Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-09 / 133. szám

Szerda. 1982. június i». 5 VITA Mennyit ér a diploma? A „hatelemis" jelenség A pályakezdő fiatalok közül ma a diplomások helyzete. beilleszkedése a legproblematikusabb. Az egyetemekről, főiskolákról kikerülök dilemmája kétirányú: sikerül-e a végzettségnek megfelelő beosztásban elhelyezkedni, Illetve e munkakörben milyenek a lehetőségek a szakmai munkára, a továbbfej lődésre. Az első kérdés munkaerőgazdálkodási jellegű, de mint látni fogjuk, lényegesen összetettebb, mint első hallásra tűnik. A problémakörnek ez az egyik, úgy is mondhatnánk mennyiségi vetülete. A vitaindítóban említett reprezentatív felmérésben ml a másik, a megfelelő munkakörben elhelyezkedni tudók beilleszkedési problémakörével foglalkoztunk. Mi kell a sikeres munkahelyi beilleszkedéshez? A lényeg három témakörben foglalható össze: végzettségnek megfelelő munka, jó kollektíva és megfelelő anyagi elismerés. Melyik ezek közül a legfontosabb, hogyan rangsorolhatók? A vizsgálatunkban részt vett diplomások (de valamennyi szakképzett fiatal így vélekedett) mindhárom tényezőt egyaránt fontosnak tartották, mint végeredményt, amely nélkül jó munkahelyi közérzet nem alakulhat ki. Azért végeredményt. mert ezek a tényezők időnként ok-okozati viszonyba kerülhetnek egymással: például a végzendő munka szakmai jellege, valamint az anyagi elismeréssel való elégedettség. Ez utóbbiról meg kell jegyezni, hogy vizsgálatunk során találkoztunk több olyan véleménnyel, mely szerint az anyagi elismeréssel való elégedettség nem függött össze a teljesítményarányos bérezéssel. A válasz így hangzott: „ ... fizetésemet kevésnek tartom, de amit csinálok ahhoz képest még sok is.." Meg kell jegyeznünk, hogy nem holmi tudatos teljesítmény-visszatartásról • volt szó, hanem arról, hogy a napi munkaerőfeladatokat — sok esetben konkrétan még erről sem beszélhettünk — alacsonyabb fokú (középiskolai) végzettséggel is el lehetett volna látni. Egy pályakezdő közgazdász szerint az a fő probléma, hogy a vállalatok sok esetben csak „kirakatpolitikát" folytatnak a diplomásokkal. Statisztikai jelentésekben, vállalati beszámolókban „mutogatják" őket. Előírások határozzák meg. hogy mely munkakörökben kell diplomásokat foglalkoztatni. Ugyanakkor hiányoznak a tényleges feladatokat körvonalazó, Illetve részletesen tárgyaló munkaköri leírások. A fiatal közgazdász véleményét összegezve azt is mondhatjuk, hogy a gazdasági egységek egy része még az indirekt gazdasági rányitás 14. évében sem tud mit kezdeni egy szervező közgazdásszal, vagy egy fejlesztő mérnökkel. Még ma sem ritka, hogy a vállalatok vezetésében erősebben él a hagyományokhoz való ragaszkodás szelleíne, mint az innovációs készség. De hiszen akkor mi a probléma a „halelemis" osztályvezetővel? Ö jobban eleget tud tenni az „eddig jó volt így. ezután ls jó lesz" elvárásnak, mint az egyetemről kikerülő friss diplomás. Visszatérve az esetenként még hiányzó munkaköri leírásokhoz, felmerül a kérdés, hogy kl állítsa ezeket össze. Tekintettel, a vállalatok különböző osztályainak néha túlzott önállósultságára (zártságára), ez a feladat csakis az osztály munkáját összefogni és irányítani hivatott osztályvezető feladata lehet. De figyelembe véve azt, hogy kérdezni sok esetben nehezebb, mint válaszolni, ezt aligha várhatjuk el „hatelemis" osztályvezetőtől. Hogyan fog ő feladatokat meghatározni, hogyan fogja 6 értékelni és elbírálni a beosztott diplomások elgondolásalt, ha nem ismeri — mert nem is Ismerheti —, hogy egyáltalán mire is képezte ki az egyetem a diplomást. Hogyan fogja a műszaki szakértő a vállalati felsőbb vezetés felé továbbítani a fiatal műszakiak újítási, ésszerűsítési javaslatalt, ha alapvető műszaki ismeretei hiányoznak (csupán 36,1 százalékuk diplomás, 58.3 százalékuk legmagasabb iskolai végzettsége középiskola, míg 4 százalékuk, azaz megyénkben 55 ilyen vezető csupán az általános Iskoét végezte el vagy ezen belül öten rrég azt sem). A „hattlemis" osztályvezetők jelenléte a gazdasági életben ma már nem indokolt. A szocialista iparosítás kezdetének szakemberínségében szerepük még haladó volt, mert megfelelő iskolai végzettség nélkül is vállalták a gazdaság vezetését. Az élet szigorú törvényei azonban rájuk is vonatkoznak. Az elmúlt 37 év alatt — mint annyi más ember — megfelelő ambíciók birtokában megszerezhették volna legalább a középiskolai végzettséget. Nem a diplomát fetisizáljuk, de megléte ma már a vezető posztokhoz elengedhetetlen. Állíthatjuk ezt akkor, amikor a diplomások jelentős része nem tud behatolni a vezető értelmiség soraiba. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy kik közül kerülnek ki azok, akik lesújtóbban nyilatkoznak a flata. lőkról. akik állítják — ahogyan az a vitaindítóban is elhangzott —, hogy az egyetemről kikerülő diplomások „nem ebben a vilagban élnek", vagy bizton je' lentik ki, hogy „egy rutinos szakmunkás kenterbe veri a pályakezdő mérnököt". A probléma ott kezdődik, amikor az energia nagy részét az Iróasztalvédés köti le, s Irtózva a kockázatvállalástól görcsösen ragaszkodnak a „már bevált" módszerekhez, a-rutinhoz. A vezető posztok azonban nem személyhez kötöttek, hanem feladathoz. A gazdasági élet törvényei „még a szocializmusban is" kemények, illetve azoknak kell lenniük. Még egy dologról feltétlenül szólni kell. Arról, hogy a pályakezdő diplomások tevékenységüket — ha erre megfelelő munkakörben egyáltalán sor kerül — a munkahelyek meglevő hierarchiájában kezdik meg, természetesen vezetőik emberi és szakmai segítsége mellett. A vezetők között találjuk — szerencsére elenyésző arányban — a „hatelemis" osztályvezetőt is. Szakmai „segítőkészségét" behatárolják képességei, emberi támogatását , .szakmai tekintélyének" féltése. Az csak „természetes", hogy vitás kérdésekben neki, a „nagy gyakorlattal" rendelkező főnöknek van igaza, ha másként nem, hát a „hatalom" jogán. És ezáltal igyekszik konzerválni a hagyományokat, meggátolni, hogy a fiatalok úgymond a fejére nőjenek. Ez idejétmúlt szerepük másik, szintén nem elhanyagolható megnyilvánulása. A jövő vezető értelmiségének nevelése a jelen vezetők felelőssége. Dr. Wolford József, a Pályaválasztási Intézet ' közgazdásza Állama vásárlások Az elmúlt évi állami mecenatúra eredményeit tárja naevi közönség elé az a nagyszabású kiállítás, mely először nvílt meg vidéken, a szegedi Móra Ferenc Múzeum Horváth Mi! hály utcai Képtár ban és az Ifjúsági Házban tegnan dél; után. Több mint 600 művet vásárolt meg 1981-ben az állami költségvetésből a Művelődési Minisztérium. A megnyitón Horváth György művelődési minisztériumi osztálvve| zető beszédét dr. Pusztai Gabriella, a Képző- és iDar| művészeti Lektorátus igazgatója olvasta föl. Első alkalommal mutatják be a festmények, grafikai lapok, kisplasztikák és érmek mellett a tavaly vásárolt Iparművészeti alkotásokat. Ezen a tárlaton jelenthetik be igényeiket a művekre az ország múzeumainak és intézményeinek kéDviselől. A tárlat június 30-ig tekinthető meg. Ipari építészeti konferencia Hazai és külföldi szakem- Iparterv igazgatója tartotta, berek részvételével . ipari Rámutatott, az ipari építéépítészeti konferencia kez- szet egyik legfőbb feladata dödött kedden az MTESZ annak megoldása, hogy az székházában. Ez alkalommal ipari létesítmények ne, vagy negyedszer rendezték meg a a lehető legkevésbé szenytanacskozast, amelyen az nyezzék a környezetet. ipari épülettervező és -kiviEmlékezés Nagy Miklósra Nagy Miklós, az MSZMP KB egykori osztályvezetője, volt művelődésügyi miniszter születésének 50. évfordulója alkalmából koszorúzást -ünnepséget tartottak kedden sírjánál, a Mező Imre úti temetőben. Az MSZMP Központi Bizottságának tudományos, közoktatási és kulturális osztálya nevében Kornidesz Mihály osztályvezető és Tóth István alosztályvezető: a Művelődési Minisztérium képviseletében Korcsog András államtitkár és Hanga Mária miniszterhelyettes koszorúzott. Elhelyezték a4 kegyelet és a megemlékezés virágait családjának tagjai volt munkatársai, tisztelői. Pénzintézeti vezetők tanácskozása Az Országos Takarékpénztár és a bécsi Zentraleparkasse und Kommerzialbank vezetői kétnapos tanácskozást tartottak Budapesten. A közös Ugyvezetőségi ülésen a takarékpénztári tevékenység főbb tapasztalatalt, a pénzintézeti munka mindkét felet kölcsönösen érdeklő szakmai kérdéseit vitatták meg. Az osztrák pénzügyi szakembereket kedden, tegnap fogadta Hetényl István pénzügyminiszter. telező vállalatok munkatársai elemzik az elmúlt időszakban elért eredményeket, Szabó János építésügyi államtitkár emlékeztetett arra, hogy a korábbi konferenciákon jelentős eredményeket összegezhettek. A mostani háromnapos tanácskozás legfőbb témája — a világgazdaságban bekövetkezett erőteljes változások hatására — az ipari építészeti beruházások hatékonyságának kérdése. A plenáris ülés bevezető előadását Fülöp Imre, az Hétköznapok Alkalmazkodás í. A vasúi válasza Haltelepítés folyókba A Szegedi Tisza Halászati Termelőszövetkezet tagjai a Tiszában, a Marosban és a Hármas-Körösben évente 120—150 tonna halat fognak. A termelés mennyiségileg lényegében sok év óta nem változik, azt azonban megfigyelték a szakemberek, hogy csökkent a nemes halak aránya. Ezek ugyanis érzékenyebbek az esetleges szennyeződésekre vagy — ivás idején — a vízállás kedvezőtlen alakulására. Az áradást hirtelen követő aparáskor például a hullámtereken kintrekedt apró halakat nem minden esetben sikerül visszamenteni a mederbe. A kedvezőtlen természeti tényezők károsító hatásának ellensúlyozására a szövetkezet 1980-ban kezdte meg, és azóta is folytatja az élő vizekbe való telepítést. Erre a legalkalmasabb helyeket választják meg. a folyók csendesebb folyású szakaszalt, viszonylag védett öblözeteit, ahol nincs erős sodrása a víznek. Az idén tavasszal mintegy 20 ezer pontyot bocsátottak a Tiszába, és ősszel majd további 40 ezret. A csukákat, süllőket áprilisban és májusban helyezték kl. Most van soron az apró harcsák és kecsegék keltetése, nevelése, folyókba eresztése. Nemes ragadozóhalakból ez évben 60 ezret telepítenek kl. A szövetkezet vezető szakembereinek megítélése szerint három-négy esztendő kell ahhoz, hogy a tervszerű akció eredményességét lemérhessék. A Délmagyarország május 30-án megjelent a „Vonatokat (is) muszáj rendezni" című riportban több helyen szerepel a pihenőnap. a szabadnap, a túlóra, a kereset és a jutalom körüli probléma. Ezzé) kapcsolatban ismeretes, hogy a vasút 1982. január elsejével állt át az ötnapos munkahétre. Mint folyamatos üzem, a munkaIdő csökkentését létszámnöveléssel, vagy túlóra növelésével tudjuk ellensúlyozni. A létszám növelését az általános népgazdasági munkaerőhelyzet miatt nem tudtuk realizálni. Így a feladatokat dolgozóink túlóráztatásával tudjuk megoldani, ami ugyan munkaidőcsökkenést nem, de jövedelemnövekedést hozott. A munkaerő hiánya egyes beosztásokban sok gondot okoz. Ilyen beosztás többek között a kocsirendezői munkaitör is. Ezért több olyan intézkedést tettünk, amelylye.1 munkaerő gondjainkon próbáltunk enyhíteni. Például a kocsirendezői munkakörben foglalkoztatott dolgozók átlagkeresete" az 1980. évi 3 ezer 950 forintról 5 ezer 250 forintra. 32.9 százalékkal nőtt. Kiskundorozsmán ez évben a 72 forintos átlaggal szemben a kocsirendezők 300 forintos báremelésben részesültek. Jelenleg is foglalkozunk további béremeléssel. A kocsirendezők éves célkitűzése nem 3 hanem 4 ezer forint. Ezen túlmenően negyedévenként 400—600 forint prémiumban, az őszi forgalmi jutalomban, a vasutasnapon ég más alkalommal is jutalomban részesülnek. Évi átlagban a kocsirendezők változó keresete 7—9 ezer forint. Ez évben eddig a fizikai dolgozók bénszínvonalának növekménye 7,48 százalék, amely 2,85 százalékkal meghaladja a nem fizikai foglalkozásúakét. A kocsirendezők I—IV. havi teljesített túlmunkája 715 óra volt. Ez egy főre vetítve 20 óra havonként, amelynek 38 százaléka a pihenőnapi túlmunka. Minden dolgozó havonta egy alkalommal vasárnap kapja meg a pihenőnapját. A szabadnapok és pihenőnapok körülbelül 70 százalékát tudjuk Klskundorozsmán biztosítani, de a többit 100 százalékos túlórával fizetjük. Lényegében a probléma onnan ered. hogy a főálláson kívüli jövedelem több, mint a keresetük. Ez kihatással van a szemléletre. a munkafegyelemre, időnként a szolgáiatképes állapotukra is. Az is igaz, hogy ma már nem lehet szolgálat alatt az otthoni munka fáradalmait kipihenni. Jelenleg még nem tudjuk felvenni a „versenyt" fóliázással, de a helyi gazdasági és politikai vezetésnek a dolgozók hangulatát érzékelve gyorsabban kell reagálni a dolgozók gondjaira, többet kell foglalkozni nevelésükkel. Annus István, a MÁV munkaügyi és szociális ellátási osztályának vezetője Panaszkodik egymásnak két hölgy az autóbuszon. A szőke azt mondja a feketének, hogy már megint semmibe veszik a közlekedes képviselői azokat, akik havonta bérletet váltanak, illetve szeretnének váltani. A fekete nem is várja a konkrét eset elbeszélését, visszakérdez: — Nyolckor nyit a bérlételadó ? — Ez a baj —. mérgelődik tovább a szőke. Magam ls tanúsíthatom, hogy igazat mondanak egymásnak, hiszen ott várakoztam mellettük; a tarjáni Víztorony téri „decentrumban". A hónap első napjaiban történt. A tábla ugyan ott volt az iroda ablakán, hogy jegyek, bérletek árusítása. De ml is a baj voltaképpen? Az, amit a két utas feszegetett, későn nyit a jegyiroda. Miként a gyakorlat? Ügy, hogy az utasok, a bérletesek nagyobbik része nyolc előtt utazik, következésképpen a bérletet ls nyolc előtt szeretné megvásárolni, hiszen csak késő délután, estefelé tér vissza lakóhelyére. Kik maradnak a lakótelepen nappalra, amikor nyitva találni a jegyárusítót? Azok, akik nem bérleteznek: a gyeses anyukák és az idejükkel jobban alkalmazkodó nyugdíjasok — bár megjegyezhetjük, hogy az új lakótelepeken ma még kevés az idősebb korosztály. Talán ésszerűbb volna, ha a közlekedési vállalat alkalmazkodna jobban az utasok igényeihez. Végül ls, az utasok „tartják el" a vállalatot, s nem fordítva. Alkalmazkodás 2. Nem akarok senkinek reklámot csapni, azért nem ls nevezem meg pontosan a szakmákat és a címeket. A jelenség ugyancsak az új városrészekben tapasztalható az utóbbi időben. A panelből készült házak földszintjein egyre szaporodnak a kis üzletecskék. Változatos szakmákban, szolgáltatásokban. Virág, zöldség és gyümölcs, gázöngyújtó töltése, cipők és a menyem is értse", a még vállalkozó kedvű embereknek. Tegyék minél sokrétűbbé, tarkábbá a nagy lakótelepek ellátását. A gázöngyújtók javítója, töltője például délután négy óra tájban nyit, s nyitva tart addig, amíg a környékbeliek fölkeresik. Még szombatonként, olykor vasárnap is látni n/ltott ajtaját^ Alkalmazkodik a vevőköréhez, akik nappal táruhák javítása, trafikok és vol vannak, s csak estefemás területek, a díszmadaraktól a fényképészekig, a kulcsmásolóktól a lángossütőkig. Ez mind örvendetes. Miért beszélek erről. Azért, mert dicsérni ls szabad, és talán Illik is. Ha másért nem, azért, hogy közhírré tegyük megelégedettségünket, hogy kedvet kerekítsünk olyan cégeknek, vállalatoknak,' de „lányomnak mondom, hogy lé, s a hét utolsó napjaiban tartózkodnak odahaza. Az alkalmazkodásnak két oldala van. Jó lenne, ha az igazi oldala kerülne előtérbe. Az az oldal, amikor a piaci viszonyok a perdöntőek: az eladó, a szolgáltatását kínáló alkalmazkodik a vevőhöz. Csak ennyit, az alkalmazkodások lélektanához, gyakorlatához. Gazdagh István