Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
Kedd, 1982. június 1, S A varázsló Egy ember jelenik meg a képernyőn, * egy-két perc múlva varázsló ül a helyén. A varázslókról pedig tudni kell, hogy titkaik szinte megfejthetetlenek. Hatásuk viszont óriási: bámulatra méltó képességgel hite'nek el velünk azt, amit akarnak, úgy. hogy a lélegzetünk ls eláll bejé. Persze az sem mindegy, mit akarnak elhitetni és hogyan végzik • műveletet. A varázsló alacsony, rövidre nyírt hajú férfi. Szeme világos, hangja kellemesen mély, beszédmódéra igen értelmes, de jóformán szenvtelen, visszafogott. Egyébként régóta ismerjük: idestova húsz éve, 1863-ban a Budapesten megrendezett műkorcsolya Európa-bajnokságon már ő volt e téli sportág egy ország által kedvelt interpretátora. Finom öniróniával fejtegette akkor az igencsak szemrevaló osztrák korcsolyázó hölgy, Regina fíeltzer méreteit, mondván, hogy ő hattunk: Mónus Ferenc cserépkályhákat rakott sokáig, de tudta. hogy ez a tevékenysége önmagában nem lehet végleges. Hiszen neki másra, van szüksége, arra, hogy önállóan formálhasson, alakithasson. Ha úgy tetszik, arra, hogy mavész legyen. A mi varázslónkat általában nem tartják művésznek (bár... kJ tudja?), de hasonló esett meg vele is. Olyasféle hang súghatott neki, mint a bibliai Saulnak a damaszkuszi úton. Vagy, mint Németh Lászlónak, amikor első pub. likaelója után a Nyugat tőszerkesztőjének címezve leírta a híressé vált mondatot: ,,a magyar szellemi erők organizátova akarok lenni". És az apró emberke kilépett a sport világából, elkezdte formálni anyagát, hogy elhitesse velünk; a valóságot. Riporter, sőt RIPORTER lett, Jött az ötfzernközt, a Csak ülök és mesélek és a többi. A Vi(ray Tamás nevű varázsló bizony kalapban sétálhatna immáron teljes fegyverzet el a Dijkstra mögött örökös ben állott előttünk. második sportolónő kinyújtott karja alatt,.. A sporttól elválaszthatatlan volt: a futballban képessé vált riválisává lenni a sztentori hangú és kazánfűtöttségű ihlettel rádión közvetítő Szepesinek. Pedig 6 már akkor is nyugodt volt és szenvtelen, higgadtan okos és mértéktartóan (bár hatásosan) szellemes, Ekkor azonban még csak amolyan kölyókvarázslónak számított. Telt-múlt az idő. A varázslóval történt valami. Nem hirtelenül én váratlapui, hanem valamiféle folyamat részeként. Valami olyasmi, amit a műit héten kedden este a szegedi tévéstúdiónak a hódmezővásárhelyi fazekas Mónus -testterekről szóló filmjében haliCsütörtökön este megjelent a képernyőn, Két asszony cimű műsorával. Maradjunk meg a filmpélda közijl az elsőnél, amely különösen koncentráltan, a maga teljességében mutatta meg ú.lra a varázslatot. Vitray nem egyszerűen a már-már túl sokat elemzett televíziós személyiségek egyik nagy reprezentánsa. Van benne egyfajta, mindent eldöntő és felerősítő többlet, a varázslat alapla, ami jelenségből lényeggé változtatta. Intézménnyé, unikummá. Nézzük a világ leghétköznapibb riporta.anyának nem is nagyon különleges esetét, adott egy szeretet nélkül felnőtt, csalódásokkal igen korán meggyötört fiatal nő, aki egész életére egy r.ála közel harminc évvel öregebb férfihoz köti magát. Nézzük, s közben elszorul a torkunk, levegő után kapkodunk, ökölbe szorul a kezünk, vagy éppen csak megbabonázva nézzük a televíziót, és hihetetlen örömet érzünk, hogy ilyet is láthatunk benne. Ez a varázslat. Mivel érhető el mindez? Stüusfogásokkr.l? Egyszerűbben, sallangmentesebben „tévésitett" riportokat alig látni a Vltray-féléknél. Az interjúalany kiválasztásával? Ebben már van valami, de akad még néhány jószemű riporter a Szabadság téren, s az ő alanyaik láttán-hallatán mégsem érzünk hasonlót, pedig a riportok jók. s a riporterek felkészültek és tisztességesek, (Egyik sam természetes és magától értetődő.) Akkor? A megközelítésben található a megoldás. A szemléletmódban, abban, amit Vitray fölfedez, megmutatni akar (és tud) emberek umét mozdulataiban, konfliktusaiban, sorsóban. Mégis igaz hát, hogy nagy művész, kitűnő alkotó csak a legmagasabb morális igényeknek megfelelő ember lehet. Vitrayban az emberség a varázslat alapanvaga, erjesztője és titka. Pedig nem kedveskedik, nem „lökődik", miként több. egyébként nem tehetségtelen kolléganőie, tapintata szinte észrevétlen, szenvtelensége szerzetesi alázatot rejt a Téma előtt. Es mée valamit: a kommentárok nélküli erkölcsi noavság r'porteri szolgálatát. Vitray így és ebben varázsló. Ha úgy tetszik, a humanizmus felmutatásának legnagyobb hninnka a Magyar Telezz)ótaam^í Domonkos László írovenriégek Szegeden Magyarországon először 1020-ben rendeztek könyvnapot Supka Géza kezdeméazóta Immár 33. esztendeje évről évre megtartják a könyv ünnepét „,, • azzal az eredménnyel, hogy esztendőnként pár napon keresztül mélyes ismeretségbe az írót Holnap, szerdán négy iróolvasójóval. vendége lesz a városnak, _ s Az ünnepi könyvhét sze- összesen nyolc helyen találnyezésére. Az akció nemre- gedi eseményei is ilyen ta- koznak az irodalomkedvekedt meg a kísérletezésnél, lálkozókkal telnek az elkö- lökkel. Gyurkovics Tibor vetkezendő napokban. Ma, délélőtt a szegedi gyermekkedden délelőtt Vészi Endre könyvtárba, délután az lkaKossuth-díjas író és költő, akinek A messziről jött ember címmel a könyvünnepre sikerült a közvélemény fi- jelent meg új novellavólogagyelmét a magyar könyv je- tása, délelőtt az egószséglentöségére felhívni." Könyv- ügyi szakközépiskolába látóhétté lt)52-ben terebélyese- gat, majd a Tömörkény Istdett, s azóta is elsődleges vón Gimnázium és Művészecélja, hogy „a magyar kvl- ti Szakközépiskola diákjaitúrónak egyetemes nemzeti nak tart rendhagyó Irodalom- nedek István a Csongrád meünnepe legyen". Mindig is órát. Délutón fél 3-kor periig gyei tanács klubjába látogat az élő magyar irodalom pro- a Volán 10-es számú Válla- délután, este pedig a Somopagálósa volt központi gon- latánál találkozik olvasóival, gyi-könyvtár vendége lesz, dolata. A megjelenő ünnepi Veress Miklós József Attila- A szegedi programsorozat könyvek mellé mindig oda- dijas költő, akinek Csalogató egyik kiemelkedő eseményéálltak az írók is, hogy jelen- címmel jelent meg új, gye- re is holnap, szerdán kerül létükkel, szavukkal, érveik- rekeknek szóló versesköny- sor a Bartók Béla Müvelőve, délelőtt 11 órakor az dési Központban este 8 óraÉszaki városrészben levő fi- kor. Itt rendezik meg Sámáókkönyvtárba látogat, dél- nok nyara címmel Katona után fél 5-knr pedig agyér- Judit és Polner Zoltán kölmekkönyvtárban randevúzik tőházaspór irodalmi estjét, a kisiskolásokkal, Fülöp Já- Nikolényi István újságírónak, a Délmagyarország rovatve, rus-gyáregységbe, este pedig a Csillag téri fiókkönyvtárba látogat, a DEFAG dolgozói László Bencsik Sándort köszönthetik a kora délutáni órákban, Újhelyi János délután a petőfi telepi, este a dorozsmai fiókkönyvtár olvasóival cserél eszmét. Bekel, személyiségükkel segít sék a könyv útját, az olvasás népszerűsítését, Ennek a gondolatnak jegyében szerveznek évtizedek óta író-olvasó találkozókat, tartanak a szerzők rendhagyó irodalom- nos szegeden élő József Atórákat az iskolákban, szü- (i]n.rifia. író aziután fél 3letnek emlékezetes irodalmi "a-dijas iro délután tel 3 estek, könyvankétok, s mind kor a Szegedi Textilművek több dedikált mü hozza sze- vendége lesz. zetőjének kalauzolásával. Az esten bemutatják a Teknyökaparő című tévéfilmet. az elnökkel A tágulások korát éljük. Tágul a világegyetem, tehát —, hogy lényegét megert&uk az egyetemes világnak — tágítják a fejünket iskolában, továbbképző tanfolyamon, újságban, televízióban, és legfőképp rádió által Megkíséreltem összeadni a legutóbbi műsorújságból, hány műsorpercet szán a rádió ismeretterjesztésre egyetlen hét alatt, óm miután ,,a hadiláb esete forog fenn" köztem és a számok között, nem írom le a végeredményt. Ügy sem stimmelne. Maradjunk annyiban, hogy rengeteget, s állapítsuk meg nyugodtan, hogy ezek a percek tartalmas percek volnának. ha a készülék előtt töltenénk el őket, pontosabban szólva: tölthetnénk. Summa summárum: a rádió mindennapi közművelődési kurzusa blicceléstől mentesen aligha végezhető el; tehát csak olyan nyugdíjasok volnának képesek minden rádiós katalógust aláírni, akik televíziós készülékkel nem rendelkeznek. Am, mi volna, ha mégis? Ml volna, ha betörne úgy, ahogy egy frontátvonulós, egv váratlan járvány, vagy csak úgy eijővendene a Kánaán? Átvennék az embertől, esetünkből a hallgatótól, a napi munka nyűgeit a mikroprocesszorok vezérelte számítógépek, automaták és robotok,,. Ha mindez a múlt héten történt volna, az emberek ott ücsörögtek volna készülékeik közelében, s hallgatták volna, hogy mitől vannak zavarok a memóriájukban, mik is azok a káros szenvedélyek, valamint, mik is azok a furulyafélék. Szólt volna hozzájuk Lőrincze Lajos és Buga doktor, Grétsy László okos intelmeivel sem lettek volna szegényebbek? Megtudhattak volna a mezőgazdaság exportérdekeltségének összetevőit, értesülhettek volna arról, hogy annak a hétnek a zeneműve miért lett ánnak a hétnek a zeneműve. Azt hiszem, csodálatos képzavart találok ki (tudom, persze, hogy tudom — nem igaz), amikor azt mondom; káprázhat a hallgató füle! Csak azt képzelem el nehezen, körülményesen, hogy mit tenne a rádió elnöke, ha jelentkezne egy mindenre elszánt hallgató, s jelentené, hogy ő elvégezte a hivjók: rockopera, Micsurim hasonlattal szólva, a színház és a popkoncert keresztezéséből divatolt elő, s nagyon Magyar Rádió legutóbbi J praktikusan nézve körülbeegyéves közművelődési kur- lül annyival több a musicalA zöldhajú lány Először is: a lány nem merve korunk számtalan múlik, satöbbi, szóval, ebből zöld hajú. Másodszor: a fiú, egyéb szükségletei közül a kellene szövegkönyvet írni. akibe beleszeret, semmiféle nyugati világban igen nagy — Gobby Fehér Gyula lovat nem ül meg, se fehé- népszerűségnek örvendő, vi- azonban a könnyebbik végéret, se feketét, se tarkát — szonylag friss műfaj óttele- nél áilt hozzá, leírta ezt a mellesleg ilyesmiről csupán píthetősógót, megpróbólko- szinopszist, ahelyett, hogy a szórólap dezinformál, vél- zott vele, A következő re- megírta volna a librettót, hetően valami előttünk rej- cept szei'lnt: Kár. Hiszen u Népszínház télyes monda kapcsán, de Lenavel Gábor komco- ifJÚ CSBPata láthatóan apaithát nem ez az egyetlen ti- náu -ár hangulatos S a"yait beleadott. Nyikorgó tokzatosság mindabban, ami nalt pür hangulat°s szamot, vastl.averKeket másznak meg, — a stáb folkerte Gobby sétafikálnak ki-be, táncolFeher Gyulát, írjon hozza miki énekelnek, tüzet gyújlibrettót, tanak, füstül hánynak. Egyi— közösen elhatározták, a kük még csupaszait is me;-' sztoriban legyen egy fiú meg mutatja, miként főst nz, ha egy lány, aki magányos, jól az ember a szó szoros érteiszituált papája nem törődik mében levetkőzi konvencióit, vele, csak az egzisztenciája- Csupán az ege:/ nem áU val. fényűző lakásával, sze- össze úgy, ahogyan szeretretőivel, .mamája akként ag- nénk. s amiért láthatóan soa szabadkaiak szombat esti vendégjátékán történik. Alighanem nagy fába vágta fejszéjét a Népszínház ifjú csapata, Mégha ez a bizonyos fa náluk sem, mifelénk sem nőtt kl úgy igazán; tulajdonképpen importáru, hazai talajban még eléggé alig-alig mutat eredeti hajtást, Ügy Bódlk erte, hogy szüntelen kan es sokat dolgoztak. A zusót, s hajlandó tudni nép rajzról kicsiben, kínai vezetők életútjáról, zeneművekről, népek irodalmáról, s egészségügyi szempontból is szuperképzett, sőt; kihívja valamennyi magyar társát vetélkedőre? Nem voltam még lakóbizottsági elnök sem soha, de annyit el tudok képzelni azért, hogy egy elnök ez esetben meghirdetné a vetélkedőt, s a végén a győztessel parolázna is, ha volna győztes, Féiek persze, hogy önmagával, pontosabban szólva a rádióval kellene paroláznia igazából, s csak azzal, A rádió azt csinálja, ami a dolga, S egészen biztos, nem vér önmagától parolát érte. ígv van jól. P. F. lefekszik a lány kezelőorvo- címszereplő Jónás Gabriella sával, ezek után az/egymás- mindeneseire ígéretesen binak szánt fiatalok egymásba /onvitja sokoldalúságát: még szeretnek, a lánv rossz tár- fejjel lefelé lógva is képes saságba keveredik, kábító- énekelni a mikrofonba, szerhez nyúl, a szerelem el- N. !• nél, amennyivel a hagyományos opera a klasszikus operettnél. Vagyis a dramaturgiája eredendően zenei fogantatású, miként az operának, szemben az operettel. A zöldhajú lány viszont — amit szabadkai szomszédaink a Zenés Színházban igencsak megkülönböztetett érdeklődéstől kísérve egyetlen este kétszer is elővezettek — inkább csak popkoncert. Három-négy jó számmal, körülbelül ennyi kevésbé jóval, bőviben használva seregnyi külsődleges eszközét,' kellékét a színháznak, s majdhogynem teljesen nélkülözve annak belső, tartalmidramaturgiai meghatározóit. Szerény becslésem szerint úgy készülhetett, hogy a Népszínház ifjú csapata, fölisÚttörővezetők kitüntetése Vasárnap a Vörös Csillag moziban megtartott gyermeknapi díszünnepségen kitüntetésekkel jutalmazták a k iváló úttörő- és ifjúsági vezetőket, a legeredményesebb úttörőcsapatokat. Üttörövezető Érdemérmet kopott Lázár Pálné (Ondói általános iskola). Kiváló Üttörövezető kitüntetésben cészesült dr. leanics Jánosné (Madách ált, isk.t, papp Tibor (Zalka Máté iskola), fíohács Lászlóné (Zrínyi Ilona l«kola), SziHgui Jánosné (Bplázs Béla Űttörőkola), Núvé Ferencné (ságvárltelepi iskola) és Sebókné Józsa Mária (Révai isit la). Kiváló Ifjúvezetői Munkáért elismerésben részesült Kékes Szabó Andrea (Radnóti gimnázium), Gombos Mária és Bozsó Erika (Tidi eseményeket rendező iroda Kodály kórusa szintén megkapta a városi úttörőelnökség Dicsérő Oklevelét. Az üllési általános iskola úttörőcsapata az úttörőszövetség országos elnökségének Kiváló Uttörőmunkáért Hétköznapok Lyuk Néhány hónapju történt, hogy beszakadt egy csatornafedél az Északi városrészben, Az úttest közepén ásítozó, jókora lyukat valóságos gyerekhad vette körül, integetve a közeledő autósoknak, hogy még jókor észrevegyék: veszély leselkedik rájuk, legalábbis autójuk futóművére. És amikor lenyugodott a nap, a gyerekek 'kövekkel, s a kőhalomba tűzdelt zászlócskákkal vették körül a helyszínt: figyelem, óvatosan vezessenek! Forgalmas helyen volt a lyuk, nem csoda hát, ha hamar eltüntették. S tán az sem csoda — lám, mai fiatalság! —, hogy a gyerekek is észrevették, s igyekeztek Vigyázni —másokra. De mit tegyen egy lyuk, ha csak eldugott, vagy legalábbis viszonylag elhagyatott helyre futja neki? Ha például a régi Hungária-szálló hátsó falánál levő árkádok alatt keletkezik, egy időtől megviselt fedél jóvoltából? Itt nem foglalkoznak vele gyerekek, nem veszik észre „illetékesek", s még csak autófutóművet sem törhet, legföljebb egy-egy éjszakai gyalogos lábára aspirálhat. lyuk. Szegény irigylem. Nem Kanyarodás ház), A' úttörőszövetség nrs'ágos elnökségének Dicsérő cai iskola és a Révai iskola Oklevelét kanta Bezdán Itt- úttörőcsapata kapta, A Vánné (Tarján III. számú DÉLTERV KlSZ-bizottsagn, iskola), dr, Gem Gizáaé a Lila akác étterem Qktó(Hámán Kató iskola), Bu- ber 11„ és Juhász Gyula legh Péterni (Dugonics is- szocialista brigádja, a Csilásza-parti gimnázium), Badó kitüntetésében részesült. Imre (Déri Miksa sza'ckó- Sáska István, a sándorfalvi gépiskola) tanuló. általános Iskola Igazgatója a A Csongrád megyei úttö- Gyermekekért Emlékérmet, rőelnökség Dicsérő Okieve- « sándorfalvl Szegedi janiiét nyerte el a Hámén Kató si Ruházati Szakipari Szöiskola és a szőregi általános vetkezet Petőfi Sándor szoiskole úttörőcsapata. A vu- daliát* brigádja a Gver.nerosi úttörőelnökség Dicsérő kekért Emlékplakettet kapOklevelét pedig a Béke utA díszünnepségen, ahol közel hatszáz iskolás vett ré'zt, a kitüntetéseket 7.eleiné Horváth Sára megyei és Szabó Ápnes városi úttörőelnök adta át. Balra kanyarodik az autós a Lenin körúton (vagv a Kosauth Lajos sugárúton — mindegy, hol, csak villamossínek legyenek az út közepén). Megáll a belső sávban, és vár. Várja, míg elmegy a szembe jövőforgalorr^ s megkezdheti a manővert. Mögötte sor gyűlik össze, hiszen a külső sáv telített, vagy tele van parkoló kocsikkal, A sávváltás a hátul jövök számára veszélyes, vagy lehetetlen. Autósunk áll és türelmetlenkedik: mikor fogynak már el végre a szembe jövők? A sor áll, s még inkább türelmetlenkedik: miért tartanak föl bennünket hiába? Hiába? Alighanem. Villamosnak ugyanis hírehamva sincs. A kanyarodó autós várakozhatna sorára a sínen is. Vagy ahhoz időben kellene a viszszapillantó tükörbe néznie? Lehet, de pénzbe az sem kerül. Beépítették ugyanis az autóba ... Sz. I, » i