Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

Péntek, 1982. július 16. 3 Végső búcsú Venéczi Jánostól Mély részvéttel vettek a KEB titkárságának tagja, végső búcsút csütörtökön a a Főváros. Tanács elnökhe­Mező Imre úti temetőben a lyettese búcsúzott az el­62 éves korában elhunyt hunyttól. Venéczi „ónostól. a magyar Családja és barátai nevé­munkásmozgalom régi har- ben Szarka Károly külügv­cosától. Az MSZMP Köz- miniszter-helyettes vett vég­ponti Ellenőrző Bizottsága ső búcsú: Venéczi Jánostól, titkáraága tagjának. a KEB Venéczi Jánost sok százan nyugalmazott titkárának, or- — elvtársai volt munkatár­szággyűlési képviselőnek ra- sai. barú a: — kísérték utol­vatalánál elvtársai, harcos- só útjára. a munkásmozgal­társai. páit- és állami éle- mi pantsoi sírkertiében levő tünk vezető tisztségviselői sírhelyénez Miközben végső alltak tíiszőrséget. Az nyughelyéi elborították a MSZMP Központi Ellenőrző kegyelet és az emlékezés ko­Bizottsága és a Magvar Nép- szorúi, a ev ászszertartás az köztársaság országgyűlése Internacionálé hangjaival nevében Farkasinszky Lajos. fejeződött Le. (MTI) Aratják a majorannát Megkezdték a betakarítást a gyógynövénytermelő Bács­Kiskun megyei háztáji gaz­daságokban. Kalocsa és Baja környékén a majorannát vág­ják, amelyből itt termelnek legtöbbet az országban. A közismert fűszernövény zöld lombját a Herbáriaí bajai te­lepe fogadja, ahol megfelelő tisztítás, szárítás után pelyva készül belőle. A zúzalékot nálunk főleg hurkák, húsok, sültek ízesítéséhez használ­ják. Külföldön viszont leve­sek, köretek zamatát adja a száraz levél, illetve a belőle kivont majorannaolaj. (MTI) Dagály után apály Idegjegyzések a demográfiai helyzet ürügyén Egy rövid terepszemlén is mit még megjegyeznék: szo- férjek fizetésénél. Leginkább hamar kiderül, hogy hazánk ciális kérdésekkel foglalkozó a nők tiltakoznak az ilyen népesedési helyzete néhány szakemberek egyre inkább felvetés ellen, hiszen az év alatt milyen sokat váltó- hangsúlyozzák, a különböző egyenjogúságukat látnák ve­zott. A hetvenes évek első társadalmi juttatásokat, tá- szélyben, ha a férjtől gaz­felében a szociálpolitikai in- mogatásokat is forintban dasági függőségbe kerüiné­tézkedések hatására „kicsú- kellene odaadni a családok- nek. Inkább az otthoni' ter­csosodott" a demográfiai nak. így tovább lehetne dif- hek megosztását igénylik hullám, ami egyszerűen any- ferenciálni és igazságosabbá életük párjától. És azt hi­nyit jelentett, a felszabadu- tenni a támogatások rend- szem. itt érkeztem el a csa­lás óta soha nem született szerét Sokan úgy érvelnek, ládi élet legkritikusabb pont­oly sok gyerek, mint 1975- nem mindig azok kapják a jához. ben. Azóta napjainkig folya- juttatásokat. — mint például malosan csökken az élve- az üdülésnél — akik való­születések száma. Két szám- ban rászorulnak. A szeren­mai szeretném érzékeltetni cse, az ismeretség és egyéb az arányokat: mig 1975-ben körülmény gyakran jobban ezer szülőképes nőre 72, ad- latba esik az odaítélésnél, dig 1980-ban már csak 57 mint a valós helyzet, újszülött jutott. Szűkebb . . pátriánkban is egyre több vulását szó esik hivatalos fórumokon . „... . a demográfiai helyzet ked- °iwa,n valtozast°l remelhet- kedvez a gyermekáldásnak, vezőtlen alakulásáról. Nem h MT Tt ormtban Bár feltételezhető, az egyedül akarom hosszan fejtegetni, ^ezhe.to ku A"alancfsag: maradt „es az önállóságot hogy-a népe+étfés'es a gaz- ban ugy szoktak •«lmkezm kereső nok megtalaljak..a dasákf egvSr 'Átt tót ezt a ko»rat- a "tudati té- boldogságot egy újabb há­SoSsS vt- n»ezók"- Ho1 kezdíem a óságban vagy kapgsolat­Talá" " klsmamak ban. Azért fogalma/.(»li"feité­Utó szütetést' aoálv estk me7italitáSánál. Elsősorban a teles módban, mert nem az évek mú t-a érezteü hatásto diplomás nök érzik a leg- új házasságok, hanem az - a lfordétre f válaszl méa jübban' hogy a munkahely élettársi kapcsolatok szapo nem tudiuk hogyan A MZ nem mindig tómogatja kel- rodnak. A belvárosiasán dtrági temponfok meflet lóképpen az anyukát" Elég ..vadasnak" nevezett viszony­a pszichológiai hatá. sok értelmiségi nő azért nem ban mindkét fél boldog le­vallaja a második gyereket, het és ehhez a boldogsághoz mert a gyes alatt jelentősen nem szükséges az anya­elmaradt a fizetése és ki- könyvvezető pecsétje. Persze zárták az előrelépés lehető- ebben a kapcsolatban Mint számtalan tanácsko- ségeiből is. Ha valakinek nem szívesen vállalják a zús. vita szem- és fültanúja szakmai ambíciója van. és gyerekét. Az életmód és a mondandómat a hallottakhoz mért ne lehetne egy fiatal demográfiai helyzet ily mó­hasonlóan, én sem tudom okos nőnek, az ..ilyen mun- don szorosan összefügg, függetleníteni a gazdasági kahelyen" 25—30 éves korá- Megjegyzendő még, nagyon körülményektől. Kétségtelen, ban kétszer is meggondolja, sok elvált asszony azért sem pofitt/cai ^'"iníézkedTe'lnek hogy jegyszer szüljön, megy szívesen az anyakönyv­Sajnos, keserű tapasztalatok vezetőhöz, mert rossz em- | Csongrád megyei adat: lR80-ban 3348 házasságkötés mellett 1356 házasságot bon­tottak fel. Az elvált nőknek közel a fele fiatalabb 30 évnél. (Válásban világvi­szonylatban hazánk dobogós A demográfiai helyzet ja- helyezett.) Nyilvánvaló, hogy azonban számos a válások magas aránya nem a pszichológiai hatás sem hanyagolható el, amelyet az ilyen jellegű kérdések kivál­tanak. anyagi értéke napjainkra megkopott. Hiszen sem a gyes, sem a családi pótlék összege nem serkenti úgy a gyermekvállalási kedvet, mint 8—10 évvel ezelőtt. A szegedi Népi Ellenőrzési Bi­zottság például egy korábbi vizsgálatában kimutatta, a gyes közel sem népszerű annyira, mint évekkel ez­előtt. Az ok egyszerű, reál­értékét nem tudta megőrizni. A szociális juttatások közül a családi pótlék alkalmazko­dott a legjobban a megél­bőven akadnak. Hiába a lékei maradtak az első há­központi szabályok, nőpoli- zasságból. Többen gondol­tikai határozatok, a legjobb kodnak így: „mi örömöm szándék is vakvágányra ke- van a házasságban, csak ro­rül, ha hiányzik egy kis hu- botolok otthon a nyolcórás mánum, olyan gondoskodás, munka után." Ezért aztán ami számolna a nők jogos érvényesülési óhajával. Más. Nem az idén szüle­tett az ötlet, évek óta be­szélnek erről a népfrontnál, szakszervezetnél, és még egv sor fórumon, hogy meg kel­nem lehet csodálkozni azon a társadalmi jelenségen, hogy a kettős terheléstől elfásult egyre több nő kezdeményezi a válást. Az egyenjogúságot, a nők általános foglalkoztatását lene oldani a kismamák nem követte az otthon, csa­részfoglalkoztatását. Tehát ládi életmód szükségszerű hetési viszonyokhoz, ám nem naponta vagy hetente né- léptékváltása. Az esetek je­mondható ez el számos más hany óras munkát biztosi- lentős részénél a feleség ott­támogalásról. Például a ma- tanának nekik, hogy ne kapja- hon „szolgáló", a férj pedig gánépítők a hitel felvételé­nak neurózist az otthoni be- „feudális hűbérúr". Amíg a nél nem érzik vállalkozásu- zártság tudatától, monoton- családi munkamegosztás nem kat biztosítottnak, amit azért igától. Nincs statisztikám, változik, amíg nem alakul is említek, mert a pénz az nem tud.om hany ötletet ki olyan altalanos modell, otthonteremtés egyik fontos váltottak aprópénzre. Any- ami a család minden tagjá­aiapja. És a családtervezés nyit érzek csak a megváló- nak összkomfortos életet sem képzelhető el gazdasági sulásból; még mindig ismé- biztosít, addig nehezen kép­háttér nélkül. Legtöbb fiatal lelgetik kórusban, kellene zelhető el olyan kiegyensú­már valamit tenni. Talán az lvozott családi otthoni élet, de­is általában ezzel magyaráz­za „most még nem" vagy úí gazdasági lehetőségek, amely többek között a csak az egy gyerek" vál- társulási formák jobban szá- mográfiai dagálynak is ked­lalását. Mivel lényeges vál- mítanak a kismamák szor- vezne. Ebben a kérdésben tozás csak a központi intéz- salmára, munkájára. egyértelműen nőpárti vagyok kedések mellett- után vár- Néha egészen szélsőséges es ezert sokkal fontosabbnak ható ezért nem vállalkozok és meghökkentő véleménye- tartom a családi élet reform­olyan elemzésre, ami köztu- ket lehet hallani - termé- lat, mint azt hogy a hor­dott mindenki előtt, a szo- szelesen ezeket férfiak mond- rnany hány szaz forinttal ciális támogatás és a család- ják. Jobb lenne, ha a nők emelje a gyes vagy a csa­tervezés összefüggéseit ille- végleg otthon maradnának, s ladl Potlek összeget. toen. A pénz kapcsán vala- ezt a tényt bekalkulálnák a Halász Miklós ólunk van szó! A kizárólag közösségi célok, szem­pontok szerint orientálódó szemlé­letnek van egy nagy baja: ellene fordulhat a célnak, közömbössé teheti az egyént a közösséggel szemben, a közös érdekekkel szemben. Például azáltal, hogy sok éven át a közösségre hivatkozva átla­goltunk, elvontunk és adtunk javakat tár­sadalmi méretekben, s ezzel végül nem­csak az egyén, hanem a kisebb, munka­helyi közösségek érdekeltségét is csökken­tettük abban, hogy mind többet igyekez­zenek letenni az asztalra, a közösség asz­talára. Mert nemcsak az egyén és a ki­sebb közösségek érdekeltségét csökkentet­tük ily módon, hanem a pénz és az egyéb javak által hordozott információmennyi­séget is. Hiszen, akár hogyan is nézzük, a juttatott javak mennyisége és minősége az egyén és a kisebb közösségek számára nem csupán, az érdekeltséget valósítja meg, hanem arról is informál, milyen te­vékenység hasznos a társadalom számára. Informál azáltal, hogy egy-egy tevékeny­ség eredményeképpen miből mennyit sze­rezhet meg és birtokolhat az egyén, a kis közösség, amely (illetve aki) nyilván úgy alakítja tevékenységét, hogy jobban jár­jon, s ily módon többet, hasznosabbat és eredményesebet is tesz le a közös asztalra. Átlagoló elvonásaink és juttatásaink rendszere jórészt kikapcsolata ezt az in­formációs mechanizmust. Így alakulhatott ki, hogy a városi ember alig törődött az­zal, hogy lesz-e eső, amire nagy szüksége lenne a mezőgazdaságnak. Minek is törő­dött volna vele, hiszen az aszálytól sem lett drágább a kenyér. Legföljebb csök­kentek az ország exportbevételei, azt vi­szont úgysem igen érezhette közvetlenül senki a maga bőrén. S kialakulhatott a szemlélet, amelynek eredményeként min­denki csak azt leste, mit kap a másik, nem törődve vele, mit ad ő, s mit a má­sik. Üjítók és föltalálok életét keserítette meg és keseríti meg ma is sokszor az irigység, hiszen az elvonások és juttatá­sok szinte áttekinthetetlen (az egyén szá­mára többnyire mindenképpen áttekint­hetetlen, mert ok-okozati összefüggései­ben érzékelhetetlen) rendszerében az ily módon létrehozott plusz értékek elvesztek valahol a nagy kalapban, a nyereségben nem vagy alig részeltetve az egyének köz­vetlenül érintett kisebb csoportjait. Igaz, az elvonások és juttatások össz­társa«al-r»i eélok és értékek szerint kiala­kított, rendszerének előnyeit így vagy úgy mindenképpen élvezte mindenki, de anél­kül, hogy igazán tudta volna,' mit miért kap. Hogy az ilyen vagy olyan módon a nagy kalapból hozzá kerülő plusz jutta­táshoz szükséges értékeket hogyan és kik hozták létre, hogyan és kiktől vonták el. Az ilyen rendszernek kétségkívül voltak előnyei. Például a biztonság. Az, hogy az életszínvonal sokáig szinte minden réteg­ben emelkedett, függetlenül a réteg, a ki­sebb-nagyobb csoport tényleges társadal­mi hasznosságának mértékétől. Mert pél­dául vállalatok fejlődhettek tekintélyes mértékben akkor is, ha alig vagy egyál­talán nem járultak hozzá a nemzeti jö­vedelem növeléséhez. Más vállalatok pe­dig, amelyek nagyon sokat tettek le a kö­zösség asztalára, amelyek többek közt jut­tatásaink rendszerének életképességét is biztosították, az elvonások rendszere kö­vetkeztében — hiszen onnan lehet elvon­ni, ahonnan van mit — viszonylag egyre hátrányosabb helyzetbe kerültek, vala­mennyiünk kárára. Mindez tarthatónak is látszott mindad­dig, amíg a hetvenes évek első felében ki nem robbant a világgazdasági válság, ami az utóbbi években nemhogy elmúlóban lenne, inkább erősödik. Mert igaz ugyan, hogv az energiahordozók árai az utóbbi egy-két évben nem drágultak jelentős mértékben (sőt, csökkentek is átmenetileg egyes árak) vagy a nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek ára sok esetben stagnál vagy éppen csökken a világpia­con, ez azonban nem föltéllenül javítja helyzetünket. Hiszen az árak stagnálásá­nak vagy éppen csökkenésének oka a vi­lágméretű recesszióban keresendő elsősor­ban, az ipari termelés és a fogyasztás visszaesésében. Ebben a helyzetben pedig egyre nehezebb lesz eladni. S hiába nem emelkednek a korábbi mértékben az árak a világpiacon, ha az eladási nehézségek fokozódásának eredményeként romlanak kondícióink, a recesszió következtében romlanak hitelfelvételi lehetőségeink (és természetesen törlesztési lehetőségeink is). Mert, ha eladóként nem vagyunk kellő­képpen eredményesek (és sajnos, nem va­gyunk azok), akkor a viszonylag olcsóbb anyagokat, energiahordozókat sem tudjuk megvásárolni. Jelenleg nem annyira a hiány (a nyers­anyagok és energiahordozók hiánya) a vi­lággazdasági válság fő élesztője, hanem a túlkínálat. De a túlkínálat eladási nehéz­ségeket okoz, az elégtelen exportbevéte­lek pedig a fizetési mérleg egyensúlyát rontják, az egyensúlyhiány pedig az im­port lehetőségeit kurtítja meg, a túlkí­nálat közepette is hiányt okozva a nép­gazdaság számára. Elsőrendű feladatunk hát. hogy javítsuk ' piacképességünket, nö­veljük exportunkat, eladásainkat. Mindez azonban puszta óhaj maradna átfogó, strukturális intézkedések nélkül. Ameny­nyiben nem érvényesítenénk kifejezetteb­ben az össztársadalmi érdekeken belül a kisebb közösségek és az egyének érdekelt­ségét, az érdekeltségben és a juttatások rendszerében kifejezhető informáltságát. Az MSZMP Központi Bizottságának leg­utóbbi ülésén megszületett határozat ép­pen azt szolgálja, hogy tovább lépve a megkezdett úton, mindenki (vállalatok és egyének) számára áttekinthetőbbé tegyük össztársadalmi érdekeink bonyolult rend­szerét, hogy az elvonások és juttatások rendszere a kisebb csoportoknál és az egyéneknél egyaránt a korábbinál inkább igazodjék a produktum, a társadalmi hasznosság, a népgazdasági és a világgaz­dasági feltételek rendszeréhez. Hogy a juttatások és elvonások konkrétabb rend­szere kellőképpen informálhasson egyént, vállalatot és szövetkezetet tevékenységé­nek társadalmi hasznosságáról, a követel­ményekről és lehetőségekről egyaránt. Az ülésről kiadott közlemény kimondja például: „Az ár- és pénzügyi rendszert olyan módon kell továbbfejleszteni, hogy a vállalatok jövedelmében jobban kifeje­ződjék a gazdálkodás hatékonysága és eredményessége. Kívánatos, hogy a külső és belső feltételekhez jól alkalmazkodó, magas nyereséget elérő vállalatok lendü­letesen fejlődjenek." Vagy: „A jövede­lemszabályozás módosításával is ösztö­nözni kell a kereslethez és annak válto­zásaihoz történő gyorsabb, rugalmasabb alkalmazkodást, a műszaki fejlesztést, a vállalatok közötti fegyelmezett kooperá­ció feltételeinek javulását." S okmindent kell tennünk annak ér­dekében, hogy megjavítsuk helyze­tünket a világgazdaságban, s ezál­tal megteremtsük saját életszínvonalunk további javításának feltételeit. Jobban, takarékosabban, eredményesebben kell dolgoznunk. S mivel mindehhez jelentő­sebb fejlesztésekre nincs lehetőségünk, arra kell törekednünk, hogy adottságain­kat, feltételeink meglevő rendszerét mind jobban kihasználjuk. Ehhez viszont az ed­diginél is jobban kell érvényesíteni az egyénekkel és a kisebb közösségekkel szemben is a társadalom egésze számára a világgazdaságban jelentkező követel­ményrendszert. S nem csak az érdekeltség javítása céljából, hanem a közvetlen és gyors és adekvát információs rendszer ki­alakítása érdekében is. Ehhez pedig struk­turális változásaink továbbfejlesztésére van szükség, ami tőkét szerencsére nem igényel. Csak a szemlélet és a szokások módosítását. Oly annyira szükséges vál­toztatását annak érdekében, hogy vala­milyen módon közvetlen formában is érezzük: a gazdaság minden megnyilvánu­lásában — rólunk van szó! Szávav István Táborok Zári kán Csütörtökön megkezdődött a balatoni úttörővárosban. Zánkán az idei nyár harma­dik táborozási turnusa. Az itt vakációzó mintegy három­ezer úttörő három szaktábor­ban tölti a két hetet, most a környezetvédők tábora nyi­tott kaput. Az úttörők szak­emberek. kutatók vezette környezetvédő őrjáratokon bővíthetik ismereteiket, hogy odahaza társaikat összefogva, hasonlókat szervezhessenek. Első alkalommal nyit Zán­kán a ..Teremtsünk értéket" elnevezésű akciótábor. Ebben azok vesznek részt, akik az elmúlt esztendőben maradan­dó munkát végeztek, értéket teremtettek a közösség javá­ra. Gyümölcsszüret Az elmúlt napok viharai, lenleg már a minél jobbml­jégverései jelentős károkat nőség elérése a fő feladat. okoztak ugyan a gyümölcsö- annál is inkább, mert a gyü­sökben. a kiesés nagyobb ré- mölcstermesztés költségei szét azonban kedvező idöjá- mindinkább csak a legjobb ras eseten behozhatják a no- minóség mellett térülnek vények — állapították meg a meg, g a küipiac is az első Mezogazdasagi es Élelmezes- osztályú árut igényli, ügyi Minisztérium illetékesei a megyékből befutó előzetes A gazdaságok mindeneset­termésbecslésekből. Ehhez ve készülnek a nagy gyü­azonban elengedhetetlen, mölcsszüretre. Kidolgozzák a hogy a gazdaságok erőtelje- szedési ütemtervet. A várha­sen segítsék a folyamatot, tó termés alapján biztosítják Mindenekelőtt fokozott per- a göngyöleget, a szedési és a metezésre van szükség. szállítási kapacitást. Az elmúlt évek tervszerű A gyümölcsök többsége a telepítései nyomán az idén tavaszi kedvezőtlen időjárás már kedvezőbb a gyümölcs- miatt egyhetes, tíznapos ké­fajok összetétele, a korábbi séssel érik. Jelenleg még tart aránytalanságok csökkennek, a meggy6zezon, szedik mára így az alma mellett több kajszibarackot, s indul a kő­esőn (héjas gyümölcs kerül- raj érésű őszibarack szürete­het a kereskedelemhez. Je- lése. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents