Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-28 / 123. szám

5 Péntek, 1982. május 21. ' Húsz nap krónikája I Díszdoktoravatás Á forradalmi ifjúsági napok tapasztalatai .tárom oátum: 1848. 1819, 1945. Tavaitok. Az utókor­nak nincs más dolga, mint méltónak lenni e nagyszerű eseményekhez. De hogyan? Az ifjúság például már több mint egy évtizede, hogy vissza-visszatérő ren­dezvénysorozattal adózik a márciusi ifjaknak, a világo­si vereségnek, a hét évti­zeddel későbbi, gyönyörűsé­ges balatoni nyárnak, s az azt követő nagy nemzeti lé­legzetvételnek, amikor is az első ízben szívhatták „rongv tüdejükbe" a túlélők a sza­bodság levegőjét. Kokárda, őszi rózsa, vörös lobogó. Naptári számítás szerint húsz nap krónikája, törté­nelmi léptekkel mérve az elsőtől a harmadikig, 97 év. Amikor az események­nek adózó programok ter­vezésére került sor, a húsz napot kellett szem előtt tar­tani. Roppant kevés idő, Hogy mi fért bele az idén? A rendezők — a szegedi járási, városi, megyei KISZ­bizoítságok — most a na­pokban összegezték. Lássuk tehát, hogyan tudtak a ma fiataljai őrködni a változá­sokon I Amelyek forradal­miak voltak korukban. Forradalmi ifjúsági napok, 1982. Az ünnepségek sorába tartozott egy rendkívüli — a sorozat hagyományától Színe és visszája Szemesnek áll a világ Szombat délután hat óra. A főposta előtti központi megállóból elengedem a villamost, nincs jegyem a két srácnak, átlépek az új­ságos mögötti bódéhoz, zárva. A járdaszigeten te­remtett lélek sincs. Zörög már az érkező járat, mire fiatalember érkezik, oda­somíordálok, lenne vélet­lenül két fölös bilétája vagy ha ötös kartonnal akad, vevő vagyok rá is. Beáll a villamos, bólint a pasas. Tenyerébe nyitja a tárcáját, s látom, kulturált Utazó, van ott jegy szóló­ban is, kartonnal is, letép kettőt, apróm azonban nincs (mindenem nekem se lehet), csak ötforintos, az­zal fizetek. Fölszáliunk. Friss isme­rősöm futó pillantást vet önkéntes szolgáltatásainak ellenértékére. Elégedetten nyugtázza az ötöst, lezser mozdulattal zsebébe csúsz­tatja, s biccent a fejével, részéről oké, majd tovasé­tal az időközben meglódu­ló kocsiban. Csak most esik le a tantusz, látom mér, haver. Valamit vala­miért. Elvégre két villa­mosjegy a végszükségben, víz a sivatagban. S potom százötven százalékos felár, ily bagatell tételben, Iga­zán nem sújthat a porig. Leblokkolom a két bilétát, szólni a világért se szólok, de szemmel tartom azért, abban a hamis tudatban, legalább ne nézzen balek­nek, ha már annak nézett úgyis. Pasasom horgonyt vet a lépcső melletti auto­matánál. Kezében saját jegypéldánya, ácBorog eső­re töltve, de lyukasztani egyelőre nem lyukaszt, vár. Mint a versbéli „vadász, hosszú méla lesben". El­döcögünk két megállót, gondol egyet, leszáll. Tovasiető alakjáról me­gint elégedettnek tűnik, amint tárcájába csúsztatja megmentett bilétáját. Röp­ke három perc leforgása alatt négy forintot keresett, hármat rajtam, egyet az SZKV-n. Szemesnek áll a világ. És aki tyúkszemes? Szemesnek a világ, de a tyúkszemesnek? Nem hi­szem, különösebben gigerli volnék, öltözködőbolond fi­csúr, de szó mi szó időn­ként halaszthatatlanul szük­ségem támad például cipő­re. Harmincnyolcas mére­tű, illetékes helyeken rend­hagyónak minősített lába­immal kétségbeesetten tal­palok ilyenkor feinőttbol­tokból ki. gyermekboltok­ba be, mivel a férfiméret 39-től kezdődik, a legna­gyobb gyermekcipő meg bütykeimet szorítja, szűk a rüsztömnek, (Vem szívesen hivatkozom klasszikusokra, de e helyütt szóba hoztam már, természetesen haszta­lan. Probléma egy szál se, végre valami, amiben sze­rénységem is rendkívüli­nek mondható,) Érthető boldogság fogott el tehát, midőn a Széche­nyi téri Gálában végre rá­találtam az igazira, Kőny­nyű kis nyári farmer, az ára sem esillagászati, ma­gamévá tettem legott, s úgy száguldottam haza, mintha négvtalálatos lottó­szelvény édes terhét hur­colnám, Egv teljes napig éiveztem gyönyöreit. Har­madnapra ugyanis vulka­nizált gumitalpa feslésnek indult az oldalán, Rémül­ten érdeklődőm a cipész­nél, aki tanácstalan, vi­gyem vissza, javalija, mely nem túl eredeti ötlet ben­nem is fölmerült már, el­hessentettem azonban, mi­vel a blokkot — más egyéb alkalmi bizonylatokhoz hasonlóan — mindjárt a vásárlás szent szertartása után elhagytam sürgősen. Azért visszatértem a Gá­lába, mit veszíthetnék ala­pon, s mutatom a fiatal­embernek (gondolom, üz­letvezető, hozzá kalauzol­tak), ő meg rögvest szak­szerű teherpi'óbának veti alá. Riadtan türtőztetném, hiszen nincs meg a blokk, már késő, kedvenc balíá­basom azon nyomban vé­gighasad, tökéletesen hasz­navehetetlenné foszlik, „Tessék másikat választa­ni" — mutat körül udvari­asan ez a fiatalember, S hogy pór szavas cipősiratót suttogok nehezen talált pél­dányomért. mely romjaiban hever most, ő frissen ki­perdül a pénztárgép kalo­dájából, bedúr egy halom polcokra rendezett kirakat alá, s diadalmasan előha­lássza eredeti mokasszinom tökéletes hasonmását, „Sze­rencséje van. uram, ma­radt még belőle" — nyújt­ja át készségesen, fölpró­bálom. valóban stimmel. Másodpercek alatt kiállít­ja a jegyzőkönyvet, s alig ocsúdom a meglepetésből (ilyen is létezik, nem álom?), kezembe nyomja az új blokkot, erre aztán már szíveskedjen vigyázni. Fecnijét azóta is őrzöm, mint annyit kárhoztatott kereskedelmi szolgáltatá­saink ellenpropagandóját. Szerencséve nincs szüksé­gem rá- Ez a pacsker be­vált. Nlkolényi István eltérő — motívum neveze­tesen a KISZ 25, születés­napja. Ebből az alkalomból az országban elsőként Csongrád megyében megje­lent a haladó ifjúsági moz­galmak történetét feltáró ta­nulmánykötet, Osztatlan si­kert aratott. Csakúgy, mint a nagyszabású rádiós vetél­kedő, a „Vagyunk a tűz". A mintegy 400 résztvevő — a tanárképző főiskola meg nem jelent csapatát kivéve — tüzesen, fiatalosan, s nem utolsó sorban tanulva, okosodva ünnepelte szövet­ségét, amelyhez tartozik. Megható találkozókon is­merkedtek nemzedékek, ala­pító tagok és maiak, Ki is tudta volna beavatottabban, szuggesztívebben megeleve­níteni Komócsin Zoltánnak, a munkatársnak alakját, s az 57-as KISZ-es eseménye­ket, dr. Szél Évánál. Kiállí­tás ünnepi felolvasó ülés, kitüntetések tették mara­dandóvá az egészséges ön­ünneplést, a zászlóbontás negyedszázadót. Az örökül kapott, s vál­lalt történések megidézése jegyében a nagy tömeget megmozgató ifjúsági na­pok, . a sokféle kulturális­sportprogramok — gondol­junk csak a szentesi „Moz­dulj"-ra, vagy a szegedi „Rakparti trapp-pariira", a „Ki nyer ma könyvet?" iro­dalmi vetélkedőkre — a gárdisták honvédelmi ver­senyei az egész tavaszi idő­szakot kitöltötték. (Mint évek óta rendesen, ám Idén új színfoltokkkal gazdagod­va,) Az évfordulók napján koszorúztak is a fiatalok. A hagyományos módon. Az évről évre gazdagodó, megújuló programsorozat é téren változatlan maradt.. Az ünnepségek tartalmán, formáján alig újítottak a rendezők. Maguk is érzik e hiányosságot, Hiszen a for­radalmi ifjúsági napok a három tavasz szülötte, álta­la viselheti a kitüntető for­radalmi jelzőt­Az idei napokat már csak néhán-y kézzelfogható doku­mentum őrzi. Például az a hasznos kis programfüzeiké, amely néhány pontatlansá­gától eltekintve, jó szolgá­latot tett a maga idejében. Aztán egy hangszalag, ame­lyet jövőre, február végén érdemes lesz meghallgat­niuk újból a rendezőknek. Hátha a következőt még na­gyobb figyelemmel szerve­zik. p akkor már kevesebb fiatal hiszi: a FIN. az egy új diszkó neve. Meg Edit Hariai szoba Ausztriának Csütörtökön a Magyar Nép­rajzi Múzeum épületében dr. Hoffmann Tamás, az intéz­mény főigazgatója a magyar —osztrák műtárgy-csereakció keretében egy teljes hartai szobaberendezést adott át dr. Klaug Beiilnek, az Osztrák Néprajzi Múzeum igazgató­jának. Az ünnepségen meg­jelent Frifz Prior, a tiroli tartomány miniszterelnöke is és dr. Jahann Jasef Pengler, az Osztrák Köztársaság bu­dapesti nagykövete. A XX. század elején ké­szült a szobaberendezés, jól reprezentálja a Bács-Kiskun megyei német telepesközség néprajzi jellegzetességeit. A községben a XIX. század el­ső évtizedeitől a földműve­lők mellett már több iparost is feljegyeznek az összeírá­sok. közülük kiemelkedtek a bútorkészítő, festő- és asz­talosmesterek. A hartai bú­tarfestészet H századforduló után hihetetlen virágzásnak indult, a dlSZÍtmények a bú­torok teijes felületét is ki­töltötték. Ünnepi ülést rendezett tegnap. csütörtö­kön délelőtt a József Attila Tudomány­egyetem tanácsa a központi épület aulálá­ban. Ez alkalommal adták át nemzetközi­leg is kiemelkedő tudományos eredményeik elismeréséül a „Honorjs causa" díszdoktori kitüntető címet Viktor Vasziljevics Szerd­juknak, az Odesszai Meesnvikov Állami Egyetem rektorának; dr, Szabó Zoltán akadémikusnak, dr. Ábrahám Ambrus akadémikusnak, dr. Greguss Pál nyugal­mazott egyetemi tanárnak ég dr, Koeh Sándor nyugalmazott egyetemi tanárnak. Dr. Antalffy György, a JATE rektora köszöntötte az ünnepelteket, majd dr. Bartók Mihály, a JATE természettudo­mányi karának dékánja ismertette az avatandók tudományos tevékenységét. A díszdoktoravatási ünnepi szertartást köve­tően V. V. Szerdtuk ós dr. Szabó Zoltán mondott - köszönő szavakat. Az ünnepi közgyűlésen a résztvevők között ott volt dr. Koncz János, a megvei pártbizottság titkára, dr. Székelv Sándor, a városi párt­bizottság titkára. Szabó G. László, a me­gvei tanács elnökhelyettese és Papp Gyula, a városi tanács elnöke. Somogyi Károlyra fetwOtele A JATE ú.i díszdoktora! (balról jobbra); Ábrahám Ambrus, Szabó Zoltán, V. V, Szerdjuk. Greguss Pál és KocJr Sándor V. V. Szordjuk Az Odesszai Mecsnyikov Ali ami Egyetem rektora 1934-ben született Harkov­ban. majd annak az egye­temnek fizikai fakultásán szerzett diplomát. melynek ma vesetője. A kísérleti fi­ziga) tanszéken kezdett fél­vezető kristályok fotoelekt­rompt, tulajdonságainak vizs­gálatával foglalkozni. Kandi­dátusi értekezését. 1983-ban, doktori értekezését 1973-ban véd le meg. Szerd juk prnfesz­szar az A-B« típusú félve­zető vegyületek fotóelektro­mos tulajdonságainak nem­zetközileg elismert kutatóia. akinek vezetésével jelentős eredményeket podukáló iz­kjla alakult ki. Tizenkét éve vezetője az odesszai egyetem kísérlett fizikai tanszékének, nyolc évig volt a fizikai fa­kultás dékánja, hét eszten­dei rektora. Több nemzet­közi konferencia, szimpozi­ön, iskola szervezését irá­nyította. Jelentős részt vállal az egyetemi oktatómunkából is. hosszabb ideje előadója több szíiárdtettfizikai kol­légiumnak. számos jegyzetet, módszertani közlönyt irt, Sokat tett a- József Attila Tudományegyetem és az odesszai állami egyelem kö­zötti kapcsolat fejlesztése érdekében. Mint az odesszai Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke a testvér­megyei együttműködés gya­rapításán, a két nép barát­ságának erősítéséért is tevé­kenykedik. Szabó Zoltán Debrecenben született I9i)fi-bari, kémin-"fizika sza­kos tanári oklevelét 1930­baji szerezte a budapesti Pázmány Péter Tudomány­egyetemen, öt évvel később Itt kapott Sub ausptpfis dok­tori címet. A szegedi tudo­mányagyetemre 1936-ban ne­vezték lei, s 1987-ig a szer­veden és analitikai kémiai tanszék vezetője volt, A Ma­gyar Tudományos Akadémia 1951-ben levelező. 64-ben renoes tagiává választotta. Munkásságát végigkíséri az oktatás és tudományos kutatás szerves egysége, en­nek iegpéldamutatóbb kor­szaka 1938—40, amikor az Eötvös-kollégium igazgatója volt Nevéhez fűződik Sze­geden a kémiai termodina­rr.'kt és reakciókinetikfl ok­tatásának bevezetése, Meg­honosította és továbbfejlesz­tette a gázieakciókinetikai kutatásokat. nemzetközileg ls számottevő eredményeket produkált. Tutkuiutnyu* pub­likációi mellett több tan­könyv és monográfia szer­zője. A JATE-nak nemcsak tanszékvezetője, de dékánja és rektora is volt. 'Az okta­tó-nevelő és tudományos ku­tatómunka színvonalénak emelése érdekében kifejtett eredményes munkásságáért két alkalommal tüntették ki Kossuth-díjjal és a Munka Érdemrend arany fokozatá­val. Ábrahám Ambrus Tusnádon született 1893­ben, A budapesti tudomány, egyetemen szerzett termé­szetrajz— földrajz szakos ta­nári oklevelet 1919-ben, maid három évvel később doktoréit állattan főtárgyból növény- és földtan mellék­tárgyakból. Oktatótevékeny, ségét 1917-ben kezdte a bu­dapesti egyetem állattan tanszékén. 1934-ben nevezték ki főiskolai tanárnak a sze­gedi tanárképző főiskola ál­lattani tanszékére. A főisko­la főigazgatója volt 1939­ben, majd a következő évtől a szegedi tudományegyetem áitaiános állattani és össze­hasonlító anatómiai tanszé. két vezette 1967-ben történt nvugdíjba vonulásáig, Tudományos munkája az összehasonlító idagszövettan területére esik, Nemzetközi­leg is elismert nagy jelentő­ségű eredményeket ért el a szív és saját ingervezető rendszere, a neuroseeretlos neutronojf, a receptorok ezerkezetének fény- és elekt­romikroszkópiája területén. Mintegy 340 tudományos dolgozatot publikált, több könyv szerzője, idegszövet. tan; atlasza az elműlt évben le'ent, meg, A Magyar Tudo­mányos Akadémia 1948-ban levelező, i9B0-ba« rendes tagjává választotta, Bioló­gusnemzeöékek sorát nevei­te föl. 1953-ban Kossuth-díj. íal tíz évvel később a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tával tüntették ki. Greguss Pál Kilencvenhárom évvel ez­előtt, 1889-ben született az Arad megyei Tornyán. 1913­ban polgári iskolai tanári oklevelet, 1918-ban tanító­képző intézeti tanári képe­sítést szerzett, 1019-ben a budapesti tudományegyete­men doktorált, 1927-ben ugyanezen egyetem magán­tanára lett, 28-ban kinevez­ték a szegedi polgári isko­lai tanárképző főiskola ta­nárává. 1940-ben kapott egyetemi rendes tanári ki­neyezégi a növénytani inté­zetbe. ahonnan 1975-ben vo­nult nyugdíjba. Nevéhez fű­ződik az említett tanszékek megszervezése, valamint a füvészkert újjászervezése. Volt az egyetem természet­tudományi karának dékánja és az egyetem rektora is. Tudományos munkássága kiterjedt a genetika, szárma­zástan. növényi morfológia, polymológla, növényszerve­zettan. -élettan és -anatómia területeire. A lombos fák. a fenyők fatestének anatómiai vizsgálatával vált világhírű­vé, Könyveinek, tudományos pedagógiai és népszerűsítő munkájának száma megkö­zelíti a háromszázat 1953­ben lett a biológiai tudomá­nyok kandidátusa, 58-ban a tudományok doktora. Meg­kapta az arany, a gyémánt, vas és rubin diplomát, há­rom alkalommal a Munka Érdemrendet, kitüntették a Kossuth-díjjal, 90- születés­napján pedig a Magyar Nép­köztársaság Zászlórendje ki­tüntetést kaota. Koch Sándor Kolozsvárott született 1896­ban. A budapesti tudomány­egyetemen szerzett diplomát, msid doktorátust 1920-ban. egyetemi magántanári képe­sítését 1929-ben kapta. Hu­szonhárom éven keresztül H Magvar Nemzeti Múzeum ásványtani részlegének ve­zetőié. A szegedi egyetemre 1940-ben kapott tanszékve­zető egyetemi tanári kine­vezést, melyet }B68.)g töl­tött be. Többször volt a ter­mészettudományt kar dékán­ja és prodékánja. 1952-bep a föld- és ásványtani tudomá­nyok kandidátusa, 58-ban doktorg lett­A Magyar Nemzeti Múze­umban eltöltött évek után átfogó, nagy tudással és új szemlélet meghonosításával kezdte tevékenységét a sze­gedi egyetemen. Nagy fel­adatot vállalt a tananyag korszerűsítésében, a kutatá­si témák kiszélesítésében, feltételeinek megteremtésé­ben, Az újonnan induló ás­vány. és kőzettani kutatá­sokban fokozatosan érvénye­sítette a korszerű genetikai­geokémiai szemléletet, mely­nek hazai meghonosítója. Vezetésével a tanszék ás­vanygyűjteménye az ország élvonalába került. Nevéhez kapcsolódik több új ásvány felfedezése és leírása, Ma­gvarország ásványai című műve e tárgykörben az első és máig egyetlen munka. Munkássága elismeréséül ki­tüntették a Kossu+h-díjjal, a Népköztársasági Érdemérem aranv fokozatával és a Mun­ka Érdemrend uranv foko. zatával.

Next

/
Thumbnails
Contents