Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-21 / 169. szám

21 Szerda, 1982. július 21. Hidrolóoiisok tanácskozása Hazánkban több millió hektár termőföldet érint a melioráció, s e nagyszabású feladat csak úgy hajtható végre, ha a tudományos ku­tatás és a termelési gyakor­lat szorosan együttműködik, ha az agrotechnikai, kémiai, műszaki, ökológiai összefüg­géseket alaposan kidolgozzák — állapították meg kedden Szarvason, a • hidrológusok országos tanácskozásán. Mint elhanpfott: a több évtizeddel ezelőtt épített ön­tözési rendszereket általában túlméretezték és uniformi­zálták. kihasználásuk gazda­ságossági okokból elégtelen. tapasztalatokat értékelve rámutáltak: arra van szük­ség. hogy a meglevő víz­gazdálkodási főművek és az üzemi öntözőrendszerek kö­zötti összhangot megteremt­sék. Kutatni kell továbbá, hogy a vízgazdálkodásban mikénti lehetséges energia­takarékos üzemeltetés. A kapcsolt rendszerek csopor­tos működtetésében ilyen lehetőségek rejlenek. A szarvasi eszmecsere so­rán a részt vevő szakembe­rek helvszíni bemutatókon ismerkednek az öntözéstech­nikai Kísérletekkel, a rizs­termesztés eredményeivel. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Soproni Bélának, az Atheneum Nyomda vezér­igazgatójának a munkásmoz­galomban és a gazdasági építőmunkában kifejtett több évtizedes munkássága elis­meréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke kedden adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Rabi Béla ipari államtitkár. (MTI) Ifjúság? napok ­védnökséggel Hans Fallada emberkéje tragikomikus hős a maga kö­zépszerűségében. Madách Ádámja többre hivatott. És mi, a modern kor emberei, vajon milyenek vagyunk? „Mire" születtünk, mi a kül­detésünk? Július 31-én 5 órakor a Tisza-parton szem­be találkozhatunk önma­gunkkal, — fiatalok jóvoltá­ból. Madách ősi forrásához nyúltak, s Fallada, Az em­berke tragédiája könyvének címéhez — de lehet, hogy utóbbi puszta véletlen — a 16. karneváli felvonulás el­ső részének összeállításakor. Görbe tükör, ez a címe a második résznek. Gyanítha­tó, nem nélkülözi a kritika műfaját ez a téma sem, mint ahogy a harmadik, amely a Hét címet viseli. Nem vé­letlenül részleteztük a kar­nevál műsorát, amelynek idén Korcsmáros György fia­tal rendező a művészeti ve­zetője, hiszen bebizonyoso­dott,- másfél évtizede a leg­látványosabb, legnépszerűbb programja a Szegedi Ifjúsági Napoknak. Ám nem csak a megújhodott díszes felvonu­lásra lesz érdemes odafigyel­ni, hanem az ifjúsági fesz­tivál más rendezvényeire is. Úgyszólván a város minden pontjára muzsikusok, nép­táncosok, humoristák, éne­kesek telepednek, harminc­hét helyszínen 120 program­mal' szórakoztatják a kicsi­ket, az ifjakat, a felnőtteket és a nyugdíjasokat egyaránt. Mától megszólalnak a műso­ros kazetták a Napsugár, a Centrum Áruházakban, a Partfürdőn, az idein először 15 ezer műsorfüzet, valamint közel 2 ezer plakát készült. Arra hivatottak, hogy ponto­san, órára adjanak tájékoz­tatót július 30., 31. és augusz­tus 1. eseményeiről. Az elmúlt héten vala­mennyi programról tudósí­tottuk olvasóinkat. A rock, a folk, a sport, a látványosság jegyében válogatott, s a politikumot sem nélkülöző összeállításban nincs válto­zás. Ezt tudtuk meg a teg­nap. kedden, a városi KISZ-bizottságon tartott saj­tótájékoztatón a rendezők­től. Novdkné Halász Anna, a KISZ-bizottság első titkára és Szentirmai László, a bizott­ság munkatársa a háromna­pos találkozó fő rendezője újdonsággal is szolgált, ami nem közömbös a városla­kóknak. A városi tanács KISZ-szervezete, a belügyi KISZ-szervezetek, a kórház­rendelőintézeti egység KISZ­esei védnökséget vállaltak a 72 óra fölött. Vigyáznak a rendre, a tisztaságra, őrköd­nek, jó közérzetünk felett. Postalörténeti pálvázat ­A postatörténeti kutatás eddig ismeretlen forrásainak összegyűjtése céljából „Em­lékeim a postáról" címmel pályázatot hirdet a Postamú­zeum. Olyan pályamunkákat várnak, amelyek bemutatják a postai dolgozók életét, a posta feladatait, azok el­végzésének módját, megol­dását, s a társadalomnak a postáról és dolgozóiról al­kotott véleményét. Mind­azoknak a postás dolgozók­nak a részvételét várják — a pályakezdőktől a már nyugdíjba vonultakig— —, akik életük és munkájuk so­rán cselekvő részesei, szem­tanúi voltak a Magyar Posta történetének, hozzájárultak arculata alakulásához. Részt vehetnek a pályázaton azok is, akik esetleg már nem élő hozzátartozójuktól, család­tagjuktól őriznek a témakör­be tartozó hiteles emlékeket. A pályaművekhez lehet fény­képet., reprodukciót, korabe­li új ságkí vágást és más egyéb dokumentumot is csatolni, növelve ezzel a ta­nulmányok hitelét, történeti jelentőségét. A legjobb há­rom pályázat szerzője juta­lomban részesül. A beküldé­si határidő 1983. május 31. VITA Mennyit ér a diploma? Az életideálok torzulása A Muzsikáló udvaron Vivaldi ragyogása Az intő jelet föltehetően még Félix Mendelssohn­Bort hotdy adta meg. mikor felfedezte kora és utókora számára Bachot, a Johann Sebastiant. Azóta sem szű­nik ámuldozni a koncertkö­zönség. mit is kellett fölfe­dezni rajt, hiszen hasonlít­hatatlan géniusza olyan nyilvánvaló, mint fekete­földnek. hogy búzát terem. Bach után aztán szépen sor­jában fölfedeztetett a ba­rokk — mást ne mondjak. Albinoni Adagiója körúti füttyzene —. sohasem hal­lott. sohasem ismert szer­zők kompozíciói lopóztak a koncertDÓdiL'mokra. s ker­gették eevik ámulatból a másikba hallgatóságukat. A barokk e kései reneszánsza ásta ki a feledésből Antonio Vivaldi concertoművészetét (a Néau évszak bárholi hangversen vek slágere). s hogv még ez a kút sincs ki­merülőhen hogy tőle is ma­radt föltárrávaló. ráadásul nem is akármilyen minőség­ben. Sz<t<eres Ferencék hét­tő esti programja tanúsíthat­ta a Muzsikáló udvaron. Vivaldi egyházzenei mű­veiből a Budapesti Madri­gálkórus és a Budanesti Ka­marazenekar néven futó együttes mutatott be ió né­hányat. melyekből lemezre is játszottak már. olyan éne­kes szólistákkal, mint Ta­kácc Klára vagv Szőkefalvy­Naav Katalin és Kovárs Bri­gitta. Az Inúada et Glória, a Nisi Dominus. a Laetatus sum. az In exitu Israel és a Lauda Jerusalem tulajdon­képpen újdonságként hatott, s mint ilyen, mondhatni a reveláció erejével. Ha a program egésze, ebben a mi­ni oratorikus fölállásban, némikéopen monoton han­gulatot is áraszt egyetlen koncerten belül, azért egyes teteleinek üde szépsége, bensóségessége, humanisz­tikus raevogása azt a Vival­dit idéze ki nem véletlenül csillapító gyógyszere napja­ink zaklatott életritmusú, fáradékony, őrlődő emberé­nek. Ilven gyógyító szán­dékkal Szekeres Ferenc rég­óta siet a hangversenykö­zönség segedelmére, itt sem először, a szegedi tanács­háza kőbezárt udvarán, ám eleddig tűnt korok tündér­szárnva't csak a vokálisok, a madrigálkórusa révén su­hogtatta — most hangszere­sekkel bővített együttesén, melv vonóskart láthatóan az Állami Hangversenyzenekar művészeibő' verbuválta kó­rusához. S ha maga kifelé még nem is tudott igazán idomulni minőségében, ka­rakterében változott társu­latához azzal a természetes­séggel. mellyel korábban a kórusát vezette-gardírozta ígesztusa' mozdulatai, oly­kor túlméretezettek, szögle­tesek. látványban meg-meg­törik a muzsika harmonikus derűiét), azért a vállalkozás értéke mitsem csorbul. El­végre a munka iava tapasz­talhatóan a próbák, előké­születek során végeztetett el. hangzásbeli finomításokkal, sminkelésekkel. S tulajdon­képpen az ő érdeméül kell betudnunk a hallgatóságnak ama benyomását; ez a társu­lat már olyan állapotban lép a nyilvánosság elé, hogy akár nélkülözhetné a szemé­lyes közreműködését. Sze­keres Ferenc pótolhatatlan haszna zenei életünknek, hogv azokba a partitúrákba lehel életet melyek jószeri­vel eddig csupán a zenetu­domány számára léteztek. Most meg az eleven hang­versepyélet élvezi kamatait. N. I. A vitában eddig nem esett szó arról, hogy a társa­dalom értékítélete mit tart fontosnak, kevésbé fontos­nak és miért. Erről szeret­nék néhány gondolatot le­írni. A mai magyar életmód egyik alapvető ellentmondá­sa. hogy miután a gazdaság­politika beállítja a termelő­apparátust, a társadalom többsége által kívánt szük­ségleti struktúra kielégíté­sére, s ennek következtében megindul a gazdasági fejlő­dés egy' adott irányban, az életviszonyok jelentősen vál­toznak. Következésképpen a fejlesztésből kijövő gazda­sági eredmény már nem fe­lel meg a lakosság meg­változott igényeinek. A ke­reslet és a kínálat sem egyé­ni. sem népgazdasági szin­ten nem találkozik olyan mértékben, hogy tartós és széles körű társadalmi jó­létérzetté váljék. Ellenkező­leg: fékevesztett hajsza in­dul meg az elhalasztott szükségletek kielégítéséért, ugrásszerűen nő az indivi­dualizmus, az önzés, az egyé­ni és társadalmi értékrend éles kanyarral fordul visz­sza az anyagi siker-, az ügyeskedés- és a vagyon­centrikusság felé. Ha a mélyére ásunk an­nak, hogy miért harapód­zik el a vagyongyűjtési má­nia, nem az egyének go­noszságát, hanem egy sor olyan megoldatlan társa-' dalmi problémát fogunk ta­lálni, mint a lakáshiány, a szolgáltatások alacsony szín­vonala stb. Ezek olyan hi­ányokban jelentkeznek, amelyeket a társadalom ra­cionális keretek között még nem tudott megoldani: elő­térbe került tehát a , ma­szek" megoldás, ami sok pénzbe kerül, s amihez a szükséges anyagi eszközöket még a legjobban kereső ré­tegek sem tudhatják olyan módon előteremteni, hogy energiájuk egészét a tár­sadalom számára leghasz­nosabb célokra fordítják. Vagy. ha mélyére ásunk a státuszszimbólumok elhara­pódzásának, ismét csak nem az eredendő emberi butaság fog előbukkanni, mint ki­váltó ok, hanem az, hogy mai fejlettségi szintünkön a társadalom még nem tud mindenkinek módot adni te­hetsége maximális kibonta­koztatására : a státuszszim­bólumok hajszolása a felfe­lé törekvés természetes em­beri motivációjának szánal­mas karikatúrája olyan kö­rülmények között, amikor lehetetlen még azt ember­hez méltó módon kielégíte­ni. Számolnunk kell azzal is, hogy az az ember, aki reá­lis szükségleteinek kielégí­tése végett kényszerül rá magánvagyonának gyarapí­tására. fokozatosan, tudati­lag is deformálódik. Élete sikerélményeiben mind na­gyobb szerepet kapnak az összegszerűen kifejezhető si­kerek, a jól sikerült vagyon­gyarapítási akciók, s elhal­ványodik léte és tevékenysé­ge értelmének másik olda­la: a társadalmi hasznosság. Az az ember, akit a vagyon­gyűjtésre kényszerített, világ végül is öltözködésének, ven­déglátásainak. nyaralójának, kocsijának megléte vagy nem léte, egyszerű vagy fényűző színvonala alapjan értékel, végül maga is ezen jegyek alapján ítéli meg ön­magát, és „színvonalszedel­gövé" válik: többet akar mutatni, mint amennyi telik tőle. Emiatt szocialista társa­dalmunk legfontosabb fel­adata kidolgozni saját élet­mód-stratégiáját, ezt a széles körben tudatosítani, és a végrehajtását megkezdeni az életideál torzulási folyama­tának meredek szakasza előtt A közvélemény szerint az a diploma, amelyik a va­gyongyűjtés esélyeit növeli, értékes, az viszont, amelyik társadalmilag kiemelten fon­tos munkával sem éri el a közepesen képzett szakmun­kás jövedelmi szintjét, a társadalom egyre jobban le­értékeli. Az utóbbira példa a pedagógusok — és az utób­bi tíz évben — a mérnökök helyzete. Ennek egyszerű bi­zonyítéka, hogy a műszaki egyetemekre nincs kellő szá­mú jelentkező, a műszaki fő­iskolára tíz ponttal is be lehet kerülni. Ez kettes-hár­mas középiskolai tanulmá­nyi eredmény után is lehet­séges. Az ilyen alapokon ál­ló elégséges eredményű dip­loma valóban nem sokat ér. Az ipari szakközépiskolá­ból a legjobb képességű ta­nulók nem választják a mű­szaki pályát, még akkor sem, ha országos tanulmányi versenyen elért eredmény miatt nem is kellene felvé­teli vizsgát tenniük, csak beiratkozni valamelyik mű­szaki egyetemre. De ennek csak részben oka a mérsé­kelt anyagi lehetőség. A döntő ok. a méfnöki mupka specialitásából adódik. Ugyanis a mérnöki munka hatékonysága közvetlenül összefügg az összes másféle munka hatékonyságával, kezdve az összgazdasági ter­vező munkától a fizikai munkáig. A mérnöki munka nem lehet lényegesen ha­tékonyabb, intenzitása és fe­gyelme lényegesen maga­sabb, mint ami a gazdaság egészében kialakult szoká­sos elfogadott. E tényezők következtében a mérnöki munkahelyeken sok „tűzoltó" és adminiszt­ratív munkát kell végezni: lépten-nyomon qlyan nehéz­ségeket kell korrigálni, meg­kerülni, amelyek a kooperá­ció és a műszaki kulturált­ság színvonalának emelése esetén fel sem merülnének. A kooperáció fogyatékossá­gai. a szűkös készletek, a bizonytalan és távoli szállí­tási határidők, a vásárlók kiszolgáltatottsága az eladó­val szemben, valamint a műszaki szolgáltatások gyen­ge színvonala arra készte­tik a termelésirányítót, a tervezőket és a szakértőket, hogy „házilag", vállalatokon belül állítsák elő mindazt, amire lehetőségük van: ter­vezzék újra, amit már má­sutt megterveztek, töreked­jenek önellátásra, maximá­lis függetlenségre a szállító vállalatoktól. A következmény az anya­gi és személyi erőforrások felaprózása, pazarlása, még akkor is, ha a munkahelyen magasfokú a tervszerűség, a munka- és technológiai fe­gyelem. Ezt az állandósult és kilátástalan helyzetet a krea­tív adottságú mérnökök nem tudják elviselni. A kutató­intézetek létszáma* korláto­zott, ezért marad a „ma­szek" megoldás. Természetesen a virágter­mesztés, a fóliázás, a nutria­tenyésztés, képárusítás, taxi­vezetés, pecsenyesütés mind hasznos tevékenység, de olyan nyitott szerkezetű gaz­dasággal rendelkező kis or­szágnak mint Magyaror­szág, ahol a termelési té­nyezők tekintetében egye­düli tartalékunk csak a nagy értékű eleven munka produkálásában van, nem szabadna előfordulni, hogy ökléveles mérnökök a fen­tiekkel foglalkozzanak. Országunk nehéz gazda­sági helyzetének rriegoldási kulcsa a mérnökök és köz­gazdászok fejében van. Ezt nem vitathatja semmilyen más foglalkozású diplomás, vagy nem diplomás réteg sem. A jövőben gazdasági harcot kell vívni, de — aho­gyan a Heti Világgazdaság­ban is olvashattuk —, „mi­lyen harc vívható olyan hadsereggel, ahol jobban fi­zetik a közkatonákat, mint a tiszteket" ... Dr. Füz Ferenc okleveles gépészmérnök Világkoncert Pécsett Világkoncert színhelye volt kedden este a pécsi szé­kesegyház: a Jeunesses Mu­sicales (Ifjú Zenebarátok) nemzetközi szövetségének ze­nekara adott ünnepi hang­versenyt a Kodály-év alkal­mából. Az együttest — huszonkét európai és tengerentúli or­szág százhúsz fiatal muzsi­kusát — a híres japán diri­gens, Hirojuki Ivaki, a to­kói rádió szimfónikus zene­karának karmestere vezé­, nyelte. Közreműködött a Jeunesses Musicales kilenc­ven tagú világkórusa. Há­rom nagy mester emlékének adóztak egy-egy művükkel: a 250 éve született Haydn Medve-szimfóniáját, a 100 éve született Kodály Buda­vári te deumát és az ugyan­csak 100 éve született Sztra­vinszkij Tavaszi áldozását adták elő. A Jeunesses Musicales a világkoncert megrendezésé­vel kívánt hozzájárulni a Kodály-centenárium magyar zenei ünnepségeihez. fl címzett ismeretlen? Felháborodottan tért be szerkesztőségünkbe egyik béketelepi olvasónk teg­nap. A tejbegyűjtő ál­lomáson. ahová más kis­termelőkkel együtt a tejet hordják, még mindig nem fizették ki a iúniusban le­adott tei árát. (Egyébként minden hónap 12-én szok­tak fizetni.) Olvasónk rek­lamált a tejipari vállalat­nál. Azt mondták neki. július 9-én, a szokásos időben a tejipartól átutal­ták a pénzt a postára, a teibegyűitő címére, ök a maguk kötelességét teljesí­tették. ha nem érkezett mee a pénz. a postán ke­veredhetett el. Olvasónk elment a pos­tára. Ott információt sem adtak, hogv érkezett-e na­gyobb összeg a tejbegyűj­tő címere Ez nyilván io­gos és szabályos eliárás volt. hiszen a posta embe­re nem tudhatta, olvasónk valóban a saiát pénzét is varia. ahogy állította, vagv netán kirabolni ké­szül a tejkezelőt. A kistermelőknek olyan­féle a tf pénz mint az al­kalmazottaknak a havi fi­zetés Számítanak rá. ter­vezik mire költik. Ha ké­sik. kamatot senki sem f'zét használatáért. Magya­rázatot kapott uavan olva­sónk. ez azonban aligha nvueta'ta meg. Hová for­dulhatott volna még? Kérésünkre a tejipari vállalatnál újból megvizs­gálták a béketelepiek pa­naszát. Kiderült, a posta •9-én valóban visszaigazol­ta az összeg átvételét, de nem kézbesítette ki. ,A címzett ismeretlen" ielzés­sel visszaküldték a tejipa­ri vállalathoz, ahová ed­dig sem érkezett meg. A vállaiat most készpénzben kifizette a tei árát a tej­kezelőnek ígéretük szerint a mai nepon meg is kap­ják a kistermelők. Nem nagy ügy az egész, mégis: hogyan lehet, Imgy az összee 11 napig kóbo­rol a vállalattól a postáig és vissza? Aztán: eddig minden alkalommal ponto­san meeé"''°zptt a tei ára. Hogyan vált most egvszer­re uavanaz a címzett is­meretlenné? Olvasónknak keménv (él napia ráment az utánjárásra: ha nem veszi ezt a fáradságot, ha nem olyan kitartó. ami­Íven volt. vaion mikor kapta volna mee az össze­get társaival eevütt? E sorok írója tudia. mit mondana, ha fizetésnapon közölnék vétó. most nincs pénz valahol elkeveredett. vári türelemmel m'g meg­kerül. M't mondanának adott esetben azok, akik­nek a kezén eltévedt a bé­ketelepiek nénze? Tanács István

Next

/
Thumbnails
Contents