Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

Vasárnap, 1982. június 27. Meleg, nyári napokon nem szívesen gondolunk a téli hidegre, fagyra, pedig dolgozni, építeni akkor is kell. A szegedi levéltár-könyvtár építésén sok gondot okozott az épület belsejében a betonozás, a léliesítés ellenérc is fáztak a szerelők és építők. A DÉLÉP központifűtés-szerelő brigádja a napokban kezdte el a kazánház és a belső központi fűtés szerelését, hogy majd a hideg napokon is melegben dolgozhassanak. A budapesti Fémmunkás Vállalat szerelői az épület belső termeiben dolgoznak, az ablakok és üvegfalak fémkereteit állítják össze. Képünkön: a tetőn a DÉLÉP „Árpád vezér" szocialista brigádjának kőművesei dolgoznak Piacozók kicsiben és nagyban Régebben nem értettem, miért kell fél kiló paprikáért. kisüvegnyi málnáért végigjárnia A.-nak a Marx téri piac minden árusorát. Hússzor is megkérdi. ..hogy a meggy?" — aztán visszamegy. ahol legelőször érdeklődött. Kezdem már belátni: igaza van. Pár forinttal olcsóbban vesz meg mindent, s maga válogat, nem úgy, mint az ABC zöldségespultjánál, ahová, ki tudja, hány kézen át jutott, el, B hány órával szedés után az áru. Hogy mibe kerül, az sem mellékes. A szegedi piacnak nemcsak a iorgalma nagy. A vonzáskörzete is. Égy-egy szombati heti piacon. így júniustájt nem ritka, hogy kétezer árus kínálja portékáját. Ha olvasóink tegnap reggel jártak a Marx téren. láthatták a később érkezőket. akiknek meg kel. lett elégedniük egy fél áruasztallal. Éppen eázel magyarázható, hogy már nem csupán a szerdák és szombatok „hangosak" a Marx téren, hanem a megelőző napok is. Az történt ugyanis, hogy a termelők egyre korábban érkeztek a piactérre, hogy hajnalban nagyobb tételben adhassák el árujukat — jórészt viszonteladóknak, vidékről érkező zöldség- és gyümölcskereskedőknek. Aztán a hajnalból éjszaka, tavaly már kedd—péntek délután lett. s mára ott tartunk. hogy a hetipiacos napokat megelőzően 24—36 órával is lehet üzletet kötni: kialakult a nagybani piac. A városi tanács szolgáltató üzeme a szegedi piacok gazdája — két év óta a nagytételes árucsere segítője is. Tapasztalataik szerint ugyanis a város zöldség- és gyümölcsellátásának nem ártott, sőt! a termelői kedvet még fokozta is. hogy most már érdemes Szegedre jönnie annak, akinek öt zsák uborkája, tíz láda őszibarackja érett be egyszerre. • Nem kell ugyanis kilónként szétmérnie, vagy lényegesen olcsóbban átadnia a helyi felvásárlónak — eladhatja egyben is. napi piaci áron. Kik veszik meg? Persze nem a háziasszonyok. Zöldségesek Siófokról, Dorogról, közlünk most is, s egyúttal Esztergomból, Komlóról. Olyan városokból, amelyek környékére nem jellemző a zöldség- és gyümölcstermelés vagy amelyek iparvidéki, idegenforgalmi kézpontok. Pénteken délben Molnár Károly sajószentpéteri zöldségkereskedő utánfutós személyautója indulásra készen állt a Marx téri parkolóban. Csaknem 700 kilométert utazik, hogy vevőinek szombaton szegedi paprikát, paradicsomot kínálhasson. Sajószentpéter háziasszonyai különben nem főznének lecsót. Nem találna közelebbi őstermelőt? Dehogynem. Csakhogy: — A szegedi piacban meg lehet bízni. A zsák alján is ugyanolyan a krumpli, mint a tetején. Ismerjük egymást, a két mázsáról mérés nélkül is elhiszem, hogy pont annyi. Ez másutt elképzelhetetlen. Itt árus és vevő nem ellensége egymásnak. Torma Károly, a szolgáltató üzem megbízott vezetője megnyugtat: ne féltsem a szerdai—szombati piac felhozatalát, a kedd—pénteki nagybani felvásárlók nem veszélyeztetik azt. Tavaly a nyári hónapokban a piacon elkelt árumennyiségnek átlagosan 15 százalékát vették meg így, nagy tételben. Élénkebbé is vált az üzleti szellem, az árak pedig rugalmasabban alakulnak. A vevőnek most már érdemes alaposabban körülnéznie, mit. kitől és mennyiért vesz meg. Csak a Marx téren Zöldért-, Áfész, magánkereskedői és kistermelői árakat hasonlítanak össze. Egy példa: pénteken a Zöldért és az árusok 8—10. az Áfész 12, Hódi László kereskedő 14. a kofák 10—14 forintért adták az újburgonyát. szombaton az átlagos ár 7—10 forint között mozgott. Cigánymeggyet Hódiéknál 12ért, a Zöldértnél 18—28 forintért. a kofáknál 15 forintért lehetett kapni — persze a minőségtől is. de az üzletpolitikai szempontoktól is függően. A szolgáltató üzem dolgozói pontos kimutatást készítenek a piaci forgalomról — vasárnapi piaci tájékoztatói js erre alapoz. Átlagos árat felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy a' Figyelő című hetilapban megtalálhatják a nagyobb városok összehasonlító piaci árait isi A szegediek az olcsóbbak közé tartoznak. Tegnap például az élő csirke kilója 40—41, az élő tyúké 38, a pulykáé 53—54, a kacsáé 50 forintba került. A tojást 1.40 — 1.50-ért adták. Az újburgonya 7—10, a régi 5—6 forintért kelt. A répi csomója 2.50—5, a pertrezselyemé (kevesebb van, mint tavaly!) 2—8 forintért talált gazdára. A vöröshagyma kilója 12, a fejes káposzta (a bő termés ellenére) 5—7, a kelkaposzta 10—14. a karfiol 12—14. a paradicsom 28—35 forintért kelt — az idén később kezdődött a szezonja. A hegyes paprika már olcsóbb (egy forint darabja), a töltenivaló 2—3 forint. Négy-öt forint a főzőtök, 6—10 az uborka kilója. A zöldbab ára 28—30, a zöldborsóé (kevés van már) 30 forint. A retek és a zöldhagyma csomója 2—3 forint. Megjelent a nyári alma — 10 forintért. Körtét 20, cseresznyét 14— 20, meggyet 12—25, őszibarackot 20—30 forintért lehetett kapni, eper alig volt: 20—25 forintos áron. A málnát 30—35, a ribizlit 16—18, az egrest 12 forintért kínálták a tegnapi piacon. Egy érdekesség: tavaly ilyenkor már volt sárgabarack, most még nincs. Hiába, az időjárásra nem vonatkoznak a piaci törvények... P. K. A valóságra építve I

llúziókat oszlató, következetesen valóságföltáró az a közlemény, amely az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi üléséről a tegnapi lapokban a közvélemény elé került. A párt vezető testülete az időszerű nemzetközi kérdések áttekintése után azokat a tapasztalatokat tárgyalta meg. amelyek az idei népgazdasági terv eddigi teljesítéséből levonhatók, valamint külgazdasági kapcsolataink alakulását. fejlesztését illetik. Jóleső tudattal nyugtázhatjuk azt a legfőbb megállapítást, hogy a magyar nép kiegyensúlyozott belpolitikai légkörben céltudatosan dolgozik az idei terv valóra váltásán. Mégis szembe kell néznünk mindazzal, ami ezt a szorgos munkát leronthatja vagy legalábbis befolyásolhatja. Főként azokkal a világgazdasági tényezőkkel, amelyekről az elmúlt esztendők során meg kellett tanulnunk, hogy nem táplálhatunk velük kapcsolatban semmiféle illúziókat. Még jó egy évtizede ugyanis élt a közhangulatban az az alapjában véve bizalmat jelentő, ám hamis hit. hogy a szocialista népgazdaságot nem érintik a vivilágpiaci változások, s mi ezektől függetlenül is mehetünk a magunk útján. Időközben aztán kiderült, s különösen az 1973—74-es nagy olajárrobbanás ébresztett rá mindenkit, hogy sem tőkés, sem szocialista országban nincs mód az ilyesmit figyelmen kívül hagyni, mivel ezek a gazdálkodás külső feltételeit jelentik. Nem lenne tehát különbség e tekintetben a két társadalmi rendszer biztonsága között? De igen! Mégpedig abban, hogy a mi lehetőségeink nagyobbak az idejében fölismert alkalmazkodásban, s humánusabban — munkáselbocsátások és hasonló megrázkódtatások nélkül — vezethetjük le a nem várt gondokat. Ez pedig nem is olyan kis dolog, ha a nagy nyugati válságokra, a munkanélküliek tömegeire és különféle kényszerintézkedéseikre gondolunk. Nálunk viszont arról lehet ugyan vitatkozni, hogy kellő időben észleltük-e a gyökeres világgazdasági válságokat, késtünk-e vagy sem, de annyi bizonyos: a teendők irányát fölismerve, ma már népgazdasági terveink jobban számításba veszik a gazdálkodás változó körülményeit. Mégpedig úgy — és ez a legfontosabb —, hogy gazdaságpolitikánk hosszú távra szóló céljai változatlanok maradtak. Nem kevesebbet jelent ez — mint amit a XII. pártkongresszus kimondott —. hogy megőrizzük életszínvonalunkat, s megteremtjük a további fejlődés feltételeit ebben a szakaszban. Ehhez azonban elengedhetetlenül társul a gazdasági tevékenység harmadik kiemelt feladata: a külgazdasági egyensúly helyreállítása. A kongresszus óta ebben is sikerült előrelépnünk: már tavaly az egyensúlyt megközelítő helyzet alakult ki. ám belátható ideig meghatározó követelmény marad gazdaságpolitikánkban ennek az egyensúlynak az elérése és stabilizálása. íme, hát azok a realitások, amelyeket felismertünk, amellyel számolunk gazdasági tevékenységünkben. Bár előre nem látható események ezután is bekövetkezhetnek a világpiacon — mint ahogyan az 1979—80-as második, egyáltalán ki nem számítható olajárrobbanás volt —, de ha megfelelően fölkészültünk az ellensúlyozásának a megteremtésére, akkor katasztrófa nem érhet bennünket. Sőt, ha nagyobb erőfeszítéssel is, de tartani tudjuk magunkat elgondolásainkhoz. Nem legyinthetünk tehát a világpiacra, de nem is vagyunk kiszolgáltatottjai — ez nagyon lényeges tanulság, amelyre a Központi Bizottság e közleményének szelleme újólag ráirányítja gondolatainkat. A mi kezünkben van a termelés alkalmazkodó képességének fokozása és ennek megfelelő gazdálkodás kialakítása. Miként növekszik fejlődésünk, milyen szintet ér el életszínvonalunk — nagymértékben azon múlik, hogy jól tudunk-e alkalmazkodni a külgazdasági környezethez. vagyis egészen hétköznapi konkrétsággal szólva, mennyiben tudjuk például javítani az export gazdaságosságát, piacot biztosítani mindenütt, szocialista és tőkés országokban, ellátva a hazai igényeket is. E célok még jó ideig nagyobb erőfeszítéseket kívánnak a korábbiaknál. És ezt nem is kell eltitkolnunk. Sőt. mindenkinek meg kell értenie, hogy ha csak ugyanannyit akarunk elérni, mint akár 4—5 évvel ezelőtt, akkor sokkal többet es löleg okosabban kell tennünk most. változott külső viszonyok közepette, amikor világszerte drágultak az alapanyagok, az energiahordozók, s a kereskedelmi forgalom lassúbb, nem is szólva a normális nemzetközi gazdasági együttműködést bénító. ismeretes nyugati diszkriminációs lépésekről. Mit tehetünk? A párt vezető testülete a legfontosabb teendőket a gazdálkodás hatékonyságának és a külpiaci értékesítésnek a javításában határozta meg. ezenkívül takarékoskodásban energiával és anyagokkal, a beruházási tevékenység mérséklésében, a teljesítmények és a bérek összehangoltabb alakításában, a jobb szervezettségben, a nagyobb kezdeményezőkészségben, a kereslethez való jobb alkalmazkodásban. Ha jól meggondoljuk: ezek a legfontosabb követelmények kinekkinek szólnak a maga posztján, legyen akár a gazdasági irányítás, akár a közvetlen termelés részese, magyarán szólva, legyen igazgató vagy kétkezi munkás, egyaránt nyújtsanak alkalmat a közös cselekvésre. S ehhez csak biztatóan járul hozzá és a közös erőfeszítések értelmét húzza alá a Központi Bizottságnak az a kifejezett meggyőződése, hogy „az 1982. évi tervben foglalt feladatok népünk egységes akaratával. cselekvő összefogásával, jobb munkával az adott feltételek mellett is teljesíthetők". N' agy jelentőségű megállapítás és perspektíva ez mindannyiunk számára. Különösen oly korban, amikor — mint a közleménynek a külpolitikai fejezete megállapítja — a nemzetközi helyzet változatlanul feszült. Alapvetően azért, mert az imperializmus szélsőséges körei agresszív politikát folytatnak, s katonai erőfölényre törekszenek. A mi oldalunkon viszont — azon túlmenően, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség újabb és újabb kezdeményezéseket tesz az enyhülés eredményeinek a megőrzésére, a fegyverkezési verseny megállítására — az a törekvés mutatkozik meg: építsük tovább a nemzetek között a békés gazdasági kapcsolatokat. Ezek ugyanis a kölcsönös előnyök alapján stabilizáló hatást gyakorolnak a nemzetközi viszonyok alakulására. Hazánk, s a szocialista országok többsége kiváló példáját adta e szándék gyakorlati megnyilvánulásának a KGST legutóbbi, Budapesten lezajlott ülésszakán. Mintegy demonstrálva is azt, miként összpontosíthatjuk erőfeszítéseinket a közös békés építésre, szemben az imperializmus legreakciósabb köreinek nyomásával, melyek befagyasztani szeretnék a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat. A mi politikánk viszont a békés egymás mellett élés jegyében, társadalmi rendszertől függetlenül, változatlanul kész az együttműködés kiszélesítésére, ha a partnereink és népünk érdekeinek egyaránt megfelel. Kitűnik ez az elmúlt hetek diplomáciai mozgásaiból éppúgy, mint a közeli hetek mór jórészt bejelentett. várható államközi eseményeiből, a baráti látogatások, tárgyalások sorából. A Központi Bizottság értékelésének szellemében mindent egybevetve: a realitás, a valóság erős talaján — jóllehet illúziók nélkül, de a külső és a belső feltételekhez biztosabban alkalmazkodva — haladhatunk tovább céljaink felé. János ünnepély a Népligetben Szombaton. a Népligetben vidám programot is kínált a rendezték meg a Nyomda-, a résztvevőknek és családtagPapíripar és a Sajtó Dolgo- jaiknak. A? építők sporttelezóinak János-napi ünnepé- pén reggeltől különféle kullyét. Lassan közel másfél év- turális rendezvényekkel és százada, hogy Gutenberg sportversenyekkei szórakozJánosra emlékezve először tatták a közönségét, ünnepelték meg a nyomdá- Az eddigi hagyományok„„ . f . nak megfelelően belépődíszok ezt a napot. jakból származó bevételt a Az országos szakmai ta- szakszervezet szociális célálkozó egyben egész napos lókra használja fel. Csőgyári felújítás A kivitelezők és a beruhá- egyszer sem állították le a zók összehangolt munkájával, az előirt költségkereteken belül, határidőre megvalósult a Csepel Vas- és Fémművek csőgyári, úgynevezett szinttartó beruházása. A három és fél éwei ezcsőtermelést. A kivitelezésben 20 hazai és 10 külföldi szocialista és tőkés országbeli cég vett részt, mint vállalkozó. vagy gépszállító. A beruházás fővállalkozója a Csepeli Vasmű volt. A beelőtt megkezdett beruházás ruházás eredményeként lé1 milliárd 350 millió forint- nyegesen csökkent a nehéz ba került. Ez idő alatt a fizikai munka a csőgyártás csőgyár területén 60 új léte- ^rán és megteremtették a ' , , , , felteteleket a gyartmanysitmenyt epitettek fel, ugy, szerkezet további korszerűsíhogy a munkálatok közben téséhez. i t f