Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-18 / 193. szám

Szerda, 1982. augusztus 25. 3 3 llllllll l 1 i Pedagógusok — a pólya küszöbén Kezdje a másik? Gyorsmérleg készült a pá­lyakezdő pedagógusok elhe­lyezkedéséről. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint az 1981—82-es tanév­ben 4500-an fejezték be ta­nulmányaikat pedagógus­ként a különböző felsőfokú intézményekben. Közülük 3900-an pályázhatnak a meg­hirdetett 6 ezer állásra. A többiek már társadalmi ösz­töndíjjal elkötelezték magu­kat, a kisszámú külföldiek pedig hazájukban kamatoz­tatják az itt tanultakat. A friss diplomások válasz­tási lehetősége képzettségük jellegétől függően változik. Például a végzett gyógype­dagógusok számánál kétszer, a tanítóknál másfélszer, az óvónőknél és középiskolai tanároknál 1.8-szer több ál­lást hirdettek meg. A fia­talok az idén is elsősorban a nagyobb társadalmi meg­becsülésnek örvendő „tény­leges" oktatói munkára: ta­nítói, tanári és középiskolai tanári állásokra pályáztak, míg a napközik. nevelőin­tézmények. diákotthonok, kollégiumok nevelőtanári be­osztására alig akadt jelent­kező. Hogy vonzóbbá tegyék a neveléi állásokat, az idén először óraadói lehetőséget teremtenek az illetékes ta­nácsok művelődési osztályai az érdekelt fiataloknak, a végzettségüknek megfelelő szakon. Így jól járnak az intézmények, mert várható­an könnyebben kapnak a feladatok ellátására alkal­mas szakképzett pedagógu­sokat, a pályakezdő pedig taníthatja a szaktantárgyát is. Ebben az évben különösen nagy gondot fordítottak a fiatalok elhelyezkedésének előkészítésére, mind az okta­tási intézmények, mind a tanácsok művelődési osztá­lyai. Az egyetemek, főisko­lák, tanítóképzők, valamint a művelődésügy vezetői rendszeresen konzultáltak a munkaerőgondokról, elhe­lyezkedési lehetőségekről. Igyekeztek mind alaposab­ban megismerni a fiatalok igényeit, elképzeléseit is. A gondos előkészítésnek tudha­tó be hogy a 3900 pályakez­dő közül 2900-an helyezked­tek el pedagógusi állásban 96 százalékuk oktatási intéz­ményben talált munkát az év közepéig. A fiatalok hi­vatástudatát bizonyítja, hogy a budapesti. a nyír­egyházi, a zsámbéki tanító­képzőkben végzettek több mint 90 százaléka —, mint­egy ezer tanító — már mun­kaszerződést kötött valame­lyik iskolával. A frissen vég­zett 490 pályázatra jogosult óvónő közül 370-en létesítet­tek munkaviszonyt, ezen be­lül a budapesti óvónőkép­/.ősök mindegyike elhelyez­kedett. Az altalános iskolai taná­rok munkába állásánál is megnyuguuó a helyzet. Az e'múlt év hatonló időszaká­hoz viszonyítva lényegesen nagyobb számban — több mint háromnegyed részük — talált elképzeléseinek meg­felelő munkahelyet. Legked­vezőbb az arány a Ho Si Minh budapesti kihelyezett tagozatán és a szegedi tanár­képzőn végzettek között. A gyógypedagógiai taná­roknak — annak ellenére, hogy mindegyikük két munkahely között választ­hat — csak 55 százaléka he­lyezkedett el. Évek óta az a tapasztalat, hogy az itt vég­zettek többsége Budapesten kíván dolgozni; ezért az idén is várható, hogy a vi­déki állások jó része betöl­tetlen marad. Amig a fővárosban folyik a verseny az állásokért, ad­dig vidéken, például Komá­rom megyében még a gim­náziumokba sincs elegendő jelentkező. Az általános is­kolák tanári helyeinek is csak 30—40 százalékát töl­tötték be. A művelődési szakembe­rek véleménye szerint a fia­tal diplomások elsősorban azért hagyják ott a pályát, mert a kezdő fizetésük évek óta alig haladta meg a bér­tetel alsó határát. Ezért tart­ják kiemelkedő jelentőségű­nek a Fővárosi Tanács művelődési főosztályának állásfoglalását, amely lehe­tővé tette, hogy jelentősen megemeljék az intézményen a pályakezdők bérét. Az in­rezkedés hatással volt az or­szág több megyéjére is: bát­rabban élnek a kezdő alap­bérek emelésével. Az 1982­ben meghirdetett állások or­szágos átlagbérei óvónőknél 250 forinttal, tanítóknál, ál­talános iskolai tanároknál 350 forinttal, a középiskolai tanároknál 400 forinttal na­gyobbak, mint a bértétel al­só határa. Feltehetően a ténylegesen megkötött mun­kaszerződések már ennél is magasabb fizetést rögzítenek. Termelési nagydíj ünnepi közgyűlés Makón Csongrád megye alkot­mány napi ünnepségei­nek sorozatát nagyszerű és hosszú időre emlékezetes szép esemény nyitotta meg tegnap délután Makón, a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont színháztermében. Ün­nepi közgyűlést tartott a helybeli Kossuth Tsz gazda­közössége abból az alkalom­ból, hogy sok éves kimagas­ló termelési eredményeikért, amelyek esztendőről eszten­dőre következetesen és je­lentősen emelkedtek — elnyerték a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termelési Nagydíját. A hatal­mas búzakalászt szirhbolizáló nagydíjat és az eredménye­ket tanúsító díszoklevelet dr. Soós Gábor MÉM-államtit­kár hozta el Makóra. Az ün­nepi közgyűlés elnökségében foglalt helyet Papdi József, a megyei pártbizottság titká­ra és Szabó Jánosné, a me­gyei tanács elnökhelyettese. A magas kitüntetés eléré­séhez előírt állami normákat minden vonatkozásban hosz­szú éveken keresztül, magas szívonalon teljesítették. Az árutermelés árbevételét ta­valy például a korábbi évek­hez képest 13,4 százalékkal növelte a tsz. Mező Ferenc­né, Bárányi Mihály, Bárányi Zoltán, Csávás János Ki­váló Termelőszövetkezeti Dolgozó Miniszteri Kitün­tetésben részesültek. A TOT Kiváló Munkáért kitüntetést pedig Köblös Antal kapta meg. A továbbiakban Seres Gyula elnök számos Kiváló Tsz-tag jelvényt, díszokleve­leket és jutalmakat nyúj­tott át a jók között is a I legjobbaknak. Cs. J. A magyar ipar 1982 első félévi telje­sítményének értékelését a következő, finoman és diplomatikusan fogalma­zott mondatban foglalták össze: a,népgaz­dasági terv fő céljainak megvalósítása a vártnál nehezebb feladatot jelent. Minden­esetre figvelmeztetőek a féléves eredmé­nyek: növekedett a belföldi értékesítés, nem növekedett az export. Nem változott a készletgazdálkodás nem éppen rózsás helyzete. Kevesebb a nyereség a korábbi­nál, ugyanakkor a tervezettnél iobban emelkedtek a bérek, összességében. el­mondható: a gazdasági feltételrendszer to­vább romlik, anélkül, hogy a teljesítmé­nyek ezzel arányosan javulnának. Az ország külgazdasági egyensúlya ja­vult Mindezt jórészt azonban nem a ma­gyar ipar nemzetközi versenyképességének javításával, hanem a behozatal erőteljes visszafogásával értük el. Hosszú távon ez nem lehet megoldás. Már most vannak vállalatok, amelyek tőkés exportjuk csök­kenését azzal indokolják, hogy nem jutnak hozzá a csak nyugati devizáért beszerez­hető egyes alapanyagokhoz, alkatrészekhez. A gyakorlatban derül ki. mennyire ne­héz a különböző érdekszférákat összhang­ba hozni: bár a célt évek óta látják az arra illetékesek, az elérését biztosító esz­közök máig viták tömegét idézik elő. Ez nem volna baj. ha eredményként átte­kinthető. világos, egyértelmű szabályozási rendszer kristályosodna ki. Megállapítható, hogy mindmáig nem sikerült olyan szabá­lyozókat bevezetni, amelyek ne adnának módot az ügyeskedésre, manipulálásra, az ..úgy értelmezem, ahogy nekem jó" men­talitás gyakorlati kivitelezésére: lényegé­ben arra. hogv a „mind szigorúbbá váló követelményeknek" a hatékonyság növelé­se nélkül is eleget lehessen tenni. Fönnmaradt a munkaerőhiány és a ka­pun belüli munkanélküliség kettőssége. Ami a munkafegyelemből látszik, az ma sem jobb. mint évekkel ezelőtt. Igazságta­lanság az építőkkel példálózni: de nem azért, mintha az ácsorgás, a munkaidő alat­ti italozás nem lenne jelenség, hanem mert jogosan érvelnek: más sem csinálja kü­lönbül. legfeljebb kevesebben látják. Ha nem is mindig a nyilvánosság előtt, de továbbra is dúl a vita a teljes foglal­koztatottság körül. Ma Magvarországon a trehány, rossz munkának, felelőtlenségnek és jetkíismeretlenségnek nincs á kártétel­lel vagy az elmaradó haszonnal arányban áiló szankciója. A telies foglalkoztatottság politikai kérdés. Csöppet sem biztos, hogv a munkamorál — legalábbis a főállású munkahelyen, havibérért végzett munká­ban — megszilárdításának a munkanélkü­liséggel való fenyegetés az egyetlen mód­ja. Az viszont tény. hogv a jelenlegi ál­lapotokat fönntartani nagy luxus. Ha a munkanélküliség nem fér össze az elve­inkkel. másféle módot kellene találni a ma igen gyakran hiányzó pontos és egyértel­mű érdekeltség biztosítására. Sok kifogás éri a ielenlegi bérszabályo­zási rendszert. Egyetlen — nem csekély — előnye, hogy biztosította a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát. Ami egyik oldalon előny — hogv megakadályozta a vásárló­erő túlzott kiáramlását —. az hátrány másfelől: nem ösztönöz kellően a iobb és hatékonyabb munkára. A bérszabályozás reformiának előkészítésében is ekörül fo­lyik a vita. Egyrészt: mai helyzetünkben a két egymással ellentétben álló szempont közül melyik a fontosabb? Másrészt: a gyakorlati megvalósítás során ellentétbe kerül-e valóban a kétféle cél? Meg lehet-e valósítani úgv a iobb munkára ösztönző a teljesítmények közti valóságos eltérése­két. egymással ellentétben álló szempont ne kerüljön ki több pénz a lakossághoz, mint amennyire árut tudnak biztosítani ? Ebből igen sok múlik a vállalatok szem­léletén. magatartásán. A népgazdasági ér dekeket képviselni hivatott központi irá­nyító szervekkel folytatott kötélhúzásba úgy tűnik, mintha „pontozással vezetn nek" a vállalatok. Hiszen az idei első fé év a példa rá: a teljesítmények szám tevő javulása nélkül szemrebbenés néll osztottak szét a tervezettet meghaladó bt emeléseket. Aztán egy csomó egvéb dol< a számítógépeiket komoly tervező munká ra alig használó vállalatok egy része ma nipulálni már megpróbált velük. To­vábbra is csapnivaló sok helyütt a bizonv lati fegyelem, zűrzavaros a gazdáikod egységek egymás közti kapcsolata: az eb bői eredő károkért a felelősséget csak el­vétve derítik ki. Végső összesítésben azon­ban nem lehet csalni: amit nem termeltek meg. az nincs; ami hibásan készült el. azt képtelenség gazdaságosan eladni: ha nem deríthető ki a felelős, viseli a következ­ményeket a népgazdaság, mi valamennyi­en. függetlenül attól, hogy u magunk posztján jól vagy rosszul dolgozunk. Ez pedig igen rossz, nevére méltatlan fajtája a demokratizmusnak. Rengetegen vannak ebben az országban, akik a ma­guk egyéni eszközeivel felelni akarnak é képesek is felelni a kihívásra; hajlandóak jobban és többet dolgozni azért, hogy élet­színvonaluk ne csökkenjen, esetleg emel­kedjék is. Pillanatnyilag úgy néz ki. erre főként a háztájiban vagy a kisvállalko­zások keretében van mód. Ám ezekben — már csak az eszközök méretei miatt is — szerényebb lehetőségei, összességében ke vesebb társadalmi haszna van a kitelje­sedő tettvágynak, mint a szocialista nagv­üzemekben. A kezdeti áttörések után végül is ne­vált általánossá Horváth Ede vagv Bürge Róbert vezetői magatartása. Kivételek n radtak, pedig az ő példájuk ma is azt b zonyítja, a ielenlegi körülménvek közöl' szocialista nagyüzemeket is lehet meel lelő vállalkozói magatartással irányítar, Hogy kevés követőjük támadt, aligha b> zonyít mást. mint hogy sikereiket inkáb'­a körülmények, környezetük ellenére, min annak hathatós támogatását élvezve ér ték el. G azdasági életünk légkörét, viszonyaú mindenki ismeri, aki benne él. A többség szenved is a követelmé­nyek tisztázatlanságától, a többféle, gyak­ran egymásnak is ellentmondó elvárástól, a szinte mindennapi lehangoló kompro­misszumoktól. A tisztázni akárás. a rend­csinálás igénye sokakban él: kezdeményez­ni kevesen mernek. Mert igaz. hogv mind­ez nemcsak elhatározás kérdése: igaz. hoav az anyagiaknak szűkében van az ország; puszta nekiveselkedésből. öntudatból vagy rendcsináló igyekezetből aligha születnek nagy eredmények. Mégis, érdemes lenne tisztázni a határokat, jelenlegi lehetősége­ink mennyire futják, s teljesítményeink mennyire maradnak el a megvalósítható­tól. Ez pedig nem megy úgv. ha mindenki arra vár: kezdje a másik. A legutóbbi áremelkedések is igyekeztek tudatosítani: nehéz, komolvan veendő gaz­dasági helyzetben van az ország, a világ Nem túl nagv lehetőségeinket maradékta­lanul meg kellene valósítani: azoknak az embereknek az érdekében is. akik készek a keményebb feltételeket vállalni, de nem szívesen fogadiák az elmulasztott lehető­ségek életszínvonalbeli konzekvenciáit. Van a dolognak még egv. világpolitikai mércével mérendő vonatkozása: a szocialis­ta társadalom gazdasági hatékonysága is megméretik a világgazdasági recesszió éveiben. A világ történetében egyedülálló szociálpolitikai vívmányaink sem fejleszt­hetők tovább hatékonyabb munka és en­nek gazdasági eredményei nélkül. Tanács István A szabadtéri színpad nézőteréről fotózta munkatársunk a tetőfedőket. Ök most az árkádok fölötti épületek teleién cserélik ki az elhasználódott, régi borítást Hokry Sámuel-díj szegedi kutatóknak Megbeszélés a közlekedésről Tegnap, kedden Békéscsa­bán Gyulavari Pál. a Békés megvei tanács elnöke ünne­pélyei. keretek között elő­ször adta át Békés megye Tanácsának idén alapított díját: a Mokry Sámuel-di­jat. (Mokrv Sámuel az első magyar búzanemesítő volt s idén ünnepelték születésé­nek 150. évfordulóját.) A kitüntetést a Szegedi Gabonatermesztési Kutató­intézet két kutatója: dr. Erdei Péter tudományos igazgatóhelyettes és dr. Né­meth János tudományos fő­osztályvezető is megkapta, több évtizedes eredményes munkássága elismeréséül. Dr. Erdei Péter a fajtaspe­cifikus búzatermesztési technológia kidolgozásaért. amelyet Békés megyei vi­szonyokra is „átültetett". A GK búzafa.fták kinemesité­sen kívül Sokat tett azért is. hogv a déli megyékben — ígv Békésben is — megis­merjék s termesszék a kivá­ló minőségű jugoszláv búza­fajtákat. Dr. Németh János az új kukoricahibridek ne­mesítésében és honosításá­ban szerzett jelentős érde­meket, s hírnevet Európa, sőt világszerte. A hibridek elterjesztésében. termesz­téstechnológiájuk kidolgo­zásában, adaptálásában ki­magasló eredmenyeket ért el. Tegnap délelőtt tartotta ülésé* a megyei tanács vb­termében a Csongrád me­gvei Közlekedésbiztonsági Tanács elnöksége Kelemen Miklós megyei főkapitány, rendőr vezérőrnagy elnökle­tével. A megbeszélésen részt vett Oláh Miklós nyu­galmazott belügyminiszter­helyettes. az Országos Köz­lekedésbiztonsági Tanács al­elnöke Az ülés résztvevői megvi­tatták a közúti közlekedés Csongrád megyei szervezé­sének eddigi tapasztalatait, és a közlekedés biztonságá­nak helyzetével foglalkozó előterjesztésit Többek kö­zött megállapították: fontos, hogy a különböző hatósági kezelésben levő utak közle­kedésbiztonságában érde­keltek a rendőri szervek támogatásával még szoro­sabb együttműködést ala­kítsanak ki. Értékelték a közlekedésbiztonság érdeké­ben kiadott központi propa­gandaanyagok terjesztésé­nek és felhasználásának ta­pasztalatait is. Tájékoztató hangzott el a KBT-elnökség 1932 első félévében végzett eredményes munkájáról

Next

/
Thumbnails
Contents