Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-04 / 102. szám

Kedd, 1982. május 4. 3 Békevágy, (Folytatás az 1. oldalról.) sikereket elérő ruhagyáriak, majd a kiváló CSOMITERV és a kábeleiről messze föl- § dön híres Kábelművek szegedi dolgozói. Autóbuszban érkeztek az Ikarus munkásai. Tele békegalambbal a paprikafeldolgozó vállalat ötletes díszítésű gépkocsija követte őket. Szép volt a Volán-osok felvonulása is. Aztán megszaporodtak a transzparensek. A felsorolás eddig sem volt teljes, ám a májusi ünnep krónikásának nagyon nehéz lenne a dolga, ha az eseményeket időrendi sorrendben kellene tovább rekonstruálni. Együtt jöttek a szegedi téeszek dolgozói. Egy nagy gépkocsira felpakoltak mindent, ami a tájjellegű termelést jelképezi. Ott voltak a menetben a szolgáltató. kommunális, nagykereskedelmi, vendéglátó vállalatok. az egyetemek és főiskolák, az ipari szövetkezetek. a kiskereskedelem munkásai, vezetői, alkalmaEllepik a régi hidat a szegedi dolgozók zottai. Végére maradt a felvonulás szenzációja, a piros színű, csuklós Ikarus trolibusz. A mintapéldány a Széchenyi téri sétányon mutatkozott be. És láthatóan az előzetesen terjesztett híreket nem cáfolta, a busz a „saját lábán" áram nélkül is tud menni, ha nagyon muszáj. Természetesen a közlekedési vállalat dolgozói kísérték a trolit az első útján. Tizenegy óra után néhány perccel az ötvenezerre becsült szegedi felvonuló tömeget az élsportolók követték, majd a fiatal lányok tornabemutatója zárta a szegedi dolgozók nagyszabású seregszemléjét. A felvonulás az Internacionáléval fejeződött be. Ezután a munkások a vezetőkkel együtt mentek az újszegedi majálisra. Szeged lakossága jókedvűen, örömmel s vidáman ünnepelte munkájának eredményeit késő estig. ~Á sdnáorfalvl gyerekek nekifeszítették a szélnek krepppapiros májusfáikat. Fotós kollégánknak is adták a tanácsot: úgy fényképezzen, hogy látsszon a képen, milyen szépen fújja a szél a szalagokat. Korán indultak az iskola előtti gyülekezőre. — Megfáznak — aggodalmaskodott egy anyuka, aki a kapuból kísérte szemmel csemetéjét. — Ezek? — hitetlenkedett egy nagymama korú néni. — Ha én még egyszer ilyen fiatal gyerek lehetnék, kombinéban is elmennék a felvonulásra ! Benéztünk Dócra — vagy inkább Dócba, ahogy errefelé mondják —, de itt csönd fogadott. — Régebben, még önálló volt a község, s nem kellett Sándorfalvára vonulni. Dóéban is vidámabb volt az ünnep — mondta szomorkásán egy helybeli. Családja a kerítést reparálja, a szomszéd kertben krumplit vetnek. * Kisteleken viszont igazi, városias volt a kép: a tanácsháza elől indultak a íölvonulók, és mentek végig az E5-ös úton a gimnázium mögötti térre. Elől az iskolások, komoly képpel, felnőttesen. Övodás korú kislány bámészkodott az anyukájával, ismerősöket kerestek a felvonulók közt. A kislány mindenáron be akart állni a sorba. — Majd jövőre — csitította az anyukája. — Jövőre már te is iskolás leszel, ad zászlót a tanító néni, és ott mehetsz a főúton a kispajtásaiddal. — De én most akarok! — toporzékolt a gyerek. — Zászlód sincsen, lufid sincsen, hogy néznél ott ki? — Vegyél nekem zászlót! Veszekedésben hagytuk • őket az utca sarkán. A felvonulási tér bejáratánál találkoztunk velük újra: ott ballagtak a sorban, az úttörők között. A kislány zászló helyett egy csokor kiskácsavirággal integetett. Jöttek sorban a középiskolások, aztán a felnőttek: a termelőszövetkezetek, a kábelgyár, a tejüzem, a vízművek dolgozói, s a többiek: szocialista brigádtagok, eladók, adminisztrátorok. Autókkal, táblákkal, feliratokkal: a munka ünnepére kitüntetett kollektívákat, kiváló dolgozókat a hangszóró mutatta be a tömegnek. Volt valami bensőséges, családias hangulata az.egésznek: a városiasodé faluban még szinte mindenki ismeri egymást: így nem személytelenül, hanem valódi kitüntetésként érhette s7t arra érdemeseket a hangszórókból áradó erkölcsi elismerés. BÉKÉT, BIZTONSÁGOT A VILÁGNAK! — hirdette egy széles transzparens. A tér bejáratánál úgy tűnt, kicsavarja a fiatalok kezéből az erős szél: egy pillanatra eldőlni látszott a tábla, de aztán megmarkolták újra, erősebben. Tolókocsiból öregember nézte a menetet az óvoda kerítésénél. — Mennyi munka lehetett, míg mindezt megszervezték — ingatta a fejét. Az ünnep sem terem magától: szellemi és kétkezi munkát fogyaszt a későbbi könnyedség, vidámság. — Ha mehetnék, én is ott mennék a sorban — mondta tolókocsijában az öregember. — Olyan időben voltam fiatal, amikor több volt a munka, kevesebb az ünnep. Van, akinek az ünnepen is kijut a munkából: a pecsenyesütők, a térre kitelepedett vendéglősök lázasan dolgoztak, hogy állhassák az ünneplők rohamát, ha majd vége az ünnepi beszédnek. — Anyu, vegyünk sült kolbászt! — követelőztek a gyerekek. — Eljön majd annak is az ideje. Előbb meghallgatjuk a beszédet, hogy mit mondanak a bácsik. A dísztribünön, ahol a nagyközség vezetői • gyülekeztek, hidegebb lehetett, ahol a tömeg közelsége a széltől is védett. A munkásünnep hangulatához dr. Antalffy György országgyűlési képviselő, a JATE rektora mondta el gondolatokat ébresztő beszédét. Az élet, az ünnep emelkedett pillanataiban sincs tekintettel az emberekre: valahol lőttek ekkor, embereket kínoztak meg; nálunk, ahol béke és nyugalom van, az ünneplő kistelekiek során szirénázva átbújt egy mentőautó. A vidámság percei is hoznak szenvedést, másoknak — akkor éppen a mentősöknek, valahol egy ^őrházban az orvosoknak — pedig munkát, összeszedett figyelmet, mindennapi gondot.* * Rúzsán hagyomány már. hogy kivonulnak az erdőbe az emberek, s ott ünnepelnek családok, barátok, kollégák együtt. A múltat idéző lovas fogatok sorakoztak föl, jelmezbe öltözött emberekkel. Bibók Istvánné országgyűlési képviselő ünnepi beszéde után mindegyikhez mondott szellemes kommentárt a vidámság egyik fő szervezője, dr. Szanka János községi állatorvos. Papp István és családja motoros kocsival szállította ki az erdőbe az ebédhez valót. Régi bunker tetejéről vándorolt ide a tűzgyújtáshoz a géppuskafészek, fölötSándorfaivi gyerekek A kisteleki felvonulók A ruzsaiak menete te rotyogott bográcsban a erdőgazdasági dolgozó, házpörkölt. Soha erőszakosabb tájiban nehéz munkát végző célra ne használják a csúf háztartásbeli, a munka kebetonkalapot! S ilt kitűnt meny iskolájába járó kisisaztán, hogy nemcsak a szó kolás. Egy dolog mindenképszoros értelmében ipari mun- pen összeköti őket: a munkások ünnepe május l-e. ka.' Ezt ünnepelték együtt a Volt az itt együtt ünneplő széltől is óvó rúzsai erdőcsaládban postás, téesztag, ben. T. I. Tanácskozott a KISQSZ váiasz&ÉRya Hétfőn, a Duna-Intercontinental-szállóhan ülést tartott a Kiskereskedők Országos Szövetségének választmánya. Szilkovacs Ernő, a KISOSZ elnöke beszámolójában a többi között elmondta, hogy az elmúlt évben több mint kétezerrel növekedett, s ma már megközelíti a 15 ezret a magánüzletek száma. A kiskereskedők főként családi vállalkozás formájában dolgoznak: mintegy 6700 családtag segít a magánkiskereskedelmi hálózatban, az alkalmazottak száma alig éri el a kétezret. Az idei első negyedévben is számos új üzletet alapítottak, a fejlődés ennek ellenére lelassult, mert a korábbiakhoz képest lényegesen többen — az év első hónapjában például 1003-an — szüntették meg üzletüket. A felmérések szerint az üzletek megszüntetésének egyik oka. hogy egyes területeken az indokolt konkurrencián túl az azonos profilú üzletekbői olyan zsúfoltság alakult ki, amely veszélyezteti a kiskereskedők tisztes megtilt :tését. A KISOSZ a jövőben szorosabban együttműködik a szakigazgatási szervekkel annak érdekében, hogy lehetőleg valóban hiánypótló üzletek létesüljenek. A helyi tanácsokkal szoros együttműködésben elsősorban a lakótelepeken, városszéleken, falvakban kívánják elősegíteni új magánüzletek nyitását. Különös gondot fordítanak az üdülőkörzetek jobb ellátására, ezeken a helyeken a hagyományos üzlettípusok mellett magánpanziók nyitását is szorgalmazzák. Az elnök bejelentette, hogy a KISOSZ érdekképviseleti tevékenységében nagyobb szerepet kap a szakmai képzés és az oktatás. A KISOSZ tagjai részére még ebben az évben szakmai képesítést, valamint kereskedői továbbképzést nyújtó tanfolyamokat szervez. (MTI) Akadémiai tályülesek Ezen a héten — május 6—7-én kerül sor a Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlésére, amelynek előkészületi szakmai programjához tartoznak az MTA tíz osztályának hétfőn megkezdődött és szerdán záruló tudományos ülései. Az első napon négy tudományos osztály ülésezett. Az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztálya — az akadémia elnökségével és a Zenetudományi Intézettel közösen rendezett — tudományos ülését Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójának szentelték. A Roosevelt téri székház dísztermében Szabolcsi Miklós osztályelnök megnyitó szavai után Szentágothai János, az MTA elnöke méltatta Kodály Zoltán munkásságát. Az ezt követő előadásokban — amelyekhez Kodályművekből válogatott zenei műsor is kapcsolódott — különböző szakterületek akadémikusai ismertették Kodály szerepét a magyar tudományos éleiben, munkálkodását az MTA élén, szóltak zenetudósi és népzenekutatói tevékenységéről. Az orvosi tudományok osztálya a lakosság nagy tömegét érintő kérdést tűzött napirendre: a daganatos betegségek kezelésének, megelőzésének hazai helyzetét tekintette át dr. Petri Gábor elnökletével. A szakemberek szerint a rákellenes küzdelem alapfeltételei: a szűrés, a korai felismerés, a korszerű terápiás ellátás, valamint a megfelelő rehabilitáció, illetve gondozás. A szűrhető daganatok közül a méhnyakrák, az emlőrák, a szájüregi rákok, a bőrrák és a mellkas daganatainak korai felismerése a legfontosabb feladat. Ezek közül is kiemelten kezelik a méhnyakrák elleni harcot. A biológiai tudományok osztályának ülésén az MTA Botanikai Kutató Intézetének tudományos tevékenysége volt a téma. Tigyi József osztályelnök megnyitója után Bérezik Árpád, az idén 30 éves kutató intézet igazgatója elmondta: fő feladatunk a gyakorlati problémák megoldását is segítő korszerű botanikai és környezettani alapkutatások elvégzése, s ennek keretében a növényvilág ésszerű felhasználása érdekében feltárták és gyakorlatilag megismerték a hazai növényvilágot. A filozófiai és történettudományok osztályának ülésén, — a vitaindító gondolatokat kifejtő Berend T. Iván osztályelnök szavaival — a gondolkodástörténet közelmúltjából választottak olyan témát, amelynek ma már letisztult látása-értelmezése korunk sok társadalomtudományi kérdésének jobb megismerését, értelmezését, megoldását is elősegítheti. Társadalomtudomány és szellemi élet a harmincas években — így jelölték meg a kétnaposra tervezett tanácskozás témáját, amelyet nemzetközi, mindenekelőtt európai, s ezen belül is elsősorban magyarországi szemszögből elemeztek a vita során az előadók. (MTI) Gyorsmérleg az előszállításról A május elsejei rakodási szünnap után vasárnap újult erővel folytatták a munkát a Szegedi MÁV Igazgatóság egész Dél-Alföldre kiterjedő munkaterületén. Az ünnepen pihentek a rakodók — erre az. időre nem számolt fel a vasút kocsiálláspénzt — vasárnapra azonban annál több volt a feladat: a kétnapen érkezett 2700 vagonnyi iparcikk és más építőanyag várt kirakásra. Különösen a szeged-kiskundorozsmai iparvágányokra érkezett vagonok körül sürgölődtek nagy erőkkel. A vasútigazgatóságon vasárnap gyorsmérleget is készítettek a május elsejével zárult előszállítási idény eredményéről: eszerint az első négy hónapban összesen 800 ezer tonna időhöz nem kötött, nem romló árut, építőanyagot, műtrágyát és egyebet szállítottak el a különböző vállalatok. Ezzel lényegében teljesítették az előirányzatot, de csak a kiemelkedően teljesítő vállalatok jóvoltából — mások ugyanis nem tettek eleget a szerződésben vállalt kötelezettségeknek. A vasúti apparátus téli kihasználását leginkább segítő cégek — közöttük a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat, valamint a DÉLÉP milliós érté. kű szállítási díj visszatérítésben részesülnek. 4