Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

Emlékeink és hazafiságunk A kisvárosi művelődési ház klubjában vegyesen jöttünk öszsze arra a beszélgetésre, amelynek témája: mit jelent az, hogy magyarok vagyunk? Itt vannak a helybeli üzem fiatal és idősebb munkásai, tsz-beli dolgozók, a gimnázium néhány tanára és felsőbb osztályos diákja, két-három orvos és mérnök, s a szomszédos nagyváros egyetemistái közül páran. Előadás nem hangzott el, bevezetőt sem mondott senki — szabadon folyt a szó a témával kapcsolatos hétköznapi dolgokról „tudományosabb és emelkedettebb" régiókban is. Beszélgetésünk kezdetén előttünk üresek voltak az asztalok, azután könyveket hoztak át a könyvtárból, hogy ne csak emlékezetből, hanem pontosan idézzünk történeti, nyelvészeti, zenei, régészeti, műemléki, irodalmi szövegrészeket. Hamarosan tetemes könyvhalmazok magasodtak annak bizonyságául: mily sok ismeretanyag létezik magyarságunkról, hányféle oldalról közeledhetünk e témához. Ki is kötöttünk annál a megállapításnál, hogy e sokféle ismeretanyag együttesen alkotja — csakis így alkothatja! — magyarságtudatunkat. Ha csak elszigetelten egyik, vagy másik részre vetjük tekintetünket, könnyen tévútra lépünk; épp úgy, mint akkor, ha ismereteink felületesek, s ráadásul téveszmékkel, valótlan adatokkal terhesek. De egy — még oly hosszúra is nyúló — beszélgetés során nem lehet mindenről méltó komolysággal szót ejteni, vitázni. Ezért közös megegyezéssel kissé jobban elmélyültünk népünk tárgyi és nyelvi emlékeinek taglalásában: ezen emlékek őrzésemiként formálja a ma élő generációk gondolatvilágát, és milyen örökséget hagyhatunk az utánunk jövőknek. A helyi múzeum vezetője azt mondta: „Ez a város és környéke gazdagon szegény műemlékekben". Azután sorolta, hogyan pusztul a múlt század közepén épült neves építész tervezte malom, egy római korból származó hídmaradvány; mily sok látogatója van az utolsó pillanatban megmentett szépen restaurált több száz éves kovács- és bognárműhelynek; a város egyik ékköve a helyreállított XIII. századi kiskápolna; hány műemlék értékű .évszázados házat tüntettek el vétkes könnyelműséggel a múlt évtizedek építkezései során. Beszélgetésünk közben Kölcseyt idéztük. Ö írta 1826-ban Mohács című esszéjében: „őseitek parányi fészkeket raktanak? Szedjétek össze a romokat, s tegyetek belőle mély alapot jövendő nagyságának". Kölcsey intelme nekünk is szól: jelen és jövendő alapja múltunk értékeinek megmentése, becsülése. Ebben a szellemben gondolkodunk és cselekszünk, amikor óvjuk, ápoljuk igazi emlékeinket; amikor társadalmi erőket, mozgalmakat szervezünk műemlékeink védelmére, történelmünk eseményeinek ismertetésére és tanulságainak ébren tartására. Valamennyien egyetértettünk e sommás fogalmazásban. A könyvhalmok tetejére kerültek hazánk szép tájait, értékes épületeit bemutató könyvek: azután Illyés Gyula nemrég újra megjelent Ki a magyar? című kis remekműve; és a Honismeret című népfront-folyóirat régebbi meg újabb számai. És ekkor parázslott föl egy újabb vita, amelyet úgy nevezhetnénk: a könyv és a valóság. Mert nézzük például Illyés könyvét. Több mint negyven éve mily szép-tartalmasan, mindenki számára érthetően fogalmazott hazafiságról, magyarságtudatról, múltunk ismeretéről; soha nem feledhető, s mindig gyarapítandó népi-nemzeti kincseinkről: értékes emberi tulajdonságainkról, amelyek együttesen mind jelenünk és jövőnk legmélyebb alapjai. Megóvnak bennünket a buta, elvakult nacionalizmustól, az üresen kongó álmagyarkodástól. a talajtalan sehovatartozás kiábrándító érzelemszegénységétól. De mennyire vertek tanyát a nemes gondolatok a mi és kortársaink fejében; mily mélységűéit a hazához, a szülőföldhöz, a lakóhelyhez kötődő érzelmek? Csak abban állapodhatunk meg, hogy a mérce nem olyan egyszerű. mint a hosszúság, vagy a súlymérték. Sokkal összetettebb és bonyolultabb. Ám cselekedeteink és magatartásunk kifejezői gondolat- és érzelemvilágunknak. Itt következett beszélgetésünknek az az órája, amikor oly sok biztató jelről, reménykeltő kezdeményezésről tudtunk szót váltani. Közülük érdemes sorolni a legsikeresebbeket. A Hazafias Népfront legutóbbi két évtizedben megrendezett valamennyi kongresszusán méltó fontossággal szerepelt a honismeret. a hazafiság gondolata. És nem csak maga a gondolat, hanem az ügy érdekében elvégzendő mindennapi feladatok meghatározása, az intézmények és az egyes emberek tennivalói is. A mozgalom állandó folyóirata a Honismeret sokezres példányban megjelenő népszerű kiadvány. A népfrontbizottságok többféle, azonos szándékú és egy célra törő akciót kezdeményeztek és tartanak ébren. Az ipartörténeti emlékek gyűjtése és megőrzése; a helytörténeti tárgyak felkutatása. rendszerezése. krónikák írása; a ..Táiak-korok-múzeumok" elnevezésű akció: a népművészet és népi iparművészet hagyománvainak, értékeinek újraélesztése: a földrajzi helynevek megörökítése: a régészeti kutatások segítésére szervezett társadalmimunka-sorozatok; a műemlékvédelmet milliárdokkal gazdagító önzetlen munkavállalások — mind-mind Közelmúltunk föltárulásának egyik kevésbé ismert pontja az lt/45 utáni parasztszervezkedés története. Számos eredményük kiteljesedve a mai MEDOSZ tevekenységében fellelhető, de az előzmények igen sokrétűek. Ezt az 1952-ig, a MEDOSZ megalakulásáig terjedő időszakot kutatja Szakács Kálmán, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára. — Jószerivel éppen csakhogy befejeződött Magyarországon a földosztás, a dolgozó parasztság máris létrehozta első szabad tömegszervezetét — mondotta. — A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége, a FÉKOSZ, 1945. május 5—6-án tartotta alakuló kongresszusát. Alig telt el egv év. s már működött az Üjgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége, az LFOSZ. Mindkettő tevékenységéi ma — történelmi távlatból egyértelműen pozitívnak ériékelhetjük. s kilételünkön bizonyosan a jövőben sem kell változtatnunk. Legnagyobb értékük, hogy a7 ellenforradalmi rendszerben felettébb megtört parasztságot — mindenekelőtt az újonnan földhözjuttatottakat — bekapcsolták a politikai közéletbe és saját ügyeik intézésébe. A FÉKOSZ széles társadalmi bázisra épült. Soraiban a legnagyobb számban a tulajdonos parasztság alsó rétege, a földmunkásból lett üjgazdák voltak, kisebb számban a régi törpebirtokosok; törzsét, a szervezet aktív kifejezői egy örvendetesen javuló és jövőbe tekintő egyéni és társadalmi gondolkodásmódnak. Az időről időre rendszeresen sorra kerülő országos honismereti konferenciák és nyári akadémiák. a tájankénti tanácskozások. a művelődési házakban és iskolákban szorgoskodó szakkörök — megannyi nélkülözhetetlen fórumai a hazafiság, a magyarságtudat fejlesztésének, a nemzeti emlékek megőrzésének örvendetes, hogy a nyaranként megrendezett honismereti tárgyú táborozások a fiatalok — a mai tizenévesek — körében mily kedveltek Játékosan nyúlnak régi korokhoz: a történelem, a régészet, a néprajz, a régi korok építészete, a környezetismeret nem tantárgy, hanem élénkséget keltő, a fiatalok fantáziáját ébresztő érdekesség. Most megint olyan témához értünk, amelynél szívesen időztünk hosszabban. A történelem, a régi korok ismerete, a múltból levonható tanulság, a természet. az emberi környezet épített tárgyainak ismerete nem komor, kötelező stúdium, Szemet-lelket gyönyörködtető egy régi épület boltíves maradványa, a padlókövezet kockáinak illesztése, a dédapáink kezében fényesre csiszolódott szerszámnyél; és élvezetes olvasmányok a múltunkat., nemzeti értékeinket feltáró könyvek. Ha mindezek iránt általános érdeklődést keltünk, ha történelmünk tanulságaiból helyes következtetésekre jutunk, akkor nagyobb emberi Vnélegséaáel rendezkedhetünk bé most. és mélyebb alapokat rákhatunk' jovőnknek. Beszélgetésünket azzal zártuk: a sokféle kezdeményezés elindított egy már társadalmi méretű folyamatot, amelynek további terebélvesedése gazdag tartalommal töltheti meg nemzeti létünket, kisebb és nagyobb emberi közösségeinket. HORVÁTH LASZLÓ vezető rétegét azonban a mezőgazdasági munkásság alkotta. Szervezeti felépítését tekintve is tükröződött benne a széles társadalmi bázis; többek között kubikos, kertész, halász, kisbérlő, kisbirtokos szakosztály működött. A FÉKOSZ kifejezője volt a Magyar Kommunista Párt által képviselt szövetségi politikának. amely az ipari, a mezőgazdasági munkásság mellett a kisbirtokos parasztság politikai megnyerésére és szervezésére is törekedett. Emellett koalíciós szervezet volt. nem egyetlen párt paraszti rétegszervezete. A vezető szerep a kommunistáké volt, s nem azért, mert ők voltak a legtöbben a szervezetben és a vezetésben, hanem, mert az ő munkájuk volt a legdinamikusabb. a legcélratörőbb. A FÉKOSZ soraiban azonban meg lehetett találni a Nemzetj Parasztpárt a Szociáldemokrata Párt tagjait, sőt, kisebb számban még a kisgazdapártiakat is. — Miben különbözött végiil is a FÉKOSZ és az utána megalakult UFOSZ tevékenysége? — A FÉKOSZ a már említett levékenységj körök mellé 1945 végén megkapta a munkaközvetítés jogát, és őrködött a mezőgazdasági munkások érdekei fölött is Jellemző adat, hogy 1947ben 56 169 esetben volt egyeztető tárgyalás a szervezet munkaközvetítő irodája és a munkáltatók között, e7 utóbbiakon értve például a gazdagabb parasztokat, az állami gazdaságot, az erdőgazdaságot. Kezébe vette a mezőgazdasági alkalmazottak társadalombiztosításának az ügyét; igaz, érdemleges eredmények e vonatkozásban csak 1948 után születtek, de hogy a munkaadó köteles volt biztosítani munkását rokkantság, baleset esetére — az kétségtelen — a FÉKOSZ érdeme. Teljesen a FÉKOSZ látta el az> újgazdá-k, az újonnan földhözjuttatottak érdekvédelmét, ami egyebek között kiterjedt az állam által adott hitelek, kölcsönök, vetőmagok és egyéb támogatások figyelemmel kísérésére. A/. UFOSZ megalakulásáig a FÉKOSZ törődött azzal, hogy ezek az állami szerveken keresztül eljussanak az érintettekhez. A FÉKOSZ hívta össze 1945 őszén az ú.igazdák első kongresszusát ... Az UFOSZ kifejezetten azzal a céllal alakult, hogy segítse az újgazdákat termelési céljaik és feladataik minél jobb megvalósításában, ellátásában, gazdasági gondjaik csökkentésében. Emellett szorgalmazta a . földek mielőbbi telekkönyvezését a7 uj gazdák nevére. — AZ UFOSZ ezek szerint némiképp szűkebb hatáskörrel működött? — Igen. csak az üjgazdák és íóidhözjuttatottak érdekeit tartotta szem előtt. Ez is tömegszervezet volt, de rétegszervezet, létszámban is kisebb valamivel, mint a FÉKOSZ. — Működött egy harmadik szervezet is. a DÉFOSZ. Hogyan kapcsolódott az előbbiekhez? — A fordulat évében napirendre került egy, az új helyzetnek megfelelő egységes dolgozó paraszti tömegszervezet létrehozásának igénye. A FÉKOSZ és az UFOSZ egyesüléséről 1948. szeptember 17-én jött létre a Dolgozó Parasztok és Földmunkasok Országos Szövetsége, amely formálisan 1951 végéig működött. Azért mondom, hogy formálisan, mert rövid idő után jobbára csak a szövetség munkastagozata fejtett ki tevékenységet, amely szakszervezeti jellegű volt. A DÉFOSZ 1952-ben szűnt meg. és január 19—20-án összeült a mezőgazdasági és erdőgazdasági munkások kongresszusa, megalakult a MEDOSZ. Gyakorlatilag szakszervezeti jellegű munkás-érdekvédelmi szervezet jött létre olyan paraszti tömegszervezetből. amely magában foglalta a dolgozó paraszti érdekvédelmet, a mezőgazdasági munkás-érdekképviseletet, s amely társadalmi-politikai összefogásukat is céljának tekintette. — A történelem helyére tette, teszi — visszatérve kiinduló pontunkhoz és a tömörség kedvééit így nevezve — a negyvenöt ulani parasztszervezeteket is ... — Ügy vélem, igen — mondta végül Szakács Kálmán profeszszor. — Nagyon sok azonban még a tennivalónk annak érdekében, hogy helyükön legyenek a köztudatban is. Ezek a szervezetek megadták a keretet ahhoz, hogy a parasztok tízezrei bekajtcsolódianak a közéletbe, tevékeny részesei legyenek a társadalmi progressziónak, maguk alakítsak sorsukat, formálják körülményeiket. intézzek saját ügyeiket. A szélesebb közvéleményben nem tudatosult eléggé, hogy ezek a szervezetek felbecsülhetetlen munkát végeztek a földhözjutattottak szakmai és kulturális nevelésében. a j>araszti tudat formálásában. a demokratikus szellemű közgondolkodás kialakításában, fejlesztésében is. DEREGAN GABOR P a rasztszer vezet ei nk a felszabadulás után Bertók László A jóslat kampóján Illyés Gyulának A jóslat kampóján szavak és lélek, akár egv darab combhús. amelv addig marad, míg el nem hordiák mind dagadt szatyrokban, könyv meg sör alatt, apránként, mint a T?tadarak a harctéri halottakat, egy vagy kétszáz év elszalad, s nem jut belőle jó falat annak, ki a szelíd vadat kedveli otthon, abból ad gyerekének, hcgv izmosabb legyen még magabiztosabb, aki úgv vesz el, mintha kap. és nem sír. és nem válogat, mert tudia. hogv itt ő a pap és ő a hívek, holmi vad népekhez nem épít hidat, rabolni jöttek, halni csak. A jóslat kampóián igén és lélek, egy maroknyi nép hordia az óceán vizét tenyérben haza. ezer év hosszú pallóján, hol kötéltáncosokat •nyelt el a mély. fizetett mindig, mindenért, es ráadásul annyi szép színt, friss vért. hitet ló erénvt adott a méltó életért, hogy lett. akár a többi nép. feketék közt nem feketébb, jóslat kampóián is fehér, s az egy vagy két évszázadért vacoghat vele mind. ki él. ha fölfogia. hogv szakadék szélén ki áll. miféle vég szédít és kit. mekkora rész akar azért is élni még.