Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

4 Szombat, 1982, augusztus 7. szegedi ünnepi hetek Strauss: A cigánybáró. Előadás a Dóm téren, ma este fél 9 órakor. XXIII. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában szeptember 20tg. Fotóklubok 18. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 29-ig, naponta délelőtt 10 és délután 6 óra között. Bódy Irén textlitervező és Kumpost Éva keramikus, Munkácsy-díjas iparművészek kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben, augusztus 19-ig, vasárnap kivételével naponta. Takács Győző keramikusművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, szeptember 6-ig. Török László fotóművész Stáció című kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában, augusztus 29-ig. Józsa Bálint szobrászművész kiállítása a November 7. Művelődési Házban, augusztus 14-ig, naponta délelőtt 10 és este 7, vasárnap délelőtt 10 és délután 4 óra között. Fritz Mihály és Szabó Tamás szobrászművészek kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájában. Gerle Margit keramikus kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. A könyvkötészet múltja és jelene. Kiállítás a Somogyi-könyvtár olvasótermében, augusztus 20-ig. Váci György kétszeres aranydíjas könyvkötőmester munkáit bemutató tárlat a Somogyi-könyvtár előterében, augusztus 20ig. Szeged múltja és jelene, jövője. Kiállítás a szegedi Várban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek: Szegedi Galéria; Lucs-gyűjtemény; Hunok, avarok, magyarok; Buday György-kiállítás. Naponta délelőtt 10-tőI este 6-ig. Paprikamúzeum. A mihályteleki művelődési otthonban (Vörös Hadsereg útja 50.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye. Tápé, Vártó utca 4. Nyitva kedd és péntek kivételével délután 3tól 6 óráig. Barinkay és az önkontroll Gyorsfénykép a fotográfiáról Ügy érzem, napjainkban a fotóművészet stagnáló pontjára került. Túl az új műfaj rácsodálkozásj eufóriáján, túl mesterségbeli kísérletein és stiláris próbálkozásain, túl tematikai expedícióin, mintha megtorpant volna. Mintha ezen a fennsíkon, amikor még az amatőr fotósok többsége is biztosan kezeli a blendét, érzékenyen választja ki világunk dzsungelébői a megörökítésre érdemes pillanatokat, amikor fölkészülten válogat a technikai megvalósítás arzenáljából, nehezebb lenne a továbblépés, hosszabb volna a felkészülés az újabb csúcsok megmászására. legalábbis a Fotóklubok 18. Szegedi Szalonjának anyaga számomra ezt sugallja. Az ország amatőr fotósainak 25 klubba, körbe, stúdióba tömörült alkotói a Bartók Béla Művelődési Központban mutatkoznak be. Summás jellemzésként azt is mondhatnánk: közhelyek tömegét látjuk kommersz megvalósításban! Mert miről beszél, tájékoztat ez a seregszemle?! A legfontosabb témái évek óta ugyanázok; az élet perifériájának — öregek, cigányok, betegek — szociografikus megjelenítései, a lakótelepek életformájának pillatnafelvételei, a legegyszerűbb képzettársításokra építő sorozatok gyakran didaktikus ábrázolatai, valamint a nőd test oly sokszor — de soha nem elégszer — fölfedezett szépségei. S ezzel szinte be is fejeződik a témaválasztás sora. A kifejezésmódok sem sokkal gazdagabbak. A szociografikus megközelítésheT: a fekete-fehérek drámaisága illik, az aktokhoz a tónusos líraiság, a szürrealitáshoz a torzított expreszivitás, a múltidéző nosztalgiához a p>árás hangulatok és a régi fotográfiák világa, a konstruktív elképzelésekhez a montázsszerkesztés. Huszonöt csoport reprezentálja az amatőr fotósok legfrissebb termését — kétség nem férhet hozzá, hogy a vezető szerep a pécsieké és a váciaké. Évek óta bebizonyosodik, hogy e két város fotósélete a legszervezettebb, legkövetkezetesebb, ami ebből egyértelműen következik a legszínvonalasabb (csak zárójelben jegyzem meg, hogy feltűnő a debreceniek visszavonulása és a szegediek önismétlése). A díjazottak névsora szinte azonos a7 utóbbi években. A váci Török László, a pécsl Cseri László és Kürti Mihály viszik a pálmát, de mellettük mindig színvonalasan szerepel régóta a bajai Kovács László, a kecskeméti Koczka István. a nagykanizsai Kotnyik István, a pécsi Csonka Károly ég Hajnóczy Örs. Mellettük aligalig fedezhető fel űj név, egyéni hang, kísérleti jellegű produktum. Pedig az élet nem lett egyszerűbb, a fotóapparátok viszont mind tökéletessebbé válnak. Az újpesti Oláh Antal Mozdulatok című sorozatának záróképe alá ezt a Susan Sontag-mottót írta»» A fotó: a tér és idő néhány szelete." Ebből az következne, hogy sok-sok fényképből összeáll ennek a magyarországnyi térnek és az 1980-as évekkel jegyzett történelmi időnek a kép>e. Sikeres hagyomány, hogy a Szalon idején a B galériában önálló bemutatkozási lehetőséget kínálnak az elmúlt évi nagydíjasnak. Most a váci fotós. Török László Stáció című fotókiállítását láhatják az érdeklődők. Egy hét után érdemes belelapozni a vendégkönyvbe , az ellentétek párbajának lehetünk tanúi. „Nem valami szép" — bejegyzésre ott a válasz „Nagy élvezettel néztük". Az „Undorító!"-ra a „Csodálatosan finom képek" válaszol. A „Hülyeség" ellentétpárja „Szenzációs kidolgozás, remek téma". Vajon hol az igazság? Ügy gondolom a köztes mezőkön. Mert mire vállalkozik Török László? Nem a felfedező, inkább a mesterséget ismerő, kiváló ízlésseí rendelkező és gondolatok sorát újrafogalmazó fényképész attitűdjéből készíti színes sorozatait. A Stáció az élet mozzanatainak sorozatát és a kálvária jeleneteit idézi föl a szemlélőben. Valóban folyamatok állomásait ragadja ki. a cselekvő, vagy pontosabban történés pillanatait merevítj ki, ugyanakkor távoli utalásai a szenvedés-megtisztulás biblikus eseményeit is idézik. A Tanulmány I—IV. egy tájfotó metamorfózisán vezet bennünket; a Módosulás I—IHelső kép>e egy hófehérbe csomagolt autót ábrázol, mellette egy meztelen női testet kék vértócsába fagyva; majd összekopírozza a piros-fehérzöld karszalagos katonazubbonyt, az otthon maradt hitves sóvárgó aktjával. Tandi Lajos Az új címszereplő: Berkes János A címszereplő éppen parókát próbái az öltözőben. Nem látszik fáradtnak, gondterheltnek annál inkább. Néha félhangosan szólamának egy-egy motívumát dúdolja. máskor szó nélkül néz el valahová messzire. Berkes János, a Magyar Állami Operaház magánénekese az idén a felújított Cigánybáróprémiéren, az egyik legnagyobb újdonság: a tavalyi főszereplő Ilosfalvy Róbert helyett alakítja Barinkayt. Két éve a Falstaffban lépett először a Dóm téri színpadra Ezúttal pedig Strauss cim^epl&éta&t. tért Ytefiza.. — A figura most,;válik' el,ér,hetöyé pékem. Nagyon nehéz szerep.'Sokan azt ttisák;1 könnyű műfaj, baj nem történhet. Erről szó sincs: Barinkay alakja rendkívül hangigényes, a prózai rész is tekintélyes mértékű. A feladat fölér egy operai munkával, ha nem nehezebb. Ráadásnak Itt ez a tér, ami oly csalóka. A szabad levegőn kicsit megvastagszik a hang, arról nem is beszélve, hogy olykor még szúnyogok is repülhetnek az ember szájába. Ellenpontnak viszont adott Strauss. a bécsi operett utolérhetetlen édessége, és a lehetőség, amit a kiváló akusztika jelent. — Milyen elképzelésekkel énekli Barinkayt? — Jól kell „cizellálni". A dinamikát fokozottan érvényesíteni, amennyire csak lehet, árnyalni, és ily módon teremteni kontaktust a közönséggel. Az a legfontosabb, hogy ne törődjünk a nehézségekkel. Egyszerűen megpróbálok nem venni tudomást róluk. Az ember úgyis mindig önmaga kontrollja alatt áll. A művész Pláne. A prózai részeknél be kell játszani ezt a nagy színpadot, egy gesztus helyett több lépést tenni, egyáltalán. .. ellenőrizni a környezetet. És önmagunkat... — Budapest mellett Bécsben is énekelt. Milyen tapasztalatokkal? —Csak egyetlen eggyel: a dallamokat imádom. Igaz, a bécsi miliő különösen közel áll hozzám, de nem akarom elkötelezni magam, még mellette sem. Mindenfajta zenét szeretek, de tudom, távol vagyok még attól, hogy sorozatban legalábbis Barinkay-méretű feladatokat kaphassak. Az az igazság, hogy lassan érő típus vagyok. A mi szakmánkban ehhez „keresni" kell: kipróbálni eztazt, vállalni a gondok sűrűjét 4 — Szegeddel a kapcsolata? — Nem' itt születtem, <vi-J szont a szomszédban: Szentesen. Rengeteg rokon, ismerős, barát, emlékek, vágyak, nosztalgia — ilyesmit jelent a város. És most, persze, természetesen óriási bizonyítási lehetőséget is... A hangszóró már jelezte a szünet végét s Berkes János, immáron a megfelelő parókával, indul fölfelé a színpadra. A próba folytatódik. Barinkayt további feladatok várják. Elmenőben, a lépcsőfeljáróról még viszszaszól: — Igen ez a szerep egyike a legnehezebbeknek. Viszont aki „kereső" alkot, az mindenekfölött és elsősorban vállal is. Mindent, ami nehéz. Hát ehhez szükséges az önkontroll... D. U Orgona és Korál Kovács Endre orgonaestjét rendezi meg az Országos Filharmónia augusztus 9-én. •hétfő este 8 órai kezdettel a dómban. Közreműködik Gallai Judit (ének), valamint a Hollandiából érkezett Szabó F. Attila (basszetkürt). A műsorban Bach. Bizet. Bruch. Donizetti. Duboi?. Franck. Hándel, Guilmant és Vierne művei szerepelnek. Ha a múltkoriban el Is maradt Soltész Rezső műsora. a Szóljon hangosan az ének. azért feltehetően augusztus 10-én, kedden mégiscsak hangosan fog szólni az ének az úiszegedi szabadtéri színpadon. Ekkor rendezik meg — este fél 9 órai kezdettel (eső esetén augusztus 11-én) — a népszerű Korál egvüttes koncertjét. Közreműködik a Szegedről startolt, s immáron szintén országos hírűvé , lett,,». dzsesszrocfcegyüttes. A Karátosok délután 4' órfittM 'azDi Tömörkény könyvesboltban dedikálják legfrissebb nagylemezüket. Nyaranta bizonyítani Emléktábla a színpad alatt • ^ - KEZDffilNYESQJE ! •flfS ELSŐ«"flÜ Hont Ferenc, a színház- és filmművészet nemzetközi hírű harcosa, szervezője es teoretikusa 75 évvel ezelőtt 1907-ben született. Pályaindulása Szegedhez kötődik. Aktív résztvevője a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, tevékenv részese a munkásmozgalomnak és 1933-ban az ő kezdeményezésére tartanak szabadtéri játékokat Szegeden maga rendezi Az ember tragédiáját. Gazdag és színes életoálváia mindig sok szállal fűződött kirönnentő városához. Születésének 75. évfordulója tiszteletére örökösei, a mostani ünnepi hetek rendezői és szervezői emléktáblát avattak a Dóm téri színnad alatt levő folvosón. Hont Ferenc bronz portréját szegedi szobrászművész. Kalmár Márton készítette. (Az ő elképzelései szerint nyert úi formát az Anna-kút és környéke is.) A színház csapatmunka. Az elsó számú dirigens a rendező. de elképzelések melyeket egv-egv író vagv muzsikus alkotásai szítottak föl, nem teljesedhetne ki a művésztársak nélkül. De egv igazi színházi este élménve kapcsán ki gondol külön-külön a díszletek megálmodójára, a jelmezek tervezőiére, a kórust betanító karigazgatóra. vagy a táncbetétek koreográfusára? Pedig a komplex élmény magába sűríti mindezek egymáshoz simuló, kart karba öltő alkotó tevékenységét. Egy, a darab szellemet kibontó rendezői koncepció meghatározza a játéktér hangulatát. a jelmezek együttesét. a táncok stílusát. Szolgálat és teremtés mozzanatai kapcsolódnak fogaskerekekként egymásba egv-egv színházi előadáson; együtt ás külön-külön, de azonos célért a színház testközeli, semmi máshoz nem hasonlítható varázsos pillanataiért. Barkóczy Sándor, az operaház koreográfusa, az Állami Balettintézet igazgatóhelyettese több mint két évtizede allandó közreműködőié a szabadtéri előadásainak. Most. amikor a nézőtér széksoraiból figyelte A cigánybáró próbáit, ki tudja. nanvadszor játszódtak le emlékezetében a 21 év sikerei, élményei, tapasztalatai, a tízes tízezer tánclépés. mozdulat végtelen variációja. Melléülök. beszélgetünk. Itthon van — mondja — hiszen 21 év egy művészpálya kitörölhetetlen része. Az első feladat 1961-ben a János vitéz és a Bánk bán táncainak tervezése volt. s azóta drámák. operák, daljátékok soksok tánckompozícióját koreografálta. Hogy mi vonzotta. s mi hívja vissza nyaranta Szegedre? Szinte Doniokba foglalva sorolja: az a nosztalgia. amely a pálva kezdetének mélyvizét, tartalmas sikereit idézi: az az óriási lehetőség, mely nyaranta várja, hogy ezen a hatalmas színpadon az elképzelt, tánckompozíciókat gyorsan, ore-, cízen és nagyvonalúan lehet és kéli megvalósítani: hogv tnelvvízbe dobhatja volt balettiskolai növendékeit. találkozhat — mint az idén is — új kollégákkal, az Operaház. az Operettszínház. a pécsi, a debreceni és a szegedi színházak táncosaival: az. hogv ez a város szeretettel fogadja, ismerősként üdvözli a teiivó oénztárosnőie. kedvenc lapjával várja az újságárus, messziről ráköszön az úszómester. Fölmerül a kérdés — mondom is Barkóczvnak —, hogyan lehet évről évre úi és új táncokat kitalálni, maidhogvnem ugyanazokhoz a darabokhoz? Megnyugtat hogy nem csak lehet, de mindig újat is kell teremteni. Nemcsak azért, mert a tegnapit a koreográfus is unia. de a közönséget sem szabad becsapni. Ugyanakkor mindig figyelemmel kell lenni a tánc sajátos szerepére, a szabadtéri hatalmas színpadára. Gazdagítani kell a nagv tér komplex látványát, az óriási tablóhatásokat olvan stílusos mozgásokkal és táncokkal kell fűszerezni. amelvck nemcsak továbblenditik a cselekményt, de újabb és más élményekkel gyarapítják a nézők élményeit. Az idei Háryban például néhánv részlet az eddigiéknél nagyobb hangsúlyt kapott, tgy lehetőség volt az órajáték Barkóczy Sándor, a koreográfus hangulatos megoldására. a mesebeli hercegekként megjelenő kérők stílusos felvonultatására. a népszerű toborzó mozgásánvagának differenciálására. A cigánybáró is tartogat megleoetéseket Az eddigiektől eltérő karaktert kap a Császár-kerinaö. melynek ellenpontja, minteev a másik világ, a bécsi nép karakterének megjelenítése, a Tere-fere polka. Amikor fölállunk. megfogja vállamat: — S tudod, a szegedi szabadtéri legnagyobb követelménye. hogy itt minden nyáron újra bizonyítani kell! X. UÍ J <