Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-01 / 126. szám

Kedd, 1982. június 1, S A varázsló Egy ember jelenik meg a képernyőn, * egy-két perc múlva varázsló ül a helyén. A varázslókról pedig tudni kell, hogy titkaik szinte megfejthetetlenek. Hatásuk viszont óriási: bámulatra méltó képességgel hite'nek el velünk azt, amit akar­nak, úgy. hogy a lélegze­tünk ls eláll bejé. Persze az sem mindegy, mit akarnak elhitetni és hogyan végzik • műveletet. A varázsló alacsony, rö­vidre nyírt hajú férfi. Sze­me világos, hangja kelleme­sen mély, beszédmódéra igen értelmes, de jóformán szenvtelen, visszafogott. Egyébként régóta ismerjük: idestova húsz éve, 1863-ban a Budapesten megrendezett műkorcsolya Európa-bajnok­ságon már ő volt e téli sportág egy ország által kedvelt interpretátora. Fi­nom öniróniával fejtegette akkor az igencsak szemre­való osztrák korcsolyázó hölgy, Regina fíeltzer mé­reteit, mondván, hogy ő hattunk: Mónus Ferenc cserépkályhákat rakott so­káig, de tudta. hogy ez a tevékenysége önmagában nem lehet végleges. Hiszen neki másra, van szüksége, arra, hogy önállóan formál­hasson, alakithasson. Ha úgy tetszik, arra, hogy ma­vész legyen. A mi varázs­lónkat általában nem tart­ják művésznek (bár... kJ tudja?), de hasonló esett meg vele is. Olyasféle hang súghatott neki, mint a bib­liai Saulnak a damaszkuszi úton. Vagy, mint Németh Lászlónak, amikor első pub. likaelója után a Nyugat tő­szerkesztőjének címezve le­írta a híressé vált monda­tot: ,,a magyar szellemi erők organizátova akarok lenni". És az apró ember­ke kilépett a sport világá­ból, elkezdte formálni anyagát, hogy elhitesse ve­lünk; a valóságot. Riporter, sőt RIPORTER lett, Jött az ötfzernközt, a Csak ülök és mesélek és a többi. A Vi(­ray Tamás nevű varázsló bizony kalapban sétálhatna immáron teljes fegyverzet el a Dijkstra mögött örökös ben állott előttünk. második sportolónő kinyúj­tott karja alatt,.. A sport­tól elválaszthatatlan volt: a futballban képessé vált riválisává lenni a sztentori hangú és kazánfűtöttségű ih­lettel rádión közvetítő Sze­pesinek. Pedig 6 már akkor is nyugodt volt és szenvte­len, higgadtan okos és mér­téktartóan (bár hatásosan) szellemes, Ekkor azonban még csak amolyan kölyók­varázslónak számított. Telt-múlt az idő. A va­rázslóval történt valami. Nem hirtelenül én váratla­pui, hanem valamiféle fo­lyamat részeként. Valami olyasmi, amit a műit héten kedden este a szegedi tévé­stúdiónak a hódmezővásár­helyi fazekas Mónus -testte­rekről szóló filmjében hali­Csütörtökön este megjelent a képernyőn, Két asszony cimű műsorával. Maradjunk meg a filmpélda közijl az elsőnél, amely kü­lönösen koncentráltan, a ma­ga teljességében mutatta meg ú.lra a varázslatot. Vitray nem egyszerűen a már-már túl sokat elemzett televíziós személyiségek egyik nagy reprezentánsa. Van benne egyfajta, min­dent eldöntő és felerősítő többlet, a varázslat alapla, ami jelenségből lényeggé változtatta. Intézménnyé, unikummá. Nézzük a világ leghétköznapibb riporta.a­nyának nem is nagyon kü­lönleges esetét, adott egy szeretet nélkül felnőtt, csa­lódásokkal igen korán meg­gyötört fiatal nő, aki egész életére egy r.ála közel har­minc évvel öregebb férfihoz köti magát. Nézzük, s köz­ben elszorul a torkunk, le­vegő után kapkodunk, ököl­be szorul a kezünk, vagy éppen csak megbabonázva nézzük a televíziót, és hihe­tetlen örömet érzünk, hogy ilyet is láthatunk benne. Ez a varázslat. Mivel érhető el mindez? Stüusfogásokkr.l? Egysze­rűbben, sallangmenteseb­ben „tévésitett" riportokat alig látni a Vltray-féléknél. Az interjúalany kiválasztá­sával? Ebben már van valami, de akad még né­hány jószemű riporter a Szabadság téren, s az ő alanyaik láttán-hallatán mégsem érzünk hasonlót, pedig a riportok jók. s a riporterek felkészültek és tisztességesek, (Egyik sam természetes és magától érte­tődő.) Akkor? A megközelítésben talál­ható a megoldás. A szemlé­letmódban, abban, amit Vitray fölfedez, megmutatni akar (és tud) emberek umét mozdulataiban, konfliktu­saiban, sorsóban. Mégis igaz hát, hogy nagy mű­vész, kitűnő alkotó csak a legmagasabb morális igé­nyeknek megfelelő ember lehet. Vitrayban az ember­ség a varázslat alapanvaga, erjesztője és titka. Pedig nem kedveskedik, nem „lö­kődik", miként több. egyéb­ként nem tehetségtelen kol­léganőie, tapintata szinte észrevétlen, szenvtelensége szerzetesi alázatot rejt a Téma előtt. Es mée valamit: a kommentárok nélküli er­kölcsi noavság r'porteri szol­gálatát. Vitray így és ebben varázsló. Ha úgy tetszik, a humanizmus felmutatásának legnagyobb hninnka a Ma­gyar Telezz)ótaam^í Domonkos László írovenriégek Szegeden Magyarországon először 1020-ben rendeztek könyvna­pot Supka Géza kezdemé­azóta Immár 33. esztendeje évről évre megtartják a könyv ünnepét „,, • azzal az eredménnyel, hogy eszten­dőnként pár napon keresztül mélyes ismeretségbe az írót Holnap, szerdán négy iró­olvasójóval. vendége lesz a városnak, _ s Az ünnepi könyvhét sze- összesen nyolc helyen talál­nyezésére. Az akció nemre- gedi eseményei is ilyen ta- koznak az irodalomkedve­kedt meg a kísérletezésnél, lálkozókkal telnek az elkö- lökkel. Gyurkovics Tibor vetkezendő napokban. Ma, délélőtt a szegedi gyermek­kedden délelőtt Vészi Endre könyvtárba, délután az lka­Kossuth-díjas író és költő, akinek A messziről jött em­ber címmel a könyvünnepre sikerült a közvélemény fi- jelent meg új novellavóloga­gyelmét a magyar könyv je- tása, délelőtt az egószség­lentöségére felhívni." Könyv- ügyi szakközépiskolába látó­hétté lt)52-ben terebélyese- gat, majd a Tömörkény Ist­dett, s azóta is elsődleges vón Gimnázium és Művésze­célja, hogy „a magyar kvl- ti Szakközépiskola diákjai­túrónak egyetemes nemzeti nak tart rendhagyó Irodalom- nedek István a Csongrád me­ünnepe legyen". Mindig is órát. Délutón fél 3-kor periig gyei tanács klubjába látogat az élő magyar irodalom pro- a Volán 10-es számú Válla- délután, este pedig a Somo­pagálósa volt központi gon- latánál találkozik olvasóival, gyi-könyvtár vendége lesz, dolata. A megjelenő ünnepi Veress Miklós József Attila- A szegedi programsorozat könyvek mellé mindig oda- dijas költő, akinek Csalogató egyik kiemelkedő eseményé­álltak az írók is, hogy jelen- címmel jelent meg új, gye- re is holnap, szerdán kerül létükkel, szavukkal, érveik- rekeknek szóló versesköny- sor a Bartók Béla Müvelő­ve, délelőtt 11 órakor az dési Központban este 8 óra­Északi városrészben levő fi- kor. Itt rendezik meg Sámá­ókkönyvtárba látogat, dél- nok nyara címmel Katona után fél 5-knr pedig agyér- Judit és Polner Zoltán köl­mekkönyvtárban randevúzik tőházaspór irodalmi estjét, a kisiskolásokkal, Fülöp Já- Nikolényi István újságírónak, a Délmagyarország rovatve­, rus-gyáregységbe, este pedig a Csillag téri fiókkönyvtár­ba látogat, a DEFAG dolgo­zói László Bencsik Sándort köszönthetik a kora délutáni órákban, Újhelyi János dél­után a petőfi telepi, este a dorozsmai fiókkönyvtár ol­vasóival cserél eszmét. Be­kel, személyiségükkel segít sék a könyv útját, az olva­sás népszerűsítését, Ennek a gondolatnak jegyében szer­veznek évtizedek óta író-ol­vasó találkozókat, tartanak a szerzők rendhagyó irodalom- nos szegeden élő József At­órákat az iskolákban, szü- (i]n.rifia. író aziután fél 3­letnek emlékezetes irodalmi "a-dijas iro délután tel 3 estek, könyvankétok, s mind kor a Szegedi Textilművek több dedikált mü hozza sze- vendége lesz. zetőjének kalauzolásával. Az esten bemutatják a Teknyö­kaparő című tévéfilmet. az elnökkel A tágulások korát éljük. Tágul a világegyetem, te­hát —, hogy lényegét meg­ert&uk az egyetemes világ­nak — tágítják a fejünket iskolában, továbbképző tan­folyamon, újságban, televí­zióban, és legfőképp rádió által Megkíséreltem összeadni a legutóbbi műsorújságból, hány műsorpercet szán a rá­dió ismeretterjesztésre egyet­len hét alatt, óm miután ,,a hadiláb esete forog fenn" köztem és a számok között, nem írom le a végered­ményt. Ügy sem stimmelne. Maradjunk annyiban, hogy rengeteget, s állapítsuk meg nyugodtan, hogy ezek a per­cek tartalmas percek vol­nának. ha a készülék előtt töltenénk el őket, ponto­sabban szólva: tölthetnénk. Summa summárum: a rá­dió mindennapi közművelő­dési kurzusa blicceléstől mentesen aligha végezhető el; tehát csak olyan nyug­díjasok volnának képesek minden rádiós katalógust aláírni, akik televíziós ké­szülékkel nem rendelkez­nek. Am, mi volna, ha még­is? Ml volna, ha betörne úgy, ahogy egy frontátvo­nulós, egv váratlan járvány, vagy csak úgy eijővendene a Kánaán? Átvennék az embertől, esetünkből a hall­gatótól, a napi munka nyű­geit a mikroprocesszorok ve­zérelte számítógépek, auto­maták és robotok,,. Ha mindez a múlt hé­ten történt volna, az em­berek ott ücsörögtek vol­na készülékeik közelében, s hallgatták volna, hogy mi­től vannak zavarok a me­móriájukban, mik is azok a káros szenvedélyek, vala­mint, mik is azok a furu­lyafélék. Szólt volna hozzájuk Lő­rincze Lajos és Buga dok­tor, Grétsy László okos in­telmeivel sem lettek volna szegényebbek? Megtudhat­tak volna a mezőgazdaság exportérdekeltségének össze­tevőit, értesülhettek volna arról, hogy annak a hét­nek a zeneműve miért lett ánnak a hétnek a zenemű­ve. Azt hiszem, csodálatos képzavart találok ki (tu­dom, persze, hogy tudom — nem igaz), amikor azt mondom; káprázhat a hall­gató füle! Csak azt képzelem el ne­hezen, körülményesen, hogy mit tenne a rádió elnöke, ha jelentkezne egy minden­re elszánt hallgató, s je­lentené, hogy ő elvégezte a hivjók: rockopera, Micsurim hasonlattal szólva, a színház és a popkoncert keresztezé­séből divatolt elő, s nagyon Magyar Rádió legutóbbi J praktikusan nézve körülbe­egyéves közművelődési kur- lül annyival több a musical­A zöldhajú lány Először is: a lány nem merve korunk számtalan múlik, satöbbi, szóval, ebből zöld hajú. Másodszor: a fiú, egyéb szükségletei közül a kellene szövegkönyvet írni. akibe beleszeret, semmiféle nyugati világban igen nagy — Gobby Fehér Gyula lovat nem ül meg, se fehé- népszerűségnek örvendő, vi- azonban a könnyebbik végé­ret, se feketét, se tarkát — szonylag friss műfaj óttele- nél áilt hozzá, leírta ezt a mellesleg ilyesmiről csupán píthetősógót, megpróbólko- szinopszist, ahelyett, hogy a szórólap dezinformál, vél- zott vele, A következő re- megírta volna a librettót, hetően valami előttünk rej- cept szei'lnt: Kár. Hiszen u Népszínház télyes monda kapcsán, de Lenavel Gábor komco- ifJÚ CSBPata láthatóan apait­hát nem ez az egyetlen ti- náu -ár hangulatos S a"yait beleadott. Nyikorgó tokzatosság mindabban, ami nalt pür hangulat°s szamot, vastl.averKeket másznak meg, — a stáb folkerte Gobby sétafikálnak ki-be, táncol­Feher Gyulát, írjon hozza miki énekelnek, tüzet gyúj­librettót, tanak, füstül hánynak. Egyi­— közösen elhatározták, a kük még csupaszait is me;-' sztoriban legyen egy fiú meg mutatja, miként főst nz, ha egy lány, aki magányos, jól az ember a szó szoros értei­szituált papája nem törődik mében levetkőzi konvencióit, vele, csak az egzisztenciája- Csupán az ege:/ nem áU val. fényűző lakásával, sze- össze úgy, ahogyan szeret­retőivel, .mamája akként ag- nénk. s amiért láthatóan so­a szabadkaiak szombat esti vendégjátékán történik. Alighanem nagy fába vág­ta fejszéjét a Népszínház ifjú csapata, Mégha ez a bizonyos fa náluk sem, mi­felénk sem nőtt kl úgy iga­zán; tulajdonképpen import­áru, hazai talajban még eléggé alig-alig mutat eredeti hajtást, Ügy Bódlk erte, hogy szüntelen kan es sokat dolgoztak. A zusót, s hajlandó tudni nép rajzról kicsiben, kínai ve­zetők életútjáról, zenemű­vekről, népek irodalmáról, s egészségügyi szempontból is szuperképzett, sőt; kihívja valamennyi magyar társát vetélkedőre? Nem voltam még lakó­bizottsági elnök sem soha, de annyit el tudok képzel­ni azért, hogy egy elnök ez esetben meghirdetné a vetélkedőt, s a végén a győztessel parolázna is, ha volna győztes, Féiek per­sze, hogy önmagával, pon­tosabban szólva a rádióval kellene paroláznia igazából, s csak azzal, A rádió azt csinálja, ami a dolga, S egé­szen biztos, nem vér önma­gától parolát érte. ígv van jól. P. F. lefekszik a lány kezelőorvo- címszereplő Jónás Gabriella sával, ezek után az/egymás- mindeneseire ígéretesen bi­nak szánt fiatalok egymásba /onvitja sokoldalúságát: még szeretnek, a lánv rossz tár- fejjel lefelé lógva is képes saságba keveredik, kábító- énekelni a mikrofonba, szerhez nyúl, a szerelem el- N. !• nél, amennyivel a hagyomá­nyos opera a klasszikus ope­rettnél. Vagyis a dramatur­giája eredendően zenei fo­gantatású, miként az operá­nak, szemben az operettel. A zöldhajú lány viszont — amit szabadkai szomszéda­ink a Zenés Színházban igen­csak megkülönböztetett ér­deklődéstől kísérve egyetlen este kétszer is elővezettek — inkább csak popkoncert. Há­rom-négy jó számmal, kö­rülbelül ennyi kevésbé jóval, bőviben használva seregnyi külsődleges eszközét,' kellé­két a színháznak, s majd­hogynem teljesen nélkülöz­ve annak belső, tartalmi­dramaturgiai meghatározóit. Szerény becslésem szerint úgy készülhetett, hogy a Nép­színház ifjú csapata, fölis­Úttörővezetők kitüntetése Vasárnap a Vörös Csillag moziban megtartott gyer­meknapi díszünnepségen ki­tüntetésekkel jutalmazták a k iváló úttörő- és ifjúsági ve­zetőket, a legeredményesebb úttörőcsapatokat. Üttörövezető Érdemérmet kopott Lázár Pálné (Ondói általános iskola). Kiváló Üt­törövezető kitüntetésben cé­szesült dr. leanics Jánosné (Madách ált, isk.t, papp Ti­bor (Zalka Máté iskola), fíohács Lászlóné (Zrínyi Ilona l«kola), SziHgui Já­nosné (Bplázs Béla Űttörő­kola), Núvé Ferencné (ság­várltelepi iskola) és Sebók­né Józsa Mária (Révai isit ­la). Kiváló Ifjúvezetői Mun­káért elismerésben részesült Kékes Szabó Andrea (Rad­nóti gimnázium), Gombos Mária és Bozsó Erika (Ti­di eseményeket rendező iro­da Kodály kórusa szintén megkapta a városi úttörő­elnökség Dicsérő Oklevelét. Az üllési általános iskola úttörőcsapata az úttörőszö­vetség országos elnökségé­nek Kiváló Uttörőmunkáért Hétköznapok Lyuk Néhány hónapju történt, hogy beszakadt egy csa­tornafedél az Északi vá­rosrészben, Az úttest kö­zepén ásítozó, jókora lyu­kat valóságos gyerekhad vette körül, integetve a közeledő autósoknak, hogy még jókor észrevegyék: veszély leselkedik rájuk, legalábbis autójuk futó­művére. És amikor lenyu­godott a nap, a gyerekek 'kövekkel, s a kőhalomba tűzdelt zászlócskákkal vet­ték körül a helyszínt: fi­gyelem, óvatosan vezesse­nek! Forgalmas helyen volt a lyuk, nem csoda hát, ha hamar eltüntették. S tán az sem csoda — lám, mai fiatalság! —, hogy a gye­rekek is észrevették, s igyekeztek Vigyázni —má­sokra. De mit tegyen egy lyuk, ha csak eldugott, vagy legalábbis viszonylag elhagyatott helyre futja neki? Ha például a régi Hungária-szálló hátsó fa­lánál levő árkádok alatt keletkezik, egy időtől meg­viselt fedél jóvoltából? Itt nem foglalkoznak vele gyerekek, nem veszik ész­re „illetékesek", s még csak autófutóművet sem törhet, legföljebb egy-egy éjszakai gyalogos lábára aspirálhat. lyuk. Szegény irigylem. Nem Kanyarodás ház), A' úttörőszövetség nr­s'ágos elnökségének Dicsérő cai iskola és a Révai iskola Oklevelét kanta Bezdán Itt- úttörőcsapata kapta, A Vánné (Tarján III. számú DÉLTERV KlSZ-bizottsagn, iskola), dr, Gem Gizáaé a Lila akác étterem Qktó­(Hámán Kató iskola), Bu- ber 11„ és Juhász Gyula legh Péterni (Dugonics is- szocialista brigádja, a Csilá­sza-parti gimnázium), Badó kitüntetésében részesült. Imre (Déri Miksa sza'ckó- Sáska István, a sándorfalvi gépiskola) tanuló. általános Iskola Igazgatója a A Csongrád megyei úttö- Gyermekekért Emlékérmet, rőelnökség Dicsérő Okieve- « sándorfalvl Szegedi jani­iét nyerte el a Hámén Kató si Ruházati Szakipari Szö­iskola és a szőregi általános vetkezet Petőfi Sándor szo­iskole úttörőcsapata. A vu- daliát* brigádja a Gver.ne­rosi úttörőelnökség Dicsérő kekért Emlékplakettet kap­Oklevelét pedig a Béke ut­A díszünnepségen, ahol közel hatszáz iskolás vett ré'zt, a kitüntetéseket 7.e­leiné Horváth Sára megyei és Szabó Ápnes városi út­törőelnök adta át. Balra kanyarodik az au­tós a Lenin körúton (vagv a Kosauth Lajos sugárúton — mindegy, hol, csak vil­lamossínek legyenek az út közepén). Megáll a belső sávban, és vár. Várja, míg elmegy a szembe jövőfor­galorr^ s megkezdheti a manővert. Mögötte sor gyűlik össze, hiszen a kül­ső sáv telített, vagy tele van parkoló kocsikkal, A sávváltás a hátul jövök számára veszélyes, vagy lehetetlen. Autósunk áll és türel­metlenkedik: mikor fogy­nak már el végre a szem­be jövők? A sor áll, s még in­kább türelmetlenkedik: miért tartanak föl ben­nünket hiába? Hiába? Alighanem. Vil­lamosnak ugyanis híre­hamva sincs. A kanyarodó autós várakozhatna sorá­ra a sínen is. Vagy ah­hoz időben kellene a visz­szapillantó tükörbe néz­nie? Lehet, de pénzbe az sem kerül. Beépítették ugyanis az autóba ... Sz. I, » i

Next

/
Thumbnails
Contents