Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

Vasárnap, 1982. augusztus 1. 3 szeqedi ünnepi hetek Verdi: A trubadúr. Előadás a Dóm téren, ma este fél 9 órakor. Fotóklubok 18. Szegedi 'Szalonja. Megnyitja ma, déli 12 órakor Annus József, a Tiszatáj főszerkesztő-helyettese. A Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 29-ig, naponta délelőtt 10 és délután 6 óra között. Török László fotóművész Stáció című kiállítása, megnyitja Szervác József költő ma, déli 12 órakor. A Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában, augusztus 29-ig. Toronyzene a városi tanácsháza tetejéről, ma este 9-től fél 10-ig. A vasutasok fúvószenekarának kamaraegyüttese Marosvári Attila vezetésével Bach-, Corelli-, Farkas-, Hidas-, Offenbachés Purcell-műveket ad elő. XXIII. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában szeptember 20ig. Józsa Bálint szobrászművész kiállítása a November 7. Művelődési Házban, augusztus 14-ig, naponta délelőtt 10 és este 7, vasárnap délelőtt 10 és délután 4 óra között. Erdélyi János könyvművészeti kiállítása a Technika Házában, augusztus 5lg, naponta délelőtt 10-töl este 6-ig. Fiatal népművészek kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 3-ig. Frltz Mihály és Szabó Tamás szobrászművészek kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájában. Gerle Margit keramikus kiállítása a Bartók Bcla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. A könyvkötészet múltja és jelene. Kiállítás a Somogyi-könyvtár olvasótermében, augusztus 20-ig. Váci György kétszeres aranydíjas könyvkötőmester munkáit bemutató tárlat a Somogyi-könyvtár előterében, augusztus 20ig. Szeged múltja és jelene, jövője. Kiállítás a szegedi Várban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete: Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Szegedi Galéria: Lucs-gyűjtemény: Hunok. avarok, magyarok: Buday György-kiállítás. Naponta délelőtt 10-től este 6-ig. Paprikamúzeum. A mihályteleki művelődési otthonban (Vörös Hadsereg útja 50.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye. Tápé, Vártó • utca 4. Nyitva kedd és péntek kivételével délután 3tól 6 óráig. Megérni a szerepre 1 ír r I . r I íegyzetlapok VlZVOlaSZlO I ° ;J(m Sze9edi Nyári Tárlatról (1. Van-e életkora a kiállításoknak?) Véleményem szerint inkább sorsuk van. Sorsuk, amelyet a tudatos és tervszerű munka hosszú ideig életben tarthat, de melyet megannyi véletlen mozzanat alakithat, sőt kettétörhet. Tény, hogy a Szegedi Nyári Tárlatnál kevés hosz. szabb életű kiállítássorozat létezik, talán csak a Vásárhelyi öszi Tárlat, mely közei három évtizedes története alatt tudott sorsához alkalmazkodni, menedékhelyből fellegvár, majd végvár lett. A nyári tárlat eddigi huszonhárom esztendeje alatt sem büszkélkedhetett egyenes ívű fejlődéssel. Csak 1965-ben alakult ki mostanáig érvényes koncepciója, az ugyanis, hogy évente a Szegedi Szabadtéri Játékok népszínjiáz-ideáljához, valamint az ' ünnepi hetek sokszínű kulturális rendezvényeihez kapcsolódva olyan lehetőséget teremt a kortárs képzőművészek számára, ahol minden műfaj képviselői friss művekkei reprezentálhatják a jelen törekvéseit .szándékait, eredményeit és kísérleteit. Sorsszerűséggé lett ez esetben az ország kiállítási struktúrájának átrendezése, a változások kínálták-e a mostani lehetőséget, huszonkét esztendő —, illetve az 1965 óta díjazottak — öszszegző tárlatát. A kiállításoknak sorsuk van, kifutásuk és megtorpanásuk, önpusztitásuk és megújulásuk. E mostani összegzés azért fontos, mert számot igyekszik adni több mint máfél évtized művészi törekvéseiről, mecénási gondosságáról — de ugvanakkor esetleges is, nem hű tükör, mert ki a megmondhatója, hogy tizenhét év alatt mindig azok kapták-e a díjakat, akik megérdemelték, s egyáltalán hetvenkét alkotó reprezentálhatja-e a másfél évtizedet és a mai képzőművészetet?! (2. Veszteségeink). Száztiíjat adtak át 87 művésznek, akik közül hetvenketten küldték el munkáikat. Így 189 alkotás — 104 festmény, 31 grafikai lap. 54 szobor és érem — látható a Képtár három termében. Sajnos, öt művész neve fekete keretben. Dorogi Imre. Erdélyi Mihály. Vinkler László egy máig eléggé nem értékelf, nem elemzett szegedi nemzedék figyelmeztető üzenetét hordozzák műveikben, a nonf'gurrb'v műveket készítő Illés Árpád mindig hűséges volt a nyitott szemléletű nyári tárlatokhoz, Diskay Lenke pedig hazajött, ha munkáival szerepelt. De nemcsak ők e tárlat veszteségei, hanem azok a művészek is — énoen tizenöten — akik valamilyen okból nem küldtek alkotásokat, erre a tárlatra. Pedig gondoljuk csak el. mennyire erősítette volna a festményanyagot az első évben díjazott Kokas Ignác jelenléte, a szomszédVásárhelyen élő Fejér Csaba vagy a csongrádi művésztelephez kötődő Nagy Gábor?! Mennyire más aspektusból vizsgálhatnánk a szobrokat, ha jelen lenne a Radnóti-portréjával 1973-ban díiat nyert Melocco Miklós, Kiss Nagy András vagy Samu Géza?! S mennyivel gazdagabb volna a most meglehetősen silány grafikai készlet Würtz Adám, Tulipán László. Wachorn András, Bálványos Huba és Szemethy Imre lapjaival, menynyivel színvonalasabb az éremkollekció, ha közte vannak Ligeti Erika és Asszonyi Tamás munkái?! Ez persze már be nem pótolható hiány, elmulasztott lehetőség. (3. Pólusok). Nagyszerű ötlete volt a szervezőknek, amikor úgy képzelték el ezt az összegző tárlatot, hogy fölkutatják a művészek egykor díjazott munkáit, mellettük kiállítják legfrissebb alkotásaikat. Ez a törekvés lehetőségét teremtett volna nemcsak másfél évtized fejlődésének érzékelésére, de egy-egy pályakép gazdagodásának, változásainak regisztrálására is. Sajnos, minden erőfeszítés ellenére ez a szándék csak töredékeiben 'valósult meg. Néhány alkotó kivételével az utóbbi négyöt esztendő munkáit vonultatták föl. Pedig milyen izgalmas" lett volna összevetni Szalay Ferenc 1965-ös festményét a legfrissebbel, Somos Miklós, Zombori László korai munkáit a legújabbakkal. Erre jóformán csak Vecsési Sándor. Végh András, Papp György. Pásztor Gábor, Dér István művei előtt van lehetőségünk. Megállapíthat juk, hogy Vecsési mély embersége megmaradt, csak eszközei tisztultak, nemesedtek; hogy Végh András tíz évvel ezelőtti festménye tartalmasabbnak tűnik mostani kísérleteinél; hogy Papp György illusztratív világa mindinkább lényegre törő; hogy Dér István merevsége is oldódott, tisztult. s hogy Pásztor Gábort teljesen hatalmába kerítették a fotóeljárások. (4. Ki marad a nyeregben?) Kéri László előbbi című képe fogadja a tárlatra érkezőt mindjárt az előcsarnokban. A jórészt korrekt rendezésnek ez az egyik balfogása, Kéri festményei ugyanis nagy teret és teli fényt igényelnek. ezzel ellentétben Szathmáry Gyöngyi bronz domborművei függőleges elhelyezést és súrlófényt, Tóth Valéria szobra pedig körbenjárhatóságot. Az eredeti kérdéshez visszatérve — Ki marad a nyeregben? — szólni kell néhány szót a díjak, jutalmak odaítélésének kisebb-nagyobb manipulációiról. Ilyenkor derül ki ugyanis, hány alkotó kapott érdemen fölül, valamilyen szociális szempont, csoportérdek vagy túlfűtött egyéni ambíció folytán elismerést. És megfogalmazódnak azok a félig hiteles, félig vélt. az érték ellen dogozó érdekek, melyek befolyásolhatják a dijak adományozását: tiszteljük meg az idős mestert; mi bocsássuk szárnyra az ifjú titánt; kössük ide a művészi tekintélyt; ő a szövetségben is dolgozik, hátha támogat bennünket; adjunk a helyieknek is; no és a munkásábrázolás?! Egyszóval nem könnyű a zsűri dolga, de nem is mindig értékcentrikus. Mint az élet anynyi más területén, itt js nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a felelősség, az értékre orientáló megítélés. S a többi ^szempontokat más terepeken kell elintézni. A kiállítás összképe se nem jobb, se nem rosszabb, mint az elmúlt években. Talán csak egy kicsit fáradtabb. Bár most is nagyszerű élményt nyújt Patay László, Vecsési Sándor, Pirk János, jó újra látni Szalay Aratását, Zombori •> László -- öreg munkáSát, t'Őtíi ' "fölébE szobrait. Kárpáti Tamás rás fesfffíőny'éít. "De~"ígázáTy?! Lóránt János szűkszavú képei, Kovács Péter sorozata, Orr Lajos kisplasztikája. Mészáros Mari rogyasztott üvegplasztikája, Fábián Gyöngyvér festményei kavarják föl a látogatót drámaiságukkal. társadalmi kötődéseikkel, tartalmas mondandóikkal. Kár. hogy Galambos Tamás nem tud átlendülni az ötletszintről a művészet szférájába, hogy az úgynevezett munkásábrázolás még ma is közhelyszerű és elcsépelt attribútumokra épít. (5. A folytonosság mozgatórugói). A mostani tárlat mindenképpen vízválasztó. Huszonkét év mérlegre került, és sok vita nyomán döntés született, mostantól kétévenként rendezik meg ezt a kiállítást. Jó néhányan kardoskodtak a folytonosság mellett, s nem véletlenül. Az ünnepi hetek rang06 rendezvénye, közművelődési fő. rum, és a szegedi alkotók országos bemutatkozási lehetősébe. Ezt a tárlatot a közönség mindig is elfogadta, igényelte. A helyszín, az alkalom és a közönségvisszmeglevő erők biztosítékai lehetnek a tárlatok*' megújulásának. Hangsúlyozom, a megújulásának, amely magába foglal minden eredményt, kiszűri -> hibákat, jobban alkalmazkodik a gyorsan változó körülményekhez. és nem veszti el kontaktusát se a művészekkel, se a közönséggel. Tandi Lajos Leonóra: Tokody Ilona Az énekesnő, aki az öltözőben készül, fiatal, 1976ban végzett Mindezt azért szükséges előrebocsátani, mert szavai mintha másra engednének következtetni: Tokody Ilona szerint egy művész életében az érési folyamat a legfontosabb, s erről — a szigorú múlt időtől a jelenig — úgy beszél, mintha eddigi útja nagyon is hosszú lenne. Pedig nincs így. — Szegedi vagyok, itt végeztem a konzervatóriumot, a zenei alapokat a városban kaptam meg. Sok nagyszerű tanárom volt elsőként Berdál Valériát kell említenem. Azután elkerültem az akadémiára, de a középiskolás években, amikor a személyiség a legfogékonyabb, igazi, komoly szakmai élményekben itt volt részem. Tehát sok köszönettel tartozom Szegednek és persze a szüleimnek, akik bár nem akarták, hogy énekesnő legyek, hiszen akkor távol leszek tőlük, mégis rengeteget segítettek. Szép szegedi boszorkányok Pintér József felvétele A Szegedi Boszorkánybál szépségkirálynője (középen) és udvarhölgyei Szeged boszorkányainak késői leszármazottai találkoztak szombaton éjszaka a Tisza-szállóban. Eljöttek a feketék, és szőkék, a vékonyak és telt karcsúak, a helyesek. kisaranyosak és nagyon szépek. Nem volt hiány a kíváncsi férfiakból és a turistákból sem, az utóbbiak Angliából, Jugoszláviából, az NSZK-bói és a Szov. jetupióból érkeztek, de ott voltak a MAFILM képviselői is, valószínű, szép színésznőre vadászva. A Volán 10. sz. Vállalata, és a HungarHotels szervezte második boszorkánybálat óriási érdeklődés előzte meg. olyannyira, hogy kétszáz jegyigénylő kívül maradt a házon. Ügy látszik, a Szegedi Ünnepi Hetek egyik színes és vonzó eseményévé sikerült rövid időn belül tenni a legszebb lányok szegedi fesztiválját. Már a bejárati ajtóban kíváncsiak serege várta a csinos nőket. Mindegyik számot kapott, amelyet ha feltűzött, be is nevezett a nagy vetélkedésbe. A férfiak éjfélig járták a termeket ós kerestek álmaik hölgyét. Nem volt könnyű dolguk, erre a bálra ragyogó nők érkeztek. A nyilvános vetélkedés a Szeged Táncegyüttes bemutatkozása után kezdődött el, ekkor a hölgyek felvonultak a koncertterembe és a férfiak a vén banyáknak öltözött hostessek kosarába dobták voksaikat. Éjfélkor derült ki. milyen is az erősebb nem mai ízlése. A legszebb szegedi boszorkánynak a 27 éves Kristó Ferencnét választották, akinek érett bájaival a tinédzserek ezúttal nem vehették fel á versenyt. Százegy szavazattal nyerte ei a fődíjat, egv velencei utazást. A bál szépe élelmiszeripari üzemmérnök, négyéves gyermek édesanyja, és azt is megtudtuk. állandóan ügyei formájára. Mindennap tornázik, és javasolja többi veté'vtársának, esténként ne lakjon jól. Nála ez a recept bevált. Többek között ez a titka bájainak, amelynek méretei 92—66—92, . természetesen centiméterben. Udvarhölgye, it a tizenévesek közül választották ki, második „ 17 éves Czékus Ágnes, foglalkozása női fodrász (ő volt a tavalyi győztes), harmadik a gimnazista, 16 éves Klem Tímea. Persze a férfiak éjféltől hajnalig lankadatlanul tovább keresték a szép hölgyeket. s mindegyiket azzal próbálták vigasztalni: „Anyukám, te vagv a legjobb nő a világon!". H. M. - -- - — A végzet hatalma előadásán tért először vissza ... — Amikor felkértek, úgy éreztem, mintha külföldre, igazán világhírű, nagy színpadra hívnának. Nagyon nagy vizsga először fellépni a szülővárosban. A mostani, „második" Leonórát idén gondolkodás nélkül e'vállaltam. A két Leonórá között nem is igen tudok választani, más-más karakter mindegyik, de A végzet hatalmában nagyobbnak éreztem a feladatot. Hiszen az volt az első Verdim a szabadtérin... A trubadúr Leonóráját két évvel ezelőtt a Margitszigeten énekeltem először, ebben az évben nedig Las Palmasban. a Kanári-szigeteken. Nagyon nehéz szerep. A fejlődés szempontjából jó, hogy most kaptam meg, mert egyszerre elég magas és elég mélv ahhoz. hogy a maximális időzítés hogyanját-mikéntjét kipróbáljam magamon. Meg kell érni rá ... — Mit ért ezen? — Maga a figura Is nehezen értelmezhető. Kezdetben nem it tudott annyira a szívemhez nőni. Valahogyan nem voltam képe' megtalálni hozzá a kulcsot, azt a lélektani utat amin elérhetem. Nagvon nehéznek tűnt végigélni, eevféle fejlődési folyamatba helyezni. Hát ezért és így kellett megérnem rá ... Ez segített az értelmezésben, fgv sikerült igazán a magamévá tenni. A zenéből és az adott szövegből kiindulva igyekszem mindig közelíteni a feladatokhoz, ha nem értek valamit a munkámban. Az eredeti szöveg mindig tükrözi a valóságot, a zenei anyag pedig „rajta van". Ez az iránytű. Ehhez kell érni ... — A tévé Kodály-énekversenyének egyik győztese vóti. csak hat éve van a pályán. Két éve Liszt-dijat kapott, számos külföldi operaházban lépett föl eddig. Bécstől Moszkváig vagy éppen Las Palmasig. Ha jól tudom, a televízió portréfilmet is készített önről, s ősszel megjelenik első nagylemeze is. Igen rövid idő alatt elég sok minden,.. Tervei? — Énekelni. És érni, tovább ... D. L. Búcsúzik A trubadúr Bízvást mondhatni, Giuseppe Verdi, a szegedi szabadtéri legnépszerűbb szerzője. Csak a fölűjított Játékokon. tehát 1959 óta, többször is játszották — nem esrszer parádés szereposz, tásban, neves külföldi szólistákkal — a leginkább szabadtérre illő Aidát, de ment a Don Carlos, az Otelló. a Nabucco. A végzet hatalma, a Falstaff is. És idén másodízben mutatták be A trubadúrt, 1963 után. Ma, vasárnap este, a nyárszezon utolsó szegedi fesztiválelőadását tartják A trubadúrból, melyet Mikó András rendezésében, Forrav Gábor díszleteiben. Makai Péter jelmezeiben láthat a publikum. Pál Tamás dirigál. s a vezető szerepekben két külföldi vendégművész lép föl, Irina Arhipova, mint Azucena és Vlagyiszlav Pjavko. mint Manrico — mindketten a moszkvai Nagyszínházból. Partnereik: Tokody Ilona, Miller Lajos, az Állami Operaház művészei. valamint Gregor József, illetve Vámossu Éva, Réti Csaba, Szakály Péter, Juhász József, a szegedi színház szólistái. Az olasz nyelvű előadás kórusait Molnár László állította be. » I