Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-20 / 143. szám

5 Vasárnap, 1982. június 20: Az új koldusokról Sokat, hallok mostanában az úi koldusokról. Mozik. ABC-áruházak. állomások, villamos- és buszmegállók környékén jelennek meg általában. s cigarettát, oár for rintot kérnek. A veszedelmesebbek persze nem a nyilvános helyeket szeretik, sötétben bujkálnak, bandában, s a gyengébbeket szólítják, maid ütik le. pénzért. Ez azonban már útonállás, nemigen tartozik a fent említett koldulási kategóriába. A régi koldusokat még jól ismertem, ők is szerették az állomások, boltok környékét, piacot. vásárt vasúti kocsikat. És a templomok sarkát. Csakhogv ezek a régi koldusok jobbára testileg is szerencsétlen emberek voltak: vagy születésük óta. vagy baleset, szerencsétlenség, háború következtében bénák, vakok, némák, esendő nyomorultak. Azt hallottam otthon törvényként: ha két fillérem van is. a koldusnak adni kell. -sose tudhatjuk, mikor válunk magunk is áldozatává az időnek. _ !•*• * ; _„* A" régi koldusok eltűntek? Harmincöt esztendő alatt többségük a szocialista társadalom áldozatvállalásából otthont kapott intézetekben, van kenyere, ruhája, fűtött szobája, orvosi gondozást kan. s a család nélküli testi fogyatékosokra is figyel a közösség, a társadalom. Aki dolgozni bír. munkát kar), hogv ne kegyelemkenyéren éljen. Joggal hihettük: a szocialista társadalom a gazdasági és etikai alaDiát egvaránt megszüntette a koldulásnak. Joggal hihettük: az embert szolgáló intézkedések sorozata. az anyagi áldozatok meghozzák az eredményt: eltűnnek utcáinkról a szegénység és nyomorúság élő szimbólumai: a kéregető koldusok. És eltűntek. Ök eltűntek, s ha cgy-ketó tó fel is bukkan közülük ittott. csodaszámba mennek, s életvitelük, makacsságuk az oka annak, hogv pénzt kérnek másoktól, nem a társadalom. Helyettük, helyűkbe azonban megjelentek az úi koldusok. a tizenéves süvölvénvek. akik modortalan arcátlansággal szólítanak le ú^on járó. dolguk után igyekvő embereket Másfajta koldusok ezek a mostaniak, többségük munkaképes. erős fiatal. Csak éppen dolgozni nem akarnak, nem szeretnek. Mást zavarni, mások pénzét elvenni, igen. Pedig munkaképesek, eaviküknekmásikuknak van is valamilyen munkahely beiegvezve a személyi igazolványába, de legfeliebb a látszat kedvéért töltenek ott egv-két napot. Mert sainos. törvényeink nem elég szigorúan határozzák meg a közveszéIves munkakerülés fogalmát és kritériumait. arról akarom megítélni a fiatalokat. hogyan öltözködnek. Ez — a közízlés határáig — magánügy. Viselkedésük, magatartásuk viszont nem az. S megint csak hangsúlyozni kell: nem a sok ezer rendes, dolgozó, tanuló. a közösségért felelősséget vállaló fiatallal van gondom, ráiuk büszke vagyok. Nekem a néhány tucat csavargó. munkakerülő, agresszív, békés polgárokat zaklató, bandába tömörülő, hangoskodó suhanccal van gondom. Talán nem is azért, mert közülük kerülnek ki az új koldusok. Talán nem is ez a központi probléma. hanem mert ezek a suhancok a bűnözés lehetőségét is magukban hordják. A hangoskodás! vagánykodást, kivagyiskodó fellépést éppen a bandaszellem hatására követheti az agresszivitás. amelynek előbb csak padok, hinták, telefonfülkék esnek áldozatul, aztán eshetnek emberek is. Sokan vannak? Nem hiszem. Az ember azonban nehezen tud védekezni az agreszszív ösztönök ellen. S ezek a kevesek azért képesek megrontani nappalainkat, estéinket. Az egyes emtter viszsZahúzódik. meglapul inkább, talán fél is. És a közösség? Nem lenne szabad engednünk. hogy az új koldusok divatia terjedjen, bandák alakuljanak ki. Akkor sem lenne szabad, ha még nem bűnözők. Hiszen r£gi tapasztalat: a test. a szellem, s a társadalom betegségeinek egvaránt legjobb, leghatásosabb gyógyszere a megelőzés. Késő már akkor büntetni, ha valóban elkövetett bűnt torolunk meg. A megelőzés pedig közösségi feladat. Iskoláé, ifjúsági szervezeté, rendőrsége, de talán leginkább a szülőké. Lehetetlen állapotnak tartom. hogy a szülők nemtörődömsége miatt 13—14 éves suhancok randalíroznak parkokban. tereken, utcákon. Viszi őket a kamaszösztön, s nincs aki megfogia a kezüket. megmutasson nekik mást is az életből, mint az agresszív kivagyiskodást. i A pesti ember azt mond| ja. Szegeden nincsenek távolságok. A világon minden relatív. Ennek okán a fővárosi ember szemében valóban rövid sétautat jeleni Szeged Belvárosából eljutni városunk legtávolabbinak minősített — pontjára is. Mi, bennszülöttek más léptékkai mértük, s talán kényelmesebbek is vagyunk fővárosunk állandóan rohanó lakóinál. Szánunkra távolság sokszor még egy buszmegállónyi gyaloglás is, különösen akkor, amikor reggel és kora délután a „csúcsban" rohanunk munkába, bölcsődébe, iskolába, közért, be.... Közlekedési igényeinket nem mindig veszik figyelembe az illetékes szervek, s bizony a fejlődő, de még a felgyorsult életritmusIgen. ezek az úi koldusok tanulásra és munkára való fiatalok. Sőt. egvesek közülük annyira a legutolsó divat szerint öltözöttek, hogy bizonyos: jól kereső, nagyon elfoglalt szülők állnak a hátuk mögött. Tavaly az egyik téren randalírozó suhancok többsége a város egyik legdivatosabb. ..elit" általános iskolájába (!) járt. s szüleik munkakörük szerint értelmiségi foglalkozást folytattak. Tévedés ne essék: nem Felnagyítanám a gondjainkat? Dehogyis? Hangsúlyozom még egyszer: a fiatalság csekély töredékéről van szó csupán. Lumpen —' vagy a lumpenné válás útiára térő — elemekről. Egv részük ráadásul szigorúbb és felelősségteljesebb társadalmi — szülői, iskolai. KISZ-es — kontrollal nagvon könnven visszafordítható lenne, talán épp azáltal, hogv értelmes célokkal, hasznos feladatokkal tartalmat próbálunk adni szabad ideiüknek. Most valóban olyanok, mint a koldusok, sötét, torz képet mutat jelenlétük a társadalomról, a közösségről is. S ez súlyosabb adó. mint az olvkor kezükbe nyomott forint vagy cigaretta. Ha úgy tetszik: szimbólum ez is. legfeliebb nem a testi, hanem a szellemi, érzelembeli torzulásé. Szép szó? Igen. előszőr az. Aztán feladat, cé! tartalom. S ha ez is kevés: több szigorúság. Tiszta, emberi, szocialista szigorúság. Törvény. Munka. Akár kényszerű is. A jövőnkért. Benyel József // Emlékező" műanyag A Villamosszigetelő és Műanyag Gyárban egyre több, gazdaságosan eladható terméket állítanak elő. Egyik ilyen gyártmányuk a hőre zsugorodó kábelcső, amelyből az idén egy amerikai cég háromszázezer dollár értékben vásárol. A kábelcső érdekes tulajdonsága, hogy nagy energiájú elektron besugárzásával „emlékezővé" tehető, így hő hatására korábbi alakjára képes visszczsugorodni. postaláda társszerzőnk az olvasó hoz korántsem tökéletesen igazodó szegedj tömegközlekedés problémáiról, hiányosságairól most is több olvasónk panaszkodik. Szerencsére nemcsak ezzel kapcsolatos kifogásalkat írják meg leveleikben, hanem megszívlelendő tanácsokat is adnak a tömegeket érintő közlekedési gondok jobbítására. lás előtt utca volt. Ezt az utcanevet lehetne „átmenteni". A lila iskola és a kék iskola, az épület vakolatszínéről kapta a nevét. De mi lesz, ha a vakolatot később felújítják, és a színe megváltozik? Ha az intézmény dolgozóinak nincs alkalmas ötletük a névadásra, akkor legjobb, ha számszerint jelölik meg őket. Tarjáni 1., 2., 3. számú iskola." Kifogásaival azért nem értünk egyet, mert véleményünk szerint a városlakók által adományqeott ragadványnevek sokkal érzékletesebbek, emberközelibbek, és kevésbé erőltetettek, mint az ön által javasolt számozások. Hivatalosan egyébként számokkal jelölik ezeket az iskolákat. A közvélemény azonban ezt nem fogadja el, s ezért ad „önkényesen" életközelibb elnevezéseket. Edzett lakosságért...? Uj megállóhelyek Mikola Emil (Csongrádi sgt. 114.) olvasónk a következőket írja az autóbuszközlekedéssel kapcsolatban: „A Csongrádi sgt 114. alatt lakom a troli, illetve a buszok öthalmi úti végállomásától meglehetősen messze, a Vér-tó „másik" oldalán. A járművek az Északi körút felöl kerülik meg a Vértót, első megállójuk a Csongrádi sugárút. A végállomáson csak úgy fordulhatnak meg, ha elmennek a töltésig és vissza. Egyszerűbb lenne a töltéssel párhuzamosan haladva kijutni a Csongrádi sugárútra, hiszen így az Északi körút és töltés közötti szakasza is bekapcsolódhatnak a közlekedésbe. Erre alkalmas lenne az Ipoly sor, ahol a napokban készül az út legfelső burkolata. Így az öthalmi út a Csongrádi sugárúttal öszszeköthető, és az ott már meglevő buszmegálló megoldaná problémánkat." Az illet ékesek figyelmébe ajánljuk Tóth Antal (Csongrádi sgt. 1.) levelét is e témával kapcsolatban. „Az SZKV módosította ' a 6-os trolibuszpótló-járatát. Űj megállót kapott a Bercsényi utca és a Lechner tér, viszont a Vidra utcától a legközelebbi megálló a Gém utca és a Kecskeméti utca között van. Ez a távolság körülbelül az egész vonal hoszszának egyharmada. A Szent István tér, Osztrovszkij, Lengyel utca környékén csak keresztül halad a 6-os vonal, vagyis nincs járat. Szükségessé válna a Csongrádi sugárúton az Osztrovszkij és a Lengyel utca között egy megállóhely." Az orvosok azt mondják, a sok mozgás megelőzheti az infarktust, a lépcsőn járás pedig erősíti a lábizmokat. Minden bizonnyal erre az egyébként igaz tényre gondolhatnak az illetékesek, amikor hónapokig nem javítják meg a több emeletes házak felvonószerkezeteit. Sass Ferencné (Retek u. 7/B) levelében azt írja, hogy ez év januárja óta nem működik tízemeletes házukban a lift, melyben idős, beteg emberek, mozgássérültek és kismamák egyaránt laknak. Zsótér Józsefné (Budapesti krt. 6/A) levélírónk ugyanezzel a panasszal fordult hozzánk. Bízunk benne, nem sokáig tart már a lábizomerősítő lépcsőn járás. Sorokban Frank Ferenc újszegedi levélírónk kérdését, miért a felvásárlás idején leltározik a szőregi Áfész? — abban bízva tesszük közzé, hogy az illetékes válaszol rá. Két köszönőlevelet is kaptunk a héten. Kivételesen közreadjuk azzal a megjegyzéssel, hogy Postaládánkban helyhiány miatt az elkövetkezendőkben nem áll módunkban olvasóink hasonló leveleit közölni. Fábián Imréné (Olajos u. l/A) a szalámigyár szocialista brigádjának mond köszönetet gondoskodásunkért. Papp Gézáné, a Brüsszeli körúti öregek napközi otthonának vezetője és 23 gondozottja a 600. sz. Móra Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet oktatóinak és tanulóinak köszöni meg, hogy társadalmi munkában kifestették, széppé varázsolták az idős emberek napközi otthonát. Válaszol az illetékes Autósgondok Amennyi' őrömet tud szerezni tulajdonosának a személygépkocsi, ugyanannyi bosszúságot is. Pontogabban fogalmazva nem is annyira maga az autó, mint inkább azok az intézmények, amelyekkel kapcsolatba kerülünk személygépkocsi-tulajdonosi szerepünk miatt. Az autós kálváriája — ezt a címet is adhatnánk Dávid Lászlóné (Retek u. 23/A) levelének. Hogy miért? Az a történetből kiderül: „Gépkocsim kisebb javításra szorult, és felkerestem a Gépjárműjavító Ipari Szövetkezetet 1982. március 1-én. Vállalkozási szerződést kötöttem, melynek értelmében 1982. április 30-ra elvégzik a szükséges javításokat. Amikor megjelentem a kocsimért, még hozzá sem kezdtek a javításhoz, és közölték, hogy anyaghiány miatt problémáik vannak. Amennyiben gyorsítani akarom a munkát, legjobb lenne, ha a szükséges anyagokat magam szerezném be. A szövetkezet vezetőjének jeleztem a fentieket, akinek intézkedésére kiderült, hogy a szükséges anyagok egy része a szövetkezet raktárában találhatók. A későbbiekben többször felkerestem a szövetkezetet, s kétségbeesve vettem észre, hogy autóm „bontását" az általam ismeretlen szerelök elkezdték. Indokolatlanul szétszerelték a váltót. Á nem kevés huzavona után június elsején végre „elkészült", örömre természetesen ekkor sem volt okom, hiszen az első pár kilométer után a motorszelep meghibásodott, valamint a jobb első kerék kis híján kiesett. Ügy vélem, a szövetkezetnek, ha meg akarja tartani „üzletfeleit", ilyen munkát nem szabad végeznie". Dr. Blahó György (Partizán u. 13—15.) levelében arra kér választ, vajon miért büntetik meg azokat az autósokat, akik szombaton nem működtetik a parkolóórákat. Véleménye szerint az ötnapos munkahét bevezetése óta jogtalanul kérik számon a szombati (munkaszüneti) napon annak a parkolóórának a használatát, melyen a ..Munkanapon 8tól 17 óráig" felirat szerepel. — Kérdésünkre egyetlen illetékes fórumon sem tudtak választ adni.. ígéretet kaptunk, hogy a forgalom figyelembevételével a problémát megvizsgálják. A tejvilágnap ételbemutatóval kapcsolatos panaszra a Csongrád megyei Tejipari Vállalat kereskedelmi osztályvezetője a következő választ küldte: „A szervezésben részt nem vevő személy adhatott olyan felvilágosítást, mely szerint a rendezvény zártkörű, és ezzel félrevezette az érdeklődőket." Utcai témák rímmel május 30-án megjelent levélre a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese szerkesztőségünkhöz küldött levelében a következőket írja: ..Sándorfalván, a Csongrádi úton levő ABC-aruházhoz a levélszekrényt felszerelik. Segélykérő nyilvános távbeszélő állomás azonban csak postahivatal előtt szerelhető fel. Sándorfálván, a postahivatal előtt már üzemel segélykérő távbeszélő, a község területén újabb nyilvános állomás létesítésére egyelőre nincs lehetőség. Júliusban Sándorfalván bevezetik a folytonos távbeszélő-szolgálatot. ezt. követően lesz lehetőség a község területén nyilvános távbeszélőállomás felszerelésére." A Szegedi Postaigazgatóság másik levelében lapunk május 30-i számának Sorokban című írására ad választ. „A Közlekedés- és Postaügyi ministzer 1981. február 1-től, a belföldi postai küldemények egyes díjait megváltoztatta. A postai levelezőlap díja belföldre 1 forint, a nyomtatvány ára 40 fillér lett. A központi raktárakban, valamint a postahivataloknál levő készleteket nem lehetett selejtezni, ezért a korábbi árat feltüntető levelezőlapokat is értékesíti a posta. Ezekre a levelezőlapokra külön 40 filléres bélyeget kell ragasztani a 60 fillér kiegészítésére." Június 13-i számunkban Bosszantó apróságok címmel megjelent panaszra a Vídia Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese a következő választ küldte: „A gumiragasztó-ellátás folyamatos, hiánya csak a kiskereskedelmi vállalatoknál tisztázható.' Kerékpárpumpából a hazat gyártó a szerződésben meghatározott mennyiségnél kevesebbet szállított, de legutóbbi levelében közölte, hogy hiány megszüntetésére intézkedéseket tesz." összeállította: Kalocsai Katalin Utcákon, tereken A környezetvédelemről két héttel ezelőtti Postaládánkban jobbitó szándékkal már írtunk, hangsúlyozva, hogy tágabb, s szűkebb életterünk óvása egyet jelent önmagunk védelmével. A pusztítás, a vandalizmus a figyelmeztetés ellenére mindennapi jelenség. Rongáló „tevékenységünk" még a városi kisgyerekek egyetlen szabad szórakozóhelyét, a játszóteret sem kíméli. Erről ír egy anyuka. aki a Bartók Béla téri játszótéren tapasztalta a következőket: „A jobb érzésű szülők már lassan leszoknak arról, hogy kisgyermekeikkel idejárjanak játszani. A tér mindennap úgy néz ki, mint „tájkép csata után". A homokozó telve üvegdarabokka! téglával, s egyéb veszélyes hulladékokkal. A szülők hiába távolítják el ezeket, az „utánpótlásról — másnap — mindig gondoskodik valaki. A nemrégiben történt csőrepedés munkálatainak maradványai szintén itt vannak még. Víz azonban nincs." Rigó Balázs (Csaba u. 36.) levelében köszönetet mond az illetékeseknek a Fecske utcai feliratú táblák elhelyezéséért. A köszönő sorok után azonban egy másik probléma orvoslását kéri. „A lottóház Fecske utca felőli oldalán, még az építkezés befejezése után, mintegy 40 méter hosszú járdarészt nem készítették el, illetve nem aszfaltozták ki. Csapadékos időben a sűrű járműforgalom miatt a gyalogosok csak a kocsiúton át tudnak a j Szilién sugárútra kijutni és! viszont." Minek nevezzelek? — kérdezi Petőfi verscímét idézve dr. Börcsök. Vince, aki né-, hány szegedi intézmény és utcanév helytelen választását kritizálja. „A Tarján széle, továbbá a lila iskola/ és a kék iskola a közvélemény adta szükségnevek. AJ Elektromos ajándék Tarján széle helyén a szanáSzegeden a könyvesbolt kirakatában az ünnepi könyvhét eltelte után is még sok érdekes újdonság kínálja magát. Ezeket nézegettem én is, amikor egy nyolc év körüli, „túlöltöztetett" kisfiúra lettem figyelmed, akinek piros diplomatatáskáján túl „tartozéka volt" még két szülő. — Apu, vegyük meg ezt a könyvet! — így a gyerek és ujjával a kirakat üvege felé bökött, egyenesen Grimm legszebb meséire. 7 — Anyuuu, vegyük meg ezt a mesét! Ügy 'szeretném — próbálkozott a gyerek most az anyukával. — Ugyan már Zsoltika, maradj nyugton, nem Részünk semmit. A gyerek még többször próbálkozott, de a legújabb divatú napszemüveg mögé bújt szülők elzárkóztak a kérés teljesítése elől. Már kezdtem sajnálni a gyereket, amikor ismételt kitörését az anyuka így hárította. — Mondtam már Zsoltika, nem veszünk semmit. Névnapodra kaptál zsebszámoló gépet, és majd születésnapodra is kapsz valamit. Hoppá! Na hát ez a taknyos kölyök, ez a nyolcéves, nemhogy elégedett lenne a zsebszámolóval, még egy 28 forintos mesés könyvet is akar. Gondoltam. be kellene vetnem csekély pedagógiai ismeretem, és megértetni a gyerekkel, hogy semmi értelme a könyörgésnek, hiszen most kapott névnapjára egy zsebszámolót, és hallhatta az imént. születésnapjára megint kap vala mit. Talán egy villanyírógé pet, egy mini komputer' vagy az is lehet hogy eg\ automata telefonközpontot. Ezek birtokában mit kezdjen a második osztályos Zsolti na a- 28 forirtos Grimm mesekönyvvel? Nem igaz? Csányi László