Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

Szerda, 1982. július 28. 5 Búcsú Dobó Szilvesztertől Ismét meghalt egy ember, akinek három évtizedes munkája nyomát immár visszavonhatatlanul magán viseli a szegedi járás. Külö­nösen Mórahalom nagyköz­ség köszönhet sokat a Ho­mokkultúra Szakszövetkezet napokban elhunyt elnöké­nek. Sokgyermekes kisparaszt családból származott. Agro­nómussá küzdötte föl fnagát, (19&l-től a korszerű mező­gazdaság egyik előretolt bás­tyáján. a mórahalmi gépál­lomáson dolgozott. Három évig agronómus, újabb négy esztendőn át főagronómus volt. 1957-től 60-ig a helyi áfész főagronómusa, 60-tól 64-ig a mórahalmi Vörös Október Tsz főagronómusa volt. 1964-ben lett a Hala­dás Szakszövetkezet főme­zőgazdásza, 1970-ben pedig elnöke, ö lett az egyesített Homokkultúra Szakszövet­kezet vezetője is. Sokoldalúan képzett szak­ember, messzire tekintő po­litikai vezető volt, számos társadalmi funkciót viselt. Haláláig az MSZMP szegedi járási bizottságának tagja, a mórahalmi községi pártbi­zottság tagja, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsá­gának tagja, a tanács társa­dalmi elnökhelyettese volt. Egy időben a Csongrád me­gyei TESZÖV elnökhelyette­si tisztét is ellátta. Tevé­kenységét számos kitüntetés hitelesíti. Dobó Szilveszternek nagy érdemei vannak abban, hogv a Szeged környéki ta­nyavilág a szocialista társa­dalomban is megtalálta ön­álló' arculatát; sikerrel öt­vözte a korszerű termelési módszereket a hagyományos paraszti szorgalommal, meggyökereztette, életké­pessé tette a szakszövetke­zeti formát. A járási és községi párt­szervek, a nagyközségi ta­nács, a téeszszövetség kivá­ló elvtársát, munkatársát gyászolja személyében, a község lakói vezetőjüket, barátjukat. A Homokkultű­ra Szakszövetkezet saját ha­lottjának tekinti Dobó Szil­vesztert. Mórahalmon te­metik holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor. szegedi ünnepi hetek Sze<redi Ipari Vásár és Kiállítás. A Marx téren, augusztus l-ig, naponta délelőtt 10-től este 7-ig. XXIII. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc .Mú­zeum Horváth Mihály utcai Képtárában szeptember 20­ig­Józsa Bálint szobrászmű­vész Uiállftáse a November 7. Művelődési Házban, au­gusztus ,14-lg, naponta dél­előtt 10 és este 7, vasár­nap délelőtt 10 és délután 4 óra között. Erdélyi János könyvmű­vészeti kiállítása a Techni­ka Házában, augustzus 5­ig, naponta délelőtt 10-től este 6-ig. Fiatal népművészek ki­állítása a Juhász Gyula Művelődési Központban. If j. Csiszár József fazekas, Schmidt Sándor népi ipar­művész és Virágvölgyi Márta szőnyegszövő kiállí­tását július 28-án, délután 4 órakor Tóth János, az Országos Népművelési In­tézet igazgatóhelyettese nyitja meg. Megtekinthető; augusztus 3-ig. Mővelődéselméleti nyári egyetem, MTA Biológiai Központ, július 29-ig. Fritz Mihály és Szabó Tamás szobrászművészek kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájá­ban. Gerle Margit keramikus kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Anna Margit festőművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, jú­lius 20-ig. Szemereki Teréz kera­mikus és Polgár Csaba tex­tiltervező kiállítása a Gulá­csy Lajos Teremben, jú­lius 29-ig. A könyvkötészet múltja és jelene. Kiállítás a So­mogyi-könyvtár olvasóter­mében, augusztus 20-ig. Váci György kétszeres aranydíjas könyvkötőmes­ter munkáit bemutató tár­lat a Somogyi-könyvtár előterében, augusztus 20­ig. Szeged múltja és jelene, jövője. Kiállítás a szegedi Várban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete: Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Szegedi Galé­ria; Lucs-gyüjlemény; Hu­nok, avarok, magyarok; Buday György-kiállítás. Naponta délelőtt 10-töl es­te 6-ig. Paprikamúzeum. A Mi­hályteleki művelődési ott­honban (Vörös Hadsereg útja 50.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye. Tápé, Vártó utca 4. Nyitva kedd és pén­tek kivételével délután o­tól 6 óráig. Mennyit ér a diploma? Nemzeti érték A Délmagyarország vita­cikkeit olvasva, úgy tűnik, hoigy a hozzászólok inkább a jelenségeket és nem ezeknek okait fogalmazzák meg. Hiá­nyoznak % megoldáshoz ve­zető vélemények is. Ha iga­zán előbbre akarunk lépni ezen a téren, a kérdést így is fel kell tennünk: miért ér ennyit a diploma nálunk, amennyit ér? Kik a felelő­sek ezért? A diploma értékét három oldalról vizsgálhatjuk. Meny­nyit ér a diploma az egyén­nek? Itt főleg a prezstízs és anyagi problémák a megha­tározók. Mennyit ér a dip­loma a szakmának? Ez már a tudomány-gyakorlat szín­vonal kérdése. A szakmai eredmények, mutatók mi­lyenek az országban az eu­rópai. vagy a világszínvonal­hoz viszonyítva? A megha­tározó kérdés: mennyit ér­nek a diplomák egy adott társadalomnak, jelen eset­ben a mi szocialista tásadal­munknak? Végső soron minden dip­loma haszna — össztársadal­mi. A diploma is nemzeti ér­ték, és minden diploma any­-nyit ér amennyire egy tár­sadalmi rendszernek szük­sége van rá és értékeli. Az, hogy mennyit ér egy diplo­ma és egy diplomás, csak társadalmi megbecsülés ered­ménye lehet. Annak ls kell. hogy legyen, mert minden diploma társadalmi szükség­letek kielégítésére hivatott. A diploma össztársadalmi szakmai igény is. egy diplo­más: magasan képzett szak­ember. A „magasan"-ban benne van a hivatástudat, aY önkéozés stb. A hivatástu­dat sem más. mint a mun­kához való viszony, a mun­kamorál egyik magasabb formája, önmagában sem­mit sem ér, eredmények nél­kül. mint „tudati tényező". Ezeknek az eredményeknek értékei pedig nagyobb tár­sadalmi és anyagi megbe­csülésre tarthatnak igényt. Nem a diplomát és a hiva­tástudatot kell megfizetni, hanem az ezekkel járó mun­kához és eredményekhez való társadalmi viszonyt! Ezt js azért, mert ez a vi­szony sokkal progresszívebb a többi munkaviszonyoknál! Elgondolkoztató ez a „mennyit ér a diploma?" vi­ta nálunk a tudományos szo­cializmusban, ahol a tudo­mány termelóerővé válásáról beszélünk, és a mi társadal­mi rendszerünk magasabb­rendűségében hiszünk. Mert valljuk, hogy a fejlődésnek nincsen más alternatívája, mint a szocializmus. Felve­tődhet a kérdés: kell-e a szocializmus építéséhez dip­loma. diplomás, felépíthető-e a szocializmus diplomák és diplomások nélkül? Annyira fontos-e a szocializmus egé­szének a diploma és a dip­lomás, mint azt mi diplomá­sok hisszük? Vagy csak el­hitetni akarjuk? A 45-ös földosztók sem voltak diplo­mások! Az is figyelemre méltó, hogy a „mennyit ér a diploma?" vitához gya­korlatilag csak diplomások szólnak hozzá! A nem dip­lomásoknak vajon mennyit érhetnek a diplomák és a diplomások? Nem itt kellene keresni a jelenség egyik meghatározó lényegét is? A társadalom oldaláról próbálom nézni ezt a kér­dést „diplomás elfogultság­gal" a nem diplomások sze­mében. Én a diplomát egy magasan kvalifikált szak­ember bizonyítványának tar­tom. Ezekre a szakemberek­re minden modern társada­lomnak szüksége van, és a jövőben egyre nagyobb szük­sége lesz. A szakmát elha­gyó diplomásokkal egy tár­sadalom sem nyer. haszna csak a szakmát elhagyó dip­lomásnak van. Az ipari, tu­dományos társadalmakban a szocialista társadalmakban a diploma egyre jobban nél­külözhetetlen lesz. de érté­ke csak akkor realizálódik, ha eredményt produkál, hasznot hajt, amit a társada­lom jól megfizet. Minél job­ban megfizeti, annál több hasznot hajtanak a diplo­mák és a diplomások egy társadalomnak! A megoldás: döntés! Döntsünk, hogy mit csinál­junk tovább diplomásaink­kal? Először meg kellene változtatnunk társadalmunk ..diplomás szemléletét"; má­sodszor értékeinek megfele­lően becsülni és becsültetni a diplomát és a diplomást, mint szakembereket; a meg­felelő feltételek megterem­tésével társadalmilag hasz­nos és kvalifikált eredmé­nyeket követelni tőlük, és ezeket a kvalifikált eredmé­nyeket kvalifikáltan js do­tálni! Dr. Veress Sándor Karnevál Mikor szórakozik a karne­vál résztvevője? Igazából, ha maga is részese a produkció­nak. Ám különösen nem rö­vidül, ha számára csupán a néző szereposztása jut. De csak akkor, ha olyan látvá­nyosságban van része, ahol kedvére tapsolhat, nevethet, véleményt alkothat S miért is ne tetszene a szegedi a tizenhatodik, a fiataloké? A volánosoké, a délépeseké, az összes nagy­üzemben dolgozó KISZ-esé, valamint a húsz-harminc ta­got számláló alapszervezete­ké. Mint például a cipő­gyáré. a nyomdáé. Már va­lamennyi — több mint har­minc — produkció elemei készen várják a végső ösz­szeállítást. Arra ugyanis az utolsó pillanatban kerül sor, július 31-én. a kora délutáni órákban. A nézők — szokott helyü­kön. a rakpart lépcsőin — ejószöv Madách Tr^gefijaj^-Í nak mai korra adaptált -neit 1 á ttaa tják*.-ezután. a>CH>r-i be Tükör darabjait, amelyek remélhetően egységes egész­szé illeszthetők, végül pedig A Hetet. A „részek" műfa­jukat tekintve — humor, ta­lán groteszk — harmonizál­nak, s megfelelnek a karne­vál kritériumainak is. Korcs­má.ros György, a Madách Színház rendezője, ősztől a szegediben is vendég-diri­gens. a felvonulás művészeti vezetője gondoskodik róla. A produkciók szombaton dél­után 5 órakor „gördülnek" a Juhász Gyula utcából a Le­nin körútra, onnan a rak­partra, majd vissza a Lenin körútra, az Áradj téri célig. 1*1 —* I W* 1 Leonóra és Manrico A héten még két alka­lommal játsszák a Dóm té­ren Verdi népszerű operá­ját, A trubadúrt. Remélhe­tően kedvezőbb éghajlati vi­szonyok közepette, mint ami­lyen tizenkilenc évvel ez­előtt várt a szegedi játéko­kon akkor debütáló „truba­dúristákra", s aminő foly­tatásra, esős második elő­adásra kárhoztatott az idei nyitódarab stábja. a Háry Jánosé. Pénteken másodszor lép­nek közönség elé az idei operabemutató közreműkö­dői, s vasárnap este már búcsúznak is. Képünkön a két főszereplő, Leonóra: To­kody Ilona, az Állami Ope­raháznak egykor a szegedi konzervatóriumban nevelke­dett fiatal szopránja, és Manrico: Vlagyiszlav Pjavko, a híres-nevezetes Bolsoj, a 'ityőszfivai N ágy színház ugyan­csak ifjú tenoristája. Kárpáti, Melis Hangverseny a Dómban Aki megszokta, mint. e sorok írója, hogy" a város művészeti rendezvényei (je­lesül a koncertek) holmi fölvett sznobériából, idétlen figyelmességből, sohasem a meghirdetett időpontokban, hanem emberemlékezet óta jó negyedórás késéssel kez­dődnek — a hétfői orgona­esten pórul járt alaposan. Pontban nyolckor ugyanis elkezdődött a hangverseny. Nem emlékszem, énekelt-e a közelmúltban itt, a foga­dalmi templomban Melis György, az Operaház kivá­lósága. Azt viszont mindenki tudja, minap a szomszédos dómszínpadon osztatlan si­kert aratott a Háryval. S ha­tározottan állíthatom, a fesz­Olcsó, gyors Garázs panelekből Boldog az ember, ha ko­csit vehet, de az örömmel nyakába szakad a gond is. Hiszen az autót védeni, óvni kell, garázsban tartani, melyhez jó lenne olcsón, gyorsan, akár félkész álla­potban is hozzájutni. Így töprengett Nagy Sándor, Szabóné Tolnai Zsuzsanna, Rosztos Zoltán és Kispál István, amikor kidolgozták egy gyorsan szerelhető, elő­regyártott vasbeton garázs tervét, melyet újításként nyújtottak be a Szegedi Ma­gas- és Mélyépítőipari Vál­lalathoz. A vállalat vezeté­se jónak találta az ötletet, gz újítást elfogadta. Annál is inkább, mert szerzői gondos piackutató munkát végez­tek, tényekkel, előrendelé­sekkel tudták bizonyítani, a garázsra szükség van, türel­metlenül várja a lakosság. Ez a garázs korszerű, esz­tétikus és nem drága. Szeged területén felálítva, készre szerelt állapotban, ajtó nél­kül. 30 ezér 900 forint. A hozzávaló ajtót az Alföldi TÜZEP biztosítja, 4 ezer, il­letve 7 ezer forintba kerül, a kiviteltől függően. A leen­dő tulajdonosok a megren­delésen kívül csak 15 centi­méter tömörített kavicságy­ról keli gondoskodnia. Erre kerül először az aljzatelem, utána az oldalpanelek, majd a födémpanel. A garázs sze­reléséhez mindössze fél óra szükséges. Üjabb fél óra, míg felkerülnek az ajtók, s már védett helyre is kerül­het a kocsi. Ha aztán a pénztárca engedi, jöhet a te­tőszigetelés. Kialakítható sorgarázsként is, amely főleg lakótelepek környékén kedvező, ahol a tömeges igény és a helyszű­ke miatt más beépítés nem célszerű. Előnye ennek a ga­rázsfajtának az aljzatelem olyan kiképzése, meiy lehe­tővé teszi a szerelőakna hozzáépítését. Az újtipusú garázs (képünkön) megte­kinthető a szegedi vásáron is. Szúnyog Csaba Az ipari vásáron látható tivál-igazgatóság régóta szor­galmaz egyfajta (e hasábo­kon is sürgetett) óhajt, ösz­szekötni kellemeset a hasz­nossal; ha már rangos mű­vész érkezik Szegedre, an­nak szabadtéri játékaira, léphessék töl másutt is, mondjuk pódiumon, koncer­ten, előadóesten. A kívánság nem maradt írott malaszt. Tavaly az Ivan Szuszanyin címszerepe mellé a Muzsi­káló udvar fölötti tanácste­remben rendezték meg Jev­genyij N'yesztyerenko dalest­jét, most meg Melis énekel­hette el (a Tiszán innen, Dunán túl és más Kodály­számok után) Bach és Bee­thoven dalait, Hándel Largó­ját. Ugyanoly igéző szépség­gel, zengőn, a mostohának vélt akusztika dacára átható torűséggel, tisztán, miként ffír méterrel odébbról hal­lottuk, a színpadról. Kárpáti József orgonajá­téka váltazatlanul stílusos, ökonomikus, meggyőzően hat a dóm hangszerpiramisán, amiképpen korábban hallot­tuk. Programja is ideülő (Bach: Dór toccata, Kodály: Orgonamise, Reger: f-möll introduction és passacaglia), gazdag repertoárjából fölte­hetően nem véletlenül meg­válogatott. Más előadóművé­szekkel szemben tudnillik a jó orgonista nem utolsósor­ban a hangszertapasztalatai­ról ismerszik. Kárpáti ele­gánsan kerüli el a regisztrá­lás olyan szélsőségeit, me­lyek látszólag hatásvadászó effektusokkal takarják, szo­rítják háttérbe a muzsika belső tartalmait, s a dina­mikai adagolása is ízléses, gondos. Merthogy manuálisan el­játssza a műveket, ha kell, bravúros technikával, Ilyen nagyságrendű művésznél már evidens. N. L l i

Next

/
Thumbnails
Contents