Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

8 WLDM S»ombat, 19S2. június 12. Katona Judit Gaudeamus igitur Visz az idő. majd elvisz engem s ki itt marad, hát él maga. Bujtat selyem, dús, barna sátor, tündéri lányom szép haja. Fiam a rózsáit karolja s ifjúságával elsiet: ifjúságomból hogy kiballag, öles léptekkel kimegy. Egész sorsomat viszi vállán derűs mosollyal, komolyan, visz az idő. csak sodor engem, s öleli rózsáit fiam. a? Megkérdeztem a pszichiátert (6.) Lidi néni K

ilenc órakor mar erősen süt a nap, meleg van. Lidi néni elgondolta, elmegy a piktorhoz, kimeszelted apró kis szobáját. Akadályok vannak útközben, három ház. előtt kell elmennie. Aki ezt nem kalkulálja bele, el se induljon. Ha mindegyikre negyedórát szán, beszélgetni is tud, és halad is. Az lenne a jó, ha bent lennének a népek a tanyában, de erre gondolni se mert, mert ritkán van az, ami éppen jó lenne. Az első házat megúszta.' Csak messziről néztek össze a házaszszonyával, mehetett tovább. A másodiknál a férj és feleség pont az út mellett kapál. — Adjon Isten! Szép a krumplitok. Van-e ugyan alatta? — Egy hete ástuk föl az egyik bokrot, fél kiló volt alatta. Amíg a krumplit meg beszélték, el is múlt a negyedóra. Ment Lidi néni a másik házhoz. Nincs messze, harminc lépés. Ha itt elhúzhatna, egészen jól haladhatna. Baj van, nagy baj, ott kapál a másik asszony. — Szépek az almafáitok. Ugyan van-e rajta? — Nincsen ezeken semmi. Mondtam már a férfiaknak, hányják ki őket. Még nem lehet tovább menni. még fontos dolgokat keH megbeszélni. — Neked nem árt ez a meleg? — Jaj, dehogynem! A szememet is kínozza, meg a fejemet is. — Vegyél szalmakalapot — Nyáron? — Persze, hogy nyáron. Akkor kell. — De akkor nincsen. Télen meg nem jut az eszembe. Tavaly már Félegyházára is elmentem érte, de idén még nem voltam. Ha ennyire belebgubancolódik az ember abba, hogy mit lehet, és mit nem venni, kapkodhatja magát, hogy a fél napot ott ne töltse. Rosszul számolt Lidi néni. nem három ház van itt. hanem négy. A negyediket lenne jó kihagyni valahogy, mert tegnap nagy ünnepség volt náluk. Ha nem lesznek kinn, úgy elsurran, észre se veszik. Kint voltak. Be is hívták. Ültették az asztalhoz, hozták neki az italt, a kolbászt, hurkát, a rétest. Kínálják is szaporán, de Lidi néni csak ül, nem fog hozzá. Hát ezt meg mi lelte? — Egyék már, ne kéresse magát! — Kenyeret nem adtok hozzá? Adtak azt is. De jó ez a hurka! A kolbász se kutya! A rétes? Fújni lehetne, mint a pelyhet. olyan könnyű. Megadták a módját, feketekávét is hoztak. De nem ám úgy, hogy itt. az étel. egyél, még beszélgetnek is vele. — Dolgozik még a földben, Lidi néni? — Dolgozom, ''les cso'édje'm dolgozom, mégpedig olyan szívesen, ahogyan most itt eszem. En a földet ínég nem csalom, jó mélyen megásom, meg telekezem, a tarackot meg a pörjét tövestül kiszedem, a cserepet és a kavicsot nem hajigálom át a szomszédba, mert legközelebb visszahajigálja. Ráment egy teljes óra, mire mindent megbeszéltek, ballaghatott tovább a piktorhoz. Az is a ker ben volt, száraz párét rakott a kasba, és vitte a jószág alá. A kertet muszáj volt megnézni, addig ne is hozakodjon elő az ember lánya semmivel, amíg azt meg nem nézi. Van ám a kertben egy diófa derék, oda le kell ülni ebben a nagy melegben. A piktor elmondja egész hadifogsága történetét, Lidi néni pedig hallgatja megállás nélkül. A végén csak megegyeznek, hogy a szobát kimeszelik, de még az előszobát is. Hazafelé majd gyorsít egy kicsit, ezt a félórát még be lehet hozni valahogy. Senki nem állja útját, csak a vendéges házból hoznak ki még neki egy kis savanyú káposztát, ne menjen haza üres kézzel. Mindjárt otthon lesz, látszik már a háza. De Róza néni is látszik, jön szembe. Üljünk már le lelkem, egy kis beszélgetésre! Árokpartra ülnek, egyszer csak belevág Róza a lényegbe: — Tudja-e, mi újság? — Tudja a görcs! — Na, különben mégse mondom. — Ha elkezdte, csak mondja el! — Nem mondok én semmit. Nem parancsol nekem. Ez hiányzott csak a délelőttből. Fölpattant Lidi néni, otthagyta. Kukával töltse a napot? Nem elég, hogy elment az egész délelőtt? Már majdnem belemérgelte magát, eszébe jutott, hogy nincsen semmi baj. Nem prédálta ő el az időt, de még haszna is lett belőle. A piktorral mindent megbeszélt, és addig se kellett ebédet főzni. GÉMES ESZTER Az elmegyógyászati tevékenység és a jog szoros kapcsolatban van. Miért? Nem szűkíteném e kapcsolatot az elmegyógyászati tevékenységre. Az orvoslás, a gyógyítás egésze összefonódik jogi szabályokkal, előírásokkal. T. Szász véleménye szerint a jog egy ember más emberhez való viszonyát hivatott szabályozni; az orvoslás pedig az embernek saját testéhez való viszonyát. De ez a szellemes paradoxon hibás: a medicina nem a testemhez való viszonyt szabályozza, mert amint viszonyok szabályozásáról esik szó, az máris jogi kérdés. Az orvoslás dolga (szerintem) az emberi egészség helyreállítása, karbantartása, valamint a megelőzés és a rehabilitáció lehetőségének szolgálat szerű felajánlása azok számára, akik kérik, igénylik, továbbá a lehetőségek keretein belül rávenni az embereket, hogy legyenek' ilyen igényeik. Amint bái-miféle kötelezésről, előírásról, szankciókról esik szó, az nem orvosi, hanem jogi kérdés. Ilyen pl. a kötelező tüdőszűrés, melyben a „kötelező'" megfogalmazás jogi, a szűrés orvosi feladat. A kettő együttes haszna, a tbc gyakorlati felszámolása közismert. Nem baj tehát, ha a medicina összefonódik a joggal. Vannak idealisták, akik „jogmentes" orvoslást szeretnének, de ez képtelenség. Gondoljunk csak arra, hogy valakinek kolerája vagy fekete himlője van. Természetesnek tartjuk, hogy betegségük idejére el kell őket különíteni. Ez jogi, mégpedig hasznos jogi intézkedés. Nem szétválasztani kell a kettőt, mert gyakorlatilag szinte máilehetetlen is, de világosan látni kell, mikor van szó az egyik, mikor a másikról. Fontos ez, mert egészségügyi kérdést egyedül jogilag, vagy megfordítva, jogi kérdést orvosilag megoldani nem lehet. Néha van ilyen keveredés, amibő} kellemetlen, népszerűtlen feladatok adódnak, melyeket sem a jogászok, sem az orvosok nem vállalnak szívesen. Elég az alkoholizmus körüli vitákra utalni, vagy a kötelező kezelésre utalás bonyolult előzményeire. Nemritkán olvassuk, halljuk a kifejezést: ön- és (vagy) közveszélyes beteg. Mit jelent ez jogilag és mit orvosilag? Ez a kérdés már közvetlenül érinti a jog és a pszichiátria kapcsolatát, akár példának is jó lehet, mert olyan esetre mutat, amikor orvosi problémát jogilag oldanak meg. A veszély másokhoz való viszonyra vonatkozik, tehát jogi fogalom. De ebből következik. hogy a jogi megoldást (a bezárást, a veszély kiküszöbölését orvosi kezelésnek minősítették egészen az ötvenes évekig. Minthogy a bezárástól senki sem gyógyult meg, kialakult a hit, hogy az elmebetegségek gyógyíthatatlanok. Ma ez a kérdés rohamosan háttérbe szorul, mert képtelenségét felismertük; ezzel az elmebetegek kiközösítése megszűnőben van. Ma inkább fordított helyzet aktuális: jogi, morális problémákat kísérelünk meg orvosi ténykedéssel megoldani. Ilyen az alkoholisták, a narkomániások, öngyilkosok, pszichopaták beteggé nyilvánítása és kényszerkezelése. Ez utóbbi nyilvánvalóan jogi szankció, még akkor is, ha jelenleg nincs helyette mas. jobb. eredményesebb. Mert az orvosok a maguk részéről a jogi szankcióknak megfelelően igyekeznek megtenni mindazt, ami a kor színvonalán megtehető, de csaknem tökéletes eredménytelenséggel :" a devianciák szaporodnak. A helyzet olyan, mintha a jégverést imával próbálnánk meg elhárítani: ne csodálkozzunk, ha nem sikerül. Csakhogy a fanatikus hívőt soha nem lehet az ima hatástalanságáról meggyőzni. Ügy tűnik, hogy az orvosi tevékenység jogi szabályozása meglehetősen bonyolult. Erre viszont szükség van, és aligha válna be egyes szélsőségesek javaslata, hogy az gyógyítson. aki ehhez kedvet érez, és úgy, ahogy gondolja. Inkább ismét arra utalok, hogy bizonyos zavar mutatkozik a jogi és orvosi szempontok körül. Például az, hogv ki kit kezelhet, holmikor, hogyan, miért, jogi és nem orvosi megítélés kérdései. Az orvos beteg körüli teendőinek háromnegyedét jogi előírások adják. nem a gyógyitó munka szakmai szempontjai. Nem az a baj, hogy ez így van, hiszen elkerülhetetlen, hogy így legyen. De fel kell ismerni a jogi szempontokat. melyeket orvosivá minősítettek. Két példát hoznék fel. Az egyik: egy tanács szociális osztálya kórházi felvételt kér. mert tgy emberen másként nem tud segíteni, vagyis szociális indokkal. Mit kezelhet az orvos egy ilyen „betegnél"? A szociális helyzetét. A másik: aki beteg, annak nem kell dolgoznia, táppénzt kap. kezelést. gondoskodást stb. De ki a beteg? Kizárólag az. akit az orvos írásban annak minősít. A leírt jogi kiváltságok egy jogi aktus, az igazolás kiállítása révén szerezhetők meg. Tehát nem azért, mert beteg vagyok. hanem, mert az orvos annak minősített. Csupa hétköznapi dolog, de forrása a visszaélésnek táppénzcsalásnak, lógásnak. A jog éppúgy „él" és változik, mint a gyógyítás minősége, változik tehát az egészségügyi szervezés is a jogi szabályozással együtt; ha ez a változás a beteg éraekeit szolgálja, akkor „jó" változás. Az orvoslás és a jog kiélezetten él együtt a pszichiátriában. Elég megemlíteni, hogy például agyvérzés, baleset, részegség stb. miatt zavart embereket elhamarkodva minősítenek közveszélyeseknek. Továbbá a kellemetlen és zavaró emberközi viselkedést ma könrven minősítik pszichiátriai betegségnek, mert a szakma nem vonta meg saját lehetőségeinek határait, pedig ez égető feladat. Mindezen túl az elmegyógyászati tevékenység szakma; szabályai sokkal kiforratlanabbak. mint például a sebészeté. ahol világos, mikor végeztük a műtétet jól vagy roszszul, tehát lehet értelmes előírás és felelősségrevonás is. A pszichiátria szerepe közisfbert az igazságszolgáltatásban. Az igazságügyi orvosszakértő nemcsak szakmailag, hanem morális és etikai adottságaiban is magas szinten álló személy. Véleménye emberek sorsát befolyásolja. nem ritkán életük függ állásfoglalásától. Mind a magam, mind nz olvasó nevében megköszönöm a beszélgetést. és kérem, hogy szóljon még néhány szót a mentálhigiénéről. Az élőlények közül a7 ember kapta a természet legnagyobb ajándékát, nagyszerű agyvelejét. Minden emberi alkotás, tudomány, technika, társadalmak ázervezése. a gondolkodás képessege, az elvont fogalmak alkotása, mint szépség, jóság, erkölcsiség stb. agyvelőnk működése folytán jött létre. Éppúgy az agy működésének megnyilvánulása az az emberre igen jellemző, pontosan elég nehezen körvonalazható, mégis életünket meghatározó kategória a tudat, a lélek, melynek ezernyi összetevője szabja meg, hogyan élünk, viselkedünk, tanulunk, illeszkedünk a világ jelenségeihez. Ennek, a léleknek karbantartását, „egészségének" megőrzését jelenti a metálhigiéne. Legfontosabb feladata azon betegségek megelőzése és kivédése, melyek az emberi együttélés összeütközéseiből, a konfliktusokból származnak (neurózisok, alkoholizmus, kóros gyógyszerszedés stb.). Néhány számadat mutatja, hogy milyen fontos e betegségek társadalmi jelentősége. Ma az általános orvosi rendelők betegei közül 30— 40%-a a neurotikus. Egyes jóslatok szerint a század végére ez a szám lényegesen nagyobb lesz. A mentálhigiéné célja többek között ennek fékezése, mégpedig azáltal, hogy igyekszik megtanítani az embereket, hogyan éljék meg az elkerülhetetlen konfliktusokat, hogyan reagálják le meghiúsult törekvéseiket, kihasználva az agy sajátságos adottságait mindannyiunk hasznára. Megkísérli megmutatni az élet ezernyi szépségét, az ezekben gyönyörködő képességet kifejleszteni, hogy minél többször kiléphessünk a hétköznapok x gyakran szürke, egyhangú, emiatt lehangoló világából, hogy tudjunk közősségben és örömmel élni. Aligha tagadhatja bárki, hogy elméletileg minden ember magában hordja annak lehetőségét, hogy konfliktusok, leik' zavarok és ezekből eredő bete® ségek helyett derűs kiegyensú lyozottságban éljen, önmag\ családja és a társadalom hasznára. Ennek a lehetőségnek valóra váltásán munkálkodik a mentálhigiéné. BANKI MIHALY U

gye milyen szép neve van ennek a térnek? Költői név (Campo de' Fiori), pedig valamikor furcsa virágok nyíltak a Farnese-palota szomszédságában. Itt végezték ki a halálraítélteket. Itt halt máglyahalált 1600. február 17-én eretnek tanításai miatt a háborgó lelkű dominikánus: Giordano Bruno. Hatalmas zöldpatinás szobra uralja a naponta reggeltől délig nagyon prózai célra használt teret. Ezen a téren van ugyanis a mercato (piac). A filozófus féltve szorítja magához haladósz.ellemű gondolatokat tartalmazó könyvét, kapucnis fejét lehajtja. A szobor délig szinte megközelíthetetlen a nyüzsgő emberáradat, a zöldségesek, gyümölcsösök. halárusok szédületes tömegben kirakodott áruhalmaza miatt. Nekünk, piacjáró magyar aszszonyoknak bőven akad itt néznivaló télen is, hiszen a déli ég p.'itt sok minden megterem: vérszinű farosa gyílrr "V-"''. rohi nem látott halak. A melle". van itt novemberben is friss zöldborsó. gladiölusz.. margaréta. Hali„Rómáról jut eszembe... Virágok mezeje juk innen is, onnan is a szédítően gyors olasz beszédet, az árusok ordítva kínálják portékájukat, az asszonyok az alku és vásárlás lázában visszakiáltoznak: fejzúgató szökókútja ez a hangoknak Ha mégis talál az ember egy kis helyet, ahol lábát megvetheti, elgyönyörködhet a piaci tömeg tarka-barka nyüzsgésében és a színpadinak túnő valószínűtlen keretben, amely az egészet körülfogja. A környező paloták láttán elfogja az embert a középkor hangulata. Igen, ezek a házak megkapó módon keretezik ezt a jellegzetes olasz sokadalmat, amely az évezredek nyomai között a diadalmas élet minden tiszteletlenségével és eleven erejével harsog, üzérkedik az áradó napfényben. A hetiTv'nc rok?"'r'rr6L„r nagyon érdekes a könyvek piaca. A kis teret körülvevő, a mesterségekről elnevezett utcák egyikében (van itt zubbonycsinálók utcája, bőröndösök utcája, kosárfonók utcája stb.) 4—5 könyvespulton álmoskönyvet, ponyvaregényt, klasszikusokat, disznóbőrkötéses régiségeket kínálnak száz meg száz példányban, de láthatunk az asztalokon régi metszeteket, pénzeket is, Szerencsés ember potom áron juthat sokszor értékes holmihoz, gazdag, ügyetlen ember súlyos összegeket elvesztegethet megtévesztő utánzatokra. A könyvárus gyakran nagyság vagv vastagság szerint sorolja be könyvét ilyen vagy olyan árkategóriába. Mindenbe beleolvashatsz, állhatsz a könyvárus mellett reggeltől délig és ingyen kiolvashatod az el nem adott könyvet. A sok szemét között olykor drágakövet is te'Van "f Dan'ansk. Tassónak, Ariostónnk a műveiből húszféle kiadás, akad itt a legszigorúbb dogmatikai fóliánstól a legpajkosabb Boccaccio-kiadásig minden elképzelhető irodalmi műfajból, pókhálós öreg misekönyv éppúgy, mint bányajogi vagy tengerészeti szakmunka. Könyvkedvelő ember órákig elszórakozik itt ezen a könyvpiacon, „ami valamivel csöndesebb is. mint a hetipiac. Ez mégiscsak afféle múzsák ligete, ha másért nem, azért, mert egy véletlen lelet mély húrokat tud megmozgatni, megpendíteni Róma vándorának szívében. Az adás-vevés, nyüzsgés, lárma, alkudozás körülbelül déli egy óráig tart, az árusok összecsomagolnak, triciklin vagy kézikocsin, esetleg mikroautóval hazaszállítják megmaradt áruikat. Utánuk nyomban jönnek a hatalmas vízsugarat szóró locsolóautók és tisztára mossák a Campót. Minden második házban van egy talponálló vagy kisvendéglő, a térre pillanatok alatt kirakott kis asztalkáknál ehetünk pizzát, vagy bazsalikomos sültet és pgvéb olasz ínyencségeket — feltéve, ha vigyáztunk a zsebünkben levő pénzre. TI MAR.NÉ MAKKÁR ERZSÉBET