Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-15 / 164. szám

4 Csütörtök. 1982. július ÍS; Házgyár Ulánbátorban A mongol fővárosban új házgyár kezdte meg működését. Évente 140 ezer nagyzetméternyi faelemet készítenek itt Ulánbátor és több nagyváros, így Darhan és Erdenet építőipari vállalata irészére. Tekintettel a lakásépítkezés meggyorsítását célzó tervekre, a gyárat a következő tervidőszakban tovább bővítik. A házgyárban fafeldolgozó kombinát is működik, amely az építkezésekhez szükséges faanyagot szállítja. Az új házgyári komplexum 9—12 emeletes házak építését is lehetővé teszi. Program a lyukszalagon Megmunkáló központok Esztergomból A gépipar konstruktőrei vi- vek esztergomi gyára, ami- kat. Meg kell például a gép reflektor .nyelvére" tanítaniuk azokat a technikusokat, műszerészelágszerte arra törekednek, kor rendkívül gyorsan, alig hogy rendkívül sokoldalú, egy évtized alatt teljesen átsokféle célra hasznosítható, alakította termékszerkeze- ket. gépkezelőket, akik a nagy termelékenységű szer- tét. Az idén már termelésé- gyártmányaikkal dolgoznak, számgépeket tervezzenek. így nek 95 százaléka numerikus De nemcsak ezért hordja álszülettek meg. és hódítanak vezérlésű gép. Ezek a gépek landóan „zsebében" útlevelét egyre nagyobb teret a szám- olyan precizitással dolgoznak, a marógépgyári mérnöjegyvezérléssel, illetve számi- hogy a gyár dolgozói min- kök. technikusok, szerelők tógépes rendszerrel működő, dennapos munkájuk során egy jelentős csoportja. HaNC és CNC rendszerű szer- éjesen magától értetődően nem azért is, hogy ha bárhasznalják mértékegységként melyik országból szamgépek es megmunkáló a mikront, a milliméter ez- kapnak redrészét. központok. Ezzel a nemzetközi fejlődési irányzattal tartott lépést a Szerszámgépipari Műértesítést gépeik legkisebb meghibásodásáról, 48 órán Az esztergomiak különösen belül odaérkeznek. nagy gondot fordítanak a több művelet elvégzésére alkalmas megmunkáló közA Strigon márkanevet viselő termékek iránt egyre növekszik a bel- és külföldi Hagyományok Tápén Hangszerek, hangszeresek A legrégibb. Tápén is ko- nyakba akasztva pengették, ran megszólaltatott hang- Hires citerabandák közül a ezernek, a furulyanak öse a mai legidősebb tápaiak a /uz/asip volt. „Tavasszal Biacsi Jelemen citurabandámindön tápai gyerok fűzfa- ra emlékeznek. Kisebb lafütyürüvel csipogott." Egy- kodalmakba hárman. nászerő — a tavaszi rügyfuka- gyobbakba öten jártak mudas idejép levágott — íüz- zsikáini. Ugyanők „cincogíaágból könnyűszerrel ké- tattók" bálakban is. Főként szitett kezdetleges hangszer, disznóbálakon, keresztelő amit a gyerekek leginkább utáni családi ünnepen, zöldmadárcsalogatásra használ- ágallítás-kori öszöm-iszotak. ..Hangszerüket" egyre mokon egvszál tambura hosszabbra készítették, tes- szolgált zeneszerszámként, tebe (8z alul nvitvahagyott Hogy nagyobb legyen a csihaiüregbe) több lyukat is nadratta. kanalat csörgettek, vájtak. Ennek a kezdeileges akáclevelet nyelvük alá véfűzfapikulanalc lett kifino- ve Ájtak, és természetesen modott, kcsöi változata a fu- daloltak, táncoltak, rulya. Újabb zeneáramlat hatáKésőbb a furulyát szíve- «*» £ ^Xktatak" pt sebben csináltak bodzafa- Pf™ {* J} p bol. Kónya György tapai fu- Z bandak. Kepviseló> a rulyás ma is saját készítésű banda, a Topé banbodzaíafurulvan iátséza da- da. a C,ca banda ~ a mai lart. A nódsip ma e^-álta- C ^f-^szlan nem ;sm<*6s ffá^An- £ nál inkább emlékeznek a teráket a hegedű, a brácsa, a kontra, a cimbalom. a klar,nét és a nagybőgő váltó™! tott" £ö1- A dzsessz megszóa rapai ]altatói ;i Török testvérek. akik ma is kedvelt lakodalmi muzsikusok, de az esakar. oe a legények égy-kéí %v<'1 ipepetet pohár bor után iót mulat- a trMfftatós tak mellette." Emlékezések "élkul ma sem ,gazi a taszérint Tápén legutoljára pal ,aKOdal°m legidősebbek a bű r dudára. melynek hangjára korcsmákban mulattak legénvek. „öreg Nacsa Pétör oácsi fútta. Nemigen löhetötl abbűl kivonni. mit egv szegedi jó dudás fújta egv búcsún. Talán éDpen a híres szegedi bőrdudás. Tanács Bukusza Ignác lehetett. akiről Juhász Gvula is írt veiset. A dudafejben — tájuitKOn az embörfejes és a míinyccskcfcjcs divatolt — két nádsiD szólt. Az ejrvik a prím. a másik a búgóbrummogó kísérő hangot ad1a. Nádsín szólt a nyilván török időkre emlékeztető tóröksipban is. amelv hangszert srintén nem ismerték a tápaiak. Ismerték és használták viszont a tárogatót. n klarinétot, sőt a szaxofont ls Kiváló megszólaltató! közül a mai tápaiak Márta Miháljrra. Révész Cica Józsefre emlékeznek, a szaxofonislák közül pedig Márton István. Török Ferenc és testvére JHÚ)áJy nev^t emlegetik A tfk*rálA*lre népiesebb. Téjjen u honosabb ne. vén tíktrórc — csupán a legjdóee bbe-k emlékeznek. Nagy Bence Pali bácsi ma 93 éves parasztember szerint: . Azon is a Nacsa Pétör játszott hazibálakban. dugbáiakban, A Budligyárba-n is az nyekögtette, de sehogy só pászolt az a muzsika a mi talpunk ala. Ügy tudtuk mög. hogv mit muzsikál. ha danolt is hozzá." Annál inkába „pászolt" a citura vagy tamburamuzsik/t. F.egen szinte minden haznal volt belőle. Legtöbbjüket maguk a parasztemberek készítették. Nyilvánvaló, hogy csak kevés volt a megközelítően jó hangolású. Tőkóit tölgyből, a hasát nyárfából faragták, eryik oldalán csikófejesre. Sajátos, tégla alakú volt a galambdúc tambura. Mindkét változatot hegyezett lúdtollal per.eet1ék. csakúgv. mint a prfmh!ii:gsze./ieic használatos föloctíaté.. Amíg a* elötaieket asztalon, a tőketterát Ifj. I.ele József pontjaik fejlesztésére. Ezek érdeklődés. Ezt a korszerua szinte gyárakat pótló be- sé§> a klval° minőség, a jól rendezések a lyukszalagon megszervezett garanciális es beprogramozott utasítások- garancián tuli javító szolnak, a műveleti sorrendnek gáltatásaik mellett annak megfelelően kiválasztják köszönhetik, hogy gyorsan szerszámtárukból és munká- kielégittk a speciális igényeba állítják - akár 50 szer- ket is. Most az Egyesült Álszám közül is - azt, ame- lamokba szállítanák 12 nagy lyikre éppen szükségük van. megmunkáló kozpontot KeÖnmüködően teszik be. illet- afettek már ilyet egyebek kozott osztrák és finn megrendelésre is. A gyár sikeve veszik ki a munkadarassnar sjrss « i ,-. • „_,, szívesen vállalkoznak új felt adatokra, és ehhez rendelpán az a dolga, hogy alyuk. keznek is a megfelelő szakszalagot befűzze, a berende- felkészültséggel. Jól muzést üzembe helyezze, es működését ellenőrizze. A megmunkáló tatja ezt, hogy minden tizedik dolgozójuk mérnöki, központ minden hetedik technikusi azonban csak úgy tudja kifő- diplomával rendelkezik, s gástalanul ellátni tennivalóit, mintégy száz szakmunkás ha azokat pontosain „adagol- szerzett érettségi bizonyítják" memóriaegységbe. Ép- ványt a gyárba kihelyezett pen ez ad az esztergomi kol- gépészeti szakközépiskolálektívának számos vonatko- ban. zásban merőben új feladatoBerde Éva Gyógynövénykutatás A gyógynövénykutatás hogy újabb növényeket gyűjtközpontja a KNDK*-ban Tae- senek, -amelyeket később dong megye. A megyei ku- a botanikusok és a velük tatóközpont jól' felszerelt la- együtt dolgozó orvosok rendboratóriumokkal, valamint szereznek, többféle kutatás célját szol- Ezekből a növényekből kégáló korszerű berendezések- szülnek a keleti gyógyászat kel rendelkezik. Az igazi la- kiváló gyógyító szerei, a küboratórium azonban a ko- lönbözó drogok, teák, balreal erdő-mező. A kutató- zsarnok, kenőcsök, és tércsoportok tavasztól késő mészetesen a gyógyszer-alapőszig járják a természetet, anyagok. Keretbe fogott lencse A szemüvegről, a szem fénytörési rendellenességeit korrigáló eszközről úgy tartja a technikatörténet, hogy a középkor találmánya. Európában az első szemüvegeket 1300 körül készítették a muranói üveggyárban, de nagyítóüvegek előállításával már az arabok (Alhazen a 10. században) foglalkoztak, és tulajdonképpen ők jöttek rá, hogy félgömb alakú üveglencsékkel kis tárgyak felnagyithatók. Nem igazolt, de valószínűsíti a tudontéflytörténet, hogy a kínaiak mar hamarabb feltaláltak az üveglencsék e hasznos tulajdonságát. Az optikai ismeretek látásjavitast szolgáló gyakorlati alkalmazására Roger Bacon (1214—1294) jött rá. Albertolti olasz tudós kutatásaiból tudjuk, hogy a keretes szemüveget először a pápai államban használták. A szemüveg első ábrázolása Tommaso di Modena 1532ben készített Treviso-i falfestménjein látható. Az első orvosi könyvek a szemüveget oculus berilíinus-nak nevezik, mivel Hollandiában kezdetben a szemüveget a berill drágakőről briíl-nek nevezték. A szemüvegek használata n könyvnyomtató- feltá Uása': követően rohamor in terjedt. A megnövekedett igényeket sem az olaszok, sem a hollandok nem tudták már kielégíteni, ezért Angliában, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban számottevő szemüvegipar alakult ki. A legrégebbi kereteket fából, bőrből, majd csontból készítették. (Erre ulal Amman fametszete 1568-ból, amely egy nürnbergi szemüvegkészítőt ábrázol.) Nemrégiben jelent meg a Gondolat zsebkönyvek sorozatban az az érdekes és értékes kötet, amely a szemüveg történetét tárja az olvasó elé, Gács András (1908—1976) hosszú évtizedeken gyűjtögetett hagyatékát feldolgozva. Tárgyalja a könyv a történelem előtti időket, a kínaiakat és a japánokat, a látszerészipar fejlődését, kialakulását, valamint szerepét, a szemüveg további fejlődését. Külön fejezet foglalkozik a német optikai iparral, a Zeiss Művekkel, az alapító, valamint Ernst Abbé között gyümölcsöző szakmai barátsággal, az újabb és újabb sikerekkel, amely végülis elvitt a metil-metakrilátból készített műanyag lencséig. A mr-rys-"országi optikai ipar első nyomai Antony Libáthoz ; aetnek. Ezt a morva származású optikust Széchenyi István hívta Pestre, és nyitott neki műhelyt a Duna-parton. Első optikus kereskedőnk az olasz származású Calderoni volt. Az igen gazdag technikatörténeti anyag mellett az sem hiányzik a könyv lapjairól, hogy miként készülnek a szemüvegek ma. Nálunk a MOM állítja elő a szemüveglencsét, évente mintegy három milliót. A kereteket Esztergomban gyártják. E nagyon értékes munka külön érdeme, hogy a lényegi, a technikatörténeti mondanivalót művelődéstörténeti háttérbe állítja, irodalmi és képzőművészeti keretbe foglalva. Ezzel is azt a tényt húzza alá, hogy a szemüveg mennyire szolgálja a kultúrát és a művelődést, segítve a csökkent látású embereket. A tudós és ügyes optikusoknak kijár a hala, hogy az elmúlt hét évszázadban az okulárékkal, a lornyonokkal, a monoklikkal, a cvikkerekkel, a bifokális szemüvegekkel tudatoson szolgálták az általános emberi haladást, a keretbe fogott lencsékkel, széles néprétegek nélkülözhetetlen eszközével (Gondolat, Budapest, 1922.). Bátyai Jenő Kismotorral Sokáig koporsóknak láttam a felismerhetetlenségig összegyűrődött, szétroncsolódott autókat,,.u szegedi közlekedésrendészet udvarán. Lopva néztem csak rájuk, hisz a jegyzőkönyvekből tudtam, vezetőjük vagy utasuk már nincs az élők sorában. Mi tagadás, később egyre kevésbé zaklatott fel a látvány, hisz hiába minden, az élet megy tovább. Egyszer talán a megtört hozzátartozók is megvigasztalódnak, elfeledik az álmukat kísérő, szeretteik halálát okozó, ócskavassá lett autókat. Előbb-utóbb mindenki hozzáedzódik a szörnyűségekhez, másként aligha bírnánk bekapcsolni a televíziót és a rádiót, fellapozni az újságokat, oly sok a tragédiát idéző információ. De egycsapásra lefoszlik rólunk edzettségünk burka, ha a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán szemtanúi leszünk a szerencsétlenségnek. Mert más hallani, olvasni róla, amikor a nevek mögött nem látjuk az embert... Hogy mennyire más, a minap tapasztaltam. Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni az eszméletlenül fekvő gyereket, a tehetetlenség pokoli érzését, hogy nem tudok segíteni rajta. Nyugodt, derűs volt a délelőtt aznap. Villamosra vártam Szegeden, az Április 4. útja és a Nagykörút sarkán. Egyszercsak valami furcsa, suhogó zajt hallottam, koppanást, kiáltást semmit. A szemközti járdán halálra vált az emberek arca. ök látták, amit én a villamostól nem: az imént, a közútra kanyarodó teherautó elütött egy segédmotorost. A pillanat töredéke volt csupán, az előbb még mit sem sejtő gyerek, mozdulatlanul feküdt az úttesten. Körülötte ijedt emberek, a levegőben pánik. Valaki mentőért rohant, telefonálni, a többiek idegesen találgatták, mit lehetne tenni. A gyerek semmit nem hallott. Olvasom a megyei közlekedésbiztonsági tanács elemzésében: egyre több a segéd-motorkerékpárost ért baleset Energiaínséges napjainkban mind népszerűbb jármú a kismotor. A becslések szerint (hivatalos nyilvántartást nem vezetnek róla) körülbelül 40 ezer fut a megye útjain. Bárki megállapíthatja. rengeteg kismotornak tizenéves a gazdája. Addig-addig kérlelik a szülőket, míg teljesül kívánságuk. Rajonganak a motorizációért, élvezik a sebességet, és — gyanítom — élvezik a veszélyt. Szívesen versenyeznek, a tilalmakról, szabályokról könnyen megfeledkeznek. Hiszen legyenek bármily magasak, fejlettek, erősek a mai tizenévesek, mégsem felnőttek. A fiú, akit én rongybabaként az úttesten feküdni láttam, vétlen volt a balesetben Később tudtam meg, 14 éves. Kortársainak jó részé saját hibájából jár szerencsétlenül. Az idei év első félévének statisztikája szerint a segédmotorral balesetet okozók zöme éppen a 14—15 évesek korosztálya. (Megfontolandó, érdemes-e a gyerekek unszolásának engedni, kismotorral örvendeztetni meg őket?) A másik veszélyes és veszélyeztetett korosztály a segédmotorosok egyre gyarapodó táborán belül az időseké. Akik gépkocsivezetői jogosítványukat már nem tudják megújítani (egészségügyi, orvosi megfontolások miatt). viszont szinte automatikusan kapják a segéd-motorkerékpárra szóló engedélyt. Furcsa a praxis, érdemes lenne a gyakorlatot felülvizsgálni! Érthetetlen, milyen szempontok szerint minősül kismotor vezetésére alkalmasnak az, aki autóvezetésre alkalmatlannak találtatott? A közlekedési szabályok ismeretén túl is, ott is megfelelő alkalmazkodóképesség, gyors helyzetfelismerés, jó látás és hallás, kiváló reflexek szükségeltetnek. Az élettani tapasztalatok alapján joggal kételkedhetünk abban, hogy a 7G év körüliek és azon felüliek megfelelnek a közúti forgalom által támasztott sok.é ú követelményeknek. Ladányi Zsussa