Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

Vasárnap, 1982. május 30. 3 Bevált módszerek, új törekvések Kereskedelemről, vendéglátásról Gazdaságosság és hatékonyság — a köztüdatban az ipar szótárának kifejezései. Újabban viszont mindkettőt, egyre gyakrabban hallani a kereskedelemmel, a vendéglátással kapcsolatban is. Az újszerű üzemeltetési formák bevezetését, népszerűsítését e két szempont indokolja leginkább, amellett, hogy az ellátás javítása ugyancsak elsődleges cél. Mit várhat a lakosság a központi intézkedésekkel korszerűsített szervezeti keretektől, milyenek a szerződéses formában működő üzletek tapasztalatai, erről nemrég, a vendéglátás területéről merítve példákat, már tájékoztattuk olvasóinkat * A szerződéses rendszer azonban csak egy, a kiskereskedelemben és vendéglátóiparban kialakított üzemeltetési formák sorában. A legnagyobb létszámmái dolgozó üzletekben meghonosodott klasszikus formát, az úgynevezett szoros elszámoltatást aligha kell bemutatni. Hisz korábban így működött valamennyi egység, lett légyen állami vagy szövetkezeti kezelésű, és nem szabadkasszás, másként, gebines. Ha bemutatni nem is szükséges, annyit azonban még el kell mondani e közismert formáról, hogy a gazdaságosságot és hatékonyságot célzó törekvésekből a szoros elszámoltatású üzletekbe is jutnak frissítő fuvallatok. Az új szelek itt még csak fújdogálnak, viharos megújulás helyett biztató. folyamatos átalakulás várható. De ne maradjunk a meteorológia rébuszainál! Arról van szó, hogy keresikkutatják a módját, miként csökkenthető az üzletmenetet oly sokszor megbéklyózó adminisztráció. Latolgatják, az anyagi érdekeltség biztosítására milyen, a pénzügyi fegyelmet kikezdéssel nem fenyegető lehetőségek mozgósíthatók. Tervezik, hogy a szoros elszámoltatású üzletek vezetőit is nagyobb önállósággal ruházzák fel, s hogy több egységet —\ így például Szegeden a nagyáruház és a Szőke Tisza éttermét, a hamarosan megnyitó Jókai utcai borozót — egy csoportba vonnak, egyetlen vezető irányítása alá. A megyei vendéglátó vállalatnál maradva: ésszerű intézkedésnek látszik továbbá, hogy megszüntetik a vidéki kirendeltségeket, az adminisztrációs teendőket egy helyen, a központban végzik. Meg is tehetik, hisz a közelmúltban bevezették az új gépi adatfeldolgozási rendszert * A szerződéses üzemeltetési forrna térhódításával — mivel a vezetők családtagjaik, részmunkaidősök bevonásával dolgoznak — jelentős létszámmegtakarításra számíthat a vállalat, nagyobb eséllyel törekedhet a hatékonyabb gazdálkodásra Az év végéig 132 üzletet terveznek átadni, a jövő esztendőben a kis, egy-két személyes egységek, vállalati büfék kivételével nem működtethetnek üzletet szabadkasszás rendszerben. Az új szervezeti keretek kiépítésére nemcsak előírások, anyagi érdekek is ösztönzik a vállalatot. Hisz a már szerződésbe adott — többnyire melegkonyhás — egységekben szinte kivétel nélkül jelentősen, van, ahol 60 százalékkal növekedett a forgalom, s persze a bevétel. Melyből nyilvánvalóan a vállalat is arányosan részesül. A szerződéses mellett számos kedvező lehetőséggel kecsegtet a bérleti rendszer is, de erről még — tapasztalatok híján — korai lenne szólni. Felemlíthetjük viszont — érdemes is a népszerűsítésre — azt a ma még ugyancsak szokatlannak számító kezdeményezést, melynek lényege, hogy ezentúl egymást segítve tevékenykedik a Békés, a Bács-Kiskun és a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat, az utóbbi ötlete alapján. A társulás céljai között szerepel egyebek között a közös alapanyag-beszerzés, egymás termékeinek, újításainak, sőt szakembereinek cseréje. * Az ellátás javításának régi, de bevált módszerétől sem tekinthet el a vendéglátás. Vagyis, színesítenie kell az ételválasztékot — erre egyébként a „riválisok", a szerződéses üzletek is kényszerítik ma már. Dicséretes törekvése a megyei vállalatnak, hogy hamarosan diétás menüt is kínál szegedi, Napsugár bisztrójában. Orvosi — vagyis szigorú — diétát persze nem ígérhet, de ígér egészségmegőrző, kímélő fogásokat. A hálózat korszerűsítése sem maradt ki a tervekből. Év végén hozzálátnak Szegeden az Expressz — közismert nevén a „Lófara" — felújításához. A magas teret megosztják, galériát építenek. Itt lesz a drink bár, lent pedig, a jelenlegi önkiszoigáló étterem helyén az étel-, mellette pedig a sörbár. Bizonyára nem túlzott a vállalat igazgatója, amikor azt mondta, átalakítása után az Expressz Szeged egyik legszebb, feltehetően legnépszerűbb üzletévé válik. L. Zs. Ez is kommunális juttatás! Szerelési vázlat vagy részletes tervdokumentáció? Szégyen, nem szégyen, én bizony nem tudtam. Így lehetnek mások is. Ök is tájékozatlanok. Ki a hibás? Nos, ezt sokat ne firtassuk, még utóbb kiderül, hogy a sajtó munkatársai is... Szóval: ha történetesen megegyeznénk utcánk valamenynyi lakójával, s megkapnánk tanácsi pártfogással az Ipari Minisztérium „ámenjet". s a kivitelező vállalat munkái sorába iktatná a megrendelést, akkor bizony szaladgálnánk fúhöz-fához. ajanljanak már egy gyorsan dolgozó magántervezőt. Aki — most már illő elárulni, miről is van szó — tisztes honoráriumért, díjért elkészítené nekünk a „lakossági hozzájárulásunkkal" épülő gázvezeték ingatlanon belüli szerelékeinek tervét. így tennénk, mert hallottuk az ismerősünktől, hogv ői< is: mert mesélte a szomszéd. hogy öt utcával arrébb is .. Pontosabban ígv tettünk volna, ha a szegedi tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésen nem foglalt volna állást amellett, hogv „a lakossáa számára előnyös jól áttekinthető módon kell gondoskodni tervezést segítségről az ingatlanokon belüli vezetékrendszerek és berendezések beépítéséhez", Am olvastuk a tudósítást, s megkérdeztük Varga Jánost, a DÉGÁZ igazgatóját, hogy is van ezzel a tervezési segítséggel, ami „nekünk", a gázbevezetéshez anyagiakkal is hozzájáruló városlakóknak előnyös. Mint megtudtuk, az utóbbi időkben „rémtörténetek" terjednek szájról szájra arról, mennyi pénzt elkér egyegy magántervező a telekhatáron belüli gázvezetékek és -berendezések terveiért. Volt aki egy tízlakásos ház minden jövendő lakójától feigombolta a tervezési díjat, pedig a rajzokat csak másoltatni kellett... Nos. az ilyen esetek megelőzésére szeretnénk tájékoztatást adni arról, hogy a DÉGÁZ tó néhány műszaki dolgozóiá saját vállalatánál mellékfoglalkozásra kapott engedélyt s ezzel szerződés is párosul. E szerződés lényege: a műszakiakat a vállalat bízza meg. tehát a megrendelő a DÉGÁZ-zal. s nem az • egyes emberrel, a mellékfoglalkozású tervezővel kerül icapcsolatba, A tervezési díjak így nem srófolhatok fel tetszés szerint — az ügyfél tudja, mire számíthat. Általában néhánv száz. maximum ötszáz forintra. (Magántervező ezret is kérhet...) Hogy miért olcsóbbak a DÉGÁZ-nál készülő rajzok, annak egyszerű a magyarázata: saját dolgozóitól — jártasságúk, szaktudásúk ismeretében — a vállalat csupán szerelési vázlatot kér. a gáz- és olajipar: műszaki biztonsági szabályzatban előírtak figyelembevételével. Tekintve, hogv a DÉGÁZ műszaki tervezői gárdája elegendő erővel rendelkezik — legalábbis Szeged esetében — az ingatlanokon belüli építési-szerelési munkálatok tervezéséhez, méq akkor is vállalják a szerelési vázlat készítését, ha a kivitelező nem a DÉGÁZ. hanem kisiparos. (Ez a kötetlen vállalkozási készség azonban csupán az 1—3 lakasos ingatlanokra vonatkozik Egy négylakásos, vagv annál nagyobb társasház esetében már szerelési tervdokumentáció készítése szükséges. Noha nem biztos. hogy ezeket is győzik erővei. azért érdemes a vállalatnál próbálkozni, hátha ...) Egyébként egy nemrégiben megjelent rendelet lehetőve teszi, hogy a gázszerelesre vállalkozó kisiparosok saját kivitelezésükhöz elkészíthessék a szerelési vázlatot. de ezt persze a DÉGÁZ-nál szakmailag véleményeztetni kell — a biztonság ezt megköveteli. S még valamit jó. ha tudnak az érdeklődők: az utcai gázvezeték tervezési díjából — kommunális juttatásként — az 500 forinton felüli összeget a DÉGÁZ magára vállalja. Az olcsó, ingatlanon belüli vázlattervek készítésével. s az utcai vezetékterv árcsökkentésével, úgy hiszszük, a DÉGÁZ bizonyítja szolgáltatási készségét — s ez alighanem tovább serkenti maid az érdeklődést a gázhálózat bővítése iránt. A lakók, a majdani fogyasztók anyagi hozzájárulásával az idén negyven szegedi utcában — térhetnek át a hagyományosról a kényelmesebb gázfűtésre. P. K. A kocsirendezők zsörtölődnek a dorozsmai vasútállomáson: nincsenek arányosan megfizetve a több munkáért. Példának hozzák, hogy akinek huszonkilenc forintos órabért fizettek, annak is elég volt egy éjszaka ebből a melóból, ök viszont már öreg vasutasok, s még a húsz közeiebe se érnek, ha megfeszülnek. akkor sem. Pedig már csak egy pihenőnapot engedélyezhetnek maguknak. * — Igaz ez? — Sajnos, igen — válaszol Budai Sándor állomásfőnök —. a vasúton köztudottan nehéz a szolgálat; kevés az ember. Aki van. túlórázik szinte pihenő nélkül, meri jönnek a vonatok egymás után. Szegedre évente tobb mint egymillió tonna áru érkezik, s azt el kell rendezni. Nem állhat le miatta a forgalom. Egyet mondhatok: negyvenkét éve szolgálom a vasutat, nem vagyok mai gyerek Dorozsmán sem. de ennyi kocsi nem állt még bent soha. Minap is száz vagonhoz három ember fogott, visszamaradt belőle ötvenhét. Előkerül a kimutatás, amely szerint januárban 336. márciusban 368, áprilisban 455 órával fejeltek rá a rendes havi munkára a kocsirendezők. Közülük például Varga Mihály legutóbb 40. Szekeres János 36 órát vállalt. — Mennyi lehet a legtöbb? — A kollektív szerződés 50 órát engedélyez havonta. — A rendes munkaidő? — 170—190 óra a kötelező, de most még a szabadságot is úgy tudom kiadni. ha három helyett kettő elvállalta a munkát. — Jönnek új emberek? — Belekóstolnak, és már mennek is tovább. Most már ott tartunk, hogy az öregek is megindultak. 25 év után is itthagyott bennünket egy. Tizennyolc kocsirendező volt, mostanra maradt kilenc. A többit tessék hozzágondolni... * Makovinszky Tibor tolatásvezető huszonkét éve lenget* a piros zászlót, s kapaszkodik a mozgó vagonokba. Papíron ő a főnök, de pon' olyan beosztott, mint a többi. Nehéz kampókat aggat, kalapáccsal nyit szelepet. tömlőzik, s ráadásul 5 felel az emberekért, és a tömérdek anyagért, ami megfordul a kezük alatt. Nem a legvidámabb. mikor megismerkedünk. Véleménye szinte kibugygyan. — Februárban vettem ki a tavalyról megmaradt 8 nap szabadságomat, hogv ne vesszen oda. Azóta, ha sikerűit egy pihenőnap. nagy szó Reggel öttől este hatig doieözok. majd másnap este hatra jövök és reggel hétig vagyok itt. Kiszámoltuk. Félegyházáig elérnénk, annyit gyalogolunk egy éjszaka Volt már úgy. hogy aze." nem tudtam átadni a szolgálatot, mert láttam, hogv mi vár a többiekre. A vonatokat muszáj rendezni. — Bírja? — Addig nincs baj. míg össze nem esek. vagv a Puicz utcába nem kerülök. — Mit szól ehhez az aszszony? — Vasutasfeleség, két évtized alatt megszokta, s ma már elmegy helyettem. és megpuszilja a kisunokám. Szekeres János se mai gyere:* a vasútnál. Negyven kilométerről jár dolgozni, és ha éjszakás, négy órakor ir.dui Csengele széléről és masnap tízkor ér haza. Vonatozik, Ujjunkon is kiszámíínatjuk: 18 órát egyfolytában. — Mi is elmennénk innen, ha fiatalabbak lennénk, csakhát ennyi szolgálat után nehéz másba kezdeni — mondja. — A szabad szombat bevezetése könnyítés... — Én például nem is ismerem. Társa. Tóth György veti közbe: — Ne mondd már. hallottuk a rádióban, hogy van. * A kocsirendezőkre a vasút a vagonok szortírozását bízza. Amint mondják: életveszélyes munka. Súllyal rakott kocsikat kapcsolnak össze és szét. elegendő egy rossz mozdulat, és máris megtörténik a baj. Tóth György panaszolja. hogy száz éve ugyanazzal a módszerrel kapcsolják a vagonokat és ennek változtatására nincs is reális lehetőség, még akkor se, ha a japánok 24 óra alatt átálltak az úira. — A pesti vonal villamosítása hoz változást? — Nekünk több a munkánk. gyorsabban ideérnek a szerelvények. Meg is jegyzi Makovinszky Tibor: — Megint be van tömve a vágány, tiz éve vagyok itt, de még ennyit nem álltak a kocsik. Más gond is van. Az iparvágány keresztezi az ötös főutat, a Falemezvyárnál. Állandóan tekintettel kell lennünk a forgalomra. Ez főleg reggel nagyon problémás. Jön a nép a munkába, hiába szólnak az úífedezők. másznak át a vagonon sietnek., azt se győz.k kivárni, hogy elmen, iünk Ezzel nem számoltak. mikor megállapították a tervet. Erről jut esaébe Farkas Tibornak — ki a vállalatokkal intézi a vagonok ütemezesét —. a vasút vezetői mindent elvállalnak, hogy a Volántól visszaszerezzék a fuvarokat. Éppen ennek a par embernek a hátára, kik már így is lényegesen többet dolgoznak az átlagnál. Tóth György még annyival egészíti ki. hogy lassan elfogy a tartalék, hiszen már a közmondás szerinti jobban húzó lovat nemcsak a gazdája üti. Lett volna még mondanivaló bőven, de befutott az újabb hosszú tehervonat, s az állomásfőnök intett a maroknyi legénységnek: harcra fiúk! * Elváláskor mondja Budai Sándor, hogy a legnagyobb jóakarat ellenére sem adhatja azt a pénzt a kocsirendezőknek. amit érdemelnének. Ha két ember dolgozik négy helyett. nem kaphatja a négynek járó béri. Ebből fakadnak az ellentmondások. Meg másból is. Egy húsz éve dolgozó kocsirendező órabére, műszakpótlékkal. túlórával meg mindennel alig 20 forint, aki másodállásban vállal hasonló munkát, annak akár 30 is lehet. Másik: megígérték a helytállóknak, ha becsületesen. balesetmentesen, gyorsan dolgoznak egész évben, karácsonyra egyhavi fizetést kapnak ráadásként. A dorozsmai állomáson Szekeres Jánosék 3000 forintra számolnak. Ez se semmi, de lényegesen kevesebb, mint mondiuk egv hivatali csoportvezető évi jutalma. Igaz. nem illik összehasonlítani a fizikai munkás és az irodai tisztviselő fizetését, főleg akkor, ha a munkájuk lényegesen elütő, de nem is hallgatható ei. hogy a 3 és a 15 ezer forintos jutalom között lényeges az eltérés. Nemcsak a vonatokat muszáj rendezni ... Majoros Tibor Tanulmányi verseny Az 1981—82-es tanévi középiskolai országos tanulmányi verseny díjait tegnap, szombaton Budapesten. a Kertészeti Egyetemen adták át. A szegedi diákok közül kitűnően szerepeltek a ságvárista tanulók. A francia nyelv kategóriájában első díjat kapott Bernáth Gyöngyver III. osztályos, szaktanára dr. Kovács Béla, második helyezett Deli Mária negyedik osztályos és harmadik lett Gécseg Zsuzsa negyedik osztályos tanuló, mindkettőjük szaktanára Józsa György. Mindhárom diák a patinás JATE Ságvári Endre gyakorló gimnázium hírét öregbítette. Munkaés m űye Itség veiét ked ő A munka és művelt ség versenyzői Tegnap, szombaton Szegeden, az Ifjúsági Házban rendezték a Munka- és műveltségvetélkedő megyei szóbebeli döntőjét. Csongrád megye brigádjainak legnagyobb szabású kulturális mozgalmában idén közel 15 ezren vettek részt, s a munkahelyi. a területi, majd végül az írásbeli döntő után a mostani utolsó erőpróbán nyolc brigád mérte össze tudását. Négy témakörben versenyeztek a részt vevő kollektívák: az 1945-től 1956-ig és az 1956-tól napjainkig terjedő időszak hazai politikai eseményeiből, a Mátyás koráig terjedő törteneinü et> művészettörténeti ismeretekből, továbbá — aktuális évfordulók jegyében — Kodály Zoltán, vagy Arany János életművéből vizsgáztak." A résztvevő brigádok igen jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot, legjobbnak a Szegedi Szalámigyár Madame Curie brigádja bizonyult, őket a Kontakta szentesi alkatrészgyárának Ganz Ábrahám és a DÉLÉP Szántó János brigádja követte a sorban. A szóbeli döntő valamenyi résztvevője egyforma jutalomban részesült, hiszen köztudott, hogy e versenynek — valójában csak győztesei vannaa.