Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Szombat, 1982. május 1. 13 fitadták a Juhász Gyula-díjakat Jó politikával, meggyőző szóval w Irta: Győri Imre Nagy László felvétele Képünkön (balról jobbra): Bor József színházi főrendező, Belovai Antalné, a Minőségi Cipőgyár „Vörös Zászló" bri­gádjának vezetője és Sági Imre. a FÜTÖBER Eötvös József brigádjának a vezetője Tegnap délelőtt ünnepséget tartottak a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központ nagytermében. A hangulatos — május elsejét köszöntő — ünnepségen a főiskolások „Dalstaféta" együttese szó­rakoztatta az érkezőket, majd a Szakszervezeti Álta­lános Munkáskórus mozgal­mi dalokat énekelt. Föllé­pett a műsorban Vass Gá­bor színművész és a mun­kásfiatalok országos vers- és prózamondó versenyén si­kerrel szerepelt szegedi ifjak egy csoportja is. Az ünnepségen részt vett a megyei pártbizottság kép­viseletében Horváth Lajos, a pártbizottság osztályvezető­helyettese. a megyei taná­csot Szabó G. László elnök­helyettes, a szegedi városi pártbizottságot Berta István titkár, a szegedi városi ta­nácsot Prágai Tibor elnök­helyettes képviselte. Ünnepi beszédet Bánfi József, a HVDSZ megyei bizottságá­nak titkára mondott. Dr. Pi­ros László, az SZMT elnöke átadta az ide' Juhász Gyula­díjakat a FÜTÖBER csong­rádi gyárában dolgozó „Eötvös Józse!" szocialista brigádnak, a Minőségi Cipő­gyár szegedi gyárában dol­gozó „Vörös Zászló" szocia­lista brigádnak és Bor Jó­zsef színházi főrendezőnek. A díjak átadása után kitün­tetéseket és jutalmakat nyúj­tottak át- a szakszervezeti munkában kitűnt aktivisták­nak tisztségviselőknek. * A FÜTÖBER csongrádi gyárának szerszámműhelyé­b-n dolgoznak az ..Eötvös Józs.szocialista briaád tagjaiV Többször elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja ki­tüntetést. a termelésben te­vékenységük meghatározó. A különösen fontos termékek­hez gyártóeszközöket, cél­szerszámokat készítenek. Ta­valy tíz újításukat fogadtok el és vezették be. Fölsorolni is sok lenne társadalmi mun­kájukat. Együttműködési szerződést kötöttek a csong­rádi Domokos Rókus és a Szabadság téri általános is­kolával, a helvbeli ifjúsági házzal és számos intéz­ménnyel. Társadalmi mun­kájukat mindig úay választ­iák meg, hogy azt csináliák, amihez szakmailag is a leg­többet értenek: a tervezés­hez, a szerkesztéshez, a szer­számkészítéshez. Kezük mun­kájának nyomát dicséri szá­mos szemléltetőeszköz, egész­ségügyi berendezés, audiovi­zuális berendezés. Meleg szeretettel gondolnak a bri­gádra a rokkant emberek, hiszen terveztek és elkészí­tettek egy speciális rokkant­kocsit részükre. A terveket és a gyártási eljárást föl­ajánlották sorozatgyártásra. * A „Vörös Zászló" nevet viselő cipőgyári szocialista brigád tagjainak többsége leány és asszony. Újításai­kat rendre értékesíti a vál­lalat. Anyagtakarékosságuk is elismerést kapott. Munká­jukban a minőség, a haté­konyság és a takarékosság példamutató. Segítik a gyen­gébben dolgozó kollégáikat, brigádokat. Az egy brigád — egy iskola akció kereté­ben a gedói általános isko­lával ' kötöttek szerződést, ahol tavaly és tavalyelőtt is száznál több társadalmimun­ka-órát végeztek. A kiválóan dolgozó kol­lektíva szívügyének tekinti a fiatalok nevelését, a pálya­kezdőknek is tanácsokat ad­nak, rendszeresen bemutat­ják az általános iskolások­nak munkahelyüket. A nem­zetközi gyermekév tisztele­tére fölajánlották és azóta is támogatják, segítik a gyá­rukban dolgozó és egyedül­álló munkatársuk négv kis­gyermekének nevelését. A rokkantakat nemrégiben há­romezer forint készpénzzel segítették. A munka és mű­veltség veté'kedőkön rend­szeresen részt vesznek és általában első vagy második helyezést érnek el. * Bor József színházi főren­dező jelenleg a evőri Kisfa­ludy Színházban dolgozik, de a Juhász Gvula-díjat sze­gedi tevékenységéért, kapta. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a nyaranta Szege­den megrendezett Nemzet­közi Szakszervezeti Néptánc­fesztivál és a szakszei*veze­tek néptánceeyütteseine'- or­szágos minősítő versenyek „dirigálásáért". Évről évre mindig maga­sabb színvonalon, új és úi ötletekkel tette gazdagabbá és nyitottabbá is a szegedi rendezvénvt. A fo'klórest.ek mindig megújuló szines for­gataga. tömegeket mozgató ereje, a tértáncok emberkö­ze'sége. a táncházak, a ba­rátsági estek forró hangula­ta. a záróünnepségek monu­mentalitása bizonvítia a fő­rendező szakmai tudását. H azánkban immár harmincnyol­cadszor ünnepeljük szabadon május elsejét. E távlatból ma nagyobb meggyőződéssel .mondhatjuk, mint bármikor, hogy élni tudtunk a szabadsággal. Nem volt hiába az áldozat, amit szovjet katonák, magyar munkások, parasztok, értelmiségiek hoztak azért, hogy e sokat próbált nemzet szocia­lista hazában élhessen, munkálkodhas­sék, kereshesse értelmes boldogulásá­nak közös útját. Országunk népe — amely az egykori uralkodóosztályok bűnös politikája miatt egy vesztett háború áldozata vplt — a béke nyer­tese lett. Az eltelt harminchét évből időben nem sokat, ám hatását tekintve nem is keveset tett ki az a pár esztendő, amikor eltorzították a marxizmus— leninizmus elveit, amikor eluralkodott a személyi kultusz. Mindez — amint tudjuk, a felszabadulás utáni sikeres évek után — teret nyitott a szektás, dogmatikus erők, majd a revizionis­ta elhajlások, később pedig a nyílt ellenforradalom számára. Ez súlyos megrázkódtatás volt, amiből levontuk a megfelelő tanulságokat. Pártunk életében helyreállítottuk a lenini normákat, s1 a társadalom egé­szét tekintve, nemcsak visszaszerez­tük. hanem kemény munkával, foko­zatosan megsokszoroztuk azt a bizal­mat. ami nélkül egy hatalmon levő kommunista párt nem töltheti be küldetését. Ennek sok feltétele volt. ez nem ment küzdelmek nélkül, ami­ről itt és most aligha szükséges rész­letesen szólni. De szabadjon emlékez­tetni az elmúlt negyedszázad töretlen útjának egyetlen mozzanatára. 1956 végén, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első ülé­sén, az akkor 23 tagú testületben fel­szólalt Kádár János elvtárs, s egye­bek között ezt mondotta: .,Mindent megteszünk azért, hogv felesleges vér. ,könny és verejték nélkül építsük fel a. szocialista Magyarországot." Ez tör­ténelmi fogadalma lett pártunknak, ehhez tartottuk magunkat az elmúlt negyedszázadban, s ehhez tartjuk ma­gunkat a jövőben is. Bizonyára sokan vannak a magvar társadalomban, akik nem ismerik ezt az idézetet, de nagyon kevesen lehetnek olyanok, akik más szándékokat tulajdonítaná­nak pártunknak! S ez a fontos! Ez azt jelenti, hogy valósággá vált e fo­gadalom. Az emberek pártunkat a szavak és a tettek egységén keresz­tül. a gyakorlatban megvalósuló reá­lis. józan politika alapján Ítélik meg. fogadják el és támogatják a társa­dalmunkat irányító vezető erőként. Hosszú ideje és méltán hivatkozha­tunk arra. hogv az országban rend és nyugalom van, érvényesül a szocia­lista törvényesség, szilárd a munkás­osztály hatalma, a mai magvarorszá­gi közállapotokat a kiegyensúlyozott fejlődés jellemzi az élet minden te­rületén; még akkor is. ha nem va­gyunk — mert nem lehetünk — min­dennel elégedettek. Ezt időről időre nemcsak jólesik, hanem szükséges is elmondani, mert hozzátartozik a té­nyekhez. Ez csak azért lehet így. mert képesek voltunk és vagyunk a vál­toztatásokra. Amikor pártunk XIT. kongresszusára készülve. megérlelő­dött az a gondolat, hogv az elkövet­kező időben a hangsúlyt szocialista vívmányaink megőrzésére kell helyez­nünk. jól tudtuk: e megőrzés feltéte­lezi a készséget és a "tudá ,t a körül­ményekhez való alkalmazkodáshoz- a szükséges megújuláshoz. A tőkés vi­lággazdasági válság hatásai nem hagy­tak érintetlenül bennünket sem. a 70-es esztendők eleje-közepe óta az energiahordozók és nyersanyagok árá­nak" állandó emelkedése rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta gazdálko­dásunk külső feltételeit, csereviszo­nyainkat. Ehhez hozzá kell adnunk azt a költségtöbbletet is. amit a gazda­ságfejlesztésnek az Intenzív szakaszra történő átállítása jelent. A hazánkat is sújtó tőkés protekcionizmus mellett ma már számolnunk kell az embargó­politika fenyegetésével is. S zocialista gazdaságunk bebizo­nyította teherbíró-képességét. Még ilyen körülmények között is úgy tudtuk alakítani helyzetünket, hogy például tőkés viszonylatban is javuló tendenciát mutat külkereske­delmi mérlegünk. Mi kellett ehhez? Szükség volt hozzá az egységesen szo­cialista alapokon álló gazdaságra, olyan gazdaságpolitikára, amely reá­lis és rugalmas, kellő képzelőerővel és megújulási készséggel rendelkezik. Ehhez másrészt kellett az az együtt­működés. amit a KGST-be tömörült országok valósítanak meg. Mindez azonban még kevés lenne, ha az em­berekkel nem értetnénk meg, hogy hosszú ideje fokozódó gazdasági ne­hézségeink ma más magatartást igé­nyelnek a munka megszervezésében és elvégzésében, mint mondjuk akár­csak jó tíz évvel ezelőtt is. Ha nem értetnénk meg és nem értenék meg. hogy az intenzív gazdaságfejlesztés tartalékainak feltárása, a szocialista építés magasabb lépcsőfoka minden külső szorítás nélkül is többet és job­bat követel mindenkitől a munkapad­nál, a tervezőasztalnál, a vezető posz­ton egyaránt. Idejében és nyíltan megmondtuk: az életszínvonal korábban megszokott fejlesztésének üteme nem lesz tart­ható. Pártunk felhalmozott politikai tőkéje révén ez nem okozott lazulást tömegkapcsolatainkban, mert azok is hajlandók voltak jóindulatú megér­tést tanúsítani, akik gazdasági kérdé­sekben csak kevéssé jártasak. Ezek az emberek is többnyire betátiák: ha azt mondjuk, hogy valamit nem lehet, ami egyébként jó lenne, akkor azt nem azért mondjuk, mert felesleges áldozatokra akarunk bárkit is kész­tetni. Ez nagy bizalom, ami nagv fe­lelősséggel jár. Ugyanakkor megköny­nyíti a döntést is abban az értelem­ben, hogy amit az ország, a társada­lom érdekében el kell ma határozni, azt nyugodtan, magabiztosan lehet megtenni. A közhangulatból is le­mérhető, hogv döntéseink nem csupán a szakszerűség próbáját állták ki. ha­nem politikai szempontból is megala­pozottak voltak, s így a közvélemény megértette, elfogadta azokat, anélkül, hogy csökkent volna a vezetés tömeg­támogatása. S ez nagy jelentőségű do­log, ez a párt és a nép közötti köl­csönös tiszteletnek és bizalomnak olyan légköre, amit minden körülmé­nyek között meg kell őriznünk, mert ez mindennél fontosabb. M indaz, amit ez a nép a sok ne­hézség. kín. verejték — sőt. olykor megtakarítható verejték — árán 1945. április 4-e óta alkotott, hatalmas, történelmi jelentőségű mű. Óriási utat tettünk meg az újjáépí­téstől, az államosításoktól a mezőgaz­daság szocialista átszervezéséig és to­vább. Hol vannak már azok az idők. amikor a 10 mázsás gabonatermés re­kordnak számíthatott egy-egy hol­don?! Ki beszélhet itt már a beszol­gáltatás terheitől görnyedő parasztról? Hol van már az utolsó ruhadarabját, kedves bútorait vagy emléktárgyát élelemre cserélő, a létfenntartásáért küzdő orvos és tanárember? A rég­múltba utaltuk azt a társadalomszer­kezetet. ahol a keresőképes lakosság­nak több mint a fele a mezőgazda­ságban dolgozott. Azok. akik már a szocializmusban születtek — Magyar­ország lakosságának több mint a fele —, jószerivel el sem tudják képzelni, mi a munkanélküliség, petróleumlám­pát csak dísztárgyként akasztanak a falra, s magától értetődőnek tartják, hogy tanulhatnak. Az is. Magától ér­tetődő. De ez nem jelenti azt. hogv már mindent elvégeztünk. A. mi for­radalmunk erejét és figyelmét a fel­szabadulást követően hosszú ideig a súlyos feudális és a tőkés örökség fel­számolása kötötte le. és időt követelt az 1950-es évek hibáinak kijavítása is. Az igazi, szocialista feladataink­hoz — történelmi méretekkel nézve — tulajdonképpen csak nemrég kezd­tünk hozzá. A szocialista építésnek még nagyon nagy feladatai állnak előttünk. Nekünk most és a jövőben is éppen úgy szükségünk van az áll­hatatos. a párthű kommunisták, társa­dalmi munkások seregére, törekvése­ink megértetésére, a pártonkívüli szö­vetségesekkel való együtthaladásra. mint korábban. Nem igaz. hogy csak a háború okozta károk helyreállítása, a termelés beindítása, a pártharcok megvívása, a hatalom megszerzése és megvédése, az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtése, a szocia­lizmus alapjainak lerakása, vagv az új gazdaságirányítási rendszer beve­zetése igényelt aktív politikai felvi­lágosító munkát. Ma is igaz, mindig igaz: csak annyian vagyunk, csak annvian tudnak velünk együtt csele­kedni. ahány embert meggyőztünk. ügyünk igazáról. Pártunk harcainak egyik nagv ta­nulsága. hogy a jó ügvet is mindig akkor sikerült megfelelően szolgál­nunk, amikor konkrétan, személvre és személyhez szólóan álltunk ki mellet­te. Senkit se tévesszen meg. hogv olyan nagyhatású agitációs és pro­pagandaeszközökkel rendelkezünk, mint amilyeneket manapság a televí­zió. a rádió, vagv a nagv példányszá­mú sajtó képvisel. Anélkül, hogy az ott dolgozók feladatait a legcseké­lyebb mértékben is kisebbíteni akar­nók, hiszen elkötelezett és hozzáértő munkájuktól jelentős mértékben függ közvéleményünk helyes orientálást, is­mét rá kell mutatnunk: a tömegtá­jékoztatás korszerű eszközei nem pó­tolhatják a személyes meggyőzést, a példamutatást, az élő. eleven közös­ségek gondolkodás- és cselekvésfor­máló erejét. A televízió, a rádió, a sajtó sok mindent tehet, de egvet nem. Nem veheti figyelembe minden egyes embernek a teljes személyisé­gét, akihez szól. Ezért mi. kommunis­ták, soha nem mondhatunk le arról, hogy az agitációt és a propagandát úgy folytassuk, hogy a szavunkba is lehessen vágni; hogy ne csak kijelent­sünk. hanem kérdezzünk is: hogy a másik ember érezze: nemcsak az a fontos, amit mi tudunk, vagv aka­runk. hanem az is, amit ő akar kife­jezésre juttatni. N em elég egyetérteni azzal a po­litikával, amelynek fő vonalát olyan alkotórészek képezik mint a szocialista hazafiság és prole­tár nemzetköziség, a szocialista de­mokrácia fejlesztése, vagy a szocia­lista nemzeti egység erősítése, a két­frontos érzékenység. Munkálkodjunk olyan légkör kialakításán, amelyben a párttagok, az aktivisták a mindenna­pok során felelősen és körültekintően állást foglalnak a felvetődő kérdések­ben akkor is. ha erre nem kapnak külön biztatást Politikánkat magya­rázva. értessük meg: a mostani évek korántsem a stagnálás, a helyben to­pogás esztendői, hanem menetelés egv nehéz, járatlan terepen. Olyan út. amelyen haladva közös erővel, ke­mény munkával meg tudjuk szilár­dítani anyagi vívmányainkat és meg tudjuk alapozni a jövőbeni gyor­sabb előrejutást miközben sokat tehe­tünk a szocialista tudat és életmód erőteljes, további kibontakoztatásáért. Lehetetlen nem észrevennünk, hogv a magyar társadalom érettsége abban is megnyilvánul, hogy egyre inkább politizáló társadalommá válik. Ez nagy erőforrása lehet a szocializmus építésének, ha ennek a folyamatnak az élén egy minden tekintetben poli­tizáló párt áll. ami elképzelhetetlen a párttagok vitakészsége, elkötelezett és egységes kiállása nélkül. Nekünk ezt kell fejlesztenünk, mert csak oly mértékben tudja a párt politikai esz­közökkel befolyásolni az emberek vé­leményeit, cselekedeteit. amilyen mértékben ebben részt vesznek a párt tagjai. Azért is érdemes erről szólnunk mert az elmúlt években az életszínvo­nal rendszeres és jelentős emelkedé­se szinte önmagában is bizonyította a politika helyességét, a szocializmus előnyét, s ez a politizálásban nem ritkán elkényelmesedéshez vezetett. Márpedig a jó politikai munkára nap­jainkban különösen nagy szükség van. így lehet mozgósítani a társada­lom előtt álló feladatok megoldására. És így lehet elejét venni annak, hogv az ellenség, az ellenzék — akárcsak rövid időre is — levegőhöz jusson. A mikor mi azt mondjuk, hogy a szocialista demokrácia fejlesz­tését pártunk kezdeményezte, akkor nemcsak az időt állónak bizo­nyult, jó döntésekre gondolunk, ha­nem azokra a párttagokra és Dárton­kívüliekre is. akik felkészülten és áldozatkészen képviselték és kénvise­lik a szocializmus ügyét a gyakorlat­ban is. Amikor mi azt mondjuk, hogv a szocialista demokrácia csak a oárt irányításával mélyülhet, szélesedhet akkor nemcsak testületi állásfoglalá­sokra. vagy politikai intézményrend­szerünk fejlesztésére gondolunk, ha­nem azokra a párttagokra is. akik vállalják a vitát a téves. torz. avagv túlzó nézetek képviselőivel szemben. Mély meggyőződésünk, hogy azokon a helyeken, ahol hallgatnak a pártta­gok, a szocializmus elkötelezett hívei ott nincs és nem is lehet szocialista demokrácia. Az élet tehát azt köve­teli. hogy a szocialista fejlődés érde­kében hallassák hangjukat, vélemé­nyükkel segítsék helyileg és országo­san feladataink megoldását, társadal­munka előrehaladását.

Next

/
Thumbnails
Contents