Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-26 / 148. szám

V

álságos napok, hetek, hónapok után ült össze 25 esztendeje a Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. június 27-én az első — és máig egyetlen — országos értekezlete. Az 1956-os ellenforradalmi támadás leverését követően, amikor a párt újra magára talált, amikor az ország folytatta a rövid időre megszakadt szocialista építőmunkát. A június 27—29. közötti tanácskozásnak kettős feladata volt. Megszüntetni a párt életében az ideiglenességet, visszaállítani az alkotmányos és törvényes pártéletet, ezzel mintegy hitet tenni az 1956. november 4-e után hozott határozatok helyessége mellett; kijelölni a jövő útját az MSZMP-nek éppen úgy, mint az országnak. A Kádár János nevével fémjelzett értekezlet mindkét feladatát teljesítette. Az a tény, hogy a konferencia munkája sok tekintetben a múlthoz kapcsolódott, úgymond a múlthoz fordult, hogy levonja tapasztalataiból a szükséges tanulságokat és következtetéseket, nem homályosította el a jövőt alapozó perspektivikus útmutatást nyújtó munkát. Jóváhagyta az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956 decemberi határozatát, melyben leszögezte, hogy az októberben bekövetkezett eseménynek négy alapvető oka, illetve mozgató tényezője volt. Azt is megállapították: ezek az okok már jóval az ellenforradalmi felkelés kirobbantása előtt „egy időben, egymás mellett, egymásba kapcsolódva és egymással kölcsönhatásban hatottak, és együttesen vezették az eseményeket tragikus alakulásuk felé". A négy okból elsőként a Rákosi— Gerő-klikk tevékenységét említette meg a határozat, megállapítva, hogy ennek a csoportnak a pártban és a kormányban döntő befolyása volt, s hogy tagjai már 1948 végétől kezdve letértek a marxizmus—leninizmus elvi alanjáról. „Az októberi események keletkezésében és azok tragikus fordulatában súlyos szerepet játszott a korábbi éyekben kialakult és állandóan növekvő pártellenzéknek az a szárnya is, amely Nagy Imrét és Losonczy Gézát választotta zászlajául" — fogalmazza meg a második okot a párthatározat. A továbbiakban ez olvasható: ..Az októberi események előkészítésében és kirobbanásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom, amelynek jelentős erői működtek illegálisan idehaza ... A magvarországi eseményekben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a magyar kérdésen." És a júniusi pártértekezlet — az ország nagy többségének egyetértésével találkozva — értékelte és nagyra becsülte a forradalmi erők fellépését, azoknak az elvtársaknak a proletár hatalom védelmében és megszilárdításában kifejtett tevékenységét. akik a döntő percben merték vállalni a sorsdöntő lépést és a Szovjetunió segítségével megvédték a munkáshatalmat országunkban. A pártértekezlet a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. a párt új vezetőségének a fellépését a magyar nép. a magyar munkásosztály, a nemzet érdekében végzett hazafias cselekedetnek nyilvánította. Olyannak, amelynek helyességét a történelem igazolta. Az értekezlet határozata méltatta azt a tényt és e mondatokból kiderült az. hogy döntő fordulatként értékelték a november 4-én bekövetkezett eseményeket; az egész néo, a munkásosztály érdekében végrehajtott cselekedetnek, a munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai cselekedetének. Hangsúlyozva a pártszervezés és a kormány addigi politikáiénak he1vps«£gét az alapkérdésekben. Kádár János kijelentette, hogy korai lenne még a „dicsőségen osztozkodni". Erre annál kevésbé van szükség, mert a dicséret és a hála elsősorban a tömegeket, a magyar munkásosztályt és a proletár internacionalizmust, a szocialista örszágok anyagi, fegyveres és politikai segítségét illeti. A párt tehát önmagát illetően szerény volt a júniusi értekezleten. Pedig jelentős munka volt már mögötte, hiszen 1957 közepére már megújult párt adhatott számot munkájáról, célkitűzéseiről. Erre az időszakra már teljes biztonsággal mondhatták ki: A párt újjászervezése az ellenforradalmi erők elleni súlyos harcban sikerrel befejeződött, a politikai konszolidáció első szakaszát sikerrel vívták meg a szocializmus erői. A tagság létszáma addigra megközelített e a 350 ezer főt, 85 százalékuk az MDP volt tagjainak legszilárdabb és legáldozatkészebb részéből tevődött ki. Azok léptek a pártba, akik felismerték az ellenforradalom veszélyét, aktívan részt vettek a rend helyreállításában, nagyra értékelték az Ideiglenes Központi Bizottság határozott szembefordulását az 1956 előtti hibákkal. A párttagság eszmei-politikai egysége megszilárdult, s így az alacsonyabb létszám (az MDP tagságának 40 százaléka) mellett is összehasonlíthatatlanul erősebb volt az MDP-nél. Lényeges vonása ennek az időszaknak — s ezt a júniusi országos értekezlet konstalálta —, hogy az élcsapat újjászervezése együtt haladt a népi hatalom megvédésén és megszilárdításán túlmenőleg új munkastílus kialakításával, a lenini normák helyreállításával. És milyen éberen vigyázott a párt arra, hogy valóban élcsapat legyen, visszatérjen szerepének lenini felfogásához! Hadd idézzünk az Ideiglenes Központi Bizottság Í956. december 5-i határozatából: „A párt politikai és ideológiai vezető szerepét az állami szervek tevékenységében és a dolgozók más társadalmi szerveiben nem utasításokkal, nem a kötelezőként kimondott határozatokkal biztosítja, hanem a célok és feladatok helyes meghatározásával, a dolgozó nép és az ország felemelkedését szolgáló javaslatokkal, e szervekben dolgozó párttagok példamutató, szerény, áldozatkész munkájával." Jó érzés visszatekinteni 25 év távlatából az 1957-es júniusi pártkonferenciának a jövőt formáló, perspektívát mutató munkájára, amelv a pártéleten túlmenőleg elsősorban a gazdaságpolitikára. a szocializmus építésének a továbbfolytatására vonatkoztak. A gazdasági építés feladatait illetően két alapvető célt hangsúlyozott: biztosítani a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítését, s ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának emelését a termelőerők állandó fejlesztésének útján. Ehhez biztosítani kellett a reális tervezést. előtérbe állítani a termelés gazdaságosságát, és anyagi ösztönzéssel is mozgósítani a dolgozókat a tervek megvalósítására. A határozat ismét állást foglalt a szocialista iparosítás folytatása s ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztése mellett. Felhívta a figyelmet arra. hogy azokat az iparágakat kell gyorsabban fejleszteni, amelyek hazai adottságainknak legjobban megfelelnek. A gazdaságpolitikában már ekkor nagy hangsúlyt kapott az iparszerkezet átalakítása, a fejlődés egyensúlyának, a termelés és elosztás helyes arányának biztosítása. Hangsúlyozta a pártértekezlet, hogy tudományosan megalapozott, reális célokat kell kitűzni, biztosítva a termelőerők és az életszínvonal egyidejű és arányos növelését, az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésével megnverni a dolgozók támogatását. Élesen elhatárolta magát a régi voluntarista koncepciótól, hangsúlyozva, hogy a népgazdaság fejlesztését az ország adottságaira kell alapozni, számolva a nemzetközi egvüttműködés kölcsönösei előnyös lehetőségeivel. 'V koróKHi gazdaságpolitika súlyos hibáit a központosítás eltúlzásában, az ebből eredő bürokratizmusban, a mezőgazdaság VASAS KAROLY RAJZAI Tandori Dezső A kék szemhéj „Megvan-e még", mint keltünk hajnalonta háromkor, négykor, úgy öt éve nyáron? Jön évre év csak, mint ha egy se volna, és mintha nem maradna semmi más nyom, csupán a kérdés szála, szétsodorva, a tova-élö emlékezetében — és harnás-feketéllőn egy verébszem kék szemhéj-hunyásával jönne álmom, s ott lennék már, hol lesz talán egészem. Miféle töredékekbe boltova történik, ha keresem s nem találom? Talán majd lemegyek a Dura-partra, és hiába nézek végig a fákon, szárnyon-se-már tovalebbent a sorsa, s én még csak reménykedem, hogy bovögz«m — kérem, hadd ne éljek nélküle én sem. kettőnk helyett lehessen végre szálltom. * ne kerekedjék, hiányos ha, évem. Ki hitte, hogy így lesz! Addig naponta hallottam az apró zajt; mintha másom hallotta volna, úgy érzem ma Sorra elcsöndesül minden: ő mi: tovább von egy vonalat az új-a-szele porba az a változás, melytől, tudom, éjten felébredek majd, és hiába nézem az órát, nem lesz „oly hajnali három"; borulj rám, kékség, azt kell még megélnem szocialista átalakításában elkövetett erőszakosságokban, a helyi szervek önállóságának a megfojtásában látták. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a szocializmus építése megköveteli az állam központi irányító szerepének érvényesítését a gazdasági életben. Kimondták: a pártszervezeteknek kötelessége a gazdasági építőmunka segítése. Ami az agrárpolitikát illeti, helyesnek tartotta azokat a kedvezményeket, amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyítették és termelési biztonságát növelték. „Mezőgazdaságunk fejlődése — állapította meg a határozat — erősen elmaradt az ipar fejlődése mögött, ennek az aránytalanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván, amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy termelését növelje." Ez persze nemcsak gazdaságpolitikai kérdés volt, hanem a munkás-paraszt szövetség megerősítésének igen fontos politikai kérdése is. Ugyanakkor a pártértekezlet határozata is megerősítette, hogy a szocializmus további építésének központi kérdése a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ügy értékelte a helyzetet, hogy az agrárpolitikai hibák kijavításával megteremtődtek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a pártnak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A pártértekezlet tehát már elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalmat kimozdítsa a holtpontról. De a mozgalom nagyarányú számszerű feilesztését még nem tartotta időszerűnek. E gazdaságpolitika szellemében készült el a hároméves terv koncepciója, amit gazdaságilag alátámasztott az a tény: 1957. második felében mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés szintje elérte, sőt, több vonatkozásban túl is haladta az 1955-ös szintet. Az új hároméves terv kidolgozását a párt már 1957. februárjában kezdeményezte. A júniusi Országos Értekezlet megerősítette a párt februári határozatát, hangsúlyozva: „három év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését". A terv előkészítése során különös figyelmet kell fordítani a termelés és a fogyasztás növekedésének összhangjára, a termelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére. Vigyázni kellett arra is, hogy a korábbi túlfeszített tervek tanulságait a tervkészítők kellően figyelembe vegyék. Mindezek alapján a terv a hároméves időszakra az ipari termelés 25 százalékos, a termelékenység 15 százalékos, a nemzeti jövedelem 13 százalékos emelését iránvozta elő. A munkások nagy lendülettel fogtak hozzá a terv teljesítéséhez. Maguk kezdeményeztek munkaversenyt, amelynek során a sokfajta kezdeményezés természetes következményeként a verseny új formái alakultak ki. Hamarosan bebizonyosodott, hogv a terv készítői nem számoltak eléggé ezekkel a munjj-ásk°zdeménvezésckkel. A tervidőszak e1ső évének ioarfeüeszici eredménvei ióval meghaladták az elkénzetéseket. 1958-han az inari termelés 13 százalékkal a termelékertvség 9 százaikkal a nemzeti jövedelem pedig 6 százalékkal emelkedett. í?v a hároméves tervet két év alatt teljesítettük. Az 1957-es júniusi Országos Pártértkezlet, melynek 25 éves évfordulóját köszöntjük, a kongresszusok közötti időszakban méltán töltötte be a párt le°maeasabb fórumának szerepét. Az azóta eltelt negyedszázad bebizonyította: az akkor hozott határozatok időt állóak voltak, olyan elképzeléseket tartalmaztak, amelyek megvalósítása, a szocializmus alapjainak lerakását, a fejlett szocialista társadalom építését tette lehetővé. Éppen ezért e pártértekezletet máig élő tanulságokat szolgáló tanácskozásként tartjuk számon. FODOR LÁSZLÓ