Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

A folyót tisztelni kell Egy érdekes „vasmacskát" fabrikál, festeget sárgái üdülőjének udvarán Koszka Ferenc, aki a Béke-úszóház gondnoka. A Tisza kissé áradóan, hordalékot sodorva hömpölyög alattunk, mellettünk. Nekem így is barátságos a folyó. — Egy franciától lestem el ezt a típust — mutatja a szerkezetet —, s azért tartom jónak, mert leakadós esetén a biztonsági zsinór elszakad és kinyílik a macska. Nézzük a folyót, s ahogyan futnak a habok, úgy pörgeti élete filmkockáit a férfi, a hajók és a vizek szerelmese. Nagyanyja újságot hordott fél évszázadon át az alsóvárosi paprikásoknak, iparosoknak, kereskedőknek és tisztviselőknek. A Friss Üjságot és a Pesti Hírlapot. Hat fillérért kapták, nyolcért adták. Később édesanyja vette át a munkát, s a Ferkó gyerek is segítet, babakocsiban gurították a hírlapokat. Nosztalgikusén említi, hogy nagyanyja is, édesanyja is negynen-ötven esztendőn át hordta a híreket, de egyetlen nap sem voltak betegek. „Nem lehettek azok, mert egyszerűen nem lett volna senki, aki helyettesíti őket." — Engem, amikor elvégeztem a hatodik osztályt, csónakkészítő inasnak adtak a H. Kovács mesterhez, összesen három csónaképítő volt a városban. Főleg két segédjétől, a német származású Salczer és Steinbach nevezetű emberektől tanultam sokat. Főleg a vitorlásokban voltak kiválóak. Az akkori úszóházak kerülnek szóba. Sorolja: — A Tiszai Evezős Egyesület, a Zsidó regatta, az SZTE, a Szőnyi, a Takács, a Fészek Klub, amely az újságíróké volt, akkor az úgynevezett Fehér-Kék, és a legmodernebb, a Honvéd Tiszti Űszóház. Ha megjelent az úszóházban Shvoy altábornagy, a tiszteknek még a vízben is vigyázzba kellett állni. Szakszerűen magyarázza el az akkori úszóházak és garázsok méreteit. Hosszabbak voltak, mint a mostaniak. — Azért, mert a hajók is mások voltak. Leginkább a szandolinokat használták, a dubló kettest, a skifet, az is igen hoszszú volt, de még hosszabbak a nyolcasok. Kiváló cédrusfából építették a hajókat. — Hová lettek a régi úszóházak? — Érdekes, hogy a háborút, a frontot mind épségben átvészelte, később szedték szét. A szovjet katonák utasítására a pontonjaikat átkelő hídhoz szerelték. A fölső deszkaanyagot elvihették azok, akik bontottak. Szívesen mentek az emberek erre a munkára, mert kellett a tüzelő. A két magán úszóház „megúszta" a bontást, mert a pontonjai nem voltak alkalmasak a hídhoz. Bár azokat is vitték volna tüzelőnek, de a gazdáik baltával állták útjukat a túlbuzgó embereknek. Koszka Ferencből végül is ' hajóács lett, mert mestere, H. Kovács másfél év után elzavarta. Akkoriban az inasnak vasárnap is be kellett menni a műhelybe. Valahogyan egyszer hiányzott Ferkó, de másnap már be se léphetett, a mester kíméletlen volt. Hódi Imre hajóács vette magához és ott is szabadult föl. A hajóépítés azonban vérévé vált. — Tizenhárom éves voltam, amikor elmentem a Lippai fatelepre és vásároltam négy szál deszkát. Kérdezték, mi lesz ebből gyerek? Mondtam, hogy csónak. Körülröhögtek. A szomszédunkban egy orvos lakott, az is kérdezte, mi lesz ez a tákolmány? Elsüllyedsz te azzal Ferkó. Nem én — válaszoltam dacosan, s fogadtam egy liter borban, hogy átmegyek vele a Tiszán és vissza is evezek. Levittem a csónakot a folyóra, jött a doktor úr is velem. Szépen átértem, és már visszafelé eveztem, amikor kiált a doktor, hogy Ferkó ülj a szélére, hadd lássuk lehet-e belőle pícézni. Boldogsággal odaültem, de egyből fölborultam. Átvillant az agyamon, ha én most kiúszok, akkor oda a ladik. Megfogtam a bal kezemmel, a másikkal meg kievickéltem. Hazaszaladtam átöltözni és folytattam az evezést. Lényegében ezzel kezdődött az én vízi életem, s azóta se tudom elképzelni a folyó nélkül, s hajók nélkül. Aztán gyorsan peregtek az évek. A front átvonulása után a katonai kórházban segítkezett, még Kecskemétre is elment a szovjet katonákkal. Hívták később is, tartson velük, de Budapest fölszabadulása után, mivel a kecskeméti hadikórház is tovább ment, ő hazatért. Hamarosan behívták katonának, az utászokhoz. Éppen akkoriban ácsoltak egy úszóházat, s mint szakembert odavezényelték az őrszázadhoz. S ezzel elkezdődött Koszka Ferenc életének egy új szakasza, de ugyanakkor — leszerelés után — mások életében is meghatározó szerep jutott ne- . ki. A folyó ugyan barátságos az emberekhez, de veszélyes is tud lenni, ha lebecsülik, ha játéknak tekintik. Koszka Ferenc pontosan föl se tudja sorolni hány embert mentett ki a hullámokból. Egy kötetet lehetne írni arról, hogyan, miként kerültek hullámsírba fiúk és lányok, középkorúak és idősebbek. Első mentése még katonakorában történt, s azóta — sajnos minden esztendőben akad. — Az idén még nem volt — mondja, és kopog az asztal lapján. Följegyzem a két kajakos férKatona Judit két verse Etűd Bokrosodom. Föltámadok, mint halálukból a fák. Vastagszik, gyógyul gyökerem, zöld korona nő fejemen, a gallyamon virág. Növekszem mindig ég felé, virágzóm, ráz a szél, gyümölcsök terhe húz. lehet, de fölöttem mindig ott lebeg az éles baltaél. Hintaszék Böröndi Lajos Visszaszámlálás a szelídített erdő visszafogott zúgása akár a hátborzongatóan csendes tenger oly felelmetes oly félelmetes ahogy visszatartott lélegzettel fordul a föld fit, akik közül az egyik úszni sem tudott. Az egyetemista fiút, aki gyufagyári tutajok mellett íüldoklott, a két kenust, akiket egy oszlopnak vágott a sodrás, a „nagyvíz" idején, s csak Koszka Ferencnek köszönhetik az életüket. A tápéi komp melletti mentéseket, vagy a téli kikötő eseteit. Az ügyetlenektől az öngyilkosokig. S olykor az élet apróságai adtak „lehetőséget" a mentésre. Ha, nem sörözik a Rigóban, ha nem lép a vízbe azért, amiért az uszodai medencébe tilos belépni, akkor... — Ez , az eset valóban így történt. Vécét sehol se leltem, hát uram bocsá a sörtől a folyóban is meg lehet szabadulni. A csónakom mellé álltam, a vízben, mintha azon matattam volna. De látom ám, hogy nem messze tőlem egy férfi és egy nő összekapaszkodva kapkod, előbb azt hittem veszekednek, de látom, hogy komolyabb a dolog, a férfia arca már lila. Rosszul voltak, fuldokoltak. Parta vittem őket, később rendbe jöttek, elmentek, azt sem mondták, hogy1* köszönöm. — Gondolom, hogy a főnökei, vagy a hivatalos szervek viszont elismerték, kitüntették számtalanszor életmentéseiért. Meglepődve hallgatom, hogy még dicséretet sem kapott életében, pedig fölsorolni is hoszszú volna a listát. Miért? — Azért, mert csak akkor ismerik el az életmentést, és akkor jár dicséret, jutalom, vagy kitüntetés, ha a mentő nem használ „segédeszközt", vagyis csónakot. 7 Szél rázza, löki őket — üvegfalon át nézem — rázkódnak a viharban, v ringanak fehéren és táncuk egyre gyorsabb. Tünt árnnyal az ölében előre dől az egyik, a másik gyorsan hátra. Versengenek remegve, hintáznak dideregve egymással csatázva. Minthogyha benne ülnénk és mi lennénk a holtak. Tűnt árnyak ülnek bennük. Talán ti ültök bennük s te engem látsz remegni. Elül a szél leállnak a torz nádszék-bohócok: üres ölükben senki. FÜLÖP ILONA RAJZA ZÓLTANFI ISTVÁN: AJTÓ L TÓTH VALÉRIA: ELTÁVOLODÁS — Majd legközelebb úszva mentek. Hagyjuk a tragikus, s az elismerés indoklásánál a komikus dolgokat — Milyen a Tisza? — A folyó barátságos, jó az emberhez, de tisztelni kell. Szelid is. de haragos is. Aki okosan viselkedik, megadja a tiszteletet, annak barátja és nem elltnsége. A vízi élet egészséges. aki sfcéreti a folyót az közösségi ember ls. Mielőtt elköszönnék megkérdem Koszka Ferenctől, hogy mi lett a Pamacs nevű kutyájával, amelyet egyszer a kotrósok hagytak „szárazon". — Sainos kimúlt— mondja. — Olyan hűséges, korrekt és méltóságos. szerény kutyát még nem láttam. Emlékszem, amikor a hetvenes árvíz idején Bokroson voltam hajóvezető, s Pamacs az ifjúsági csónakháznál rálelt a biciklimre, s öt napig ott feküdt mellette. — Jól érzi magát Koszka Ferenc? — Nagyon. kedvem szerint élek és dolgozom, ma is azt csinálom, amihez a legjobban ragaszkodom, a haiók és a folyó világában kapok lélegzetet. Lehettem volna más is: katonatiszt, gazdasági vezető, vagy ..valami szárazföldi" szakember. Hál' istennek nem lettem! GAZDAGH ISTVÁN