Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

AZ M S Z MP SZEGED V ÁR O SI BIZ OT TSÁG Á N A K LA P J A 72. évfolyam 195. szám 1982; augusztus 20^ péntek Ára: 1,80 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A ki nem ismer bennünket, nehezen értené mea. hoavan lehet egy nanon hármat ünnepelni. Hogyan tartoz­hat össze első királyunk napia. az úikenvér és az alkotmány? Ha mind a három fontos, miért nem ünneoel­iük mea mindegyiket külön? Ha összezsúfoliuk. melyik csorbul közben? A csorbulás gondolati fogyatkozásokban vagv érzelmi kihagyásokban jelentkezik? Aki ismeri nemzetünket, aki iáratos történelmünkben, augusztus 20-án úgy állítja egymás mellé a három szimbó­lumot, hogy közben egyik se kisebbedjék. N em volt szava a magvarnak, hogv a fölkent koronás uralkodót megnevezze. Kölcsönvette a szlávoktól a király szót. Nem volt szava a koronára se. A görög­ből átvette a latin, onnan pótoltuk ml. Szent szavunk sem volt. illetve másképpen hangzott, és mást is jelentett. Mi­től volt akkor magvar az első királv. akit Szent Istvánként tart számon egv nemzet történelmi emlékezete? Még a ke­resztneve is idegenül hangzott akkor. Térdre ereszkedő ki­rály a pajzsra emelt vezér helyett? A fej volt magyar, amelyikre a koronát föltették. Világvége hangulat volt akkor az ezredfordulóval az antikrisztus eljövetelét várta a világ keresztény része. Aki abból a zsongásból ki tudta érezni, merre kell fordulnia az értette az idő parancsoló szavát. Annak füle volt a hal­lásra. Augusztus 20-án — Im­már hagyományosan — a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyesen felavatják néphadseregünk új tisztjeit. A fővárosban ismét megrendezik a vízi és légi parádét, este pedig szín­pompás tűzijáték nyújt lát­ványosságot. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és megyei bizqttsága, a megyei tanács és a Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsa alkot­mápyunk ünnepén ismét megrendezi Úpusztaszeren az Árpád emlékünnepséget és munkás-paraszt találkozót Fél 10 órakor kerül sor Tóth Valéria szobrászművész domborművének leleplezésé­re. Avatóbeszédet Tóth De­zső művelődési miniszterhe­lyettes mond. Az ünnepi nagygyűlés 10 órakor kezdődik. A szónok Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára lesz. A nagygyűlés után kulturális programok kezdődnek. Lesz néptáncbemutató, színpadra lépnek a bábosok. A prog­ramban szerepel még divat­bemutató, délelőtt 11-től es­te 6-ig lovasversenyek lesz­nek. Az ünnepségekre utazók érdekében kisegítő járatokat indít Sándorfalváról. Sze­gedről, Dócról, Csengeléről, Kistelekről és Baksról a Vo­lán. A buszok a kora esti órákban indulnak vissza. Megint ellenkezhetnénk, mert leghíresebb köoönvegfor­gatóink éppen erről a finom hallásról nevezetesek. Az első hang leütésére tudják mindjárt, merre kell fordulniuk. A széi első lebbenésére kénesek hátat fordítani akár saját maguknak is. Csakhogy a köpönyegforgatók hitvány em­berek. maguk akarnak túlélni minden veszedelmet a legki­sebb karcolás nélkül. Első királyunk egy nemzet sorsát fordította meg. Az országot terelte arra az útra. amelyiken iárni lehetett. Bölcsesség és erő kellett hozzá. Nagy mun­ka volt. Véres is. Keressük az arcát, de nem találjuk. Alig maradt ránk valami, aminek a segítségével magunk elé idézhetnénk. Törvényei kemények, intelmei böicsek. Az iszonyatos ke­ménységet és a szent alázatot nehéz egvmás mellé állíta­nunk. Szigorúságából diktátor hajlamú silány uralkodók is igyekeztek példát meríteni, arcát ezért mindig olyanra ra1­zolták. amilyenre érmen szükségük volt. Csakhogy a dik­tátorok — az aprók és a nagy hírűek is. — mindig gyávák, és mindig gyöngék az előrelátásra. A mi Istvánunk nem le­hetett ilyen. Azért fordult a Danához koronáért, hogv ne legven hűbérese Európa hatalmainak. Hogv magvar ma­radhasson a magyar. Ezt az embert nem szabad elfelejte­nünk. M egcsókolni való szent dolog volt nálunk még a le­esett kenvér is. A kenvérmosdató víznek is gvógvító erőt tulajdonítottak. Kenyeret eldobni? Még a mor­zsát se volt szabad. A családi áhítatos kenyérvárástól messzire jutottunk. Orvosi tanácsok is mondják sokszor, ne együnk annvit be­lőle. Lehet, hogy az orvosok azelőtt is tudták, de aki ke­nyérrel és szalonnával ment el aratni hétszámra, utána csépelni, az másféle hangokra hallgatott. Telies esztendei biztonság tudatával térhetett haza. ha megkereste a csa­lád kenyerét. Sanyarú idők fölséges boldogsága. Részlet Tóth Valéria ópusztaszeri domborművéről A DELEP munkájáról Aki dolgozki. ma is kenyeret keres. Munka és kenvér ma is egybe tartozik. Biztos munka, biztos kenvér. Megszoktuk már. minden évben ünnepi nyilatkozatban hangzik el. hogv megtermett az ország kenyere. Figyelünk még rá egyáltalán? Mert a megszokás elhomályosít. Gon­doljunk csak bele. mi lenne Itt. ha egyszer úgy kellene for­dítanunk a szót. hogy most. sajnos, nem termett meg az ország kenvere. Nálunk ez nemzeti katasztrófát jelentene. Adózunk tehát minden évben elismeréssel, megbecsüléssel a szántó-vető embernek. És mindenkinek, aki tisztességes munkával keresi a kenyerét. Küldünk mi külföldre nemzeti szalagos paprikát is. sőt idén dinnyét is láttam odakint. Itthon azonban csak a mai ünnepen kötik át a föld termését, de abból is csak a ke­nyeret. Nemzeti kenyerünk? Az ország kenyere. Nehéz években egy ország anyagi biztonsága. Emelkednek az árak. Olyan áramlat ez. nem tudunk ki­térni előle. Azt hiszem, hazai vonás, hoav a kenvérhez nyúlnak legkésőbb az árvetők. és erre szisszenünk fel leg­ióbban. Nem szeretjük, hogy drága kenyerünk pénzben ki­fejezve is drága. Hozzátesszük magunkban mindig, legalább itt lenne jó megállnunk. A laptörvényünk az alkotmány. Akkor is fordult a nemzet sorsa, amikor megszületett. Akkor is törté­nelmi kényszer terelt bennünket amikor úi utat vá­lasztottunk. Akkor is kérdés volt: meghalliuk-e a nagy zsongásban a fordító szót? Azt halljuk-e meg. amelvik nem köoönveget fordíttat velünk, hanem jövőnket alaoozza meg. Akkor is kérdés volt: magvar marad-e a magvar? A feudális állam megteremtőiének és a szocialista ál­lam alaotörvénvének sok köze nem lehet egymáshoz, hi­szen a magát túlélt feudalizmusnak még a gyökerét is ki akartuk irtani. Két kéz mégis átnvúl ezer év fölött, és egymásba kapcsolódik: a sorsválasztás közös bennük. Na­gyon vigyáznunk kell. mert az egyik kéz a miénk. Legyen erős a munkára, és maradion tiszta. Horváth Dezső Idestova két hónapja túl vagyunk a féléven, s ez az idő bőségesen elegendő ah­hoz, hogy az év első hat hónapjának teljesítményeit az üzemek, vállalatok érté­keljék, számba vegyék, és — amennyiben egyáltalán le­het — az eddigi tapasztala­tokból ötleteket merítsenek az év további felében vég­zendő munkákhoz. Vagyis ahhoz, hogy mehessenek job­ban, ha nem úgy mentek. Márpedig kevés céget ta­lálni mostanában, amely vállalati eredményeit a nép­gazdasági közös nagykönyv­be csupa piros betűvel ír­hatná. Ha csak a számokat nézzük, azt mondhatjuk, „si­mán fut" a DÉLÉP, mert hogy a vállalatnak az első félévben a működési terü­letén 982 lakást kellett vol­na átadnia, ehelyett pedig dolgozói jóvoltából 1026-ba költözhettek be a boldog la­kók. Ám, ha a szegedi ered­ményeket nézzük, abból a „nagy összesenbői", inkább azt mondhatjuk, nehéz te­repen halad a DÉLÉP sze­kere. Első pillantsára ez is job­ban fest, mint sok más ha­sonló cég átlaga, mert erre a félévre 554 lakás átadá­sát tervezték, ám 606-ot tel­jesítettek. A döccenő csak ott van, hogy — különö­sen a nehezen levetkőzhető és megrögzött bázisszemléle­tet vesszük elő — tavaly ilyenkor többet adtak át, mint most. Vagyis, egysze­rűen kevesebbet terveztek átadni is, mint tavaly. A napokban költöznek az új lakók az építők nyelvén Észak II-nek nevezett új lakótelep házaiba, és edzett lakók lévén, egykedvű tü­relemmel veszik tudomásul, hogy útjuk építési területen vezet át. Igaz, hogy nem méltatlankodnak érte, de za­varja őket. Ez még a ki­sebbik baj. Ez a fajta fél­kész állapot, amely már-már úgy hozzátartozik hazai épí­tőiparunkhoz, mint gomb a kabáthoz, magukat az épí­tőket is zavarja. Hol van az az ideális ál­lapot, amikor úgy kezdhet­nek hozzá a falak emelésé­hez, a panel szereléséhez, hogy odalent a föld alatt minden rendben van, vagy­is, ahogy a nagykönyvben meg van írva, elkészültek a közműépítéssel, ahhoz jó­val előbb is kellett volna kezdeni. Ám előbb kezde­ni csak akkor tudták vol­na. ha az eddiginél jóval ko­rábban lett volna biztos be­ruházási program. Ez azon­ban csak az előző év har­madik negyedévében kapott zöld utat — mint azt Má­csai Lajostól, a DÉLÉP ter­melési főosztályvezetőjétől I megtudtuk. Ez aztán azt' eredményezte, hogy ettől kezdve már semmi sem „úgy, ahogy a nagykönyv­ben" ... Aminek egymást kellene követnie, az majd­hogynem párhuzamosan épül. Nemcsak épül, szépül is városunk — ha kapnak fes­téket. Ugyanis a korábban sokat szidott „.egyenszürke" panelfalak egy idő óta, mint láthatjuk, kiszínesedtek. Szép program, okos prog­ram. ám némiképp veszé­lyezteti, hogy bizonyos im­portkorlátozások miatt nem kap a házgyár elég festé­ket Nem valamiféle nosz­talgiadivat megnyilvánulása az. hogy a modern tech­nológiával épülő panelhá­zak mellett megjelennek az állványok. Előfordult már ugyanis — mint Mácsai La­jos mondta — hogy „kopa­szon" szállították ki a pa-. nelt, és amikor hozzájutot­tak, utólag befestették. És ez mennyi idő és pénz?! A határidőt meg tartani kell. Egy biztos, a DÉLÉP ígé­rete szerint az idén még Szegeden közel ezer lakást adnak át. Hogy hogyan, at­tól az ő fejük fáj. I. Zs. Oaicari HUlílclős Csütörtökön délután me­gyénkbe érkezett Óvári Mik­lós. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Sze­ged közigazgatási határán dr. Koricz János, a megyei pártbizottság titkára fogadta, majd a Központi Bizottság titkára Szegeden találkozott Győri Imrével, a KB tagjá­val, továbbá a megye és a vá­ros vezetőivel. A baráti ta­lálkozón részt vett Gyárfás Mihály, a megyei pártbi­zottság titkára. Török József, a városi pártbizottság első titkára, Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke és Papp Gyula, a városi tanács elnöke. A vendégek este megte­kintették a Szabadté­ri Játékokon Strauss: A cigánybáró című daljáté­kának előadását. Óvári Mik­lós ma beszédet mond az ópusztaszeri alkotmánynapi nagygyűlésen.

Next

/
Thumbnails
Contents