Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-19 / 115. szám

Szerda. tí»»2. május 19. Miskolci képeslapok i t.j Ünnepel Miskolc és a Ma­gyar Televízió ezekben a napokban. Hazánk második legnagyobb városa huszon­kettedszer ad otthont a te­levízióban készült riport- és dokumentumfilmek feszti­váljának, ugyanakkor ünnep­lik a magyar televíziózás megszületésének negyedszá­zados évfordulóját. A vá­ros külső képén is jelét ad­ja vendégszeretetének, lé­pésről lépésre bizonyítja, hogy jó házigazda. Minden­felé a tévéfilmfesztivál emb­lémájj»-al díszített zászlók fürde„<:K a napban, a Mis­kolcra sereglett tévések ott­honosan mozognak a Rónai Sándor megyei Művelődési Központ mindég zegzugá­ban, a szállodákban, de el­jutnak üzemi, vállalati és ifjúsági klubokba, a megye művelődési intézményeibe. A központi rendezvényeket be­fogadó művelődési központ előtt akárki beléphet a szí­nes közvetítőkocsiba, bepil­lanthat a kamerákba, s értő felvilágosítást kaphat a te­levíziózás műhelytitkairól. Egyszóval kölcsönös a jó­szándék, az érdeklődő kap-1 csolat. A nyitó napon a te­levízió vezető képviselői és a zsűri tagjai mellett ott voltak Grósz Károly megyei első ^itkárral az élen Borsod megye párt- és állami életé­nek vezető képviselői. nyitó utáni első bemutató a szegediek „Gyönyörű átok ül rajtam ..." című riportfilm­je volt, amely a Dél-Alföl­dön élő és dolgozó naiv mű­vészek sajátos világát mu­tatta be. A stúdió másik versenytilmjét, A „Teknyő­kaparó" című dokumentum­fi'met a hétfői műsorban ve­títették. A televíziósok, mint azt Balogh Mária, ia fesztivál igazgatója elmonilta, 313 mű­vel — mintegy 180 órányi műsorral — neveztek. Az előzsüri döntése alapján 61 alkotást, 24 órányi műsort néz végig a zsűri és a Mis­kolc környéki közönség az OIRT 7-es csatornán. Hat kategóriában — híradó-, 20 perc alatti és 20 perc feletti riportfilmek, dokumentum-, portré-, valamint ismeretter­jesztő filmek versengenek a díjakért, Papi Lajos szob­rászművész érmeiért és kisplasztikájáért. (A művész kamarakiállítását is meg­rendezték. A hazai televízió­zás történetében ezúttal elő­ször vesz részt a verseny­programban két-két filmmel a szegedi és a pécsi körzeti stúdió. Az ünnepélyes meg­3. A miskolci fesztivál leg­sajátosabb vonása, hogy nyi­tott mind a társadalom prob­lémáira, mind a miskolci kö­zönség, mind a különböző művészeti ágak felé. Példa erre az az ankétsorozat, me­lyeken a résztvevők éppúgy hallhattak a nemzetközi po­litikai élet aktuális kérdései­ről, mint korunk gazdaság­politikájáról, a 80-as évek televíziózásáról vagy a ri­port- és dokumentumfilmek etikai kérdéseiről. De ezt igazolják a közönségtalálko­zók, melyeken népszerű mű­sorok alkotói, világjáró ope­ratőrök és kedvelt televízió­sok találkoztak az érdeklő­dőkkel Leninvárostól Tisza­lucon át Sátoraljaújhelyig. T. L. Helypénz, kereskedői igazolvány nélkül rusífás az utcán A sárkány Á Medicus Színpad bemutatója Egyetlen óriási asztal a te­rem közepén, rajta 220 gyertya ég. Középkori misz­térium- vagy passiójátékot idéz minden, gregoriánének is hangzik. Furcsa kettősség uralja a JATE-klub stúdió­színpaddá alakított helyisé­gét: a keretjáték 13—14. századi miliőjét mindvégig megőrzik a kosztümök, az egész ünnepélyes. rituális (némiképpen Ruszt' József rendezői felfogására emlé­keztető) játékstílus — a vá­lasztott darab és főként en­nek értelmezése viszont szo­rongatóan, szinte véresen mai. A Medicus Színpad előadása — a szovjet drá­maíró. Jevgenyij Svarc A sárkány című híres darabját mutatták be — a stilizáció. a „modellező" műértelmezés s az előadók (meg a rende­ző) által eszközölt átirat­változatok örök kérdéskomp­lexumát vetik föl. A Medicus Színpad két fia­tal rendezője, a színészként is fellépő Oláh Attila, valamint Upor László radikálisan nyúltak a textushoz, a há­rom felvonásból egyórás da­rabot kerekítettek, s igye­keztek minél többrétegűvé lenni a mű lehetséges olva­satait. Az eredmény zárt. koherens, világos kompozí­ció lett, igazi stúdiódarab — együtt az amatőrszínpadok i lyen jellegű erőfeszítései­nek hibáival és erényeivel. Két törekvés határozottan fölfedezhető volt az orvos­egyetemisták előadásában: az időtlennek, az egyetemes­nek. az örök emberi erköl­csi helyzeteknek mintegy ,.kimerevített" felmutatása — kiszolgáltatottság és szer­vilizmus, zsarnokság és a forradalmak elbürokratizá­lódási veszélyei és esélyei. Továbbá: korunknak, ennek az annyi történelmi szégyell­nivalóval terheit századnak egyféle, nem is nagyon rej­tett karikírozása, a manipu­láció. a hatalom egymást váltó garnitúráinak működé­si mechanizmusa, ahogyan mindez a különféle modell­helyzetekbe kényszerült em­berekre hat. Például a pol­gármesterre (Oláh Attila játssza, értelmesen). aki akár két sárkányt is fölál­dozna, csakhogy kitekerje helyettesének nyácát. A sár­kányallegóriát az Arthúr­mondákör hős Lancelot lo­vagjának figurája egészíti ki és teszi teljessé, hogv ál­tala váljék világossá a ki­vívott szabadságot kisajátító maffia valósága, meglehető­sen reménytelen kicsengést adván a darabnak, ugyan­akkor éppen így biztosítva a drámaiság maximumát. Ezen a ponton azonban a Medicus Színpad már nem tudott szabadulni az amatőr­színpadok jellegzetes hibái­tól: elsősorban a dikció, má­sodsorban az előadás ritmu­sának egyenetlenségeitől. Az utóbbi fél évben jó néhány ú.; taggal bővült együttes világsikert aratott darab feldolgozásába kívánta be­építeni újoncait, s egyúttal — bevallottan — szintézist is teremteni eddigi kísérle­tei fölé. Ennyi együtt rit­kán sikerül maradéktalanul. most is ez történt. A JATE­klub akusztikája sem vala­mi szerencsés, ráadásul (a Lancelot-ot játszó Balog Jó­zsef esetében különösen) az artikuláció sem volt megfe­lelő. Amennyire dramatur­giai funkciójának megfelelő volt a két legérettebb sze­replő, Oláh Attila és Szta­renki Pál (Henrich) dialó­gusa. annyira zavarónak számított például Lancelot és Elza (az újoncnak már nem mondható Szabó Irén) kettőse, amely pedig szin­tén nem csekély dramatur­giai jelentőséggel bírt. A produkció legszembetű­nőbb ellentmondása. hogy az átgondolt, egyre inkább tisztuló koncepcióval és szerkesztéssel, játékstílussal és darabértelmezéssel nem állt arányban a szereplők jelentős hányadának amatőr szinten is igencsak bírálha­tó teljesítménye. Svarc darabja van akkora „falat" bármelyik amatőr­szinpadnák, hogy — úgy­mond — megakadjon a tor­kán. A Medicus Színpad, ha nem is minden erőlködés nélkül, de le tudta nyelni, ami alapjában véve nem csekélység. Az eredeti adap­tációhoz, a „fazonhoz" (pon­tosabban: a mához) igazított és stilizáltán is megőrzött, A sárkányhoz hasonló vál­lalkozások azt bizonyitiák. hogy — ha játéktechniká­ban, dikcióban érettebb tel­jesítmény társul mindehhez — még nagyobb falatra is szemet lehet vetni. Domonkos László A lakosságot régóta fog­lalkoztató bosszúságok egyi­ke, hogy időnként — inkább gyakrabban, mint ritkábban — „égig szöknek" a zöld­ség-gyümölcs árak. A felvá­sárlással és értékesítéssel foglalkozó vállalatok és szö­vetkezetek már számos kí­sérletet tettek a bizonyít­vány megmagyarázására. Ér­veik sokaságából most csak egyet idézünk: a portékát, míg a fogyasztóhoz kerül, számos — tárolási, szállítási, egyéb — költség terheli. Hogy ráadásul sokszor fonnyadt, sérült zöldség és gyümölcs várja a vásárlót, arra hasonló indokok felso­rakoztatásával reagálnak. Az állami és a szövetkezeti ke­reskedelem éppen e gondok enyhítése érdekében él — mind gyakrabban és terv­szerűbben — a közvetlen felvásárlás lehetőségével. A közvetlen felvásárlás elő­nyeihez kétség sem férhet, ám így is maradnak fe­szültségek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a boltokban nincs mód a végtelenségig halmozni az árut. ennek megintcsak a fogyasztó lát­ná kárát. Mindig akadnak, akiktől már nem veszik át a termést, vagy — a keres­let-kínálat törvényszerűsé­geire tekintettel — az el­vártnál kisebb összeget ajánlanak a termelőnek. Központi döntés született a gondok feloldására, az el­látás javítására. A Belke­reskedelmi Minisztérium instrukciói alapián a taná­csok szakigazgatási szervei alkalmi elárusítóhelyeket je­löltek ki a háztáji terme­lőknek és a kiskerttulajdo­nosoknak. Az újszerű intéz­kedés lényege, hogy a váro­sok e célra kijelölt pontjain kereskedői igazolvány és a piacokon bevezetett hely­pénz megfizetése nélkül bár­ki — de csak saját maga — eladhatja fölösleges termé­keit. Az alkalmi árusok a leg­szükségesebb területet vehe­tik igénybe, az árusítás so­rán keletkező szemetet, hul­ladékot kötelesek folyamato­san egybegyűjteni, majd — természetesen saját költsé­gükön — elszállítani. Jár­művekkel az árusításra kije­lölt területre felhajtani, ott parkírozni nem szabad. Nem akadályozhatják az árusok a gyalogos és a közúti forgal­mat. eszközeiket, például az asztalokat, székeket az áru­sítás befejezése után nyom­ban el kell vinniük. Pavi­lont, sátrat átmeneti jelleg­gel sem állíthatnak. Porté­káik őrzéséről maguknak kell gondoskodniuk. Lénye­ges tudnivaló továbbá, hogy április 4-én, augusztus 20­án és november 7-én nem lehet árusítani. Szeged közigazgatási terü­letén huszonkét helyre ad­tak ideiglenes területfel­használási engedélyt. A fen­tiekben vázolt feltételek mellett árusítani lehet a Csorba és a Csörlő utca kö­zötti 115 jelű épülettől északra eső; a Budapesti körút és a Hajlat utca által határolt területen, a volt ba­rakk ABC helyén: a Debre­ceni utca, a Szilléri sugár­út és a Róna utca által ha­tárolt területen; Rókuson. az Északi körút, a Csáky Jó­zsef utca és az épülő 16 tantermes iskola által hatá­rolt részen; a Vám téren, a zöldterület villamosmegálló felöli oldalán; a Petőfi Sán­dor sugárúton, a Szivárvány kitérőnél, a dohánybolt mel­lett és mögött; a Bécsi kör­úton, az Anna presszó előt­ti zöld sávban, a járda mel­lett; a Honvéd téren, ez au­tóbusz-végáltómásn^'t -»z Északi városrészben a 80-as autóbusz végállomásánál, a járda melletti zöldterületen: Újszegeden, a Rózsa Ferenc sugárúti víztoronynál, a 71/Y autóbusz végállomása mellett; Szőregen, a Hősök terén, az iparcikkbolt előtti buszmegálló mellett; Pető­fitelepen, a Benczúr Gyula utca és a templom által ha­tárolt zöldterületen, az isko­la előtt; Szentmihálytelken, a Vörös Hadsereg utca 48— 50—52. számú ingatlanok előtt, a járda ós a burkolt úttest közötti szakaszon; az Úttörő téren a zöldséget, gyümölcsöt árusító pavilon mellett, a járda menti zöld­területen; Hattyastelepen. a Rendező téren, a forgalom­ból kivont úttesten; Gyála­réten, a Zágon és a Komszo­mol utca, valamint <a Sze­ged—Gyálarét közötti műút által határolt közterületen; Sziksós-fürdőn az autóbusz végállomásánál; a Szőregi úton. a 37. és 38. sázmú in­gatlanok közötti zöldterüle­ten; a gumigyár előtti autó­buszfordulónál; a Dorozsmai úton. a kamionparkolónál; a 47. főút Szeged és Algyő kö­zötti szakaszán baloldalt, a lángossütő pavilon mellett; az E5-ös főút Szeged és or­szághatár közötti szakaszán, a 173. kilométer 600 méteré­nél levő pihenőnél. Irónia tájai lakói kiállítási naplá Cseng a telefon, aztán még egy és még egy, szó­val nagy a ribillió. Az em­bernek az izgalomtól a há­ta is csupa víz. Pedig víz meg egy csöpp se. Ezért telefonálnak. Hogy ez már mégis csak... És hát tes­sék megmondani, mi tör­tént ... És különben is . .. És egyáltalán ... Csinálja­nak már valamit. A rekla­máló, sürgető hívásokból egy biztosan kiderül, hogy a Rózsa Ferenc sugárút egy szakaszán és még né­hány utcában a környéken egyszerűen csak köhögtek, csöpögtek, erőlködtek a vízcsapok az elmúlt két napban. Valaki megkockáz­tatta: Katasztrofális mére­tű csőtörés van a háttér­ben, aki meg egyebet sem hallott, csak ezt a meg­jegyzést, már ragozta is to­vább. Hogyhogy ekkora csőrésl nem vesz észre a vízmű. El-tolózár Hát nem vette észre. Merthogy nem volt. Azt persze rövidesen megtudta, hogy amíg csőtörés nem, addig víz sem volt az 'em­lített utcában. Mi hát az ok? Elkezdték keresni. S egyáltalán meg nem erősí­tett hírforrós szerint vala­ki mérgében azt találta mondani, hogy nem talál­juk meg a hibát. Ki van zárva! Valaki a homlokára csapott, hát ez az; ki van zárva. És mentek a tolózárhoz. Heuréka! A főnyomócső to­lózárját elzárták. Hogy ki, azt csak ő tudja. Az a „pi­hent agyú", felelőtlen vala­ki, aki jobb dolga nem lé­vén, unalmában alapos bosszúságot szerzett vagy ezer lakónak. Kár, hogy nem tudjuk, ki volt, meg­érdemelné a lakók kézszo­rítását. Nem tenné zsebre — a kezét Erről jut eszembe: két tarjáni vízcsap beszélget a minap: — Te is homokos vagy? — Én is, itt a nyár. De jót röhögtem, mert a házi­néni hülyére verte a gye­rekét, azt hitte, nem porol­ta le magát, mikor feljött a játszótérről. • Szegény kölyök, nem tu­dom, mit fog szólni, ha megtudja, amit én mór tu­dok Szilléri Lászlótól, a Szegedi Vízművek és Für­dők Vállalat főmérnökétől: a csúcsfogyasztással új ku­takat kapcsoltak be, ezek­ből kivédhetetlenül jött a homok, most viszont már öblítik a rendszert és rövi­desen eltűnik. Remélem, nem lesz belőle sóder... Igriczi Zsigmond Utazás Iróniába címmel 60. születésnapja alkalmá­ból rendezte meg az elmúlt év végén legfrissebb kiállí­tását Kaján Tibor grafikus­művész. A karikatúratárlat most a szegedi Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában látható. Nem véletlenül vendégeske­dik itt az egyik legkiválóbb magyar karikatúraművész, hisz pályájának kezdetén, 1945-ben Szegeden jelentek meg első rajzai. Azóta a vi­lág sok részén találkozhat­tak Kaján-karikatúrákkal Olaszországtól Belgiumig, Bulgáriától Ausztriáig. Több díjat nyert, kötetei jelentek meg, hetente jelentkezik aktuális rajzaival az Üj Tü­kör mindig azonos, tenyér­nyi helyén. A karikatúra ablaka ez, kitekintés a vo­nal és az irónia eszközeivel a világra. Kaján számára a rajzi biztonság alapkövetelmény. S ez igencsak érdem ma­napság, amikor a mesterség birtoklása kiveszőfélben van. Kaján etikai tartásának egyik bizonyítéka épp az, hogy soha nem kerül ki keze közül odavetett ötlet, hevenyészett rajz. Legyenek ezek a karika­túrák a legkülönfé­lébbek mégis összetéveszt­hetetlenül „Kajánok". Ez pe­dig a művész filozofikus al­katából. határozott etikai tartásából adódik. Az iróniát választotta alapfogalomnak, mondhatnánk vezető elvnek mostani tárlata összeállítá­sakor. S ez a megközelítés tipográfiai fogalommá és emberi-művészi szemléletté alakult El is készítette en­nek a képzeletbeli sziget­nek, Iróniának hegy- és víz­rajzi térképét, rajzain felso­rakoztatja tájait, ahol a Marx tér mellett nő a tu­dás fája. ókori lakótelep emelkedik a Húsvét-szigetek szomszédságában és a siva­tag hajói tevegclnek hosszú sorban remek ötleteket sor? jáztatva; benépesítette la­kóival, akik között békésen megfér egymás mellett Szent Kristóf és Chaplin, Mona Lisa és Kassák Lajos. S mindez XX. századi és magyar nézőpontból az iró­nia nyelvén, a vonal segéd­letével. Ez a világ a mi vi­lágunk, bármilyen tágra nyitja is szemlélődésének körzőnyílását Kaján Tibor az időben és térben. A közvé­lemény mondatait váltja át szöveg nélküli rajzokká, s ezzel azt is bizonyítja, hogy a rajz tömörebb nyelvén is megfogalmazható mindaz, amit a nagy többség csak verbálisan képes kifejezni. Emlék-kép Az ötvenedik születésnap­ját ünneplő Patay László gyűjteményes tárlatának a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban központi darabja az Emlék-kép. Ez a hatalmas montázsszerű mű a fél évszázad mezsgyéjéről visszatekintő művész pálya­összegezésének is fölfogható. Eddigi festményeit, életének helyszíneit. meghatározó alakjait sűrítette egyetlen hatalmas képre. Persze nem előzmények nélküli ez a fajta vállalkozás munkássá­gában. Emlékmű című fest­ménye az országos képző­művészeti kiállításon okoz fejtörést látogatónak, szak­embereknek, egy régebbi, Szubjektív tabló című mű­vén mestereit és barátait festette meg rendetlen rendben, Szemétdomb? cí­mű, az értékek veszendősé­gére figyelmeztető képét pedig a tavalyi szegedi nyá­ri tárlaton is láthattuk. Ezek a nagy összegező mű­vek méginkább zavarba ej­tik a nézőt. Vajon miért? Patay László azok közé a festők közé tartozik, akik szinte mindent tudnak szak­májukról. Ismeri a vizek, füvek, fák legrejtettebb tu­lajdonságait, s bravúrosan meg is festi azokat (Ezüst tenger, Magyar táj, Feny­vesben) ; kisujjában van minden anatómiai ismeret (Felhőnéző, Verekedők): cso­dálatosan bánik a színekkel, felületekkel, s mindennek ellenére hiánxémámi _tár mad: ki is Patay László tu­lajdonképpen? Milyen festő és milyen ember? Amikor esztétizáló műhelygyakorla­tokat végez (Gondolatok a művészetről I—IV.), amikor portrékat fest (Kendős Ma­ri, Apám, Anyám, Barcsay, Csohány, Péchy Blanka, Mesterem Szőnyi stb.), ami­kor tanulmányokat készít (Vihar, Profilok), akkor van igazán elemében. Ám ha „művet" alkot, akkor teátrá­íissá lesz. művi, színpadias szituációkat teremt, zsúfolja a jelképeket, burjánzik a környezet (Ég és Föld, Rác­kevei lakodalom, Tavasz, Asszonyok). Jubileumi kiállításának színhelyéül nem véletlenül választotta éppen Hódmező­vásárhelyt Szerinte a vásár­helyiséget eszmei tömörü­lésként, művészi-filozófiai­világnézeti állásfoglalásként kell fölfogni. „... országos realizmus-fenntartó és ösz­szetartó szerepkör felválla­lása volna potenciális lehe­tőségeit tekintve Vásárhely fő hivatása." Évek óta ta­pasztalhatjuk a vásárhelyi­séggel jelzett művészeti tö­rekvések bizonytalanságait, gondjait Ügy tűnik, ezektől az ellentmondásoktól. bi­zonytalanságoktól Patay László festészete sem men­tes. Pedig minden mester­ségbeli eszközzel rendelke­zik ahhoz, hogy kortárs .TSJ? vészetünk vezető mestefeve váljon. 'J'aiMii Lajos (

Next

/
Thumbnails
Contents