Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-04 / 102. szám

i I klÁ I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 9 - A M SZ M P 72. évfolyam 102. szám 1982. május 4., kedd Árai, 1,40 forint BMl 81TÍ 3LS 01 ic €1 ®1 SH2 SÍ®HS@ft Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára a buda­pesti dolgozók május 1-i felvonulásán nyilatkoza­tot adott a sajtónak: — Már sok május elsején vettem részt, az időseb­beknek — nekem is — nagyon emlékezetes a felsza­badulás utáni első szabad seregszemle. Ez a mai fel­vonulás is lelkes, hangulatos — a hűvös szél ellenére — forró, optimista és öntudatos. Fölemelő, erőt adó számomra is. Mindenki láthatja: internacionalista is, s nemcsak jelszavaiban. Láttam például a felvonulók között kubai, lengyel elvtársaink, barátaink egy cso­portját. s más nemzetek fiait is. — Nagyon örülök annak a bizakodó, jó hangulat­nak. amit itt tapasztalok, mert olyan időket élünk, amikor egységben, összeforrva, céltudatosan kell dol­goznunk országépítő munkánkban. Jól indult az év,.s bízom benne, hogy a folytatás is ilyen lesz. A felvonulás résztvevőit — szükségszerűen — nem­csak a hazai teendőink foglalkoztatják, a világra is gondolnak, a nemzetközi helyzetre, amely az utóbbi időben bizony némiképp éleződött. Mégis, bizakodnunk kell. hiszen világméretekben érezzük azt az erőt, amely feltetlen többségben van a hidegháborút szítókkal szemben. A szovje\ nép. a szocialista országok a béke támaszai; nagyra becsült barátunk. Leonyid Iljics Brezsnyev még a „túloldalon" is mint a béke embere ismeretes. — Most április vége felé egv hét alatt három fon­tos nemzetközi megbeszélés résztvevője voltam. Buda­pesten üdvözölhettük a Wojciech Jaruzelski elvtárs vezette lengyel párt- és kormányküldöttséget, talál­koztam és tárgyaltam a Francia Szocialista Párt Lio­néi Jospin első titkár vezette küldöttségével ugyancsak itt Budapesten, majd Bonnba utaztam, hogy Helmut Schmidt kancellárral, a Német Szövetségi Köztársaság más fontos politikai személyiségeivel, természetesen a német kommunisták képviselőivel is találkozzak és szót váltsak a kétoldalú együttműködés kérdéseiről és arról, mit kellene tenni- — lehetőségeink szerint — a mi népeink, Európa népei, a világ népei érdekében az enyhülésért, a békéért. Azért utalok ezekre a találko­zókra, mert most egy hét alatt tapasztaltafti. hogy'kü­lönböző pártállású, más nemzetiségű,'sőt más világné­zetű emberek egyként a béke, • a népek hasznos, köl­csönösen előnyös együttműködése mellett vannak, s készek is ennek érdekében tevékenykedni. • — Kötelezettségeinknek eleget léve kell végeznünk hazai munkánkat, állhatatosan és türelmesen kell dol­goznunk nemzetközi téren is, s akkor bizakodva, re­ménységgel tekinthetünk a jövőbe. Megragadva az al­kalmat: köszöntöm e felvonulás minden résztvevőjét, hazánk munkásságát, szövetkezeti parasztságát, az ér­telmiséget. az alkalmazottakat, egész dolgozó népün­ket, időskorút és fiatalt. Egységet, erőt, egészséget, jó munkát és sikereket kívánok mindnyájuknak — fejez­te be nyilatkozatát Kádár János. Találkozó külföldi szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Gáspár Sándor, a Szokszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke a felvonulási té­ren találkozott azokkal a külföldi szakszervezeti ve­zetőkkel. akik 45 országból és a Szakszervezeti Vi­lágszövetség képviseletében részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén. Kádár János egyebek között hangoztatta: — A felvonulás is tükrözi, hogy Magyarországon, ahol a nép szocialista társadalmat épít. egység és ösz­szeforrottság van. A mi népünk öntudatos, becsülettel dolgozik. s semmi mást nem kíván másóktól sem. minthogy megértés legyen a népek között. Nehéz kö­rülmények vannak ma a világon: egyes imperialista erők tudatosan teremtettek feszültséget. Mi azonban mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a népek nem akarnak háborút. Szolidaritásunkat, egységünket és összefogásunkat fejezzük ki a Szovjetunióval, a szo­cialista országok népeivel, a fejlődő világ harcoló né­peivel, sőt a kapitalista világ azon köreivel is. akik józan emberek és megértik: a világnak arra van szük­sége. hogy a vitás kérdéseket a kapcsolatok őrzésével, tárgyalások útján kell megoldani. Ez az emberiség lét­érdeke. — Kérem Önöket, munkájukban így számoljanak velünk, hogy minket, magyarokat ilyen szándékok ve­zetnek. s mi becsületes küzdőtársai kívánunk lenni mindenkinek, aki a társadalmi felszabadulásért, a né­pek barátságáért küzd. azért, hogv minden nép saiát kezében tarthassa sorsát, maga dönthessen abban, hogy milyen úton akar járni. A Központi Bizottság első titkára végezetül meg­köszönte a külföldi szakszervezeti delegációk részvé­telét a budapesti május 1-i ünnepségen és sok sikert kívánt az általuk képviselt országok, szakszervezeti mozgalmak dolgozóinak. Tízezrek színpompás felvonulása Szegeden Zenére és napsugárra éb­redt Szeged május else­jén. Azonban a hetek óta tartó borongós és hűvös idó miatt sokan meleg kabátba öltözve indultak a felvonu­lásra. Voltak persze, akik bíztak a .jó időben, egy fia­tal apuka a buszmegállóban sokáig azon töprengett reg­gel ft-kor, visszamenjen-e a felöltóért, mert a szél ak­kor kezdett ismét erőseb­ben fújni. Meditációját a hatévesnek látszó kisfia döntötte el: „Gyere így apu, jó idő lesz". Már a reggeli órákban ér­dekes látványnak lehettünk szemtanúi. A Nagykörúton a gépkocsik hömpölygő ára­data — a Belvárost lezár­ták az autók előtt —, a su­gárutakon pedig 6ietö em­berek, általában csoporto­san, barátok, családok, mun­katársak együtt mentek a gyülekezőhelyekre Egy-egy utcában néha feltűnt színes ruhába öltöztetett teher­autó, a kíváncsiak megáll­tak. és gyorsan megállapí­tották, ötletes-e vagy szür­ke a dekoráció. De erről részletesen majd később. Mindenesetre az már a ko­ra reggeli órákban is lát­szott, hogy mindenki na­gyon kíváncsi, milyen lesz az-Idei máiusi felvonulás, és hogy sikerül a majális. Ami­kor a Mérey utca és a Nagykörút sarkán negyed ki­lenckor megfordult- a pince­gazdaság feldíszített teher­autója, egy-két járókelő már hangosan is tetszését nyil­vánította. A gépkocsi pla­tóján márkásüveget tartó, és A szalámigyár dolgozói Újszegedre vonulnak. kortyoló fiatalok álltak, és énekeltek, volt aki oda is kiáltotta, bort is hozzatok. Fél 9-kor az Anna-kút környékén, a Lenin kör­úton és a Kossuth Lajos sugárúton már minden hely foglalt volt, s tízezrek áll­tak készen az indulásra, mi­közben az embereket a pat­togó dalok is erre serken­tették. Aztán egy-két perc­cel háromnegyed 9 után a Széchenyi téren 4 feltűnt a nfunkásőr-zenekar. ök ve­zették a felvonulókat. Mö­gött'üjc lépdeltek Csórr.'iyici megjpe és Szeged poíitikaif társadalmi életénék vezető képviselői: dr. ' Komócsin Mihály, az MSZMP KB tag­ja, a megyei pártbizottság első titkára, Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke, Török József, a szegedi pártbizott­ság első titkára, Papp Gyula, Táncosok a tribün előtt m 1 • ' • |" * i 1H*:.. •fíSSX.Í. ] 4 • • .....* S^WIp < ífl i m. át « > ff ; ­»'HsSKaj f > v. -m, . ^r •ipu S lf * £^ - Z "L* -mm. * ÍM VA , i \ Ijjés* .ró- '{V fl Sm Á. P l •3 1 mt m % 4 ; i ' '<*» • ' ív" . 4 r^w^mmMm Vidám részlet az újszegcdi majálisból Szeged megyei, városi ta­nács elnöke, dr. Somogyi Ferenc, a szegedi járási pártbizottság első titkára, Kovács Sándor, az SZMT titkára, Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Bódi György és Novákné Halász Anna. a megyei, illetve a szegedi KISZ-bizottság első titkára, a termelésben élen­járó üzemek, vállalatok, ki­tüntetett intézmények, szö­vetkezetek vezetői és neves szegedi művészek, a fegyve­res testületek képviselői. Közvetlenül utánuk kisdo­bosok, úttörők és diákok. Amikór a Széchenyi tér kö­zépső sétányán a városi ta­nács épületével szemben fel­állított dísztribün elé ér­tek. a felvonulók egy pil­lahatra megálltak, a . me­gyei és szegedi vezetők fel­ménték az emelvényre, a ze­nekar pedig eljátszotta a Himnuszt. Vidám, tréfás jelenettel kezdődött a munka ünnep­lése. Nagy közönségsikert aratott az algyői és tápéi együttes tánca. Helyüket azonban gyorsan átadták a felvonuló sportiskolásoknak, majd a kisdobosok és út­törők jöttek kék és pirös .nyakkendővel integetve. Kü­lönösen nagy sikert arattak a fehér űrhajóssapkában és a kozmonauták jól ismert fehér egyenruhájába bújta­.tott gyerekek. „A világűr békés meghódítói" és a töb­bi kissrác kezükben a béke­galamb papírmaséjával a sok ezer felvonuló egyazon óhaját, akaratát fejezték ki: csók nyugodt, békés körül­mények között tudja az em­ber tehetségét kibontakoztat­ni és boldogan élni. Ez a gondolat, gesztus valami­lyen formában mindig je­len volt az impozáns me­netben. Eszünkbe juthatott a középiskolások és egyetemis­ták tömör sorait látva csak­úgy, amint a sétányon vé­gigvonultak a vállalatok dol­gozói. Először a nagyüzemek, gyárak képviselői közül az első sorokban az olajbányá­szok lépkedtek. A nagy vál­lalatok sorát nemcsak azért ők nyitották meg, mert a májusi menetben kijár az első hely a kitüntetetteknek, hanem, mert Szeged gazda­sági életében is övék az egyik legjelentősebb sze­rep. A város ipari termelé­si értékének közel felét biz­tosítják. Az olajipari dol­gozók közül sokan az ün­nepi alkalomra fekete bá­nyászruhát öltöttek. Nagy taps közepette gurult to­vább szépen dekorált gép­kocsijuk, amelyen egy égő gázfáklya mindenkit arra emlékeztetett, hogy sokszor ember feletti harcot kel­lett vívniuk a természet erőivel. A konzervgyáriak ezt írták teherautójuk 6zínes drapériájára: „Törekszünk a gazdaságos export növelésé­re". Ám Szeged és a város környéke termékeinek kül­piacon egyre növekvő jelen­létére mások is emlékeztet­tek. Hiszen az exportjukról a. sz^lámigyáriak is . híre­sek; Áz ünnep t alkalmából megkapták az állami elisme­rést is, és ezért a szegediek nagy tapsa között vonul­hattak. Gépkocsijuk egy ha­talmas földgömböt vitt, amely szalámival volt „át­szúrva". A gyufagyáriak me­netüket azzal is emlékezetes­sé tették, hogy szép címkéket szúrtak a közönség közé, nem csoda, ha a gyűjtő gye­rekek hada kísérte őket. Brigádok szerint vonultak a város legnagyobb könnyű­ipari üzeme, a KSZV mun­kásai, ' sok színes, szép transzparenssel. Kitünteté­sükkel büszkélkedve . jöttek a gumigyáriak, 1970 óta most hatodszorra lettek kiválóak. Hozták is magukkal a te­herautó piátóján azt a gu­mitömlőt, amely legalább annyira kelendő a világ több pontján, mint a téli szalámi. A népszerű vasutaszenekar vezette az oklevéllel jutal­mazott szegedi igazgatóság vasutasait, akik szintén a nagyvállalatok között vo­nultak — elvégre a szegedi igazgatóságnak 12 ezer dol­gozója van. Színesek voltak az öt- és tízemeletes panelházak. Olyan színeket láthattunk a Széchenyi téren, amilyen­hez a szemünk már hozzá­szokott az Északi városrész­ben és Rókuson. Persze csak mihiatür másai voltak az igazi panelházaknak, de jól mutattak a DÉLÉP gépkocsi­ján. Az építőmunkások is kiérdemelték a tapsot, egy évtized alatt hetedszerre tüntették ki őket a Kiváló Vállalat címmel. Az ismét­lődő elismerés már nemcsak a helyi teljesítmény miatt jár nekik. Az utóbbi évek­ben az ország más vidé­kén is, sőt: külföldön le­tették a névjegyüket. Nem­zetiszínű zászlóikkal a DÉLÉP-esekkel együtt me­neteltek — a szegediek nagv ovációja mellett — az itt dolgozó lengyel építők, őket követték a jelentős export- v (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents