Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-06 / 104. szám

Csütörtök, 1982. május 6. 3 Kiállítás Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát tevékenységéről kiállítás nyílt szerdán a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. A szemléltető ábrák, fotók mutatják: a kombinát jelentős szerepet vállal a gabona-. a tej- és a húsprogram megvalósításában. A sertés-, a szarvasmarha- és a baromfiágazatok számára egész sor új takarmányozási technológiát dolgozott ki. Takarmány receptúréi k alapján az ország állatállományának 20 százalékát etetik. Ezzel évente összességében mintegy 200 millió forinttal csökkenthetik a kiadásokat. A kiállításon azokat az új épülettípusokat is bemutatják, amelyekkel csökkenteni lehet a beruházási költségeket. Á vegyipar terveiről A vegyipari vállalatok többségének idei terve reális, összhangban van a népgazdasági célokkal — állapította meg szerdai ülésén a Vegyipari Szakszervezet elnöksége. A' kőolajfeldolgozó ipart kivéve a vegyipar többi ágazatában változatlan áron számítva a tavalyihoz képest 7,5 százalékkal akarják növelni a termelést, ami némileg túl is haladja a népgazdasági terv előirányzatát.. A kőolajfeldolgozó iparban 4 százalékkal csökken a termelés; ez indokolt, mivel a tavalyinál kevesebb kőolajat használ fel az ország. A vegyipari vállalatok közül a legdinamikusabb fejlődést — a központi fejesztési programnak megfelelően — a műanyagfeldolgozó és gyógyszeripari vállalatok tervezik. Az elnökség megállapította, hogy sok a jó kezdeményezés termékszerkezet átalakítására, de ez összességében még mindig nem kielégítő. Javasolta, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a gyártóberendezések nincsenek kellőképpen kihasználva, vizsgálják felül a pia. ci viszonyok, az igények alakulását és ennek megfelelően változtassanak eredeti elképzeléseiken. A vállalatok beruházási terveiről szólva az elnökség javasolta, hogy azok realitását mégegyszer vizsgálják felül, mert több olyan beruházást terveznek, amelyre a vállalatok erejéből a jelek szerint nem telik. A népgazdasági terv célkitűzéseivel összhangban 1981hez viszonyítva az iparág termelésén belül nő a vegyipari termékek exportja. (MTI) Kísérleti légitaxi Szegedről Piackutató Ma már kideríthetetlen, kinek az ötlete nyomán indultak meg a puhatolózó, később az egyeztető tárgyalások, a végeredmény szempontjából végül is mindegy: május 4-én. kedden reggel próbajáratra indult a Malév, az MHSZ és a szegedi 10-es Volán közös vállalkozásában a légitaxi. Június 12-ig menetrend szerint közlekedik a 11 személyes gép — alkalmat adva arra. hogy közben a várható igényeket felmérjék, a repüléssel kapcsolatos tapasztalatokat összegezzék, a még megoldatlan szervezési kérdésekre választ adjanak a közreműködő partnerek. Gazdaságossági számításokkal á légitaxijárat indításakor még nem rendelkezhetnek az újfajta szolgáltatás gazdái — ezek is csak a kísérleti időszak lezártakor dolgozhatók ki. A ma még nyitott kérdé' sekre a válaszod összegzésekor lapunkban is visszatérünk még — olvasóinkat azonban máris tájékoztathatjuk jó néhánv reszletről, hiszen a lü-es Volán vendégeként e sorok írója maga is utasa volt az első járatnak. Ahhoz, hogy a légitaxi legalább kísérleti jelleggel és üzembentartóinak piackutatási szándékával útiára indulhasson, három lényeges feltétel kellett: a Malév légiforgalmi tapasztalatai, a repülésirányításban nélkülözhetetlen gyakorlata. az MHSZ technikai felkészültsége és szakembergárdája, s a Volán Trösztön belül működő utazási irodák és megyei vállalatok együttműködésének lehetősége. S negyedik tételként: a kezdeményezőkészséget felkaroló. a vállalkozást támogató szándék. S mert a légitaxi útját sokan, s megértően egyengették. a hathetes próbaidő menetrendjét máris leírhatjuk. Az MHSZ tulajdonában levő AN—2-es típusú gép a budaörsi repülőtérről héttőn és csütörtökön délután 15 óra 45 perckor startol, s hatvanöt perc múlva már a szegedi MHSZrepülötérre érkezik. Másnap. tehát kedden és pénteken reggel hatkor indul Szegedről. szombathelyi utasai 8 óra 5 perckor már úticéljukhoz érkeznek. A gép 8.40-kor indul tovább a Gvőr mellett!. Pér község MHSZrepülőterére (a menetidő 40 perc). A győri utasokkal 10 órakor száll fel a gép. a negyvenpercnyi repülőút végállomása Budaörs. A gép. amelynek belső tere és kényelme leginkább egv autóbuszéhoz hasonlítható, délután 15 óra 45 perckor indul vissza Szegedre. A háromnaponként ismétlődő menetrend szerint szerdánként és szombatonként a A bérszabályozás továbbfejlesztése a politika oldaláról nézve* írta: Dr. Komócsin Mihály Enyedi Zoltán felvétele Start előtt a szegedi repülőtéren az MHSZ AN—2-es gépe gép Szegedről reggel nyolc órakor száll fel. s 9 óra 5 perckor már Budaörsön landol. A menetidők vasúthoz, autóbuszhoz, személygépkocsihoz szokott utazók számára szokatlanul rövidek: a légitaxival Szombathelyre, Győrbe — egész napos utazás helyett — 2 és fél—3 és fél óra alatt eljuthatnak a Szegedről indulók. S ha valaki amiatt aggódna, hogy a repülőtérre nehezebben jut el. mint a Dunántúl távoli városába, megnyugtathatjuk: a Volán vállalatai mindenütt taxival viszik az utasokat a felszállás helyére. illetve a városközpontokba. (Szegeden, a BajcsyZsilinszky utcai Volán Tourist irodától öt perc alatt kiértünk a repülőtérre, a peri repülőtér csupán 14 kilométerre van Győr belvárosától. Budaörsre pedig a délutáni csúcsforgalomban is 20 perc alatt ért ki1 a taxi a Lenin körúti II. számú Volán Tourist irodától.) A taxiért külön nem kell fizetni, ez a repülőjegy árában benne van. S menynyibe kerül a légitaxizás? Június 12-ig. a kísérleti időszakban a fuvardíj .-reklámárnak" tekintendő — a végleges árakat csak a tényleges költségek ismeretében állapíthatják meg. Addig tehát Szegedről Budapestre vagy vissza 298 forintért. Szombathelyre 376. Győrbe 300 forintért. Szombathelyről Győrbe 180ért, Budapestre 320 forintért; Győrből Budapestre pedig 200 forintba kerül egy menetjegy. Tekintettel arra, hogy a gép 11 személyes, s a repülési költségeket egy-két utas jegyének ára nem fedezné. ezért május 4. és június 12. között a szegedi Volán Tourist iroda csupán vállalatok. intézmények csoportjainak utaztatását vállalja. Ha a járat próbaidőszaka sikeresnek bizonyul, s az érdeklődés meg a gazdaságosság a légitaxi véglegesítését indokolttá teszi, természetesen megvizsgálják majd e szolgáltatási forma kiterjesztésének lehetőségét. (Egyébként abból sem csinálnak titkot a légitaxi „bábái", hogv szégyenkezés nélkül leállítják a további próbálkozásokat,- ha ez az utazási forma nem válik be.) Hogy élménynek nagyszerű, azt e sorok írója talán majd más alkalommal, bővebben kifejti. Most. a kísérleti időszak nyitányakor erről csak annyit mondhatok : Magyarország felfedezéséért — háromszáz méter magasból, óránként 180 kilométeres sebességgel — még a repülőjegy mostani áránál többet is szívesen adnék... P. K. 2

A nyereség ma nem • jelent és nem jelenthet mindenhol kollektív hajtóerőt a vállalatoknál dolgozó emberek számára: növelése hajthatja a vezetőket, de nem ösztönzi közvetlenül a munkásokat. A vezető külső — a főhatóság, a területileg illetékes pártbizottság részéről történő — megítélésében szerepet játszik a nyereség, a vezető döntései ennek alakulását nagymértékben meg is határozhatják, jóllehet nem ritkán nagy a szerepe a véletlennek, a vezetői munkától független tényezőknek. Viszont a munkás tevékenysége és a nyereség között sokszor nem érzékelhető a kapcsolat, a nyereség alakulására egy-egy munkásnak, sőt nemegyszer' a kollektívának is csekély befolyása van. EZÉRT A MUNKASOKAT nem gazdálkodási célok elérésére, hanem konkrétan meghatározható olyan termelési célok megvalósítására lehet és kell ösztönözni, amelyeknek tevékenységükkel közvetlen, számukra is látható és nyilvánvaló az összefüggése. Ebből a szempontból ideális például a darabbér, mert a munkás világosan látja, hogy menynyit termelt, és tudja, hogy ezért mennyi pénzt kap. A darabbérezés nem csupán mennyiségi ösztönző lehet, hiszen a mennyiséggel együtt a minőség is megkövetelhető. sőt. az anyag- vagy f az energiatakarékossági célok elérése is. Sajnos, ma vállalatainknál nagyon gyakori hogy a munkások képtelenek áttekintem, hogy miért kapnak fizetéskor több vagy kevesebb pénzt Ez a bonyolultság a központi bérszabályozásban is jelen van: közgazdász legyen a talpán, aki világosan át tudja látni, hogy egyes vállalatok bérszínvonalának, béremelési lehetőségeinek az alakulása mitől és hogyan függ. Ami a különféle vállalatoknál azonos szakmában, beosztásban dolgozóknak a nyereségesség különbségeiből adódó kereseti különbséget illeti, ezt elsődlegesen a vezetőkre vonatkoztatva látom célszerűnek és hel yesel hetőnek. A munkásokat, megítélésem szerint, a termelésben kifejtett erőfeszítéseik, telje» A CIKK A TÁRSADALMI SZEMLE 1982. ÁPRILISI SZAMABAN KÖZÖLT INTERJÚ ALAPJÁN KÉSZÜLT. Osztályilések az Akadémián Szerdán a Magyar Tudományos Akadémia székházában folytatódtak az idei közgyűléshez kapcsolódó osztályülések. A fö\d- és bányászati tudományok osztályának ülésén az előadások középpontjában az a gyakorlati segítség állt. amelyet az alkalmazott geofizika ad a földtani kutatás és a bányászat számára. Miként az osztályülés elnöke. Martos Ferenc rámutatott: az alkalmazott geofizika olyan számszerű információkat nyújt, amelyek nélkülözhetetlenek az új termelő üzemek létesítéséhez, működtetéséhez, az ideális vagy az ideálist megközelítő technika és technológia kiválasztásához. A matematikai és fizikai, az agrár, az orvosi, a műszaki. a kémiai, a biológiai, valamint a föld- és bányászati tudományok osztályának együttes ülésén a neutronok tudományos és gyakorlati szerepéről hangzottak el előadások. Szalai Sándor megnyitójában emlékeztetett a neutron 1932-es korszakalkotó felfedezése óta eltelt útjára. A kutatók előadásaikban áttekintést adtak a hazai magfizikai kutatásokról. A matematikai és fizikai tudományok osztályának ülésén a fizika fejlődési irányai tárgykörben hangzottak el tudományos előadások. Az ülésen felvázolták a fizikusok hazai tevékenységének három fő vonulatát. Kutatások folynak annak érdekében, hogy továbbfejlesszék az anyagok szerkezetével kapcsolatos ismereteket, minél jobban be tudjanak hatalni az atomok, magjaik, a protonok világába, hiszen az ott uralkodó fizikai törvényszerűségek közvetlenül befolyásolják az anyag természetét, felhasználási lehetőségeit. sítményeik alapján kell megfizetni. Ugyanakkor módot lehet és kell adni arra, hogy a vállalatok nyereségüktől függően hozhassanak létre olyan alapokat, amelyekből a munkások, így a nyereség növelésére esetleg nagyobb befolyást gyakorló csoportok, termelőegységek külön is jutalmazhatók. Ez 'ugyan kereseti különbséget teremt a nyereséges és a kevésbé nyereséges vállalatnál azonos beosztásban, azonos szakmában dolgozók között, de olyan differenciát, ami, ha el is tér a munka szerinti elosztás elveitől, elősegíti a munkaerő szükséges mozgását, politikailag és ideológiailag indokolható és elfogadható. Ma annyira erős a bérezésnek a megélhetés oldaláról való szemlélete, hogy ezen, ha mindenképpen szükséges is, igen nehéz változtatni. Az emberek mindig azt hasonlítgatják össze, hogy ki mennyit keres, és milyenek a szociális körülményei, de hogy ki, mennyit és milyen munkakörülmények között dolgozik, azt már ritkán Persze, ha azt látják — ami gyakran ' történik —, hogy mások laza normában, kisebb munkaintenzitással, kedvezőbb munkakörülmények között többet keresnek, felháborodásuk jogos. S az sem várható tőlük, hogy maguk állítsanak mércét a teljesítmények, a végzett munka mérésére, egybevetésére, amikor ez •— mint mondottam — számos vonatkozásban vállalati, illetve népgazdasági méretekben sincs megoldva. MÉGIS azt hiszem, hogy bátrabban és megalapozottabban kell differenciálnunk. Ha egyszerre tudjuk megalapozottabbá tenni a teljesítménykövetelményeket, s a teljesítménykülönbségekhez igazítani a béreket, az így létrejövő kereseti differenciákat az emberek elfogadják. Márcsak azért is. mert ez nem kevesek számára rövid távon is kedvező, a társadalom hosszú távú érdekei pedig mindenképpen megkívánják. A dolgozók számára nem önmagában a bérdifferenciálás, hanem a végzett munkától elszakadó bérkülönbségek az irritálok. A végzett munka pénzbeli elismerése megfelel a társadalom igazságérzetének is. A MAI HELYZET ugyanakkor bizonyos szempontokból — így a reálbér alakulása folytán — valóban nem kedvező a bérkülönbségek növeléséhez. De vannak olyan tényezői is — és ezekről alig esik szó —, amelyek kedvezőek a korábbiakhoz képest: így például a gazdasági növekedés jelen üteme mellett kihasználatlan termelőkapacitások, sőt munkaerőfelesleg is keletkezik, ami segíti a változtatásokat. A dolgozók ugyanis az elmúlt években, öszszefüggésben a bérszabályozás elégtelenségeivel is, szinte teljes mértékben saját szándékaikat, érdekeiket követve mozogtak egyik vállalattól a másikhoz —, s rendszerint oda, ahol kevesebb munkával több pénzt lehetett keresni —, a mai gazdasági helyzet viszont ennek kevésbé kedvez, azaz megkönnyít bizonyos szükséges szigorításokat. Az, hogy egyes társadalmi csoportok anyagi helyzete a differenciálás folytán romolják. s ne legyen módjuk javításra, társadalmilag és politikailag valóban nehezen fogadható el. Szükséges és indokolt lehet azonban, hogy reálértékben csökkenjen azoknak a bére, akik saját hanyagságuk, mulasztásuk miatt nem nyújt jak <a tőlük is reálisan várt telteljesítményt. Ilyen egyébként már előfordult, hiszen például 1980-ban voltak olyan vállalatok, ahol a nominálbér növekedése alatta maradt az árszínvonal növekedésének, azaz legalábbis egyes egyének, csoportok reálbérének színvonala csökkent. FELADATUNK NEM AZ, hogy a dolgok ilyen alakulását megakadályozzuk, hanem, hogy gondosan ügyeljünk: az esetleges bércsökkenés valóban a végzett munkát fejezze ki, s adjunk módot arra, hogy az érintettek becsületes munkával helyzetükön javíthassanak. Ma hazánkban túlzottan elterjedt az a szemlélet, amely a „már kivívott juttatások" elvesztését társadalmilag, politikailag elviselhetetlennek tartja. Más kérdés, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, rétegek, amelyek sajátos helyzetük folytán — így a sokgyermekesek, a rokkantak stb. — különleges törődést kívánnak, ez azonban nem a bérezés, hanem a szociálpolitika feladata. A bérszabályozásba epített fékek — a kialakult bérskála túlzottan „összenyomott" ahhoz, hogy a bérek kifejezhessék az elért, illetve elérhető teljesítménykülönbségeket, szükséges, söt társadalmilag a korábbiaknál inkább elfogadható a bérkülönbségek növelese. De azonnal hozzá kell tenni, hogy nem a bérkülönbségek növelését, hanem a végzett munkát, a teljesítményeket jobban követő, ösztönző bérarányok kialakítását tartom szükségesnek, ami ugyanakkor minden jel szerint fokozott bérdifferenciáltságot is jelent. A mai bérskála igen szűk ahhoz, hogy a kialakult bérek megfelelően tükrözhessék azokat a tényleges differenciákat, amelyek a különféle beosztásokban dolgozó emberek munkájában, felelősségében, felkészültségében, iskolázottságában stb. vannak. Emiatt a bérek nem is eléggé ösztönzőek. AZ ÉRDEKELTSÉG elégtelenségén túl ennek a helyzetnek számos más negatív társadalmi' és politikai következménye is van. Néhány példát is említek. A vállalati vezetők alapbére meglehetősen szerény — másokéhoz, illetve végzett munkájukhoz, felelősségükhöz képest —, de gyakran tapasztaljuk, hogy „bujtatott módon", különféle jutalmakkal, prémiumokkal, pótlékokkal, kiegészítésekkel a valóságban keresetük jóval több. Ha ezek az emberek azt megérdemlik, nehezen érthető, hogy miért nem fizetjük meg őket egyenesen, hiszen így világosabban látnánk a kereseti viszonyokban. Hasonló okokból nehéz áttekinteni a kiegészítő, kisegítő gazdaságból származó jövedelmeket, mert élvezőik — tekintettel a bérek „hivatalos" színvonalára és persze más okokra is — nem merik bevallani őket. Pedig ezeket a tevékenységeket társadalmilag szükségesnek ítéljük, elismerjük, hogy i a szocialista szektorban végzett munkához képest nemegyszer több munkabefektetést kívánnak, nehezebb körülmények között, s így mindenképpen indokolt, hogy a belőlük eredő jövedelmeket is tekintsük természetesnek. Más kérdés persze, ha ezek nem munkából, hanem spekulációból, ügyeskedésből származnak. iBolytatjuk.4