Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 72. évfolyam 167. szám 1982. július 18., vasárnap Ara: 1,40 forint A Z MStM P SZEGE D VÁROSI B I Z OTT S ÁG Á NA K' LAPJA • C Nagydíj - vegyésznek O lvasom az újságban. s nem hiszek a szememnek: szimfóniájával százezer dán koronás első díiat nvert Dá­niában egy magyar fiatalember. No. nem éppen ez a furcsa. Inkább az. hogy a nyertes hivatása szerint vegyész. Vegyész, aki díjnyertes szimfóniát komponál... Bár, ha belegondolok, tán nem is olyan furcsa mindez. Alighanem különb megle­petéseket is produkál az élet. Vagy leg­alábbis hasonlókat. Mert példáuli nemré­giben olvastam egy újdonsült köztársasá­gi elnök életrajzában, hogy jogot végzett. Ez nyilván nem különösebb kuriózum köz­társasági elnökök esetében. S tán az sem. ha egy köztársasági elnök arról neveze­tes. hogy megválasztása előtt kiváló gaz­dasági szakember volt. De ha az elnök, a jogász és a kiváló gazdasági szakember egy és ugyanaz a személy? Aki jogot vég­zett és a jurátusság helyett a gazdasággal kezdett foglalkozni? Mifelénk ilyenkor megáll az ember esze. Hazaj tapasztalatok alapján ugyanis vég­képp elképzelhetetlennek tartja, hogy va­laki (föltehetően) jó szimfóniát komponál­hasson vegyész! képzettséggel, kiváló gaz­dasági szakember lehessen közgazdászi helyett jogi végzettséggel. Hát miféle rend van ebben a világban? Amikor mi megszoktuk, hogy a jogász jogászkodik. a diplomával (zeneművészeti főiskolai!) hi­telesített tehetség komponál, a közgazdász gazdálkodik . .. Szóval, a suszter marad­jon a kaptafánál! Annál, amire papírja szerint képesítve vagyon. Apropó: papír! Ebben az ügyben mint­ha ez lenne a lényeg. A képzettség és te­vékenység összhangjának az igénye. S ilyen igényeinkben mintha túlzásokba is esnénk gyakorta. Mert rendben van, tex­tilmérnök ne végezzen veseműtétet, se­bész pedig lehetőleg ne tervezzen hidat (hátha leszakad!). De valóban minden lenne a papír, a végzettség, a képzettség? Mintha a ló nevezetes másik oldalán kötöttünk volna ki. (Lovas nemzet vol­nánk, vagy mi a szösz!) Mert valaha ter­mészetes volt, hogy mindenféle képzettség nélkül is lehet nagyüzemeket vezetni., ha valaki rendelkezett az ehhez szükséges képességekkel, adottságokkal. (Még régeb­ben olykor ezekre sem igen volt szükség!) Ma pedig jól képzett, diplomás, sokolda­lúan tájékozott fiatalemberekre sokszor alig-alig merünk felelősebb beosztást bíz­ni. Inkább tovább iskoláztatjuk őket. drá­ga pénzen, nem is szakmai céllal, inkább statisztikaival. Arról nem is szólva, hogy végképp hallani sem akarunk arról, hogy valaki olyan munkához kezdjen, amihez nincs képesítése. (Kezdjen, mondom, mert folytatni sokan folytatják ma is ígv mun­kájukat. Bőven akad még műszaki igaz­gató, főmérnök, mérnöki képzettség nél­kül.) Rendben van. nagyon fontos a képzett­ség, de tán nem mindenben. Mint aho­gyan a vegyészmérnök, vagy a köztársa­sági elnök esetében sem volt az. Igaz, én sem szeretném, ha mérnök operálna, s or­vos tervezné a hidat, amin át kell men­nem. De azt sem szeretem, ha képesíté­sük szerint szakemberek melegítik egy vagy több diplomával széküket, tettre­készség. vállalkozókedv híján. Akkor már inkább legyen egy nagyvállalat kereske­delmi igazgatója olyan ember, aki teszem azt. zeneművészeti főiskolát végzett (mert a kulturáltság azért nem haszontalan ilyen posztokon!), csak legyen benne am­bíció, akarás. Mert a legtöbb, a munká­hoz szükséges, nem kifejezetten szakmai ismeretet amúgy is autodidakta módon szerzik meg az emberek. Olyan korban élünk, amikor egyre több függ az embertől. A sokoldalú, képzett, vállalkozó szellemű emberektől. S való­ban fontos a képzettség. Csak ne adjunk oly sokat, szinte mindent a papírra, sok­kal inkább a tehetségre, tájékozottságra, átfogó, jól mobilizálható elméleti és gya­korlati tudásra. H iszen ez a lényeg. Mert a papír csak bizonyos szakismeretek meglétéről tájékoztat, s arról sem bizonyosan. (Milyen nagy különbségek lehetnek mér­nök és mérnök között?!) De az embert aligha minősítheti ilyen vagy olyan dip­lomáinak száma, inkább tudása, sokolda­lúsága, s e sokrétű tudás, tájékozottság gyakorlati alkalmazására való képessége, készsége. Igaz. a papír egyneműségével aligha mérhető ily sokoldalú követelmény­rendszer. Legföljebb, ha emberséggel, komplex tapasztalásban fölmérhető. De ideje lenne nemcsak mérni, fölmérni is megtanulnunk... Szávay István Háromszázezer hektáron Vendégváró Annyi turista kül- és beliöidi vendés autó*> busz la­Reggel fél 7-kor a Kos­suth rádióban Csillag Sán­dor bátran bejósolja a ká­nikulát. Lesz vagy harminc­egynéhány fok, árnyékban méghozzá. Nem sokkal a híradás után megélénkül a tarjáni betonkockák kör­nyéke. Szatyrokkal felsze­relkezett emberek indulnak hűvösebb helyekre. A strand­ra. a kiskertek árnyat adó fái alá. Még az sem zavar senkit, hogy esetleg zápor és zivatar is lehetséges a me­teorológus szerint ezen a na­pon. Már a buszban utazva hal­lom : — Jól jönne egy kiadós zápor. Az ifjú hölgyet visszakér­dezi bajuszos útitársa: — És mi lesz akkor az aratókkal? A menyecske valószínűleg jobban szeretné az esőt, mégis — láthatólag —töp­rengöbe esik. Tényleg mi is lenne jobb? A vita döntet­lenre áll. amikor a város központjában leszállok a 10-esről. Itt-ott olvad az asz­falt. A Marx tér felé in­dulok- ott nincs szabad szombat, a jövö hét péntek­ién megnyitja kapuit a Sze­gedi Ipari Vásár. Az építők, a dekoratőrök nem pihen­hetnek, hiszen fel kell ké­szülniük a szerdán történő műszaki átadásra. Amit a kívüálló tapasztal szombat délelőtt a Marx té­ren, affele tarka összevissza­Szombat, kánikulai képek Betonkockák, pavilonok ságnak tűnik. Félkész pavi­lonok, deszkák kupacai a téren és a vasútforgalmi szakközépiskola udvarában. — Hogy lesz mindebből sikeres műszaki átadás a jövő hét közepén? Bartók István dekoratőr minden bizonnyal naivnak találja a kérdésemet, mert elmosolyodik. — Annak ellenére, hogy a múlt héten nem mindig kedvezett az időjárás, na­gyon is jól állunk. Minden pavilon, tárló és vitrin idő­ben eíkeszül majd. •— Hány órát. kell .naponta dolgozniuk? — Nezíze ilyenkor nagyon sokat. Dehát ez a dolgunk. Megszoktuk már. A vásár­nyitók a színházi előkészü­letekhez hasonlítanak. Ott is mindenki ideges, egészen a premierig. Aztán már men­nek a maguk útján a dolgok. — Mióta csinálja? — Itt voltam már a kez­detekkor, talán emlékszik, abban az időben felfújható sátrakban is voltak kiállí­tások. Az egyik munkámat talán sohasem ípgom tudni elfelejteni. A kiállított tár­gyakat állandóan mozgatta a légsátor kompresszora. De szerencsére nem dőlt össze semmi és a közönségnek sem lűnt fel, hogy libeg minden. — Milyen lesz az idei vá­sár? . — Ahogy én látom, min­den eddiginél szebb és lát­ványosabb. Több a külföldi kiállító, s érezhetően egyféle verseny is kibontakozóban van. Ügy érzem, hogy ne­künk szegedieknek nagyon oda kell figyelnünk a jövő­ben, hogy ne maradjunk le ebben a versengésben. — Mire gondol? — Bátrabban kellene al­kalmaznunk a Variálható es a modul-elemeket. Dosztál Zsuzsanna még csak- most kezdi a szak­mát. Ö Pestről jött segíteni. Árurendező. — Mi jellemző a foglal­kozására ? — Ha a kellékekre gondol, akkor a tűpárna és a kala­pács, ha a lényegére, akitor csak annyit mondhatok, hogy ehhez a szakmához a leg­fontosabb az arányérzék és az ízlés. Kortyol még egyet az üdítőjéből és búcsúzik. Sok munka vár még rá. Rövid séta a vásárváros­ban. Az egyik pavilon elé öntöznek Az öntözési szezonban az idén 800 gazdaság segíti elő a növények fejlődését mesterséges esőkkel. Legna­gyobb erőkkel Győr. Pest és Békés megye földjeire szi­vattyúzzák ,a vizet, hogy a rapszodikusan hulló csapa­dékot pótolják. Az öntözési költségek drá­gulását a gazdaságok a ter­mékszerkezet átalakításával igyekeznek ellensúlyozni. Egyes takarmánynövények­nél a megnövekedett, ráfor­dítások miatt már nem ki­fizetődő a berendezések mű­ködtetése, másoknál viszont még a nehezebb közgazda­sági feltételek mellett is gaz­daságos az öntözés, a na­gyobb terméshozamok bősé­gesen fedezik a többletki­adásokat. Ennek megfelelő­en a különféle takarmány­növényekről. sok helyen a többi között a zöldségek, a burgonya és a cukorrépa termesztésére. öntözésérc álltak át Máshol, mint pél­dául a dánszentmiklósi Mi­csurin Tsz-ben és a Siófoki Állami Gazdaságban a gyü­mölcsösök mesterséges ned­vesség-utánpótlására is be­rendezkedtek. az őszibarac­kosokat. az almáskerteket és a meggyesültetvényeket per­metezik vízzel, s így négy­szeresére. ötszörösére növe­lik a termésátlagokat. Néhány megyében. első­sorban Szolnok. Csongrád és Békés szántóföldjein már a másodvetések öntözése is meakezdödött. Jelérilég mintegy 300 ezer hektármii térület öntözésére állnak berendézések — szó­rófejek. csővezetékek, aggre­gátorok stb — a gazdaságok rendelkezésére. A műszaki színvonal megőrzésére az Ipari Minisztérium a MÉM­mel kötött megállapodása, alapján bJzosítia az .alkat­rész-utánpótlást. ígv a ko­rábbi hiányok megs-űntek. s e termékek kaphatók a ke­reskedelemben . kókocsi közlekedilj mostanában Szegeden hogv már et­től is mozgalmas szép városunk Sfcéo? Bizbnváva hama­rosan szebb lesz. hiszen sok émber aén szorgoskodik dol­gozik azért, hogy a fesztivál Ideién tiszta, rendezett város­kép fogadia vendégeinket. Hágviuk tehát teeVeídré-azt ami nem tetszik, s nézzük, hogyan készül' Szeged az ünnepi hetekre ' ' ' ' •••'•! Az ipari vásár területén még a levegőben lóg egyik-másik pavilon, de biztosan helyére kerül maid időre már kiraktak egy a Szovjet­unióból érkezett óriás konté­nert. A bejárattól balra az utolsó simításokat végzik égy bizonyára szenzációnak ható házon. Műanyagból és fémből készült majdnem az egész épület. A Taurus ismét felál­lította dekoratív sátrát. A szakközépiskola udvarában új pavilonok épültek. Kinyi­tott már az étterem is. Egye­lőre csak az itt dolgozók látogatják a nagy káni­kulában, hogy. szomjukat oltsák. És tombol tovább a hő­ség. Ahogy visszafelé indu­lok a vásárvárosból meg­lepődve látom, hogy a Sze­ged Étterem teraszán nincs egyetlen vendég ' segf. Pedig ott vannak az árnyat adó gombák. de úgy látszik, hogy a kivételes kánikula el­len ezek sem nyújtanak me- j nedűket. — Szeged a napfény váro­sa. — mondja a Széchenyi tér sarkán mérnök "barátom —. de ami sok az sok. — Mediterrán vidék, sze­rintem szerencsére — mon­dom. L.i járdaszigetet eptt a szegedi Magas- és Mélyépítő vál­lalat a Kossuth Lajos sugárúton Barátom, aki néhány kiló­val nehezebb az optimális­nál, csak fújtat. Mutatja hova nézzek. Egy nő lépett el mellettünk, vékony'sarkú cipőjén aszfaltnyomok. A Marx téren dolgozókra gondolok. Péntekig el kell készülniük a munkával. P. F. Somogyi • Károlyné felvételei Burkusországban is zajlik az élet — próbálnak a szabad­téri színpadán

Next

/
Thumbnails
Contents