Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

ERDŐS PÉTER FABIANSEBESTYÉNI FESTMÉNYE ZOMBORI LÁSZLÓ MÜVE NAGYMAGOCSŐN Á. Szabó János Katonanóták „Nem lehetek én rózsa, — elhervaszt Ferenc Jóska — a kecskeméti hatos, — harminchat ablakos — huszárkaszárnyában." Illés Jancsi ezt a katonanótatöredéket őrizte meg az apjából. Illés Ferenc városkörnyéki kódorgó napszámos másfél métert alig meghaladó magasságát igyekezett túlszárnyalni, midőn 1914 nyárutóján ezt a dalt vezényelte cimboráinak egy marhavagonban az orosházi állomáson. Vidám és jelentéktelen figura volt Illés Ferenc. Nem csoda, hogy felesége, Kisur Mária sem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Illés Jancsit azért meglepte, amikor anyja kicsiny, kérges, barna kezébe vonta az ő kicsiny, barna kezét, és így szólt: — Jancsikám! Apád odavan az orosz fronton. Róza nénéd már nagylány. Feri bátyád molnárinas. Én titeket Anna kishúgoddal nem tudlak egyedül eltartani. Költözzünk Gyuri bácsihoz. Jancsi habozás nélkül beleegyezett, mert Gyuri bácsi a Töhötöm utca leghíresebb fuvarosa volt. Gyuri bácsi Steinherz Árpád hadiszállítónak fuvarozott 2 muraközli lóval. Kisur Mária Steinherzék háztartásában kapott elfoglaltságot. Illés Jancsi nagyon szerette Gyuri bácsi kancáit simogatni. Sokkal kevésbé volt kedvére, ha Gyuri bácsi Kisur Máriát simogatta éjjelente Steinherzék nyári konyhájában, ahol laktak. Az Igazi bajok akkor kezdődtek azonban, amikor Annuskát a háború vége felé megtámadta a torokgyík. Éhen halt — állapította meg a galambősz Balázs főorvos. Kisur Mária szeretett volna találkozni Annuskával a temetés után. Rábi Rózsi, a csorvási cigányok öreganyja megígérte, hogy találkoznak. Amíg csak szalonnát, kolbászt, sonkát kért a találkozó megszervezéséért: senki se vette észre. De hogy Steinherz úr vastag bugyellárisa Rábi Rózsi kendőcsücskéből került elő: Kisur Máriát elvitték a rendőrök. — Anyád fölakasztotta magát a fogdában — mondta Illés Jancsinak az emberséges Czikora őrmester. — Ez a halottkém jelentése. Szerintem nem bírta ki a verést az a vékony asszonyka. Megváltozott a világ Illés Jancsi körül. Feri bátyja egy nap hazajött a malomból: — Burzsujnak többet nem dolgozok. — Jancsi ki-kiballagott a vasútra, várta az apját, de helyette matrózok érkeztek. Harsogott hangjuktól az indóház: „Fel vörösök, proletárok, — csillagosok, katonák ..." Ekkor határozta el Illés Jancsi, hogy ő is matróz lesz, ha törik, ha szakad. Tört is, szakadt is. A kovácsmester, akinél tanonckodott, egy ízben eltörte a szórakozott inas bordáját egy odasújtott fogóval, mert a fiú az eresz alatt fészkelő fecskék megfigyelése miatt ritmust tévesztett a fujtatóhúzgálásban. — És szakadt. Feri bátyjától örökölt cájgnadrágjai folyton feslettek, hiába varrta meg őket Róza nénje valahányszor elszabadulhatott Nagymágocsról, a grófi majorból. Szakadt apja hagyatéka, a töredezett kérgű csizma is. Az éves bérként járó új csizmát Illés Jancsi nem bírta kivárni. Megszökött a nagygazdáktól, vagy azért mert őt verték, vagy pedig — suhanckorától többnyire így lett — ő verte meg a gazdát. Csendőrök körözték a Szegedtől Kecskemétig nyúló homokország tanyáin. Hogy eltűnjön előlük, 17 évesen húsznak hazudta magát, s beállt önként zsoldos katonának. így került a matrózokhoz Illés Jancsi. A tenger nélküli ellentengernagy. s a király nélküli királyság kormányzójának dédelgetett fegyverneméhez, a dunai flottillához vezényelték. Hét évet szolgált le. Akkor hívta félre a különc természetű Újvári főhadnagy, aki szolgálati ügyeletét különös dallamok hegedülésével töltötte az ezredirodán: — Jancsi! Te kemény legény vagy, bár nincs katönaformád. Nekem sincs, de ehhez semmi közöd. Idd meg ezt a pohár konyakot Szívós Anikó úrhölgy egészségére! Elintézem a leszerelésedet. Nagybátyám a hajózásban járatos embereket keres a komáromi révkapitánysághoz. Javasolnálak neki, ha innál még egyet Szívós Anikó egészségére. Ivott még egyet Illés János tizedes. és utána felejthetetlen éveket töltött a komáromi révkapitányság állományában. Kereskedelmi hajókat ellenőrzött a Dunán Bajáig meg vissza. A hajósok biztos úrnak titulálták, és minden módon próbálták megtéveszteni. Sikertelenül. Illés nem ivott, nem dohányzott. a kapitánysági legényszálláson vagy a hajókon lakott és étkezett, így fizetése sokszorosa volt annak, amit el tudott költeni. Tehát pénzt sem fogadott el a csempészektől. (Vagv ha mégis: azonnal elküldte Róza nénjének, aki egyedül nevelt három gyereket ) A megvesztegetés ama módjának. hogy némely rafinált kormányos egy-egy vidám menyecskét igyekezett csempészni szolgálati kabin iába: nem tudott volna ellenállni, ha meg nem ismerkedik Kuti Juliannával, a rozsszalmaszőke, zöld szemű leánnval. Kuti Julianna szigorú erkölcsű leánv volt. hngy aztán még szigorúbb erkölcsű asszonya lenven Illés Jánosnak. Hanem az esküvő msidnemaz állásába került, mert TTivárl százados tiszteletére dr. Szívós palát. ama Szívós Anikó atvját. Komárom legtekintélyesebb ügyvédjét kérte föl násznagynak. A lakodalom másnapján Rákóczy főkapitány magához rendelte Illés Jánost. Lovaglókorbáccsal verte az asztalt, és veszettül süvöltötte, hogy az Ür 1940. esz-, tendejében tűrhetetlen egy magyar királyi rendőr esküvőjén zsidó násznagy. Fogalma se volt róla pedig Illésnek, hogy Szívós ügyvéd zsidó. Megfeszített Jézusokat, könynyező Máriákat látott a lovarda nagyságú irodában, a szomszéd szobában az éjsötét hajú Anikó zongorázott, s olyanokat énekelt, hogy '„Ave Mariiia . . ." A lagzin világossá válhatott volna ugyan a tényállás, mert búcsúzóul a násznagy kissé kapatosan megígértette az új párral, hogy ha fiuk születik, Dávidra kereszteltetik. Illés János egyetlen Dávidot ismert eddig, Klein urat, az orosházi tollas zsidót. De engedelmes ember volt. Részint, hogy következő tavasszal született fiát a rokonság ámulatára Dávidnak kereszteltette. Másrészt a főkapitánynak tett ígéretét is megtartotta, Szívósékat nem kereste többet. Sokáig állta a szavát. 44 nyarán civil ruhában, borotválatlanul berontott hozzá Újvári százados, és kérte, ha istent ismer, próbálja kimenteni Szívósékat a föltehetőleg Dachauba tartó szerelvény utasai közül. Illés János megpróbálta, de próbálkozása nem járt sikerrel. Valószínűleg a kudarc miatti szégyenében búcsú nélkül távozott családjától, s beállt Újvári alakulatába. Szokatlan társaság volt ez a katonai, rendőri fegyelemhez szokott Illésnek. A szakasznyi egység partizánnak mondta magát, a legénység tegeződött Újvárival, nem százados úrnak, hanem parancsnok elvtársnak szólították. Illés János folyamismeretére építve német őrnaszádokat, veszteglő uszályokat robbantottak a Dunán. Már felszabadult Budapest (elesett — így mondták a népek), amikor Újvári parancsnok hírt kapott egy szökött rabtól Szívós Anikóról. Éjsötét haját nullásgéppel levágták, őt magát pedig családostul gázzal emésztették el, majd elhamvasztották. Újvári ekkor erőszakkal magával cibálta Illés Jánost a Kék egérhez címzett fogadóba, s miután az eszméletlenségig lerészegedett, revolverével célba lőtt a Veszt Amarylla dizőz keblét díszítő rózsákra. Az intézkedő nemzetközi járőr a fegyveres ellenállást tanúsító Újvárit a helyszínen felkoncolta, a tettleg tiltakozó Illés Jánost pedig beosztották egy hadifogolytranszportba. Donyec-medencei lágerében Illés nagyon megszeretett egy' dalt. amit majd minden este énekeltek az orosz kiskatonák. Priccsszomszédja — civilben ószláv filológus — magyarul is tudta: „Szél jár a síkon, — végtelen mezőkön szél iár — búcsúzni kell az otthonunktól pajtás..." Soha semmit nem látott meg Illés János a Kraszna Lucs környéki végtelen mezőkből. Három esztendő múlva búcsúzott el a szénbányától, zárt vagonban érkezett haza. Némi huzavona után — értékelve folyamismeretét — átvette a népi demokratikus rendőrség. Egy évtizedet szolgált még, törzsőrmesterként nyugdíjazták a Közbiztonsági Érdemrend bronz fokozatával. Amikor a fiát értesítették, hogy azért nem veszik föl egyetemre, mert az apja horthysta rendőr volt. Illés Jánost lekaszálta az agyvérzés. Soha többé nem lett ép ember. A fiát (talán épp ezért) néhány év múlva mégis fölvették egyetemre. Hadtörténetre szakosodott, de nem sokra vitte a pályán. Gyéren publikált, elegáns dolgozataiban azt bizonygatta, hogy a fegyverek semmit nem vittek előbbre az emberiség fejlődésében. A sikertelen hadtörténész egy kertészmérnöknövel élt változó boldogságú házasságban. Korán keltek, korán feküdtek, két fiuknak nem vettek iáték fegyvert, kikapcsolták a tv-t, ha háborús filmet vagy krimit sugárzott. Gyakran elvitték a gyerekeket öregapjukhoz, aki bénán üldögélt karosszékében, némán, talán süketen is. Az unokák szüleik felszólítására illedelmesen elszavalták az iskolai verseket. Aztán, ha hatszemközt maradtak a nagyiaierial, rázendítettek: „Texasban feljön a hold. — Kezemben dörög a colt. — Egyenként szedem le mind a tizet- — A cowboy colttal fizet." Ilyenkor Illés János homályló szeme mintha átfényesedett volna. Nem értett semmit a dalból. Régi katonanótákra gondolt. Rómáról jut eszembe..." Az aranyat érő kút A Mattéi téren áll Rómában a város egyik legbájosabb szökőkűtia. a „teknősöéka"-kút (Fontana delle Tartarughe), amelyet a XVI. század felében Taddeo Landini híres szobrász, egy másik híres kortársa, Giacomo della Porta terve alapján a Mattéi család megrendelésére készített. Ha a Matlei-téren lakó rómaiakat megkérdezzük mit tudnak a szökőkút eredetéről, hát nem ilyen száraz útikalauzokba illő magyarázattal szolgálnak, hanem elmesélik a szökőkút eredetét úgy igazán, olasz módra. Ez pedig a következő: Élt Rómában sok évvel ezelőtt egy Mattéi nevű előkelő uraság, aki szenvedélyes játékos hírében állott. Egy éjszaka minden vagyonát elvesztette, a palotáját is beleértve amelyben lakott. Tönkremenésének híre futótűzként terjedt el a városban és eljutott leendő apósához is. aki tudatta vele, hogy nem hajlandó lányát egy tönkrement semmittevőhöz feleségül adni. Azt ajánlotta neki. hogy keressen valahol más menyasszonyt magának. A furfangos fiatalember úgy gondolta, hogy ha egy éjszaka elvesztette palotáját és pénzét, elég ügyes ahhoz, hogy csodálatos módon egy éjjel szerezzen is valamit. És egy éjszaka alatt a volt háza előtt felállíttatta a pompás „teknősbéka"-kutat. amelyről az a hír járta hogv annyit ér aranyban, mint a kút súlya. Másnap a tönkrement fiatalember tüstént meghívta házába (volt házába) leendő apósát és leendő menyasszonyát. Abba a szobába vezette be őket, melynek ablaka egyenesen a szökőkútra néz. Felhívta figyelmüket a csodálatos szokőkútra és közben ezt mondta: „látják mire képes rövid idő alatt egy hozzám hasonló tönkrement fiatalember?" Apa és lánya tágrameredten nézték a szökőkutat. mindaddig, míg az apa bocsánatot kért a nemes úrtól, neki ígérve lányát feleségül. Az emiékezeles nap után a kérő befalaztatta azt az ablakot amelyen kinéztek, hogy soha többé ne jusson eszébe a rossz emlék és hogy onnan más ne nézhessen ki a jövőben. A befalazott ablak ma is megvan a Matteipalota főhomlokzatán. A legenda azonbar (.mint mindig) némi magyarázatra szorul. Valóban, a történészek szerint a híres ,.teknősbéka"-kutat Taddeo Landini r XVI. század végén készítette. míg a palotát Maderno terve alapján 1616ban építették. Hol itt akkor az igazság? Talán a szökőkutat eredetileg másutt állították fel: ez esetben a ház tulajdonosának csak át kellett vitetnie egy éjszaka egyik helyről a másikra. Az is lehet — és ez egy harmadik variáció a Mattei-tériek szerint, — hogy volt a Matteipalota és a szökőkút között egy másik ház és azt bontották le. hogy a szökőkút látsszon. Bármi is a körítés ezekhez a legendákhoz egy kis igaz mag mindig van hennük. Ez a nagvon szép szökőkút viszont Rómának eevik leggazdaságosabb szökőkútja. mert ha működik kevés vizet fogyaszt, ha nem működik, akkor semmit. Ezt nem én állapítottam meg. TÍMARNÉ MAKKAR ERZSÉBET