Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

Újsághír: A művelődési miniszter az idei pedagógusnapon a legmagasabb szakmai kitüntetéssel, Apáczai Csere János-díjjal ismerte el dr, Ágoston György egyetemi tanárnak, a JATE pedagógiai tanszéke vezetőjének tudományos és gyakorlati munkásságát. A pedagógia vonzásában — Professzor úr, emlékszik-e, mikor találkozott elöször Apáczai nevével? —» Ha jól emlékszem, a nagykanizsai piarista gimnáziumban hallottam először Apáczai Caere János nevét. S nem véletlenül. Kiváló iskola volt, ahol megtanítottak bennünket a tanulás szeretetére, a logikus gondolkodásra, az elmélyedésre es termeszeteken megismerkedtünk a magyar irodalom es kultúrtörténet kiválóságaival is. — Mikor dőlt ti és milyen hatusokra, hogy a pedagógus pályát választja? — TÚJ az emberi életút felen föltesszük magunknak a kérdéseket; miért így alakult sorsunk, mi J yen hatások befolyásolták pályánkat? Vajon miért lettem én a neveléstudományok művelője, a pedagógia professzora? Úgy gondolom, van rá magyarázat. Tizenkét éves koromban — elsősorban az iskola és tanáraim hatására — teljes határozottsággal döntöttem, hogy tanár leszek. Ha nem is tudatosult még bennem, de észrevettem, hogy van adottságom hatni másokra. Soha föl nem merült bennem más pálya iránti vonzalom, pedig annak idején, a 30as években nemigen volt ez népszerű hivatás. Érdekes módon az majdnem mindegy volt számomra. hogy milyen szakot válaszszák, hisz nem egy tantárgy, hanem egy pálya vonzásában éltem. Bár ma ezt nem sikk hangoztatni, én szerettem az iskolát, tiszteltem tanáraimat és jól is tanultam. Visszagondolva: ezek alapján egyenes út vezetett arra a tudományos területre, melynek lényege az emberformálás, az oktatás-nevelés szerteágazó kérdései, a tanári munka vizsgálata, az oktatás struktúrájának, változásainak elemzése. — Melyek voltak pályájának legfontosabb állomásai? — Latin-francia szakos középiskolai tanári diplomát szereztem. Pécsett kezdtem, majd 1943ban Szegeden fejeztem be egyetemi tanulmányaimat. Ám már 41-től nevelőtanár voltam a szegedi katolikus internátusban. A háború még be sem fejeződött, amikor 45 elején Debrecenbe kerültem, ahol nem sokkai később a Fazekas Mihály fiúgimnázium kinevezett tanára lettem. Ekkor léptem be a kommunista párt tagjainak sorába, s részt vettem a pedagógus szakszervezet létrehozásában. majd annak Hajdú megyei titkárává választottak. Ott voltam a debreceni pedagógiai főiskola megszervezésénél, négy év elteltével a pedagógus szakszervezet központjában rám bízták az oktatási és kulturális osztály szervezését és vezetését. 1947 elején kerültem vissza Szegedre, ahol a Pedagógiai Főiskola Igazgatója lettem. Örömmel jöttem, mert közelebb kerültem az iskolához, az oktatás és nevelés iűzvonalához és fontosnak tartottam, hisz az á'talános iskolai tanárképzés létkérdés volt a szocialista közoktatásügy és iskolarendszer megerősítésében. Sikeres és eredményes évek után 1952-től 1959-ig Budapesten, az Eötvös Lóránt Tudományegyetem pedagógiai tanszékének tanszékvezető docenseként dolgoztam, ezt követően neveztek ki a József Attila Tudományegyetem pedagógiai tanszékére, tanszékvezető egyetemi tanárnak, — Négy évtizede dolgozik a magyar pedagógia „forró pontjain". Tevékenységének döntő része egybeesik a szocialista nevelésügy történetével, nemcsak végig élte, de alakította, formálta is a nevelés is oktatás fejlődését, viselte minden gondját, nehézségét. — A háború hozta felszínre bennem a társadalmi problémák iránti érdeklődést. Sok mindent nem értettem még, amikor a kommunista párt tagja letten), de azt teijes világossággal láttam, hogy az új társadalom óriási lehetőségeket teremt a magyar pedagógiában. Tudatosan kezdtem hát dolgozni a közoktatásügy alakításában, demokratizálásában, ott, voltam az általános iskolák létrehozásának nem könynyfl harcterein, részt vettem az államosítás előkészítésében, a pedagógusok továbbképzésében, az újtípusú tanárképzés megteremtésében. Átéltem ezt a korszakot, s mivel a Horthy érában jártam iskolába, tudtam, mit örököltünk és azt is tudtam, mit szeretnénk elérni, Mivel részt vettem a felszabadulást követő első évek közoktatási küzdelmeiben, szenvedélyesen tudok haragudni azokra, akik — bér nem voltak részesei és nem élték ét ezeket — ma statisztikákkal játszadozva csak a hibákra, tévedésekre, torzulásokra figyelnek. — Miként alakult, gazdagodott tudományos érdeklődése? — Már debreceni gimnáziumi tanárként előadásokat tartottam — mint címzetes adjunktus — az egyetemen. Néhány cikkem is megjelent, majd miután Budapestre kerültem, részint munkám, részint az Embernevelés című folyóiratban megjelent publikációim nyomán kapcsolatba kerültem a szellemi élet kiválóságaival, részese lehettem a tudoményos élet vérkeringésének, alakítója a közoktatáspolitika, a pedagógia lendületes fejlődésének. Az első szegedi évek természetes igénye és feladata volt a tudományos búvárkodás, számomra a vizsgálódás tárgya a pedagógia volt. Első könyvem Az úttörőmozgalom és a közösségi nevelés 1952-ben jelent meg és fő célja az volt, hogy Makarenko koncepcióját, elveit terjessze és alkalmazza a hazai általános iskolai nevelésre. Erre kaptam meg a kandidátusi fokozatot. Hét évvel később neveléselméleti monográfiám az első marxista szemléletű kézikönyv volt e tárpvkörben, melyet hat évvel később követett a második kötet mely bizonyos kérdések kifejtésére adott lehetőséget. 1969ben korszerűbb szemlélettel ez eddigi kutatások összefoglalása és sajátos tudományos búvárkodásom összegzéseként adták ki neveléselméleti kézikönyvemet, mely különösen a nevelési célés feladatrendszer kérdéseit és nevelésfilozófiai problémákat boncolgatott. Fejlesztettem, gazdagítottam és továbbgondoltam a pedagógia elméleti alapkérdéseit, ebből született doktori disszertációm, A pedagógia alapfogalmai és a nevelési célrendszer címmel, mely némi átdolgozással az Akadémiai Kiadó gondozásá' ban 1976-ban jelent meg. — Milyen kérdésekkel foglalkozik mostanában? — Az utóbbi másfél évtizedben egyre jobban érdekel a közoktatás fejlesztését szolgáló iskolakísérleti munka. Megnyugtató, hogy egyre több lehetőségünk van a magyar pedagógia egészére hatással levő döntéseket megelőzően hipotéziseinket kipróbáljuk a valóságos nevelési folyamatban, elképzeléseinket kísérleteknek vessük alá. Az elmúlt több mint három és fél évtizedben jónéhány kudarc érte döntéseinket, s bár ezek a kísérletek sem adnak teljes garanciát, de mindenesetre nagyobb biztonsággal láthatunk munkához, ha a kísérletek igazolják feltevéseinket. Az 1972-es párthatározatot követően nagyszabású iskolakísérleteket indítottunk, Először a fakultatív gimnáziumi képzés előkészítése volt célunk, majd megkezdtük egy új középfokú képzési rendszer reformjának kísérleti munkálatait. Ennek lényege, hogy a két középiskolatípust (gimnázium, szakközépiskola) közelítsük egymáshoz, olyan modellt hozzunk létre, mely megalapozottabb általános ismereteket, tartalmasabb szakmai képzést, körültekintőbb pályaorientációt biztosít. A kísérlet tíz esztendeig tart, s öröm, hogy ma a magyar nevelésügynek van ekkora türelme próbára tenni egy hipotézist. Másik fontos feladatunk, a szűkebb munkához, a bölcsészkaron folyó egyetemi tanárképzés reformjához kapcsolódik. Elképzeléseink szerint a jövőben többet kell fordítanunk a hallgatók gyakorlati fölkészítésére. Alapkoncepciónk, hogv az egyetemi hallgatók az első évtől kezdve folyamatosan kapcsolatban legyenek az oktató-nevelő munkával. Meg kell azonban jegyezni, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére — bár látjuk a hibákat és hiányosságokat — nem rossz képzési rendszerünk, a tanárjelöltek felkészülten kerülnek ki az iskolákhoz, Dr. Ágoston György egyetemi tanár igazi közéleti ember. Tagja. a Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai bizottságának, a tudományos minősítő bizottság pedagógiai osztályának, a Magyar Pedagógiaj Társaság országos elnökségének s elnöke a megvei szervezetnek. Húsz éve vezetője a TIT pedagógiai nyári egyetemének és tagja a SZOT elnökségének is. Az Apáczai Csere János-djíj egy gazdag és tartalmas életpálya elismerése. TANDI LAJOS Hová menjünk kirándulni? Egyáltalán menjünk-e, vagy inkább a rég esedékes nagytakarítással, sütéssel-fözéssel, olvasással töltsük a hétvégét? Bütykölgetni kellene az autót is, permetezni a kiskertbeli szőlőt, múzeumba vinni a gyerekeket... És pihenni végre — azt nem kellene? Mondjuk úgy, hogy kikapcsolódás legyen a sütés-főzés is, hogy jusson idő csöndes olvasgatásra, hogy a gyerek kiszakadjon megszokott otthoni környezetéből, s lásson mást is a világból, mint a játszótér betonját!.. . Akkor hát menjünk kirándulni! Például a csongrádi Körös-tprokhoz. Nem a luxusigényekkel jelentkező turisták, hanem a vízparti „nomád" életet szeretők kedvébe akart járni a csongrádi városfejlesztési üzem, amikor 1971-ben megnyitotta a Körös-toroki kemGyógymód K

érem a következőt! Vékonyka asszony szerénykedett a rendelőbe. Az orvos felnézett az ajtónál tétován ácsorgó, lehajtott fejű, lányos termetű betegére. Ismerte; talán négyszer járt már itt, mindannyiszor megvizsgálta, de sem ő, sem a szakorvosok nem találtak nála szervi betegséget. Nehezen bírta szóra, a kérdésre, hogy mi a panasza, bizonytalan félmondatokkal válaszolgatott; fájlalta a gyomrát, a szívét, a fejét. Az orvos tudta, hogy panaszai „idegi" eredetűek, csak éppen az idegi eredet eredetét nem ismerte, őszintébb megnyilatkozást kell kicsalogatni a zárkózott betegből, aki keresi is a lehetőséget, csak nem tudja, hogyan kezdje el. Két beteg vár még kint, ma nincs tolongás, itt a jó alkalom, vélte az orvos. — Üljön hát le! A tanyaközpontból jött aszszony félszegen ereszkedett le a szók legszélére, ujjait tördelte, azokat nézegette. Az orvos fiatal volt, teli ambícióval, minden betegen segíteni akart. — Meséljen magáról! Hogyan éj, mit csinál egész nap? Mivel foglalkozik a férje, mekkorák u gyerekek? Együtt él a szüleivel, esetleg az anyósával? Ügy látszik, a kérdések elindították a zuhatagot az eddig • lefojtott szelepeken át, mert az asszony hevesen zokogni kezdett. A csendes szipogés stádiumában megszületett a tört szavakkal. felcsukló sírással, nagy sóhajokkal szaggatott vallomás. — A férjem egy nagy disznó! Hetenként három-négyszer részegen jön haza, olyankor semmi sem jó neki, engem megver, teli vagyok kék foltokkal, összerúgdos. kiborítja az ételt, a négy és a hároméves kislányomat pofozza, belerűgdos a bútorokba, székeket tör össze. .. ruhástól fekszik a tiszta ágyba . .. Két éve tart már így, nem bírom ..., csak reszketek egész nap... — Miért nem hagyja ott? — Nincs hová menjek. Árva lány vagyok, nincs senkim, meg mi lenne a gyerekekkel?... őket nem hagyom .., pedig ha a/, én emberem nem iszik, olyan jó ember . .. szeret minket . .. Az orvos nézte a könnyező, meggörnyedt, zsebkendőjét gyűrögető törékeny alakot, eszébe jutott az első vizsgálat, a biztatásra is csak vonakodva vetkőző, meztelenségét rebbenő kezeivel takaró szégyelős teremtés .., — Maga is iszik néha? — Én ? — Ugyan . .. egy kortyot sem... — Kár. Magának is inni kellene ... Figyel jen csak ide . .. mikor a férje magát veri... soha nem ütötte vissza? — Hát akkor engem agyonverne! — Most figyeljen — mondta az orvos — mert nagyon komolyan beszélek! — Szeretne változtatni ezen a pokoli állapoton? pinget a Tisza nyolcszáz méter hosszú homokpartja mentén, az ártéri erdőben. A folyó szeszélyes vízjárása sokszor okozott ugyan meglepetéseket az utóbbi években, ám a természetbarátokat nem riasztotta el: egyre több a kemping törzsvendége, főként a horgászok körében lett népszerű a csongrádi üdülőtelep. A vendéglátók maguk is meglepődtek tavaly, amikor a faházak lakói inkább vállalták a csónakázást. de nem költöztek ki az elöntött hullámtérről. (A házak egyébként olyankor úszóházakká változnak: levegővel teli tartályok tartják a víz színén a faházakat.) A június elsejétől szeptember 15-ig nyitvatartó kemping, a csónakkölcsönző, az étterem persze nem csupán a „hálóvendégek" kényelmét szolgálja: személyes tap aszta Ne feküdjön le este, várja meg; a férjét, legjobb lenne, ha maga is inna egy féldecit... Van otthon nyújtófája? — de nem... Mivel fűtenek? Szénnel? Akkor biztosan akad piszkálóvas kéznél. Hát fogja a kezébe, ne féljen, ne reszkessen, egy részeg ember igazán nem olyan veszélyes! Ha meg akarná ütni, fenyegesse meg, hogy háromszor ' annyit ad vissza a piszkálóvassal! És üssön, ha kell! Többet nem is szólt az orvos, csak állt még egy darabig, boszszankodva ráeszmélve, hogy előbbi tanácsa, amit betegének adott, nem az orvosi rendtartás szellemében fogant. — A következőt... öt hónappal később az utcán megszólította egy asszony; arca kicsattanóan piros, mosolygós, mozdulatai elevenek, öltözete divatosan csinos. Az orvos karjára tette a kezét. — Hogy van, kedves doktor úr? — Nem is tudja, milyen hálás vagyok... — Ne haragudjon, de én nem emlékszem ... — Nem ismer meg? Hát én i» alig ismerek magamra! Nekem ajánlotta a piszkavasat! — kacagott hangosan. — Hogy az milyen jó orvosság volt! Az orvosnál most esett le a húszfilléres. Az asszony bíztatás nélkül elmesélte, hogy azon a bizonyos esetén köhögve, kínlódva megivott egy deci pálinkát, ült az ajtó mellett és félelmében reszketve szorongatta a piszkavasat. Az ember inkább beesett, mint bejött az ajtón, tántorgott egy kicsit, lekevert egy pofont; magyarázkodásra nem volt alkalom, kétségbeesetten lesújtott hét élete párjára, aki eldőlt, mint egy liszteszsák. Rémülten vonszolta az agyba; a zajra szokás szerint előjöttek a kislányok, rutinosan segítettek ők is, de ezúttal vissza zavarta őket. A véres párna pánikba ejtette, már látta magát megbilincselve, börtönben. De micsoda boldogság! Hiszen szuszog, és csak egy gyufa hosszúságban repedt fel a bőr a homloka felett! Gondosan bekötözte. Reggel elmesélt neki mindent; az ember semmire nem emlekezett, csak szédült egy kicsit, de ez nem volt számára újdonság. Először nem hitte el a mesét, de a véres párna, meg a tapintott fájó seb a fején ráébresztette az igazságra. Felesege hozzátette, hogy ezentúl nem hagyja magát megverni — biztonságból ugyan kezében tartotta a piszkavasat —, ha mégis megtenné, úgy legalább ötször annyit üt vissza, ha másként nem sikerül, álmában püföli el. Továbbá ő maga i» megiszik két-három decit, ha férje részegen jön haza! — Képzelje, doktor úr, azóta minden rendben van! Otthon mindig van egy kis innivaló, iszogatunk is —• részegeskedő* soha sincs —. férjem nem jár el, iobban szeret, mint a mézeshetek alatt... BANKI MIHÁLY latunk alapján jó szívvel ajánlhatjuk a reggel érkező, este hazainduló kirándulóknak is a Körös-toroki strandolási. Maga a város is kínál egyébként látnivalót: a csongrádi tanács az Országos Műemléki Felügyelőséggel közösen azon fáradozik, hogy a népi belváros jellegzetes halászházait megmentse a pusztulástól. Évszázados népi építészeti hagyományok sajátosságait mutatják föl a vert falú, nádtetős házacskák, melyeket fokozatosan újítanak majd fel. Az öregvár utcai halászfalu a város Idegenforgalmi központja lesz: vendégházakkal, turistaházakkal, népi iparmű vészek alkotóműhelyeivel, népművészeti bemutatótermekkel. S mivel a csongrádlak tisztában vannak azzal, hogv városuk idegenforgalmi vonzóereje nyáron a legnagyobb, a műemlékfalunak telente más szerepkört szánnak: s művelődési központ szakkörének adnak majd otthont a halászházak. I*. K. Hová menjünk kirándulni? A csongrádi Körös-torok