Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-22 / 196. szám

4 Vasárnap, 1982, augusztus 29: 5 Konferenciák Éppen csak befejeződtek az ünnepi hetek, máris újabb rendezvényeknek ad otthont Szeged; nincs ubor-kaszezon a város kulturális életében. Ám az elkövetkezendő napokban a művészetektől a tudomány veszi át a stafétabotot — két nagyszabású konferenciával. Ma, vasárnap kezdődik a Kémiatanárok X. Országos Konferenciája a Magyar Kémikusok Egyesülete oktatási bizottsága., az Országos Pedagógiai Intézet, a József Attila Tudományegyetem és a Juhasz. Gyula Tánárképző Főiskola rendezésében. A megyei tanács székházának nagytermében a délelőtti ünnepélyes megnyitó után dr. Wolfram Ervin akadémikus, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára tart előadást A kis részecskék és a nagy molekulák tudománya; kolloidika a kémiatanítasban címmel, majd kémiatanításunk jelenéről és jövőjéről tájékoztatja a tanácskozás közel félezer résztvevőjét Z. Orbán Erzsébet, az OPI osztályvezető-helyettese. Az augusztus 24-ig tartó konferencia ma délutántól sezkcióüléseken folytatja munkáját: a megyei tanács újszegedi oktatási és továbbképzési intézetében, az MTA Biológiai Központjában és az MSZMP oktatási igazgatóságának épületében általános iskolai, gimnáziumi és szakközépiskolai szekciókban hangzanak el előadások, többek között olyan, nagy érdeklődésre számottartó témákban mint például a világnézeti nevelés a kémiatanításban, a fakultatív kémiaoktatás tapasztalatai. kémiatanítás és környezetvédelem, vegyészet és űrkutatás. A Technika Házában augusztus 24—27. között rendezik meg a Nemzetközi Lumineszcencia Konferenciát. A mintegy 80 résztvevő 60 előadást hallgathat meg a lézerek fizikájáról, biológiai, kémiai, fizikai, környezetvédelmi felhasználásáról és a lumineszcencia-jelenségek különböző megnyilvánulási formáiról a természettudományokban. A JATE Kísérleti Fizikai Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia, a Szegedi Akadémiai Bizottság és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által szervezett tanácskozás résztvevőinek több .mint fele külföldről — a Szovjetunióból. az NDK-ból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, Romániából, Bulgáriából, Jugoszláviából. az NSZK-ból, Svájcból és Indiából — érkezett az egyelem kísérleti fizikai intézete széles körű tudományos "kapcsolatainak eredménytként. Esőmosta évzaro a szabadtérin Nem kísérte szerencse a szabadtéri játékok tegnap esti" évadzáró előadását. Kora délutántól esett, később zuhogott is az eső, s nem is állt el a fél kilences kezdésig: hangos bemondón közölték a Dóm téren, egyelőre várnak. Fél tízkor jelentették be: a Magyar Állami Népi Együttes sorrendben harmadik Lakodalmas előadását nem lehet megtartani. Azonnal elkezdték a jegyek visszaváltását. .. Befejezi! a kongresszus Pénteken Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri központi épületében befejeződött a nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszus. Lázár György, a Minisztertanács elnöke péntek este a Vigadóban fogadást adott a VIII. nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszus külföldi és magyar résztvevői tiszteletére. (MTI) Tóth Dezső Az emberiségnek tett nemzeti vallomás* Tóth Dezső avatóbeszédét mondja az ünnepköszöntő domborműnél, mellette a mű alkotója. Tóth Valéria szobrászművész A szegedi üzemek külgazdasági kapcsolatairól Gazdasági gyarapodásunk attól függ a következő években, hogy .mennyire tudjuk javítani alkalmazkodó képességünket a nemzetközi követelményekhez, illetve tudjuk-e növelni exportunk gazdaságosságát. Ezért nagyon fontos a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése. Jellemző, hogy a párt Központi Bizottsága öt éven belül másodszor tűzte napirendre ezt a témát. A központi döntések helyi végrehajtása érdekében a szegedi pártbizottság is többször tárgyalta az exporttal kapcsolatos tennivalókat, és az itt hozott határozatok folyamatos végrehajtása jól segítette a kitűzött célok elérését. Szeged üzemeinek exportja az országos átlagot meghaladóan nőtt az elmúlt években. Az V. ötéves terv idején több mint kétszeresére fejlődött a kivitel, s meghaladta a hétmilliárd forintot. Kedvező az export öszszetétele is. A szegedi vállalatok 1975-ben még az öszszes mennyiség 38 százalékát értékesítették nyugaton, 1980-ban pedig már 59 százalékát. A kedvező folyamat 1981-ben tovább folytatódott. Idén a fejlődés megakadt, sőt sok helyen jelentős a visszaesés. A szocialista országokba irányuló exportot hátráltatta az államközi egyezmények megkötésének elhúzódása, az alapanyaghiány és a fuvarozási nehézségek. A nyugati piacon a mérsékelt kereslet és az ezzel együttjáró kedvezőtlen árak okoznak, nehézségeket. Az árak a könnyű- és élelmiszeriparban jelentősen csökkentek, emiatt a vállalatok korábbi piacaik egy részét is kénytelenek voltak feladni. A kedvezőtlen helyzet ellensúlyozására központi intézkedések születtek. Ezek hatására élénkülés tapasztalható. Üj jelenség, hogy a devizabevétel növeléséhez az építőipar is kapcsolódott. A DÉLÉP 1982 elejétől 35 szakmunkás részvételével az NSZK-ban és Irakban bérmunkát vállalt. A rubelelszámolású kereskedelmet államközi egyezmények szabályozzák, amelyek mérsékeltebb fejlődést tesznek lehetővé. Ezeken a piacokon is egyre szigorúbbak a minőségi követelmények. Rövidebb szállítási határidőket kérnek, ez pedig a szűkös kapacitások miatt gyakran nehézségekbe ütközik. A ruhagyárban, a kábelgyárban, a KSZV-ben stb. növelte a gondot néhány alapanyag tartós hiánya is. A tőkés országokba irányuló kivitel fokozásának lehetőségei igen összetettek. Tavaly a vállalatok többsége még jó évet zárt, de idén, különböző okok miatt, több helyen jelentős visszaesés mutatkozik. Néhány az okok közül: a fejlett tőkés országokban elmaradt a várt föllendülés, aminek következménye az üzleti pangás; nyugat-európai piacokon a jelenlegi helyzet miatt csak szűk területen érhető el növekedés; több szerződés meghiúsult a nyugati országok nemzeti valutáinak árfolyamcsökkenése miatt; exportunk egy része a magas belföldi alapanyagárak miatt nem gazdaságos; egyes külföldi vásárlók fizetésképtelenek, s mint ilyenkor szokásos, reklamációs jogaikkal is gyakrabban élnek; egyik-másik vállalat exportjának fokozását a belföldi piac. ellátásának követelménye is mérsékli; a kivitel növelését csak arányosan növekvő behozatallal lehet elérni, erre pedig egyre korlátozottabbak a lehetőségek. Termékeink korszerűsítése a piaconmaradásnak, a gazdaságos export növelésének fontos feltétele. Szegeden az elmúlt évek rekonstrukciós beruházásai a jól eladható áruk mennyiségét is gyarapították. A műszaki fejlesztések, ha kisebb mértékben is, de idén tovább folytatódnak. A kábelgyárban befejezik a több éve folyó rekonstrukciót. Folytatódik a szalámigyár Maros utcai üzemének felújítása és a Taurus Gumigyár fejlesztő beruházása. A Zöldért hagymaszárító üzeme a második félévtől üzemel. A pincegazdaságban a hordós bor exportját lehetővé tevő beruházás 1983-ban fejeződik be. Az importmegtakarítás is fontos eszköze a devizabevétel fokozásának. Szegeden a textilipar, a gép- és vegyipar nagy mennyiségű alapanyagot, az élelmiszeripar csomagoló- és segédeszközt importál nyugatról. A takarékosság ezen a téren kétirányú: egyrészt a behozott anyagok és alkatrészek helyettesítése hazaival, másrészt olyan új termékek gyártása, amelyeket eddig külföldön vásároltunk. Ennek megfelelően a kábelgyár új termékeivel felére csökkentette az importált postakábelek arányát. Ellenkező tendencia is érvényesült azáltal, hogy egyes termékek fokozottabb kivitele csak a behozatal fokozásával lehetséges. A cipőgyár exportja az Egyesült Államokba például csak az úgynevezett kecskesevró importnövelésével oldható meg. Egyébként az importtakarékosságról szólva megjegyzendő, hogy a gazdasági szabályozók nem ösztönöznek erre eléggé. Külgazdasági kapcsolataink lebonyolításában fontos szerepet töltenek be a külkereskedelmi és a fuvarozó vállalatok. Az azonos érdekeltség ellenére még mindig sokkal nagyobb a termelő egységek kockázata, mint a külkereskedelmi cégeké. Az üzemek szakembereit ma már mind szélesebb körben vonják be a külpiaci tevékenységbe, de az ipari szövetkezetekben, tanácsi vállalatoknál, az élelmiszergyárak egy részénél ez még nem mondható el. A rendszeres és gyors piaci információra igen nagy az igény, de ezt a külkereskedelmi vállalatok még csak részben elégítik ki. Általános jelenség, hogy a vállalatok — elsősorban hiányos fölkészültségük miatt — nem nagyon törekszenek az önálló külkereskedelmi jog megszerzésére. Pedig érdemes lenne. A Taurus Gumiipari Vállalat. 1981-ben kapott erre lehetőséget, *s a szakemberek véleménye szerint az előnyök máris mutatkoznak mind a szerződéskötésekben, mind a pontosabb és gyorsabb információkban. A Magyar Kábelművek idén július 1-től gyakorolja az önálló kivitelibehozatali jogot. A szegedi vállalatok és üzemek külgazdasági kapcsolatai tehát az egyre nehezebbé váló föltételek ellenére is fejlődtek az utóbbi években. A további előrelépésekhez azonban nagy erőfeszítések szükségesek. AZ IDŐBEN folytonos közösségeknek — népeknek, nemzeteknek, s magának az emberiségnek is — csak rendkívül kis hányada az, amelyik éppen él és munkálkodik. Hogy milyen feltételek közt, milyen közösségként, azt az élő generációk számára nagyrészt, egyes vonatkozásokban döntően, elődeik társadalmi — tárgyi és szellemi — hagyatéka szabja meg. S mert az élet törvénye szerint minden közösség, minden nép és nemzet meg akar maradni annak, ami — az élő nemzedékek munkálkodásának egyik legfontosabb oldala, hogy átvesznek és továbbadnak; emlékeznek és emlékeztetnek; megtartják a régit és teremtik az új hagyományt. A sorsfordulók, a gyökeres történelmi és társadalmi változások tartalmai szerint ugyan, mégis így marad fenn és gyarapszik a közősség, a nemzet én-tudatának állandója. Ez a törvény — népünk életképességét, nemzeti-közösségi tudatát bizonyítva — napjainkban hozta létre és építi ki itt, ÓpuszI taszer határában a Nemzeti Történeti Emlékparkot, a nemzeti emlékezésnek ezt az intézményét, amely különleges adottságai révén szinte egyedülállóan fejezi ki a nemzeti folytonosságot és annak változó társadalmitörténelmi tartalmait. A honfoglalás, a néppé szerveződés, annak hagyományjelölte színhelye; a millenniumi megemlékezés Árpád-szobra, a felállítandó Feszty-körkép, s a földosztás — a második honfoglalás — készülő emlékműve a maguk egymáshoz való viszonyában válnak itt a magyarság történelmi állandóságának és változásának, folytonosságának és megújulásának tanulsághordozó jelképeivé. Ez a tanulság alighanem összefoglalható abban, hogy a történelem nemcsak változás, hanem fejlődés; abban, hogy a történelem formáló ereje a nép, aki elfoglalta, munkájával és vérével megtartotta ezt a hazát; a nép, aki mindig is a nemzeti lét letéteményese volt — az volt akkor is, amikor az úri Magyarország Pusztaszer nevében átkozta az újat és a magyart —; a dolgozó magyar nép, aki hatalma szerint is nemzetté válva, néhány évtizede egy új, szocialista haza megteremtésén fáradozik. EZ AZ EMLÉKPARK érkezett ma kiépítésének je* Elhangzott 1982. augusztus 20án az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark díszkapujának avatásán. lentős ' állomásához. Az új létesítmények között elsőként, egyszersmind a látogató számára is elsőül, elkészült a bejárati pavilon, a Szegedi kapu, hogy helyet adjon Tóth Valéria szobrászművész alkotásának. Nemigen hiszem, hogy aki most ebben a csarnokban áll, tartósan le tudja venni a szemét erről a négyrészes, bronzba öntött domborműről, amelynek felavatására összegyűltünk. Alighanem legelőbb a frissen szántott föld felénk nyíló barázdái, s a kenyérvivők csoportja, középpontba állított jelképe ragadja meg figyelmünket. S aztán, az ettől balra siklatott szem aratók ünnepét, táncoló lányok, ifjak seregét pillantja meg; majd még tovább Tisza táji, alföldi környezetbe ágyazva tűnődő lányalakot, kedvesen összebújó szerelmespárt, gyermekét vigyázó anyát, hátterükben madaraktól benépesített árteret, hálót vető halászlegényt vesz észre; míg a másik oldalon a vadászni induló lovgs ifjak feszes ritmusú csoportjára, az erdő árnyasába húzódó, rezzenten figyelő vadak seregére vetődik a tekintet; a tájra, amelynek előterét állatok népesítik be. s amelyben a szelek szilajságát a sárkányeregető gyermekek zabolázzák, a vizek mélyét horgászó ifjak fürkészik. Az önkéntelenül tagoló tekintet azonban az elkülönülő egységeket egyetlen panorámává is összegzi — mert hiszen a részletek is egymásra utalnak —, s ennek a spontán összegzésnek a során lehetetlen nem érzékelnünk, hogy itt az ember, a munka, a szűkebb és tágabb értelemben vett „élet" derűs békéje és szelid igenlése kapott ércbeöntve is mozgalmas maradandóságot Persze ezt a látványt nemcsak önmagában kell érzékelnünk; sőt teljes átélése és átértése nem is lehetséges anélkül, hogy ne vennénk számba: a Nemzeti Töréneti Emlékpark.még korántsem kialakult egészének összefüggésében bontja majd ki teljes szépségét, csak a rövidesen idekerülő emlékművekkel együtt bír maradéktalan művészi élménnyel. Amazokkal együtt azokhoz szól, akik az államalapító István király, egyszersmind az űj kenyér, a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepén azért járulnak tömegesen a honfoglalás e szimbolikus színhelyéhez, hogy régi és újabb hagyomány szerint, nemzetünk régi és újabb századainak, s a mának összefüggését tudatosítsák és egységét éljék át. IGY TŰNIK KI, hogy végül is ez a terem és benne ez az önmagában is gazdag jelentésű mű a hétköznapok világából a megemlékezés parkjába vezet át, amelyben mindennapi énünk egy hányadát azért vetjük le, hogy a pillanaton túlmutató emelkedetteb emberi magatartás koturnusát (ünnepélyességét) ölthessük fel. Amolyan ünnepi kapu ez, amelynek domborműve a hétköznapok országút járói a történelmi emlékezés színhelyéhez nyit nemcsak formálisan, de tár leikeinkben is tényleges utat. S úgy hiszem, éppen ennek a történelmet idéző térés időbeli összefüggésnek az okán kifejező, ennek a dofnborműnek az első pillantásra is szembeötlő harmonikus kettőssége: reneszánsz ihletésű klasszicizálása, másfelől az Alföld képeinek félreérthetetlen konkrétsága. Az egyik, viszonylagos elvontságával a történelmet alakító legnagyobb állandónak, a népnek az erejét, a mindenkorj nép mindenkori életvágyának időtlenségét sugallja. A szűkebb régiók lokális színei pedig arra az Alföldre vallanak, amelyet nemzetté válásunk idején az irodalom avatott nemzeti tájjá. Békében, dolgosán, s a munka révén egymással és a természettel harmóniában, egészséges cselekvő örömben élni minden emberi közösség vágya, s hogy ebben az állandó emberi, törekvésben mi, az őseink foglalta hazában élő magyarok mindig osztoztunk és máig osztozunk: alighanem ezt az emberiségnek tett nemzeti vallomást, alighanem magyaremberségünket, nemzeti érzületünk humanizmusát fejezi ki ez a dombormű. És nem furcsáljuk egy pillanatra sem, hogy ezt az ősi foglalatosságok — a halászat, vadászat, a földművelés — életképeiben fogalmazza meg. A gépek, az ipar világa elenyészően fiatal a természettel való ahyagcserevégzés, az emberi munka alapformáihoz viszonyítva, így ezek motívumai inspirálóan díszíthetik az emlékezés és emlékeztetés parkjának előcsarnokát. EGYIDEJŰLEG legyünk tudatában annak is, hogy ezt a művet a világ tudományos technikai fejlődésével lépést tartani akaró és tudó mai Magyarország teremtette és avatja; az új, szocialista parasztosztály és a magyar munkásosztály emlékező Magyarországa, amely nemzeti múltjával folytonosságot teremtve, abból erőt merítve, minden eddiginél nagyobb eredménnyel és több eséllyel küzd a kiegyensúlyozott, harmonikus emberi és nemzeti lét valóraváltásáért. c