Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

72. évfolyam 107. szám 1982. május 9., vasárnap Ára: 1,40 forint VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Késnek palánták M

Am, a GwjaeMB itatna Hanornchet évvel ezelOtt.. e maiusi naoun ért véget Európaban a világháború. A fasiszta hitlerista hatalom •xkh toetetiesedöü. A sz oviét csapatok rohammal fotíláMBfc^í a laswwta Bek-b fővárosát és^kitűaték a sarlókaiawnss vörös zászlót. a győzelem zászlaját a BeeacÉttoeca. Borsainxa» voüt a háború, amelynek fő * óeeheá* a saomet n» wmetle. toisaem 30 millió fiát és IMS május 9-en fóttptee/eti a vHóg. Ki büszkén. i. t0 báweBl. azóta is önoeokenl tartja mea e napot. EmlöseM-ie arra a napra. Anyámhoz siettem a io feir•• reh wéae s» a háborúnak — mondtam örömmel Bi[••ii urain Anyám. ihkI asot mondta, hoev eooen ideáé •áfc imái .kie ad ás aweüegyeiete. hoev a mi csaiádamk MŐMÉwault aárihor lese uuee a haburúnak ha anám efc-.a'áaiAm'W. kuáíui*. Ami* egy év múlva érkezett nesc. s etttr -csrfadnokbo-/ is beköszöntött a beke és nragaioan Tudom. bogv e na« mementcúaloétrt hosszan Hiénáit sorolni a rettenetes pusztulásokat. a borzalmakat. hogy mekkora árat is fizettek a népek a győzelemért. Nekem mégis a szomszédunk íut eszembe ilyenkor. Erzsike nemetc szegéov emberek voltak, alkalmi munkából eltek A családban két fiút és két leánvt neveltek. A nagyobbik averek éppen olvan idős volt. mini az én bátyám. A kék szemű fiút is behívták katonának 1942-ben. Attól a Dillanattól kezdve megváltozott a családiak élete is. Állandóan a tábori postát várták. Akkor volt ünnep és öröm náluk, amikor a fiak sorait olvasták. De a gyász, a bánat napia is megérkezett a frontról. Hivatalos értesítést kaotak. hogy fiuk a Don-kanyarban elesett. Az édesanya feketébe öltözött, s azt a színt azóta sem hagyta el. A halál időpontjaként szeotember 17-ét felölték meg. De később iöttek haza katonaíársak. akik köziül valaki olyan hírt hozott. hogv ő látta a fiút október eleién. Hiába volt a háború után olvan szemtanú, aki átadta személves holmijait. iratait, az édesanya szívében, lelkében az a remény vert fészket. hogv az ő széD fia él és visszatérhet hozzá. Az évek egyre peregtek, de a kék szemű legénv — bátyám jó barátja — csak n-eni adott hírt magáról. Hogy is adhatott volna, hiszen kétszázezer társával veszett oda. S odaveszett sok millió ember: lengyel, jugoszláv, csehszlovák, román, angol, bolgár, görög, francia, holland és belga, s végig Söl lehelne sorolni a világ néoeit. a bűntelen és kiszolgáltatott emberek ezreit, millióit. Nem hatásvadászat miatt említem meg úffent hajdani szomszédasszonvunkat.. Erzsike néni még él. nem is olv régen találkoztam vele. Nagvon megöregedett. férie húsz évvel ezelőtt meghalt. Egvedül van. három megmaradt gyermeke szerte az országban, s ha nem is naponta, de gyakran meglátogatják. Révetegen nézett rám. nem is nagvon ismert meg. hogv melyik gyerek is voltam én akkoriban az ő udvarukhan. Aztán beszélgettünk. Régi és mai dolgokról, családiáról. egészségéről. Megdöbbentem, amikor egvszer megkérdezte tőlem, hogv ugve az én nagyfiam még hazatérhetE

Ímerengtem magamban. A Győzelem Napiára emlékezünk, de a mai fiatalok, sőt szüleik is legfeljebb az idősebbek elbeszéléseiből, filmekből. regényekből ismerik a háborút. S nem paradox a továbbgondolkodásunkban, ha azt mondiuk. vigyázzunk. s addig örüljünk, amíg e nap mementóiát elmondhatjuk. Mert ha még eEvszer ..kardot, ránt" valamely gőzös fejű imperialista hatalmi csoport, aligha lesz győztes és vesztes. Elpusztulhat a világ. Olvan ember se igen marad, aki évtizedek múlva is hazavária majd soha haza nem térő. kék szemű gyermekét. Vigyázzunk hát a békére! Gazdagh István t