Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Szombat, 1982. május 1. 13 fitadták a Juhász Gyula-díjakat Jó politikával, meggyőző szóval w Irta: Győri Imre Nagy László felvétele Képünkön (balról jobbra): Bor József színházi főrendező, Belovai Antalné, a Minőségi Cipőgyár „Vörös Zászló" brigádjának vezetője és Sági Imre. a FÜTÖBER Eötvös József brigádjának a vezetője Tegnap délelőtt ünnepséget tartottak a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központ nagytermében. A hangulatos — május elsejét köszöntő — ünnepségen a főiskolások „Dalstaféta" együttese szórakoztatta az érkezőket, majd a Szakszervezeti Általános Munkáskórus mozgalmi dalokat énekelt. Föllépett a műsorban Vass Gábor színművész és a munkásfiatalok országos vers- és prózamondó versenyén sikerrel szerepelt szegedi ifjak egy csoportja is. Az ünnepségen részt vett a megyei pártbizottság képviseletében Horváth Lajos, a pártbizottság osztályvezetőhelyettese. a megyei tanácsot Szabó G. László elnökhelyettes, a szegedi városi pártbizottságot Berta István titkár, a szegedi városi tanácsot Prágai Tibor elnökhelyettes képviselte. Ünnepi beszédet Bánfi József, a HVDSZ megyei bizottságának titkára mondott. Dr. Piros László, az SZMT elnöke átadta az ide' Juhász Gyuladíjakat a FÜTÖBER csongrádi gyárában dolgozó „Eötvös Józse!" szocialista brigádnak, a Minőségi Cipőgyár szegedi gyárában dolgozó „Vörös Zászló" szocialista brigádnak és Bor József színházi főrendezőnek. A díjak átadása után kitüntetéseket és jutalmakat nyújtottak át- a szakszervezeti munkában kitűnt aktivistáknak tisztségviselőknek. * A FÜTÖBER csongrádi gyárának szerszámműhelyéb-n dolgoznak az ..Eötvös Józs.szocialista briaád tagjaiV Többször elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést. a termelésben tevékenységük meghatározó. A különösen fontos termékekhez gyártóeszközöket, célszerszámokat készítenek. Tavaly tíz újításukat fogadtok el és vezették be. Fölsorolni is sok lenne társadalmi munkájukat. Együttműködési szerződést kötöttek a csongrádi Domokos Rókus és a Szabadság téri általános iskolával, a helvbeli ifjúsági házzal és számos intézménnyel. Társadalmi munkájukat mindig úay választiák meg, hogy azt csináliák, amihez szakmailag is a legtöbbet értenek: a tervezéshez, a szerkesztéshez, a szerszámkészítéshez. Kezük munkájának nyomát dicséri számos szemléltetőeszköz, egészségügyi berendezés, audiovizuális berendezés. Meleg szeretettel gondolnak a brigádra a rokkant emberek, hiszen terveztek és elkészítettek egy speciális rokkantkocsit részükre. A terveket és a gyártási eljárást fölajánlották sorozatgyártásra. * A „Vörös Zászló" nevet viselő cipőgyári szocialista brigád tagjainak többsége leány és asszony. Újításaikat rendre értékesíti a vállalat. Anyagtakarékosságuk is elismerést kapott. Munkájukban a minőség, a hatékonyság és a takarékosság példamutató. Segítik a gyengébben dolgozó kollégáikat, brigádokat. Az egy brigád — egy iskola akció keretében a gedói általános iskolával ' kötöttek szerződést, ahol tavaly és tavalyelőtt is száznál több társadalmimunka-órát végeztek. A kiválóan dolgozó kollektíva szívügyének tekinti a fiatalok nevelését, a pályakezdőknek is tanácsokat adnak, rendszeresen bemutatják az általános iskolásoknak munkahelyüket. A nemzetközi gyermekév tiszteletére fölajánlották és azóta is támogatják, segítik a gyárukban dolgozó és egyedülálló munkatársuk négv kisgyermekének nevelését. A rokkantakat nemrégiben háromezer forint készpénzzel segítették. A munka és műveltség veté'kedőkön rendszeresen részt vesznek és általában első vagy második helyezést érnek el. * Bor József színházi főrendező jelenleg a evőri Kisfaludy Színházban dolgozik, de a Juhász Gvula-díjat szegedi tevékenységéért, kapta. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a nyaranta Szegeden megrendezett Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál és a szakszei*vezetek néptánceeyütteseine'- országos minősítő versenyek „dirigálásáért". Évről évre mindig magasabb színvonalon, új és úi ötletekkel tette gazdagabbá és nyitottabbá is a szegedi rendezvénvt. A fo'klórest.ek mindig megújuló szines forgataga. tömegeket mozgató ereje, a tértáncok emberköze'sége. a táncházak, a barátsági estek forró hangulata. a záróünnepségek monumentalitása bizonvítia a főrendező szakmai tudását. H

azánkban immár harmincnyolcadszor ünnepeljük szabadon május elsejét. E távlatból ma nagyobb meggyőződéssel .mondhatjuk, mint bármikor, hogy élni tudtunk a szabadsággal. Nem volt hiába az áldozat, amit szovjet katonák, magyar munkások, parasztok, értelmiségiek hoztak azért, hogy e sokat próbált nemzet szocialista hazában élhessen, munkálkodhassék, kereshesse értelmes boldogulásának közös útját. Országunk népe — amely az egykori uralkodóosztályok bűnös politikája miatt egy vesztett háború áldozata vplt — a béke nyertese lett. Az eltelt harminchét évből időben nem sokat, ám hatását tekintve nem is keveset tett ki az a pár esztendő, amikor eltorzították a marxizmus— leninizmus elveit, amikor eluralkodott a személyi kultusz. Mindez — amint tudjuk, a felszabadulás utáni sikeres évek után — teret nyitott a szektás, dogmatikus erők, majd a revizionista elhajlások, később pedig a nyílt ellenforradalom számára. Ez súlyos megrázkódtatás volt, amiből levontuk a megfelelő tanulságokat. Pártunk életében helyreállítottuk a lenini normákat, s1 a társadalom egészét tekintve, nemcsak visszaszereztük. hanem kemény munkával, fokozatosan megsokszoroztuk azt a bizalmat. ami nélkül egy hatalmon levő kommunista párt nem töltheti be küldetését. Ennek sok feltétele volt. ez nem ment küzdelmek nélkül, amiről itt és most aligha szükséges részletesen szólni. De szabadjon emlékeztetni az elmúlt negyedszázad töretlen útjának egyetlen mozzanatára. 1956 végén, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első ülésén, az akkor 23 tagú testületben felszólalt Kádár János elvtárs, s egyebek között ezt mondotta: .,Mindent megteszünk azért, hogv felesleges vér. ,könny és verejték nélkül építsük fel a. szocialista Magyarországot." Ez történelmi fogadalma lett pártunknak, ehhez tartottuk magunkat az elmúlt negyedszázadban, s ehhez tartjuk magunkat a jövőben is. Bizonyára sokan vannak a magvar társadalomban, akik nem ismerik ezt az idézetet, de nagyon kevesen lehetnek olyanok, akik más szándékokat tulajdonítanának pártunknak! S ez a fontos! Ez azt jelenti, hogy valósággá vált e fogadalom. Az emberek pártunkat a szavak és a tettek egységén keresztül. a gyakorlatban megvalósuló reális. józan politika alapján Ítélik meg. fogadják el és támogatják a társadalmunkat irányító vezető erőként. Hosszú ideje és méltán hivatkozhatunk arra. hogv az országban rend és nyugalom van, érvényesül a szocialista törvényesség, szilárd a munkásosztály hatalma, a mai magvarországi közállapotokat a kiegyensúlyozott fejlődés jellemzi az élet minden területén; még akkor is. ha nem vagyunk — mert nem lehetünk — mindennel elégedettek. Ezt időről időre nemcsak jólesik, hanem szükséges is elmondani, mert hozzátartozik a tényekhez. Ez csak azért lehet így. mert képesek voltunk és vagyunk a változtatásokra. Amikor pártunk XIT. kongresszusára készülve. megérlelődött az a gondolat, hogv az elkövetkező időben a hangsúlyt szocialista vívmányaink megőrzésére kell helyeznünk. jól tudtuk: e megőrzés feltételezi a készséget és a "tudá ,t a körülményekhez való alkalmazkodáshoz- a szükséges megújuláshoz. A tőkés világgazdasági válság hatásai nem hagytak érintetlenül bennünket sem. a 70-es esztendők eleje-közepe óta az energiahordozók és nyersanyagok árának" állandó emelkedése rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta gazdálkodásunk külső feltételeit, csereviszonyainkat. Ehhez hozzá kell adnunk azt a költségtöbbletet is. amit a gazdaságfejlesztésnek az Intenzív szakaszra történő átállítása jelent. A hazánkat is sújtó tőkés protekcionizmus mellett ma már számolnunk kell az embargópolitika fenyegetésével is. S

zocialista gazdaságunk bebizonyította teherbíró-képességét. Még ilyen körülmények között is úgy tudtuk alakítani helyzetünket, hogy például tőkés viszonylatban is javuló tendenciát mutat külkereskedelmi mérlegünk. Mi kellett ehhez? Szükség volt hozzá az egységesen szocialista alapokon álló gazdaságra, olyan gazdaságpolitikára, amely reális és rugalmas, kellő képzelőerővel és megújulási készséggel rendelkezik. Ehhez másrészt kellett az az együttműködés. amit a KGST-be tömörült országok valósítanak meg. Mindez azonban még kevés lenne, ha az emberekkel nem értetnénk meg, hogy hosszú ideje fokozódó gazdasági nehézségeink ma más magatartást igényelnek a munka megszervezésében és elvégzésében, mint mondjuk akárcsak jó tíz évvel ezelőtt is. Ha nem értetnénk meg és nem értenék meg. hogy az intenzív gazdaságfejlesztés tartalékainak feltárása, a szocialista építés magasabb lépcsőfoka minden külső szorítás nélkül is többet és jobbat követel mindenkitől a munkapadnál, a tervezőasztalnál, a vezető poszton egyaránt. Idejében és nyíltan megmondtuk: az életszínvonal korábban megszokott fejlesztésének üteme nem lesz tartható. Pártunk felhalmozott politikai tőkéje révén ez nem okozott lazulást tömegkapcsolatainkban, mert azok is hajlandók voltak jóindulatú megértést tanúsítani, akik gazdasági kérdésekben csak kevéssé jártasak. Ezek az emberek is többnyire betátiák: ha azt mondjuk, hogy valamit nem lehet, ami egyébként jó lenne, akkor azt nem azért mondjuk, mert felesleges áldozatokra akarunk bárkit is késztetni. Ez nagy bizalom, ami nagv felelősséggel jár. Ugyanakkor megkönynyíti a döntést is abban az értelemben, hogy amit az ország, a társadalom érdekében el kell ma határozni, azt nyugodtan, magabiztosan lehet megtenni. A közhangulatból is lemérhető, hogv döntéseink nem csupán a szakszerűség próbáját állták ki. hanem politikai szempontból is megalapozottak voltak, s így a közvélemény megértette, elfogadta azokat, anélkül, hogy csökkent volna a vezetés tömegtámogatása. S ez nagy jelentőségű dolog, ez a párt és a nép közötti kölcsönös tiszteletnek és bizalomnak olyan légköre, amit minden körülmények között meg kell őriznünk, mert ez mindennél fontosabb. M

indaz, amit ez a nép a sok nehézség. kín. verejték — sőt. olykor megtakarítható verejték — árán 1945. április 4-e óta alkotott, hatalmas, történelmi jelentőségű mű. Óriási utat tettünk meg az újjáépítéstől, az államosításoktól a mezőgazdaság szocialista átszervezéséig és tovább. Hol vannak már azok az idők. amikor a 10 mázsás gabonatermés rekordnak számíthatott egy-egy holdon?! Ki beszélhet itt már a beszolgáltatás terheitől görnyedő parasztról? Hol van már az utolsó ruhadarabját, kedves bútorait vagy emléktárgyát élelemre cserélő, a létfenntartásáért küzdő orvos és tanárember? A régmúltba utaltuk azt a társadalomszerkezetet. ahol a keresőképes lakosságnak több mint a fele a mezőgazdaságban dolgozott. Azok. akik már a szocializmusban születtek — Magyarország lakosságának több mint a fele —, jószerivel el sem tudják képzelni, mi a munkanélküliség, petróleumlámpát csak dísztárgyként akasztanak a falra, s magától értetődőnek tartják, hogy tanulhatnak. Az is. Magától értetődő. De ez nem jelenti azt. hogv már mindent elvégeztünk. A. mi forradalmunk erejét és figyelmét a felszabadulást követően hosszú ideig a súlyos feudális és a tőkés örökség felszámolása kötötte le. és időt követelt az 1950-es évek hibáinak kijavítása is. Az igazi, szocialista feladatainkhoz — történelmi méretekkel nézve — tulajdonképpen csak nemrég kezdtünk hozzá. A szocialista építésnek még nagyon nagy feladatai állnak előttünk. Nekünk most és a jövőben is éppen úgy szükségünk van az állhatatos. a párthű kommunisták, társadalmi munkások seregére, törekvéseink megértetésére, a pártonkívüli szövetségesekkel való együtthaladásra. mint korábban. Nem igaz. hogy csak a háború okozta károk helyreállítása, a termelés beindítása, a pártharcok megvívása, a hatalom megszerzése és megvédése, az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtése, a szocializmus alapjainak lerakása, vagv az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése igényelt aktív politikai felvilágosító munkát. Ma is igaz, mindig igaz: csak annyian vagyunk, csak annvian tudnak velünk együtt cselekedni. ahány embert meggyőztünk. ügyünk igazáról. Pártunk harcainak egyik nagv tanulsága. hogy a jó ügvet is mindig akkor sikerült megfelelően szolgálnunk, amikor konkrétan, személvre és személyhez szólóan álltunk ki mellette. Senkit se tévesszen meg. hogv olyan nagyhatású agitációs és propagandaeszközökkel rendelkezünk, mint amilyeneket manapság a televízió. a rádió, vagv a nagv példányszámú sajtó képvisel. Anélkül, hogy az ott dolgozók feladatait a legcsekélyebb mértékben is kisebbíteni akarnók, hiszen elkötelezett és hozzáértő munkájuktól jelentős mértékben függ közvéleményünk helyes orientálást, ismét rá kell mutatnunk: a tömegtájékoztatás korszerű eszközei nem pótolhatják a személyes meggyőzést, a példamutatást, az élő. eleven közösségek gondolkodás- és cselekvésformáló erejét. A televízió, a rádió, a sajtó sok mindent tehet, de egvet nem. Nem veheti figyelembe minden egyes embernek a teljes személyiségét, akihez szól. Ezért mi. kommunisták, soha nem mondhatunk le arról, hogy az agitációt és a propagandát úgy folytassuk, hogy a szavunkba is lehessen vágni; hogy ne csak kijelentsünk. hanem kérdezzünk is: hogy a másik ember érezze: nemcsak az a fontos, amit mi tudunk, vagv akarunk. hanem az is, amit ő akar kifejezésre juttatni. N

em elég egyetérteni azzal a politikával, amelynek fő vonalát olyan alkotórészek képezik mint a szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség, a szocialista demokrácia fejlesztése, vagy a szocialista nemzeti egység erősítése, a kétfrontos érzékenység. Munkálkodjunk olyan légkör kialakításán, amelyben a párttagok, az aktivisták a mindennapok során felelősen és körültekintően állást foglalnak a felvetődő kérdésekben akkor is. ha erre nem kapnak külön biztatást Politikánkat magyarázva. értessük meg: a mostani évek korántsem a stagnálás, a helyben topogás esztendői, hanem menetelés egv nehéz, járatlan terepen. Olyan út. amelyen haladva közös erővel, kemény munkával meg tudjuk szilárdítani anyagi vívmányainkat és meg tudjuk alapozni a jövőbeni gyorsabb előrejutást miközben sokat tehetünk a szocialista tudat és életmód erőteljes, további kibontakoztatásáért. Lehetetlen nem észrevennünk, hogv a magyar társadalom érettsége abban is megnyilvánul, hogy egyre inkább politizáló társadalommá válik. Ez nagy erőforrása lehet a szocializmus építésének, ha ennek a folyamatnak az élén egy minden tekintetben politizáló párt áll. ami elképzelhetetlen a párttagok vitakészsége, elkötelezett és egységes kiállása nélkül. Nekünk ezt kell fejlesztenünk, mert csak oly mértékben tudja a párt politikai eszközökkel befolyásolni az emberek véleményeit, cselekedeteit. amilyen mértékben ebben részt vesznek a párt tagjai. Azért is érdemes erről szólnunk mert az elmúlt években az életszínvonal rendszeres és jelentős emelkedése szinte önmagában is bizonyította a politika helyességét, a szocializmus előnyét, s ez a politizálásban nem ritkán elkényelmesedéshez vezetett. Márpedig a jó politikai munkára napjainkban különösen nagy szükség van. így lehet mozgósítani a társadalom előtt álló feladatok megoldására. És így lehet elejét venni annak, hogv az ellenség, az ellenzék — akárcsak rövid időre is — levegőhöz jusson. A

mikor mi azt mondjuk, hogy a szocialista demokrácia fejlesztését pártunk kezdeményezte, akkor nemcsak az időt állónak bizonyult, jó döntésekre gondolunk, hanem azokra a párttagokra és Dártonkívüliekre is. akik felkészülten és áldozatkészen képviselték és kénviselik a szocializmus ügyét a gyakorlatban is. Amikor mi azt mondjuk, hogv a szocialista demokrácia csak a oárt irányításával mélyülhet, szélesedhet akkor nemcsak testületi állásfoglalásokra. vagy politikai intézményrendszerünk fejlesztésére gondolunk, hanem azokra a párttagokra is. akik vállalják a vitát a téves. torz. avagv túlzó nézetek képviselőivel szemben. Mély meggyőződésünk, hogy azokon a helyeken, ahol hallgatnak a párttagok, a szocializmus elkötelezett hívei ott nincs és nem is lehet szocialista demokrácia. Az élet tehát azt követeli. hogy a szocialista fejlődés érdekében hallassák hangjukat, véleményükkel segítsék helyileg és országosan feladataink megoldását, társadalmunka előrehaladását.