Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-22 / 170. szám

(Csütörtök, 1 f)S2. július 22. 5 Torán Miközben a szabadtérin sze prózai dialógusokból áll javában zajlanak a nyitó- — tehát nem opera, a szó előadásnak, Kodály Háry hagyományos értelmében —, Jánosának próbái, hírt kap- ezért a szerepekre római szí­tunk egy másik Háry-elő- nészeket szerződtettek, akik­adásról, Olaszországból. Az nek helyébe, ha énekelniük Inlerkoncert közvetítésével kellett, magyar operaéneke­magyar művészek utaztak ki sek léptek, szegedi, fővárosi egy különleges összeállítású, operaházi és debreceni mű­hangversenyszerűen bemuta- vészek, hogy a hitelesség tott Háryra, Torinóba. okán természetesen magyar Az elmúlt héten kimerítő nyelven tolmácsolják Ko­elókészületek, napi két hcsz- dály muzsikáját. Háry Já­szú próba után, úgy „ját- nos, a címszereplő Gyimesi szották el" Kodály daljáté- Kálmán volt, Örzse: Erese kát, hogy fele részben ola- Margit, Marci kocsis: Tré­szul, fele részben magyarul, fás György, a császárné: ruadásul azt sem mondhatni, Bajtay Horváth Ágota, Má­hogy az olasz és a magyar ria Lujza pedig a Szeged­közreműködők csak anj'a- röl elszármazott Jász Klára. nyelvükön szólaltak volna Az előadást szeptember ele­meg, hiszen a torinói rádió jén megismétlik a torinói kitűnő kórusa és gyermek- nagyszínházban, melyet a kara például magyarul éne- rádió egyenesben közvetít, kelte a kórusszámokat. Mint s melyről felvételt készít az ismeretes, a darab nagy ré- ottani televízió is. Népművészeti továbbképzés Ünnepélyes diplomakioszr tással szerdán befejeződött Zalaegerszegen a TIT nem­zetközi népművészeti nyári egyeteme. A július 12-én kezdődött kurzusnak nyolc országból nyolcvan, a népművészet és a magyar népélet iránt ér­deklődő hallgatója volt. Az idén hetedik alkalommal megrendezett nyári egyete­men elsősorban a népi épí­tészettel s a népi kismes­terségekkel foglalkoztak. Elő­adás hangzott el egyebek között a kékfestő műhelyek­ről, a vászonhímzésről, a szűrkészítésről, a kályhás- és fazekasmesterségről. A nyá­fi egyetem kapuzárásakor a diplomával együtt átnyújtot­ták a résztvevőknek a jövő évi kurzus meghívóját és programját Á szegedi papucs A mester és társa (3.) A mesterség megkívánta a amely a domború hímzés be­segítő kezet, és .így a feleség nyomását keltette, mindig hű társa volt a mes- Nyilassy Ferencné szege­ternek a munkában. Nem- di hímző mondja el. Szege­zedékeken keresztül rendsze- den az alsóvárosi zárdába hogy a gyermekeit saját ke­resetén tartsa, ismét előtér­be kerültek ezek az emlé­kek. és a nagy kézimunka­szeretet. így került a Szege­rint a papucsos feleségét pa- járt iskolába, hol abban az di Papucsos Ktsz-hez, mint hímző, illetve tervező. A tía. pucsíejeket nemcsak hí­pucsos családból vette el. időben apácák tanítottak. Itt Dinasztiái voltak csak nem tanított egy kedves nővér mindenhol az országban, kézimunkát, és szerettette mezte. hanem gyermekkori ahol papucs készült. Szük- meg a kézimunkázást és és Nyilassy Sándorral tér­ség is volt a két ember har- kislány korában mindig szí- tént rokoni érintkezés kap­monikus együttműködésére, vesen kézimunkázott, szóra- csán a festő sógor rajzolga­hisz az asszony nemcsak a kozásból. De Alsóváros. Sze- tásai alapján tervezte a kü­háztartás vezetésében vette ged híres paprikás városré- lönböző stilizált virágokból | ki a részét, hanem nagyban sze volt. A lakosság nagy álló kompozíciókat, s vitte a hozzájárult magának a pa- része paprika termeléssel fog pucsosnak is a munkájához, lalkozott. maga * papucs készítéséhez belterjes és értékesítéséhez is. Egy- számított, és így ezeknek a azután a rajz vonalában sű egy mesternél több inas és termelőknek a jövedelme rűn vékony tűvel átszúrkál­legény is volt. ezekre főzni nagyobb volt. mint a közön­kellett. A céh előírása volt. séges földműveseknek. Ez a hogv az inas köteles segéd- jólét megmutatkozott a ru­kezni a mester háztartásá- házkodásükban is. Sokkal ban is. A papucsosné. ahogy színesebb, gazdagabb volt. A A valóság talaján A művelodéselméleti nyári egyetem elé papucsfejekre. Szegeden és már akitor ez megrajzolták a sablonpapír­gazdálkodásnak ''a a mintát, ezt a mintát ták, később szúrógépet hasz­náltak. íey az elkészült sab­lont azután ráfektették az anyagra, és úgynevezett vi­serrel (ami tulajdonképpen az inasok és legények szólí- paprikatermelők szívesen egv ragadós fehér vagy kék porfesték) a dörzsölőpárna segítségével (kerek filcpár­na) papíron átdörzsölése so­tották. majszterné vagy hordták a papucsot. úgy gazdasszony, bizony ezen munkához, mint más alkal­túlmenöen vitte a hetikre a makkor. A paprikaszedés papucsot eladni. Az orszá- után Szeged Alsóváros szín- rán az átszúrkált lyukakon gos vásárokra a mester pompássá vált. A felfűzött keresztül az anyagra került, ment. de a hetipiacokra a paprikafüzéreket a házak sablonon levő rajznak meg­papucsosné járt. Itt nem- végén és az amitouson. vagy felelő rajzot adott. Ezt kö­csak az eladás volt a felada- éppen a külön épített papri­ta. Egyik-másik híres kofa kaszárítókban szárították. A rált szesszel volt, eladtak azok mindent, paprikafűzéshez, vagy -ha- — lefújták, még annak is. aki csak néze- sításhoz az asszonyok. Iá lödni ment a piacra, hanem nvok szebbnél szebb napú- Az anyagot hímzőrámára az eladott papucsra a dísz csókban mentek. Ezek a szép feszítették, és a sablon sze­felvarrása. ami abból állt, papucshímzések mindig rint hímezték. Kalocsán ma hogv egv vagy két sor sza- megmaradtak az emlékezeté- is a rajzot az íróasszonyok lagot berüssölt (apró ráncok- ben. maid később. mikor (pingálóasszonyok) rajzolják vetően az anyagot denatu­- spiritusszal és ezzel az anyagon a rajz átrögzítődött. sógorságba került Szeged hí- az anyagra, és a varróasz­res- festőjével, Nyilassy Sán- szony varria ki a mintát. dórral ki nagy előszeretet- Ezek az íróasszonnyal viléj?­tel festette a paraszti élet- szerte hírnévnek örvende­képeket. Ezeken a kéneken nek. ott vannak a klállításo­a lánvok lábán szebbnél kon. Mezőkövesd híres bőr­szebb papucsok láthatók. Ez munkák vidéke, a papucsfe­A papucsosné hímezte tele a két érintkezés — az utób- jeket a szűcsök hímezték re­. . . _ U: V, — /. 1 n TP-ol, m . g— ba szedett, és azt a felső szélénél rávarrta a fejre) a cérnát, mivel a szalagot ösz­szeráncdlta arany zsinórral fedte — ez volt a zsinóro­zás. — Az ő keze alól kerül­tek Vi a papucsfejhímzések. a fejeket szebbnél szebb sti­lizált virágokkal. Hogy hol tanulta? Hát már otthon a szülői háztól, mely rendsze­rint ugyancsak papucsos ház volt. Mikor mór nem győzte egymaga a hímzést, kiala­kult eav külön ipar a hím­zők. vagv ahogy néha nevez­ték a papucsos virághímző­ké. A papucs dísze volt ez a hímzés. Ezektől váltak a pa­pucsok annyira kedveltekké. Hisz. a színes népi hímzéssel gazdagon díszített ruhákhoz ugyancsak illett a szép hím­zett papucs. Különösen a fiatalok közt volt aztán nagy igénye a szépen hímzett pa­pucsoknak. Divatba jött előbb a sokácok lakta terü­leten. maid később más te­rületen is. a pillangós pa­pucs. mely különleges hím­zést igényelt. Az egri Rozá­lia-kápolna leletei között is akadnak hímzett papucsok. Ezek tulajdonképpen a tű­fe=tés formái — ezzel a módszerrel nemcak pillan­gókat hímeztek ki. hanem egyéb ábrákat is. Használ­tak flittert és gvöngyöt ls. Az ezüst fonal szálaira szo­rosan felcsavarták a gyön­gyöt. maid kihúzták a szá­lat. így a drótot kihúzva szép forma keletkezett. bi annál is inkább, mert sógor. Nyilassy Sándor még ra,zolt is elő részére papuos­fei hímzésmintákat — mély benyomást tett, ez megma­radt. Mikor arra szorult. mekbe. Ezek ma éooúgy. mint a kalocsai pingálók a népművészet mesterei. Dr. Talpai Emil (Következik; És akkor jött a gyáripar.) Meghirdetett címe szerint gétől, fölkészültségétől. És a közoktatás és a közmű- ugyanez vonatkozik az új­velődés kapcsolatát vizs- ságolvasóra is, aki érdeklő­gálja a ma kezdődő műve- désétől, műveltségétől íüg­lődéselméleti nyári egye- gően szelektál nemcsak az tem. Régi fölfedezés, hogy újságok és folyóiratok kö­közoktatásunk és közműve- zött, de azokon belül is, ki­lődésünk egymásra hatása, választja a tájékozódását együttműködése sikerekkel .segítő cikkeket és energiát és kudarcokkal egyaránt áldoz megértésükre — vagy táplálta a magyar kultúrát, mindezt nem teszi. Sokszor erősítve és gyöngítve is ér- hallani, panaszkodunk a tékeit. Beszélni hát erről a tájékoztatásra, mert lassú, témakörről sokan tudnának, töredezett; de jóval ritkáb­már csak a személyes ta- ban hallani olyan beszélge­pasztalat alapján is. Hiszen tést, ahol a résztvevők ott­ha valaki nézőként értette- honosán mozognak örven­nül ül a film után, olvasó- detesen gazdagodó folyóira­ként meredten bámul a va- taink között, tallóznak tár­lamiféle szövegeket hordo- sadalom-kulturánk jelené­zó papírra, rémülten csodál- ben. Pedig mindezt lehet, ja a halálos fenyegetésű nem kell hozzá különleges élenjáró technikát, egyszó- adottság, ritka tehetség, val nem érti környezetét, Mindössze egyetlen tulaj­akkor megtapasztalja ok- donság kell a művelődés tatás és művelődés szakadé- eredményes gyakorlásához, kait. ezt pedig régi szóval úgy Könnyű mondani, hogy jelöljük: tudni vágyás. S bezzeg ennek nem kéne valószínűleg ez a legfonto­lennie, csak nagyop nehéz, sabb feltétel, aminek csírá­szinte lehetetlen megcsinál- ját még az iskola olthatja ni, legalábbis tömegmére- belénk, hogy megerősítését tekben. Pedig elengedhetet- gyakoroljuk egész életünk­len, hogy csökkenjék a tá- ben, ha! Mert minek is tá­volság iskolai tananyag és gadni, távolról sem általá­életismeretek között, mert nos ez a megszállottság, ellenkező esetben a tanított hiszen kifogás is, indok is tudás fölösleges tudálékos- adódik bőséggel, amiért kodássá válik. Aki felnőtt éppen most és én nem olva­fejjel tanult, s az utóbbi há- sok, nem figyelek. kikap­rom évtizedben majd mind- csolok, bezárulok. Pálcát tör­egyikünk tett ilyet hazánk- ni ki merne, a körülmé­ban, az tudja, hogy az el- nyek ismeretének híjóval, sajátítandókat bizony nem hiszen nem könnyű, legföl­ártott volna megrostálni a jebb csábító mások meg­szükségesség nevében. Pél- ítélése — felelősséggel, dának okáért így épül egy- £s most szépeket lehetne másra közoktatás és köz- irkálni a tudás adta na­művelődés, a köznapok vi- gyobb mozgási lehetőségről, lógóban. Persze ezernyi más amelynek nyomón nehezülő területen is megmutatkozik gazdasági viszonyaink kö­kapcsolat.uk, politikai tájé- zepette is szabadabban, cse­kozottságunktól egészen lekszünk, hiszen könnyeb­életmódunkig terjedő ská- ben látjuk meg lehetősége­ián- inket, sőt szerencsés esett. Manapság a rádiót hall- ben akár világunk közvet­gatni, a TV Híradót fíxye1- len változás irányait is. ni. fölér egy folyamatos és Hogy ettől a szép szöveg­általános továbbképzéssel, tői eltekintek, annak oka amelynek eredményessége abban van, hogy egyrészt nagy mértékben függ a százszor is elmondták már, hallgató-néző előképzettsé- másrészt áokkal könnyebb ezeket az elvárásokat meg­fogalmazni, mint akár tö­redéküket valóra váltani. A XI. Művelődéselméleti Nyári Egyetem azt ígéri, nem elvont, és ezért aligha ellenőrizhető, életidegen dogmákkal tömi hallgatóit, hanem valóságos viszonya­inkat választva kiinduló­pontnak, jut el következte­téseihez. Természetesen föl­vetődik a kérdés, milyen hatást tud gyakorolni egy ilyen összejövetel, a válasz­tott témakör problémáinak tényleges megoldósára, a nehézségek ellenében. Jogos kérdés, ha válaszolni jóval nehezebb is. Azért okoz gondot a válasz, mert va­jon hogyan lehet mérni egy beszélgetés hasznát, egy elő­adás értelmét? Semmikép­pen nem az elhangzott sza­vak számóval, a szónoki kifejezések szépségével. Vi­szont a hatás mégis létre­jöhet, ha kapcsolatba kerül előadó és hallgató, a közös gondolat, a közös eszmék hullámhosszán, aminek bi­zonyítékaként mindez tük­röződik a cselekedetekben, esetünkben megmutatkozik a művelődéspolitikai gya­korlatban. Kis lépésekkel, de közelíthetünk a kívánt állapothoz, amely a 80-as évek követelményeihez job­ban igazodó közművelődési és közoktatási viszonyokat jelöl. Mindehhez még azt ls hozzá kell tenni, hogy ez a mostani a tizenegyedik ösz­szejövetel, tehát sokakat, mint régi kedves ismerőst üdvözölhetünk Szegeden, re­mélve, hogy a korábbiakkal való elégedettségük hívta őket ismét városunkba. Akik pedig először vesznek részt az egyetemen alkalma­sint tapasztalni fogják, hogy a TIT Csongrád me­gyei Szervezete hasznos idő­töltésre, pihenéssel egybe­kötött ismeretszerzésre hív­ta őket Szegedre. Tráser László Ü! új film Ltó-tt/i íM-öjj, Színes, szinkronizált ja- motorozás. Pontosabban a pán film. Juzuru Szaszaki motocross. Megszálottként regényéből írta: Kan Sad- „keni-vágja" a futamokat, a zsi és Akiko Tanaka. Fény- típusokat, a köbcentiket, a képezte: Josihiro Jamaza- versenyzőket, a motorverse­ki. Zene: Kentaro Haneda. nyek minden színét, ízét. Rendezte: Iieicsi Ozava. tán még szagát is. Kérdés: Főbb szerenlők: Juniesi Isi- a hozzá hasonló fickókon da. Miuki Kumagai, Dzsod- kívül (ugyan mennyien le­zsi Nakoda. hetnek?) vajon kiknek is ^ ajánlható a tiszteletre mél­Kezdetnek engedtessék tó világcég, a Honda e love meg egy teljeséggel szub- storiba göngyölt reklám­jektív elmefuttatás: van ne- filmje? kem egy, boldogult külvá- Mert Keicsi 0zava férc„ rosi ifjúságomból származó műve minden, csak nem Tábor cukorbeteg gyermekeknek észséges életmódot tanulnak Ezen a nyáron Sopronban gyermekek háromheti me- életre. A Leányfalun és Ti­táboroznak a cukorbeteg nüjét, adagját. A táborban szakürtön rendezett táborok­gyermekek. Hetven 10—14 megtanítják őket, melyik ban tapasztalták: ha meg­éves leány és fiú, akik ételből mennyit fogyaszt- felelően táplálkoznak és él­anyagcsere-zavaraik miatt hatnak, naponta hányszor nek. a cukorbeteg gyermekek, nem vehetnek részt más tá- étkezzenek, mit kell tenniük akkor sokkal kevesebb in­borokban, augusztus 5. és 24. akkor, ha rosszul érzik ma- zulint igényelnek, jól érzik között megismerhetik a tá- gukat, mikor és hogyan ad- magukat, zavartalanul fej­borozás örömeit. Éppen úgy ják be maguknak az inzu- lödnek, ugyanolyan fizikai játszhatnak, sportolhatnak, lint. Mindezeket az ismere- és szellemi teljesítményre kirándulhatnak, mint a töb- leket nem előadásokon, ha- képesek, mint a többi gyerek. bi táborozó, a programjaikat, nem beszélgetés, étkezés, Az eisd táborozás költsé­az étkezésüket azonban fő- fózőcskézés, diétás vetélke- geit a Magyar Diabetes Tár­leg a szakorvosok szervezik dők közben sajátítják el- saság és az Egészségügyi meQ- Az 1. számú gyermekklini- Minisztérium, a tavalyi és A Semmelweis Orvostudo- ka Baría Lajos professzor az idei táborozást főleg tár­mányi Egyetem 1. számú kezdeményezésére ^ éppen sadalmi szervek, a szocialista gyermekklinikájának diabe- azért szervezte meg három brigádok anyagi támogatása tesszel foglalkozó munka- évvel ezelőtt az általuk révén fedezték. A következő közössége, valamint az Élei- gyógykezelt és ellenőrzött évtől — a tervek szerint — mezés- és Táplálkozástudo- cukorbeteg gyermekek tábo- a SZOT gondoskodik a cu­mányi Intézet szakorvosai, rozását, hogy segítsen fel- korbeteg gyermekek táboro­diétásnővérei írták elő e készülniük a teljes értékű zásáról is. (MTI) barátom, akinek mindene a érdekfeszítő. Eredendő la­posságán túl a művészkedő képek sora (lassított felvéte­lek, természetesen), a ma­gasra fröccsenő sár, a néző agyában idővel megbolydult méhrajhoz hasonlóan zúgó motorcsodák látványa, a motocross ismertetőnek is beillő, végeérhetetlenül el­nyújtott versenyrészletek — íme, a körítés. Ami pe­dig a szereplőket, ama "bi­zonyos „emberi tényezőt" illeti, a primitív me­seszövésnél, és a szo­katlanul gyönge, infantilis szinkronnál csak „jellem­rajzuk" idegesítőbb. Például a peches ifjú motorosé, Tei­jié. Aki szegény annyira szerencsétlen, hogy még azt is hagyja: felcsípje őt egy észvesztően naiv, enyhén sznob és hiszteroid mandu­laszemű leányzó. Kettejük motorbőgéssel kellőképpen illusztrált szerelmi románca a versenyfilmek szuperkli­séjével, a mindenáron tör­ténő győzni akarással ve­gyülve veszi a szó szoros ér­telmében vett buktatókat, a néző meg eközben csak hón áhítozva várja, győzzön már végre ez az eszelős Honda-gyerek, találjanak szíve hölgyével végre bol­dogan egymásra (végtére is mindenki olyan partnert kap, amilyet megérdemel) — s mehessünk haza, még ebben a kánikulában is. Így is történik. Teiji győ­zelme ugyan csak erkölcsi természetű, de sebaj, annál könnyzacskóingerlőbb az egész. A Honda-cég meg így is, úgy is jól jár. Már említett, egykori kül­telki haverommal annak idején (hatvanas évek köze­pe) igencsak kedveltük a Beach Boys-e gyüttes sláge­rét a Hondát. Nem nosztal­gia: mennyivel jobb ez a háromperces kis zenemű ennél a másfél órás una­lomgerjesztésnél, összeha­sonlíthatatlan. Így hát re­mélhető, hogy több társával együtt feltehetően moto­cross-őrült barátom sem „eszi meg" a japán film­ipar e legújabb, igen köny­nyedén nélkülözhető darab­ját. ö ugyanis ehhez — már elég régi motoros. Domonkos László

Next

/
Thumbnails
Contents