És mit tehet a szülő? Hajt, gürcöl, kuporgat tovább, amíg bírja, a végtelenségig, hogy biztosítsa gyermekének azt a színvonalat, azt a könnyed életmódot, amire ö szoktatta rá. A gyerek pedig mindig elégedetlen marad, mert nem dolgozik tizenhat órát a háztájiban, a maszek építkezésen. S mi lesz vele, ha az otthoniak összeroppannak? S mi lesz a gyerek gyerekeivel, az unokákkal? Azokért ki vállalja a hajtás kényszerét? Sz. I.