Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

Szerda, 1982. július 14. 5 Otthonosan... Ember és építészet — Beszélgetés Hovák Istvánnal Előbb ismertem épületeit, mint a szellemi ..szülőatyát"., Nekem, mint tősgyökeres ú.iszegedi lakosnak, előbb az tűnt fel. napról napra menynyire változatos, tarka a képe a Tisza bal partjának. És ehhez Nóvák Istvánnak is köze van. Különböző szintű és térformáló házak nőttek ki a földből. Fültanuja voltam, amint az angol tervezők megcsodálták az uiszegedi tanácsi továbbképző központot építészeti megoldásai miatt. Apróság. de mégis bevallom, nagv hatást tett rám az odesszai panelépületek tövében meghúzódó átriumos orvosi rendelőintézet, amely szintén az ő munkája. Talán kevesen tudlak, hogy az új típusú társasnázak tervezőinek doavenje Nóvák István. Szegeden nagyon sok utcában, kerületben letette névjegyét a sportos külsejű építész. Amikor személyesen megismertem, fiatalos megjelenése, kitűnő kondíciója miatt úszónak vagy atlétának hittem a neves tervezőt. Épületei alapján pedig merész, úiat akaró és kísérletező egyéniség portréja jelent meg a képzeletemben, és nem tévedtem. Néhány órás beszélgetés is meggyőzött arról. nemcsak az író. hanem az építész személyiségét is meg lehet stílusa alapján ítélni. Nóvák István valóban kísérletező. újat kereső, töprengő és nyugtalan egyéniség. — Általában mi izgatja az építészt? — Minden, ami 61 és mo, zog, hiszen a már híressé vált mondás alapján. . az építészet nem más. mint egy korszak akaratának '.érbe való átültetése'', és oda kell figyelnünk a társadalom minden rezdülésére. — Nem tűnt fel önnek, hogy az utóbbi tíz évben heves össznépi vitáknak szereplői lettünk? No, ezzel a megjegyzéssel. kérdéssel nem az építészek kiváltságos helyzetére hívnám fel a figyelmet. mert nincs így. — Valóban a társadalmi életnek egyik főszereplője az építészet a világ minden táján. Az ok egyszerű. mint lakó. úgy látom, hogy a többi embertársam is egy ÓQIgot nagyon vár és remél, hogy otthonos körülmények között éljen. És ez az otthonosság nagvon hiányzik a modern építészetből. — Ne bántson minket. — A környezettől való elidegenedésnek okait nem az építészeknél kell keresnünk, ezt nagyon jól tudom. Bonyolult pszichológiai, szociológiai probléma ez. és az építészet ürügyén ne is ugorjunk fejest ebbe a mély vízbe. Inkább arra lennék kíváncsi. mire fogadott magában, amikor még ..ártatlan" fiatalemberként átlépte a műegyetem küszöbét? Mert biztosan tett valamivel fogadalmat az ismerkedés első szent pillanatában. — Akkor még nem tudtam. hogy egy-egv ház hány és hány ember közös munkája. Nem sejtettem, a tervezés milyen gyötrő. önemésztő folyamat, és hogv a végcélig, egy ház megszületéséig. milyen kompromiszszumokra kényszerülök. és sok évnek kell eltelnie, amíg eljutok odáig, hogy olyat alkothassak, amit magaménak érzek. Nem voltam azzal sem tisztában, hogy nincs még egy olyan mesterség, mint az építészé, amelyben annyi hamis, visszahúzó .,i:uruzslás" folyna, és amely annyi tiszta örömet nyújtana az alkotónak. Azt se tudtam. hogy az építészek munkájába vetett egykori bizalom mennyire megingott és mennyi energiát kell elpocsékolnom arra. hogy elhiggyék nekem az emberek, legjobb tudásom szerint őket szolgálom. Talán ez volt a fogadalmam. — S milyen ez a szolgálat? — Közhelyeket könnyű lenne mondani. Egyetemista koromban megismerkedtem a modern ..folyóirat-épitészettel". a funkcionalizmussal. Azért nevezem így. hiszen a modern építészet apostolainak munkáit csak a képeslapokból ismertük. Akkor euíóriás állapotban az újdonság ízlelése mellett elmaradt a modern építészet kritikája, és csak mostanra derült ki, hogy már akkor sem — ennek közel húsz éve — tudta a funkcionál isía irányzat egyértelműen teljesíteni az alapvető célkitűzést: az embert szolgálja. Lehetséges. hogy a kritika hiánya miatt bizonytalanodtunk el a modern dolgok tervezésében. Pályafutásomra. meggyőződésemre döntően végül is az hatott, és ezt az utóbbi években ismertem fel. hogy az Alföld neveltje vagyok. Szentesen cseperedtem föl. Vásárhelyen. Szegeden jártam iskolába és a CSOMITERV tervezőjeként visszamehettem a többi alföldi városba. És mivel munkám, feladatom elsősorban a városközpontok rekonstrukciójához kötött, megtanultam tisztelni elődeim erőfeszítéseit. a magyar építészet értékeit. Így jöttem rá. a rekonstrukció csak akkor lehet emberléptékű, ha nemcsak megőrizzük, hanem továbbfejlesztjük a sajátos alföldi város településszerkezetét, beépítési rendszerét, hangulatát. És nem tízemeletes panelházakkal népesítjük be a városközpontot úgy. hogy a bulldózereket felvonultatjuk. és mindent kopaszra borotválunk. — Gondolom, ez a felfogás általában oolgárjogot nyert a 80-as években, hiszen ön számtalan országos pályázatot nyert, elismerést — nóta bene — megrendelést kapott. Ám mennyiben méltányolja a közvélemény és a szakma a társművészetek bevonását az építészetbe. amely törekvésnek köztudottan harcos zászlóvivője. — Először a makói csipkeházaknál társultam iparművésszel. belsőépítésszel. Aztán csipkéztük a mórahalmi fürdőt. Vásárhelyen pedig mükőrácsot használtunk a díszítésre. A közpsség érdeke. hogv az építész társulion a képzőművésszel. Ne gondoljon itt senki valami bravúros. extra vállalkozásra. Egyszerűen és nagyon otthonosan lehet építkezni a lársművészet segítségével. Egyébként is az egyszerűség mindig jellemző volt a magyar építészetben. A nagy európai stílusáramlatokból csak azt ültette át. ami a magyar ember gondolkodási módjának megfelelt. A házak rendszere, formája magától értetődő, anyagukban rendkívül tisztán fogalmazott. A magyar szűrőn keresztül még a barokk is előjelet váltott. Környezetkultúránkban az egyszerűség és a díszítés mindig jelen volt. Én elsősorban a kollektív munkában hiszek, mert napjaink építészetében a műszaki és esztétikai, hibákat csak így tudjuk a legminimálisabbra csökkenteni. Természetesen eb]>en a mai, még különös társulásban kezdeményező az építész Jegyen. Halász Miklós Elegendő vetőmag Feltöltött készletekkel várja a másod- és tarlóvetésekhez a megrendeléseket a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat. Az idén összesen 25 növényfaj 64 fajtájának magja áll az üzemek rendelkezésére. KGST-megbeszélés Befejeződött a KGST szabványosítási együttműködési állandó bizottság ülése az NDK-beli Neuebrandenburgban. A magyar delegációt Olajos József, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke vezette, aki hazaérkezése után elmondta, hogy az utóbbi években a bizottság Felsőfokú tanintézetek Megbízások, kinevezések Kedden a Vigadóban Köpeczi Béla művelődési miniszter rektori, főigazgatói megbízásokat, egyetemi és főiskolai tanári kinevezéseket adott át. Az ünnepségen részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vehetője, valamint Lakatos Ernő, a KB agitációs és propagandaosztályának vezetője is. Köpeczi Béla beszédében a többi között szólt a hazai felsőoktatásban tevékenykedő mintegy 14 ezer oktató munkájáról,, a szocialista társadalom új szükségleteinek megfelelő, jól felkészült szakemberek nevelésében rájuk háruló feladatokról. A művelődési miniszter július 1-i hatállyal Antalffy György egyetemi tanárt, a József Attila Tudományegyetem rektorát, megbízása lejártával — érdemeinek elismerése mellett — felmentette és Kristó Gyula egyetemi tanárt a József Attila Tudományegyetem rektori teendőinek ellátásával három évre megbízta. A művelődési minisztertől egyetemi tanári kinevezést kapott a József Attila Tudományegyetemen Nagy Károly az állam- és jogtudományi kar nemzetközi jogi tanszékére, Bedeneczky István a természettudományi kar állattani tanszékére. Ünnepséget rendeztek kedden az Egészségügyi Minisztériumban is, ahol Schulteisz Emil miniszter nyújtott át egyetemi tanári kinevezéseket, igazgatói megbízásokat. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen dr. Bárány Ferenc július 1-től egyetemi tanárként a Marxizmus—Leninizmus Intézet igazgatója, dr. Tanos Béla pedig a klinikai központi kémiai laboratórium új egyetemi tanára. ajánlásának megfelelően több olyan KGST-szabványt fogadtak el, amelyek elősegítik a termékek jobb minőségét, az anyag- és az energiatakarékosságot, a részegységek és az alkatrészek kölcsönös cseréjét. A mostani ülésszakon a delegációk megtárgyalták a KGST XXXVI. — budapesti — ülésének határozataiból adódó tennivalókat Meghatározták azokat S szabványosítási feladatokat, amelyek az ott jóváhagyott célok megvalósításához elengedhetetlenek, így a többi között kidolgozzák a mikroprocesszor-technika szabványait. Az ülésen megvitatták és jóváhagyták a KGST-szabványok kidolgozásának jövő évi tervét amely mintegy 1900 témát tartalmaz. Az ülésen több mint 240 KGST-szabványt hagytak jóvá, amelyből huszonötöt magyar szakemberek dolgoztak ki. A bulládéiig!!, másodlagos nyersanyagok hasznosítása Az á fészek széles körben jól hasznosítják a hulladékokat és a másodlagos nyersanyagokat — állapította meg keddi ülésén a SZÖVOSZ elnöksége. A tanácskozáson összegezték a hulladékok újrafelhasználásáról szóló gazdasági bizottsági határozat végrehajtásának tapasztalatait. Mint elhangzott: a szövetkezetek egyre több helyen foglalkoznak a használt háztartási gépek, mezőgazdasági kisgépek, gépalkatrészek összegyűjtésével és javítás utáni újraértékesítésével. A lakossági eredetű hulladékokat — textil, papír, üveg, fém — saját telepeiken vásárolják fel és átadják a MÉH-nek. A szövetkezetek ipari részlegeinek többsége rendelkezik azokkal a technikai, technológiai feltételekkel, amelyek lehetővé teszik a hulladékok, másodlagos nyersanyagok feldolgozását. Például a Balatonmáriafürdői, a Hódmezővásárhelyi és a Hatvani Áfész mintegy tízezer tonna elhasznált fóliát vásárol fel az idén, ebből granulátumot készít, s az új alapanyagból fekete fóliát és különböző csomagolóanyagokat állít elő. Jó néhány szövetkezet foglalkozik gépjárművek és anyagmozgató gépek, valamint akkumulátorok bontásával, s az értékes alkatrészek újrahasznosításával. A tervek szerint a Szövaut Vállalat néhány szövetkezettel közösen akkumulátorfelvásárló és -felújító részleget hív életre. Nagy László felvétele Képünkön (balról jobbra): dr. Székely Sándor. Farkas István és Gyárfás Mihály A megelevenített emlékek különbséget tesznek fontos és kevésbé jelentős események között aszerint, ahogy a túlélőt befolyásolták döntéseiben, cselekedeteiben. Az intonáció különös nyomatékot ad néhány szónak, fontosságát hangsúlyozva,. A 85 éves Farkas István életrajza történelem, lecke a ma fiataljainak. Hogy számára mely emlékek fontosak? 1915-ből az „ötösökhöz" való bevonulás, az őszirózsás forradalom napjai, a galíciai, később az olasz front okozta gyötrelmek, a hazatérés. A rendőri felügyelet évei. A szervezett nyomdászok révén már tanoncéveiben megismerkedett a munkásmozgalommal és a nyomdászszakszervezet vezetőségi tagja, majd elnöke volt. S 1927-től a párt tagja. Meg kellett tanulnia túlélni a kínzásokat, s hogy az ember akkoriban gyakran a szerencséjének köszönhette életbenmaradását. Farkas Istvánt 85. születésnapja alkalmából tegnap, kedden bensőséges ünnepségen köszöntötte Gyárfás Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és dr. Székely Sándor, a városi pártbizottság titkára. Gyárfás Mihály méltatta az ünnepelt eredményes mozgalmi munkáját, amelynek elismeréseképpen több magas kitüntetést, így a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta meg. Majd átadta a megyei pártbizottság köszöntő levelét. Dr. Székely Sándor a városi pártbizottság nevében emlékplakettel, vörös szegfűcsokorral köszöntötte a 85 éves Farkas Istvánt, akit felesége is elkísért a városi pártbizottság székházában tartott ünnepségre. Hétköznapok ki oÉcsukoit utas Vasárnap délelőtt úgy tíz óra körül remegve jött szomszédasszonyunk a troli újszeged! végállomásáról. Másfél éves gyerekével és a babakocsival a kezében odacsukták az ajtónál. Súlyosabb következményei szerencsére nem lettek a dolognak, nem sérült meg sem ő, sem a kisgyerek, ez azonban nem a troli vezetőjén múlott. Az eset önmagában is figyelmeztető. Volt Szegeden már olyan baleset, amelynek során az odacsukott utast métereken át vonszolta a busz. Ügy látszik az eset tanulságaiból nemigen okultak az .arra illetékesek. A folytatás is ezt látszik igazolni. A fiatalasszony ugyanis szóvá tette a troli vezetőjének, hogy nem örül odacsukatásának. A vezető ráripakodott, miért nem igyekezett jobban a leszállással. Mintha nem tudná, hogy tíz-egynéhány kilós gyermekkel, kézitáskával, babakocsival nem olyan könnyedén ugrál az ember. Sőt, még ha az utas késlekedett is. aligha menti a vezetőt, aki rácsukta az ajtót. ' anélkül, hogy meggyőződött volna. van-e még le- vagy felszálló. A fiatalasszony indulatba jött, megkérte a sofőrt, mondaná már meg a nevét, hogy illetékes helyen szóvá tehesse viselkedését. A sofőr visszaszólt, hogy mondja meg a nevét az utas, majd ő is szóvá tesz égyetmást. Eddig a történet. Amiért érdemes a közfigyelemre: elgondolkodtató az a morál, ahogyan a fegyelmezetlenek, gondatlan veszélyeztetők fogadják a (különben jogos) kritikát. Nyilván, mert megtehetik. Mert a panasznak, reklamálásnak nincs hatása, eredménye. Mert ha. mondjuk az odacsukott utas elmegy a vállalathoz, panaszt tesz, ezzel csak a saját idejét fecsérli. Ha mindent tanúkkal bizonyít, akkor is legfeljebb elnézést kérnek tőle, a mulasztó megússza egy ejnye ejnyével. Ha nem így lenne, részben több lenne a panasz — mindennapi tapasztalat, hogy ok van rá épp elég —. másrészt nem röhögve vagy megvetően fogadnák a mulasztók a jogos reklamálást. Mindenült várni leli ? Kedd reggel bementem az l-es postára, hogy vegyek 150 forint áru illetékbélyeget. összesen egy ablak volt nyitva, hosszú sor kígyózott előtte. Türelmesen végigvártam, míg az ablakhoz jutok A hölgy közölte, nincs okmánybélyeg, várni kell. Már meg van rendelve. Félreálltam. Az okmánybélyeg nem hiánycikk. ..Megrendelni" is csak egyik ablaknál a másiktól kellett. Eltelt öt-hat perc. újból beálltam a sorba, újból az ablakhoz jutottam egy idő után. Az okmánybélyeg még mindig nem érkezett meg. Vártam, vártam, hiába. Elunván a várakozást, fölmentem a hivatalvezetőhöz, hogy megérdeklődjem, miért nem tartanak illetékbélyeget az egy szem nyitott ablaknál, és esetleg azt is, miért nincs több ablak nyitva, hogy ne kelljen annyit várakozni. A hivatalvezetőhöz ugyan nem jutottam be. két udvarias hölgy üldögélt az előszobájában. Az egyikük újból lekísért a terembe, ahol a következő megjegyzés kíséretében megkaptam a bélyeget: — Nem igaz, hogy nem bir várni! Hát ez az! Bírni ugyanis birok várni. De nem akarok! Húsz percet pláne nem, pár illetékbélyegre. És pláne nem mások feledékenysége, mulasztása, apró, de bosszantó trehánysága miatt. Emberek vagyunk, természetesen, s valamenynyien tévedhetünk. A búcsúzó megjegyzésből kivilágló szemlélet szomorított el végképp: az. tudniillik, hogy az ablaknál ülő hölgy ennyire természetesnek tartja az ügyfél várakoztatását. Biztos vagyok benne hogy szándékosan és tervszerűen nem volt több ablak nyitva ebben a délelőtti időpontban. A posta ugyanis olyan szabályokat hoz a maga munkája szabályozására, amilyeneket akar. Időnk négy-öt-hat perces rablását természetesnek tartja, tervszerűsíti. Várakozni muszáj — ha van csúcsforgalom, ha nincs. És nemcsak a postánál, másutt is. Bekalkulált, betervezett öt-tízperceket, negyedórákat. amelyek így naponta órákká állnak öszsze. S a jelenség önmagát erősíti: mindenütt várni kell, mondta a hölgy csodálkozva, s egyben önigazolásul. Akkor meg miért háborodik fel az ügyfél? Nyilván, mert kukacos, kötekedő, mert azt képzeli, hogy ezen változtatni lehet. Hát majd megtanulja... Tanács István